Ez itt Outpost topikja, nem én indítottam. Köszönet neki a kiváló ötletért és mindenkink a méltó hozzászólásokért.
MathiasR, nincs miért szabadkoznod. Ez a hely pontosan azért van, hogy úgy lehessen megnyilatkozni, ahogy azt Te is tetted.
Nem kell bocsánatot kérned!Ez a Topic a nyugalom topicja.Köszönet Alonsonak aki létrehozta.
Jó hallani ebben a személytelen,arctalan netes világban az öszinte beszédet.
Kicsit keményebb,de mindenképpen profi forum a Forma-1-1999 és a Forma-1 fogadási játék.Ha eddig nem néztél volna bele!
Ott is sokat szóbakerül Senna.
Helló Mindenkinek!
Újból átnéztem a beírásokat, és úgy érzem, hogy bemutatkozásként túlcsordultam azon a határon, ami még illendő, elnézést kérek a terjedelemért, meg a túlságosan személyes hangvételért. Mentségemül szolgál, hogy ez 6 éve volt belém szorulva, soha senkivel nem tudtam megosztani, és ezért hirtelen szabadult fel ez az egész bennem.
A megszólításon is törtem a fejem, azért mertem a Testvérek szót használni, mert az előzményeket végigolvasván itt több embert igen-igen közel éreztem magamhoz, azt írták le szóról-szóra, amit én is érzek és gondolok. Mégegyszer BOCs.............
MathiasR
Tudod Outpost ebben pont ez az érdekes. Ayrton és Jacques teljesen eltérő karakterek, teljesen más világból,környezetből érkeztek, és teljesen eltérő családi háttérrel rendelkeznk. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az oka ennek a többek által megerősített jelenségnek ( annak nagyon örülök, hogy nem maradtam egyedül a véleményemmel ) Erről a párhuzamról mostanság nekem egyre inkább Senna Toleman-os ideje jut eszembe . Teljesen esélytelen gép és mégis képes volt vele pontokat szerezni. Azt az alázatot és elszántságoz, amit mindkettejükből érzek az autóversenyzés iránt egyszerűen nem lehet nem észrevenni.
Ha nem haragszotok én is beleszólok.
Én sosem voltam igazán Senna rajongó, de tehetsége, eredményei és fanatizmusa tiszteletet ébreszt bennem.
84-ben mikor kezdett éppen Alboreto+Ferrari rajongó voltam. Majd jött Alesi, Hill és végül VILLENEUVE.
Valamelyik nap láttam egy rajt utánni képet 1999-ből(Formula-1 áprilisi szám). A sorrend MH, DC, JV, MS, EI volt.
Maullal teljesen egyet értek. Ha Villeneuve alatt jó lesz a BAR, biztos vagyok benne hogy nagy meglepetést fog okozni.
Számunkra az űrt soha nem fogja betölteni senki. Én JV-vel kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy talán ismét van valaki akiért érdemes nézni az F1-et. ( Gratula a 100-hoz :o)
Számunkra az űrt soha nem fogja betölteni senki. Én JV-vel kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy talán ismét van valaki akiért érdemes nézni az F1-et. ( Gratula a 100-hoz :o)
Számunkra az űrt soha nem fogja betölteni senki. Én JV-vel kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy talán ismét van valaki akiért érdemes nézni az F1-et. ( Gratula a 100-hoz :o)
Lehetne Ayrton-hoz hasonlítani Jacques-t, de teljesen más karakterek.
Villeneuve "kissé" extravagáns, vezetői képességeit pedig ebben az évben talán már újra élvezhetjük és ki-ki megpróbálhatja betölteni az űrt ... Sikerülni fog ez valakinek?
Most már nem bírom megállni, hogy ne írjak le egy számomra elég érdekesnek tűnő dolgot. Sokan összejöttünk ezen és más fórumon is Senna rajongók közül. Feltünő, hogy gyakorlatilag két táborra osztható ez a lelkes csapat: az egyik fele azóta sem nevez meg kedvenc pilótát, az F-1-et a verseny és az egykori bálvány iránti tiszteletből, szeretetből, rajongásból követi. A másik fele megpróbálta pótolni a pótolhatatlant: új kedvencet keresett. Ez úgy tűnik, hogy 94' és 97' közötti időszakban nem valósult, nem valósulhatott meg. A mezőnyben nem volt olyan pilóta aki, az elkötelezettség, tehetség, emberi tulajdonságok tekintetében akármilyen hasolóságot mutatott volna Senna iránt. Aztán elérkezett 97' és többen - egykori Ayrton rajongók - ismét találtak egy gyöngyszemet: ő Villeneuve volt. Bocs, hogy kicsit off lett a végére a hozzászólás, de nem álhattam meg, hogy ne öntsem szavakba gondolataimat, hiszen - úgy néz ki - nagyon sok hasonló gondolkodású beállítottságú kedves ismerősre találtam ezen fórumon (is).
