Fuji legújabb gépe, ami a specifikációk alapján ígéretes, ám majd meglátjuk közelről, hogy tényleg hozza-e az elvárásoknak megfelelő értékeket/minőséget.
A felvételeken is látszik, mennyire számítanak a távolságok, meg a háttér. A 4,5-ös szorzóval kiszámolva a fókusztávolságot, két 150 mm-es és közöttük egy 70 mm körüli fotót mellékeltél max. rekeszen. A HS10-nél a legnagyobb rekesz 150 mm-en már nem f3, hanem f3,5-4 körül lehet, tetézve ugye a kisebb szenzorral. Ha a kis mélységélesség a legfőbb prioritásod, akkor azonos feltételek mellett rosszabb lesz ilyen szempontból a HS10. A "mosás" finomságáról pedig mit sem lehet még tudni.
"f100" megjelölés alatt ha az S100fs-re gondoltál, az mindenben nagyobb (fényerőben pont nem, de ugye ott az 1/1,5-ös érzékelő), a legjobb lehet e-téren. Az S200exr-ben mesterséges háttérmosási lehetőség van szoftveresen ha jól emlékszem, de az sem az igazi. Egyiknek sincs sok köze a HS10-hez, ugyanakkor mélységélesség szempontjából összevethetők a fizikai gyútávval (!) történő DOF, meg Coc számolgatással. Vannak erre progik. Valójában minden kompaktnál nagy a mélységélesség, nehezebb látványos DOF "játékot" produkálni. (A különbségek azonos körülmények közt buknának igazán ki.)
(Magam is "bridge" párti vagyok, de tényleg ezen a ponton szoktak DSLR-t ajánlani... :-)
Kerestem én is tesztfotókat, de még tényleg frissek a hírek, nem találtam.
Azért még kitartok az eredeti kérdésem mellett:), ha le nem csapsz, szóval ennyi mélységélesség az 1/2,3"-mal is megy?
Az a bajom, hogy én is nagyon lelkes lettem az olvasottak alapján, de hát ez a Panasonicnál is így volt :(
Azt látom már (vagy legalábbis úgy gondolom), hogy az f100-zal nincs értelme hasonlítgatni, mert a 2/3"-mas érzékelő valami másfajta technológiát takar, ebben az értelemben nem összevethető a 7000-sel. HS10-zel ésa 200-sal. Vagy rosszul gondolom?
A HS-10 a legjobb választás a speckók alapján. Érdemes lenne rá várni és elolvasni az első teszteket... Bízom a Fujiban, hogy ismét jó géped dob piacra.
Szóval bírni fog legalább ezzel a minimális mélységélességgel a HS-10, mint a belinkelt képeken. Ha hasonló az f100-hoz, akkor már biztos kiderült használat közben.
Bocsánat a nyúzgálásért, de tudom, hogy te sokat fotóztál vele. Figyeltem :) a másik két topikot, mert már régóta gondolkodom a cserén. A Panasonic meg nagyon nem jött be, így megpróbálok körültekintőbb lenni.
A 7000-es meg mint írtam csak jó fényviszonyok között "dolgozik", de 3 gyerek mellett sokszor kellene a beltéri használat is. A dslr meg drága, ott aztán még kevésbé igazodnék ki.
A képekből is az látszik, hogy a bridge gép ugyan makróban szuper, viszont portré és telefotó tartományban elhanyagolható a "bokeh". Ilyenkor mesterségesen "mossa el" az ember a dolgokat, bár az nem ugyanaz mintha alapból olyan lenne a kép.
Az S7000 és a HS10 ég és föld minden paraméterben. Az elmosásban viszont nem gondolnám, hogy jelentősen jobb lenne. Ha számodra az a legfontosabb, akkor nosza és vegyél DSLR-t fényerős lencsékkel :)
Köszönöm szépen a válaszokat. Ha elindul a másik sz.gépünk, akkor megpróbálok feltölteni 1-2 képet, hogy mire is gondolok. Az azért szomorú, amit írtál, hogy a szenzor miatt lehet, hogy nem működik úgy, mint a 7000-nél. Azt gondolná az ember. hogy ezen a téren is van fejlődés, mert arról szóltak végülis a hírek, hogy ezekkel a módosításokkal már megközelíti a belépő szintű dslr-ket. Ez így nem ér!
