Úgy tudom, hogy ha a munkáltató miatt nem tudod kivenni a szabikat, akkor erre március 31-ig van lehetőség, de ebben nem vagyok teljesen biztos, velünk kivetetik. Nekem is ki kellett írni novemberre szabikat emiatt, mert azt sem engedik, hogy decemberben legyek túl sokat szabin, projektelszámolások miatt, viszont a két ünnep között meg kötelező szabira mennie mindenkinek, azt már év elején kiírták.
Ebben igazad van, de abban az időszakban amikor a gyerekek erre rá lettek szoktatva mi egyáltalán nem néztünk tévét. Amíg a gyerekek ébren voltak nem volt bekapcsolva tévé. Okostelefonom pedig nem volt. Mikor dolgoztam pedig vagy nem voltak itthon, vagy aludtak, mert ilyen kicsik mellett nem lehet úgy dolgozni, hogy ébren vannak, velük kell lenni teljes valóságban.
A kezdetekben szerintem nagyon jól tudtuk ezt csinálni, de még akkor is volt, hogy még a napi 30 perc tévézés (inkább DVD nézés volt ez, nem tévé) is sok lett, mert rémálmokat okozott a lányomnál (igen, a Kisvakond jellegű mesék is), és akkor még azt is szüneteltettük.
Én amikor nagyon rossz lett bevettem egy Algopyrint, és utána simán túráztunk egy nagyot.
Most amúgy kiderült, hogy aki felvette a harmadik oltást, annak jár még egy plusz nap szabadság nálunk (az első kettő oltás után is járt 2 nap), február végéig lehet igényelni.
Pl. az én szüleim egyáltalán nem tartották elfogadhatónak a tévézést sok órán át, sőt, nem emlékszem a gyerekkoromból különösebb tévézésekre. Amikor lett színes tévénk, akkor arra emlékszem, hogy megnéztünk valami természetfilmet, és az mekkora csoda volt. Eleve nem jött szóba ilyesmi, mert én pl. annyiféle különórára jártam, (önként és örömmel), hogy amikor hazaértem, akkor gyak. vacsi, kis olvasás és mentem aludni. Aztán gimis koromban meg koleszos voltam, ahol képzeld, nem volt tévé a koleszban. :) És jé, túlélték a kamaszok. Nem lehetett órákon át sorozatokat nézni, mert 1 hetet kellett mondjuk várni a következő részre (nem mintha én valaha is rá lettem volna függve a sorozatokra, nem néztem egyet sem.)
Abszolút nem érzem ezt szimpla generációs problémának, mert itt olyan veszélyforrások lépnek be, ami nincsen egy társasjátéknál, a bullying-tól kezdve a különböző predatorokig, a pénzköltésen át egyéb veszélyekig, és a társasjátékoknak van egy korlátozott ideje jobbára, az online játékok arra épülnek, hogy csak nagyon-nagyon soká tudjad abbahagyni és elmenteni a játékállásodat, a társasjátékot bármikor abba lehet hagyni, ott maradnak a bábuk. :) Sőt, eyg csomó olyan játék van, aminek igazából nincs is vége, tehát ebben is teljesen más.
Nyilván nem csak a számítógépes játékok miatt, hanem más miatt is, de rengeteg a mozgásproblémás gyerek, az elhízott gyerek, a szemüveges gyerek (alig töltenek időt a szabadban, és néznek távolra), nem csak a függőség az, ami veszélyt jelent ebben. Egy virtuális kapcsolat sosem olyan, mint egy valódi, meg sem közelíti azt.
Nálunk amúgy most, hogy újra van valós iskola a probléma normálisabb mederbe terelődött, de még lehetne jobb. Elsősorban a nagyfiam esetén.
Amúgy tavaly ugye pont én vettem tablettet a középsőnek, most meg telefont, nincs ezekkel önmagában problémám (aztán a digitális oktatásnál jól is jött a jól működő tablet), de hidd el, én látom, hogy mi folyik itthon, és mi az, amit már soknak, veszélyesnek érzek.
Igen, változó intenzitással. Az elmúlt pár hétben volt, hogy 4-5 napig fel se mentem. Már el is fogytak a húzandók is, igen, ilyne is van, h elfogynak.
