Kedves mindenki...
Itt szeretnék elnézést kérni,amiért nem birtam a dühömmel..és azt irtam-amit.
nem akartam..de ez jött belölem.Ha ezzel találkozok,ilyen viselkedéssel...nehezen birok uralkodni a szavaimon!
Elnézést...De nem hiszem,hogy Blumi felé ezzel tartoznék..
kicsit erösen fogalmaztam..,Tudom.
De nem ez a lényeg,hanem az..,miért védi bárki azt az embert,aki ilyen bünt követ el...
Miér Véditek Őket??MIÉRT??
Mona...Téged meg Szeretlek:-))
Nem tudom micsoda maga, meg úgy általában a pszichiáterek, de az biztos, hogy az 5 év alatt az egyetemen nagy hülyeségeket tanítanak magukkal és olyan dolgokat magyaráznak bele mindenbe, ami a valóságban azért másképp működik néha. Nem tudom az egyetemi tanárok mennyi élettapasztalattal rendelkeznek, és éltek-e valaha normális társasági életet, vagy egyáltalán mennyit tapasztaltak meg a való életből... Mindenesetre nekem ne magyarázza be azt, hogy Antonius kívánta volna azt a dolgot. Maga kívánná ha odaállna mögé egy kretén késsel a kezében? Nem hiszem. Azt azért ugye maga sem hiszi el... Ettől pedig aligha lesz valaki homoszexuális. Pont ellenkezőleg, a másik nemet fogja jobban szeretni, attól a nemtől, akiből való volt az elkövető, attól pedig viszolyogni fog. Ezt meg saját tapasztalatból mondom, nem pedig a hülye pszichiátriai könyvekből. És együttérzésből, mert sok emberrel beszélgettem már életemben és sok embert figyeltem meg. Szóval nevetséges, amiket ír... Nevetséges, sőt szánalmas és undorító
Két mondat nagyon nem tetszett a hozzászólásában, egyet pedig igazolni szeretnék. Az első mondat az volt, hogy Antonius soha nem lesz normális. Na, ezzel teljesen nem értek egyet, mert talán normálisabb még magánál is, még talán nálamnál is. Ritka jó ember, és épp ez a gaz dolog formálta őt ilyenné. Sajnos nekem is volt fiatalabb koromban egy rossz eset, amiről inkább nem beszélnék, de tudom mit jelent az az érzés. Ne merjen ilyet mondani, hogy nem lesz normális, mert az: a legszeretnivalóbb ember a világon! Én például imádom.
A másik mondat, hogy utólag ön szerint nevetségessé és jelentéktelenné válik a megtörtént dolog. Hát ez nem így van, mert amikor az embernek valami az eszébe juttatja, ugyanolyan intenzíven átéli a megrázkódtatást, mint abban a pillanatban, amikor megtörtént és ugyanolyan sokkos állapotba kerülhet bármikor. Sosem válhat nevetségessé és jelentéktelenné. De amiért így reagál az ember az emlékekre még normális marad. Ez a normális reakció. Az lenne a nemnormális, ha nem így reagálna.
Igazolni pedig azt szeretném, hogy Antonius igenis talált valakit, aki ezzel együtt el tudja fogadni, méghozzá engem. És ne merje őt és bármely sorstársát bántani senki, mert arra én is begurulok és harcba szállok!
Kedves BlumiDC..
Tudod..nem is tudom,mit mondjak..Kicsik nagyon megalázoan viselkedsz!!
Sorry ..de kicsit allergiás vagyok..bizonyos dolgokra!Gondolom érthetö..
Légyszi ,ne mondj ökörségeket..ilyeneket meg pláne!!A barátnöm azért keressett más partnert,mert nem birt eggyütt élni az én problémámmal..-Megbeszéltük!!-Gondolom,ez tiszta..igaz??Tehát ezért váltunk el..
OK. "pszihiáterem "meg egy barom volt...Pont,mint TE ! Tudod..akkor...abban a helyzetben nem kivántam a"seggbekukit"...Érthetö???
Még véletlen sem!
Tudod..csak egy áldozat vagyok,semmi több..
És pont ezekkel az emberekkel ,mint te van a gond..
Ti találtok ki mindenféle baromságot..belemagyarázást-aminek semmi köze a valosághoz.Nem tudom mivel foglalkozol,de te is gonosz ember vagy..
Az ilyenek miatt kell nekünk szégyelni magunk...
