Mbrio, ha én eladó lány lennék, te meg facér legény, asszem hagynám magam meghívni moziba.
A türelem az ahhoz a fogalomhoz tartozik, amit a lángoló őrült szerelem utáni "szeretet"-nek szoktak nevezni, bár én még azt is szeretem szerelemnek hívni ("szerelemmel" vagy "szeretettel" ölelni is mást jelent) Talán a gyerekek jönnek túl korán, amikor még ez nem alakul ki a párok között, vagy sosem szerették egymást eléggé, hogy megtapasztalják ezt az érzést, nem tudom. És biztosan a kor is számít, meg az otthonról hozott minta.
A számos tényezőről és befolyásukról meg már írtam valahol lejjebb is - zsigerből kell az első felinduláskor megkérdezni magunktól: Fontos ez? Fontosabb, mint az, hogy béke legyen ma itthon? Tudom én, hogy ez nem könnyű, én ne tudnám?
Való igaz. A férfinak is törekednie kell a kapcsolatban élő nő megismerésére ÉS a gyermek születése után bekövetkező változások úgymond nyomonkövetésére. Azt hiszem az első töréspont az, hogy ugye már nem ketten vannak hirtelen. Mert amíg a hasában van a férfi gyakorlatilag semmit sem érzékel. Kvázi nagy a hasa a párjának. Aztán jönnek az éjszakák amikor problémák jöhetnek. Nappali monoton ritmusok (bár a gyereknek rendszeresség és nyugalom kell) amik a nőre negatívan hathatnak. Ilyenkor kéne vmi olyat tenni, hogy a nő felrázódjon eme monoton ritmusságból és ha rövid időre is, de önmaga legyen egyedül. Igen egyedül. Hívhatjuk sárkányeresztésnek is :)), de szüksége van mindenkinek időre. Ugye a gyermek elvette ezt az anyukától. Eleinte nem foglalkozik vele mert új a dolog. De a hónapok! múltával a változik az egész (a hormonok ugye). Ráadásul ilyenkor tud esetleg feltöltődni és újra csábító lenni. ;) Szóval azt hiszem hogy az okoz még problémát a férfi számára, hogy állandóan változó rendszerhez kell alkalmazkodnia és mellesleg a változó nőhöz is. Urambocsá, de lehet hogy a nő teljesen más lesz a szülés után még viselkedésileg. Csak az a kérdés, hogy a szerelem/szeretet ad e annyi erőt, hogy megkeressük benne a változás után azt, akit anno megtaláltunk.
Szóval nem könnyű téma. És nagyon sok múlik az emberen magán. Ezért mondtam hogy a türelmed dícsérendő. Kezdhetnél problémázni, de minek. Sokkal jobban hiszek abban, hogy idővel minden változik, mindenki változik. Ha hagyom a másikat önmagától változni, sokkal hamarabb megtörténik az, amire vágyom. Ha siettetem távolodik a cél. Ez igaz a szülés utáni szexre is. Persze a férfinak van mivel ágaskodnia :)) és nem erre a várakozásra programozták be, ráadásul a gyermek születésével nem változott a hormonháztartása. Nincs jó megoldás, csak a türelem. És bízni a másikban.
Mégegy megjegyzést. Ugye az élet nem ilyen egyszerű. Leírni könnyű, megtenni nem, mert számos tényező befolyásolja azt, hogy mennyire tudunk türelmet tanusítani.
Hát szia Mbrio, köszönöm a figyelmet, a kedves hozzászólást, igen, én is azt hiszem, elég jól megtanultam kezelni 1 db férfi néha furcsa viselkedését. Ez egy része annak a csodának, hogy működik az életem egyik legfontosabb kapcsolata. De a téma, amin elindultunk, nem az volt, hogy mit tegyünk a barlangjukba elvonult pasikkal, hanem itt hímek panaszkodtak a hálátlan hitvesükra, kik a gyermek megszületése után úgymond megvonták szeretetüket apukától és emiatt ők úgymond rá lettek kényszerítve, hogy máshol keressék a boldogságot. Én itt csak a 2-sel kezdődő személyi számokat képviseltem, és nagyon halkan megkérdeztem, vajon mit tettek/tesznek ezek a helyes férfiak a panaszkodáson és a csajozáson kívül azért, hogy életük párja 1-2 gyermek megszületése után is a szex és a szerelem szó hallatán rájuk asszociáljon.
