"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Kedves Hán, én nem állítottam semmit, főként nem igei dologban és köztözködni sem szeretnék, de komolyan. Viszont volt egy kérdésem: "te "felebarát-szájíz" szerint csűrsz-csavarsz, vagy sem?"
A "csűrés-csavarás" dolgot te említetted először, meg a "szájíz" dolgot is. Tehát érdekelne, hogyha pontosan tudod mit vársz el mástól, akkor ugyanolyan pontosan tudod-e, hogy mit kell más felé adnod. Személy szerint kizárólag általánosságban értve (amit természetesen a gyakorlatban is igyekszem követni) én nem szeretem ezt a "tükör" dolgot. Ugyanis ahogy ezt több helyen is említettem, nekem sokéves tapasztalatom, ha egy beszélgetésben legalább az egyik fél megtartja azokat a bizonyos határokat, akkor már nagy esély van a kommunikáció fenntartásának.
Ezidáig nem tudom, hogy te kategorizálsz-e abban, hogy kit tartasz felebarátnak, ugyanis az általad említett "klasszikus változat" nem ad választ arra az általam feszegetett kérdésre, hogy mindezt ki kell-e érdemelni a rászorultnak, vagy a rászorultság önmagában elegendő-e a felebaráti viselkedéshez. Egyébként szerintem a rászorultság nemcsak éhezést és testi szükséget jelenthet, hanem érzelmit is, ami viszont sokszor nem olyan látványos és egyértelmü, mint az előbbi, viszont ugyanúgy segítségre szorulhat. Tehát ki kell érdemelni azt, hogy felebarátként viszonyuljanak hozzád, ami egyuttal azt is jelenti, hogy feléd is ki kell érdemelni másnak a te felebaráti megnyilvánulásodat - vagy ez jár mindenkinek? És akkor még nem is egyeztünk meg abban (amit itt többszáz hozzászóláson keresztül próbálunk!) hogy ki mit is ért felebaráti megnyilvánuláson.
Egyébként ha a botránkozás fogalmáról akarsz tovább beszélgetni, azt sem bánom, bár ebbe én nem kívánok belefolyni.
Ha azt állítod hogy nem igei amit írtam azt korrekt , tiszta módon bizonyítsd.
Van bennem annyi rugalmasság és taníthatóság, hogy ha valami értékes vagy bőlcs dolgot írsz azt elfogadjam , megfontoljam.
És ne csürd- csavard a dolgot, mintha már bizonyítottál volna valamit pedig még csak meg sem próbáltad.
Ha meg az a célod, hogy kötözködj akkor még a "saját topic" státusz sem ment fel.
Van akivel fasírtban vagyunk , de az spec dolog.
Másvalakivel szemben nem áll szándékomban élesebben fogalmazni, ha ő nem sérti a határokat.
Tudod mint a tükör.
Felettébb érdekes, hogy én semmit nem magyaráztam, csak idéztem azt, amiről írtam, hogy bizony inkább kelepce, meg egyéb a "botránkoztatás", és másodjára megérted. Mondom,semmit nem magyaráztam többet.
Nem adok igazat neked abban, hogy úgy kéne magyarázni, mindenki megértse! Súlyos hiba, igazságtalan elvárás, megint a humanista gőg, legyünk különbek Jézusnál. Ha Őt nem értette mindenki, engem még kevesebben fognak, jól van ez így, tanítvány különb nem lehet a Mesternél.
Én pedig deklaráltam számtalanszor, nem vagyok sem tanító, sem magyarázó, csak a magamét írom, amit találtam, amire jutottam. Amit minden magyarázat nélkül megértettél.
De máshova is írtam, tudok róla, kevesen értenek, és csak az fog megérteni (igazán), aki jól megfigyel. Nem kívánok ettől eltérni, nem is fogok, mert tudom, nem adatott meg nekem, mert a tiédhez hasonló kívánságok igazságtalanok, jogtalanok. Nohogymár mindenki számára szóljon Krisztus különben is! Ő maga mondta, hogy nem mindenkinek szólt!
Nehogymár mindenki hallja, akinek van füle, az hallja! Stb.
Hogy kik a kicsinye, hog yöreg emberekről Jézus nem taníthatta, nem adok igazat neked. Nagy sokaság volt ott (nézd meg az előzményt), Jézus rájuk, az Őt hallgatókra, körülötte levőkre mondta, hogy kicsinyek, és nem emelte ki belőlük az öregeket.
