Keresés

Részletes keresés

Elizabeth Creative Commons License 2005.06.07 0 0 203

Lehet, hogy nem hiszed el, de ha ilyenkor iszom, akkor hamarabb elmúlik.

...azért inkább nem szoknék rá...

Előzmény: Törölt nick (202)
Törölt nick Creative Commons License 2005.06.07 0 0 202
Rosszul írtam, bocs... természetesen próbálj meg NE rettegni...
Előzmény: Törölt nick (199)
Törölt nick Creative Commons License 2005.06.07 0 0 201
Voltam, de részben vagyok.
Előzmény: positivethinking (200)
positivethinking Creative Commons License 2005.06.06 0 0 200
Nekem nem jött le egészen a korábbiakból, hogy te is dadogó vagy/voltál, vagy csak foglalkozol dadogókkal és a gyakorlatban nem éled meg ezt a problémát?
Előzmény: Törölt nick (199)
Törölt nick Creative Commons License 2005.06.06 0 0 199
Próbálj meg rettegni, próbáld meg átlépni az ördögi kört - relaxáló gyakorlatok, pozitív hozzállás, efféle. Ha pedig előjön, nagy levegő, és kezdd el elölről, lassabban a beszédet.
Előzmény: Elizabeth (197)
Törölt nick Creative Commons License 2005.06.05 0 0 198
Khmmm...
Előzmény: Elizabeth (197)
Elizabeth Creative Commons License 2005.06.05 0 0 197
Mikor rámjön, kétségbe szoktam esni. Nálam tavaly októberben kezdődött. Egy vita (családi perpatvar) alkalmával szörnyű dolgok derültek ki. El akartam kezdeni mondani valamit és egyszerűen nem tudtam kimondani, elkezdtem dadogni, de olyan szinten, hogy még a gyermekeim sem értették napokig, amit mondok, a környezetem meg egyáltalán nem. Orvos, pszichológus, pszichiáter, mindenki segíteni akart, mert a szakmám olyan, hogy a beszéd elengedhetetlen. Hónapokig tartott. Ma is, ha felidegesítenek, újra és újra előjön. Rettegek tőle és mégis, akik a legfontosabbak, a gyermekeim, elfogadták tényként és soha nem gúnyolódnak, ha néha előjön.
Dnash Creative Commons License 2005.05.26 0 0 196

Akkor ez egyfajta paradoxon, hogy "magamat szeretem, csak a dadogásom ne lenne"!? Ok, értem, köszönöm.

Előzmény: Törölt nick (193)
shea Creative Commons License 2005.05.26 0 0 195

Beleolvastam a topic legelejébe... mit mondhatnék... kicsit ideges lettem... nem azon, amit írtak egyes emberek... hanem éppenséggel azon, hogy mennyire igazakat írtak... a bizonytalanság érzéséről, a szeretethiányról, stb.

Az az igazság, hogy én ezekre nemrég jöttem rá... tehát nem hatott újdonságként, amit olvastam... és mégis felzaklatott... mert olyanért kell "szenvednem", amiről én a legkevésbé tehetek! Mert szenvedek... mert nem tudom megvalósítani önmagam... mert félek, hogy nem leszek elég jó a kis "szépséghibámmal"...

Jaaaaj... de nehéz ezen túllépni. Az ember azt hiszi néha, hogy OK, mostantól együtt élek vele, mert "nincs más" választásom... de utána csak beleolvasgat a topicba... és felháborodik azon, hogy mennyire nincs egyedül... hogy mennyire sokan vannak azok, akiknek hasonló szeretethiányos gyerekkora volt...

Mérges vagyok... a szüleimre... és minden szülőre, aki önzősségéből adódóan "megnyomorítja" a gyerekét...

 

Na megyek és lenyugszok... :-)

shea Creative Commons License 2005.05.26 0 0 194

Hát igen... jól mondod... nem engedheti meg magának... velem mégis megtörtént. Én például annyira utáltam magam a dadogásom miatt, hogy bizonyos dolgokat (pl. barát) totál kizártam az életemből... nem akartam, hogy megtudják, hogy dadogok és utána elhagyjanak... nekem így volt egyszerűbb... legalább is azt hittem. De ugye azért hittem azt, hogy nem tudnák ezt elfogadni tőlem, mert én se tudtam magamat így elfogadni...

