Hogy élénkítsek: felfigyeltem (tán jó későn), hogy manapság a "molinó" teljesen kiszorította a 15-2-25 éve még uralkodó "drapéria" szót. Először a sportnyelvben figyeltem meg, hogy az én időmben használt "drapéria" helyett "molinó" a szokásos. Most a napokban pedig a Parlament előtt felszítettek ki "molinót". Szándékosan nem néztem meg szótárakban, de fogadok, a "drapéria" benne van, a "molinó" pedig nincs. Akinek kedve van, kutassa, értelmezze. iktassa.
A példa betételének itt egyetlen célja az volt, hogy megmutassam, ezen tárgyi hangszerecske, melyről azt gondolnánk, már nem is igen használják máskor, mint amikor népzenei szerzeményeket adnak elő, még mindig élő és új zenei stílusok képviselőit is megihlet. Azaz a doromb teljesen mai, élő, alkalmazott hangszer és van jövője.
Zenei élmény megtárgyalásához a megfelelő topikba csatolnám be.
Szerintem ez a hely nem a minősítések, hanem a tények helye. A minősítés mindig szubjektív és emberenként más és más lehet. Ráadásul nagyon alkalmas, hogy öntudatlanul esetleg másokat megsértsünk.
Ha EZ sem tetszik, akkor nem a zenével van gondod, hanem a műfajjal. Ha meg tetszik, akkor ennek mentén lassan eljuthatsz egy olyan állapotra, hogy már ne mond az előbbit. A Vargan EP a Chronos Projekt három számból álló kiadványa, egy zenei kisérlet volt dorombbal.
A Tótfalusit annyival ki kell egészíteni a TESz alapján, hogy a hangszer doromb alakjának kialakulása tisztázatlan. Az egyik lehetséges út, hogy doromblya alakban érkezett a magyar nyelvbe valamely, akár több szláv nyelvből átvéve, s a szóvégi -lya hangzót ragként értelmezve kopott le. Ennek megelőző forrása a kései kfn. trom(b)el valamelyik előzménye, ami ma az irodalmi németben [Mault|T]rommel.
Másik lehetőség a hangutánzó eredetű dorombol igéből történő elvonás. Létezett a doromb 'házsártos nő' ill. 'zsörtölődés' jelentés is.
Mivel mind a hangalak, mind a jelentés közeli, ezért a tendencia erősíthette egymást. Másrészről a hangutánzó szavak esetében nagyon nehéz a tényleges eredetet követni, mivel a hangutánzás bármikor spontán is keletkezhetett.
A kérdés adja magát. Tótfalusi István szerint a doromb végső soron a német Trommel szóból ered, míg a dorombol az a dörömböl hangutánzó szónak a változata.
(Na jó, de a "Trommel" hangzásra szintén valamiféle dörmögő, dörgő, zörgő, csörgő, pergő hangból eredhet (amikor a pergődob hangját utánozni akarjuk, akkor is trtrtrtrtrtrtrtrtr hangokat adunk), de ez már az én találgatásom)
A minap egy hangszerről beszélgetve fura kérédés vedődött fel. A doromb nevű hangszertől származik a macska dorombolásának megnevezése, vagy forditva? Esetleg nincs is közük egymáshoz? Mivel a doromb elég régi hangszer, a macskák meg azért nem olyan régóta nagy kedvencek, én az első változatra gondolnék, de lehet tévedek. Tud esetleg valaki segiteni, nagyon érdeklene. :)
Ezt igazolja, hogy a hörcsög francia és spanyol neve egyaránt hamster, amelyik a német Hamster fiatal átvétele. Ugyanígy fiatal az olasz criceto név is, de ez szerintem közvetlenül a Cricetus cricetus tudományos név átvétele.
Ezt a tudományos nevet még a XVIII. sz.-ban élt, a tudományos rendszertant megalapozó Linné adta, akinek gondjai lehettek a névadással, mert sem a latin, sem a görög nem szolgált mintával, mivel ott ismeretlen volt ez a faj. Latinizálható nevet tehát az faj elterjedési területéről kellett választania, és gondolom, nem tetszhetett neki a német névből kinyerhető Hamsterus, így egy másik nyelvből választott.
Hogy ez a másik nyelv a cseh volt-e arra eddig nem találtam szolid forrásból adatot. Így lehet, hogy nem is igaz. De az is lehet, hogy igaz, mert a mai tudományos névadóktól sem idegen a meglepő alkotás.
Ha tehát az olasz criceto végső soron eredetű is lenne, a közvetlen forrás nem az, hanem a tudományos („latin”) név.
Köszönöm a választ közben megoldodott a kérdés. A budai vár anyakönyvének indexében megtaláltam Michael Lichtenblau két házasságát. 1704-ben Lichtenblab volt, 1715-ben már Lichtenblau.
> A kérdésem lehet a németben az u hangból b vagy p családneveknél ?
Szerintem nem lehetséges. Magyarázatul népetimológás névváltoztatást tudok elképzelni. De a Nevek, családnevek magyarul topikban szólítsd meg fulco-t a problémával.
Egy családnév leirásával kapcsolatban lenne kérdésem. Az egyik ősanyám házaságakor a férje nevét viselte Liechtenplab nevet Óbudán 1720-ban, hasonló nevet csak egyet találtam az 1715-ös budai adóösszeirásban Michael Lichtenblau. Egy másik topikban szerepel egy hasonló eset Blapbacher névből Blaubacher lett. A kérdésem lehet a németben az u hangból b vagy p családneveknél ?
Addendum: A névszói son ~ igei sön- kapcsolata hangrendi átcsapással sem képzelhető el a törökben, ugyanis a mély hangrendű szó vége eredetileg más: soŋ, csak az oszmán-törökben a veláris ŋ hang alveoláris n-né vált, vö. még oszmán-török deniz ’tenger’, de kazah теңіз (teŋiz). Az ŋ : n különbség a török nyelvek túlnyomó többségében fentmaradt, vö. kazah соң (soŋ) ’vég; után’ : сөн[у] (sön[u]) ’kialszik, kihuny, elhal; eltűnik, elvész’.
> nekem ebből a "szűnik" ige jut eszembe, nem lehet összefüggés ezzel a török "utolsó" szóval?
Ezt az oszmán-török sön[mek] ’kialszik, kihuny; hanyatlásnak indul’, illetve halha-mongol сөнө[х] (szönö[h]) ’megsemmisül, elpusztul; (tűz) kialszik’ igével kapcsolja össze az etimológiai irodalom.