A "Martian Time Slip"-et olvasom, csigalassusaggal. Pedig tetszik, csak mire kezbeveszem a konyvet, altalaban mar leragad a szemem, igy 1-2 oldalankent olvasom.
A napokban olvastam el a Counter-Clock Worldot. Erdekes az alapotlet, de helyenkent szerintem elegge elnagyolt. Ami tetszett: Eloszor meg nem gyanakodtam, amikor a hamutalbol vettek ki cigit, es arra gyujtottak ra, vegulis egy rendortol ennel cifrabb dolgok is kitelnek, ld. Columbo idonkent elteszi a kabatzsebebe az e'go" szivarjat. Aztan kesobb fokozatosan valik vilagossa, hogy mi is tortenik, amikor sokat dohanyoztak es ettol lett nagyon tiszta a levego a szobaban, meg amikor a csikkbe fustot fujnak, majd vegul a teljes szalat visszateszik a dobozba. Es gyulnek a lakasban a holmik, amit vinni kell a szupermarketbe. Meg az "imbibing sogum" dolog is erdekes, vagy inkabb bizarr. Es csak egyvalakinek, egy robotnak jut az eszebe megjegyezni, hogy nemreg meg mindenki undoritonak talalta volna, amit csinalnak. Meg az old-bornok koruli szabalyok, torvenyek is erdekesek. Ja, es a karomkodas: "food".
Ami nem tetszett: valahogy nincs vege a tortenetnek, legalabbis hianyerzetem volt, miutan letettem a konyvet. Az UDI hagyja a fenebe, es egyszercsak mar nem is akarjak megolni Hermest? Lottat otthagyjak a temetoben? Es azt is vartam, hogy ezzel a Hobart phase-zel lesz valami a vegen.
Meg aztan gondolkodtam kicsit ezen a Hobart phase-en. Mi fordult meg? Az ido"? Nem. A biologiai folyamatok? Akkor a kemiaiak is. Az entropia? Akkor az ido is megfordult volna, viszont valakinek, a szemleloknek, azaz minden szereplonek ezen kivul kellene lenni ahhoz, hogy a visszafordult folyamatokat visszafordultnak lassak. De hat o"k ott voltak, es veluk is tortentek a visszafordult dolgok. Raadasul a Marson nem volt Hobart phase, viszont lehetseges a Fold es a Mars kozott kozlekedni. Whatever.
hadd védjem meg a VALIS-t, mert nekem azért tetszett, a maga módján. megjegyzem, az alant szereplő sorok kifejezetten a saját verziómat hivatottak kifejezésre juttatni, abszolút nem hivatalos, se nem orvosi szakvélemény. és enyhe spoilereket tartalmaz!
(de fura, hogy amikor azt írom: "alant szereplő sorok", még csak fehérség szerepel alant, hát nem? - közbevetésvégezárójelbezárva:)
ezt a könyvet nem az a PKD írta, aki a fordulatos, trükkös sci-fi-ket annak idején, hanem a (bevallottan) paranoid skizofréniában és egyéb, agykisütések okozta mentális zavarokban (depresszió pl.) szenvedő ember, aki még azért kicsit élni akar, ha lehet. és ha jól tippelek, azt sem tervezte, hogy a saját maga számára írogatott szövegekből regény lesz. hanem így alakult.
az kiderül az utószóból - és más regényei utószavaiból is -, hogy élete vége felé saját felhasználásra írogatott saját magáról és a szövegeiről, hogy (szerintem (!)) az írás segítségével fejtse meg magát, vagy találjon kiutat abból a helyzetből, amibe süllyedt (esetleg: emelkedett, hozzáállás kérdése), ez gyakori próbálkozás írástudó, önsajnáló embereknél. ezen a ponton mély rokonszenvet érzek vele, de ez nem tartozik közvetlenül ide. azt gondolom, nem csupán azt írta le ebben, hogy mit és miért ír, hanem egyúttal igyekezett rájönni arra, mit és miért ír, és ezenközben közelebb kerülni is próbált ahhoz az emberhez, aki ő maga (ők maguk... elnézést).