És Te véded a bünözöket??-Ök fontosabb emberek mint mi,igaz?!
Tévedsz,nincs joguk semmiféle megbocsájtásra..könyörületre..kiméletre..
És ezek után Te sem vagy a szemembe több náluk...
Persze a vélemény szent és sérthetetlen..
A Tied is..-Az Enyém is:-))
Ugyhogy Bunko vagy BlumiDC...A Többiek szerint is ..remélem...
Nem szabadna..De kivánom neked azt a kis "Seggbekukit"...Hogy Érezd...
Az elefánt a porcelánboltban kép nem igazán optimista. A porcelán ugyanis ha összetörik nem lesz újra ép, az ember viszont ahogy öreg bölcs és tapasztalt lesz nem lesz ezzel párhuzamosan egyre inkább lelki beteg: vannak felfelé ívelő szakaszok is.
A nemi erőszakkal kapcsolatban kétféle utólagos értelmezési lehetőség kínálkozik. Az egyik hogy barátom, valami iszonyatos dolog történt veled, ezután az "akasztott ember házában nem beszélünk kötélről" elv alapján olyan emberként kell bánni veled, akivel minden szexuális témát kerülni kell. "Te már soha nem leszel normális" -üzenjük ezzel.
A másik pedig hogy egy szar dolog történt veled, amit te iszonyatos dologként érzékeltél. De nem volt az, mert látványos külsérelmi nyomok nélkül túlélted. Bár mégis az volt - akkor. Utólag nevetséges, jelentéktelen - most. (Ez sajnos nem ilyen egyszerű..., de most nincs sok időm)
Az hogy mit érzünk elviselhetetlennek nagyban a többi ember határozza meg. És sajnos van amikor az embernek olyan dolgok miatt kell szégyent éreznie, amiről nem is tehet, ill. nem az ő nyilvánosságra került "rosszaságából" fakad. Ha felborulnék a bringámmal teljesen más megítélés alá esne ha arccal a betonra landolnék, mint ha arcal egy méretes lócitrom közepébe. Az első esetben inkább sajnálnának, a másodikban ez erőteljes kiröhögéssel is együttjárna. Pedig magam teljesen vétlen volnék a dologban, és éppen olyan kellemetlen a lócitromba landolni, tehát éppúgy jogos volna a sajnálat. A megerőszakolás is ilyesmi dolog, az áldozatnak van egy olyan érzése, hogy kinevetnék, ha kiderülne a dolog. (A nemi erőszakot valamivel súlyosabbnak érzem mint a "természet elleni erőszakos fajtalanság"-ot, lévén hogy mindenkinek van végbele, ellenben egyes férfiak nehezen tudják elképzelni hogy mit érezhet a megerőszakolt nő - így könnyebben élcelődnek rajta)
Mindazonáltal a lócitromos esetben mondjuk a diákjaim sokkal inkább kinevetnének (az óvódások meg aztán pláne) mint mondjuk az anyukám. Fontos hogy az ember időben találjon olyant, aki nem neveti ki.
Amíg az áldozat nem beszél a vele történtekről, addig képzeletben mindig a fején hordozza a lócitromot. Végül már annyira hozzánő hogy azt akarja hogy lócitrommal együtt szeressük. Ez így is van, persze hogy szeretjük. De azért nélküle még jobban szeretnénk. Arról nem is beszélve hogy mindenki a saját lócitromja miatt aggódik, ennek folyománya hogy sikeres ember csak akkor lehetsz ha a mások lócitromját is észreveszed, és jelentőséget tulajdonítassz neki.
A következő esetről hallottam, de már régen, tehát a részletekben vagy hitelességében egyáltalán nem vagyok biztos: két (vagy három) barátnő megkötöztek és felizgattak egy srácot, majd elkötötték a fütyijét, úgy hogy a vér ne tudjon visszaáramlani a testébe. Ezután mindannyian közösültek vele. Nem tudott, hogy a srác mikor jutott oda, hogy már nem élvezte, de emlékezetem szerint feljelentés és bírósági ügy lett a dologból.
Egy biztos: nem vágnám rá gondolkodás nélkül, hogy igen, ha egy ilyen partira hívnának, mit szólsz Danger?:)
BlumiDC
"kikozositeni, megalazni". Ez rendben is lenne, de kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen kiközösített egyén ilyen lelkiállapotban hogyan viszonyul egy esetleges védtelen áldozathoz, ha oda kerülne a sor. Ha nő lennék, nem szeretnék összefutni vele egy sötét mellékutcában (főleg ha kolleganő)!!!
