Keresés

Talán használható...

Egy profibb kinézetű, jó felbontású, pedig itt; https://workdrive.zoho.eu/file/9n58u922cc46c56764ffda5631defedff9f1a

Kezdjük azzal, hogy most már egészen nyilvánvaló: te nem forrásokat értelmezel, hanem előre legyártott dogmát próbálsz minden forrásba belepréselni. Ha Dánielben szerepel „káldeusok nyelve”, akkor szerinted az egész Tóra káldeus arámi lett. Ha Philón a zsidókat „káldeusoknak” nevezi, akkor szerinted ő igazolja a 94 könyves Ezsdrás-elméletedet. Ha Komoróczy Géza „ó-kánaáni mássalhangzó-írásról” beszél, akkor szerinted az a héber nyelv nemlétének bizonyítéka. Ha egy halbturni amuletten görög betűkkel átírt héber Semá van, akkor szerinted az Ezsdrás-féle titkos táblák nyomára bukkantunk. Ez már nem érvelés, hanem szentírási és filológiai origami: addig hajtogatod a papírt, míg a végén mindenből ugyanaz a kis „Róma-hamisított” papírsárkány lesz.

Dániel 1,3–4 valóban azt mondja, hogy a babiloni udvarba vitt júdai ifjakat megtanították „a káldeusok írására és nyelvére”. Csakhogy ebből csak az következik, amit a szöveg mond: a királyi udvar szolgálatára kiválasztott foglyokat megtanították a babiloni-káldeus udvari műveltség nyelvére és írására. Pont. Nem azt mondja, hogy Mózes könyvei káldeusul íródtak. Nem azt mondja, hogy Ezsdrás 94 könyvet arámiul újradiktált. Nem azt mondja, hogy a héber nyelv nem létezett. Te úgy bánsz ezzel az egy mondattal, mintha Dániel könyvének végére oda lenne írva: „és ezennel a teljes ószövetségi héber nyelvet eltöröljük”. Nincs ott. Ezt te írod oda fejben, tintát spórolva, de bátorságban bővelkedve.

A „káldeusok nyelve” Babilon udvari, tudományos, politikai és adminisztratív közegére utal. Az, hogy Dánielt és társait erre megtanították, éppen azt feltételezi, hogy ezt nekik tanulniuk kellett. Ha ez lett volna eleve a saját népük szentírási nyelve, akkor Dániel 1,4 nem arról beszélne, hogy a babiloni udvarban megtanítják őket rá. A te logikád olyan, mintha abból, hogy egy magyar diplomatát megtanítanak franciául, azt vezetnéd le, hogy a magyar alkotmány eredetileg francia nyelven íródott. Ez nem következtetés, hanem nyelvészeti botladozás ünnepi ruhában.

Philónnal kapcsolatban is ugyanazt a bűvészmutatványt adod elő. A belinkelt Ókor-folyóiratbeli tanulmány valóban azt írja, hogy Philón Alexandria egyik vezető zsidó családjából származott, részt vett a Caligulához induló zsidó követségben, és műveinek döntő része a Septuagintához, főként Mózes öt könyvéhez kapcsolódik. Csakhogy ugyanez a forrás nem azt mondja, hogy Philón „káldeus anyanyelvű bibliafilológus” volt, hanem éppen azt, hogy Philón számára a Septuaginta a héber Biblia tökéletes megfelelője volt, sőt a jegyzet kifejezetten közli: Philón „káldeusoknak” általában a zsidókat nevezi, és a szerzők szerint viszonylag általánosan elfogadott, hogy Philón feltehetően nem tudott héberül. Ez nem a te állításodat támasztja alá, hanem alávágja, mint a rosszul ácsolt szószéket.

Tehát amikor Philón a „káldeus” kifejezést használja, nem egy modern nyelvészeti leltárkönyvet vezet, nem azt állítja, hogy a Tóra eredeti nyelve babiloni arámi, és főleg nem azt, hogy Ezsdrás 94 könyves apokaliptikus újraírása történeti jegyzőkönyv. A belinkelt tanulmány szerint Philón a Septuagintát értelmezi, és számára a görög fordítás olyan tekintélyes, mintha Mózes eredeti intencióját közvetlenül közvetítené. A „káldeus” megjelölés itt Philón saját hellenisztikus zsidó szóhasználatában mozog; a forrásod jegyzete szerint a zsidók megjelölése, nem pedig annak bizonyítása, hogy a Tóra arámi nyelvű ősszövegből készült.

