Úgy fest óriási mértkékben eltér a véleményünk ebben a kérdésben!!!
Szerintem állatira nem számít, hogy egy állat milyen mennyiségű információhoz jut hozzá!!!
Pl.: Ott vannak a macskák!
Magyarázhatsz nekik naphosszat, de még a leginteligensebbek sem hiszem, hogy pár szónál többet "megértenének" abból az információtömegből amelyhez a beszéded által jutnak!!!
Ők is (ha jól tudom) hallják azt a hangtartományt amiben Te megszólalsz, sőt meg egy jópár másikat is, de mégsem képesek felfogni, hogy MIVAN!
Egy állatot figyelve le lehet olvasni "gondolataikat".
Ki lehet elemezni, mire miért úgy reagálnak ahhogy!
Azt pedig viszonylag könnyen le lehet tesztelni, mikre reagál egy állat mikre nem, nem?
A bálnák és delfinek valóban megszívták, mert iszonyú méretű agytérfogatuk ellenére szerencsétleneknek alig van viszonyítási alajpuk.
Viszont attól tartok a polipok nem rendelkeznek akkora aggyal!
Ha a mérete még nagy is (nem vagyok polipológus), biztos óriási funkcióbéle különbségeket lehet találni, egy lábasfejű és egy emlős agya között!!!
Konkretizáljam az állatok minket meghaladó képességeit??? Ahhoz bele kéne, hogy tudjam magam élni egy állatba, ami sajnos pillanatnyilag sci-fi. De elég, ha csak arra gondolsz, hogy a külvilág ingereiből bizonyos állatok sokkal többet felfognak, mint mi. És a tudósok egyelőre azt sem tudják elképzelni, hogy a delfinek, bálnák, vagy a polipok mire használják hatalmas agyukat...
Ha konkrétabb tudnék lenni, nagyon okos lennék.
Finomabban bánnék azokkal a részleteivel az elgondolásodnak, melyek konklúziója az, hogy egy állat egy-egy szót megfogalmaz!!! ("utállak", "miez")
Az állatok nem képesek erre. Még az "értéssel" is óriási gondjaik vannak.
Az, hogy nem akar elmenni onnan ahol neki jó, teljesen érthető, és szerintem egyszerűen "genetikailag ez a dolga"! Ő (is) "igyekszik" élvezni az életet! (Persze nem tudatosan.)
A kajára adott reakcióba pedig teljesen felesleges beleszőni holmi érzelmi elfogultságot, ugyanis az, hogy nem tetszik neki a kaja, nem azt jelenti, hogy épp a gazdájának kíván "szépeket", hanem egyszerűen, csak nem tetszik neki a kaja.
Pofátlanság lenne viszont, ha felháborodna a "kibaszásra", mert azt azért Ő is tudja, hogy akár jót akár rosszat, de csak Tőled várhat valamit...
Azt már mondtam, hogy nem becsülöm alá az állatokat!
Az általad leírt képességek azért még nem olyan fantasztikusak! (Ehhez hasolnlókkal találkozhatunk sokszor.)
A kutyával kapcsolatban csak annyit, hogy egy állat sem hagyja, hogy rossz legyen neki, ha azt el tudja kerülni. Ez tény! Miért tenné? A kérdés az, hogy rossz e neki? Mármint lehet az ebed épp élvezte a hűsítő esőt. (Vagy nem volt hova mennie.)
A mienk ezt a kajatemat annyival tetezi, hogy elkezd a talcan kaparni ha nem szimpi a kaja, ugyanugy "bekaparja" mint amikor a macskaalmot kaparja be...:)
Hát persze, hogy tudnak haragudni! Hogy lehet ilyet kérdezni egyáltalán macskatulajok? Marci macska félig ridegtartáson volt, mikor nem voltunk otthon, illetve mikor elmentünk aludni le kellett mennie a garázsba. (nyugi a garázs-ajtón volt macskaajtó ha nem is Newton féle, úgyhogy ez nem jelentett rabságot) DE!!! Minden este legalább 5 perces veszekedés volt, hogy ki küldje le a macskát! A dög először süketnek tetette magát. Ha kicsit lökdösted azt már nyugtázta valami rettenetes morgással. Kb. 6-7 lökés után feltápászkodott és elindult a pincelejárat felé, de naggggyon lassú mozgással, közben a fejét jobbra balra mozgatta, és rettenetesen fújt morgott, UTÁLLAK!!! egyértelműen ez járt a fejében.
A sértődésre remek példa még, mikor olyan kaját teszel a tányérjára ami SZERINTE nem ehető!!! Azt a sértődött nézést! Először megszagolja: MIEZ? Hogy nem kaja az biztos, pedig ez a tányérom!!! Aztán rádnéz: Marha jó tréfa mi???? Te egy ilyen böhöm ember kibaszol valem szegény sokkal kissebb macskával! Hát tudd meg, hogy egyáltalán nem vagy viccess!!! Aztán nem akarja elhinni. Utána átmegy önsajnálatba: hát ezek éheztetnek!!! Engem szegény macskát!!!! Hát ez tarthatatlan!!! Aztán ha sokáig nem adsz neki mást azért megeszi.
Hát persze, bizonyos tekintetben nem sokat fognak fel az életből, ha pl. megkérdeznéd egy macskától , hogy szerinte melyik úton érdemes Földvár felé indulni, akkor lehet, hogy unalmasan lebiggyeszti a száját…
De valóban igaza van terrigenának, hogy nem kell lebecsülni a képességeiket. Ami engem illet, már elmondtam, hogy az én macskám nagyon figyelmes velem, észreveszik, ha valami bánt, fürkészően bámulnak (még a fejét is szokta ide-oda inogatni, ahogy ilyenkor szokás). Emellett nagyon jók a reflexeik, mindig tudják mi a jó (lásd a legmegfelelőbb hely kiválasztása sziesztázásra nyáron, quasi szélmentes, lehetőleg eldugott hely, könnyű megközelíthetőséggel, ahonnan ő mindent belát, de ő csak nehezen vehető észre). Ellenben néhány kutya, mondjuk a miénk, gyakran elfelejtkezik arról, hogy esik az eső és képes mártir módjára az esőben szobrozni… Most nem azt mondom, hogy a kutyák butábbak, de az biztos, hogy egy macska fineszes és tudja mi a jó.
köszönöm szépen, inkább egy nagy pohár málnaszörp, mint az Erdbeeren-Drink....
Szaros kis gyermekkorom időzödött fel, amikor ezzel kapcsolatos soraidat olvastam. Nekem vannak emlékeim és meg is szeretném őrizni őket.Csak ezek az enyémek.Na de jó, nem leszünk szentimentálisak:-(((