Említetted az öregeket. Hogy nem kicsinyek. Nos, keményet szólok az olyan öregekről, akik nem jutottak ez az Igazsághoz, akik mindenkor tanulnak, de az igazág megismerésére soha el nem jutnak (prédikációt hallgatnak, amit el kéne idővel hagyni, emberek tanítására van szükségük, stb.), kik nem hozzák saját gyümülcseiket, stb. Az ilyenek, ha valaha éltek is, azaz újjászülettek, inkább megint meghaltak, azaz kétszer meghaltak lesznek (Júdás levele), az Igazságnak ellenállók, restek (Jézus egyedül a terméketlenséget átkozta meg, a terméketlen fügefát, a rest szolgát, mely nem szaporította meg a rábízottat kivégetztettette, a restséget erősen fenyegette általában). Nem ábrándozni, vasárnaponként elváltoztatni magunkat, hanem futni, méghozzá úgy, mintha csak egy nyerné el a pályadíjat (kevesen járnak a keskeny úton, és kevesen mennek be a szoros kapun).
Bizony, szerintem az emberek többsége elveszik.
A kelepce meg szerintem nem vallásértelmezés. Hanem pl. mikor azt mondják, hogy nincs Isten, nem ítél, nem cselekedet szerint, ne igyekezz, ne vigyázz, Isten jó, el nem veszhetünk, mikor az apostoli tanításokon kívül, felül, vagy mást tanít valaki (Pál ezt meg is átkozta). ezek mind kelepcék, ahogy az istentelen felmentés és elítélés (kárhoztatás), mentségek keresése, pláne az egyetértésre való rávétel, a vétkezőnek, gonosznak, csúfolnak társának lenni (erre való rávevés), stb., stb. is az. Koránstem teljes felsorolás a kelepcére, de a lényeg benne van.
Nem értem, miért kérdesz vissza, mikor egyértelmű értelmezést is adtam (azaz említettem, mert nem én találtam ki).
Kérdésedre nem is kell más, én is idézem:
[Lk. 17.1] Tanítványainak meg ezt mondta: "Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti. [Lk. 17.2] Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon. [Lk. 17.3] Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vétkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki. [Lk. 17.4] Ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer tér meg hozzád e szóval: Más felismerésre jutottam! Megbocsáss neki."
Kedves Rosta!
Kicsit restnek gondollak, hogy azt sem gondolod meg, mit írok, és nem nézel utána, pedig ighazán lényeges a dolog, mert úgy vélem, ezzel a "botránkoztatás" szóval te is, ahogy sokan éppen másokat kárhoztattok-kárhoztatnátok.
Lásd, én annyira nem voltam rest, hogy beszkenneltem és recognizáltam a Csia fordítást, sokak hazsnára, te meg még pár mondat után sem nézel. Hmm, hmmm.
Amit az elgondolkodásodról írsz, nem adok igazat neked.
Nagyon kevés ember van, aki az Úr értelmezése szerinti "kicsiny" kategóriából kinő, azok már nem szorulnak ember tanítására (hitben), azok képesek elválasztani (megkülönböztetni) a szellemit és a lelkit (az Ige választja el a szellemet és a lelket), stb. A kicsinyeket lehet hitbeli dolgokban kelepcébe vinni.
Te is ezt írnád, de valamiféle gyermekekről. Hibás! Nem adok igazat neked, minden templombajáró, minden pásztorolt, minden emberektől tanított-tanuló ember kicsiny (ezért kell rájuk fokozottan ügyelni,ezért lesz súlyosabb ítélete a szóval tanítónak). A szentek többsége inkább elsatnyul, meg is hal másodjára is akár, de kicsinységét nem növi ki, csak egészen kevés. Jézust is olykor elfárasztották, mily nehezen fejlődnek az emberek, panaszkodott is emiatt olykor.
Bibliában a megbotránkoztatás egész mást jelent. Kelepcét, botoltatást, kisiklatást.
Amit te írsz, botránkozásnak, meg a belőle képzett-toldalékolt dolgoknak, nem bibliai, igaz, ma így használják.
Amit nem kéne okozni, mert aki okozza, annak jaj, az a kelepce (mint megbotoltatás, botránkoztatás). Nem a meghökentést, sem a sodrából való kihozást fenyegette Jézus. A hibád-hibátok, egy fordítási hiba, pontosabban megvéltozott jelentésű szót félreértve hibás következetésekkel és elvárásokkal jöttök.
