Mikor elinditottam ezt a topikot , féltem tőle
lesznek akik ilyen , olyan indokkal, de védik azokat az elvetemülteket, akik erre vetemednek.
Aki ilyen jóvátehetelen bűnt követ el, az arányosan kapja meg a büntetését, ami most közel sincs meg...
Nézd meg mi folyik ebben az országban, egy husz évvel korábbi állapothoz hasonlitva, ugy általában. Bérgyilkosságok, erőszak, szabadrablás
minden szinten , szinte bűntetlenül.
Hol van itt a büntetésnek visszatartó , elrettentő ereje.
Azt pedig furcsállom, hogy bármit is az elszenvedő áldozatokra probálsz kenni a felelősségből. Jó néha én is más hozzászólók
tulzásokba estek a büntetések mértékét illetően.
Ez nemcsak tolerancia kérdése!
Sem Te , sem én nem éltünk át olyan szörnyüséget, mint azok az emberek akiknek igenis részben
TÖNKRETETTÉK az életét bizonyos két lábon járó és embernek nem nevezhető ÁLLATI egyedek.
Őket igazán nem kellene védeni.
Hogy erre való hajlam mindenkiben benne lenne ?
Szomorú lenne, ha igy lenne....
Ha már mást nem nézel: nézd meg más nálunk sokkal fejlettebb és kulturáltabb államában hogyan büntetik ezt az állati tettet?
Kedves Antonius és az Együttérzők, Akik Kivégeznék a Rohadékokat!
Nagyon tanulságos, amiről itt szó van. Én most itt nem annyira a jogi-morális dolgokra koncentrálnék, hanem az önismeretire, ha szabad.
Takorának nagyon igaza van, hogy mindenütt ott vannak azok, akik sokmindenre képesek. Én egy kicsit tovább mennék: mindenkiben ott vannak. Mi másról tanúskodnék az a tagolatlan, meggondolatlan, butasággal határos gyűlölet, amely mindazon hozzászólókból árad, akik képesek lennének megölni embereket, és ezt igazságtételnek gondolják? Azt, hogy kiket kell "kivágni a társadalom testéből", én semmiképpen sem szeretném Antoniusra és a többi ressenterre bízni.
Mellesleg Antonius első leveléből egy kicsit úgy tűnik számomra, hogy neki ez a megerőszakoltatás szinte kapóra jött: mindig rá lehet mutatni arra a Külső Körülményre, ami miatt el van b...va a szexuális és egyéb élete. Ő semmiért nem felelős, ő nem hibázott sose, nem is hibázhat, hiszen ő áldozat. "Nem tudjátok, milyen élete lessz az embernek egy nemi eröszak után..Egy kinszenvedés minden..a mindennapok,a párkapcsolataid..az egész életedet elcseszték-enyhén szolva!!!" Nekem az ilyen dumák okoznak kínszenvedést. Azok az emberek, akik mindig a másikban látják meg a Gonoszt. Akiknek állandóan tisztelni kell az érzéseit. Akik tiszteletet parancsolnak. Tiszteletet paranccsal még senki nem vívott ki. Az ellenkezőjét (mint most is) annál inkább. Blaszfémiát. Esetleg félelmet.
Támogatom creatine hozzászólását, aki óvni próbál bennünket attól a primkó és veszélyes hajlamunktól, hogy a világot áldozatokra és bűnösökre osszuk fel. Jókra és gonoszakra. És persze mi magunk mindig a jó oldalon állnánk, ugye. Egy kicsit bele kéne gondolni abba, amit Kreta írt. De a legtanulságosabb az, ahogyan heretic-et leugatta mindenki. A legkommerszebb, legpíszíbb, legintoleránsabb álliberális szlogen alapján, hogy ugyebár micsoda igazságtalanság, hogy az áldozatot teszik felelőssé a bűntettért. Nos, egy kicsit több pszichológiai érzékenységet, gyerekek, egy kicsit többet, mint a rehabilitációs intézetek és lelki segélyszolgálatok feministáitól elvárható. Egy kicsit kevesebb áldozati diszkurzust, egy kicsit több teret az ambivalenciának. Természetesen nem arról beszélek, hogy a kriminális tettet nem kellene büntetni, hogy elkövetőjét nem kellene elkülöníteni. Csak ez a bosszúszomjas, gyűlölködő mentalitás, könyörgöm! Nehogy már együtt érezzek ezzel.