Különösen mulatságos, hogy ugyanazt a tanulmányt idézed, amely leírja Philón filozófiai és allegorikus módszerét, majd úgy teszel, mintha Philón valamiféle szigorú, modern összehasonlító sémi filológus lett volna. A forrásod világosan mutatja: Philón görögül ír, görög filozófiai kategóriákkal dolgozik, a Septuagintát használja, és allegorikus módszerrel értelmezi a Tórát. Ő nem a te „káldeus arámi 94 könyv” elméleted per koronatanúja, hanem egy alexandriai zsidó értelmiségi, aki a görög Biblia tekintélyét védi. Ezt lehet tisztelni, lehet elemezni, de nem lehet vele azt bizonyítani, amit te belemagyarázol.

Aztán jön az a vádad, hogy a „római császárok egyháza” megpróbálja Philónt úgy feltüntetni, mintha ateista filozófus lett volna. Ezt honnan szedted? A saját linkeden szereplő tanulmány az első sorokban Alexandriai Philónnak nevezi, zsidó családból származtatja, zsidóüldözésről, császárkultusz elleni követségről, Tóra-magyarázatokról, Mózes-életrajzról beszél. Hol van itt az „ateista filozófus”? Sehol. Ez megint az a módszered, hogy előbb kitalálsz egy ellenfelet, aztán hősiesen legyőzöd. Csak hát a papírsárkányodnak ezúttal sem volt foga.

Komoróczy Gézára való hivatkozásod sem ment meg. Komoróczy valóban jelentős magyar hebraista és assziriológus volt; ezt a saját linkeden is olvasni lehet. Éppen ezért különösen kínos, hogy az ő szaktekintélyét próbálod arra használni, amit ő maga sem mondott. A hivatkozott mondatban az áll: „ó-kánaáni mássalhangzó-írás”. Írás. Betűforma. Paleográfiai típus. Nem az áll, hogy „a Tóra eredeti nyelve nem héber, hanem ó-kánaáni”. Nem az áll, hogy „héber nyelv nincs”. Nem az áll, hogy „a maszoréták káldeus arámi félbibliát gyártottak”. Te az „írás” szóból „nyelvet”, a „mássalhangzó-írásból” teljes bibliai nyelvtörténetet, Komoróczyból pedig saját magadnak díszletet csinálsz. Ez nem tisztelet a szaktekintély iránt, hanem idézet-csempészet.

Az írásrendszer és a nyelv különbségét nem lehet megúszni. Magyarul latin betűkkel írunk, mégsem latinul beszélünk. A szerb írható cirill és latin betűkkel is, de attól nem lesz két nyelv. A korai izraelita/júdai héber szövegek olyan írásformákat használtak, amelyek a kánaáni alfabetikus hagyományból fejlődtek. Ettől a nyelv még nevezhető hébernek a nyelvészeti osztályozásban. A héber ugyanis a kánaáni nyelvek közé tartozik; a Britannica kifejezetten úgy írja le, hogy a legismertebb ókori kánaáni nyelv a klasszikus héber, és a héber nyelv történetének első nagy szakasza a bibliai vagy klasszikus héber, amelyben a Héber Biblia nagy része íródott.

Te azt hiszed, hogy ha valamire azt mondják: „kánaáni nyelvcsalád”, akkor azzal cáfolták a „héber” megnevezést. Ez olyan, mintha azt mondanád: „a magyar finnugor nyelv, tehát nem magyar”. A „héber” nem a kánaáni rokonság tagadása, hanem azon belül egy konkrét nyelvi ág, történeti és irodalmi hagyomány megnevezése. A „kánaáni” tágabb kategória, a „héber” szűkebb. Aki ezt összekeveri, az nem a 19. századi „hébermániát” leplezi le, hanem azt, hogy az alapfogalmaknál megbotlott.

