Az indexen sok helyütt van szó az arabokról, perzsákról, egyéb iszlám hitű népekről ahogyan éppen az aktuális világpolitika történik. Ez a sok szó sokféle is, mindenki másként nyilvánít véleményt. Egyesek szerint csak támadás és hódítás jellemezte őket és ma is csak alkalomra várnak, mások, pedig csal a keresztesek és utódaik által megtámadott Ezeregyéjszakai világot látják benne. Ami a történelmi ismereteket illeti azok csekély kivételtől eltekintve felszínes, iskolai tanulmányokból, mai újságokból, népszerű ismeretterjesztő filmekből áll össze.
Megtorpanás alatt a palesztinai területvesztéseket értem az első keresztes háborúban. Rosszul fogalmaztam az előbb.Bántani meg nem kellett őket, hiszen eléggé agrasszívak voltak.:))
1073-ban Malik lesz a szultán,és uralkodása alatt a Szeldzsuk Szultánság Közel-Kelet leghatalmasabb állama lesz.
Folyamatosan terjeszkednek: Palesztina 1077, 1085 Szíria
Megtorpanás a keresztes hábórú miatt .
1157-ben szétesik több kisebb emírségre a birodalom.Innentől már nem nagy hatalom,és nem számotttevő.
Az 1260-as években a mongoluk meghóditják, majd hűbéresükké teszik a szeldzsuk emírségeket.
Megosztott egészen az oszmán hódításig.(ezen
vitatkoznak mostanság, hogy az oszmán is szeldzsuk, vagy nem)
Jelentősebb emírségek: Karaman,Tekke,Candar-Ogullari
Egy kis időre lélegzethez jutnak a teljes bekebelész előtt, 1402-ben az ankarai csatában Bajazid oszmán szultán vereséget szenved Timur Lenk mongol? kántól.
Az utolsó még létező szeldzsuk emírséget Karamániát II. Mohamed hóditja meg végleg.
Úgy hallottam, hogy a mai napig büszkék rá, hogy ők szeldzsukok,és nem oszmánok.
Én úgy tudom, 711-ben 3000 arab lovassal és 14000 berber gyalogossal (tevéssel???) kelt át Hispániába, és utána még csatlakoztak hozzá, úgyhogy a gótok végső szétverésekor kábé 20000 fős hadserege lehetett.
bocsanat olyan surun nem nezem meg ezt az oldalt... nekem is gyanusan magasak a szamok... lehet,hogy tenyleg egy nullaval elneztem...(jovo heten ellenorzom) vagy tenyleg a konyv kamuzik...Ez az adat az 1947 ben kiadott "La Merveilleuse Histoire de l'Armée Française" cimü könyvböl van idézve.
Mindennek ellenére szeretnék sajat érzéseimből meriteni valamit, vagyis következtetni, miután úgy vélem nem lehettek nagyon sokan, mondjuk ötezer arab haderö és ugyanannyi frank harcos. Akkoriban csak kisebb nagyobb birtokosok és nemesek mentek harcolni, saját magukat kellett ruházni, felszerelni és eltartani a hadjárat alatt. Nem volt keret nagyobb hadseregre. Igy, nagyon sokáig, a nyolcadik évszázad elött és után, egy hadjáratra induló hadsereg létszáma jóformán sohasem haladta meg a tizezret, abban biztos vagyok. Utŕnna siettek haza. Az araboknŕl hasonló lehetett a helyzet habŕr azt sem lehet mondani, hogy a katonák arabok voltak, önkéntesek (mercenaires) több országból. Az a hadsereg aki Tarik nevű vezérrel az élén, rövid idővel előbb, 713 ban, meghóditotta Spanyolorszŕgot, 12 OOO főböl álott, amiből csak 3OO volt arab, a többi berbére észak afrikŕbol.
de most mar lassan semmiben sem vagyok biztos:-ÍDDDDDDDD
Ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy szükségét látom elkülöníteni a korai középkor és a magyar honfoglalás utáni időszakot. Ugyanis addig, amíg a magyar haderőt a nyugati mintára nem szervezték át, jelentős különbség mutatkozott a seregek fölépéítésében. Erre vonatkozóan ismereteket nyújthat még "A magyar lovasság története" és a nyugati gyalogság / nehézlovasság történeti áttekintése. Most nem tudom konkrétan a könyv címét megadni, ( lehet, hogy a hunokról is szólt) , hogy a könnyűlovasság (magyar és a steppei népek) életvitelben is az ÖNELLÁTÁS szintjén szerveződött, vagy legalábbis a 400-500 km-re háttérben meghúzódó kiszolgálóapparátusra, szemben a nyugatiak létszámtömegre építő, nehézpáncélzatot és összetett fegyverzetet folyamatosan kiszolgáló 15-30 km-re velük mozgó háttériparával. Így míg a steppei seregek az 1 katona + 2 ló, + 8-10 lovanként 1 segéd, ezen belül a kovácsmesterséghez értőek, addig a nyugati seregeknél szakmaspecifikusság figyelhető meg, továbbá társzekerek, a nehézlovasok kiszolgálószemélyzete, ami 1 lovas esetén akár 2-3 fő is lehetett.....
