Mind a kettő helyesen írja le a valóságot, de Lorentz ad reális magyarázatot.
Aha. Akkor mond már meg légyszíves, hogy hogyan határozhatom meg az abszolút sebességemet és hogyan szinkronizálhatom az órámat az abszolút időhöz?
Mert ezek ismeretében tényleg kiválóan használható a Lorentz elmélet, csak éppen Lorentz szerint se tudjuk ezeket meghatározni.
Szerinte az abszolút nyugalomban lévő rendszerhez képest mozgókban a tárgyak deformálódnak, az órák nem valódi időt mutatnak. Csak éppen a mennyire, mennyivel kérdésnél adódnak apróbb nehézségek.
Szerintem a Lorentz elv semmit nem magyaráz meg. Milyen "reális magyarázat"-ra gondolsz? Szerintem a Lorentz elv ott bukott meg, hogy nem lehet (vagy legalábbis senki nem próbálta) belőle logikailag levezetni az áltrelt...
Amúgy nekem a specrel jobban tetszik, mert néhány alapvető posztulátumra építve felépíti az egész modellt, míg a Lorentz elv csak használja a képleteket mindenféle magyarázat nélkül...
Egyébként a QM-hez nem kell 11 dimenzió. Amire te gondolsz az a húrelmélet, ami még eléggé gyerekcipőben jár...
de ehhez szükséges, hogy egyáltalán legyen közös rész.
példa: ha én csak vörös színt látok, te meg csak kéket (szűrő van ránk szerelve), akkor sose fogunk egyetérteni abban, hogy a dolgok milyen színűek, vagy milyen fényesek. nem fogunk közös nevezőt találni.
másik példa: véletlenszámokban is talál az ember rendszert, ha nagyon keres, de ez a rendszer nem vetíthető időben előre.
érdekes kísérlet lenne bemutatni két embernek egy száz számból álló véletlenszámsorozatot, megkérni őket, hogy találjanak szabályosságot, modellezzék a két számsort. majd összevetni a modelljeiket, vagy csak rávenni őket, hogy beszélgessenek egy másik számosorról az általuk alkotott fogalmak szerint. vajon szót értenének?
persze, okos filozófus nem azt a következtetést vonja le, hogy semminek semmi értelme, hanem inkább azt, hogy a fenti példák nem jó leírásai a valóságnak. a számsoraink nem véletlenszerűek, a színszűrőink átfednek, stb.
praktikusan mindez igaz, és sokféle más módon is, de a kérdés fundamentálisan érvényes: amit a világból látunk, az nem a világ. amit te látsz, az nem az, amit én látok. a csoda az, hogy mégis képesek vagyunk dolgokat megérteni, és kommunikálni. ezt hallva a hídépítő mérnök legyint, és hidat épít.
Nálam a megértés azt szokta jelenteni, hogy az újdonságot, a megértendő valamit, bele tudom-e illeszteni korábbi ismereteim közé . Ha igen, OK, megértettem, és egyben részét fogja képezni ismereteimnek. Vannak ugye a "paradigmaváltó", melyek megértése után újra kell rendszerezni ezeket a bizonyos korábbi ismereteket. Ezt valamiféle (esetleg elágazó) spirálnak képzelem, melynek mind az alja, mind pedig a teteje bizonytalan. Ott van a hit.
A téridő valóban nem a valóság eleme, hanem egy azt (bizonyos vonatkozásaiban)leírni szándékozó modell eleme. Annyiban zsákutca, amennyiben a modellek zsákutcák.
ÉN márkorábban irtam halott ez a topik , éás ez mind az irástudó begyepesedett agyúak miatt van , ha valakinek más a véleménye akkor komoly indoklást kérek:-))
"A sötétség a fény komplementere, ezért terjed a fénynél gyorsabban." cíprian
A tünetek enyhítésére tudom javasolni a fejen vizes borogatás, esetleg jeges lábviz és természetesen hideg sör, ha lehet mindezt árnyékos helyen... :o))
Az ilyen 35 - 36°C körüli kánikula kissé bohém kinyilatkoztatásokra is ragadtathatja még a józanabb gondolkodásúakat is, bár azért komlyabb napszúrás eredménye lehet, ha valaki hirtelen felindulásból ragaszkodni kezd a csörgősipkához... :o))))