A nőnek meg kell tanulnia ezt, a nőnek meg kell tanulnia azt, a nőnek türelmesnek kell lennie, és hiába zajlik közben benne ezernyi változás (sikoltoznak a hormonjai, új érzéseket él meg, és bizony ezekbe néha belefeledkezik), mindig minden helyzetben az ő dolga a párkapcsolatot ápolni - sugallják a férfi hozzászólások.
A frusztráltférfi téma csak példának került ide, hogy lám, néha (néha? hah!) veletek sem könnyű, de mi ragaszkodunk hozzátok, és igyekszünk alkalmazkodni a férfidilihez. Lenne egy friss, életből vett példám megint - de nem kezdek bele, túl vagyunk rajta, dúl a szerelem megint, ami tegnap történt, talán igaz se volt, álmaim férfija megtanulta ugyanis az idők során, mivel lehet engem levenni a lábamról. Ehhez nem kapott jegyzeteket, mindenre egyedül jött rá, sok fejtöréssel, mert fontos volt neki, hogy mi ketten jól kijöjjünk egymással. Na én ezt nagyon értékelem, sőt, ez gerjeszti a toleranciámat és a türelmemet mások által csodált szintre. Valami hasonló hozzáállást hiányolok a lenti hozzászólásokból,ennyi az egész.
Hozzászólnék én is. Jó a téma és nem hiszem, hogy általánosságban leírhatóak lennének a szabályok férfira és nőre no meg a helyzetre amiben vannak éppen. Nincs recept. Vannak megoldások és félmegoldások. Jómagam is átéltem ilyen dolgokat ígyhát van némi elképzelésem. Node!
howdy, amit leírtál a machodról szerintem emberi doog. Ő így éli meg, kudarcai nem emelik az egekbe. Az hogy türelmes vagy látszik abból, amit leírtál. Lehet, hogy megtaláltad azt a megoldást (játékot), ami a legkevésbé konfliktushelyzet teremtő a ti kapcsolatotokban. Valahogy úgy érzem, ez a helyes. Egy férfi erős, de lelkileg már nem annyira mint testileg. Kell hát egy erős támasza a háttérben. Ez lehet a nő, akit szeret. Azt ugyan nem tudom, hogy mennyi idő alatt teszi túl magát az embered a kudarcán és végül előjön. De talán, ha nem vagy elég türelmes hozzá, több időt töltene el így mint most. Ezt azért írom, mert részemről például hasonlóképp élem meg a dolgokat. Kudarc ér, meg kell bírkoznom vele. Nagyon jó ha van egy társ. Éreznem kell, hogy ott áll mögöttem. De! Először egy bizonyos szinten én akarok a problémáimmal együtt lenni. Aztán amikor megtalálom azt a helyzetet, hogy oldodik bennem a dolog, akkor meg tudom osztani a nővel is. És akkor magát a problémát jobban is tudom tálalni neki. Nem úgy fogja érezni, hogy teljes egészében ráöntöm és lesz ami lesz. Neki is megvannak a problémái, nem kell az első pillanatban hogy megkapja az enyimeket is. Ha pedig nekem esne a drága, hogy ugyan mi bajod, gyere már ne izélj, nem bírnék a problémával foglalkozni. És csak idegesítene.
Nos ez a helyzet az én szemszögemből. De mindenki más, lehet hogy párod is másként éli meg, nem tudom. Mindenesetre szvsz örülhet, neked mert ilyet ritkán talál. Ez lehet nagy példája annak, hogy a szeretet legyőz dolgokat.
Caaarlooos ! Mar hogy tennem ezt.Nem Rolad szol ez . A megjegyzesem hanem az ehhez tartozo temakorhoz.Eppen ellenkezoleg,amit mondasz mely empatiarol tanuskodik.
Kedves Mumu! Nem én okozom, mert az anyag hozott.
Amúgymeg tökmindegy.
Amit mondtál meg igaz, de csak kardozás a ködben. Azt hiszem nem tud igazán senki sem válaszolni az emberi lélek titkaira.
Túl bonyolult az ember, nem? Leírhatatlan, megismerhetetlen. Ettől változatos az élet, és néha fájdalmas. Vagy éppen ha szerencséd van akkor boldog.
Kedves Lord,tarsunk Carlos hivta fel erre a korulmenyre a figyelmemet.Eszem agaban sincs Teged megserteni , sot.Ha megis akkor bocsanatot kerlek,olellek.