Talán nem meglepő, ha danger mentalitását találom a magaméhoz közel állónak, + BlumiDC gondolkodásmódját a kellően árnyaltnak.
A világ, hál'Istennek, bonyolultabb annál, ahogy az önismeret nullfokán álló sík morálatléták elgondolják. Az ő műfajuk minden pszichológia zsigeri gyűlölete és átgondolatlan ócsárlása. Én akkor gondolkodnék el a "pszichológus" kompetenciáján, ha NEM tette volna fel Antonius esetleges latens viszonyulására vonatkozó kérdését. A helyzet ugyanis az, hogy ha valaki ekkora energiával rögződik egy traumához, mint Antonius esetében is látjuk, annak az az oka (mint némi hangsúlyeltolódással, BlumiDC is utalt rá), hogy semmilyen szinten nem fér hozzá a traumatikus esemény feldolgozásához. Ennek pedig elsődleges oka az szokott lenni, hogy nem engedi be a tudatos szintre a dologgal kapcsolatos ambivalenciáját. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy "be kéne ismernie", hogy "valójában" élvezte, hiszen nincs épelméjű ember, aki kételkednék abban, hogy életének egyik, ha nem a legborzalmasabb élménye volt ez. De kutatásokból tudjuk, hogy az S/M "spanking" szcénáit kultiválóknak (vagyis akik szexualiter élvezik, ha ütik őket) gyakorlatilag 100 %-át verték gyerekkorában. Vagy hogy a női lakosság azon igen csekély hányadának, amely nemi erőszak áldozatául esett, meghökkentően magas hányada nem csupán egyszer esett áldozatul ilyen bűnténynek. Az, hogy ezeken elgondolkodunk, és ezzel morális biztonságérzetünknek néhány kínos pillanatot szerzünk, távolról sem jelenti, hogy felmentünk bárkit is, hogy nem ragaszkodunk hozzá, hogy bekasztlizzunk minden erőszakos bunkót.
De attól tartok, hogy ez utóbbi kategóriába muszáj belesorolnunk mindazon Keménykezű Megtorlókat, akiket erősen elragadott a bosszú és az adrenalin.
igazán nem akarlak megsérteni, Antonius, de mind a helyesírásodból, mind a szövegedből azt a következtetést kell levonnom, hogy ha valamit nem értesz, az nem szükségképpen vonja maga után azt, hogy senki sem érti. ezzel persze önmagában semmi baj, a gond az, amikor támadod a többieket és kijelented, hogy ez vagy az rosszul gondolja, illetve nem tud semmit, illetve blődségeket ír.
Csupán arról van szó, képes-e az állam és a jogrend kellô hatékonysággal megakadályozni a bűnismétlést és egyszer s mindenkorra elvenni a potenciális bűnelkövetôk kedvét a cselekménytôl.
Ez most nem működik jól, te sem tagadhatod. Természetesen teljesen kiküszöbölni sosem lehet. Már csak azért sem, mert alapvetôen az emberi természetben, illetve a társadalmon belül feszülô problémákban gyökerezik.
De nálunk se a felderítési arány, se a rendôrségi hozzállás, se a büntethetôség nem a jogkövetô polgároknak, hanem legalábbis a jog és törvénytelenség határán egyensúlyozóknak, és sok esetben a bűnözöknek elônyösebb.