Én is így csináltam az olvasást, én sem hagytam abba kajálásnál sem, nekünk volt ilyen spéci könyvtartónk négy is, és egy ebédnél legalább hárman evés közben olvastunk a családból. Nyilvánvalóan ez is az "escapism" egyik formája, ugyanúgy, mint a videojáték, és nem is társasabb tevékenység annál, sőt, és nem is fizikailag egészségesebb. Mégis, az egyik miatt sajnálkozunk, hogy "már nem olvasnak a mai gyerekek", a másik miatt meg szörnyülködünk.
Most más kérdés, hogy utána a számítógépes játék is nagyot futott már általános iskolás koromban is (hogy aztán húsz éves koromra teljesen leszokjak róla), igaz, általában valamelyikünknél összegyűlve társas tevékenységként, vagy a testvéreimmel játszva. De halvány fogalmam sincs, hogy például a társasjátékozás miért támogatandóbb dolog ennél, sőt, igazából alapvető különbség sem nagyon van a kettő között, ha nem egyedül játszik az ember.
És például a szimpla tévénézésnél, amit amúgy nagyszüleink, szüleink és mi is teljesen elfogadottnak tartunk, akár minden este, minden nap több órán át, nos, annál mindenképp sokkal jobb (egyébként a tévéműsorok, pláne a sorozatok is úgy vannak megcsinálva, hogy direkt függővé tegyenek).
Úgyhogy szerintem semmi rendkívüli nincs a számítógépes játékozásban, szimplán csak a generációs problémákból fakadó értetlenség, de tulajdonképen arról van szó minden esetben, hogy az ember szeret játszani, szórakozni, kicsit kilépni a saját világából.
Épp nemrég volt amúgy a telexen egy ezzel kapcsolatos cikk:
A kutatási eredményekből az is kiderül, hogy a játékidő és a problémás játék között viszonylag gyenge a kapcsolat:
azaz nem attól válik valaki függővé, hogy sokat játszik.
Sokkal nagyobb szerepük van ebben a pszichés problémáknak. „A videójáték-függőség nem csak úgy a semmiből jön, nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki sokat játszik. Vannak mögötte egyéb tünetek, amelyekre oda kell figyelni”, mondta Demetrovics Zsolt.
Ez a szülők számára is fontos üzenet, hiszen sokszor aggódnak amiatt, hogy a gyerek túl sok időt tölt videójátékokkal. Demetrovics Zsolt szerint a szülők elszigetelt jelenségként kezelik, hogy a gyerek sokat játszik, sokszor nem igazán látják, mi minden lehet mögötte. Pedig talán csak arról van szó, hogy a barátaival akar lenni, együtt akarnak szórakozni. Idegesítőnek, akár félelmetesnek is találhatják a szülők az online játékokat, hiszen amikor ők voltak gyerekek, nem találkozhattak ilyesmivel, míg például az alkohollal van tapasztalatuk. Érdemes ezért megkérdezniük a gyerekeiket, hogy miért szeretik ezeket a játékokat, esetleg együtt is játszhatnak, hogy ők is megtapasztalják, milyen élményt nyújtanak. Ez abban is segíthet, hogy úgy tudják szabályozni a játékidőt, ami a gyerek igényeinek is megfelel, és nem okoz további konfliktusokat.
Az az informatikus apuka, akiről meséltem is szerintem már, akik 3 gyereket nevelnek váltottan (3 fiút), ő is korlátoz, csak kicsit professzionálisabban, mint én. :) De a legtöbb infós családban van korlát, időlimites router, meg hasonlók.
en is beallitottam asszony routeren idoszakokat, de nem volt jo, mert neha kell tanulashoz is net :)
Szerintem láttam azt a filmet. Igazából az nem csak erről szólt, hanem, hogy milyen algoritmusok mozognak a háttérben, hogy erre te rákattanjál. És közben voltak bevágott interjúk olyanokkal, akik korábban a facebook, insta, ilyen helyeken dolgoztak.
Az egész úgy van felépítve, hogy függőség alakuljon ki, ez a durva benne.
Szerintem továbbra is: ezt csak fizikailag lehet megszakítani. Limit, ahogy VV írja, vagy szükséges részek elkobzása éjjelre, vagy limitált odaadása. És akkor is figyelni, mert ha éjjel felébrednek, hajlamosak úgy gondolni, hogy ó, már biztosan vissza szabad venni a cuccot. :)