Egyébként Jézus beszédén is olykor megbotránkoztak (botlottak). De nem Jézus okozta. Hanem hallgatói elvárásai, mert rosszra jutottak, rosszat következtettek, meggyűlölték Őt, stb.
El kéne ezen gondolkodni, mert a hamis elvárások, hamis minősítések úgy erősítve, hogy a Biblia is melléjük áll helytelenek!
Én pl. azért tettem fel a netre a Csia fordítású Úrjszövetségfordítást, hogy az ilyen fordítási hibáktól mentesebb legyen az ember. Azaz mielőtt valaki elítél, vagy megítél (minősít) egy embert, legalább nézze meg más fordításban is, nem-e ő igazságtalan! Ha meg egész gondolatrendszert, normát fejleszt igazságtalanul, hamisan, sokkal nagyobbat hibázik.
Itt, már a 301- től leírtam. Álltalánosságban és példákkal is. Olvass bele. Egyébként a felebarát fogalmát is lehet csűrni -csavari attól függ kinek milyen a szájaíze.
Én maradok a klasszikus változatnál ami arról szól, hogy az a felebarátod aki nem cselekszik gonoszul veled , és hogy ha bajba kerülsz irgalmat gyakorol ápol , ruhát ad , bujtat , ételt ad , pénzzel segít és ezt felekezeti , vallási hasonlóság nélkül teszi.
Szóval nem ide jöttem, hanem itt vagyok, ami ugyan pici külömbség , de te említetted a precizitás fogalmát.
Ugyan is minenki valamikor jött , de most itt van.
Üdv hán
A "megotránkoztatás" dologról pedig az a véleményem, hogy aki nincs tisztában azzal, hogy pontosan mit is takar egy fogalom - az ne használja. Főleg ne masok minősítésére. Ez persze szerintem minden másra is igaz. Valami ilyesmi miatt jött létre ez a topic is. :-) Meggyőződésem, hogy az emberek egymással szemben akkor követik el a legnagyobb tévedéseket, ha nem kérdeznek előbb, hanem kijelentenek.
Viszont elmondhatnád ha már idejöttél, hogy szerinted ki a felebarát -nem személy szerint! Illetve ha mindenáron konkrétumot akarsz említeni, legfeljebb annyit, hogy te magad megfelelsz-e az önmagad "elvárásának".
"Nézd meg a Cserfa topic-ját, kész királydráma..."'
Shakespeare is megirigyelhetné.
De fordítsuk komolyra a szót , nekem a megbotránkoztatás valami nagyon súlyos dolognak tűnik.Útána néztem és minden szöveg környezetben nagyon komolyan említi az ige , tehát nem valami kis sértésről vagy hibárol van szó, hanem szinte hitehagyásról.
Ha valaki a görögben is kutakodik érdekelne az eredménye.
Üdv.: Hán
Szanszkritul Ur = Fény? Bün = tudatlanság? Halálos bün, ha valaki visszautasitja hogy keresi a halhaltattlanságot, mert sötétségben = bünben maradni = bünhalál? Ne feledjük, felebarátaim, Élet csak egy van, Égi s örök!?
Köszönöm a válaszod. Talán annyit fűznék hozzá, a mondandódból nekem az jött át, hogy Jézus azt mondta Péternek: "Távozz tőlem Sátán;" - és nem pedig azt, hogy távozz tőlem Péter.
Kedves rosta, én törekvésem meg inkább forditott. Sokkal inkább látom értelmét az önmagamban való "vájkálásnak", mint másokéban. Persze ezt igen nehéz megállni, sokszor nem sikerül és olykor kellemetlenebb, legalábbis az eredménye. Mindenesetre én nagyságrendekkel kevesebb céllal vagyok jelen. Csak gondolatokat szeretnék megismerni. Ha az emberből is kirajzolódik valami ennek során, az csak hab a tortán.
Bocsáss meg, hogy nem válaszoltam (mert egyáltalán nem válaszoltam) kérdésedre!
A válaszom: nem.
Nem gondolom, és a Bibliában sincs nyoma ilyen kérésnek tudtommal.
Hanem én írtam nem egyszer (ha jól emlékszem neked is), hogyan lehet eljutni a Bibliában a szeretetre, egy módszert, akarom mondani tanítást, apostoli rendelést, mit Péter írt. Nem gondolom, hogy ezt csak úgy át lehetne lépni, azaz az ilyen kívánságot istentelennek is tartom (akkor Péte hamis lenne, de szerintem nem az). A tudatlanságot ugyan elnézi isten, de ha valaki nem hajlandó tudomásul venni, ha szándékosan teszi félre az apostolt (amit nem lehet szvsz, hiszen rájuk épült az Egyház), szóval megint ez a humanista-istenes ellentét rajzlódik ki.