Jézusom, miket írtok, milyen büntetési formákat tennétek törvényessé!! Csonkolás, kasztrálás stb.
De azt hiszem, tudom mi a gond. Összekeveritek az állami igazságszolgáltatást, és a személyes hozzáállást.
Teszem azt, ha érintve lennék (engem , vagy feleségem gyerekem erőszakolták volna meg), én is gyilkolni akarnék, és teljesen természetesnek gondolom, ha valaki így érez, sőt, még azt is, ha végre is hajtja (netán).
DE:nem várható el egy jogrendszertől, hogy érzelmek vezéreljék, pláne nem, hogy olyan érzelmek, mint egy magánszemélyt. (Meg aztán tényleg mindig ott van a tévedés lehetősége, akár hiszitek, akár nem.)
D.
Ez valóban nagyon elkanyarodik, de azért gondolkozom rajta.
Ilyen támadás nem ért, de csak úgy már vertek meg. Valóban nem volt jó érzés ... fuha sokat kell még ezen törnöm a fejem, hogy én ezekkel kapcsolatban mit is érzek.
Az ok hogy miért támad valaki, az emberenként változik, és van aki tényleg gonoszságból csinálja, ezek usszák meg leginkább szerintem, és van akinél kényszer (ez persze nem a nemi erőszakra vonatkozik, ilyen normális kényszer nincs). A jogok elvesztése az akkor oké ha valóban megtörtént az esemény, mert arra is van példa hogy kamuzás van.
Ez az egész bűn-büntetés-igazság-emberség kérdéskör már régóta vitatott, de alaposan elkanyarodik a HUSz szellemiségétôl.
Viszont még sehol se sikerült megnyugtató választ adni a kérdésekre.
Tény, hogy általában az sokkal inkább az emberi jogok, az elvont igazság és erkölcs nevében tud beszélni, akit még nem ért támadás.
Hál'istennek erôszak ilyen formában nem történt velem, de utcai rablásnak már voltam áldozata, és mondhatom, szörnyű érzés az a tehetetlenség és kétségbeesés, hogy azt hittem, velem ez nem történhet meg, és mégis...
Valahogy úgy vagyok vele én is: aki egyszer embertársára nyereségvágyból, kéjvágyból, ( vagy bármiért, ami nem önvédelem) rátámad, erôszakoskodik vele, az elveszti a jogot arra, hogy az áldozatával egyenlô embernek tekintsük.
arich..
Látom te már sikeresen megoldottad naggyábol a gondjaidat..Én még nem egészen-de most azt hiszem én is megoldom majd:-))
Találtam egy lányt,aki nagyon szeret..és megért..
És Ő a mindenem:-)))Nagyom sokat segit Ő ..:-))
Talán még maga se tudja mennyit..!
Szeretem:-)..és élni akarok-Érte!!!
Kréta..Te meg ...arichnak igaza van:-))
Mindenbe eggyetértek vele!
És továbbra is kérdem...Miért Védi Bárki ezeket az abszolute gonosz embereket??
Szerintem aki egy ilyet véd...az erkölcsileg iszonyatosan méllyre süllyedt-szemebe ugyanolyan mint az aki meg is teszi..
büntetésük-Örökös számkivetés az emberi társadalombol..-vagyis Életfoggytig.
Aki képes megtenni eggyszer..biztos megteszi ismét!!Ha lehetösége lessz...
örökre megkell akadályozni ebben:Soha többé ne tehesse meg...
BlumiDC..
Te aztán kevered rendesen a gondolataidat! !
Most akkor mit akarsz mondani,hisz ugy látom,itt rajtad kivül talán senki nem érti!
Én nem-az biztos!
Különben pedig Monámnak mindenbe igaza van:-)
Ő jól látja a gondokat..és Sajnálom azokat a gyerekeket,akiket te tanitasz-hogy a fenébe érteted meg magad velük???:-))
Tul okos akarsz lenni-de aztán semmit nem tudsz a dolgokról-igy blödségeket irsz.
ellentétek tömege az egész.Na mindeggy..ez is egy vélemény a Témához...
