Nem akarom elmondani az egészet, mert marha hosszú lenne, de a lényeg, hogy a régi helyén felépült az "új gerendaház", de azt hamarosan megvásárolta az EÁ Hadügyminisztériuma és ott egy előretolt helyőrséget alakított ki az EÁ Lovasság számára, az ellenséges érzelmű lakoták és sájenek ellenőrzésére.
Persze a Máthó Tópa fia, az akkor 13 éves Henry Tokei Ohto (valódi nevén Ínyan He Yúkan) ezt nem hagyta annyiban, mert látta hogy az eset gyilkosság volt.
Az egyik ködös, fagyos éjszakán a " régi gerendaház".porig égett...
A nép az oglala sziúk bosszújáról beszélt, de bizonyíték semmire nem volt.
Lehet, hogy csak a huzat döntötte fel az egyik lámpást...
Ebbe a gerendaházba járt inni a Jimmy "Vörös Róka" Clarke meg a bandája is. Továbbá Kakasverő Bill, Kurtaorrú Pitt, a Piszkos Kis Joseph, a 2 iker, Thomas és.Theo, a minnesotai farmerfiú Adam Adams meg egy kanadai francia, akinek már nem emlékszem a nevére.
Egyszer az öreg Mátho Tópa, finoman szólva már nem szomjasan beleszaladt a Jimmy Clarke vadászkésébe, miután nem volt hajlandó elárulni, hogy lehet aranyat találni a Szent Fekete Dombokban, a Paha Sapa Wakhánban...Mátho Tópa az eset következtében elhunyt, az esetet - jó amerikai módra - önvédelemnek nyilvánították...
1523 lehet az első 23-ra végződő év, ami itt a topikban ebből a szempontból szóba jöhet, de inkább az 1623-as.
Ha az észak-amerikai kontinenst vesszük - és mondjuk a topik szemszögéből nézve Mexikónak csak az északi részeit számoljuk ide - akkor 1523-ban még épp hogy csak az elős, tapogatózó jellegű tengerparti expedíciók történtek meg, de ezek is részben csak később.
1623-ban meg már voltak angol és francia telepek a keleti parton, spanyol telepek meg Floridában és Új-Mexikóban.
épp írtam volna róla, mármint Hím Kutyáról, ha nem előzöl meg...:-(
Anyai ágon a legendás oglala nagyfőnök, Vörös Felhő unokaöccse volt különben.
A fivéreivel az 1860-as évek közepére, második felére már egy önálló oglala falut alapítottak, kiválva Vörös Felhőék csoportjából, bár azokkal továbbra is szoros kapcsolatot ápoltak.
1876. márciusában frissen nősült, amikor kirobbant a háború. A csoportjával éppen a Por-folyó mellett táboroztak egy északi sájen faluval közösen, amikor megrohanta őket Josep J. Reynolds ezredes hadoszlopa. Ezeket sikerült visszaverniük.
Ezután a csoportja legnagyobb részével nyugat felé húzódtak, hogy csatlakozzanak az Ülő Bika és Silaj Ló körül formálódó, egyre erősebb harci csoportosuláshoz, az "ügynökségen kívüliekhez".
Egy sor csatában vett részt a háborúban, a Rózsabimbó-pataknál, a Kis Nagyszarv-folyónál, a Vékony Hegykúpoknál meg a Farkas-hegységben is.
Végül 1877. májusában kapitulált Szilaj Lóval együtt a Robinson-erődben.
A háború után, hogy átszöktek Kanadába, arról már volt szó.
Onnan 1880. végén jöttek vissza, leginkább azért mert 1880/1881 tele iszonyatosan zord volt arrafelé, igazi kanadai tél, továbbá éhínség fenyegetett.
A montanai Keogh-erődhöz vonultak, ahol a kijelölt amerikai alakulat előtt kellett letenniük a fegyvert. A puskáikat és a pisztolyaikat át kellett adniuk, meg a foltos hátaslovaikat is, a hideg fegyverek egy részét és a késeket megtarthatták. Az erőd mellet kb. fél évig de faktó hadifoglyokként voltak kezelve, az indián ügynökség közbenjárására a hadügyminisztérium 1881. nyarán engedélyezte nekik, hogy beköltözzenek a rezervátumba.
