Először a Going Postal-ból nekem is ez jött le, de miután másodszorra már alaposan átolvastam, volt egy csomó olyan rész ahol betegre röhögtem magam. Azok már igen-igen kifinomult poénok... Mondjuk a Making Money-t még nem olvastam. A Thief of Time viszont az egyik legjobb filozófikus műve a mesternek :)
---------------- I I I Keep Left / I----------------I/
Ha going postalról lesz majd forgatási kép, stb. azt ne habozzatok betenni.
Nyaralás alatt elolvastam a Pyramids, a Making Money és a Thief of Time (ezt már másodszor) könyveket, valamint 12 kötetes gyűjteményem bővült egy Going Postallal, amit eddig nem sikerütl beszezni, de a Making Money elolvasása után kiváncsi vagyok az előzményekre is.
Egyébként az utolsó két könyv esetében már sokkal komorabb a világ, egyre kevesebb a poén, viszont annál olvasmányosabbak lettek.
Márpedig le kell annak jönnie. Igaz, a torrent nem túl gyors, de biztosan lecsordogál. Ha elmész ide, akkor láthatsz egy csomó linket. De erről letölteni csak úgy tudsz, ha ven telepített és jól beállított torrent kliensed.
"Death looked up, and looked straight at Susan. His eye sockets flared blue for a moment. Susan tried to press herself into the shadows."
"I SUPPOSE . . . YOU HAVEN'T GOT A KISS FOR YOUR OLD GRANDAD? Susan stared at him. The blue glow in Death's eyes gradually faded, and as the light died it sucked at her gaze so that it was dragged into the eye sockets and the darkness beyond ... . . . which went on and on, for ever."
Igen, igen, Halál szemüregének mélyén ott van a kék fény. De nincs szemgolyója neki! Ezek a Kidby-féle képek. Halálnak a filmekben és a rajzfilmekben sincs amúgy szemgolyója. Egy csontváznak miért is lenne?
Ez szerintem ugyanolyan, mint amikor Twoflowert le-"négyszeműzik" mert szemüveges, erre az első két könyv borítóján ott virít négy db. szemmel.
...As the book progresses, Mort develops more and more Death-like traits: he learns to speak with the voice , and Ysabell is alarmed to notice his brown eyes have turned to Death's icy blue...
...This is the city, boy, said Death. What do you think?‘It’s very big,’ said Mort, uncertainly. ‘I mean, why does everyone want to live all squeezed together like this?’Death shrugged.I like it, he said. It’s full of life.‘Sir?’Yes?‘What’s a curry?’The blue fires flared deep in the eyes of Death....
Márminthogy olvasni róla vagy letölteni? Ha az utóbbi érdekel, akkor nézz el bármelyik torrent keresőre és írd be, hogy pratchett. (pl. http:www.mininova.com, http://www.torrentz.com.)
Mivel tudomásom szerint Kirby készített vagy 30 borítót, Kidby pedig kábé egyet - a 2001 utáni sematikus borítók alkotóit nem ismerem - ezért mondtam azt, hogy a borítógyáros inkább Kirby mint Kidby. A 'borítógyáros'... nem pedig az idézett képek alkotója. Kidby ugyanis gyárt naptárakat is, tehát simán jöhettek azokból is a rajzok. Így, hogy a 2001 utáni könyvek egyszerre jelentek meg Kidby borítóval illetve sematikus borítőval, már rendben van a mondat.
A Könyvtárasos-eset: az volt az, ez Terry több könyvben is leírja. Mellesleg azt is hozzátenném, hogy ez a baleset megmagyarázná, hogy az embereknek miért nem tűnik fel, hogy a Könyvtáros egy orángután. Ugyebár a varázslat, amit az Octavo eltolt, egy 'Change' spell volt, ami megváltoztatta a valóságot, hogy Rincewind és Twoflower visszakerüljenek. Ha pedig a valóság megváltozott, és utána úgy is maradt (Rincewinden, Twoflower-en és a varázslókon kívül senki nem vette észre, hogy bármi történt volna), akkor egyszerűen az is valóság lett, hogy a Könyvtáros orángután volt, van, és lesz... :D
Josh Kirby képeivel kapcsolatban meg egyvalamit magyarázzatok meg nékem: miért van Halálnak és a Patkányok Halálának is kék *szemgolyója*???
Elég jól ismerem mindkét grafikus stílusát. Amit nem tudtam, az az, hogy 2001 után több változatban is jelentek meg a könyvek. Volt, amelyek borítóját tényleg Kidby rajzolta, volt, amelyeket meg nem. Mondjuk nekem az utóbbiak vannak meg.