Kedves Carlos,elhiszem Neked mert ez egy nagyon gyakori kerdes.Annal szebb ha egy ferfinek sikerul segiteni benne hiszen akkor o egy asszony eletebe orokre beirta nevet.Szep es izgalmas feladat.Ha nem fekladatnak nezzuk...hanem empatiaval ,turelemmel es toleranciaval..Persze nincs ra alltalanos recept.Annyi hogy nem Neked kell ezt tenned hanem segiteni ravezetni hogy o tegye ezt.Hogy felelmei amik a gorcsok alatt vannak,alaptalanok (ez igy igaz a legtobb esetben)hogy o sajat maga erjen el ebben sikerteket es novelje az onbizalmat,a Te kiseretedben.
Persze osszinten miondom,ha tul sok gorcsos novel talalkoztal intim eletedben akkor felvetodik a kerdes hogy nem Te okozod ezzeket valahogy?Erre csak Te tudsz valaszolni.
Kedves Mumu:
Nem. De ha szerinted igen akkor elvileg neked nem kéne, hogy legyenek. Viszont ha így látod, akkor kérlek segíts nekem, mert én ilyen problémákkal küzdöm. És szélmalomharcnak érzem az egészet. Ugyanis minden szeretetem, kedvességem, szavam, tettem stb. ellenére nem képesek megszabadulni életem hölgyei a "görcseik"-től. Alkalmilag be tudom csapni vagy elfeledtetni vele a "problémáját". De hathatósabban ápolni nem nagyon sikerült. Vagy előjön ugyanaz vagy jön új. Szóval akkor ti itt biztos tudtok nekem ebben segíteni. :)) Remélem!
LMD hombre szava szerintem az Ő sajátos szlengje, és felesleges belekötni abba, hogy ki mit hogyan mond ha történetesen "lazábban" akar fogalmazni. De majd ő biztos reagál, elvégre ez az ő dolga :))
énmeg nem vagyok az ügyvédje.:)
Szia!
Kedves Lord , az hombrek spanyolteruleten ilyenek.Indiaban nem bar nem tudom hogy hivjak a tobb tiz indiai nyelven az " embert "
Kedves Carlos ezt ugy kell ertelmezniu hogy a ferfi legyen az aki ezzeket a gorcsoket feloldja ?
valaki kérdezte milyen az ideális nő...........nahát olyan aki pl nem görcsös
más meg 30 előtt akar gyereket...ésugye ha jólemléxem akkor addig még vár 1 évet...akkormost mennyi is?? 28, 29??............megkérdezném tőle hogy, eddig micsinált?
jajj bunkó vagy, meg ezt jól átkell gondolni, meg nemtaláltam hozzámvalót ("ez aki most nemakar gyereket ez hozzámvaló marhára")...blblablalblalblablallaaaaa
na de jóóó várjon csak olyan 35ig.....és akkor 50 lesz mire a kicsi nyolcadikot végzi....azmeg egésséges korkülönbség anya és gyerek között....
ja az indiai nincstelen meg simán azért csinál 10-12 gyereket, mert egy primitív állat, aki csak annyit tud biztosan, hogy a sok kis hombre közül pár biztos nem pusztul éhen, és majd valahogy eltartja....
ennyit a rövidebbekről, a hosszabb hozzászólásokat rendszerint a harmadik sor után már nem volt kedvem megérteni...........
Csók.: LMD
Ui.: Amúgy tetszik eza neurotikus nők önsegélyező topicja....hajrá
Mumu, kedves, az, hogy én itt képesnek érzem magam hasznos tanácsokat osztogatni, nem azt jelenti, hogy húszas éveimben nekem is ennyi eszem lett volna.
