Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
Gyalogosok 3.
A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből; mindketten püspöktamásiak voltak.
Az első katona:
A két katona portréja:
[...] Bővebben!Tovább »
Komolyabb, klasszikus lovascsata nem alakult ki a ww1-ben már, az említett Gorodoknál kisebb kozák csoportok valószínűleg tudatosan lépre csalták a huszárokat a gyalogság, géppuskák, tüzérség elé. Amit a magyar szerzők nem szoktak igazán domborítani, a veszteség többsége nem itt, hanem az éjszakai visszavonulás során keletkezett, amikor a huszárok összekeveredtek a hadosztályvonattal, s a beszivárgó kozákok fákról, lesállásokból lőtték a menetoszlopot.
a monarchia oldaláról az első nagy pofonok után nem volt nagy erőkkel végrehajtott huszárportya.
az oroszok utolsó nagy lovas attakja a Bruszilov offenzíva volt a világháború során, ráadásul volt annyi eszük, hogy nem az áttöréskor, hanem mikor felszakadt a front az üldözés során vetették harcba a kozákokat. Mondhatnám kesernyésen "Petőfi-effektus"...
Köszi az infókat. A magyar lovassághoz még annyit, hogy nekem a netes cikkekbőlaz jön le, hogy a galíciai fronton a kisebb-nagyobb lovassági összecsapások során a huszárság helytállt a vad kozák és cserkesz lovasok ellen, sőt a legtöbb esetben a huszárok kerültek ki győztesen ezekből az ütközetekből. A kozákokban ezért hamar kialakult egyfajta tisztelet a huszárokkal szemben.
18-ban, az amiens-i csatában is részt vettek Antant oldalról lovas csapatok (összefegyvernemi hadművelet volt repülők, tankok, tüzérség, gyalogság, lovasság).
Akkor volt az ANZAC lovasság híres áttörése a Közel-Keleten (a mai Gázai övezet térségében), persze ez is túl van tupírozva a valósághoz képest (anno ebben a topicban is megírtam már).
nyilván kisebb, helyi jelentőségű próbálkozások még lehettek nyugaton, de csak a fő hadműveleteket ismerem.
Magasabb számot is el bírok képzelni, mert ebben a korszakban még minden hadsereg használt lovat és öszvért, különös tekintettel az oroszok, a monarchia, a németek és a balkáni államok.
a huszárság története jól feldolgozott, a kedvedért elővettem Fröhlick Dávid (csak nem egy dunai sváb leszármazott? :) Huszárok, előre! c. könyvét, amelyben Gorodokot is részletesen leírja:
1, nem volt mészárlás, mert a mintegy 10 ezer fős 5. lovas hadosztály Gorodoknál, majd a visszavonulás közben a satanowi rajtaütésnél összesen 467 főt vesztett, ebben benne vannak azok a huszárok is akik be tudtak törni az orosz vonalak közé, de nem tudtak visszavonulni és fogságba estek.
2, a hadosztálynak volt tüzérsége és géppuskás osztagai, valamint gyalogsága is.
3, a monarchia (s nem magyar!) katonai stratégia ekkor már nem számolt tömeges lovasrohammal, hanem mélységi felderítéssel, front mögötti portyázással, ezzel a céllal vetették be őket, Gorodoknál kisebb kozák kötelékeket kergettek, s közben rászaladtak a gyalogságra.
4, a parancs úgy szólt, hogy az osztályparancsnokokra van bízva lovas, vagy gyalogos rohamot indítanak - az üzenet második felét viszont nem kapták meg, ennek ellenére volt olyan parancsnok aki miután meglátta az orosz gyalogságot egy domb mögé visszarendelte a huszárjait, lóról szállva gyalog támadtak.
5, villámgyorsan lereagálta a hadvezetés a megváltozott körülményeket, Limanovánál már lóról szállva állították meg a Nádasdy huszárok az oroszok előretörését. Átszervezték a lovasságot. A többség átment gyalogosnak, kisebb része lóval szállított gyalogos katona lett, a lovas felderítők végig megmaradtak a háború alatt.
+ megjegyzés: Solohovot ne tekintsd történelmi forrásnak :) nem történész volt, hanem szépíró.
Az orosz polgárháborúban használták utoljára tömegesen a lovasságot, kényszerből.
nagy terület, gyenge közlekedési infrastruktúra, alacsony gépesítettség, s a nagy távolságokhoz mérten nagyon kis számú seregek miatt. (a fehér lovasság kozákokból állt, a vörös lovasság kevés vörös kozák, lóra ültetett orosz, ukrán parasztok és magyar önkéntesek egyvelege volt.
Nem tudom, hogy itt írtátok-e vagy máshol olvastam, de az I. világháborúban kb. 1,5-2 millió ló (és öszvér) pusztult el - lényegében értelemtlenül, az emberek ostobasága és kegyetlensége miatt.
Ebben persze nemcsak a lovasságok veszteségei vannak benne, hiszen összesen nem volt ennyi lovaskatona az I. vh-ban, hanem a fogatolt tüzérség, a hadtápszállító trének és más alakulatok veszteségei is.
Egy néma perc erejéig emlékezzünk meg az I. vh-ban elesett négylábúakról is...