Mellesleg az én dadogásom nagyon érdekesen periódikusan bukkan fel meg tűnik el... arra még nem jöttem rá, hogy mikor és miért van jelen vagy nincs. De példuál voltak a főiskolán olyan vizsgáim, amikor a vizsga előtt napokkal elkezdtem magamnak hajtogatni, hogy "nem fogok dadogni, nem fogok dadogni" de amikor odaültem a vizsgáztató elé, olyan ideges voltam, hogy egyetlen szót is alig tudtam normálisan kinyögni. Utána meg voltak vizsgák, amikor azt mondtam, hogy lesz*om... és flegmán ültem oda... és szinte teljesen folyékonyan beszéltem... :-)

Utána új (ismeretlen) emberekkel általában totál folyékonyan beszélek... csakis személyesen... a telefon az más tészta...

No, a lényeg, hogy jól mondja Szabolcs (remélem szólíthatlak így): nagyon fontos az optimizmus, a pozitív gondolkodás és az önelfogadás! Nagyon sok múlik ezen!

Előzmény: Törölt nick (193)
Törölt nick Creative Commons License 2005.05.26 0 0 193
Nem a dadogásodat kell szeretned, hanem Magadat így, ahogy vagy. Egy beszédhibás nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy letargiás vagy depressziós legyen. Csak azt tudom mondani: otpimizmus, pozitív gondolkodás, önelfogadás, és ez ki fog hatni előbb-utóbb a beszédre is.
Előzmény: Dnash (192)
Dnash Creative Commons License 2005.05.25 0 0 192

Különös, de konkrétan eddig nem is gondoltam bele, hogy elfogadom-e magamat a beszédemmel. De most így... tényleg van, hogy felbosszant, vagy szinte letargiába sodor a dadogásom.

Holnaptól elkezdem szeretni! :)

Előzmény: shea (190)
Törölt nick Creative Commons License 2005.05.25 0 0 191

Röviden: alakítsd át a gondolkodásod. Pozitívra. Ez látszólag ennyi az egész, de néha évekbe telik.

Kitartás, türelem...

Előzmény: positivethinking (189)
shea Creative Commons License 2005.05.25 0 0 190
Na ebben nagyon igazad van! Nem azért kell bármit is tenni magunkért, mert azt hisszük, hogy úgy majd jobban megfelelünk másoknak! Magunknak kell megfelelni... magunkat kell megszeretni... dadogással vagy anélkül... de ahhoz, hogy dolgozni tudjunk a probléma megoldásán, ahhoz először dadogással együtt kell magunkat elfogadni magunk előtt! Mert ha utáljuk magunkat és azt mondjuk, hogy sohase fogok tudni folyamatosan és folyékonyan beszélni, akkor tényleg sohase fog összejönni...
Előzmény: Törölt nick (188)
positivethinking Creative Commons License 2005.05.25 0 0 189
Ez azt jelenti, hogy pszichésen rögzült a dadogásod. Tudat alatt félsz a megszólalástól, a beszédtől mások előtt. Ezt kellene legyőzni. Nehéz ügy...

Én is ezzel a problémával küzdök. Ha valaki talált valami módot arra, hogy előrelépjen a probléma megoldásában, akkor ossza meg velünk.

Itt nem olyasmire gondolok, hogy "minél többet kell emberekkel beszélni", mert ezt valóban használna, de probléma jellegébők fakadóan éppen ez okozza a nehézséget...
Előzmény: Törölt nick (182)
Törölt nick Creative Commons License 2005.05.25 0 0 188

Ne azért csinálj légzőgyakorlatokat és ne azért ne dadogj, hogy másoknak megfelelj, hanem azért, hogy ne érezd Magad rosszul.

Határozd el, hogy azért nem akarsz dadogni, mert úgy jobban fogod érezni a bőrödben.

Előzmény: Dnash (186)
shea Creative Commons License 2005.05.25 0 0 187

Jól mondod Dnash: a tudatalattin a lényeg! Olyan infók és emlékek vannak oda elraktározva, amiket nagyon nehéz módosítani!