csak aztán (még mindig szerintem) nem bírta ki, hogy ne kerekítsen a saját története köré (jelleme, normális ember számára nehezen megérthető problémái köré) egy egyébként elég meredek sci-fi históriát. most szépet fogok mondani: becsavarta önelemző írásait egy fantasztikus történet lapjaiba, rágyújtott, mélyen leszívta, és kifújta magát a füstből. szóval, na. beleírta magát (legalább két személyben), a "vallásos" élményeit (melyek valódiságáról és igazságáról egyébként meg volt győződve), a hozzá közelálló személyeket (mint az kiderül szintén az utószóból), és még ráadásul azt is, hogy éppen mivel foglalkozik: ti. valamiféle megfejtést (vagy inkább megváltást?) keres, saját maga számára írott naplószerű képződmény formájában, és egyébként is. és nem kevés öngúnnyal ad is magának megfejtést a cuccban... ööö... regényben... a VALIS-ban, no, ami persze épp csak annyira bonyolult, amennyire PKD-től megszokhattuk a bonyolultságot. talán csak kicsivel jobban. lehet hogy nem is megfejtés, de talán mégis, viszont ha igen, akkor nem, és így tovább. értelmezhető szimbolikusan, sőt, vagy akár, de nem biztos, stb.
szóval összegezve, egyáltalán nem PKD regényként olvasandó (szerintem (!)), hanem PKD önéletrajzként, melynek megértéséhez abszolút szükséges a regényeinek ismerete is. persze, ahogy belegondolok, olvasható regényként is, miért is ne, sci-finek, kriminek (mondjuk annak azért nem, szerintem), drogoskönyvnek, csak akkor a korábbi regényeit olvasottaknak az íróval szembeni elvárásait kell talán kicsit félretenni, jó messzire. mert bár máskor is beleírta magát egy-egy történetébe, itt most inkább egy történetet írt bele magába, vagy hogy mondjam, szerintem.
ha egyértelműnek látszó dolgokat magyaráztam túl, akkor elnézést, de főleg azok számára szeretnék üzenni, akik megijedtek volna a VALIS-tól: ha érdekel az ember, aki írta, akkor csak bátran! nehéz könyv, viszont nem könnyű.
Olvasom az UBIKot. Nagyon tetszik. Hasonlo borzongast okoz, mint a Halal utvesztoje. Munkaido vegere talan vegzek is vele :-) (aztan otthon elokeresem a Halal utvesztojet, es elolvasom megegyszer.)
Na, elolvastam (egy ideje). Szóval a hatodik fejezetnél kezd a dolog izgalmas lenni, és utána egyre jobb lesz. Nem rossz, de nem ez A legjobb PKD-könyv. Az elejét nem tudom megbocsátani. Szerintem ezt ilyen "kiírom a fájdalmamat"-alapon kezdte el írni, csak magának, aztán a hatodik fejezetnél elmúlt az önsorsrontó feeling és összeállt a könyv. Az eleje nélkül meg nem lett volna érthető a közepe. Ergo szükség volt arra is. De miért így...
Kedves mindenki.
Valis=Szabad Ötletek Jegyzéke+PCP X LSD. Szomorú, de ez az igazság. Csatlakozom az előttem szidókhoz. A könyv csöpög az önsajnálattól/öngyúlölettől, a drogoktól, sajnálatos, hogy épp ezt tartják Amerikában az egyik legjobb könyvének. A 60-as években biztos jó volt, de ma... Az egész könyv egy félig megírt szellemi farokverés. De legalább tudjuk, hogy aki drogot szed az miért ír úgy, ahogy (lásd Csáth Géza, W. Burroughs, stb.).
elég komoly a szereposztás, vagyis nagyköltségvetésű film. ami könnyfakasztóan szomorú info lehet, hogy Charlie Kaufman forgatókönyvét kidobták (aki dicket szereti, az ő forgatókönyveit is nagyban kedvelheti). Az új forgatókönyvíró-rendező eddigi munkásságától nem esek hanyatt, sajnos.
Ha nem túl nagy gond, megkérnélek, hogy keresd ki a Galaktikát és add meg a számát, esetleg a fordítás címét is.