A Hinnom-völgyi ezüsttekercsekkel kapcsolatban is ugyanebbe az árokba esel. Ha a szöveg korai mássalhangzó-írással készült, az nem bizonyítja, hogy a héber nyelv nem létezett. Ellenkezőleg: a bibliai szöveghez közeli, fogság előtti júdai nyelvi és vallási hagyomány egyik legfontosabb tanúja. Az, hogy a jelek korai, kánaáni eredetű betűformákhoz tartoznak, nem változtatja a szöveget valamiféle „ó-kánaáni, nem héber” ellennyilatkozattá. A nyelvész nem úgy dolgozik, hogy meglát egy régi betűformát, és rögtön kitörli a nyelvtörténetet. Ezt csak te csinálod, mert a rendszerednek szüksége van rá.

Az Ébál-hegyi ólomtábla ügyét is úgy rángatod ide, mintha már lezárt tudományos ítélet volna. A saját korábbi linkjeid is jelezték, hogy a lelet datálása és olvasata vitatott, nem zárt régészeti kontextusból került elő, és a publikálás módja miatt több kutató óvatosságra intett. De még ha el is fogadnánk a legmerészebb olvasatokat, abból sem következne, hogy a „héber nyelv” nem létezett. Legfeljebb azt mutatná, hogy korai alfabetikus, proto-kánaáni jellegű írással rögzítettek egy szöveget. Ismét: írásrendszer nem egyenlő nyelvvel. Te ezt már ötödször kevered össze, és minden alkalommal úgy teszel, mintha új leleplezést tettél volna.

Most térjünk rá 4Ezsdrásra, mert itt válik igazán látványossá a kártyavár. A Church of God-oldalról idézett magyar fordítást úgy kezeled, mintha közvetlen mennyei jegyzőkönyv volna. De az a link nem kritikai kiadás, nem kánontörténeti bizonyíték, hanem egy modern felekezeti oldalon közölt fordítás. A 2Ezsdrás/4Ezsdrás szakirodalmi bevezetői egészen mást mondanak: a könyv összetett irat, magja a 3–14. fejezetekben található zsidó apokalipszis, amelyet általában az első század vége felére datálnak; az 1–2. és 15–16. fejezetek későbbi keresztény betoldások. A United Bible Societies fordítói bevezetője ezt világosan összefoglalja, és azt is megjegyzi, hogy a könyvet sem a zsidóság, sem a kereszténység általánosan nem tekintette kánoni Szentírásnak.

Ez döntő. Te úgy használod 4Ezsdrást, mintha az Ezsdrás korabeli történeti forrás volna. A valóságban a könyv magja a Kr. u. 70 utáni zsidó apokaliptikus irodalom világába tartozik, a jeruzsálemi templom pusztulása utáni trauma teológiai feldolgozásának egyik műve. Ezért helyezi a történetet Ezsdrás korába: apokaliptikus álneves irodalmi keretben beszél saját korának válságáról. Ebből titkos, 94 könyves, káldeus arámi táblagyűjteményt gyártani olyan, mintha valaki a Jelenések könyvéből meteorológiai naptárt akarna szerkeszteni jövő júliusra. Lehet vele nagyot mondani, csak komolyan venni nem lehet.

Tertullianust is úgy idézed, mintha ő 4Ezsdrást kanonizálta volna. Nem tette. A tényleges helyzet sokkal prózaibb: Tertullianus A nők öltözetéről című művében Énók könyvének védelme közben hozza fel azt a hagyományt, hogy a zsidó irodalom iratai a babiloni pusztítás után Ezsdrás által helyreállíttattak. Ez egy apologetikai érv Énók mellett, nem 4Ezsdrás kánonjogi kihirdetése, nem 94 könyves könyvtári katalógus, és nem bizonyíték arra, hogy a katolikus kánon „eltüntette a Szentírás felét”.

A „táblák” ügyében is ugyanaz a gyerekes szó szerinti olvasás történik. A 4Ezsdrásban szereplő író-táblákat te régészeti adattá változtatod: mintha Ezsdrás és társai ténylegesen fennmaradó, magánhangzós, görög betűs, káldeus arámi táblákra írták volna a teljes Szentírást. Az apokaliptikus szöveg azonban nem levéltári jegyzőkönyv. Az „ismeretlen betűk” motívuma a kinyilatkoztatás rendkívüliségét jelzi, nem azt, hogy a Hexapla második oszlopa vagy a halbturni amulett ennek a 94 könyvnek a maradványa. Te minden irodalmi képet szó szerint nyelsz le, aztán csodálkozol, hogy emésztési zavar lesz belőle.

