Ez szuper volt :) Az öreg úgy nyomta a zongoránál mint egy rockkoncerten :) Hát igen, ez a mi igazi Európánk. Kétségtelen a magaskultúra azért nagyságrendekkel jobb mint a népművészet.Vajon eredetileg is ilyen színpadi előadás jellege volt a számnak ?
A kávé a késő barokk korban kezdett elterjedni német területen (Magyarországon természetesen korábban a török hódoltságnak köszönhetően).Az 1700-as évek eleján német földeken hatalmas társadalmi viták voltak a kávézás mellett illetve ellene.
Ebben Bach is állást foglalt. Kervés világi kantátája közül az egyik a Kávé kantáta (221. sz. műve).
Bach a kávézás mellett tette le a voksát.
De igen érdekesen érvel: a kávé közismerten izgató szer, ugyanakkor Bach azt irja: "Ideges leszek ha nem iszom meg a napi 3 csésze kávémat". A kávé mint nyugatatószer? Hmmmm.......... (lehet benn valami, kávéval jol tudok magam is aludni, igaz mindenhogy nagyon jol tudok aludni).
Miért is külónleges ez a 25 perces előadás:
Nem koncertszerű, hanem stilszerűen egy öreg kávéházban játsszák el, kantáta helyett kis szindarabot látunk.
Eredeti előadásmód és Bach korabeli hangszereken (historikus előadás).
A karmester nem kisebb egyéniség mint Kopmann.
Jah és akkoriban nem volt gyakori a karmester (illetve a késő barokk korban egyáltalán nem, érdekes módon a kora barokk korban igen). A karnagy, mint itt is látjuk, a csemballó mellől vezényel.
OFF: A magyarral ellentétben az olasz nyelv eredete teljesen világos és egyértelmű, ráadásul a magyarhoz képest meglehetősen jól dokumentált is.
Még a laikus is simán látja, hogy a latinból származik.
Ilyen értelemben nem összevethető a magyarral, amely bár alapjaiban nyilvánvalóan uráli jellegű, de a még ma is homály födte őstörténetében több erőteljes idegen hatás érte és itt nemcsak a türk nyelvekre gondolok. :-)
Nem értek vele teljesen egyet, de ez a vita parttalan lenne itt, a Németországgal foglalkozó topikkal.
Annyit azért támogatólag elismerek, hogy a modern Európa közös nyelvének, lingua francájának egy korszerűsített, modernizált latinnak kellene lenni - némi göröggel megspékelve - nem pedig az angolnak, de hát ez meg megint OFF itt a német topikon.
A latin nekünk nemzeti nyelvünk volt. Borowsky Samunál olvashatod, hogy a német központositás elleni nemzeti ellenállás a latin védelmében bontakozott ki.
Pontos dátumot nem tudok mondani, de a németeknél nem volt olyan már-már beteges méretű latin-mánia mint nálunk, ahol 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv.
Tudtommal a német-római birodalomhoz tartozó államokban már a 17-18. században németül íródtak a törvények és más hivatalos iratok, az csak egy mellékes dolog, hogy az egyes államok, államocskák nyelvhasználatában kisebb-nagyobb regionális különbségek voltak.
A Niederdeutsch (más néven Plattdeutsch) nyelvterületen élők, tehát pl. az alsószászok és más északnémet csoportok nyelvi igényeit viszont a Hochdeutsch verzióban megírt Luther-biblia csak részben elégítette ki, részükre 1-2 évtizeddel később Johannes Bugenhagen doktor, Luther egyik munkatársa elkészítette a Plattdeutsch nyelvű változatot.
Nyilván nem egyik napról a másikra, hanem több évtized alatt.
Óriási szerepe volt ebben a Luther-féle Biblia-fordításnak és a könyvnyomtatásnak, valamint annak, hogy a korabeli német társadalomban egyre nagyobb igény alakult ki az anyanyelven írt könyvek iránt.
Épp most néztem egy német videót, amiben az állt, hogy az első teljes Luther-biblia félmillió példányszámban került kinyomtatásra az akkor kb. 12-15 millió főt számláló német-római birodalomban.
Azt is kiderítették a német nyelvtörténészek, hogy a középfelnémet elsősorban a fejedelmi, főnemesi udvarok és a lovagság fennkölt, konzervatív irodalmi nyelvhasználata volt.
Az egyszerű városi polgár és a paraszt már akkor sem úgy beszélt, no meg népi szinten hihetetlenül sok dialektus lehetett.
Ezzel szemben a korai újfelnémet a feltörekvő városi polgárság és a városi értelmiség nyelvhasználatán alapult, amit egyébként fokozatosan a nemesség is átvett.
A korai újfelnémet kor nyelvemlékei, pl. Luther doktor Biblia-fordításai már közelebb állnak a mai, azaz újfelnémet nyelvi normákhoz, mint a 12-13. századi udvari és lovagköltők középfelnémet nyelvéhez.
Történelmileg nagyjából a Meroving-kor, a frank királyság, ill. a bajor és alemann törzsi hercegések kialakulásának kora, a kereszténység felvétele az ónémet törzseknél (a szászok kivételével, őket Nagy Károly korában térítették meg).
A Voralthochdeutsch (előófelnémet) fázisból sajnos csak nagyon korlátozott számú és töredékes nyelvemlék áll rendelkezésre, így amit tudunk erről a nyelvtörténeti korszakról, az többnyire elméleti úton lett kikövetkeztetve.
Az bizonyos, hogy az ún. ófelnémet mássalhangzó-eltolódás, ami végül is a német nyelvet németté teszi, már erőteljesen megindut ebben a korszakban.
Ezek a durva torokhangok állítólag a proto-indoeurópaiból származnak, de a legtöbb modern európai nyelvből eltűntek vagy legalábbis egészen visszaszorultak.
Érdekesnek találom, hogy még az ófelnémet, az Althochdeutsch is mennyire más hangzású nyelv volt, mint a mai német, azonban a virágzó középkorban beszélt középfelnémet, a német lovagköltők, minnesangerek nyelve, a Mittelhochdeutsch már egészen "németes" hangzásvilágú volt.
Akit érdekel az első német állam története, annak ajánlom: Weiszhár Attila és Weiszhár Balázs: Az első birodalom könyvét, szintén tőlük ajánlom a Háborúk lexikona könyvet, érdekes könyv még a Habsburg család történetéről, Sára János: A Habsburgok és Magyarország.
A c minor (v c-moll) a legkomorabb hangnem ebben irják a gyászindulókat is, itt ugyan nem felhőtlen a zene, de nem annyira tragikus, inkább rejtetten érződik benn a depresszio.