Annak ellenére, hogy magam sem vagyok a halálbüntetés híve (általában véve nem), szerintem teljesen érthető Antonius reakciója, a helyében én sem kímélném az illetőt.
Lehet, hogy a következő hasonlat egy kicsit meredek és érthetetlen, de képzeld el, mondjuk hogy egy elefánt besétál a porcelánüzletbe és térül, meg fordul egy párat. A hosszabbik leveleddel kapcsolatban én erre asszociáltam. (bocs, ezt egyáltalán nem a szakmai értesültségedre értem – ellenkezőleg)
1. Akadt olyan lány az ismerettségi körömben, akit az egyik fiúja, akivel együttjárt, majdnem megerôszakolt. Azért majdnem, mert szerencsés és jó védekezôképességű volt a lány, de kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkében.
Kérdés, hogy mennyire tekinthetô nemi erôszaknak az ilyen. Valószínűleg jogilag és fizikailag nem volt az, lelkileg 99%-osan. A lány utána hosszú évekig nem tudott normális kapcsolatot teremteni, mert amint a szexre került sor, hiába kívána a fiút, egyszerűen fizikailag és pszichésen is begörcsölt, reflexszerűen, öntudatlanul védekezni kezdett. És ugye a fiúk ezt nem sokáig viselték el, inkább otthagyták.
És mennyi ehhez hasonló eset lehet, amit még igazán bizonyítani se tudnának...
2. Talán az a felfogás is kicsit benne lehet az ehhez hasonló, vagy az ún. házasságon belüli erôszakban, hogy a férfidominancia hagyományosan elfogadott a társadalomban.
Vagyis azt szokás mondani, hogy a nô csak azért ellenkezik, mert így illik, de akarja ô...
Hát, ez tényleg nem mindig egyértelmű. Tudom, hogy volt olyan lehetôségem, amit épp azért szalasztottam el, mert utálnék erôszakosnak látszani, és ha nemet mondtak, komolyan vettem. Pedig az a nem inkább csak azért volt, hogy tovább erôsködjek. Mindegy, inkább legyen ez, minthogy valakit rossz élménynek tegyek ki.
3. A büntetések visszatartó erejérôl: nem értek hozzá, de voltam nemrég egy országban, ahol kimentünk vendéglátóimmal a piacra. Pesti szokás szerint rögtön magamhoz akartam venni a holmimat, mikor kiszálltunk a kocsiból. Azt mondták, nyugodtan bennhagyhatom. Csodálkoztam... hogy lehete ez, itt nem lopnak kocsit, nem törik fel? Nem. Ugyanis akár halálbüntetés is kiszabható érte.
Hát ez van. Lehet, hogy igazszágtalan, lehet, hogy civilizálatlan, lehet, hogy emberi jogokat semmibe vevô: de hatékony!
4. Hallot már valaki olyanról, hogy nôk erôszakoltak meg férfit?
Furcsa kicsit ez a pszichológus... Nem pszichiáter volt véletlenül?
"Mert szerintük,ez után egy férfinek annak kellene lenni??-Vagy csak a dokim volt az??-hogy állandoan azt kérdezgette??"
-Nem feltétlenül, csak túlságosan ragaszkodott a prekoncepciójához. Hogy jobban értsd, agy kicsit távolról kezdem.
A nemi erőszak káros lelki hatásai sok összetevőből állnak. Az egyik a nemiségtől teljesen független halálfélelemből eredő sokkhatás. Például ha kutyák támadtak volna meg, és komoly életveszélybe kerültél volna ahhoz lehetne ezt hasonlítani. Utána nyugtalan alvás, rémálmok gyötörnének - ebben a fázisban segít a nyugtató. Később még sokáig félnél a kutyáktól - ezen csak a saját "okosabbik éned" tud átsegíteni, amelyik felülbírálja az ösztönös éned döntéseit, és így fokozatosan le tudod győzni ezt is.
