Kedves Fasirt! Régebben azt csináltam, ha aktivizálni szerettem volna a topikot, hogy gyorsan beraktam egy régi rossz versemet (van bőven ilyen raktáron:), s erre jött aztán néhány kritikus észrevétel. Ma már egyre kevesebb a véleményezés, pedig ez tényleg azzal a szándékkal jött létre, hogy segítsünk egymásnak a hibák felmutatásával, vagy javítási javaslattal. Én azért sokat tanultam itt a bölcsebbektől, tapasztaltabbaktól. Na, ez nem azt jelenti, hogy most már jobbakat írok. Nem. Csak jóval kevesebbet.
Na, ezzel is úgy járok mint a Répaköltészettel meg a LIMERICKkel, hogy adok neki enni egy marékkal, hátha magához tér, mire rúg egy-kettőt, aztán megint kinyúvad.
Asztal-alá-esélyem
ábécében mesélem
Bordal futja reggelig
borra mindig nem telik
Cudar ital rabbilincs
cipőmnek már talpa sincs
Drága volt míg szétestem
delirium tremensben
Eszem-iszom túl nagy ár
eszem iszom el ma már
Feleségem lelépett
fújhatom az egészet
Gondolattal tele múlt
gondtengerbe belefúlt
Ha az ember kicsapong
háromakós ... feje kong
Inog minden alattam
ingemet is elittam
Jöhetnek rám kerubok
józan ésszel berúgok
Kutatok a kukába
kutya sem vesz kutyába
Lakásom csak véletlen
lehet már az életben
Mehetek a világnak
mindenhonnan kivágnak
Nem születtem burokban
nyakam körül hurok van
Oltár előtt szent a bor
öreg papom szónokol
Prédikálja a vizet
persze rundot nem fizet
Rám nem hat a szentmise
rohanok a semmibe
Sejtem hogy az enyészet
sejtjeimben tenyészhet
Tehetségem e napon
tál lencséért eladom
Utódot itt nem hagyok
ütődött még nem vagyok
Világolhat holdvilág
virágozhat borvirág
Zűrzavar és borzalom
zeng az összes bordalon
Ezuttal ellentmondok : én általános alanyként fogom fel a 'kan'-t...
Látszik egyébként az egészrôl, hogy kiérlelt mű, több napos csiszolás csodás végeredménye... :))
Kitűntetô helyen befér egy remélhetôleg egyszer megjelenô IndexFórum-antológiába...
Nagy tehetség ! Rég nem mulattam ennyit, és nem kellett hozzá se sör, se bor, csak a kifejezés hatóereje...
Kár, hogy ilyen hülye neve van ennek a topiknak : "önképzôkör" (amit mindig utáltam, az egész ország egy nagy önképzôkör), különben állandó tag lennék, feltéve, hogy bevesznek...
oly fájón kék az ég ma,
melynél a végtelen tágabb nem lehet.
A nyír bolondul kap a légbe.
Dobol fönn a menny és lenn a föld.
Lüktet a homok.
Vele lüktetek,pora én vagyok.
Fulladozom...
Hagyjatok.