Keresés

Részletes keresés

Andris8 Creative Commons License 2013.08.12 0 0 206

Azért később akarom leírni, mert még rá kell készülődnöm lelkiekben, mert nagyon mély sebeket tép fel az írás.

 

A farizeusos példát én is olvastam és tényleg...

 

A mi 3 dimenziós világunkban nem értjük a 4 D lényehét és így tovább, egy bogár nem úgy látja a világot, mint az ember és így tovább....

 

Még a materialisták sem tudják megfogni, hogy az univerzum égtelen e vagy sem, ha véges, mi van túl a határokon....

 

Az egyik legjobb barátom szerint (aki nem is vallásos nagyon) a lelkek fénylényekként élnek tovább és van benne valami, persze a legtöbb materialista csak azt hiszi el, amit lát, és sajnos én is ebbe a hibába esem sokszor, de az tudom, hogy a hit erőt ad.

Előzmény: Order of Hermes (196)
Andris8 Creative Commons License 2013.08.12 0 0 205

Voltam pszichiáternél is, gyászcsoportban is, nagyon sokat segítettek, de igénybe veszek minden segítséget, jelen pillanatban az írás az egyik legjobb.

Előzmény: F.Á.S. (194)
Andris8 Creative Commons License 2013.08.12 0 0 204

Köszönöm szavaidat, mélységesen egyetértek velük, de időre van még szükségem, hogy teljes mértékben ezek szerint is tudjak élni.

Előzmény: Jolimama (192)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.08.11 0 0 203

Örülök, hogy benéztél.

 

((  ))

 

 

Előzmény: Banyaci (202)
Banyaci Creative Commons License 2013.08.11 0 0 202

Köszönöm a mécsest.

Előzmény: TiffanyMary (199)
Banyaci Creative Commons License 2013.08.11 0 0 201

Tegnap kétszer hozzáfogtam az íráshoz, de mire elküldtem volna el tűnt. Puffogtam, nagy levegőt vettem és újra hozzáfogok. Csak remélni merem, hogy most nem felejtem el vágólapra tenni mielőtt elküldöm, biztos ami biztos. Én jól vagyok. Pénteken megvolt a temetés, megjöttek a könnyek is. Jelenleg pakolunk, felújítunk.

 

M-Eri: Ismerem az érzést. Az örület határán táncolást. Tudom milyen , hogy nem értem miért nem robban szét  a fejem a testem a lelkem fájdalmától. Tumom mennyire hiányzik egy mozdulat  hang és a megszokott lény. Azt is tudom, hogy nem szabad nekem, neked is vele halni. Nem szabad eltemetni a lelked a gyászban. Mert neked, nekem, minyájunknak menni kell tovább.  világ nem veszíthet el minket is. Nekünk még dolgunk van. M-Eri, neked még fontos dolgod van, hiszen anya vagy. A lányod nem veszítheti el az anyukája mosolyát. Ő egy bölcs kislány. Nagyon szépen megfogalmazta neked a tényeket. Sok felnőtt nem képes erre.

 

 

Idővel nem felejtünk, nem a  hiány múlik el, csupán a helyére kerül. Ezért lesz könyebb.

Előzmény: TiffanyMary (193)
BLM Creative Commons License 2013.08.11 0 0 200

Persze enyhül együtt élek vele és muszáj elfogadni ,hogy az élet véges ezt tudomásul kell venni .Mindennap van olyan dolog amit csinálok és már rá is gondolok,hogy ezt Ő így csinálta,mondta és én ezt Ő tőle a drága anyától tanultam.

Előzmény: TiffanyMary (199)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.08.11 0 0 199

Az idő gyógyít. Mindenkit. Téged is, természetesen.

Nyilván fáj a szeretett személy elvesztése, hiánya mindenkinek. Nincs nap hogy ne jutna eszünkbe,

de idővel (ha a gyász fel van dolgozva, vagy elindult a folyamat !) ez enyhül és lehet vele együttélni.

 

Ha nem, akkor ott a baj nem kevés !