Tudom, hogy a portréra is mindenki ezeket ajánlja, de olyan jó lenne egy olyan bidge gép, ami ezt is tudja. Ennek van technikai akadálya vagy nem annyira mérvadó a fejlesztéseknél?
Így nehezebb lesz kisírni a Hs-100-ast otthon, mert, ha ez igaz, akkor lehet, hogy nem válnék meg a 7000-es gépemtől.
Mivel az S7000 szenzora 1/1,7" (tehát nagyobb mint a HS10-é) ott bizony kisebb a mélységélesség. A most népszerű 1/2,3" nagyságú érzékelők kevéssé alkalmasak szép témakiemelésre szerintem, ez cserélhető objekíves redszerekkel jóval egyszerűb. (Ugye a "mosás" a téma távolságától és a hátterétől is függ, valamint annak finomsága - jó bokeh - az objektívtől.)
Ennél a gépnél már várható, hogy a portréknál a háttér nem ugyanolyan éles? Egyébként nekem a Finepix S 7000-esem van, ott szépen elmosódik a háttér, ezért nem is értettem, hogy az s100-as fórumon miért írtátok, hogy az nem megy, csak a cserélhető optikásokkal.
Én megpróbálkoztam a Panasonic TZ-vel, hát az ultra vacak. életlen, részlettelen, szemcsés képek. A Finepix-emmel az a baj, hogy pont ezen a szérián nincs Af segédfény, remélem nem írok hülyeséget. Így gyakorlatilag csak kinti jó fényiszonyok között csinál megfelelő képeket, de azok valóban nagyon szép képek, a bentiek szinte használhatatlan minőségűek. A vakus képei meg nem túl szépek, ebben még vörös szem korrekció sincs. Én portré mániás vagyok, ehhez jó lesz az új Finepix?
Az Amazonról és társairól necces rendelni? Én már ezen is gondolkoztam, mert így jóval olcsóbb lenne.
Hú, mennyi mindenről volt szó. Hosszú - nagyon hosszú - záridős fotózáshoz én nem vennék ilyen kompakt kütyüt, max. ha ez pár másodpercet jelent. Viszont jó hír az esti "csillagos pilácsokat" kedvelőknek, hogy ez a gép talán (illetve a hasonló objektíves S6500fd/S9500-S9600 biztosan) már fél másodperctől és 4-es rekeszen csodásan "csillagsugarazza" a lámpafényt.
Ami pedig a régebbi, jófajta kompakt (akár bridge) gépeket illeti, nagyobb érzékelőt kaptak és közel sem voltak efféle megazúmmal "megáldva", majd meglátjuk...
Lítium akkuk cseréje, töltése, kezelhetősége egyszerűbb, ez nem kérdés. A gépek lemerülés jelzője csak a jobbaknál mérvadó, a többinél kitapasztalható. Szabvány AA (akkuk) használatának pedig megvannak a maga előnyei kompatibilitás és ár terén. Nálam a kiskompakt, csúcskompakt, vaku is lassú önkisülésű AA akkukat használ. Van tartójuk és nagyon ritkán kell őket cserélni - nem különösebben gond.
A bevezető árral kapcsolatban pesszimista vagyok, 120 ezer felett lesz szerintem. A Canyon SX1 sajnos zaj szempontjából nem éppen kiemelkedő (az SX10 pl. picit jobb volt), viszont a rendszervaku-támogatás és egyes képességek - forgatható LCD, obi ultrasonic motorral, csendes szabályozással, elektronyos zoom videóhoz, optikai képstabi - terén előnyben van a Fujival szemben. (Videónál jó a HD és sztereó fejlesztés, de az elődökben videófelvétel közben kissé zavaró hangok hallatszottak csendesebb helyen.)
Ahogy én látom, önmagában a 'backlit' szenzor - mióta a Sanyi kirukkolt vele, és egyre több ilyen modell van jelen a piacon - csak némileg mérsékli a zajosodást, viszont a nagyobb felbontás és a feldolgozó egység fejlesztése kezelhetőbbé teszi azt, ráadásul nagyon gyors kiolvasásra képesek ezek az újabb CMOS lapkák és a full HD videó is egyre inkább vonzó tulajdonság. A HS10 kezessége (jó fogás, közvetlen állítási lehetőségek, teljes manualitás) meg azoknak is előnyös lehet, akik "nekem nagyobb zoomom van" stílusban vásárolnak.