Az én machom is nagyon nehéz eset, ő is minden nap elindul megváltani a világot (háborúzni, vadászni, győzni, stb), aztán vagy frusztráltan, vagy vigyorogva érkezik haza, és nekem a éreznem kell az első pillanatban, milyen arcot kell elővennem. Ha sikerült a napja, akkor egy hőst kell ünnepelnem, ki megjött a csatából, ez elég jól megy. A kudarcot azonban nem bírja. Olyankor minden ajtó, valós és lelki ajtó becsukódik, és nem enged be senkit. A kisgyerekben elmerült anyuka az egy Playboy nyuszi a sebeit nyalogató férfihoz képest. Dédelgetés nem kell, sajnálat nem kell, csak messziről szabad sóhajtozni, azt is csak halkan. Ugyanez van, ha elmerülten dolgozik valamin hetekig. Imádom, amiért olyan okos, de hiányolom a társaságát, a szobájából meg csak a hörgés hallatszik ki (lassú a számítógép, hülye a számítógép, stb) A mai napig nem tudom ezeket a lelkiállapototokat kezelni. A legjobban az vált be, ha otthagyom a szobájában /garázsban egy darabig, aztán aprókat kopogtatok a lelkén meg a garázsajtón. Ha még morog, visszavonulok, aztán addig próbálkozom, amíg előjön. Ez a játék nem tartozik a kedvenceim közé, elhiheted, de elviselem. (nekem valahogy szimpatikusabb ez a megoldás, mint keresni egy másik pasast) Valami hasonló toleranciát kellene kifejlesztenetek nektek, férfiaknak is. Én elfogadom, hogy a tesztoszteron irányítja az agyatokat, és ettől néha furcsán viselkedtek. (sokszor tetszik is a dolog) Vegyétek ti is tudomásul, hogy a női hormonok is félelmetesek. Amikor terhes voltam, hetente ablakot pucoltam, újra és újra kitakarítottam mindent, igazi fészekrakási lázban égtem. Nem tudtam más fontossági sorrendet felállítani, a tisztaság volt mindenek felett. Amikor megszületett a baba, jött a szoptatás, meg a depresszió, akkor is a hormonjaim irányítottak, nem a józan eszem. Ha a feleségednek, Mumu, agydaganata lenne, valószínűleg nagyon megértő lennél a megváltozott viselkedése miatt. Hidd el, ez a gyerekszülés, ez olyan a nőknél, mint egy múló agydaganat. Semmi bajunk a férfival, őt imádjuk továbbra is, hiszen ő adta nekünk a csodát. Ha a férfi ezt kívülről nézi, és számolgatja, ki hány adag szeretetet kap a nőtől, nem jól csinálja. Csatlakoznia kellene a nő lelkiállapotához, és szeretettel kitessékelni őt a gyerekszoba bűvöletéből valami más izgalmas helyre....
De hát már azt hiszem mindketten más időket élünk, más problémákkal. Régi sebeket nem kell nyalogatni, újakat meg már nem csinálunk, nem igaz?
Kedves howdy , mintha hajal kenegetnenek olyan jol esett amit irtal.Nem csak rolam ,hanem az egesz,csak ugy...
Keves helyen talalkozom az elet napos oldalaval a netten(talan nem kerestem mert azt vallom hogy itt inkabb segitenni kell ,de most hoztal egy kis napsugarat )Nem ismerlek de egy csodalatos asszony lehetsz,gratulalok a ferjednek,Uradnak es parancsolodnak ..aki egy szemelyben a Te szolgad is.
A szeretet egy allando szinte azt mondtam szolgalat,irod,persze hogy nem az.
Itt vallom be hogy gyermekkori serelmeimert egesz k.. 65 eves eletembe ez a szeretett utan vagytam.Kint eleg eros boleny ( vagy hipopotamus ? ) vagyok,eletemet igaz nem konnyen de jol iranyitottam ugy erzem hogy kihoztam magambol a leheto legtobbet ha a korulmenyekre gondolok hogyan kezdtem (dadogos,felarva,elhagyott , erdelyi kisebbsegi,egyke) de belul szuksegem lett volna hogy valaki es ne en nyalja a sebeimet es csodaljon es meghalgassa szazszazalekig es nem nyolcvanig azokat a nagyon korultekintoen es ovatosan megfogalmazott tanacsaimat amivel,Isten a tanum ,aki hasznalta ,sikeres volt.
Te egy ilyen otthonrol beszelsz.
Ket megjegyzesem van :
-ezt az egymashoz fuzodo kapcsolatot mint jatek,szereposztast irod le (vagy legalabb is ugy ertelmeztem ha nem igy van bocsanat)amit mind a ketten sikeresen jatszotok,a masik kedvere.En szeretnem ha nem kellene belenezni a szerepkonyvbe ,de ez tul idealista.