 

 

Előzmény: BLM (198)
BLM Creative Commons License 2013.08.11 0 0 198

Kedves Andris Tudom mit élsz át voltbenne részem egyedüli gyerekként minden szép és jó, de minden rossz is az enyém volt.80 éves volt az édesanyám 10 éve halt meg ,előtte 3,5 fél évig tolókocsiban volt teljes ellátásra szorult.Ápolása soha nem eset nehezemre ,édesapám  napköben besegített, de Ő nem igazán értett az ápoláshoz,  mindíg mondta, gyere lányom te jobban tudod, de fürdetésben mindíg kivette a részét met egyedül nem tudtam volna.Itthon halt meg  a kezeim között,de felöltöztetni már nem tudtam, addigra annyira kikészültem, azóta is bánt,de aki ismert vigasztalt, hogy én mindent megtettem az életében amit csak lehetett.Tíz év után nincs olyan nap, hogy eszembe ne  jutna ,idő gyógyít mondják,engem nem .Akit igazán szerettünk és viszont szeretett  annak hiánya örök.Ugy, hogy Andris sok erőt kívánok, biztos van barátod vagy olyan rokonod akinek kibeszéljeted magadból a fájdalmat az segít!

Előzmény: kbetti84 (197)
kbetti84 Creative Commons License 2013.08.10 0 0 197

Andris, ha elfogadsz egy javaslatot: ne a "történetedet" írd le a gyászév letelte közeledtével, hanem édesanyádnak írj egy levelet, amiben bármi fontosat mondj el neki. A jót, a rosszat is, ami csak eszedbe jut. A végén pedig - akármilyen kegyetlenül hangzik - köszönj el tőle, hiszen a levél végén elbúcsúzunk...Ha van erőd, ezt a levelet olvasd fel egyszer hangosan is, amikor senki nem hall Téged. Ez nem lesz könnyű, de fel tud szakítani egy gátat belül és az elköszönéssel az is kiküszöbölhető, hogy az ember a természetes fájdalom és veszteség érzéséből átcsússzon az önzőséggel határos önsajnáltatásba. Ha kemény voltam, elnézést kérek, csak a sajtát tapasztalatimat írtam le. Ha nagyon nem megy máshogy, szerintem sem árt a szakember és a gyógyszer sem szégyen, nem is ördögtől való. A google-ban nézelődve olyat is taláni, hogy "gyászcsoport". Ezt segítő foglalkozásúként tényleg jó szívvel ajánlom, lassan minden nagyobb városban szerveződik.

Order of Hermes Creative Commons License 2013.08.10 0 0 196

Miért csak majd írod le a történetedet? Miért nem most? Hidd el, a dolgok halogatása az egyik legrosszabb dolog, amit az ember tehet. Az ilyen depresszív helyzetből csak úgy lehet kilépni, ha MOST itt fogod magad és cselekszel. Most beszéled ki magadból, most kérsz segítséget, és nem tolod ki a jövőbe.

 

Egyébként a te problémáddal próbálták megfogni Jézust a farizeusok is, amikor nekiszegezték a kérdést, hogy ha egy nőnek élete során több férje is volt, ugyanmár melyiknek lesz a felesége a túlvilágon. Aztán azzal építette le őket, hogy az ilyen viszonyrendszerek ott nem igazán jellemzőek. Én is szoktam néha agyalni azon, hogy ha van túlvilág, akkor az milyen, de mindig oda lyukadok ki, hogy ez totálisan felesleges. Ugyanis ahhoz, hogy megérthesd ki kellene lépned a normális földi kategóriák közül, ami amíg élünk nyilvánvalóan képtelenség.

Előzmény: Andris8 (191)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.08.10 0 0 195

Nagyon szépen leírtad.

Előzmény: Jolimama (192)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.08.10 0 0 194

Nincs!

De mindenkinek a hitét tisztelem - viszont ez az én tapasztalatom, mondjuk vitatkozni nem akarnék róla. (De lehet ám, hogy csak nem tudnék, sok bennem az indulat.)

