Utána meg, mikor ugrott a barátnő jött a KGB, szolgáltassa már vissza a szovjet nép vagyontárgyait:)
A Szu-ban az volt a jó, hogy mint a török birodalomban, a tisztség megszűnése után ugrott a dácsa, s egyebek is. Nyilván ezért kellett a kapitalizmus, hogy megtarthassák.
Ékszerészek viszont mindenképpen voltak a SZUban is, hisz 91-ben rögtön megjelentek az ékszerészüzletek az elit számára, nem hiszem, hogy a semmiből...
Egyik volt főnököm a moszkvai MALÉV képviseleten dolgozott sokáig, elég magas beosztásban. A sztoriért csak annyiban tudok felelősséget vállalni, hogy biztosan ezt mondta nekem - egyébként nyilván nem voltam ott, sőt még gyerek, vagy talán csak pajzán gondolat voltam, amikor megesett.
Volt egy ottani barátnője, akinek az apja főgóré volt. Állítólag amíg megvolt a barátnő, úgy ruházkodott, hogy az "após" bevitte egy raktárba, "válasszál fiam", aztán kedvére válogathatott márkás nyugati cipők, ruhák között, amíg talált a méretére. Cipőt pl. mindig úgy választott, hogy egyszerre hármat-négyet, mert hát egy cipő nem cipő... Kiváltságos boltok ellátására szolgáló raktár volt.
Gondolom, úgy Politbürótól felfelé már ezekre a raktárakra sem volt szükség: konfekció helyett a méretre szabott nyugati cuccokat is megvették nekik...
Ha az állami ellátásból kapta Rajsza a dollár ezrekbe kerülő rucikat, akkor Gorbi idején sokat fejlődtek. A Guccit, YSL stb. csak dollárért, s nagyon sokért lehetett beszezni. Márpedig, ha megnézed a csúcstalálkozós képeket Rajszán drágább cucc volt mint Nancyn... (nem az ékszerre gondoltam, mert azt nyilván megkapta az említett hazai forrásból, bár ránézésre nem félkilós a fülbevaló és lánc, tehát nem biztos, hogy orosz gyártmány az).
Argentína és Uruguay messze kiemelkedett/kiemelkedik a többi ország közül nem csupán gazdasági hanem kulturális, műveltségi, iskolázottsági szempontból és még sorolhatnám miben. Ez igaz. Mindkét országban elhanyagolható az indiánok számaránya (nincsenek). Ez a tény azonban nincsen oksági kapcsolatban az említett országok kulturális fejlettségével, sőt megkockáztatom, hogy sokszínűbbek lennének ha lenne pl. indián őslakosság. Igaz, akkor nem érezné senki magát ott úgy, mint Európában.
Más: Magyarországon a jövedelemkülönbségek a rendszerváltást követően meredeken nőttek , ezen nem érdemes vitatkozni, ez társadalomstatisztikai tény.
Amellett abban sem vagyok biztos, hogy Gorbacsovék fizetése mindig 800 rubel volt... Szerintem a nyilvánosságra hozatal előtt csináltak maguknak egy "bérrendezést", és valami másfajta juttatássá (mondjuk: költségtérítés...) alakították az addig bérként kapott pénzt. Sztálin állítólag nagyon sokat keresett (már a szovjet átlaghoz képest) különféle funkciói után, igaz, sosem költötte el fizetését. (Mire költötte volna? Dácsáit fenntartották neki, ruházkodását, étkezését, italozását, stb. mind állami pénzből fedezték...)
A latin-amerikai dolgokkal kapcsolatban igazad van, bár Chiléről én is úgy tudom, hogy azért le volt kicsit maradva Argentínához képest.
Azért volt nekik szépen pénzük is, nyilván nem csak Ceausescunak volt sok tízmillió dolláros magánvagyona svájci bankban a főelvtrásak közül... Egyébként Gorbi a 800 rubeles fizuből akkor se tudta volna megvenni Rajszának az olasz szalonokból rendelt méregdrága ruhákat, ha nulla a költése ( mint volt) és 10 éves fizetését egyben dollárra váltja... Az állam pénzével úgy rendelkeztek, mint a sajátjukkal. Ez minden "népi demokráciában" így működött.
MÁS.