Persze... az is igaz, hogy nem a dadogás a legnagyobb probléma a földön... de annak, akinek ezzel együtt kell élnie annak egyértelműen egy jelentős probléma... mint ahogy nekem is! :-(

Előzmény: Dnash (186)
Dnash Creative Commons License 2005.05.25 0 0 186

"Rám ez a diagnózis totál stimmel. Elég problémás gyerekkorom volt... és habár tisztában vagyok azzal, hogy ez a "győzzük meg magunkat, hogy értékesek vagyunk" dolog működne, nagyon nehéz ezt "beprogramozni", amikor kicsi kora óta azt hallja az ember, hogy semmire nem jó, vagy semmit nem csinál jól."

 

Ez a rész rám is teljes mértékben illik, és egyet értek vele.

Csináltam én is régen légzőgyakorlatokat, de attól méginkább úgyéreztem, hogy másképp nem felelek meg másoknak. Ezért nem is volt nagy hatása rám. És bár mostmár tudom, hogy sokmindenre jóvagyok, és egész jól csinálom a dolgaimat, de a tudatalattimban ez még nem jelent meg. Ezekszerint ott még mindig "félek".

Én is úgy gondolom, hogy nem a dadogás a legnagyobb probléma a világon, de az is igaz, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje.

shea Creative Commons License 2005.05.25 0 0 185
Aha... lehet... de az gondolom már nem jelent problémát az embernek felnőtt korban... mert akkora kinövi... vagy "kigyógyul"... vagy ezt se jól tudom?
Előzmény: Törölt nick (184)
Törölt nick Creative Commons License 2005.05.25 0 0 184
Van organikus eredetű dadogás is, de ez a ritkább.
Előzmény: shea (183)
shea Creative Commons License 2005.05.25 0 0 183

Sziasztok Sorstársak!

 

Új vagyok itt, habár már egy ideje olvasgatom a fórumot. Én szentül meg vagyok győződve arról, hogy minden dadogás pszichés eredetű... hiszen minden az agyban dől el! Az enyém az tuti az...

Van egy könyvem, az a címe, hogy "A lélek nyelve a betegség" és abban azt írják, hogy a dadogó gyerek (mert legtöbbünknek ott kezdődik) attól fél, hogy beléfojtják a szót, nem lesz elég ideje elmondani amit akar (mert senkit nem érdekel), ezért elkezd gyorsabban beszélni, ami megzavarja és dadogni kezd... és ahogy hallja magát dadogni, még idegesebb lesz aminek a vége, hogy jobban dadog. A gyógyulás útjához az van írva, hogy meg kell magát győznie arról, hogy nem értéktelen, és hogy igen is kíváncsiak rá az emberek.

Rám ez a diagnózis totál stimmel. Elég problémás gyerekkorom volt... és habár tisztában vagyok azzal, hogy ez a "győzzük meg magunkat, hogy értékesek vagyunk" dolog működne, nagyon nehéz ezt "beprogramozni", amikor kicsi kora óta azt hallja az ember, hogy semmire nem jó, vagy semmit nem csinál jól.

Nem tudom, hogy mennyien ismeritek a Horthy Miklós fia (Horthy István) özvegyének az önéletrajzi regényét... hirtelen nem ugrik be a címe, de nagy siker volt. Azt hiszem, hogy "Becsület és tisztesség"... vagy valami ilyesmi. Megrőkönyödve olvastam, hogy a Horthy Ilona (aki a könyvet írta) gyerekkorában erősen dadogott... és az ő bevallása szerint a speciális légzőgyakorlatok "gyógyították ki" a dadogásból. Neki ugye nagyon fontos volt, hogy ne dadogjon, mert mint ismert személy sok beszédet mondott tömeg előtt, rádióban, stb.

Lehet, hogy hülyén hangzik, de én csak nemrég jöttem rá arra, hogy ha tud az ember normálisan beszélni, ha nem, ez nem akadályozhatja a karrierje vagy csak a normális jövője kialakításában (meló, új emberek megismerése, stb.) mert abból nagyon nagy baj lehet! Én túl vagyok a nagyon nagy bajon (rák) és már tudom, hogy nem a dadogás számít... habár ez nem jelenti azt, hogy szívesen élek ezzel együtt... de ha nagyon elegem lenne belőle, akkor biztos vagyok benne, hogy tennék ellene valamit... mert ott vannak a speciális légzőgyakorlatok, az agykontroll, a meditálás... és mindenek előtt az ÖNSZERETET!!!