Kedves rosta, a vízválasztó dolgot annyiban tudom elfogadni, hogy az ember amíg él, mindig válaszut előtt áll valamiben. Ugyanakkor nem értem, ha te is úgy véled, hogy a példa automatikusan önmagad vizsgálatára késztet - miért más véleményezése lesz mégis az eredmény?
Számomra ez úgy konkretizálódik: ha nem fogadom el ebben a kérdésben a másfajta véleményt, akkor csakis az önmagammal szembeni "elváráshoz" kell (és ez a "kell" olyasmi, hogy nehezebb ellenállni, semmit eszerint tenni) igazítanom a másokhoz való viszonyulást. Hiszen ha nem így tennék - mondhatok bármit, a másfajta vélemény szerint cselekszem!
"Ugyanakkor a megkövült, bűnbánatra képtelen farizeusnak, valamit a hasonlóan megkövült megbotránkoztatónak a felebaráti voltában kételkedem."
Soha nem tudtam, mit kell érteni a Bibliában szereplő "botránkozás" alatt. Hiszen nyilvánvaló, hogy elég szubjektív dolog, kinek mi jelenti a megbotránkozást.
Úgyhogy szerintem, ha a "felebarát" fogalma ennyire nem tisztázott, akkor mi is van ezzel a "botránkozás" fogalommal? Vagy csak számomra nem olyan egyértelmű?
"Emlékezz arra, hogy nem bántalmaz téged, aki szidalmaz és megüt, hanem csak az a hiedelmed, hogy bántanak. Ha tehát valaki ingerel, tudd meg, csak saját vélekedésed ingerel. Ezért mindenekelőtt arra törekedj, hogy a képzet ne ragadjon el, mert könnyebben tudsz uralkodni magadon, ha egyszer időd van és foglalkozhatsz magaddal."
Mi más vallásúak vagyunk. Nekem nyoma sem jön át abból, amit mondasz, sőt, egyenesen ellenkezője. Én azt találtam, nem egyformán, korántsem, hanem hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, akik nem hisznek Jézus Nevében, már elvesztek, stb., stb.
Ahogy a szentség is isteni elvárás, és a szentség elválasztottságot jelent.
Semmi bajom azzal, hogy te megerősödtél a te hitedben, én is megerősödtem az enyémben.
Hogy ki a felebarát, és ki a testvér, erről nem hitem, nem is a te hited alapján, hanem abból kiindulva jutok, hogy a Bibliát igaznak tekintem.
Ha a Biblia igaz, akkor mondhatom, amit te írsz, az nincs a Bibliában, úgy érteni sem lehet, mert akkor rengeteg ellentmondás lenne benne, sőt, értelmetlenség, Krisztustól, Istentől idegen. (Idegen, mert akkor Krisztus is, Isten is vétkes lenne, ami lehetetlen, ha a Biblia igaz.)
Ez a véleményem. Nem bántásból írom, kedves oncogito!
Kedves rosta, egyre jobban érzem ennek a kérdésnek a csapda jellegét. Mert úgy vélem, nem az az elsődleges, hogy kit tartunk felebarátnak és kit nem, hanem az, hogy képesek vagyunk-e mi magunk felebarátként megnyilvánulni.
Lenne még egy kérdésem, de előbb válaszlok. A válaszom mindössze annyi, hogy jómagam fontosnak tartom, hogy tőlem telhetően kivétel nélkül mindenkivel szemben tisztességes és őszinte legyek. Ha pedig a kettő együtt jár, akkor nem lehet szó modorosságról. Ebben csak megerősödtem, hogy a későbbiekben számomra főként ez jön át Jézus és az apostolok megnyilvánulásából is. Ennél úgy hiszem csak a szeretet képességében erősödni fontosabb.
A kérdésem ezzel is függ össze. Ha ez a képesség a legfontosabb (hiszen Istent és felebarátot csak ennek birtokában lehet szeretni) akkor nem ezt kell kérni legjobban és legállhatatosabban? Mert ha ebben növekszik az ember - a legtöbb dolog, ami valóban fontos, úgyis letisztul! Hiszen ha a hit-remény-szeretet közül a szeretet a legfontosabb, nem arra kell legjobban törekedni? Nem ezen keresztül nyílik meg az ember szeme a lényeges dolgokra?