Eddig nem elmítette senki, de Dél-Amerika gazdasága nagyon eltérő képet mutatott - az úgynevezett "fehérországok" , vagyis Argentina, Uruguay, s kissé lemaradva tőlük Chile lakossága európai szinten élt még a 2. vh.-t követően is. Másképpen a menekülő háborús bűnösöket és a kalandorokat leszámítva senki sem települt volna át. A statisztikák pedig nem ezt mutatják...
Amit mi latinamerikai szegénységként ismerünk az az indián-kreol-néger többségű államokra jellemző (pl. Brazília, Bolívia...). Később Peron, Allende alatt megroppant országuk gazdasága, de manapság is sokkal jobb a teljesítménye mint a másik országcsoportnak (kivétel Venezuela az olaj miatt).
Én úgy tudom, hogy voltak statisztikusok, akik azért kiszámoltak dolgokat. A Szovjetunióban a legalső és legfelső decilis különbségét több helyen is olyan nyolc-tízszeres számnak olvastam. De abban igazad van, hogy valszeg a mai növekedés pl. Magyarországon (nálunk szerintem minden tekintetben jobbak lehettek a statisztikák, mint az oroszoknál, tehát kevesebbet hazudtak, és amellett a nempénzbeli juttatásoknak is kisebb volt a szerepe, mert kisebb volt az áruhiány) valószínűleg részben csak a korábban is létezett különbségek számszerűsödése, illetve láthatóvá válása. Azért a több Merci és több hajléktalan mindenképpen a különbségek növekedésére utal...
Nem akarok én sem belemenni részletesen a jövedelemeloszlás misztikus világába :) csupán bátorkodom megjegyezni, hogy az alsó-felső decilis viszgálata sem túl sokat mond, ha pl. egy olyan társadalmat vizsgálunk, ahol mindenki nagyrészt az alsó decilis környékén, közelében tanyázik. Megjegyzem Kuba ilyen ország lehet manapság, ha lennének valódi statisztikák érdekes dolgokat tudnánk meg.
Érdekes és meseszerű, hogy a gazdagok nyilván jobban költik el a milliókat, mint a szegények: ez egy kis időutazás a XX. század funkcionalista társadalomelméleteinek minden fennálló társadalmi különbséget kitűnően magyarázó világába, elnézést off topic vagyok már nagyon...
Nagyon jó meglátás, hogy egy olyan társadalomban ahol a pénz, vagyon stb. nem mérvadó ott az autó, sofőr, vip nyaralás, vip iroda, utazás, egyéb privilégiumok határozzák meg ki van felül. Ilyen lehet pl. É-Korea és Kuba (ott az USA rokonok által küldött dolcsik kissé finomítanak a helyzeten). És ilyen volt régen Magyarország is.
A többiek nevében nem nyilatkozom, mindössze annyit állítok, és állítottam mindeddig a percig, hogy a legtöbb kommunista diktátor (van kivétel) és a konkrét fasiszta diktátor (Pinochet) között az a hasonlóság, hogy mindnyájan sokakat öltek meg, és megszüntették a demokratikus intézményeket (vagy legalább nem engedték azokat létrejönni), és az a különbség, hogy Pinochet uralma alatt javult a gazdasági helyzet, a kommunista diktátorok alatt pedig nem. Azaz a szegények helyzete is, hosszú távon. Ezzel szemben a baloldali populista (bár többnyire valóban demokratikus) vezetők, mint Allende, és még inkább a kommunista diktátorok, mint Fidel, legfeljebb ideig-óráig értek el bármi javulást, hosszú távon romlott alattuk a helyzet.
Tehát Pinochetről lehet valami jót is mondani, Fidelről semmit. (Vannak kommunista diktátorok is, akikről jót is lehet mondani, de konkrétan Latin-Amerikában nincsenek ilyenek.)
Azt egy percig sem tagadtam, hogy Pinochetről rosszat is lehet mondani, sőt még a pozitívumait (gazdasági javulás) sem misztifikáltam túl, hisz pl. Szingapúr vagy Dél-Korea, meg Tajvan diktátorai ebben is sokkal sikeresebbek voltak.
A kommunista hatalomátvétel veszélye meg igenis csökkenti Pinochet bűnét, hiszen a kommunista hatalomátvételnél - mint azt már fentiekben, azt hiszem, nem minden meggyőzőerő nélkül kifejtettem - még a Pinochet-puccs is jobb volt, a három- vagy négyezer halottjával.