 

Az un. gyászév az szerintem is inkább csak szokás, társasági elvárás.  A "Régimódi történet"-ben Szabó Magda pontosan leírja - nem biztos, hogy pontosan emlékszem -talán hónapokra lebontva, a viseletet illetően is: 3 (vagy 6?) hónap teljes gyász, azután félgyász, és szabott ideje volt annak is, hogy mikortól KELL társaságba menni, társaságot fogadni. (Persze azóta az un. gyászviselet is változott, talán meg is szűnt.)

A gyász az nem múlik. Hiába telik le az 1 év, attól az érzéseid sajnos nem fognak változni - és felejteni sem fogsz, de ez így van jól.

 

De Andris, tényleg próbálj segítséget kérni - írj, beszélj ki magadból mindent, és lépj tovább - most egy "szépséges" közhely következik: még fiatal vagy, előtted az élet!

Előzmény: Andris8 (191)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.08.10 0 0 193

 

 Hú ezt de szépen összeszedted ! 

 

 A számból vetted ki a szavakat, csak szerintem én nem tudtam volna ilyen ügyesen 

 megfogalmazni.

 

 

 Banyaci: szeretném ha benéznél és (ha érzel erőt magadban) írnál.

 

 

Jolimama Creative Commons License 2013.08.10 0 0 192

Kedves Andris! Az jó, hogy hívő vagy, de akkor hinned is kell. Kapaszkodónak kell lennie. Többen is leírták, én is azt tudom írni, hogy el kell engedni a nekünk annyira kedves embert, hogy Ő is nyugodtan el tudjon menni.

Ő is  ezt szeretné......

Hidd el, éppen az a szeretet kell, hogy segítsen Neked tovább élni, ami összeköt Benneteket.

 

Igen, volt idő, amikor én is azt mondtam, hogy miért??? Lehet lázadni, lehet sírni, lehet ütni a falat, és belekiabálni a fájdalmadat a világba....

DE!!! Ha igazán szereted, Őt és jobban Őt, mint magadat, akkor engedd el, Ő akkor is Veled lesz, Benned és akkor talán észre is veszed, meg is hallod, hogy ott van Veled, azt kívánja, hogy éld az életedet. Emlékezz a szépre, az együtt átélt szép emlékekre. Örülj, hogy ennyi ideig Veled, Melletted élt.

  Ha nem megy egyedül, kérj segítséget, de az is csak akkor segít, ha Te is túl akarsz lépni.

A gyász év, az csak egy szokás. A gyász az örökké tart, mert mindig hiányzik, de él tovább Benned, a gyermeidben, csak azt tudom mondani, állj fel, és éld az életedet tovább.

Kapaszkodj az élőkben, és őrizd lelkedben tovább Őt, a legdrágábbat, aki Neked volt.

Lehet, KELL!! tovább élni és ez nem jelent felejtést. Átéltem.....

Előzmény: Andris8 (191)
Andris8 Creative Commons License 2013.08.10 0 0 191

Sziasztok,

 

annyi hozzászólás jött, hogy nem akarok külön reagálni mindre, de értem a lényeget és mindenkinek igazat is adok nagymértékben. A legmélyebb gödörből már sokat léptem előre és tudom, hogy csak rajtam múlik, hogy kilépek e a patthelyzetből. A társaságba járáshoz még gyenge vagyok lelkileg, régen sem voltam az a bulizós típus, de bárkivel megtaláltam a közös hangot, most ez a közösségi énem kihalt, sajnos csak egy droid vagyok egyelőre. Az 1 éves gyászidő letelte előtt le fogom írni az egész történetemet, így sokkal jobban megértitek majd, hogy miért rekedtem meg ennyire, és hátha jobban is tudtok segíteni a rálátásotokkal.