A Csendes Donban olvastam, nem tudom, hogy igaz-e, de az orosz hadvezetés még 1915 nyarán is próbálkozott nagy tömegben végrehajtott, összevont lovassági támadással valahol Galíciában, de az katasztrofálisan összeomlott az osztrák-magyar géppuskák és ágyúk tüzében.
Az orosz lovasság támadásban résztvevő alakulatai a legénységi állományuk egyötödét, lóállományuk kb. felét vesztették el ebben az ütközetben.
Lényegében egyre világosabbá vált a harcoló felek számára, hogy a géppuskák és a korszerű gyalogsági puskák korában a lovasrohamok ideje lejáért, a lovasság alkalmazási területe immáron nagyon beszűkült.
A magyar huszárság számára katasztrofális eredménnyel végződő gorodoki lovasroham közelgő 100. évfordulója alkalmából elolvastam méhány netes cikket a csatáról.
Szinte hihetetlen különben, hogy épeszűnek tartott katonai parancsnokok teljesen értelmetlenül és céltalanul a géppuskák és az ágyúk tüzének vezényeltek egy magyar lovashadosztályt, amely kis híján megsemmisült az ütközetben.
Mellesleg a magyar huszárok bátorságát és harci erényeit az orosz tisztek is elismerték, de megjegyezték, hogy még nem láttak ennyire értelmetlenül feláldozni egy ilyen szép lovasalakulatot.
Megjegyzi az egyik cikk, hogy a szemtanúk szerint néhány huszár holtteste mindössze néhány méterre a beásott orosz vonalak előtt volt található. Ezek a huszárok, miután a lovaikat már korábban kilőtték alóluk, kivont karddal a kezükben, gyalog próbálták megrohamozni az orosz állásokat, de a géppuskák velük is végeztek.
Sokan úgy vélik, hogy Gorodok a klasszikus magyar könnyűlovasság, a huszárság hattyúdala volt és annak sokkoló hatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1915. tavaszán a könnyűlovasságot átszervezték, felszerelésükön, kiképzésükön is módosítottak és aféle lovasított lövészcsapatokat alakítottak ki belőlük.
A magyar hadvezetés csak Gorodok tragédiája árán volt képes felismerni, hogy a magyar könnyűlovasságnak sem a kiképzése, sem a felszerelése, sem a harcmodora, de még az öltözéke sem alkalmas egy korszerű, félig már gépesített háború megvívásához.
Mellesleg 1914-1915 folyamán a magyar huszárság sok esetben sikerrel vette fel a harcot a félelmetes hírű, kegyetlenségükről is hírhedt kozák lovasság ellen, a kozákok elismerően nyilatkoztak a magyar huszárság harci erényeiről.
Gorodokhoz hasonló őrült, értelmetlen lovassági támadásra azonban többet nem került sor, legalábbis a magyar lovasság részéről.
1993-ban jártam a Verdun-i csatatéren. Majdnem 80 (nyolcvan) évvel a csata után. Még akkor is (1993-ban!!!) rendkivül nyomasztó látvány volt. A gránáttölcsérek még mindig jól látszottak, persze benőtte őket a fű. Jártam Douamont erődjében is, meg megnéztem a csontkamrát is Douamont mellett. A mészárlás mértékére jellemző, hogy a csontkamra olyan 100-120m hosszú lehet és kb húsz méter széles. A mélységét nem tudom. A szuterén része volt kialakitva csont kamrának, be lehetett látni az ablakokon. Gyakorlatilag a járda szintjéig föl volt töltve olyan csontokkal, csontdarabokkal amiket nem tudtak azonositani. Elméletileg a robbanóanyagot már addigra összeszedték, de senkinek se volt kedve lemenni a kijelölt utakról. Épitettek egy új múzeumot, ki volt irva, hogy a múzeumban kiállitott tárgyak abból a gödörböl kerültek ki amit a múzeum alapozásának ástak. Stb.
Német katona csontváza fekszik Beaumont Hamelnél egy bunker bejárata előtt. A Somme folyó környéki csatákban a brit, francia és német veszteségek elérték az 1 200 000 főt.(Fotó: Lt. Ernest Brooks angol hadifotós / IWM)
Az első világháborút még ma is övezi némi romantika, pedig milliók haltak meg a lehető legborzalmasabb módokon. A harctéri fotósok ezt bemutató felvételeit nagyrészt elpusztították, de erőteljes képekből így is maradt néhány. Tovább »
Ha emlékezetem nem csal meg, akkor Illésfalvi Péter nem olyan régen beszélt egy televíziós műsorban arról, hogy Rákosi bandája "selejtezte ki" az első világháborús iratanyagot. Ugyancsak fölszámolták a katonai temetőket.
Ennyi év távlatából - úgy, hogy közben a második világháború során is rengeteg dokumentum, feljegyzés is megsemmisülhetett - még az is csodaszámba megy, hogy ilyen adatbázisok rendelkezésünkre állnak.
Már válaszolt is a bécsi magyar delegáció, sajnos ahogy sejtettem semmit nem találtak, pedig ritka a családnév. Krameriusban is néztem anno, persze ott sincs semmi. Szerencsétlenségünkre a háborús állapotok miatt valószínűleg csak simán elföldelték valahol a csatamezőn... Utolsó lehetőségként még megkeresem a Vöröskeresztet, ott vannak már 1914ből rekordok, bár nem bízok a sikerben.