A másik összetevője a szex, amit valahogy fel kell dolgozni. Ha a dolognak súlyosabb következményei vannak, mint a fenti kutyás esetnek (azzal sajnos nincs mit tenni, a halálfélelem az halálfélelem) akkor valami miatt az áldozat nem tudja feldolgozni magában a dolgot, és ebben kell neki segíteni. Többféle irányzat van a pszichoterápiában. Az egyik a katartikus: a paciens konfliktuskerülő-menekülő törekvéseit figyelmen kívül kell hagyni (hiszen azok nem működnek, különben nem lenne nálunk...) konfrontálni kell kőkeményen, hogy tudatosítson magában dolgokat, amiket eddig elnyomott. Célom szerény - mondta Freud - , a neurózist közönséges boldogtalansággá változtatni. Ő jött arra rá, hogy a neurózisok gyökere általában valamilyen vágy, amitől az ember fél, és minden energiáját fölemészti, hogy a tudatosulást elkerülje. Például valaki apjának halála után egyre nyomasztóbb kényszerképzetektől szenved - nem merte magának bevallani hogy gyűlölte (is, általában sokféle ellentmondó érzésünk van) az apját, és tudat alatt attól fél, hogy az ölte meg hogy a halálát kívánta. A konkrét esetben a pszichológusod arra tippelt hogy azért nem tudod az esetet feldolgozni, mert tudat alatt kívántad a dolgot (mármint nem az erőszakot, hanem a seggbekukit (szokás még vonatozásnak hívni bizonyos gyermeki közösségekben, és bizonyos korban normálisnak tekinthető, bocs, nem rábeszélni akarlak :-))) és azóta bizonyos szexuális gondolatok nem tudnak tudatosodni benned, elfojtásuk neurózist okoz. (Ez ám nem biztos, csak valószínűleg a pszichológusnak ez volt a munkahipotézise. Hogy otthagytad az két dolgot jelenthet. Vagy nem ért a szakmájához, és nagyon jól tetted, vagy úgy jártál, mintha mondjuk sérvműtét közben leszaladsz a műtőasztalról a nagy fájdalom miatt: a sérved nem gyógyult meg, ráadásul a hasfalad is nyitva van)
No, hogy folytassam a gondolatmenetemet, a pszichoterápiának van egy másik irányzata, a kliens (nem "beteg"...) -központú pszichoterápia, ahol a segítő (pszichológus) nem akar semmit "belemagyarázni" a kliensébe, egyenrangú félként kezeli. Természetesen ha van (van..) a témához kapcsolódó tanulságos ismeretanyaga azt elmondja, de nem tukmálja rá a másikra megfellebbezhetetlen igazságként - végül is mindenki saját magát ismeri a legjobban. Általában a tekintélytisztelő embereknél az első, függetlenségüket, méltóságukat sokra tartó embereknél a második módszer eredményesebb - de mindkettőt lehet jól és rosszul csinálni.
Én egyébként csak utóbbi típusú pszichológusokat ismerek.
Egyébként sok más magyarázat is kínálkozik arra hogy miért nem tudod feldolgozni mindmáig az esetet, nem csak holmi ösztönök meg tudatalatti homoszexualitás. Tisztán rendszerszemléleti-logikai úton is magyarázható például az "Engem nem lehet megérteni" hit kialakulása.
Hogy mit tegyel? Ha megteheted keress egy olyan pszichologust, akivel egyutt tudsz mukodni. Szerintem sok ilyen van.
Ha nem tudod ezt megtenni, akkor az ido majd mindent megold. Erre ugyan nincs garancia, a magam reszerol annyit igerhetek hogy visszanezek meg ide.
Ezzel a felfogassal nem ertek egyet. Ha szerinted halalt erdemel, old meg magad. Egeszsegesebb dolog mint ongyilkossaggal kiserletezni. Ha pedig nem olyan sulyos a dolog hogy lehetetlennek latod a tovabbi eleted, akkor az elkoveto sem erdemel halalt.
Nem lett meg vegul az illeto (azaz nem tudod ki volt), vagy csak a bizonyitassal voltak nehezsegek?
Egyebkent a gyilkolasnal sokkal egeszsegesebb dolog egyszeruen kinevetni, kikozositeni, megalazni. Nemreg installaltam gepeket egy cegnel, ahol dolgozik egy raktari munkas aki allitolag 10 evet ult nemi eroszakert. Na, szegenynek ezt folyamatosan fel kell vallalnia, mert minden adando embernek (mint ahogy nekem is) elmeselik, es olyan lekezeloen bannak vele mint egy beszelni tudo allattal. Szerintem elrettentobb mint a kerekbetores. Mert mas dolog azt erezni hogy gyulolnek az emberek, mint azt hogy orultnek tartanak.