Én onnan gondoltam, hogy az optikai jobb, mert tapasztaltam, hogy a lencsemozgatós rendszerű képstabis gépel kevesebb motion blur-os képet készítettem, mint azzal, amelyik a CCD-t mozgatta. Na, persze az is sokat számít, hogy egyiket eleve az átnézeti keresőjével használtam többet, míg a másikkal döntően nyújtott kézből LCD-t használva "komponáltam". Véletlenül így jött ki.
Nekem 4 AA-val üzemelő saját gépem még nem volt, de a kis A590IS két AA-s cerkaakksival megy és segített már ki engem Sony discman-es srác, mert teljesen le voltak az akksijaim punnyadva. Akkor jól jött az ő két 2500mAh-s Varta cellája kölcsönbe, amíg az én két Ansmann-omat feldobta tölteni. Szóval, szerintem nem hátrány. Persze 2x, 3x 4db akksigarnitúrát cipelni egy-két egy darabban lévő pótakksi helyett macerás. Abban is igazad van, hogy szárazelemekkel nemigen jutnak a mai fényképezők semmire, de jobbfajta Líthium-os alkáli cellákkal - bár az is géptípus és használatfüggő - párszáz képet azért el lehet lőni. Nem mindig van a közelben szabadon elérhető hálózati áram, de elemeket szinte bárhol lehet venni.
Én se üzemszerű, mindennapos használatra gondoltam, hisz ki bírná azt pénzzel??
Írod, hogy a LiIon-os rendszereknél pontosabb a töltöttségi állapot információ. Ja, részben egyet értek, vannak olyanok is, pl. a Sony InfoLithium-rendszere. Annál tényleg eléggé pontosan követni lehet a tárolt energia szintjét. Én sajnos már találkoztam Panasonic-nál olyannal, hogy 40%-ról hírtelen "letört" kimerültre az akksi és ki is kapcsolt a cucc. Pedig nem volt öreg, épp hogy lejárt a garija a rohadéknak! :(
Írod az Olympus 8080-at én meg említeném a Sony 828-ast mindkettő legendás!
Ezeknek a használtpiacon még mindig komoly áruk van, pedig nem mai csirkék.
Fuji-ból ilyen a 9600, akkor a Panasonic FZ8, a Canon S5IS, stb. ezek kiegyensúlyozottan jók (voltak a maguk idejében...) Mostanában tán a Canon SX1 tűnik ilyennek.
Visszatérve a topic témájához: lehet, hogy benevezek egy ilyen Fuji-ra, maximum kiszállok belőle majd, ha nem jön be. Ezért is hajtom a maszek/házi tesztképeket hozzá, mert mint íram: "pixelbuzi" vagyok.
A HS10 "váza" biztosan nagyon ergonomikus lesz, az már a fotókon is látszik! Azt nem értem, erre miért nem figyelnek eléggé a belépő szintű DSLR-nél?? (Az EOS 400D-met szinte útálom fogni! De komolyan.) Lehet, hogy azért csinálják, hogy több portrémarkolat fogyjon?! :/
általában hatékonyabb az optikai stabilizátor, igen (+tükrös gépeknél a keresőkép is stabilizált lesz és az AF rendszernek is könnyebb a dolga. De ez egy kompakt rendszerűnél nem szempont)
az akkuval pont fordítva vagyok: az még mindegy, h egyetlen Li-ion vagy 2 AA, de 4 ceruzaakkut használó gépet már csak akkor fogok venni, ha nincsen más lehetőség... (régen volt ilyenem, egy életre elég volt belőle! Amikor hirtelen, megbízható előrejelzés nélkül lemerül, 8 akkut kell egymással fölcserélni, polaritáshelyesen, és ügyelve arra, h ne keveredjen a két készlet. A "bárhol kapható" csak elméleti dolog: a gyakorlatban senki nem olyan hülye, h elemeket használjon - hiszen áram van a szálláson, föl lehet tölteni. Pláne, mert egy Li-ionos gép megbízhatóbban jelzi vissza a töltöttségét is)
az Oly 8080-ban elképesztően jó volt az optika, még DSLR-ekhez viszonyítva is ott a gagyi CCD és a lassú adatföldolgozás vágta haza az összképet
Fujinál viszont pont a fordítottja jellemző: jó érzékelő mellé gyengébb optika párosul
Na az ilyen tapasztalatok - és mások élménybeszámolói után - szokott felötleni bennem, hogy 2-3 gépből manapság már talán össze lehetne "gyúrni" egy közel kompromisszum mentes vasat, mert pl. nem sírnék ha ebbe a Fujiba beletoltak volna egy Panasonic-os Mega O.I.S.-t... Mint már írtam korábban, az ISO felrángatásos "képstabi" nem tartozik a kedvenceim közé. (Gondolom, ezzel Te is így vagy!) A CCD (illetve itt: CMOS!) shift egy kicsit már jobb, de asszem'ez mintha nem tudna valamelyik tengely mentén svenkelni. Ha jól emlékszem, a "lencserángatás" a leghatékonyabb. (A Canon és a Pana is ez utóbbival él...)