Ja, sejtem már. Az "utólag jelentéktelen" azt jelenti hogy a jelenre való hatásában jelentéktelen, nem azt hogy maga az élmény az volna. A nevetségest pedig úgy értettem hogy azon nevet az ember hogy ezt akkor iszonyú szégyennek érezte, és nem merte elmondani (holott szeretteinek elmondhatta volna), tehát ez egyfajta bölcs önirónia, semmiképpen nem maga az erőszak válik nevetségessé, hanem az utána következő önvád.
Remélélem most már hasonlít arra amit mondani szerettem volna.
Bár
mégis az volt - akkor. Utólag nevetséges, jelentéktelen - most. <=> Ha szerinted halalt erdemel, old meg magad.
(Most akkor nevetségesnek kell érezze a történteket az áldozat, vagy esetleg gondolahatja másképp is, vagy..?????)
"Hmm.. már ne is haragudj, de legalábbis ellentmondásos dolgokat irsz..."
-Nam haragszom, de ha bővebben kifejtenéd akkor tudnám hogy hol voltam félreérthető.
"Látom hasonlo cipöbe járunk..:-(("
_hasonlóban_, de azt hiszem, nem egészen ugyan olyanban...
"De hidd el ..nem mindenki olyan.."
Tudom... :)
"Élni énnekem sincs kedvem-probáltam már eldobni.."
Hé!!! Ki mondta, hogy nekem nincs kedvem élni??? Igenis élek! És csakazértis! Nem vagyok hajlandó feladni... (Egyébkéntis! az öngyilkosság a halálos bűnök közé tartozik!:) ) Olvastam valahol egy mondást... már nem emlékszem rá pontosan, de a lényege az volt, hogy a megpróbáltatás a gyengét megtöri, de az erős csak erősebb lesz általa. Azt hiszem, hogy mindennek, ami ebben az életben történik velünk, van valami célja. Meg kell tanulnunk belőle valamit. Meg kell tanulnunk, hogyan "éljük túl az életet". Kitartást, bátorságot, önfegyelmet... _önmagunk_ legyőzését...
Attól függetlenül, amit a szeretetről, a szeretni tudásról, meg a gyerekekről mondtam, úgy érzem, igenis normális életet élek. Vagy legalábbis megpróbálom. (Persze bizonyos korlátozásokkal, de akkor is!)
BlumiDC
Hmm.. már ne is haragudj, de legalábbis ellentmondásos dolgokat irsz...
Kreta
Tudom, hogy a világ legnagyobb mocsoksága, és még a legnagyobb ellenségemnek - ha lenne ilyen - se kivánnám... de... ha nem is a nemi erőszakot, de a lelki (fizikai?) terrort igenis meg kellene tapasztalnod..:(((( (Bár adja az ég, hogy sose tapasztald meg!) ( Fogalmad sincs, miről beszélsz. (És ezt most egy olyan mondja, aki megszabadult a lócitromának legnagyobb részétől, és nem és nem hagyja, hogy a maradék bármiben is befolyásolja, viszont tudja, hogy milyen érzés lócitrommal a fején élni. És tudja, hogy milyen érzés 7 évesen felnőni. És... tud még elég sok mindent az életről, amit Te talán sosem fogsz...)
Hogy te mennyire ragaszkodsz a magad lócitromához ... :(((
Ezt hajtogatod magadnak?! ÉN szerencsétlen vagyok EMIATT ment tönkre az életem, könnyű emögé bújni.
Kedves mindenki...
Itt szeretnék elnézést kérni,amiért nem birtam a dühömmel..és azt irtam-amit.
nem akartam..de ez jött belölem.Ha ezzel találkozok,ilyen viselkedéssel...nehezen birok uralkodni a szavaimon!