Néha betéved ide egy-egy tizegynéhány éves gyerek és értetlenkedik,hogy mit magasztoljuk itt ennyire ezt a Sennát aki csak 3 szor lett világbajnok.
De mi láttuk/sokan még Magyarországon is/élőben és versenyezni is...
Senna magával ragadó zseni volt.Halála után addig nem néztem F1-et amig nem szóltak a haverok,hogy figyusz,van itt egy gyerek aki élete első F1-es versenyén gyakorlatilag lenyomta az egész mezönyt.
Ettől fogva kedvencem Jacques-ot.
Örülök,hogy te is látod a kanadaiban azt a "Lélek jelenlétet"ami Sennában volt.
Schumi csak fantasztikus vezetési képességeivel hasonlit Sennára/de abban nagyon!/.
Volt abban az emberben valami, amit azok akik nem lattak, sohasem fognak megerezni...
Amit szamomra sugaroztak azok a szemek : Tisztasag, becsulet, elszantsag, erzelem, intelligencia es sebezhetoseg.
Fura elegy, plane elsportolonal.....
Helló Testvérek !
Csak szörfölök itt már jó ideje, azonban csak most leletem rá arra a lapra,amit kerestem.Ez az.
Végre olyan emberek közé kerültem, akiknek a legmélyebben bennem élő gondolatokat is elmondhatom, s mivel végigolvastam az eddigi beírásokat, TUDOM, hogy sokan itt értik, sőt érzik ugyanezt, amit én.
Mit jelent nekem Ayrton Senna ? (igen, jelen időben, mert bár sajnos fel kellett fognom, hogy nincs már velünk, mégis a mai napig érzem, hogy itt van velem, a mindennapokban, eccerűen él és segít. A borzasztó az volt számomra, hogy a halála után gondolkoztam el azon, hogy mit is jelentett nekem, hogy ki is volt ? Nagyon szépen leírták itt előttem, Alonso Mosley-re emlékezem hirtelen, hogy sokkal több volt, mint egy ügyes versenyző a sok közül, s az idő múlásával egyre inkább kiderül, hogy pótolhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen.
1994.imola után én is elhatároztam, nem nézek többé Forma-1-et, nem törődök az egésszel ,hisz Nélküle ez az egész egy üres társasjátéknak tűnt, de aztán (és ezért is érzem hogy itt van velünk) úgy éreztem, Ő is azt akarná, hogy a cirkusz folytatódjon, hisz pártfogolta a fiatal versenyzőket, Neki az élete volt ez a száguldó cirkusz,tehát tovább nézem a versenyeket.
Viszont be kell vallanom, ez már nem az a dolog, ami vele volt, most szimpatikus sok pilóta, nézegetem az edzéseket meg a versenyeket, de nincs az a vallásos áhítat, az a csodavárás, amit akkor éreztem, míg Ayrton körözött előttem. Még a tv-n keresztül is átjött az Ő fantasztikus hite, akarása és varázsa, amit egy dologgal jellemezhetek leginkább: alább egy hölgy szurkoló írta : a szemei micsoda kifejezők voltak - nos, annak idején életem párja(akiről nem lehet állítani, hogy elvakult F-1 fan lett volna, csak elszenvedte a szombat vasárnapi képernyőhöz szegezéseimet), szóval ő is odaült, és ugyanezt mondta, hogy ennek az embernek a tekintete olyan érzelmeket és beszédességet ad, hogy meg sem kell szólalnia, már mindent lehet tudni Róla.
Mit jelent nekem Ayrton Senna?
Olvasgatok és írkálok néhány mostani F-1-es fórumba, főleg fiatalok vannak, az írásokból ítélve, néha be-be szólogatunk egymásnak, de így nem merném leírni, amit ide írtam, eccerűen nem értenék, nekik csak a sorrendről szól az egész, meg nagy részük nem láthatta Ayrtont, hát mitől értenék?Mostanra a cirkusz tisztán éles üzletté vált, az érzelmek háttérbe szorítva, jöjön a money....
