Szia! Mi minden termést el tudtunk fogyasztani, sajnos. A paradicson sok, de attól ég a gyomrunk, igy nem lesz elrakva, csak a fagyasztóba. Oda raktam az uborkát is. Lekvár ilyesmi, van még rendes mennyiségben.
Nekem sajna muszáj, mert nagyon sok gyümölcsünk termett. Ára nincs, hogy érdemes lenne valakit megbízni az eladásával. Ott veszni meg sajnáltam volna... Hát maradt az eltevés.. A kibeszélőben már nem is merem említeni, hogy ma megint hozott haza 2 vödör szilvát az ember... Azt hiszem besztercei /vajon így kell ezt írni?/ Holnap el kell tennem. Vannak 2 literes üvegjeim, most azokba teszem el egészben, kompótnak. Nem győzöm a dunsztolást kivárni... Ami marad, az még lesz egy kis lekvár körtével vegyesen.
Két körtefa ága leszakadt a súlya alatt... Kajszink meg nem volt, mert a vihar a két fő ágát kitörte... Barackunk viszont mint a tenger, annyi volt... Ráadásul a tesóm is hozta ládaszámra... Levet is csináltam, az nagyon finom, fogy is rendesen ebben a melegben:)
Na most aztán itt is kibeszéltem magam. Remélem nem haragszol :)
Emléke visszacsillog s olykor arcomra tűz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Fényes volt, mint a csillag, forró volt, mint a tűz, fehér volt, mint a hó s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog, de már nem bánt, nem űz, enyhén simogató, mint hűs, testvéri kéz: Lehullott, mint a csillag, elhamvadt, mint a tűz, elolvadt, mint a hó s megromlott, mint a méz.
Szerettem Önt, és szerelmem lehet még több is, Hisz´ szívemben nem húnyt ki teljesen, De inkább most csendben hagyom Önt is: Én nem akarom Önt bántani semmivel. Szerettem Önt szó nélkül, hiú reménnyel, Hol félve, hol féltékenységgel telve, Szerettem Önt oly őszintén és oly gyöngéden, Ahogy Isten szeretné, hogy Önt más szeresse!