Elnézést...De nem hiszem,hogy Blumi felé ezzel tartoznék..
kicsit erösen fogalmaztam..,Tudom.
De nem ez a lényeg,hanem az..,miért védi bárki azt az embert,aki ilyen bünt követ el...
Miér Véditek Őket??MIÉRT??
Mona...Téged meg Szeretlek:-))
Nem tudom micsoda maga, meg úgy általában a pszichiáterek, de az biztos, hogy az 5 év alatt az egyetemen nagy hülyeségeket tanítanak magukkal és olyan dolgokat magyaráznak bele mindenbe, ami a valóságban azért másképp működik néha. Nem tudom az egyetemi tanárok mennyi élettapasztalattal rendelkeznek, és éltek-e valaha normális társasági életet, vagy egyáltalán mennyit tapasztaltak meg a való életből... Mindenesetre nekem ne magyarázza be azt, hogy Antonius kívánta volna azt a dolgot. Maga kívánná ha odaállna mögé egy kretén késsel a kezében? Nem hiszem. Azt azért ugye maga sem hiszi el... Ettől pedig aligha lesz valaki homoszexuális. Pont ellenkezőleg, a másik nemet fogja jobban szeretni, attól a nemtől, akiből való volt az elkövető, attól pedig viszolyogni fog. Ezt meg saját tapasztalatból mondom, nem pedig a hülye pszichiátriai könyvekből. És együttérzésből, mert sok emberrel beszélgettem már életemben és sok embert figyeltem meg. Szóval nevetséges, amiket ír... Nevetséges, sőt szánalmas és undorító
Két mondat nagyon nem tetszett a hozzászólásában, egyet pedig igazolni szeretnék. Az első mondat az volt, hogy Antonius soha nem lesz normális. Na, ezzel teljesen nem értek egyet, mert talán normálisabb még magánál is, még talán nálamnál is. Ritka jó ember, és épp ez a gaz dolog formálta őt ilyenné. Sajnos nekem is volt fiatalabb koromban egy rossz eset, amiről inkább nem beszélnék, de tudom mit jelent az az érzés. Ne merjen ilyet mondani, hogy nem lesz normális, mert az: a legszeretnivalóbb ember a világon! Én például imádom.
A másik mondat, hogy utólag ön szerint nevetségessé és jelentéktelenné válik a megtörtént dolog. Hát ez nem így van, mert amikor az embernek valami az eszébe juttatja, ugyanolyan intenzíven átéli a megrázkódtatást, mint abban a pillanatban, amikor megtörtént és ugyanolyan sokkos állapotba kerülhet bármikor. Sosem válhat nevetségessé és jelentéktelenné. De amiért így reagál az ember az emlékekre még normális marad. Ez a normális reakció. Az lenne a nemnormális, ha nem így reagálna.
Igazolni pedig azt szeretném, hogy Antonius igenis talált valakit, aki ezzel együtt el tudja fogadni, méghozzá engem. És ne merje őt és bármely sorstársát bántani senki, mert arra én is begurulok és harcba szállok!
Kedves BlumiDC..
Tudod..nem is tudom,mit mondjak..Kicsik nagyon megalázoan viselkedsz!!
Sorry ..de kicsit allergiás vagyok..bizonyos dolgokra!Gondolom érthetö..
Légyszi ,ne mondj ökörségeket..ilyeneket meg pláne!!A barátnöm azért keressett más partnert,mert nem birt eggyütt élni az én problémámmal..-Megbeszéltük!!-Gondolom,ez tiszta..igaz??Tehát ezért váltunk el..
OK. "pszihiáterem "meg egy barom volt...Pont,mint TE ! Tudod..akkor...abban a helyzetben nem kivántam a"seggbekukit"...Érthetö???
Még véletlen sem!
Tudod..csak egy áldozat vagyok,semmi több..