-a kozos gugyoges jo,megadja a kozos feladat erzeset es az egyesulest a celba,de ne felejtsd el hogy a Tetoled relatalt mama depreszio mellett a parukat szereto ferfiaknl is fel lep a depressio kulonosen hamis machoknal mint ami en is voltam talan meg vagyok.Tehat ket depreszio csap ossze vagy inkabb sir egymasnak (jo ha egymasnak es nem egy mindent megerto harmadiknak..)Mi tovabbra is az egesz jogunkat a szeretetre kerjuk es nem akarunk abba osztozkodni.Az asszony muveszete , egy MASIK TARTALMU ES ERTEKU erzest a gyermek irant kifelejszteni ami ne helyetesiti es nem komplimentarisa tesszi a sexet,szerelmet.Az igen...
Élmény veled topicolni, Mumu. Általánosságokat szeretnél? Ami mindenkinek bejön? Hát, én nem szoktam magánéleti témákban irogatni, ide is csak azért jöttem, mert láttam a nevedet.
Volt itt egy visszatérő téma, amin járt ma az agyam egy kicsit. Gyerek kontra apuka. Kihallottam némi önsajnálatot a férfiak részéről. Mert anyukák boldogan foglalkoznak kisbabáikkal, míg ők úgy érzik, kívül rekedtek. Na én ezt nagyon nehezen tolerálom. Tudniillik több dolgot is tehetnek szerintem, például ők is leülhetnek gügyögni egy kicsit. Az olyan intim dolog, és ha végre elalszik a kicsi...lehet felette puszilkodni tovább. Ha a hormonjaik tiltakoznak a babázás ellen, találniuk kell valamit ami leköti szabadidejüket, mert bizony kisgyerekes anyukák aránylag ritkán bulizzák végig a hétvégéket. És mielőtt sértődötten elvonulnának a barátokhoz panaszkodni, vagy urambocsá’ csajozni, nem ártana kicsit körüldorombolni az asszonyt, hogy micsoda klassz nő vagy még mindig így szülés után is, meg hogy megőrülök érted, stb – mert lehet, hogy csak egy kicsit gátlásos szegény anyuka az újdonsült hurkáival, és a varázsszavakra vár, a megerősítésre.
Szerintem nem a gyerekszületés rontja el a kapcsolatokat. Ez csak egy megváltozott helyzet, amit meg kell tanulni szeretettel kezelni. A szeretet pedig nem egy lelkiállapot, hanem folyamatos cselekvés. És itt bizony a férfiaknak lenne dolguk elég. Fiúk, hallottatok már a szülés utáni depresszióról? A hormonok csinálják, én (én!!!) benne voltam hetekig. Iszonyat.
Szóval, szeressék a kisgyermekes apukák nagyon a kisgyermekes anyukákat, és szerintem visszakapnak minden jót, amit beleadnak a kapcsolatba.
A klasszikus szereposztás nem a 21 század témája már, és egészen mást jelent itthon és külföldön. Itthon megélhetési emancipációról (is) beszélhetünk, a családok jó része a rezsit sem tudná kifizetni egy fizetésből. A világban ugyanakkor rengeteg nő marad otthon és éli le az életét főfoglalkozású feleségként. Én megértem azokat, akik megvalósítva érzik céljaikat egy-két gyerek után, szép kis meleg otthonukban apukát munkából hazavárva, a klasszikus minta szerint, én is csináltam néhány évig, de egyszer azon kaptam magam, hogy szappanoperákat nézek délutánonként a tévében, és ez nagyon távol állt attól a képtől, amit magamról szerettem volna látni. Azóta én is „önmegvalósítok”, közben gyerekeket nevelek, belebonyolódom néha a szerepekbe, de imádom a ház urát a ház uraként kezelni, aki ettől néha elolvad és képlékeny masszaként alakul a kezeim között, néha pedig tudatára ébred és én alélok a gyönyörűségtől el egy ilyen klassz férfi lábai előtt. Jó játék ez, csak okosan kell játszani.
Kedves Tantus,jo ezt hallani.