Persze ez sem csodaszer, vannak dolgok amiken csak javitani lehet, de megoldani nem.
Kedves Antonius,
biztos hogy emiatt hagyott ott a baratnod? Sok mas fiut is otthagy a szerelme. Engem is otthagyott az elso komolyabb kapcsolatom, amikor ugy ereztem hogy nem hagyhat ott, mert annyira szuksegem van ra. (Aztan kesobb rajottem hogy ez nem igy van, es a lany is visszajott :-)
Eddigi baratnoim kb. felet megeroszakoltak vagy megprobaltak megeroszakolni. Persze lehet hogy ez azert van mert nem vagyok egy macso tipus, es emiatt jobban vonzodnak hozzam azok a lanyok akik gyulolik a ferfiakat.
Szoval szerintem Te is elobb-utobb talalkozol egy olyan lannyal akinek van hasonlo elmenye, es abban a kapcsolatban mar azt is erezheted hogy a masiknak extra adag megertesre, szeretetre van szuksege, sot azt is hogy ez neha bizony faraszto...
1, hozzák a törvénykezők ugy a büntetési tételeket, mintha az érintettek és a semleges között lennének. Bóbiskoló képviselők, két felriadás között rákönyökölnek egy gombra véletlenül, ez neken nem felelősségteljes parlamenti vita. Képzeld csak el, hasonló mint mikor ugyanazok az érdektelen, kivülálló
fazonok - férfiak - vitatkoznak a terhességmegszakitásról! Kérdezd csak meg a nőket erről mi a véleményük.
Mikor éli a szerencsétlenje át bármelyiket, de bezzeg mikor a fizetéséről kell szavazni, ugy felriad , hogy kétszer nyomja meg a gombot...
2, ötlet, a megelőzésre az elrettentés eszközével: biztos emlékszel , néhány éve volt a Jusztnak egy ragyogó műsora: Sokkoló.
Ha nem emlékszel,naturális részletességgel mutatott be közlekedési baleseteket, tanulságképpen... Annyira hatásos volt, hogy pillanatok alatt levették a műsorról , pedig nem kellett volna. Sokkal több mocskot látsz ma a tv ben , mint ez.DE! A mai napig bizonyos dolgok belémivódtak, amiből hasonló kimenetel lehet és aszerint is vezetek.
Ahova ki akartam jutni: Mutasd be, meséltesd el érintetekkel, mi várja a madarat a börtönben, hiszem lesz olyan tanulságos, mint amit várok tőle. És ha mégis végigszenvedi az 5 megérdemelt évét ilyen körülmények között, a fennmaradó éveiben még a női egyedeket is 10 m nél nem közelebb fogja félve megközeliteni.
A cél szentesiti az eszközt
A kerékbetörés és egyébb ilyen módszerek régen azért voltak, mert ezeket megnézték az emberek, és a borzalmak mesélésével terjedt a hír. Ha csak simán lefejezik v valami ilyen, az nem terjedt volna, de ma már azért lehet egy kivégzésről, büntetésről értesülni.
"Mondjuk nem lennél kivűlálló, mert közeli ismerősőd az áldozat...." Hát éppen ez az. Így nem lehet ítélkezni, pont az a lényege az objektív ítélkezésnek, hogy nem vagyunk elfogultak, még a leggusztustalanabb esetben sem.
Ami a büntetést illeti: valami 3-5 év dutyi már bőven elég, (pláne figyelembe véve azt, hogy hányszor fogják szexuálisan zaklatni odabent) - és ha lejárt az ideje, akkor hosszú ideig megfigyelés alatt kell tartani, mert ezzel tényleg védjük az áldozatokat.
A Believe in által emlitett eset, ami miatt a topic indult, nem más. Az olyan erőszak , ahol fel sem merül a másik hajlandósága...
Itt jelen esetben a radikalizmus sem tulzás.
Forditsuk meg a kérdést: Te milyen büntetést látnál arányosnak egy ilyen tiszta esetben ?
Mondjuk nem lennél kivűlálló, mert közeli
ismerősőd az áldozat....
Lehet , hogy nem értesz egyet velem, de ma a büntetés csak olyan éppen valami, mint ahogy egész
társadalmunkra ma oly jellemző a lezüllött morál, gondolok a politikusok pártfüggetlen sibolására, az általánosan nullával egyenlő közlekedési morálra , meg hasonlók...