Felső és alsó decilis: Lehet, hogy mégis mindegy, hogy 5 vagy 10 -szeres, ha az alsó decilis nem készül éhenhalni. Ui. adj a szegény ember kezébe 100 millió USD -t: nem tudna mit kezdeni vele (nem érzi a nagyságrendet, kivéve, ha matematikus, csillagász vagy ilyesmi). A gazdag se mind, de nagyobb eséllyel igen, mert neki napi tapasztalat, legalább a néhány millió (a tapasztalataitól nagyon eltérő nagyságrendet ő sem igen érzi)
Ami Norvégiát illeti: azt olvastam (vmelyik 2004/2005 HVG), hogy az olajból jelentkező jövedelmeket külön elszámolásban kezelik, és lehetőség szerint nem költik napi dolgokra (ktg.vetési hiány, szoc.pol., útépítés, gyárberuházás, hadsereg-működtetés lehet ilyen). Mintegy úgy tesznek, mintha nem lenne. Tán oktatásra költenek belőle. Ez egyedülálló a világtörténelemben, valaki tanult a XVI. sz.-i Spanyolo. példájából. (Az arab olajországok pl. nem)
Oroszo.: Nem hinném, hogy van hiteles statisztika a felső és alsó decilis jövedelemarányáról. (a Forbes oroszo-i. szerkesztőjét pl. lelőtték). De az általam olvasot külsőségek alapján bőven 10-szeres felett érzem azt. (egy hosszabb háború, és jöhet az Auróra)
Che: vajon MA mennyi a felső és alsó decilis arány arrafelé? Bár egy rendes totális államban a puszta hatalom fontosabb, mint a vagyon. Ha mégsem, a rendszer a bukás felé megy (ld. Orwell)
Pedig a külföldre menekítés a jövedelem-eloszlástól független. Egyszerűen arról van szó, hogy a felső tized (sőt, valószínűleg inkább a felső 1% vagy még kevesebben) a maga jövedelemhányadát (-> hogy ez mekkora, az már elosztási kérdés valóban) kimenekíti az országból.
A Che-féle egyenlősdiben gondolom azért sofőr vitte kocsival (mert hisz fontos a munkája, ez evidens), jól kialakított lakása volt (ha nem is palota), és mindig volt mit ennie, ruházkodnia, stb, hozzájutott rumhoz, kubai szivarokhoz minden mennyiségben. Egy olyan országban, ahol ezek nem mindenkinek voltak meg. Tehát a jövedelem bizony már a Che-féle álomvilágban sem volt egyenlő. (Az orosz forradalom idején sem, ahol a komisszárok nem éheztek, miközben mások igen, jólfűtött lakásokban laktak, miközben mások nem, stb.) Fidel meg azóta igen nagy jólétben él, ahogy a rendszer legfőbb támaszai, a rendőrök és katonák is jobban élnek az átlagnál.
A jövedelemeloszlás olyan mint a homok, minél jobban markolod, annál jobban kicsúszik a kezeid közül... Irtó nehéz ám levinni. (Vagy bármelyik irányba elmozdítani, bár a kormányok szándékosan nemigen szoktak növelésre játszani, még akkor sem, ha a kiváltságosok jövedelmének növelése végül óhatatlanul is ezt eredményezi.) Ráadásul a csökkentése gyakran vezethet a felső rétegek eleve erősebb érdekérvényesítése miatt súlyosabb problémákhoz, adóelkerüléshez, jövedelem-kimenekítéshez, munkateljesítmények csökkenéséhez (kevesebb pénzért kevesebbet is fog dolgozni, és ugye pont a felső decilisből kerülnek ki a vezető beosztásúak, akiknek a hibás munkája az alattuk levők munkájának eredményét teheti tönkre...), és más problémákhoz.
Az irreálisnak és pláne gyakran (pl. csődbe jutó cégeknél) indokolatlannak és nem megérdemeltnek tűnő CEO fizetések persze basztatják az ember igazságérzetét (vagy irigységét), de egyfelől nem az én pénzemből megy, másfelől meg a kapitalizmusban sem mindig és mindenhol jellemzőek (pl. Németországban egy nagyságrenddel kevesebb a fizetésük, mint az USA-ban, és az USA-ban sem volt mindig ilyen irreálisan magas), úgyhogy szerintem itt és most el is tekinthetünk további tárgyalásától.
