Az Indogermanisches Etymologisches Wörterbuch (Pokorny) szerint nagyjából 1. van egy *neu- tő (latin novu-, angol new), ez rokon a *nū- tővel (latin nunc, angol now. 2. van egy másik *neu- tő (latin novem, angol nine). A kettő nem rokon. Ezek szerint véletlen homonimia.
Csak most tudatosult bennem, hogy egy csomó (főleg latin) nyelvben az 'új' és a 'kilenc' megfelelője vagy azonos, vagy csak minimálisan különbözik. Ti biztosan tudjátok, mi ennek az oka, világosítsatok már meg légyszi.
A lengyelben sok mindenből susogó lett. lágy t, d => ć, d lágy s, z => , valamikor volt lágy r => rz (visszakeményedett) és még hozzá az eredeti sz, cz, ż
Viszont az angolra meg mintha lenne ilyen, úgy emlékszem, találtam már (betűgyakorisági statisztikának még a pontos helyét is tudom, persze az könnyű eset).
Magyarra, oroszra viszonylag könnyen készíthető statisztika, csak le kell húzni a netről egy adag szöveget. Az angol esetében a speciális írásbeliség miatt lényegesen nehezebb a helyzet.
Én a susogó hangok gyakoriságára gondoltam: tehát arra, hogy pl. egy átlagos orosz szövegben a susogó hangok aránya x %, a magyarban y %, az angolban z %.
A gyakoriság kérdésére nem tudok válaszolni, azonban az bizonyos, hogy a szláv nyelvek közül többen (orosz, lengyel) lényegesen több a susogó hang, mint a magyarban.
Visszatérve a Farkasokkal táncolóhoz és a lakota nyelvhez, engedtessék meg nekem egy laikus hozzászólás:
amikor első ízben a húgommal néztem meg a Farkasokkal táncolót, a húgom megjegyezte, hogy nem nagyon tetszik neki a lakota nyelv, mert sok benne a "cs" és az "s" hang, mint az oroszban...
Vannak itt szlavisták a topikon, kérdeném őket, hogy az orosz nyelvben valóban sok a "cs" és az "s" hang, pl. a magyarhoz, mint anyanyelvhez és mondjuk az angolhoz, mint korunk legfontosabb világnyelvéhez viszonyítva?
Igen, de ha jól sejtem, a nyelv és az ajak csak azt fogja befolyásolni, hogy milyen magánhangzót hallunk (ha nazalizált magánhangzóról van szó). Magát a nazalizáltság fokát (ha tényleg van ilyen), nem.
> Én laikusként azt neveztem nazalitásnak, hogy egyes személyek egyes hangokat orrhangon mondanak ki.
Az a baj, hogy ezzel nem definiáltál semmit, csak egy szóra mondtál egy másik szót.
Kéne valami mérhető, hogy mitől nazális a nazális. Percepciós (spektrális) irányból nem könnyű megfogalmazni, inkább artikulációs szempontból szokták.
Most fellapoztam Gósyt (fonetika, a beszéd tudománya), és máris cáfoltam korábbi hibás nézetemet, hogy bináris lenne a dolog: "A nazális és orális beszédhangok elkülönítésében a lágy szájpadnak van meghatározó szerepe. [...] Az orrüregen át távozó levegővel képezzük a nazális vagy orrhangú beszédhangokat. [...] A lágy szájpad mozgásainak az orrhang és az orrüregi rezonancia kialakításában van szerepe. Ha nem tökéletes a zárás, akkor nyílt orrhangzós beszéd jön létre."
Remélem, hogy ezzel segítek nektek jobban megfogalmazni, mit értetek azon, hogy egyik indán orrhangúbb mint a másik indián. Mondjuk írjátok le, hogy hogy áll olyankor a lágy szájpadjuk, vagy ilyesmi :)
Igen, a pontos megnevezés nazalizált magánhangzó. A portugál beszédre meg általában jellemző a nazalizáció amellett, hogy változatosak a nazalizált magánhangzói:)
Ha már a lakota szóba került, szerintem a hangtanánál sokkal érdekesebb a nyelvtana. Mondjuk nem egy egyszerű nyelvtan, de hát az észak-amerikai indián nyelvek többsége nem arról híres, hogy olyan nagyon egyszerű lenne a nyelvtana...
Hát erre végképp nem tudok mit mondani, mert nem értek hozzá.
Én laikusként azt neveztem nazalitásnak, hogy egyes személyek egyes hangokat orrhangon mondanak ki. Egyes nyelvek (pl. portugál vagy éppen lakota) esetében szinte minden beszélő.
Úgy látszik, hogy az én hétköznapi tapasztalataim nem kompatibilisek az idevágó nyelvészeti szakkifejezésekkel.
Én eddig - nyilván naivan - azt gondoltam, hogy a nyelcsap vagy zár vagy nem, így a nazalitás "bináris" tulajdonság. Ezért kíváncsian hallgatom a nazalitás mértékéről folyó eszmecserét.
(Amúgy nem lehet, hogy igazából nem a nazalitás fokáról, hanem mennyiségéről van itten szó?)
Nem tudok erre neked mit mondani, mert nem vagyok szakképzett nyelvész.
Nekem egy lakota nyelvtanom van angol nyelven, ez tkp. nyelvjárási szinten különbözik a dakotától (bár egyes nyelvészek önálló nyelvnek tartják), az világosan említést tesz a nazális magánhangzókról.
Nasal wowels angolul, ahogy itt valaki már leírta.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ember orrhangon kiejti a magánhangzót és utána egy leheletfinom, alig hallható n hangot ejt a magánhangzó után.
A portugálban is vannak hasonló hangok, amiket úgy jelölnek, hogy egy hullámvonalat tesznek az "a" betű fölé.
Pl.
Alemão = német
De a legjobb, ha megnézitek a Farkasokkal táncolót, ott azért elég rendesen lehet hallani ezeket az orrhangokat...