Nem rossz, de az utolsó mondat komoly tájékozatlanságot árul el a szerkesztők részéről.
Exclusive images by Paul Kidby, who has illustrated Terry Pratchett's book covers for more than ten years.
Ezt ugye egy kiadónak nagyon illene tudni. Kirby, csókolom, Kirby. Kidby tudomásom szerint két könyvet illusztrált, az egyik nem is igazán Discworld történet. (The Art of the Discworld.)
lenne egy kérdésem discworld szakértőkhöz. most újra olvastam a mágia fényét és az eleje felé amikor az oktávóbol jön az varázslat ,ami megváltoztatja a jelent, hogy ne vesszen el a nyolcadik varázsige (mivel széltoló akarat kívül a peremen túl találta magát hirtelen). na akkor írja hogy eze a varaázslat több szinten kereszütl tör és közben átmegy a könyvátorn. a kérdésem hogy az a sokszor emlegetett baleset mely során a könyvtáros orángutánná változott az ez-e?
In August 2007, Pratchett was misdiagnosed as having had a minor stroke in 2004 or 2005, which was believed to have damaged the right side of his brain. While his motor skills had been affected, the observed damage had not impaired his ability to write.[23] On 11 December 2007, Pratchett posted online that he had been newly diagnosed with a very rare form of early-onset Alzheimer's disease, which he said "lay behind this year's phantom 'stroke'." He has a rare form of the disease called posterior cortical atrophy, in which areas at the back of the brain begin to shrink and shrivel.[25] Pratchett appealed to people to "keep things cheerful", and proclaimed that "we are taking it fairly philosophically down here and possibly with a mild optimism."[26] Leading the way, Pratchett stated that he feels he has time for "at least a few more books yet", and added that while he understands the impulse to ask 'is there anything I can do?', in this particular case he will only entertain such offers from "very high-end experts in brain chemistry."[26] Discussing his diagnosis at the Bath Literature Festival, Pratchett revealed that he now found it too difficult to write dedications when signing books.[27]
In March 2008, Pratchett announced he was donating one million US dollars (about £494,000) to the Alzheimer's Research Trust, claiming he had spoken to at least 3 brain tumour (cancer) survivors whilst he had spoken to no survivors of Alzheimer's disease, and that he was shocked "to find out that funding for Alzheimer's research is just 3% of that to find cancer cures."[25][28] [29] Of his donation Mr. Pratchett said: "I am, along with many others, scrabbling to stay ahead long enough to be there when the Cure comes along.”[30] Pratchett's donation inspired an internet campaign where fans hope to 'Match it for Pratchett', by raising another $1 million.[31]
In April 2008, the BBC began working with Pratchett to make a documentary series based on his illness.[32] He also made an appearance on The One Show on 15 May 2008, talking about his condition. He was the subject and interviewee of the 20 May 2008 edition of On the Ropes (Radio 4), discussing Alzheimer's and how it had affected his life.
Módosítom a korábbi szavazatomat. Nekem eddig a legjobb Korongvilág könyv a The Art of Discworld - már amennyiben ez oda számít. Terry ír arról, hogyan születtek meg a figurák, miért olyanok, amilyenek - és miért nem folytat egy-egy konkrét szálat. Emellett értékeli Kidby rajzait - miközben Paul elmeséli, hogyan keletkeztek a rajzok. Rettenetesen élvezem. Magam is rajzolgató ember vagyok, hosszú percekig el tudok nézegetni egy rajzot és keresem benne azt, hogy melyik vonást, melyik gesztust, melyik történet indukálta. Van olyan rajz, melyen több, mint egy órát bámészkodtam. Feltűnt valakinek pl. hogy Rincewind és Granny Weatherwax vonásai mennyire hasonlítanak? Egyedül a szemük környéke különbözik: a varázslóé riadt, a nagyié meg extra határozott. De például az is jó móka volt, nézegetni Lancre 3D térképét és megkeresni az egyes jelenetek helyszíneit: troll-híd, Lords and Ladies... És árban sem volt rossz. 20 dollárért vettem... ha ehhez hozzáveszem azt, hogy a hasonlóan igényes kiadású Last Hero 7000 forint körül volt, akkor alkalmi vétel.