Erős katonai kíséret mellett szállították át őket az Álló Szikla Rezervátumba, a húnkpapák földjére.
Végül 1882. tavaszán kerültek átszállításra a Fenyves Gerinc Rezervátumba, a többi oglala csoport rezervátumába.
Később köztiszteletben álló "indián bíróként" (indian judge) szolgálta a népét a rezervátumban.
Több amerikai történész is készített interjút vele.
95 vagy 96 éves korában, 1936-ban hunyt el a rezervátumban.
Talán leginkább az a különbség, hogy He Dog főnök, az ún. északi oglalák egyik csoportjának főnöke valós történelmi személyiség volt, aki részt vett az 1876-1877. évi háborúban, majd 1877/1878 telén a csoportjával átszökött Kanadába, ahonnan 1881. elején tértek vissza.
Tényleg matuzsálemi kort élt meg, ha hinni lehet a Wikipedia adatainak, kb. 95-96 éves korában, 1936-ban hunyt el. (1840 körül születhetett, tehát közel egyidősek lehettek Szilaj Lóval).
Ellenben Harry Tokei Ihto tudtommal csak egy regényhős volt, nem valós történelmi személyiség.
Magát a Tokei Ihto nevet a német írónő, Welskopf-Heinrich a híres vadnyugati utazó és festőművész, George Catlin egyik művéből vette, ez alapján eredetileg Tokei Ihto egy Yankton Dakota főnök volt.
Welskopf-Heinrich a regénybeli - tehát gyakorlatilag kitalált - Tokei Ihtoról eredetileg egy hat részből álló regénysorozatot írt, érdekes, hogy magyarra tudtommal csak az utolsó két rész lett lefordítva.
Vagy az Inyan he Yukan lett volna, más néven a Tokei Ihto (1852 - 1956), a legendás oglala lakota főnök, aki a nagy lakota háború után átvitte a csoportját Kanadába, a Souris folyó és a Teknősbéka-hegység vidékére, lepapírozták a birtokjogukat a kanadai kormánnyal, aztán Harry Tokei Ihto néven kanadai állampolgárként matuzsálemi kort ért meg békében, boldogságban...?
Már keverem ezt a sok sziú főnököt, akik részt vettek az 1876-os háborúban.
Hát igen, Viktória királynőt, a Brit Birodalom uralkodóját és Brit-India császárnőjét több őshonos népcsoport is azzal a kedves megnevezéssel illette, hogy a Nagyanyó.
Pedig akkoriban, az 1870-es években még nem is volt annyira idős...
Az melyik regényben volt, hogy a Hímkutya főnök (únka Bloká) a Fenyőgerinc Rezervátumban elbúcsúzik Szilaj Ló főnöktől 1877. szomorú májusában?
Akkor ők már keményen tervezték, hogy dobiznak a rezervátumból és átszöknek a Nagyanyó országába, azaz a mai Kannadába.
Nyilván tudták, hogy az utolsó találkozójuk lesz, mert Szilaj Lóra (Ta-únka Witkó) egy fél lovasezred vigyázott, az teljesen esélytelen volt, hogy ő is meglépjen a rezervációból.
Találtam egy kis sorozatot ami bár kissé humoros, de a ma élő amerikai őslakók helyzetével kapcsolatos. A címe "A rezervátum kutyái". Itt lehet róla rövid leírást találni: https://www.mafab.hu/movies/reservation-dogs-465329.html
Természetesen minden újabb Scorsese-filmet is repesve vár az ember, de ha újra együtt dolgozik Robert De Niróval és Leonardo DiCaprióval, akkor meg már nem is kell többet mondanom, nem igaz? Valós történetet mesél el ezúttal: egy középnyugati őslakos törzs tagjainak meggyilkolását az 1920-as években, mely után az FBI legendás vezetője, J. Edgar Hoover indított nyomozást. Az említett gigasztárok mellett pedig fontos szerep jut korunk olyan kiváló karakterszínészeinek is, mint Jesse Plemons, John Lithgow és Brendan Fraser.