A klasszikus szereposztas amit az emberi tarsadalom fejlodesebben hasznalt es ennek persze vannak biologiai alapjai (szulles )az hogy a ferfi a vadasz (ertem figuralisan,a megelheteshez kotelezo dolgok beszerzoje) es az asszony a gyujto (ami korulotte van,ertsd a dolgok felhasznalasa,az otthon megszervezese).Ahol a korulmenyek ezt megengedik es mind a ket fel ezzel egyett ert egy sor konfliktus meg sem szuletik,ha szeretik egymast meg van a harmonia is.A baj az volt,hogy vallasi okoknal fogva de mas anyagi okbol is a ferfi kihasznalta ezt a beszerzesi szerepet,az asszony eltavolodasat a helytol ahol az ertekeket szerzik, a tovabbkepzestol,a penzkeresesi lehetosegektol es igy a ferfi mint az aki ugymond hozz valamit a hazhoz sot neha az egeszet, es igy tole fug a csalad , eluralkodott es uralkodik/uralkodna meg most is az ilyen felfeudalis allamban mint a mienk.O az ur a hazba.Ez ellen a nyugaton meg a XIX szazadban mert akkor volt ott hasonlo helyzet amienkel most, megindult a suffragettek mozgalma abbol kiviragzott az emanciopacioert valo harc.Ezzek a harcosok,en vogue,divatosak lettek es ugy mondd hozzatartozonak talaljak magukat a demokraciaert valo harchoz.Egy par frusztralt kozottuk nem egyforma hanem tulajdonkepen a ferfi szerepet atvevo asszonyt lat idealisnak,tehat a ferfi szerepet felcserelne a noevel ugyanazokat az igazsagtalansagokat most eppen forditott elojellel epitenne ki.Most meg talalhatok ilyen amazonok,de ahogy az ido telik,az emancipacios mozgalom is visszater a realitastol szabott mederbe,olyan lehet majd korulbelul ahogy ezt Ti mar most gyakoroljatok:szeretetten keresztul,a termeszettol adott szerepek megtartasaval de egymas segitesevel,tiszteletevel es halajaval a masik hozzajarulasaert.
Kedves Klia! Nagyon is egyetértek veled, ismét nagyon igaznak tartom, amit írtál. Igen, mindenkinek kell megerősítés, és ezt nem csak szavakkal lehet elérni. Nekem például az nagyon jólesik, hogy a férjem reggel( ha a gyerekekkel vesződtem éjszaka) kérés nelkül hozza a kávémat. Tudom, apróság, de hihetetlenül jól tud esni.
Egyébiránt volt egy heveny vitám a Nők, karrier, önmegvalósítás=kihalunk topicban, ahol néhányan kikérték maguknak, hogy a férfi elvárja, hogy az asszony otthon legyen és otthont teremtsen. A gyereket felneveli a bölcsőde meg a bébiszitter, a férj főzzön, stb. Sajnos, senkit nem tudtam meggyőzni az álláspontomról. Én szeretem, ha a családomnak-férjemnek- jó dolga van. Örülök, ha olyat főzök, ami ízlik neki. Szeretem meglepni őt este, ha hazajön a munkából. De az egészben az a jó, hogy kölcsönös. nehezen hitték el, hogy én tényleg boldog vagyok itthon a kétgyerekkel.
Nem vagyok modern nő, nem építek karriert,
gyereket nevelek. sajnos a mai világban ez értéktelen tevékenység.
Howdy! A vitára vonatkozó szabály nagyon jó. Nálunk a férjem humorérzékének következtében minden vita vihogásba fullad, szerencsére nem vesszük magunkat túl komolyan. : )))
Kedves howdy ,nagyon orulok ennek a vallomasnak.
Ha teoretizalni kell,ez a topic itt ugye alltalanosagokat kivan,amit hasznosithatunk akkor azt mondanam,hogy ritualetok (ha az) ket szereto egymashoz szokott embere ez.A forma talan mindenkinel mas, de ha a sikerul a szerelem kapcsolatba csabitasa utan kialakitani egy egymasal banas modust,azt elkvezitek az felk gyozelem.
Jaj,MARGINAL,zseboroszlanak errol a topicrol Te jutottal eszebe.Biztos nem alaptalanul.Valahogy tud meg hogy keresnek,gyere .
Hahó Mumu. Jó a téma megint!
Javaslom minden párkapcsolatban élő topiclakónak feltenni néhány bűvös kérdést önmaguknak, mint például:
1. mi a fontos? Hogy nekem legyen igazam, megnyerjem a vitát, vagy hogy továbbra is szeressük egymást és béke legyen?
2. Milyen lenne házasságban élni önmagammal? Mi lenne, ha a párom úgy bánna velem, ahogyan én bánok vele?
Az első kérdéskörben nálunk az a szabály alakult ki, hogy a vita győztese jogot formálhat a másik fél hálószobába való becipelésére. Így aztán, ha azt mondom délután háromkor, hogy "nem értek egyet", negyed négykor, hogy "neked van már megint igazad édes" este hatkor már arra sem emlékszünk, hogy vitatkoztunk, a dolgok pedig maguktól a helyükre kerülnek.