"a középkori hadseregekre jellemző, hogy mindenki hozta kutyáját-macskáját kíséretként egy nagyobb hadjáratra, így a harcedzett katonákkal jelentős alacsony harci értékű tömeg tartott, akiket végszükség esetén bevetettek, a krónikákban pedig a had részeként jelennek meg"
szia !
valami hasonló - mármint a középkori hadseregek nagysága - szóba került a Mit vesztettünk Mohácsnál topik 374 hsz-ban, ill a 689 hsz-tól egy darabig. Persze ez más kor, más fegyverek, más felszereltség, stb. de a helyzet hasonló.
Egyébként a középkori hadseregekre jellemző, hogy mindenki hozta kutyáját-macskáját kíséretként egy nagyobb hadjáratra, így a harcedzett katonákkal jelentős alacsony harci értékű tömeg tartott, akiket végszükség esetén bevetettek, a krónikákban pedig a had részeként jelennek meg. Viszont emiatt pontos adataik még a hadsereg vezetőinek sem voltak a saját seregeik létszámáról.
korabban volt itt szó a Poitiers melletti csatarol... es hogy semmilyen szamok nincsenek...
na keresgéltem jobbra balra...és tényleg sehol semmi szám. míg végul egy montpellier-i konyvtarban egy 1947-ben kiadott konyvben 60000 frank versus 200000 arab adatra bukkantam... csak mint info
Most olvasom Jared Diamond (evolúcióbiológus az istenadta) Guns, Germs and Steel c. könyvét - az emberi történelem elmúlt 13,000 évéről szól. A végső kérdés, amire a választ keresi, hogy miért pont a nyugat hódította meg a világot, azaz miért pont Eurázsiában alakultak ki fémet használó államok és birodalmak, és miért pont Nyugat-Eurázsia hódította meg lőfegyverrel a világ először Eurázsián kívüli részét, majd Kelet-Eurázsiát, és miért pont ők terjesztettek járványokat a meghódított népek (főként indo-, mela- és polinéziaiak, ausztrál és amerikai bennszülöttek) között, és nem fordítva. Ha elolvastam, ide is beírhatom következtetéseit.
Hát igen így nehéz. Van egy topic a Polidiliben a Közel-Kelet című. vagy két hónapja volt ott egy jó kis vita, illetve fejtegetés arról ami itt is felmerült. Hogy miért is torpant meg az arab civilizáció a XIV. század körül. Az egyház-állam szétválasztásának és feudalis-rendi berendezkedésnek hiányán kivül.
Az érvek közt volt a nyersanyag illetve energiahordozó-hiány például. Se erdők, se szénmezők, se nagysodrású folyók amely mellé lehett volna ipart telepíteni. A sivatagosodás miatt nagy városok alakultak ki, és kevés, ritka faluhálózat, ez inkább a nagytávolsági közvetítő kereskedelemnek kedvezett, nem a helyinek.
Azt hiszem, az okok közül (bár a monokauzális magyarázatot elvetném) ez volt a legfontosabb: az iszlám magterülete (Észak-Afrika, Szíria, Irak) gyakorlatilag teljes egészében sivataggá, sőt legalább Irak és Szíria esetében egyenesen kisózott sivataggá vált. Így nehéz...
Nemrég olvastam egy könyvet, Jared Diamond-tól a Collapse címűt. Itt (mellékesen, mert a Közel-Keletről nem ír részletesen) megemlíti a talaj kizsigerelésével és az emberi művelés miatt a mélyből felszínre került sóréteggel (és emiatt a talaj művelésre alkalmatlanná válásával) kapcsolatban az egykori "termékeny félhold" országait. Azt írja, hogy ez a terület (bizonyos természetes éghajlatváltozások mellett) elsősorban azért lakhatatlan sivatag, mert olyan régóta van ott mezőgazdaság... Ez is egy ok az iszlám hanyatlására: az évezredek alatt (gondolom, Egyiptomban is) lepusztították a talajt, illetve (ez talán Egyiptomban nincs) a műveléssel felhozták a sót a mélyből.
(Azt hiszem, a mi Hortobágyunkon is valami ilyesmi történt.)
Ez az Ibn Khaldun mikor írta a művét? Ha jól sejtem, egy arab Oswald Spengler... (Bár lehet, hogy csak egészen felszínes a hasonlóság: ezerszám vannak szerzők, akik a városokat mint a civilizáció legmagasabb és egyben közvetlenül a bukást megelőző lépcsőfokát ábrázolják...)
Kedves Dubois és cyprus people ! Tudom hogy egy ideje már zajlik köztetek a vita a naptárakat illetően. Szeretnélek megkérni arra mindkettőtöket hogy ne itt hanem egy naptár-problémás topicban folytassátok a symancas-i csata idejének a megállapítását. Azt hiszem több köze van a naptárhoz a témátoknak, mint az arab-muszlim történelemhez.
"La crónica de Ibn al Jatib dice que el 11 de shawwal del año 327 de la Hégira (1 de agosto de 939 en el calendario cristiano), se libró en Simancas la histórica batalla"
