Azonban ha az ly-t eltörölnék, a helyébe egy már meglévő betű, a j lépne, ez tehát valóban szegényebbé tenné a magyar nyelvet. Ugyan már! A nyelv elsődleges létformája a beszélt nyelv, és ott amúgy sincs ly. Meg hát komolyan gondolod, hogy a kettes számrendszer szegényebb a tízesnél?
Éppen eltaláltad! A cél: elfogadtatni a suksükölést, a nákolást stb. De legalábbis lerombolni azt a tévhitet, hogy ezek nyelvileg (= magyarul) helytelenek.
A lényeg ugyanaz. Akkor is felvetődhet a kérdés: minek megtanítani azt, hogy a t végű igéknél eltér kijelentő módú és a felszólító módú tárgyas alak, amikor a suksükőlést is el lehetne fogadtatni?
Gondoltam, hogy így tudod. Az igazság azonban ez: a suksükölőknél a -t végű igék esetén IS egybeesnek bizonyos kijelentő és felszólító módú alakok. Ha nem ezt állapítanánk meg, akkor azt is kellene mondanunk, hogy a nem suksükölők a nem -t végű igéknél bizonyos esetekben a felszólító módú alakot (nézzük) használják kijelentő módban! A balgák! 8-)
Majdnem tökéletes! Igazából a szótő 't'-re végződik, utána jön a tárgyas ragozást jelző 'j', ez a kettő olvad össze 'ss'-é. Ha megnézed a felszólítómódot, ott a szótő 't'-re végződik, utána jön a felszólítást jelző 'j', ez a kettő olvad össze 'ss'-é.
Meglepődnék, ha találnánk akár egyetlen olyan magyar anyanyelvű beszélőt, aki nem ismeri a -t végű igék kijelentő módú ragozását. Vagy talán a suksükölők nem tudnak bizonyos igéket kijelentő módban használni? De akkor lehet, hogy találunk olyanokat is, akiknek pl. az s- kezdetű főnevekkel van gondjuk? 8-)
Azért az ilyen kiejtési szabályoktól se várjunk túl sokat... Épp kisharsány(153) hozta fel a "perellyünc" szót – gondolom, egyetértünk abban, hogy a 'perellünk' nem ugyanaz mint a 'pereljünk'
Ez sem változás a korábbiakhoz képest, ugyanis az ly történetileg mindig l-re ment vissza. De előfordulhatott jövevényszóban is, pl. pálya < ol. palio. (Egyébként a mai magyar kiejtésben is előfordul [ly], de szigorúan csak olyan esetben, ahol az írásban ly lenne: az l + gy/ny/ty hangkapcsolat első eleme a kiejtésben ly: oldja > olgya > olygya, gólnyi > gólynyi, sültjük > sültyük > sülytyük.)
valamennyire van. Az új szavak, ahol fonetikusan átvesszük a kiejtést, ott következetesen mindig a j betűt használjuk. (pl "fájl") Előbb-utóbb csak a "régies" szavakban marad meg.
Ez a szabály remekül alkalmazható nyugat-dunántúliaknak, ők ugyanis l-ező nyelvjárást beszélnek. A nyelvterület többi részén viszont semmire nem lehet vele menni.
Azért hatalmas különbség, hogy 1903 előtt már vagy 20-30 éve a sajtó alig és egyre kevésbé élt a cz-vel, tehát az Iskolai helyesírás meglevő változási tendenciát szentesített, míg ma egy ly-t eltörlő szabályozásnak nem lenne semmi előzménye az úzusban.
én is hallottam már, persze, nem ez volt a kérdés, hanem hogy ez a "szabály" mire jó. Az egyetlen példa rá ez a "luk"-"lyuk". Ilyen alapon szabály lehet az is, hogy ott kell ly, ahol az ly n-re cserélhető, ha a ly-t követő magánhangző az így helyettesített n elé kerül. Például a gereblye - gereben. :D
ez elég gyanúsan hangzik, mint "szabály". Ez olyan, mint a "könnyű ez, csak érzéssel kell!" jótanács.
nem tudom legalábbis, hogy miért értené a magyar fül bármennyire is másképp mondjuk a "papagál" vagy a "karabél" vagy a "foglokat" vagy a "foglátok" szavakat. Ne mondjátok hogy nem lehet azonnal tudni, hogy melyik melyik. Pedig mindenhol l-et tettem oda.
A zárt e-vel kapcsolatban téves előítélet, hogy az csak a budapesti nyelvből hiányzik. Az észak.borsodi nyelvjárás sem ismeri, és mivel a magyar irsodalmi nyelvnek ez a forrása, nagy hatással van az egész nyelvterületre. A helyettesítéses módszer azéert sem jó, mert mind a ë, mind az e helyetti ö ejtésében vannak jelentős nyelvjárási különbségek.
1903-ban hasolnó módszerrell dobták ki a magyar neylvből a cz-t. Feltételezem, ezt is kísérhették félelmek, különben az akadémia nem ragaszkodott volna 1922-ig hozzá, megteremtve a magyar helyesírás legnagyonn kettészakadását. A magyar helyesírási rendszer mégsem borult fel, mondhatnám, a szeme sem rebbent.
Igaz, hogy az írásrendszer majd magától kidobja, most éppen az történik, de a "magától" nehezen működik, ha a lurkókat ezzel frusztrálják az iskolában, és nem szereti a tanítőnéni azt, aki elhibázza.
Részigazság, fordítva pontosabb: ahol úgy érezzük, hogy l-lel ejtve is értelmes, minden bizonnyal ly írandó. Azért a pöröl és a pöröly nem tűnik azonosnak. A király-királ oké, de a *sirál alighanem megérdemli a csillagot.
Én annak idején úgy tanultam, - s szerintem ez nem változott meg - ott kell "ly"-t írni, ahol "l"-lel ejtve is értelmes a szó.! (értsd.: megérti a magyar"fül")
Éppen ezzel próbálják "megkönnyíteni" a megtanulását: ott kell "ly"-t írni, ahol lehet "j" és "l" hangot is ejteni. Csak éppen ez ott működőképes, ahol van olyan tájszólás.
OFF
A zárt e hang használatát is próbálják ilyesféleképpen érzékeltetni: ott ejtik, ahol "e" helyett "ö"-t is lehet mondani. Ez néhány esetben még működik is (csend-csönd, fel-föl, csepp-csöpp, zsemle-zsömle, tejfel-tejföl, veder-vödör), de vannak olyanok, amikhez már "Szögedre kell menni".
Mellesleg én magam sem ejtem ezt a hangot, és nem is mindig tudnám, hol kell használni, pedig én nem pesti vagyok, hanem nyírségi.
"Ma már nincs gyakorlati funkciója a "J" és az "ly" megkülönböztetésének, hacsak annyi, hogy valaki képes elsajátítani, a helyesírást, vagy nem."
Nagyon is igaz, persze, gyakorlati funkciója ma már nincs . Mégis egyik rokonom (Nógrádból származik) még a mai napig a petrezselyem szóban lágy l-t ejt, valahogy úgy, hogy petrezsel'em. Ha kiiktatnák a helyesírásból a jó öreg elipszilont, akkor szerintem egy kicsit borulna az egész helyesírási rendszer. Az ilyen "erőszakos" megszüntetés nem célszerű, a nyelv úgyis kidobja magából előbb-utóbb, ha nem lesz rá szükség.