Hogy elejét vegyem a "kocka" gömbölyítésének, nem arra vagyok kiváncsi, benned mennyi szeretet van és hogy én milyen humanista vagyok. Tisztán és konkrétan az a kérdésem, hogy nem a szeretet képessége az, amiből elsősorban, sőt mindenek előtt kérnünk kell?
Jézus nem engedelmeskedett, nem is engedett sem Heródesnek, sem Pilátusnak. Utóbbi egész kétségbeesett, és Jézus semmit nem segített rajta.
Amit fejtegetni akartam, pár gondolatban:
– A felebarát kényszeríthet, ha a felebarát kér (kényszerít), akkor meg kell tenni, inkább kétannyit, mint amire kényszerít (lásd Hegyibeszéd).
– A felebaráton default módon segíteni kell.
– A felebarátnak nem a hibáit emlegetjük, míg Jézus Heródest kígyónak nevezte, Pilátusnak is a vétkét emlegette (a Biblia említi, hogy Heródes megöletett zsidókat, sőt, vérük keveredett áldozatuk vérével).
– A felebarát általában megszűnik felebarát lenni, ha igazságtalan, pláne, ha szándékosan az. Ekkor elveszti ideiglenesen Isten igazságát-igazságosságát, ekkor nem kell neki, – így igazságtalan kérésének sem – engedelmeskedni. Ekkor ideiglenesen (de akár végleg, pláne, ha szándékos, nem tudatlan) nem felebarát, inkább Sátán. Jézus nem engedett Péternek sem, mikor emberi elvárásokkal lépett fel Vele szemben. (Értsd: Sátán nem belebarátom.)
A ti fő hibátok:
Jézus azért nevezte magát Mesternek, hogy Őt kövessük, nem mondott el mindent, hanem Mesternek nevezte Magát. A Mestert követni kell, élni életét, és nem filozódiát kigondolni abból, amit mondott.
Ha az emberek által kigondolt vallásosság, "szeretet" eltér attól, amit a Mester tenne hasonló helyzetben, akkor az istentelen (Isten nem azt tanította-taníttatta a Tanítóval és apostolaival). Erre szoktam írni, a humanisták jobbak akarnak lenni, mint Isten. A humanista nem fogja az aggódó, szerető Péterre azt mondani, Sátán, terhemre vagy! Hanem dicsérgeti Pétert, milyen szeretetteljes, aranyos, rendes ember. Ez csak egy példa, ahogy Pilátussal, vagy Heródessel való bánás is csak egy példa.
De ne gondold, hogy alig van ilyen példa. Az emberek többségével így bántak, elkülönültek (ez a szentség), és a nem izraelita (nem hitből, eleve születéstől felebarát) embert csak akkor fogadták el felebarátnak, ha hittek. Mondom, az emberek többségével így bántak, a Mester is így bánt, ebnek is nevezte az Izraeltől idegen nép gyermekét, ha az kért tőle, szemben a fiakkal (Izrael népével, kikbe oltattak később hit által a pogányok, mint én is). Ebből az elvetett helyzetből csak hit által lehet kikerülni, ezt nem ismerik el a humanisták. Pedig Isten a Biblia elején elvetette az embert (halott lett), és ebből az elvetettségből szerződéssel lehetett kikerülni, aminek feltételei vannak. Jutalom volt az elvetettségből való menekülés, aminek megint mondom, feltételei vannak-voltak, még Ábrahám leszármazottjaira (Izsákon át) is. Még Isten népe is kivágatik, aki nem hisz.
Egyébként a Szeretet himnuszát megíró Pál odáig ment, hogy megátkozta azokat, akik Jézus Krisztust nem szeretik. Csodálom a humanistákat, hogy kimazsolázzák a szeretet himnuszát, mely kevés emberre érvényes, és a vele együtt írt átkot (mely a többségre, a sokaságra érvényes) nem veszik tudomásul, elfedik, elhallgatják. Pedig a többségnek veszedelem, apostoltól átok, és csak feltétellel, ember számára szinte lehetetlen feltételek megléte esetén van menekülés, ez áll a Bibliában, ez (is) az evangélium (embernek lehetetlen, Istennek lehetséges csak, éspedig keskeny úton, kevés embernek, egyedül Jézus által. Mondom, keskeny, egyetlen egy út, bizony ez az evangélium, ezt kéne megbecsülni, teljes igyekezetet fordítani, vigyázva, mert az igaz is alig tartatik meg, stb., stb.