A Hexapláról szóló állításod különösen árulkodó. Azt mondod, Órigenész Hexaplájában volt egy „arámi szövegű írás görög betűs átírással”, és ez talán az Ezsdrás-féle eredeti másolata lehetett. Nem. A Hexapla ismert szerkezete: első oszlopban a héber szöveg héber betűkkel, másodikban a héber szöveg görög betűs átírásban, majd Aquila, Symmachus, a Septuaginta és Theodotion görög fordításai. Ezt a Katolikus Enciklopédia és más összefoglalók is így ismertetik. Nem arámi Ezsdrás-tábla, hanem héber szöveg görög betűs transzliterációja.

Vagyis amit te „káldeus arámi görög betűs eredetinek” nézel, az a szakirodalom szerint héber szöveg görög betűkkel átírva. Ez megint az a pillanat, amikor a forrásod nem segít, hanem pofon vág. A Hexapla éppen azt mutatja, hogy Órigenész tudatosan összevetette a héber szöveget a görög fordításokkal. Nem azért, mert egy titkos arámi táblakönyvtárat keresett, hanem mert a keresztény és zsidó szöveghagyomány viszonyát akarta vizsgálni.

A halbturni amulettre való hivatkozásod szintén öngól. A belinkelt cikk nem azt mondja, hogy arámi szöveget találtak, hanem kifejezetten azt: görög betűkkel írt héber felirat olvasható rajta, a Semá-ima szövege. A cikk később is azt mondja, hogy a gyermek nyakába a Semá-ima görögül átírt héber szövegét akaszthatták. Te ebből azt hozod ki, hogy lám, Ezsdrás könyvei görög betűs arámi szövegben léteztek. Ez nem következtetés, hanem filológiai bűvészmutatvány: a kalapból nem nyúl jön elő, hanem saját előfeltevésed, csak már megint sálat kötöttél rá.

Az a megjegyzésed, hogy „Isten görög betűkkel iratta le a Szent Könyvek szövegét, hogy megkönnyítse a fordítók munkáját”, egyszerűen bizonyítatlan teológiai fantázia. A halbturni amulett egy diaszpórabeli zsidó imaemlék. A görög betűs átírás teljesen érthető olyan közegben, ahol a zsidók vagy környezetük görög nyelvi és írásbeli kultúrában éltek. Ebből nem lehet visszavetíteni egy Ezsdrás-kori, Isten által direkt fordítóknak optimalizált görögbetűs szentírás-projektet. Ez már nem a szövegből fakad, hanem a te fejedben épített mitológiai gépezetből.

A karaitákra való hivatkozásod ugyanez a műfaj. A középkori karaita polemika, amely szerint Isten eredetileg magánhangzókkal és hangsúlyjelekkel adta a Tórát, nem történeti bizonyíték Ezsdrás magánhangzós tábláira. Ez középkori vita a szöveg rögzítéséről, olvasásáról, hagyományáról. A karaiták a rabbinikus hagyománnyal szemben más szöveg- és olvasati elveket képviseltek; ebből azonban nem következik, hogy ők titkos régészeti tanúi lettek volna a 4Ezsdrás 94 könyvének.

A maszorétákról szóló rész pedig a szöveged egyik legnagyobb félreértése. A maszoréták nem a Talmudból „hoztak létre Bibliát” a 9–10. században. A Britannica összefoglalója szerint a maszoréták a hagyományos héber szöveget gondosan rögzítették, magánhangzójeleket, hangsúly- és szünetjeleket adtak hozzá, hogy a helyes kiejtést és zsinagógai felolvasást biztosítsák; a szöveg minden szavát és betűjét gondosan ellenőrizték. Ez nem „félbiblia gyártása”, hanem a már létező mássalhangzós szöveghagyomány vokalizálása és védelme.