 

A legutolsó hozzászólásra külön reagálva:  igen tudok erről, hívő vagyok, csak megroggyant a hitem és kezdtem nagyon materialista lenni, jó volt a 2000 évvel ezelőtti embereknek, nekik ott volt Jézus konkrétan, nekünk meg csak a leírások maradtak, ebben az elcseszett világban nagyon nehéz hívőnek lenni. Annyira bele tudnék merülni a vallási kérdésekbe, szívesen vitáznék a témában, a legutóbb azon gondolkodtam, hogy a túlvilágon hogyan találkoznak a lelkek, ha mindegyik nagypapa korában halt meg és erősen a nagypapa identitás jellemezte? Az unoka és a dédunoka is egyidősként fut össze, tényleg nem értem, de hiszem, hogy van ISTEN.

manya1 Creative Commons License 2013.08.09 0 0 190

Kedves Andris, van egy elmélet, ami szerint a hosszú és erős gyásszal a gyászoló nem engedi az elhaltnak, hogy továbblépjen, ittfogja: erről már hallottál? Az ittragadt lélek viszont szenved, mert már nem itt volna a helye, dolga van odaát, de a gyászoló miatt nem tud abba belekezdeni. Ráadásul az ő ittléte csak erősíti, hogy a gyászoló ne is tudjon másra gondolni, tehát kölcsönösen csapdában tartják egymást.

Amíg te nem akarsz kilépni ebből a patthelyzetből, addig nincs megoldás.

 

Előzmény: Andris8 (176)
sakti dévi Creative Commons License 2013.08.09 0 0 189

Igen, szerintem is van az a pont, amikor szükség van szakemberre. És még az sem biztos, hogy ő mindenképpen a gyógyszert javasolta. Apukám halála után sikerült rávenni anyukámat, menjen el pszichiáterhez (ottmaradt egyedül, öcsém külföldön, én is 200 km-re lakom). Először nagyon tiltakozott, meg hogy ő nem hisz benne, aztán csak rájött, hogy mégis jó, hogy kibeszélheti magát egy kívülállónak, aki ráadásul szakember is. Ő a gyógyszerek ellen nagyon tiltakozott, aztán beadta a derekát, de fizikailag annyira rosszul lett tőle, hogy abbahagyta, és eldöntötte, megy ez anélkül is. Szerencsére úgy is lett. Neki is az első év volt nagyon nehéz, de aztán fokozatosan jobban lett, és el nem tudom mondani, mennyire örültem, amikor 9 hónap után elkezdett nemcsak feketét hordani.

 

Ismerek olyan embert is, akinek kiválóan bevált a gyógyszer, évek óta szedi, és jelentősen más lett a hangulata, érzelmi hozzáállása dolgokhoz. És nem, cseppet sincs leszedált jellege, aktív, tevékeny.

 

Szerintem segítséget kérni nem szégyen, sokkal inkább az erő jele, hogy mersz és akarsz gyógyulni. 

Előzmény: Order of Hermes (188)
Order of Hermes Creative Commons License 2013.08.09 0 0 188

A csajozast nem feltetlenul ugy kell erteni, hogy na most becsajozok, aztan ha otthagy johet a depi... Inkabb ez ilyen eljarogatok tarsasgba, ismerkedek lanyokkal, randizgatok dolog, szoval semmi komoly, csak lazan kell venni...Ez nagyon hasznos szerintem.

 

Viszont a szakember az talan meg hasznosabb, szerintem Andrisra meg M-Erire is boven raferne..Van egy olyan fazisa ennek az egesznek, ahonnan csak gyogyszerekkel lehet kijonni, maskepp nemigen.

Előzmény: TiffanyMary (187)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.08.09 0 0 187

Sziasztok!

 

Csak felélénkülünk lassan  :)

(mondhatnám feltámadunk, ha nem érezném durvának, szóval nem mondom)

 

Banyaci : nagyon de nagyon gondolok rátok ma, és küldök erőt, meg ölelést. Gyújtottam egy mécsest is 

édesapádért 

 

Hermes keményen fogalmazott, de alapvetően igaza van.

Andris: neked már olyan hosszú ideje tart a dolog, hogy talán nem ártana elgondolkozni 

egy szakember segítségén

Csajozás:  alapvetően jó ötlet lenne, viszont ha nem jön össze, és szakítás csalódás fájdalom szenvedés lesz belőle, az nagyon nem használna az amúgy sem fergeteges lelkiállapotának  (szerintem)

 

 

M-Eri:  neked viszont (szvsz)  a kislányodra kell fókuszálnod.  Érte erősnek lenni, érte túlélni.