Susan hallotta, ahogy a vonyítások elhalnak. A vadkan a vértől vöröslő hóban feküdt. Susan lehajolt, és megpróbálta fölemelni a fejét. Halott volt. Az egyik szem a semmibe meredt, a nyelve pedig kilógott a szájából. Susanből kitört a zokogás. Egy apró, belső része, a belső nevelőnő ragaszkodott hozzá, hogy mindez csak az izgalom, a kimerültség és az adrenalin miatt van. Egy vaddisznó miatt sírna? A többi része pedig a vaddisznó oldalát ütötte két kezével. - Nem, nem halhatsz meg! *Megmentettünk*! Nem történhet ez! Szellő támadt. Valami megmozdult a tájon, valami, a hó alatt. A vénséges fák ágai finoman megrázkódtak, apró jégtűket szűrve maguk körött. S felkelt a nap. A fény néma árként csapott át Susan fölött. A lány visszahőkölt, próbálva eltakarni a szemét. A hatalmas rőt gömb tűzvörössé változtatta a jeges, téli ágakat. Arany fény csapódott a hegycsúcsokba, mindegyiket egy-egy néma, vakító vulkánná formálva. Továbbömlött, völgyekbe zuhanva, felkapaszkodva szakadékok szélén, megállíthatatlanul… Valaki felnyögött. Egy férfi feküdt a hóban a vadkan helyén. A bőr ágyékkötőt kivéve meztelen volt. Hosszú haja zsíros, véres csimbókokban lógott a hátára, szinte nemeznek tűnve. Minden sebéből, ahol a kutyák megmarták, patakzott a vér. Susan egy pillanatig nézte, aztán valami mással, mint a fejével gondolkozva csíkokat tépett a ruhájából, hogy bekötözze a súlyosabb sebeket. Józanság, mondta az elméje kicsi része. Egy józan fej a vészhelyzetekre. Józan… valami. *Valószínűleg alkati hibám.* A férfi teli volt tetoválva. Kék örvények és spirálok kígyóztak a bőrén, az erek közt. Kinyitotta a szemét, és felbámult az égre. - Fel tudsz kelni? A férfi tekintete felérebbent. Megpróbált megmozdulni, de visszazuhant. Végül Susannek sikerült ülő helyzetbe rángatnia a férfit. Dülöngélt, ahogy a lány átvetette az egyik vastag kart a vállán, és a lábára emelte. Susan próbálta nem érezni a szagát, aminek szinte fizikai ereje volt. Lefelé indulni tűnt a legjobb választásnak. Ha a férfi agya még nem is fogta föl, a lábai magától is arra vitték. Narancsszín ragyogásban tántorogtak át a fagyott erdőkön, ahogy a nap fénye visszaverődött a hóról. Hideg, kék köd rejtőzött még itt-ott apró völgyekben, kis tálnyi telekként. Susan mellett a férfi felhördült. Kicsúszott a lány szorításából és a hóba bukott, a torkát kaparva, fuldokolva. A hangja szinte fűrészszerű volt. - Mi az? Mi baj? Mi baj? A férfi a szemeit forgatva még mindig a torkát karmolta. - Megakadt valami? – A lány olyan erősen, ahogy csak tudta, hátba vágta, de a férfi már négykézlábra dőlt a hóban, levegőért küzdve. Susan a vállai alá csúsztatta a kezét, és felemelte, a karjait a dereka köré ejtve. Á, istenek, hogyan kell ezt csinálni, még voltak ilyen órái is, nem, nem az volt, hogy az ember ökölbe szorítja a kezét, és megfogja a másikkal, és utána *így* föl és *így* be rántja… A férfi köhögött, és valami lepattanva egy fáról a hóba esett. Susan lehajolt, és megnézte. Egy apró, fekete babszem volt. Magasan, az ágak közt megszólalt egy madár. Susan fölnézett. Egy ökörszem ugrált az ágak között. Amikor visszanézett, a férfi megváltozott. Mostmár felvolt öltözve, nehéz szőrbundába, bőr csuklyával és csizmákkal. Egy kőhegyű lándzsára támaszkodott, és jóval erősebbnek tűnt. Valami átsuhant a fák közt; szinte csak az árnyéka látszott. Susan egy pillanatra megpillantott egy fehér nyulat, mielőtt az elugrált volna egy új ösvényen. Visszapillantott. A férfiről eltűntek a bundák, és jóval öregebbnek látszott, de a szemei ugyanazok maradtak. Most vastag, fehér köpönyegbe volt öltözve – egy papra hasonlított.
Szerintem az összes Pratchett könyvben ez a legszebb rész. Én fordításom, amúgy.