A mostani sofőrök közül egyedül Jacques Villeneuve-ben érzem a LÉLEK jelenlétét, meg talán Hakkinenben, akiben (szerintem) sokan félreértik a fegyelmezett viselkedés álcája mögötti végtelenül eleven és érző embert, mikor itt volt tavalyelőtt magyarországon, olyan fantasztikus humort és emberi formát mutatott, ami teljesen levett a lábamról.
Bocs ,hogy hosszú lett.
MathiasR
Én kb. 1985 óta nézem a F1-et. Akkor 5 éves voltam, de Senna azonnal magával ragadott. Nálunk az egész család nagy Forma1 rajongó volt, bár két táborra szakadt, mivel egyik fele Senna rajongó volt, a másik fele pedig Prostos. De az alig egy éves unokaöcsém először Senna nevét tanulta meg. Amikor bekövetkezett az imolai baleset csak arra tudtam gondoni, hogy neki a halállal vívott csatat is sikerul majd megnyerni. Sose felejtem el azt a pillanatot, amikor megtudtam, hogy meghalt. Napokig csak sírtam. Ő volt a legjobb versenyző akit valaha is ismertem. S hogy miért tudott olyan elképesztően jól versenyezni még esőben is?
Mert egy gokart versenyen szakadt az eső és ő kicsúszott. Attól fogva mindig, amikor esett az eső Ő ment a pályára és gyakorolt.
Én sajnos nem láttam a megemlékezést. Milyen volt, azon kívül, hogy megható?
Ki látta a 7-én a boxutcát?
A végén volt egy beszélgetés Ónody Péter autóversenyzővel.
Sennáról beszélt,és teljesen megható volt.Valószínüleg mi összesen nem vagyunk akkora Senna-fanok mint Ő egyedül!!!
Jó napot mindenkinek !
Kezdem : Senna forever ! Ez a póló sokszor volt már rajtam a halála előtti és utáni Hungaroringi versenyeken, és remélem még soxor lesz is. Azóta is zöld-sárga arccal megyek ki, csak mostanra van másik brazil élversenyző is. De ez nem baj. Barichello is jól vezet.
Bár sosem szerettem Mansellt, de csak az ő rámenősségét tudnám Sennáéhoz hasonlítani. A mostani futamokon nincs semmi élvezhető. Emlékeztek olyan versenyre ahol Senna nem az első helyen autózott, és ne akart volna előre kerülni. Ma meg beállnak egymás mögé a sofőrök, és vonatoznak amíg le nem intik őket.
Senna még a szarabb autóval is le tudta gyalázni a mezőnyt. Ezt hívják tudásnak !
Arról tudtok valamit hogy létezik-e itthon megemlékezés ? Egyszer voltam az Orczi parkban, de nem tudok semmit róla. Állítólag van valami baráti társaság, tud valaki közelebbit róla ?
Végül : Senna the Best ! Forever !
Erdekes modon, en sohasem tudtam ugy tekinteni Sennara, mint magabitos profira.
Szamomra valahogy mindig megmaradt ugyanannak a sracnak, akit 86ban lattam eloszor.
Valahogy nem erzodott rajta az a nyugodtsag. Mindig ugy versenyzett, vegig az evek folymaman, mint akkor ott, a Hungaroringen. Mintha mindig ugy erezte volna, hogy bizonyitania kell. Ha nem is masnak, hat maganak. Vegulis ebbe halt bele. A szart is kihajtotta abbol a fos Williamsbol.
Csak annyit szeretnék elmondani, hogy Senna halála után több évig nem voltam hajlandó F1-et nézni.
Hozzá fogható versenyző az Én életemben nemigen volt és lesz.
A régi nagyok közül J. Stewart autózása töltött el csodálattal, ahogyan a Cortinát kergette.
Mostanában keztem újra F1-t nézni MS jóvoltából. Tehát Én vagyok a kivétel aki Senna rajongóból Sumi drukker lett. Sumi szemtelen vehemenciája fogott meg.
Senna nagyságát mi sem jellemezhetné jobban, mint az, hogy min 50 LE-vel gyengébb motorral, mechanikus váltóval, rosszabb futóművel, sokszor kanyarokban keresztbe-kasul, de ott volt az élen, nagyon ott. Ez olyasmi, mintha valaki trabival szorongatna egy zsigát.
Irvine pedig egy nagyképű f@sz, aki ráadásul csak egy kicsit vezet rosszabbul, mint anyám.
Hogy Sumi meg tudta volna állítani? Szerintem ez a csata lett volna minden idők legnagyobbja. A fiatal kirobbanó tehetség, és a magabiztos profi.
Nagyon kár érte.