A második pont slamposéknak, morgolódóéknak, rosszkedvűéknek, lustáéknak, száradó virágszálaknak szól.
Kb ennyi a titka annak, hogy nekünk még mindíg csillog a szemünk (48 / 37 évesen)
Még egy gondolat a férfi és nő házasságáról,vagy újabban (Milyen szomorú, hogy nem bízva kapcsolatuk életképességében, már össze sem házasodnak) élettársi viszonyáról. Ugye abban megegyezhetünk, hogy a férfi és a nő egymásnak lett teremtve. Kiegészítik egymást, vagy legalább is ki kellene egészíteniük egymást. A Biblia mondja egy helyen: lesznek ketten egy test. És mondjátok meg nekem: talán van olyan köztünk, aki nem szereti a saját testét? Van, aki azt nem kényezteti? Van, aki azt hagyja betegségben, szenvedések közepette elsorvadni? Ugye nincs? Egyikünk sem sült bolond, hogy saját maga ellensége legyen? Na itt van a kulcsa a sikeres férfi és női kapcsolatnak. Addig, amig nem egymásért (itt most nem egyéniségük feladására gondolok) élnek, pontosabban céljuk nem a másik fél felé írányuló önzetlen szeretetük állandó kisugárzása, és annak a másikat építő úgymond önbizalmát erősítő cselekedetekre váltása a cél, addig csak két párhuzamosan, valószínű megszokásból, úgynevezett érdekszövetségből egymás mellett élőkről beszélhetünk. Azért mert házasok lettek, vagy élettársi viszonyban élnek még nem árt megerősíteniük egymást abban, hogy még mindig érdekesek, még mindig fontosak, még mindig nagyon kedvesek és szeretetre méltók egymás számára,és csak ezért érdemes élniük,és együtt egymásért felvenni a harcot az egyre inkább elembertelenedő világban.
Igen is nem kell szégyellni,sőt ki kell mondani a másiknak, hogy örülünk neki, hogy kincs a számunkra. Biztos sokan legyintetek és habókosnak tituláltok. Mégis szilárdan hiszem, sőt tudom: bevalljátok, vagy sem legalább annyira szükségetek (szükségünk) van a másiktól szeretete ilyen formán történő megerősítésre, mint a levegőre. Az oxigént is, mint a levegő alkotó elemét természetesnek vesszük,nem vigyázunk rá. Szennyezük a levegőt, van is belőle éppen elég bajunk. Vigyázzunk egymásra, erősítsük egymást, ne csak napi, heti, Uram bocsáss talán még ritkább betervezett programjai legyünk egymásnak.
Vannak ugyan elkerülhetetlen kötelezettségeink, de mindig tudatosítanunk kell a másikban, akár egy simogatással, akár egy kedves szóval, és utána minden esetben az elmaradt meghitt alkalom pótlásával, hogy nem változott a szívünkben betöltött szerepe, helye. Folytonosan kényeztessük egymást, amig lehet, mert az idő egyszer csak elfogy, vissza nem hozható semmi. És ez ne annak függvénye legyen, hogy hány éve vagyunk egymás társai. Sőt minél régebben vagyunk egymással, annál inkább kell a megerősítés. Hiszen a kapcsolat elején legritkább, hogy ne higgyünk a másik szerelmének erejében, de az évek mulásával? Változik alakunk, öregszünk, betegségek gyötörnek, millió környezeti hatás ér bennünket (szegénység, munkanélküliség, közeli hozzátartozók betegsége, halála), amikor is életben maradásunk elengedhetlen feltétele lesz, a tudat, hogy a másiknak ugyanaz a szeretett lény, kedves kincs maradtunk.
Bocsánat a hosszú elmélkedésért, de hátha Bennetek is elindit valamit.
Kedves Kornel.irjal id egyenesen,nem banod meg.Azt irtad nekem hogy rabeszelted kedvesed az abortuszra,most utana nem lehet mar gyereke,.Ezert vele maradsz bar mar nem szereted.