Az evangélium és az apostolok default módon elítélik az embert, Isten csak kevésnek ad menekülést, nagyon kevésnek az összes emberhez viszonyítva. Ezt hangsúlyozta Jézus, bizonykodva, kiemeleve, ezért is adta életét, ezt komolyan kéne venni. Ezért aki nem veszi komolyan, aki magára veszi az Ő kiontott vérét, aki megismeri az igazságot (hit által lehet), aki kegyelmet talált, és megint vétkezik szándékosan, rendszeresen (a vétek megszünteti Istennel a közösséget, aki Övé, egy sem vétkezik), az tulajdonképpen az Ő vérét tapossa, annak már nem kegyelem jár, hanem ítélet. És a bűn ítélete elég kemény.
Egész más, teljesen más az evangélium, mint amit a humanisták hirdetnek!
Kedves oncogito, te hogyhogy nem tudod ezeket? Oly sokat írtam róluk! Oly sokat olvastál ilyeneket! Hogy lehet ezeken átlépni, olyan kigondolásokat találni, melyek ezeket értelmetlenné, hamissá teszik? Ezek mind így állnak a Bibliában, ezeket nagyon komolyan vették az apostolok, és maga Jézus is. Ti mégis mást hirdettek, másban egyeznétek meg (ó, mennyire fontos az embereknek a megegyezés! Bábelnél is ez volt, Isten ezt nem ismeri el, sohasem mismerte, mindig kevésnek adott igazat a sokasággal szemben, mindig meg is utálták a keveset, és magát Istent is, mert ilyen).
No, ilyen gondolataim támadtak. Vitázni nem akartam (költői kérdéseim voltak), a válaszod érdekel ugyan, de azt sem fogom vitatni. Újat, Jézusnál és apostolainál jobbat úgy sem írhatok, és nem hiszem, hogy ti, akik nem engedtek Jézusnak és apostolainak (mert homlokegyenesen Vele ellenkező életre és egyetértésre jutottatok a vétkezőkkel) nekem engednétek.
CSerfa
U.I.:
Én a szentséget keresem, és azokat is elvetem, akik hitük által kegyelmet találtak ugyan, de megtapossák Jézus vérét, az ilyen utolsó állapota rosszab lesz, mint az első volt. Gondolom, sikerült megmutatnom, miért nem vagyok humanista.
A szentség elválasztottságot jelent, a sok útban hívők, akik szándékosan vétkeznek, akik szándékosan nem veszik komolyan Jézus és apostolai tanítását, akik kogondolásokat keresnek az evangélium helyett-mellé, okkal tartanak engem lehetetlen követelmények fogalmazójának, szeretetlennek, meg egyebek. Röviden: okkal gyűlölnek, szüntetnék meg, legalábbis csillapítanák az én igazságomat, okkal szólnak meg (mint te is, big4 is, és sokan, kik még a fikázásomig is eljutottak). Ez a ti viselkedésetek ígéret, és akárhogy is nézem, Krisztusért van. Ez nem kigondolás, minden Jézusban hívő embernek kijár, és minél ragaszkodóbb, annál inkább meg is kapja a humanistáktól, meg a sokaságtól.
Amit irsz ugyan "kockának" látom, de lenne egy kérdésem. Valószinü, hogy a választ is "kockának" fogom látni, de lévén ez egy nyílt fórum, mindig lesz aki profitál valamit. Szóval a másik topicodban írod, hogy Jézusnak Heródes és Pilátus nem voltak felebarátjai. Hogy nyilvánult meg velük szemben - és miért úgy, ahogy?
Elég rosszindulatúan, elforgatva fogalmaztál rólam, mondanivalómról rendre hosszú ideje. Csak, mindig csak rosszindulat, egy irányba "félre" értve, úgy hajlítva-értve, hogy ...
Szóval nem az egyet nem értésedről, hanem rosszindulatodról mondom, hogy gyűlölsz. Tagadnod meg kár, aki ilyen következetes és céltudatos, mint ahogy te teszed régóta velem, ... szóval kár tagadnod. Ez is afféle fogalmazás, te nem gyűlölsz, te szeretsz, én meg alávaló vagyok, elmarasztalnivaló, szeretetlen, csak, mert le merem írni, nem mindenkit szeretek úgy, mint felebarátaimat.
