Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Nagy ritkán rakok fel "nem listázott videót" még, ha valakinek mutatni akarok valamit, amúgy csak passzív látogató vagyok egy ideje, zenehallgatásra használom :)
Csak szólók, ha esetleg nem tudnátok: a YouTube-on megszűnt a privátüzenet-küldés (és a korábbi üzeneteket törölték). célszerű beállítani az "Üzleti megkeresésekhez" egy e-mail címet.
Nem volt könnyű meghozni a döntést... hasnyálmirigy gyulladása volt, és minden kezelés ellenére sokat romlott az állapota folyamatosan. Vérképe alapján. Már veseelégtelenséget is mondtak ma... de mellette voltam, és végig simogattam, a karomban.
Jól értelmezem a látottakat, a megsemmisítés csak félig sikerült? Akkor a keletkezett új műtárgy, a keretben a megsemmisítő készülékkel, a kilógó papírcsíkokkal még többet érhet, mint a leütött ár! :) :)
kissé kibuktam ezen a címen.... azért azt gondolom, elég híres énekesnő volt ő ahhoz, hogy saját jogon kerüljön ki a neve címoldalra. Úgy is kell, hogy ismerjék őt sokan azt gondolom.
A Londoni Magyar Kulturális Központ felkérésére festett tűzfalat a Színes Város Csoport a brit fővárosban, ahol egy belvárosi játszótér falán elevenedett meg a A Pál utcai fiúk című regény néhány szereplője.
Ez szerintem nem meglepő. Persze nagy valószínűséggel olyan esetre vonatkozik, amikor először szembesülünk az előadással.
És ezért nem érvényes, pontosabban teljesen más szempontok miatt lehet érvényes egy árverés esetében.
Egy ismeretlen dolog esetében az ember kezdetben idegenkedik tőle, és időbe telik, míg ráhangolódik.
Múltkoriban volt egy sorozat mondhatni "reality", ahol (a zt hiszem, holland) termelő családokhoz mentek, akik csak néhány hagyományos ételt ettek eddig, és nem ismertek sok külföldit. Különböző nemzetekből hívtak meg hozzájuk szakácsot, egy héten keresztül minden nap mást, aki főzött nekik. És általában az volt az eredmény, hogy azokkal az ételekkel már könnyebben barátkoztak meg, amiket a hét végefelé kóstoltak.
Nagy valószínűséggel azért, mert addigra már nyitottabbak lettek az ismeretlenre, kevesebb fenntartással, mint kezdetben.
Egy aukció esetében azt gondolom, az elején inkább azért nem költenek sokat (a már egyébként korábban bemutatott, általában végignézhető, azaz nem ismeretlen) tárgyakra, mert akkor még tartogatják a pénzüket a "nagy durranásra". Míg a végefelé meg, a megmaradt pénzzel szívesebben gazdálkodnak, költik... ennyi :)
De azt gondolom, ha valaki egy konkrét tárgyra akar licitálni, akkor az mindegy, hogy mikor teszik ki. Azaz, ha egy Picasso, mint nagy durranás, elsőként megy kalapács alá, arra akkor is elmegy a nagy összeg.... (gondolom én)
Al Ghaoui Hesna ezután elárulta, hogy számára a könyv egyik legmeglepőbb megállapítása az volt, hogy a zenei versenyek esetében főleg a fellépők sorrendje számít. Hervasztónak találta, hogy a kutatások szerint, ha közel azonos képességűek a versenyzők, többnyire az nyer, aki az utolsók közt lép színpadra. Barabási elmondta, azért nem hiszi, hogy ez a felfedezés forradalmasítani fogja az ilyen versenyeket, mert az embereknek igénye van arra, hogy egy szakmai közönség rangsorolja a művészeket. Ennek kapcsán felmerült a képzőművészet esete is, illetve, hogy milyen szempontok alapján lehet egyáltalán beárazni egy alkotást. A meghívott vendég ezúttal Winkler Nóra újságíró, árverésvezető volt, aki elmagyarázta hogy milyen szempontok szerint határozzák meg egy mű megközelítőleges piaci értékét egy aukción, ...