Visszatérve az LX-3 -asra, igazából nem egy kapkodó idegbolond, sportesemények fotózására - talán a sakk kivételével ;) - nemigen javasolt... Ellenben kivételszámba megy a 24-ről induló nagylátója, úgyhogy valószínüleg "erőteljes" tájképek lőhetőek vele és persze a középkori várromok se szaladnak el amíg az imént lőtt képek a kártyára kerülnek... ;) Ami még zavarna az LX-3 esetében, az a saját akku! A Canont és a Fujit azért szeretem, mert cerkaakksikhoz/alkáli elemekhez szinte _bárhol_ hozzá lehet jutni. A fényerő szenzációs: kevés vas indul 2-ről úgy, hogy még a végén is csak 2.8! A 3/4 és a vége között biztosan jól lehet egészalakozni/portrézni vele! Kár hogy már 60 körül vége van a zoomnak! Elmehetett volna legalább 135-ig! (Ezzel a fényerővel persze...) :D
Az Oly 8080-as se egy mai darab! Ha csak azt nézed, hogy az Oly mennyit fejlődött azóta, én ezt a Fujinak is megelőlegezném. Sok múlik egy nornális firmware-en! (nálam már volt firmware-hibás vas! Megflash-eltem és jó lett. Persze lehet, hogy csak szerencsém volt...)
igen, pontosan ezért bízom abban, h az új érzékelő jól teljesíthet, és hátha nem lesz nagyon rossz az optika
Pana LX3-at még csak tesztekben láttam, de ott szimpatikus a dpreview szerint 3 mp alatt ment el egy RAW képet, az még szerintem elviselhető (pláne ha mentés közben tovább tud újabb képeket készíteni a pufferjébe, mert akkor normál képeknél semmi hátrányt nem okoz)
annak idején Oly 8080-on viszont tényleg használhatatlan volt a RAW: bőven 10 mp fölött írt ki egyetlen képet, és azt muszáj is volt megvárni, nem lehetett közben további képeket készíteni...
A felület lényeges, nem vitatom. Szerintem ez a Fuji - ha megnézed a korábban belinkelt pdf-et - pont ezen próbál változtatni, hogy "hátulról" ereszti a fényt az érzékelőre és nem az áramköri kivezetés oldala felől, mint ahogy az szokványosan menni szokott. Amúgy még más különbségek is vannnak, mert ha jól emlékszem a CMOS pixelei (subpixelei??) elemi kondenzátorcellák, míg a CCD-k legkisebb címezhető elemei félvezetők (talán tranzisztorok?). Ez persze inkább csak a járulékos elektronikát az on-chip -vezérlést és a gyártást komplikálja/drágítja. Korábban még olyasmi is volt, hogy a CCD jobban melegedett tartós használat mellett. (Ezért is volt több hosszú expónál a hotpixel, CCD-s gép esetén és jóval kevesebb a CMOS-nál. Lehet, hogy már ez sem igaz, mert minden semiconductor komoly pénzeket rak a fejlesztésbe. Pl. Hol van már a néhai SuperCCD, meg a HAD-CCD, és pl. a "smaragd" színű fényre (emerald) érzékeny cella... Ezek is Fuji fejlesztések voltak.)