74 év azért nem olyan kevés.  Apukám azt mondta, ha vele kb. 10 múlva történt volna ez a szörnyűség egy szava sem lenne,  de elment 59 évesen .

oké, egyetértek. Élhetett volna még a drága édesanyád, de onnan is megközelíthető a dolog, hogy mihez képest kevés ez a 74 év  ?

Én is kb. ezeket mondom a gyerekeimnek, amiket te,  azzal a különbséggel, hogy nem sírom el magam közben.  (max. csak belül)   Mert ha én sírok, ők is sírnak. Nem akarom h. szomorúak legyenek. 

Papi boldog odafenn, a mi dolgunk pedig az , h. boldogok legyünk itt. 

 

és igen, a szülő elvesztése valahol természetes .  

képzeljétek el, ott van nagymamám, apukám édesanyja.

két éven belül a 2. gyermekét temette el.  (sőt fiatal korában pár hónaposan is meghalt egy gyereke, szóval gyakorlatilag már a harmadikat ) 

Na ez a nem gyenge.   

(már csak egy lánya van életben, ráadásul pont az a gyereke aki legkevésbé törődik vele, legkevésbé szereti)

 

 

 

 

ny63 Creative Commons License 2013.08.08 0 0 186

Ez a beszéd! :-)

 

Előzmény: Order of Hermes (183)
sakti dévi Creative Commons License 2013.08.08 0 0 185

Egyet kell értsek. Az élet ajándék, és mindenkinek, aki él, hálásnak kell lennie az életéért. Annyi szép dolog van, aminek igenis lehet örülni, és kell is. Az én apukám is nagyon szeretett élni, és tudom, tisztességesen segberúgna, ha most is CSAK arról szólna az életem, hogy őt gyászolom.

Előzmény: Order of Hermes (183)
Order of Hermes Creative Commons License 2013.08.08 0 0 184

Nekem momentán a nagymamám haldoklik, az egyik legfontosabb ember az életemben....nagyon fog hiányozni, de hosszú és teljes életet élt és nagyon sokat adott másoknak... tipikusan az az ember, aki körül mindenki sír, de ő mosolyog. Erre gondolok, és ez azért sokat segít.

Order of Hermes Creative Commons License 2013.08.08 0 0 183

Na látod Andris, neked is ez a bajod, hogy totál belegabalyodtál anyukád betegségébe és halálába. Ember, az élet nem arról szól, hogy gyászolunk... Szvsz szükséged lenne valakire, akire ráfókuszálhatod a szeretetedet, ergo...kezdj el szerintem csjozni :)

Előzmény: Andris8 (177)
Order of Hermes Creative Commons License 2013.08.08 0 0 182

Most kemény leszek, ne haragudj... Mi az a baromság, hogy nincs hová hazamenned? Francot nincs, a kislányod az smafu? A halál az élet természetes része, előbb utóbb mindenki elmegy, sajnos ez az igazság. De a halottakat el kell temetni, ott vannak az élők, fókuszálj rájuk! Nekik még szükségük van rád!

Előzmény: M-Eri (173)
Törölt nick Creative Commons License 2013.08.08 0 0 181

abszolút megértem.

Előzmény: macyyyyy (172)
Törölt nick Creative Commons License 2013.08.08 0 0 180

anyukám 71 éves volt:(

nem lehetett könnyű a testvéred elvesztése sem, beteg volt?

 

Előzmény: M-Eri (173)
Andris8 Creative Commons License 2013.08.08 0 0 179

Ezt a kis léleknyugtató zenei csokrot mindenkinek ajánlom, mára elköszönök, sok erőt:

 

Andris8 Creative Commons License 2013.08.08 0 0 178

Hidd el a kislányod óriási erőt fog adni neked, kapaszkodj bele nyugodtan, érte küzdjél és ha nagyon, de nagyon szomorú vagy gondolj arra, hogy te is anya vagy és szükéseg van rád a kislányodnak és ez erőt fog adni.

Előzmény: M-Eri (175)
Andris8 Creative Commons License 2013.08.08 0 0 177

67 éves volt. 4 éve épphogy befejeztem az egyetemet, azután betegedett le, életem fő célja az volt, hogy minden nap vigyázzak rá.

Előzmény: M-Eri (174)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!