És pont ezekkel az emberekkel ,mint te van a gond..
Ti találtok ki mindenféle baromságot..belemagyarázást-aminek semmi köze a valosághoz.Nem tudom mivel foglalkozol,de te is gonosz ember vagy..
Az ilyenek miatt kell nekünk szégyelni magunk...
És Te véded a bünözöket??-Ök fontosabb emberek mint mi,igaz?!
Tévedsz,nincs joguk semmiféle megbocsájtásra..könyörületre..kiméletre..
És ezek után Te sem vagy a szemembe több náluk...
Persze a vélemény szent és sérthetetlen..
A Tied is..-Az Enyém is:-))
Ugyhogy Bunko vagy BlumiDC...A Többiek szerint is ..remélem...
Nem szabadna..De kivánom neked azt a kis "Seggbekukit"...Hogy Érezd...
Az elefánt a porcelánboltban kép nem igazán optimista. A porcelán ugyanis ha összetörik nem lesz újra ép, az ember viszont ahogy öreg bölcs és tapasztalt lesz nem lesz ezzel párhuzamosan egyre inkább lelki beteg: vannak felfelé ívelő szakaszok is.
A nemi erőszakkal kapcsolatban kétféle utólagos értelmezési lehetőség kínálkozik. Az egyik hogy barátom, valami iszonyatos dolog történt veled, ezután az "akasztott ember házában nem beszélünk kötélről" elv alapján olyan emberként kell bánni veled, akivel minden szexuális témát kerülni kell. "Te már soha nem leszel normális" -üzenjük ezzel.
A másik pedig hogy egy szar dolog történt veled, amit te iszonyatos dologként érzékeltél. De nem volt az, mert látványos külsérelmi nyomok nélkül túlélted. Bár mégis az volt - akkor. Utólag nevetséges, jelentéktelen - most. (Ez sajnos nem ilyen egyszerű..., de most nincs sok időm)
Az hogy mit érzünk elviselhetetlennek nagyban a többi ember határozza meg. És sajnos van amikor az embernek olyan dolgok miatt kell szégyent éreznie, amiről nem is tehet, ill. nem az ő nyilvánosságra került "rosszaságából" fakad. Ha felborulnék a bringámmal teljesen más megítélés alá esne ha arccal a betonra landolnék, mint ha arcal egy méretes lócitrom közepébe. Az első esetben inkább sajnálnának, a másodikban ez erőteljes kiröhögéssel is együttjárna. Pedig magam teljesen vétlen volnék a dologban, és éppen olyan kellemetlen a lócitromba landolni, tehát éppúgy jogos volna a sajnálat. A megerőszakolás is ilyesmi dolog, az áldozatnak van egy olyan érzése, hogy kinevetnék, ha kiderülne a dolog. (A nemi erőszakot valamivel súlyosabbnak érzem mint a "természet elleni erőszakos fajtalanság"-ot, lévén hogy mindenkinek van végbele, ellenben egyes férfiak nehezen tudják elképzelni hogy mit érezhet a megerőszakolt nő - így könnyebben élcelődnek rajta)
Mindazonáltal a lócitromos esetben mondjuk a diákjaim sokkal inkább kinevetnének (az óvódások meg aztán pláne) mint mondjuk az anyukám. Fontos hogy az ember időben találjon olyant, aki nem neveti ki.
Amíg az áldozat nem beszél a vele történtekről, addig képzeletben mindig a fején hordozza a lócitromot. Végül már annyira hozzánő hogy azt akarja hogy lócitrommal együtt szeressük. Ez így is van, persze hogy szeretjük. De azért nélküle még jobban szeretnénk. Arról nem is beszélve hogy mindenki a saját lócitromja miatt aggódik, ennek folyománya hogy sikeres ember csak akkor lehetsz ha a mások lócitromját is észreveszed, és jelentőséget tulajdonítassz neki.