Talán tudsz valami okos preventiv intézkedést, mert én az elrettentésen kivül semmit...
Kedves Danger, az általad felhozott példa egy normál közösülésről is szólhat, nem feltétlenül nemi erőszakról. Ha így (ez esetben off topic) , ha úgy, nem hinném, hogy radikális vitapartnereink erre értik a halálbüntetés, kasztrálás stb. szükségszerűségét.
Ha egy lány, az éjszaka kellős közepén, önszántából egy idegen férfi lakásán netán anyaszült meztelenül találva magát rádöbben, hogy a krapek nem az ő esete, akkor mi van? A kényszer persze ekkor sem jogos, de ki bizonyít, mit és hogyan? Ilyen szempontból igazad is lenne, de az igazán tragikus esetek nem így mennek végbe.
Tehát, azért tegyünk különbséget az esetek között az erőszak fokától függően (igaz erről is volt már szó korábban a topic-ban). Egy sötét parkban elkapott nő, ne adj isten kiskorú kislány vagy kisfiú számára nem kétoldalú szexuális igény kielégítéséről van szó.
Én úgy fogalmaznék, hogy a kategorikusan egyoldalú és bizonyítható nemi erőszak mint bűntett a legdurvábbak közé tartozik, különösen, ha gyermek a sértett és ezért a lehető legszigorúbb elbírálásban kell hogy részesüljön. Ha pedig gyermek az áldozat, akkor szóba sem jöhet a kérdés, hogy vajon ő ”akarta-e” – ilyen egyszerűen nincs.
Még he nem hiszed el , akkor is fiú vagyok,de csak akkor büszke a nememre, mikor a topicban emlitett szemétládákkal nem emlitenek egy lapon.
Kicsit mellékanyarodott a dolog , én kezdetkor
csak a szigoruan vett és erőszaknak nevezett erőszakról beszéltem, nem mikor agy nő csőbehuz egy férfit, vagy fut még egy kört...stb.
Nem hiszem , hogy a lehetne még rosszabb , bármilyen vigasz lehetne egy mocsoknak a befejezett tettére.
Ha tönkretett egy életet, minimum azt az érzést élje ét , hogy felejteni ne tudjon mint az áldozat. A madarat zátz osztályra is tehetik , csak élő embernek ne tudjon az éltben ártani.
Talán általánositás ,de hiszem , ha egyszer elkövette, hajlamos lesz még egyszer, NE ADJUNK NEKI erre esélyt , igy nincs kisértés és védve vagyunk ellene.
Én ebben látom a megelőzést...
Másképpen nem lehet megelőzni ezt a dolgot, látens...Ne azt nézd , hogy még szemetebb emberfajzat mélg mocsokabb dolgokra képes.
Nézd meg az állatokat, ott ilyesmi nem fordul elő, a kétlábu tudatosan tud mocsok lenni.
Ettől vagyunk fejlettebbek ?
bocsánat, de úgy emlékszem, hogy a mondatomban nem szerepeltek a "megbocsátani", "dédelgetni" illetve "kesztyűs kéz" kifejezések. azt mondtam, hogy máshogy. aki beteg állat, azt nem kiirtani kell a társadalomból, hanem elszigetelni. olyan ez, mint hogy valamit a kukába dobsz, vagy elviszed javítóműhelybe. én speciel az öreg Adolfot elektroterápiával kezeltem volna, de kis igazítás után ugyanúgy fejtette volna a követ, mint bárki más, és ha észhez tér, talán többre is viszi. viszont ha valaki nem tehet róla, hogy közveszélyes őrült, azt nem tudom, mennyire etikus dolog "halálra kínozni" meg egyéb humánus javallatok.
