Üdvözlöm az idelátogatót! Ezen a fórumon szeretném azon motorokat bemutatni, melyeket egy helyre fixen letelepítve használtak elődeink. Azért hoztam létre ezt a topikot, hogy kötetlenül beszélgessünk mindazokkal akiket ez a téma érdekel vagy netán gyűjtéssel s restaurálással kívánnak foglalkozni.
Meglett az új dugattyú, összeraktam most értem haza. Viszont nem volt olyan egyszerű az 1:9 kompresszióviszony elérése. Gondolom mivel petróleummotor olyan 1:3 körül lehet eredetileg. Kiszámoltam 21 mm-rel kéne magasabb dugattyú, viszont akkor nagyon eltávolodna a csapszegtől a dugattyúfej. Jött az ötlet dízel dugattyú(kamra nélkül) és a dízel hosszabb hajtókarja pont megfelel és megmaradnak az arányok. Persze ezzel is lett egy kis gond, a dízelé magasabb mint 21 mm és nem is tudom leszedni 21 mm-re mert akkor a fölső gyűrű fölött nem marad anyag, úgyhogy nem lesz lapos a feneke olyan homorulattal tudtam összehozni mint az eredi dugattyúján van. A hajtókarcsapágy pedig Mercédesz traktormotoré (ez volt otthon). Jó hangja lett, de sokkal halkabb a kipufogó, érezni az erőt. :DDD
Mindenesetre az alapjárat jó magas lett vissza kellett állítanom.
Nem teljes a siker, hirtelen gázadáskor enyhén csörög, injekciós fecskendővel mértem ki a homorulatot, vagy elmértem vagy elszámoltam magam, túl nagy a sűrítési végnyomás, szét kell szedjem és újra számolni-növelni kell a kompresszióteret.
Üdv! Szeretnék kérdezni egy másik Pannónia stabilmotorról.125 cm3 es de a gyujtása nincs meg,csak egy trafó van a lendkerék alatt.Tirisztorosra gondolok.Ismered esetleg ezt a tipust?
No igen, ez így igaz. Viszont van egy rossz szokásom, szeretem ha minden működik, az utolsó legkisebb égő, vagy akár a fordulatszámmérő, aminek tényleg semmi haszna.
Persze ha simán meleg vízzel fölöntöm akkor is elindul. Csak macerás lenne kiengedni az ioncserélt vizet. :)
100 % pamutot használj. A steril sebkötöző vatta valamikor abból készült. Forrón telített oldatba mártsd be, majd kis hurkákká gyúrható, száradás után kemény marad. Nem alszik el. Csak a kálisalétrom a jó, a csilei /NaNO3/ higroszkópos, magába szívja a levegő páratartalmát. Rakhatsz még hozzá cukrot, jobban működik, de viszont gyorsabban elég.
A hidegindító spray-t nem kedvelem, zavar az erős kopogás amelyet okoz, ezért minden gépemen működik a gyári megoldás. Az öreg egyhengeresen pedig különösen bánja a fülem a kopogás, főleg ha véletlenül kissé megszalad a spray adagolása. Szóval nem akarom használni, inkább a gyárit.
Jobban megnézve, szerintem még az évjárat is egyezhet az enyémmel, mert rajta van a tank oldalán ugyanaz a gyújtókábeltartó karika, ugyanolyan a táblája, valamint külön van az olajbeöntő és a nívópálca.
Hát én biztosan nem tudnám megcsinálni, nincs bennem semmi művészi érzék, a matricákat még csak csak fölragasztom, festek, de csak ennyi. :)
Egyébként nem is magamra gondoltam, hanem a lentebb említett "Gyűjtőre", persze ha neki sem megy még mindig megcsináltathatja egy hozzáértő szakemberrel. Az enyém meg különben sem korhű a Jikov karbival, de legalább megmentettem, használom karbantartom őket addig is tovább élnek.