Na... jó nagy bölcsességeket hordtam itt össze... de azért remélem, hogy nem estek nekem, hogy "ugyan már, miket beszélsz..."

 

Ciao

shea

Előzmény: Dnash (181)
Törölt nick Creative Commons License 2005.05.25 0 0 182
Ez azt jelenti, hogy pszichésen rögzült a dadogásod. Tudat alatt félsz a megszólalástól, a beszédtől mások előtt. Ezt kellene legyőzni. Nehéz ügy... egyébként szinte mindenki így van vele: magányosan úgy beszél, mint a vízfolyás, aztán társaságban...
Előzmény: Dnash (181)
Dnash Creative Commons License 2005.05.24 0 0 181
Ok, mostmár tényleg elegem van a dadogásomból. Aki tudja azt, hogy amikor magam vagyok, akkor miért nem dadogok, és amikor emberek közt, akkor miért igen, az kérem jelezze! Mert már sokmindenre rájöttem, de erre nem. Köszönöm
Mumu Creative Commons License 2005.05.07 0 0 180
Nem vagy dadogos .
Előzmény: krapek6 (179)
krapek6 Creative Commons License 2005.05.07 0 0 179
üdv én nem tartom magam dadogosnak tudok folyamatosan beszélni dadogás nélkül de nemrég észrevettem magamon hogy ha nagyon izgatottan és gyorsan mondok valamit akkor bedadogok egy picit :O
izé Creative Commons License 2005.04.27 0 0 178
Helló,

Vámos Miklós pl. így beszél. Igaz, alig észrevehetően.
Előzmény: Atrox (177)
Atrox Creative Commons License 2005.04.26 0 0 177
Üdv!

Köszönöm a tanácsokat. Nekem általában akkor fordul elő a dadogás mikor valamit kérdezni vagy mondani akarok és tudom, hogy dadogni fogok. Akkor egyszerűen leblokkolok. Észrevettem hogy a levegő vétellel is vannak gondok. Nem próbáltam még de lehet,hogy szótagolva, elnyújtott szótagokban kellene elkezdeni beszélni ilyen helyzetekben. Pl: Meeee-nyiiiiiii-ééééért veeeeeee-teeeeeeed eeeeeezt?
Előzmény: Törölt nick (175)
Törölt nick Creative Commons License 2005.04.26 0 0 176
Telefonos tipp: nekem bevállt, hogy telefonálás közben volt valami háttérzaj. Akár zene, akár a tévé. Akár úgy is, hogy az egyik fülemen a telefonkagyló, a másikon a fülhallgató. Így nem a saját hangomra és beszédemre figyeltem.
Előzmény: Atrox (174)
Törölt nick Creative Commons License 2005.04.26 0 0 175

Több leküzdési módszer létezik, én két irányba tapogatózom, egymással párhuzamosan:

1. Afféle pozitív gondolkodás. Azaz nem félni a beszédtől, hanem merni megszólalni. Mert különben is, ha megszólalsz és dadogsz, az olyan nagy baj? Nem fognak kivégezni, hasba szúrni stb. Jó, lehet, hogy valaki kinevet. De az őt minősíti. Úgyhogy tessék nyugodtan, bátran megszólalni.

2. Lassú beszéd. Ez a nehezebb. Oda kell figyelni, hogy az ember lassan, ritmusosan beszéljen. Ha kell, nagyon lassan. Persze, ha a folyamatok rosszul fixálódtak, akkor néha baromi nehéz arra figyelni, hogy lassan és ritmusosan beszéljen az ember, de akkor is meg kell próbálni. Ha úgy jobban megy, akkor esetleg a combon a tenyérrel verni a tamtamot. A nem dadogók sokkal kevésbé lepődnek meg a lassú beszéden, mint egy váratlan dadogási rohamon.

Atrox Creative Commons License 2005.04.25 0 0 174
Köszönöm. A telefonos tippeket várom.
Előzmény: positivethinking (171)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!