"És a nem egészségeseket eleve máshogy kell bírálni. "
Egy nagy lófaszt. Lásd Hitlert. Nem kell másképp bírálni, hanem ki kell irtani a társadalom testéből az ilyen kártevőt. És ha a féregnek fáj a kúra, nos, le van szarva.
hát én ezt nem hiszem el!!! emberek, ami itt megy, az nem semmi. tudom, hogy most nem leszek népszerű az álláspontommal, de - már ne is haragudjatok - itt először is meg kéne egyezni abban, hogy akinek habzik a szája, az maradjon csendben... döbbenet, komolyan. "persze, kínozzuk meg az illetőt! kapjon háromezer évet! igen, ez az! öljük meg, heréljük ki, trancsírozzuk szét! nem érdemli meg, hogy embernek nevezzük!!" - na, ez aztán a hozzáállás! a XXI. században! gratulálok... oké, nem azt mondom, persze hogy elmebeteg állat, aki ilyet csinál, sőt, nem is biztos, hogy elmebeteg, (ez esetben ugyebár nem tehetne róla), hanem lehet, hogy csak visszaél az erőfölényével és gonoszságból teszi, ez esetben tényleg úgy kell büntetni, hogy elrettenjenek a többiek, hiszen nem lehet mindenhová rendőrt állítani, ergo az egyetlen fegyver, ami használ az elkövető ellen, az az, ha fél a véletlen lebukástól. Rendben van. De az isten verje meg, hát nincs a világon durvább bűncselekmény, mint a nemi erőszak? Nem túlozzuk el egy kicsit? Mostanában kezd minden a hölgyek körül forogni, kezdenek mindent olyan szintre felfújni, mintha velük történhetnének a legrettenetesebb dolgok. Oké, Antonius más kérdés, neki van joga - talán neki egyedül - arról nyilatkozni, hogy az egész dolog mennyire és hogyan rettenetes, de ennek is van egy felső határa, tudnék sorolni néhány szituációt, amire a nemi erőszak áldozatai nem biztos hogy szívesen elcserélnék a pillanatnyi helyzetüket. Tartogatni kellene az ilyen esetekre is valami büntetést, nem beszélve arról, hogy egy csomó nő TÉNYLEG hagyja magát, kétszer felsóhajt, hogy "jaj, nee", és már vonaglik is kéjesen. Oké, ha nem így történik, akkor is meg lehet erőszakolni, én nem vagyok egy durva fizikumú ember, de nem okozna gondot, ha a fejembe venném, hogy ilyet teszek. Csak éppen a legtöbb esetben szükségtelen, hogy egy egészséges férfi erőszakhoz folyamodjon. És a nem egészségeseket eleve máshogy kell bírálni.
Tama_i, amit a nullázásra reagáltál, az önmagában gyönyörű. Nem hiszem el, hogy fiú vagy, de mondjuk ez magánvélemény.
Na mindegy. Az egész topic fantasztikus.
Gondolom egy erős perverz szexuális igény van a hátérben.
Szerintem egy domináns pszichopata jellemvonás is szükséges. Ehhez már csak arra van szükség, hogy a társadalom felkészületlenül viszonyuljon a bűncselekményhez, a közvélemény közömbössége pedig ugyancsak az elkövető kezére játszik.
Tragikus, hogy egy képzett pszichológus az alábbiakban Antonius által leírt dilettáns módon többet árt mint használ. Persze sajnos nem új dolog egyes orvosok hozzáállása a betegekhez nálunk.
Valamikor régen elhangzott valami arról, hogy az elkövetés pillanatában az bűnöző agya el lenne borulva, ami valóban lehetséges, de megvagyok győződve, hogy ezt egy józan állapot előzi meg, amikor is az egész többé vagy kevésbé ki van agyalva.
Heretic, remélem, hogy csak viccből mondtad. De ha már rákérdeztél, hogy mit csinálnék: árnyékra vetődnék. Legalábbis mifelénk ezt így hívják...
De ez még nem lehet ok az erőszakra. (Már ha ép fickó vagy)
Mitől lesz valaki ilyen elkövető?
Egyszercsak otthon ülve a békés családjában, ahol apuka, anyuka szereti, gondol egyet és úgydönt, hogy: "márpedig én akkor is megerőszakolok valakit!". Ezek után a papucsát lerakja az előszobában és elindul portyázni? Vagy esetleg ő is egy szerencsétlen áldozat akinek valami hasonló dolgot nem sikerült feldolgoznia?
Azzal hogy ki akarjátok szadizni, nem érzitek hogy hasonlóan gusztustalanok vagytok?
Ha halál akkor gyorsan és egyszerűen, mert gondolom nem a bosszú a cél hanem hogy többet ilyet ne tudjon tenni. Ha pedig tévedés van, mint a néger pasinál akkor meg BOCS?
Talán a megelőzés lehetne ami segít, de ehhez jó óvónők és tanárok kellenek, meg persze normális családok. Szal ez nem olyan egyszerű, hogy irtsuk ki mer az jó.