Ami azt illeti, gyanítom, hogy inkább Metagalaktikáról van szó, mivel az írás (Flow My Tears, the Policeman Said) regény, de minimum kisregény hosszúságú. Esetleg lehetséges, hogy korábban volt egy azonos című novella?
Csak egy helyesbítés: a "Flow My Tears..." megjelent magyarul, valamelyik Galaktikában (itt van a polcomon, de most nincs kedvem előkeresni -- esetleg ha kifejezett igény van rá :-) )
Azért a Scanner Darkly-t megvédeném. Nem olvastam Dick túl sok könyvét, sőt még az Ubik is hátravan, aminek hiányában nem nevezhetem magam igazi szakértőnek, de az eddig olvasottak közül (az összes magyarul megjelent, plusz a Do Androids...? és a Flow My Tears...) ez tetszett legjobban.
Igaz, hogy teljesen más mint a többi regénye, szinte egyáltalán nem sci-fi, de a legerőteljesebb írásnak találtam, amivel eddig Dicktől találkoztam.
Enyhe spoiler riadó
A könyv végén a felsorolás a szereplőket ihlető valódi személyekről, köztük a szerzővel különösen megdöbbentő és sokkal emberibbé teszi az egyébként is hiteles karaktereket.
Spoiler vége
Másrészt pedig, lehet hogy kicsit naívan, de abban reménykedek, hogy az ebből állítólagosan készülő adaptáció szakít az eddigi hagyományokkal, melyek szerint a Dick könyvekből ócska, hatásvadász akciófilmeket szokás készíteni, tisztelet a kivételnek.
Van más szar könyve is. A Scanner Darkly-val küzdök már vagy két hónapja, ami magyarul jövőre jelenik meg, és meg kell mondanom, teljesen kiábrándított. Pedig ezzel még valami díjat is nyert. Magasra tette a mércét az Ubikkal, meg a Halál útvesztőjével meg még néhány darabbal, nekem ő a megakirály, de ennek ellenére ezt a könyvet elviszem antikváriumba, mert nem méltó arra se, hogy a többi közé rakjam.
Most vettem meg a Valist, az első oldalakon járok, és igen szomorú leszek, ha tényleg szarnak bizonyul. Az Agave szerint fontos kultkönyve Dicknek, és ők már csak tudják.
Sikítva dobd el a könyvet. Elolvastam. Pocsék, sz@r, ocsmány, unalmas, borzasztó, vacak, ötlettelen, vontatott, szemét.
Azt hittem, PKD csak jó könyveket írt. Hát ez pont a kivétel.
Nahát, erre nem reagál senki? Megjelent a Valis az Agavénál.
A Valis őrületről, fájdalomról, csalódásról, halálról, kegyetlenségről, magányról és bezártságról szól. De olvasni igazi öröm.
Washington Post
Szeptember 23-án jelenik meg az Agave könyvek sorozatban Philip K. Dick következő regénye, a Valis. A kötet hivatalos bemutatója október 7-én 16 órakor lesz az Írók Boltjában (1061 Bp, Andrássy út 45.).
RÖVID TARTALOM
Horselover Fat számára minden a rózsaszín fénnyel kezdődött, az isteni jelenéssel, amely VALIS-nak hívta magát. A valóság szövete széthasadt, és a világba áramló információ kételyeket és kérdéseket hozott magával. Horselover Fat pedig nem nyugszik addig, amíg ezekre a kérdésekre választ nem kap. Félig önéletrajz, félig fikció. Félig science-fiction, félig szépirodalom. Félig lélektani regény, félig metafizikai értekezés. Válaszok keresése olyan kérdésekre, melyeket talán jobb lenne nem feltenni. A VALIS teológiai detektívregény, ahol Isten egyszerre játssza az eltűnt személy és a tökéletes bűntény elkövetőjének szerepét. Philip K. Dick életművének egyik legnagyszerűbb, legszemélyesebb darabja megrázó és elgondolkodtató olvasmány, átszőve őrült humorral és öniróniával. Néha mosolygásra késztet, néha felkavar, de egy biztos: közömbösen képtelenség elmenni mellette.
Tipikus nagyot markoló de semmit mondó (hehe) kiadói szöveg. De azért látni nagyjából, mi lehet benne a történetben.