El nem hiszem, hogy nem tudatosan teszed, ezért mondom, hogy gyűlölsz. Persze amilyen megszokott ez a te fogalmazásod, hogy találsz szép, legalábbis nem egyenes, őszinte kifejezéseket, ezt az én "gyűlöl" kifejezésemet is biztos úgy fordítanád valahogy, "kicsit kevésbé szeretszlek", vagy ilyesmi. Pedig nem jót, hanem rosszat akarsz (a szeretet akar jót), ha mást nem, írásaimat-mondanivalómat jóval rosszabb színben tüntetni fel, mint amit írok.
Ne gondold, hogy csak én fárasztalak, terhellek téged, ez kölcsönös, vagy inkább rám jut a több teher, azt hiszem.
A szomorúságodat meg nem hiszem, hiszen szándékaid nyilvánvalóak (csak nem öntudatlanul fogalmazol, érted félre, ill. úgy, hogy terhelj engem).
Kedves csakcsendben, tetszett a történeted. Valóban, sokkal többet elmond a felebaráti szeretet megnyilvánulásáról, mint több tucat hozzászólás. Persze ez is lehet kétélü. Ugyanis olvastam valahol, hogy pl. keleti szokás (nem tudom hamarjában, iszlám, vagy valami ilyesmi) hogy megszeghetetlen szabály a vendég tisztelete. Annyira, hogy ez olyan szélsőséges esetben is érvényben van, ha pl. valaki megölt valakit. A vérbosszu ugyan él köztük de a gyilkos az áldozat házában van a legnagyobb biztonságban. Előfordult, hogy gyilkos évekig vendégeskedett az áldozat családjánál, mert a vendégszeretet mindennél fontosabb számukra és ez nagyobb biztonságot adott, mintha akárhol máshol bujkált volna. Az ilyen esetben azt hiszem nem is annyira a felebaráti szeretet, hanem a szabályok tisztelete dominál. Hiszen nem megbocsátásról van szó, nem arról hogy az agresszivitást kiüzték volna az életükből, hanem egy törvény betartásáról.
Egyébként ez az elválasztottság dolog egy bizonyos fokig szerintem is létezik. Hiszen a hivő másként él, mint a hitetlen, a keresztény másként, mint egy buddhista, egy zsarnok másként, mint egy rabszolga. De a saját életvitel ellenére (mint ahogy a történeted szerinti ember is tette) is átsüthet az emberség, ha engedünk a szeretet parancsának - de legalábbis nem engedünk a felületes elfogultságnak. Ugy vélem a tiszteletlenség, a durvaság, az elfogultság, az irgalmatlanság legalább annyit árt annak aki adja, mint aki kapja.
"Kedves big4, én úgy vélem irgalmasságról beszélsz, amit itt senki nem vitat, hogy mindenki felé jár, ha közvetlen életveszélyben van, vagy alapvető dolgokra van szüksége bárkinek."
Alighanem big4 nem csak az irgalmasságról, hanem az irgalmatlanságról is beszél... Arról ti., amikor, a te szavaddal, 'kategóriák', elvek, skatulyák fontosabbá, dominánsabbá lesznek, mint a 'magatartás', legyen az szeretet, vagy irgalom.
"Azonban a szeretet ennél több. A "szeresd felebarátodat" pedig szerintem sem pusztán irgalmasságot jelent, hanem szeretetet."
Vagyis?:)
"A hittestvéri szeretet pedig szerintem csakis a hitben jelent elválasztottságot. A világi életben, a többi emberrel szerintem (mindenkivel!) tisztelettel és lehetőségeinkhez képest szeretettel kellene lenni."
Azt hiszem, ugyanazon akadok meg, mint bigi. Az elválasztottságon. Úgy gondolom, tökre mindegy, hogy hitben jelent-e elhatárolódást, vagy másban, de innen, a hajszálvékony választóvonalakról ered minden későbbi megkülönböztetés, háború.
Van 1 Wass Albert novella, Vitézék igazsága. Fontolgatom pár hete, hogy említsem nektek vagy sem, mert nem 'biblikus', hogy mondjam, nem az a nyelvezet, forrás, amit ti használtok, bár a lelke... az számomra elég biblikus. Na mindegy, a Bényei-vers után már csak megpróbálom.:) Ha nagyon nem illik nektek ide, dobjátok a feledőbe.