A színt legalább jól eltalálta a festékboltos, mert most találtam egy múzeumi darabot ugyanilyen színnel. :)
Alapjában véve a stabilmotorok is ki voltak simára gittelve,csiszolva festve csíkozva,helyre lehet így is tenni,de ezt nagyon kevesen tudják megcsinálni hogy autentikus legyen,én inkább hagyom nyersen,lekezelve,így látszik a patina
Ez az egyik legnagyobb faszság :-).én vallom hogy az eredetiségre kell törekedni az értelmes határok között,egy indigókék,vagy neonzöld lendkerék köszönő viszonyban sincs az eredetiséggel, a komolyabb gyűjtök kinevetik..a lelkes amatőrt félrevezetik,,és ez mindig így van..jó sokáig hecceltük Süle tanár urat is a Jantó zöld és a Jantó lila festékkel :-)
Igen hidróval, méghozzá az eredeti alkatrészeiből készült nagyjából. IFA kormányzott első híd, Fortschritt hidró, idegen cucc a Rába 180 TLT, és 2000-es KCR ház. Az 516 gyárilag hidraulikus differenciálművel rendelkezik vagyis két hidrómotor van az első hídján párhuzamosan kapcsolva, szemben Pl. a Claas-szal ahol fogaskerekes diffi van, így adottak voltak a különálló szerelhető töltő szelepek, csatlakozók. A gyárilag összkerekes kombájnok viszont állandó összkerékhajtással rendelkeznek, vagyis mint a mechanikus megoldások (Pl. IFA Lada Niva) ez is eldifferál, hogy működni tudjon. Ez a megoldás megfelel aratásnál, ahol nagyjából a gép súlyviszonyaihoz belőtt nyeléssel adódik a megfelelő nyomatéleloszlás, de ott sem tökéletes mert ha megszorul valahol akkor előáll az a helyzet, hogy a négy kerékből egy forog kb. négyszeres sebességgel. Répaszedésnél viszont a terhelés hatására változó súlypont eltolódás miatt fix összkerékhajtás kell. Ezért vegyes kapcsolásban raktam össze a hidrókat, a két első maradt párhuzamos kapcsolásban, a hátsó pedig ezekkel sorba van kötve. Országúton vagy aratáskor, ha nincs szükség a 4x4-re a hajtás oldását egy levehető kardánnal oldottam meg, mivel ez volt a legegyszerűbb.
Cukorgyár megszűnt 2007-ben, de 2014-ben a csapadékos őszön a soproni környékről egészen Beziig jutottam a vízben álló kukorica lecsipegetésével, december 23-án fejeztem be, a sofőr és a technika is megunta. :DD
Igazad van, régen minden vastag vasból volt. Semmi jelentősége a festéknek, mert festés nélkül is sokáig ellenáll az időnek. Bár szerintem régen is valamiért szándékos lehetett a matt, mert traktorok autók abban az időben is fényesek voltak. Egyébként nem is a festék a lényeg, hanem a kipufogó. A benzin motor kényes a gázlengésre, a gyári kis rövid lapított vas semmi esetre sem tud ilyet. Ezen a motoron amikor hozzám került valamilyen korabeli motor kipufogó lehetett, most a festés alkalmával lecseréltem egy Honda középső dobra, legyen helye a gáznak. Látványos a változás. Hidegen sem beszél vissza, érezhetően erősebb lett, úgyhogy valószínű melegen kevesebb benzin kell majd neki. Ha megjön a jó idő megint kezdődik egy permetezés hullám, majd közben finomítgatok rajta.
A mostani gépek főleg amelyik csupa lemez, ott nem hátrány a jó minőségű festék, segéd és tömítőanyagok. Ezt az E-516-ost 2003-ban újítottam föl és még most is bírja a festés és a tömítés nem ázik be. Pedig sokat ment répát is szedtem vele, szerkesztettem rá egy összkerékhajtást.
Anno
és most
És egy E-517-es 3 éve szedtem össze a romokból. Minden apróság működik, mint új korában.
Egy országós hírű nagy "Gyűjtő" ismerősöm mondta: Nem azért köll túlfényözni, kicicomázni a mögmentött darabokat mert olyanok voltak eredetileg, hanem hogy mögfogja az érdeklődők szemét és fölkeltse az érdeklődésüket ...