Azért látom, hogy itt az olvtársak - MAXVAL-tól kezdve Showtimes-on keresztül kavkazig, sőt, még talán Bögöyig is - milyen jól egyetértenek abban, hogy fegyver kizárólag a kapitalista rend feltétlen híveinek kezébe való - no és az se baj, ha a az a kéz csöpög a vértől, ha bűzlő totális diktatúra, ha fasisztoid jellegű: majd elfordítjuk a fejünket és befogjuk az orrunkat. Nnem igazán szalonképes ez a Pinochet, hiszen mi itt MAXVAL-tól kezdve Showtimes-on t Bögöyig éjt nappallá téve mindig a demokráciáról, a demokratikus választások fontosságáról papolunk, sőt, ordítunk, de hát azért ha valahol meginog a kapitalizmus, akkor bizony oda kell csapni, ekkor nem számít, hogy a megdöntött kormány demokratikus úton került hatalomra. Tehát nem igazán szalonképes Pinochet, de értünk tette, amit tett és MAXVAL, showtimes, kavkaz és Bögöy legfeljebb majd kezet mos, miután parolázik Pinochettel, aztán el van felejtve a dolog. Hiszen a derék tábornok helyettünk tette meg, hogy a felfegyverzett munkásokat - akik ugye komcsik - agyonverte. És akkor fellélegez itt nagy, megnyugvással teli sóhajjal MAXVAL, Showtimes, kavkaz és Bögöy és egymásnak csapdossák amerika módra a tenyerüket: lemészárolták őket öcsém, ez jó munka volt! Azok amúgy is csak komcsik voltak, nem emberek.
MAXVAL barátom emellett megállapítja: "Moldova kommunista. Tehát elfogult. E műve ezért szart sem ér." Mondja ezt az a MAXVAL, aki soha, egy pillanatig nem titkolta, hogy a kapitalista rend megingathatatlan híve és a "kommunizmus" megveszekedett ellensége, s aki a "kommunizmusról", annak általa vélt képviselőiről - s ebbe a kategóriába nála nagyon sokan beleférnek - a gyűlölet legmagasabb hőfokán beszél. Megállapítása tehát nyilván tárgyszerű és elfogulatlan.
A jövedelmek (szerintem) helytelen elosztásába tartozik az is, amikor külföldre menekítik a megtermelt jövedelmet, hiszen az is valakié lesz - vagy másként fogalmazva azt is elveszik valakitől. Az is egyfajta elosztási kérdés, hogy mennyi jut oktatásra egészségügyre stb. vagy éppen mennyit fordítanak hadseregre.
Az öt-tízszeres jövedelemkülöbségek azért tág keretet nyújtanak, hiszen nem mindegy, hogy 5x vagy 10x annyi valami. Azt is érdemes megnézni, hogy az éppen birtokolt erőforrások kinek a kezén vannak és az milyen arányban oszlik meg. Hihetetlen különbségek jönnek ki, még olyan népszerű országokra is, mint az USA.
Annyit tudok, hogy egy svéd vagy norvég munkás - manager vagy vezető jövedelemkülönbsége - az állami juttatásokat is belekalkulálva - nem 10x-es és nem is 5x-ös, hanem kisebb a különbség - pedig már ott sem a 70-es évek etatista politikája megy ma már.
Persze az ott más társadalom, egyedül Norvégia lehetne példa, hiszen ott az olaj meghatározó.
Visszatérve Che Guevara személyéhez ő a 0. jövedelemkülönbséget kívánta volna, ezt nagyjából magára is vonatkoztatta.
Természetesen a kommunista országokban is ez az öt-tízszeres különbség volt. A Szovjetunióban inkább a tízszereshez közel, Magyarországon meg az ötszöröshöz. (A rendszerváltás óta mi is közeledtünk a tízszereshez, az oroszoknál nem tudom mi történt.)
Nos, Allende nem a mostani Brazília és Uruguay politikáját folytatta (amiket egyébként annyira közelről nem ismerek), hanem a régi jól be nem vált populizmust, amivel már 1972-re súlyos válságjelek voltak tapasztalhatók.
Nigériában nagy a szegénység, talán azért is, mert harmadannyi olajtartalékra jut úgy ötször akkora népesség. Meg persze egy harmadrészt még mindig írástudatlan társadalom, időnkint polgárháborúval sújtva. Meg a politikai-gazdasági komprádor elit saját helyzetének bizonytalansága következtében az olajjövedelmek tekintélyes részét menekíti ki az országból. Azért persze elosztási problémák is vannak nyilván, de fentiekhez képest azok elhanyagolhatóak. Általában a jövedelmek elosztása viszonylag fix, a legfelső és legalsó decilis között úgy öt-tízszeres szokott lenni a különbség közepes és magas jövedelmű országokban.