Köszönöm a szakszerű kiegészítést. Mert én nem adtam meg a konkrét dátumokat és neveket, csak ha pontosabban utánanézek.
Bár nem igazán ide tartozik, de az is érdekes kérdés mivé alakultak volna az amerikai társadalmak, ha hosszú ideig békében és egységben éltek volna szomszédaikkal. Mennyire előnyös vagy hátrányos tényező a háború az úgynevezett fejlődésben. Tudományos és technológiai értelemben, főleg a huszadik századi európai háborúk úgy tűnik ösztönzőleg hatottak az úgynevezett anyagi kultúra fejlődésére. Az ténynek tűnik, legalábbis az én ismereteim szerint, hogy jelen korszakunk a szomszédban zajló háború ellenére, talán a történelem egyik legbékésebb korszaka. Hogy a mai élet minősége sok szempontból jobb, mint az előző századok és évezredek emberei számára adottak voltak, szellemi téren úgy tűnik nem igazán történt előrelépés, sőt inkább hanyatlásról beszélhetünk.
A natcsezek voltak az egyik kivétel tényleg, olyan értelemben, hogy ők szinte változatlan formában megőrizték az ősi Mississippi-kultúrát, amikor a franciák a 17. sz. végén "felfedezték" őket.
Az ún. Mississippi-kultúrák a Kr. u. 13. sz. első felében élték a virágkorukat, majd kb. 1250-től a nagy részük hanyatlásnak indult, amit népességcsökkenés, elvándorlás és a társadalmi komplexitás csökkenése jellemzett.
A hanyatlási folyamat okai máig nem tisztázottak, valószínűleg a klíma hidegebbre fordulása, járványok és éhínségek lehettek a fő okok, egyes helyeken a folyók áradása is.
Ézek a délkeleti társadalmak épp csak kezdtek magulhoz térni, amikor Pánfilo de Narváez és Hernando de Soto spanyol hódítók expedíciói nyomán az 1530-as, 1540-es években óriási méretű járványok söpörtek végig a térségben, 65-90%-os népességcsökkenést okozva.
Ezután a 17. sz.-ra, annak is a második felére kezdtek újra magukhoz térni és újraszerveződni, szakértők szerint a csirokik, maszkogi kríkek, csaktók, csikaszók és más, a térségből ismert törzsek életmódja és kultúrája ekkorra alakult ki olyanná, amilyennek az első brit-amerikai és francia gyarmatosok és telepesek megismerték.
Nem hülyeség, mert részben valóban megsemmisültek már ezek a kultúrák. De a franciák még leírták a nacsézek szigorúan osztályokra tagozott társadalmát, akiknek uralkodóit az egyiptomi fáraókhoz hasonló tisztelet övezte. Szóval azért még léteztek ott magas kultúrájú népek, akik ha nem jelennek meg az európaiak, akár idővel komolyabb államalakulatot is létrehozhattak volna.
De ugye a spanyolok már az angolok és franciák előtt végigvonultak ezen a térségen és harcoltak az itt élő népekkel. De mint tudjuk, az általuk behurcolt járványok jóval több őslakót öltek meg, mint a fegyverek. És a betegségek az európaiak általi kereskedésből beszerzett javakhoz hasonlóan gyakran jóval a fehér emberek megjelenése előtt már eljutottak a különböző népcsoportokhoz.
Egyébként a "Mi lett volna ha?" típusú kérdéseket fel lehet tenni, és tippeket adhatnak fantasztikus történetekhez, de a tényeken nem változtatnak. Azt viszont tudjuk, hogy középamerikában például az aztékok előtt már voltak hasonló birodalmak és valószínűleg a spanyolok nélkül is előbb-utóbb összeomlott volna az ő birodalmuk is, de helyébe másik lépett volna, ahogyan ez meg is történt, csak ez épp a spanyolok birodalma lett.
Lehet, hogy most hulyeseget mondok, de ezeknek a kulturaknak a tobbsege nem omlott ossze par szaz evvel a spanyolok megerkezese elott? Egyszer nezegettem a regeszeti helyek datalasat, es emlekeim szerint 10-12 sz ig tartott a viragkoruk.