Az utófeldolgozás kérdésére visszatérve: én úgy látom - legalább is a szorosabb ismeretségi körömben - hogy nemigen b*sznak a képekkel az átlagjúzerek semmit! Esetleg körbevágják, effektezik: pl. szépia, adnak neki valami nekik tetsző keretet, jó esetben normalizálják a fehéregyensúlyt, rámásznak a vörösszemekre, oszt csók! Ez persze eléggé csüggesztő! Azzal tisztában vagyok, hogy a képfeldolgozással sem lehet az eredendően sz*rból várat építeni, de jópárszor sokat lehet hozni egy-egy "ellőtt" képen!
Korábban én is tököltem ORF és CR2 fájlokkal és bizony gyakran sz*rabb lett, mint amit a gép azonos nevű JPG-ként mentett... ;) Ezt is gyakorolni kell! Igazi türelemjáték. Érdekes, mikor - számodra - esetleg attól lesz egy kép értékes, hogy mennyi utómelót raktál bele. Igazából erre az "áldozatra" nem képesek/hajlandóak sokan. Pedig - nem akarok nagy szavakat használni - de egy másik világ nyílik meg...
Igen, az "aurafotóval" (a tárgyak kontúrja körüli néhány pixelnyi kis "szellemkép") is találkoztam már: mutattam egy csajnak, az meg teljesen "beindult" a dologtól, hogy "látod?! ez is bizonyíték az energiamezőre, meg a lélekre, meg Istenre, stb." Megértem elmenekülni... :D (még akart további olyan fotókat csináltatni velem...) Rühellet, na!
A RAW+JPG mentés nem rossz ötlet, főleg ha nagy kártyád van és nem fogja vissza a gépet jelentősen a tömörítés és a dupla fájlművelet (kártyaírás). Tudok olyan 100 feletti árú felső kategóriás kompaktot pl. Pana. LX-3, ahol iszonyat idő a kép mentése. Ha ez nem számít, akkor evidens, hogy RAW+maximum felbontású JPG super fine tömörítéssel! Üdv.
nem igazán jelenthető ki ilyen különbség a két érzékelőfajta között (sőt, szigorúan véve inkább a CMOS lehetne gyengébb, mert azon tipikusan kisebb a hasznos felület...)
meg tudod utólag is csinálni a képmódosítást, de nagyon nem mindegy, h JPG-ekből, vagy RAW-ból - és amikor ez a kamerában, felvételkor történik, persze az is a nyers adatokkal dolgozik, tehát sokkal jobb eredményre lehet képes (más kérdés, h mellékhatása is előfordulhat néha, mint pl. "aura, glória" megjelenése a nagy világosság-különbségű területek mentén. Ezért pusztán kamera-JPG-re nem érdemes hagyatkozni, csak RAW+JPG-re, és akkor utólag javítható, ha nem válik be)
Jaja, a dinamika... Ahogy én tudom, a CMOS-nak eleve jobb, mint a CCD-nek. Mostanában ahogy én látom, az arc/illetve mosoly/vagy pislogás felismerés mellett a "dinamikanövelő matek" a nagy sláger! Minden cég máshogy hívja, pl. "ellenfény kompenzáció", "dinamikus kontraszt", "csúcsfény kompenzáció", illetve "high-key...low-key balancing", stb. Van cég amelyik jobban, míg mások rosszabbul oldják meg. Ez kb a hisztogram széthúzás, ha jól tudom, akár egy ingyenes IrfanView is megcsinálja utólag... (Illetve, belapítja a kiégett részekhez tartozó fényerősség értékeket, a bebukott részeket meg feljebb húzza. Néha meglepően sok új részlet kerül elő egy ily módon "meggyúrt" képen... Persze jön vele feljebb az "artifact" is. :( )
Köszi. Logikus, amit írsz. Én is olvastam ilyet, hogy kombinálják a két megoldást, de sajnos arra is van példa - tán a bridge-formájú Sony cuccok esetében? - hogy csak ND szűrő van, abból esetleg több (jellemzően: 2db.) is. Attól tartok, hogy ezt a lépést a Fuji is meglépí, mert olcsóbb/egyszerűbb egy LCD-elvhez hasonlóan működő optikai rács elvű ND-szűrő folyadékfázisában a kristály polarizációs síkját az áthaladó áramerősség szabályozásával változtatgatni, mint egy valódi írisz (diafragma) lamelláit elektromechanikusan nyitni/csukni.