Nem mostan össze a kommunistákkal Allendét, ezt írtam:
" az akkori elnök vagy akár a kommunisták vagy akárki", azt hiszem egyértelműen fogalmaztam, hogy nem azonosak.
Manapság létezik egy demokratikus, baloldali és gazdaságilag ésszerű politika, amit több országban próbálnak folytatni (most hirtelen Brazília, Uruguay), ez azonban még nem biztos, hogy sikerre vezet, hiszen ha a tulajdonhoz nem nyúlnak akkor maradnak az igazságtalanságok, ha államosítanak akkor meg összeomlik az egész gazdaság.
Venezuela kakukkfióka, hiszen populista, demagóg vezetője van, aki diktátor lenne, de nincs rá szüksége, simán megszavazzák demokratikusan is. Talán azért, mert az egyetlen, aki az olajjövedelmekből juttat a szegényeknek. Nem példanélküli az olyan ország, ahol magas az olajjövedelem és nagy a szegénység: pl. Nigéria. Tehát önmagában az olaj nem old meg semmit: az elosztás a kérdés, az, hogy mire költik a lóvét.
És nem mindegy az sem, hogy ki hoz döntéseket pl. nem olyan forradalmár, mint a gazdaságpolitikusként (is) csapnivaló Guevara.
A kommunizmus bevezetése Nicaraguától Kubáig katasztrófát hozott, úgyhogy azt külön ne keverjük ide, mert Allende csak baloldali populista volt, a kommunizmus csak egy veszély volt, de pont te mondtad, hogy olyasmit ne olvassunk a fejére, amit végülis nem követett el.
Latin-Amerika elmúlt fél évszázados története hemzseg az Allendéhez hasonló baloldali populista gazdaságpolitikáktól, fejből csak Chilét és Perut tudom, de valamikor volt hasonló kísérlet Ecuadorban is, talán Mexikóban kétszer is, már nem emlékszem pontosan.
A következmények mindenhol, kivétel nélkül tragikusak voltak. Azaz, magas ktgvetési és fizetési mérleghiánnyal rövid távon enyhítették a legszegényebbek nyomorát, aztán pár év múlva, amikor elfogyott a külföldi hitelezők türelme, a korábbinál sokkal mélyebb örvényben és nyomorban találták magukat... Allende ezt tetézte államosításaival, aminek eredményeként az országgal egyébként se szívesen állt szóba senki fia hitelező. Úgy is lehet fogalmazni, hogy Allende a rossz állapotú gazdaságból tragikusan rossz állapotú gazdaságot csinált.
Harccal meg többnyire még ehhez képest is lehet rontani a helyzeten, mert a polgárháborúk és a kommunista gazdasági rendszerek még a baloldali populizmusnál is nagyobb károkat okoznak.
Tehát még mindig ott tartok, hogy semmi pozitívumot nem tudunk mondani Che-ről, szemben Pinochettel, akiről még mindig van valami jó is... (Gazdaságpolitika, és egy potenciális veszély elhárítása.)
Nincs előttem Allende akkori programja és intézkedései, de azért ne vizsgálgassuk úgy az akkori (vagy akár mai) latin-amerikai országokat mint virágzó gazdasággal bíró, teljesen demokratikus országokat, ahol a nagy jogegyenlőségbe és jólétbe ezek a gonosz baloldaliak belecsöppentek valahogy!
Az igazság az, hogy piszkosul kizsákmányolt, rendes egészségügyi ellátás, tisztességes tanulási lehetőségek, tulajdon, valódi politikai jogok stb. nélkül élő tömegeknek volt mentsvára az akkori elnök vagy akár a kommunisták vagy akárki, aki kimondja, hogy amiben élnek az nem jó és nem kell hogy így legyen.
És ha ez fegyveres harccal megy, akkor úgy. Lehetne itt a hasonló példákat említeni, Cardenal írásai Nicaraguáról stb., azt hiszem tudjátok mire gondolok.
De a szegénység ellen persze nem megoldás egy másféle szegénység (Kuba) és másféle diktatúra (Kuba, régebben Nicaragua, mostanában Venezuela), ez is igaz. Hiába no, a világ bonyolult.
Allende legnagyobb erénye az lehet, hogy életében nem hajtott végre antidemokratikus fordulatot, nem követett el puccsot. Ez egy negatív dolog, elmondható pl. az összes rendszerváltás óta regnált magyar kormányról.