Szóval megérkezik a világháború Vitézékhez: egy amerikai 'gépmadár' esik a Béka-tóba, és kikecmereg belőle egy emberforma...
- Így néz ki a szerecseny, idösapám? - kockáztatta meg a gyerek suttogva.
- Én azt nem tudhatom - vallotta be az apja - mivelhogy szerecsenyt még világéletemben nem láttam. De bajba jutott embert láttam többet is és ez azok közé tartozik. Már pedig a bajba jutott emberen segíteni kell, ha szerecseny, ha nem, ez az igazság.
Beviszik, leápolják, befektetik a tiszta szobába. Igenám, de jönnek a németek, és Führerbeféhl alapján mindent a magukénak tekintenek. A gazda ezt tűri, hanem amikor bort parancsolnak a németek, megköti magát:
- Ha leül van bor. Ha nem ül le, nincs bor - nézett keményen a szeme közé András gazda.
- Mi? - értetlenkedett a németek őrmestere - megvan bor, vagy nem megvan?
- Vendég számára megvan, más számára nincs. Ez az igazság. - mondta ki Vitéz András a törvényt.
Másnap hajnalra a német szakasz minden mozdíthatót elhord, csak a részeg őrmestert hagyja ott, aki, mit ad Isten, az amerikai sebesült mellett tér magához, a tiszta szobában. Rögtön vinné is magával, mint hadifoglyot...
- Az én házamban nincs ellenség, csak vendég - mordult föl András gazda.
- Neked amerikánus katona vendég? - képedt el a német.
- Nekem mindenki vendég, akit a házamba beveszek.
...
- Hát akkor tudd meg azt, hogy az én házamban csak nekem van jussom háborút csinálni, ez az igazság! Aki pedig nem tartja tiszteletben ezt az igazságot, azt én úgy megsújtom ezzel a baltával, hogy menten hősi halottá változik. Ezt megérted-é?
Mielőtt azonban a német ezt megérthetné, kénytelen megérteni, merthogy bújni kell, jönnek az oroszok...
- Ne félj semmit - nyugtatta meg Vitéz András - az én házamban vagy. Ha én békét hagyok nekik, ők is békét hagynak nekem. Ez az igazság.
Valóban, oroszok el, csak egy sebesült muszka tér be a kúthoz. Sérült, hát ellátják. De megtalálja a németet, és ezek kishíján megölik egymást. András gazda vért izzad, hogy nyugton tartsa őket, végre is időlegesen elaltatja őket, a sebesült amerikai meg csak nevet, mint egy jólsikerült komédián...
Jönnek vissza az oroszok a sebesültjükért (a németet eldugják előlük a padláson), mivel alszik, ott hagyják békén, az amerikaival egyetemben. Reggel az orosz elmegy az övéihez, de csak azért, hogy mihamarabb visszajöjjenek - a németért... A németet közben András gazdáék útra bocsátják tisztességgel, - no ez aztán pontosan elég indok lesz arra, hogy nácibérencségért őt is, meg az asszonyt is, meg a házat is elpusztítsák...
András gazda utolsó szavaival még elküldi a fiát, keresse meg az elveszett igazságot.
Ferkó keresi. Az igazságot, ami még megvolt, amikor azt mondta az apja: "a bajbajutott emberen segíteni kell..." és amikor azt mondta: "vendég számára van bor, más számára nincs". Ott volt az igazság még akkor is, amikor épséggel szöktették ki a németet éjnek idején a házból. Amikor épségben távozhatott a sebesült muszka, meg az amerikánus. De aztán egyszerre csak vége lett az igazságnak. Ellopták, meggyilkolták, Isten tudja, mi történt vele.
...
Már járt a németnél, de a német hallani sem akart a Vitézék igazságáról. Őszerinte az nem igazság, hogy a Vitézék házában nem verték agyon az amerikánust és nem szúrták le a muszkát. Az amerikánusnál is volt azóta Ferkó, de az meg azt mondta, hogy Vitézéknek nem is lehetett igazságuk, mert nem gyilkolták meg a németet, tehát kollaboránsok voltak.
Így kallódik Ferkó ma is, egyiktől a másikig és keresi azt a bizonyos igazságot, ami az apjáé volt, de elveszett. ... keresi becsülettel, mert tudja, hogy valahol meg köll lennie. Tudja, hogy egy szép napon megkerül, csak keresni kell. Isten megsegíti azokat, akik az igazságot keresik.
Ezt még az apja mondta volt, utolsó sóhajával, ott, az égő ház előtt.