Rosszul teszed.Az igaz hogy Te vagy a szerencsetlensegenek az oka ha ugy van ahogy iretad,de meg ezzel egyutt sem teheted ot tonkre s magadat egy olyan eletvegeig tarto kapcsolatban amiben Te mar most nem jol erzed magad es valoszinuleg a parod is hamarosan rajon vagy Toled fuggetlenul nem erzi majd jol magat egy formalis kapcsolatba.Ami meg tortent a Ti esetetekbe nem lehet helyre hozni szeretett nelkul.Az elet ilyen konyortelen olykor.Csak mind a ketotok boldogulasaert drukolok.Sajnalom.
Kedves Klia koszonom az egyenes es nagyon osszinte irasodat.Abban ugy latszik igazat adsz hogy a ferfi-noi kapcsolatban a legfontosabb a ....ferfi-noi kapcsolat es nem az ebbol szarmazo tobbi.
A tulzott szeretett igeny csak akkor nyomaszto ha a masik nem el az empatiaval es minimum nem halas egy ilyen dologert hiszen ki nem akarja lenyeztetni es kenyeztetve lenni.A paroselethez hozzatartozik a totalis odafigyeles a masikra.Vagy elfogadod a masik jellegzetes igenyeid vagy nem varhatsz a masiktol sem megertest.
Arrol lehetne talan vitatkozni hogy az asszonynak varnia kell hogy foglalkozanak vele,maskep elszarad.En azt hiszem hogy ilyesmit nem kell megvarni mert az asszony nem egy pasziv tenyezo aktz szorakoztatni kellene,hanem egyutt mindketto fo celja legyen az egyutt elesben a kozos existencia megvedese mellett az EGYUTTELES,az osszes eletben gyujtott elmenyek megosztasa,a gondolatoket,a fajdalmakert es a felelmeket.
Kedves Dys,klaszikusan kepviseled az igen komoly felelosegteljes asszonyt.Ez azzonban azt is mutatja amit a topic nmegnyitasanal irtam:egy komoly asszony elsosorban a gyermek eletre hivasat es annak a felneveleset tartja,Te irod:a legnagyobb boldogsagnak.Neked bologat a tarsadalom ,egyhaz,minden kedves edesanya.
En meg azt mondom hogy itt van egy legtobbeknel az essentialis kesobbi ellentet.A ferfiak tobbsegenek (vannak mare itt emlitett kivetelek is )azzonban a boldogsaga a valasztotjaval valo eletben van,a gyermekek sokszor ohajtott sokszor csak elfogadott mellektermeke a szerelmuknek.
Lehet hogy a gyemek megszuletese utan ,a kozos vedelme, kedvesege kihozza a ferfibol az asszonyatol megkivant angagementet,de a boldogsaga saajt mag kiteljesitese az asszony segitsegevel van.Higyed el Nekem.Te 18 eves korodban mar elhataroztad hogy keresel magadnak egy GYERMEKFELNEVELESERE MEGFELELO PARTNERT,nem egy himet,nem az eletet masik felet,nem hanem egy olyat aki jellemetol ,munkabirasatol es erzesetol fogva nem csak megnemzi a gyermeket de meg vedi gyermeket es anyat hogy nyugodtan teljesedjen ki a termeszet parancsa:ukra es ujra embereket szulni,a geneket tovabb terjeszteni mig a termeszet maga nem mondja most eleg.
Kedves Sarkany,igaz amit a ferfiakrol mondtal,sajnos .De mondok egy paradoxot:a husegesebbek lesznek lomposabba.Azzok akik nem masut keresnek vigaszt,nem mennek tovabb hanem(es most ki ne nevess!)banatukba es megadasukba lesznek azza.Mert a hatasuk nincs mar itt.Mert azaasszoiny mar nem szereti ot annyira mint eddig.Igy erzik es elhiszem nekik.
Ha elolvasnad a megnyito szavaimat megertened miert bvan ez igy.A ferfi egoistanak van programalva (neha a mamaja is hozzajarul)egyszerre nem a vilag kozepe,O a termeszet csodaja es O aki eddi csodalataid pilanatasait kapta el.Mi nem erezukl azokat a genetikusan programalt proprotasat a gyereknek.Jo hogy van,mert ez ifgy szokas.De mi,de mi hol maradunk ? Ezt nem allitas csak info ez a 90% sajnois en is igy lennek.Mert oriasi a szeretett keresem hogy megbirkozak a vilag rosszaival ott kint a falakon tul....
Most abba hagyom,jon a doktorbacsii az injekcios tuvel hozza az influenza bacilust...holnapig jajgatok.Olellek es orulok hogy szeretitek a topicjaimat en meg titeket.Mumu bacsi.