"Azt mondta, hogy a szeretetnek szabálya nincs, de mint a rózsa kinyílik egyszer s elborítja az utakat, a fát, a kertet s levelét az ajtóba dobja.
Még óvni sem lehet a kíntól, tövisek közt fog vágyakozni, a földben nyugszik, százezernyi kapától, daltól meg nem indul, – egyszerűen fog fölfakadni. "
"A vers, hogy „látva… se… lássanak”. „Színről-színre,” mégis „tükör által, homályosan.” Mindig marad egy fátyol köztem és a lényeg között. Ez a fátyol a vers. Mégis jobban érzékeltet, mint önmagam és jobban, mint a lényeg – ő a vers. A vers megemel – valahová, a sebezhető végtelenbe."
Nem kérek mást Uram csupán a jussom Bár lelkem égõ kárhozatra jusson Hadd ízleljem utolszor azt a mézet A múló édes evilági létet Egy csöppbe pillanatba sűrüsödve Aztán taszíts a legmélyebb gödörbe
"A tavalyi év az emlékek
Halk kunyhójába költözött,
S az újév ma szűzfehér
Ünneplőbe öltözött.
A múlt elnémult.
A jelen és a jövő
Tombol ma az égen,
Mint minden újévkor,
Már nagyon régen.
Remény-csillagok
Égnek a szemekben,
Hogy szebb
Lehet a holnap,
Csak higgyél
Ezekben!
Olvad a hó.
Elfogyott a pezsgő.
Elhalkult a trombita.
Hidd,
Hogy ez az év lesz
Éveid legjobbika!
Dolgozz, szeress
És keresd a szépet!
Adjon a Jóisten
BOLDOG ÚJ ÉVET! "
(Kántor B. Péter)
A jó regények beteljesülnek, hibátlanul, mint a végzet. Ócska ponyvára vágyom, ahol van szerencse és van bocsánat, és a logikus következmények elmaradnak.
"-Imádkozni kellene - mondta később a lány. -Imádkozni? Te szoktál imádkozni? -Nem! Még eddig nem imádkoztam soha! -És most miért kellene? -Miért? A vadlibákért! Hogy eljussanak oda, ahova szeretnének."
"Utazom Amerikába, Kubába, Kínába, utazom sötét szobába, ruhában az ágyba. Utazom ködös utakon, utánad kiáltok, szemeden, szádon, arcodon, hasadon kiszállok. Szeretlek nagyon, hiányzol nagyon, de ősz van, jól esik nagyon, féltelek nagyon, de ősz van."
"Megjött a fagy, sikolt a ház falán, a holtak foga koccan. Hallani. S zizegnek fönn a száraz, barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. Egy kuvik jóslatát hullatja rám; félek? Nem is félek talán."