A következő esetről hallottam, de már régen, tehát a részletekben vagy hitelességében egyáltalán nem vagyok biztos: két (vagy három) barátnő megkötöztek és felizgattak egy srácot, majd elkötötték a fütyijét, úgy hogy a vér ne tudjon visszaáramlani a testébe. Ezután mindannyian közösültek vele. Nem tudott, hogy a srác mikor jutott oda, hogy már nem élvezte, de emlékezetem szerint feljelentés és bírósági ügy lett a dologból.
Egy biztos: nem vágnám rá gondolkodás nélkül, hogy igen, ha egy ilyen partira hívnának, mit szólsz Danger?:)
BlumiDC
"kikozositeni, megalazni". Ez rendben is lenne, de kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen kiközösített egyén ilyen lelkiállapotban hogyan viszonyul egy esetleges védtelen áldozathoz, ha oda kerülne a sor. Ha nő lennék, nem szeretnék összefutni vele egy sötét mellékutcában (főleg ha kolleganő)!!!
Annak ellenére, hogy magam sem vagyok a halálbüntetés híve (általában véve nem), szerintem teljesen érthető Antonius reakciója, a helyében én sem kímélném az illetőt.
Lehet, hogy a következő hasonlat egy kicsit meredek és érthetetlen, de képzeld el, mondjuk hogy egy elefánt besétál a porcelánüzletbe és térül, meg fordul egy párat. A hosszabbik leveleddel kapcsolatban én erre asszociáltam. (bocs, ezt egyáltalán nem a szakmai értesültségedre értem – ellenkezőleg)
1. Akadt olyan lány az ismerettségi körömben, akit az egyik fiúja, akivel együttjárt, majdnem megerôszakolt. Azért majdnem, mert szerencsés és jó védekezôképességű volt a lány, de kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkében.
Kérdés, hogy mennyire tekinthetô nemi erôszaknak az ilyen. Valószínűleg jogilag és fizikailag nem volt az, lelkileg 99%-osan. A lány utána hosszú évekig nem tudott normális kapcsolatot teremteni, mert amint a szexre került sor, hiába kívána a fiút, egyszerűen fizikailag és pszichésen is begörcsölt, reflexszerűen, öntudatlanul védekezni kezdett. És ugye a fiúk ezt nem sokáig viselték el, inkább otthagyták.
És mennyi ehhez hasonló eset lehet, amit még igazán bizonyítani se tudnának...
2. Talán az a felfogás is kicsit benne lehet az ehhez hasonló, vagy az ún. házasságon belüli erôszakban, hogy a férfidominancia hagyományosan elfogadott a társadalomban.
Vagyis azt szokás mondani, hogy a nô csak azért ellenkezik, mert így illik, de akarja ô...
Hát, ez tényleg nem mindig egyértelmű. Tudom, hogy volt olyan lehetôségem, amit épp azért szalasztottam el, mert utálnék erôszakosnak látszani, és ha nemet mondtak, komolyan vettem. Pedig az a nem inkább csak azért volt, hogy tovább erôsködjek. Mindegy, inkább legyen ez, minthogy valakit rossz élménynek tegyek ki.
3. A büntetések visszatartó erejérôl: nem értek hozzá, de voltam nemrég egy országban, ahol kimentünk vendéglátóimmal a piacra. Pesti szokás szerint rögtön magamhoz akartam venni a holmimat, mikor kiszálltunk a kocsiból. Azt mondták, nyugodtan bennhagyhatom. Csodálkoztam... hogy lehete ez, itt nem lopnak kocsit, nem törik fel? Nem. Ugyanis akár halálbüntetés is kiszabható érte.
Hát ez van. Lehet, hogy igazszágtalan, lehet, hogy civilizálatlan, lehet, hogy emberi jogokat semmibe vevô: de hatékony!
4. Hallot már valaki olyanról, hogy nôk erôszakoltak meg férfit?