Viszont az egyértelmű tény, hogy voltak antidemokratikus intézkedései (munkásmilíciák), és hogy lerohasztotta a gazdaságot. Most akkor mitől "kifejezetten pozitív", akár mai, akár akkori szemmel?
Azt hiszem ebben nincs igazad. Azért az nem mindegy, hogy valaki lehet, hogy csinál valamit, vagy tervez (bár ennek nem látom olyan egyértelműen a bizonyítékát), mint amikor valaki meg is teszi. Én Allendét mai szemmel kifejezetten pozitív, de piszkosul szerencsétlen, tragikus személyiségnek tartom.
Che azonban pl. bevethetőnek tartotta volna a nukleáris arzenált is az USA ellen. Szerencsére nem volt gombközelben az ürge. :) Szóval nem mindegy mit szeretne az ember - vagy ezt feltételezik róla - és mi az amit valóban meg is tesz.
Azóta 16 ezer dollár óvadék fejében kiengedték. Ez is fenn van a NOL-on tudtommal :) Egyébként meg Chile felső középosztálya jórészt német származású. Van köztük minden féle, exnácitól komcsiig, Honecker elv. is élt ott pár évet.
Úgy vélem, hogy a jobboldali csoportok sem voltak fegyvertelenek a végén a katonaságra bízták. Egyébként szerintem az USA-ban túlzás ami megy fegyverügyben: nagyon komoly cuccokat lehet ott legálisan birtokolni, aztán meg lövöldöznek össze-vissza.
Che Guevara is lehetőség szerint pisztollyal ment mindenhova. Ez már inkább mexikói szokás, nem argentin. Azok békésebb népek. Bár lehet, hogy ezzel az örök forradalmár mítoszát próbálta erősíteni.
Épp ellenkezőleg! A civilek kezében a fegyver a republikanizmus egyik alapja. A fegyver a polgár kezében van jó helyen. Törvényesen, a törvényes rend védelmében. És ennek az alkotmányban a helye. Ez egy nagyon pozitív dolog az USA-ban.
A chilei munkások egyes szervezetei viszont nem a törvényes rend védelmében -és nem a törvényeket betartva- fegyverkeztek. Kommunista forradalmárok voltak. Itt ezért nem a mi lett volna ha a kérdés, hanem az, hogy a chilei kormányzat ez ellen fellépett e, elnézte e, vagy esetleg támogatta is e ezt? Nem Pinochetet akarom mosdatni bármi miatt is, pusztán arra akarok rámutatni, hogy az Allende kormány a demokratikus rend megdöntését ideológiájuk szempontjából alapvetőnek tekintő szervezeteket (kommunisták), hagyott fegyverkezni!
És ne felejtsük el, hogy -egy kicsit témánál is maradjunk- a demokráciának Che Guevara is ellensége volt. Hiszen ő is kommunista volt!
Egyetértek veled! Helytelen a civilek kezében a fegyver, bár egyes országokban ez legális, sőt még az Alkotmányba is beteszik pl.: USA.
Tudomásom szerint Chilében a legitim kormányt a hadsereg és nem munkások döntötték meg. Ez a történelmi tény.
Nem tudom mi lett volna ha nem így történik, szerintem megbukott volna a következő választásokon a sztrájkok, az USA és a lehetetlenné vált gazdasági helyzet miatt.
Amúgy hagyjuk a feltételezéseket! Allende hivatali idejében a kommunista munkások csoportjai fegyverkeztek és ez ellen a kormányzat nemhogy nem tett semmit, hanem egyenesen támogatta. Ez egy darab tény. És ez már elég is arra, hogy Allendét sokmindennek lehessen tekinteni, de demokratikusnak nem. Hiába került úgy hatalomra.
Találtam egy írást a Pinochet diktatúra áldozatairól (innen a lap végén a teljes jelentés is elérhető.)
Az a bizonyos 3 ezer feletti szám tekinthető alapnak, amely már bebizonyosodott és ahogyan ez lenni szokott az áldozatok száma általában több, ahogyan erre a jelentést végzőket bíráló más szervezetek is felhívták a figyelmet.
Ha a kínzások számát nézzük, elképesztően sok! És máig újabb áldozatokról jön a hír, lásd az előző példát, a náci szektára (ez nekem teljesen újdonság volt). Az ilyen diktatúrák ügyesen képesek eltussolni, elrejteni áldozataikat...