A Misna, Talmud, Szóferim és maszoréták összekeverésével pontosan azt csinálod, amit másokon kérsz számon. A Szóferim traktátus nem a Misna egyik rendes traktátusa, hanem a kisebb traktátusok közé tartozó, késői és vegyes anyagú rabbinikus mű; a Sefaria összefoglalója szerint valószínűleg a 8. században állították össze Izraelben, bár korábbi anyagokat is tartalmaz, és főként Tóra-tekercsek írásával, bibliai szavak helyesírásával és nyilvános felolvasással foglalkozik. Tehát amikor gúnyolódsz a „soferimezésen”, közben éppen te kevered össze a kategóriákat: Misna, Talmud, kisebb traktátus, maszoréta apparátus, bibliai mássalhangzós szöveg — nálad mind egy nagy talmudista üstben fő.

És itt különösen komikus a tanító bácsis hasonlatod. Hosszan mesélsz egy alulművelt tanítóról, aki nem tudta, hogyan kell írni a „házi feladatot”, miközben te ugyanabban a bekezdésfolyamban összecsúsztatod a Talmudot, a maszorétákat, a Szóferimet, a 4Ezsdrást, a Hexaplát, a halbturni amulettet és Philónt. Ha ez magyar dolgozat volna, nem elégtelen járna rá, hanem külön szülői értekezlet.

Azt is mondod, hogy a kumráni tekercsekkel ne fárasszalak, mert azok „tekercsek és nem könyvek”. Ez a mondat tökéletesen megmutatja, milyen erőltetett a rendszered. Az ókorban a „könyv” nem modern keménytáblás kötetet jelentett ISBN-számmal és puha borítóval. Tekercsben, kódexben, táblán, pergamenen, papiruszon rögzítették a szöveget. Egy „könyv” tekercs formájában is könyv. Amikor Jeremiás tekercsét felolvassák, amikor a zsinagógában Ézsaiás könyvét adják Jézusnak, amikor az iratokra hivatkoznak, nem modern nyomdai kötetekről van szó. A „tekercs nem könyv” érved olyan, mintha azt mondanád: „az e-könyv nem könyv, mert nincs papírszaga”. Szellemesnek gyenge, bizonyításnak nulla.

A Jézus által Názáretben olvasott Ézsaiás-könyv sem azt bizonyítja, hogy „az első században még a teljes 94 könyves írás megvolt”. Azt bizonyítja, hogy Ézsaiás könyve megvolt és liturgikusan használták. Jusztinosz és más keresztény írók ószövetségi idézetei azt bizonyítják, hogy az Ószövetség könyvei keresztény használatban voltak. De ezekből nem következik, hogy létezett egy teljes, 94 könyves, Ezsdrás-féle táblakorpusz, amelyet aztán Jeromos és „bandája” eltüntetett. Ez megint az a módszered: ha találunk egy könyvet, rögtön feltételezel mellé még kilencvenhármat, majd aki nem látja őket, azt vádolod meg eltüntetéssel.

Jeromosra vonatkozó vádad is csak fantázia. Azt sugallod, hogy valami zsidó rabbi „odaadta” neki a Szentírást, ő pedig a római császárok egyházának képviselőjeként hozzájárult a 94 könyv eltüntetéséhez. Semmilyen bizonyítékot nem adsz. Csak mesélsz. Jeromos héber tanítóktól tanult, zsidó szöveghagyományt használt, fordított, vitatkozott, és igen, a héber szöveghez való visszatérése vitát váltott ki még Ágostonnal is. De ebből összeesküvést csinálni, amelyben Jeromos a „képeket és szobrokat tisztelő” római rendszer ügynökeként eltünteti Ezsdrás titkos könyvtárát, már nem történetírás, hanem vallási krimi, csak sajnos rosszul megírva.

A Leningrádi kódexet is úgy állítod be, mintha a világ nagy szerencsétlensége lett volna. Pedig a Leningrádi kódex nem „borjúistenes félbiblia” létrehozása, hanem a maszoréta hagyomány egyik legfontosabb fennmaradt tanúja. Lehet beszélni a maszoréta szöveg és a Septuaginta eltéréseiről, Qumránról, a szamaritánus Pentateuchusról, a Vulgatáról, a Pesittáról, a régi latin fordításokról. Ez valódi szövegkritika. Amit te csinálsz, az nem az: nálad minden, ami nem illik a 94 könyves káldeus mesébe, „borjúisten-fertőzés”.

A Marcionnal kapcsolatos kitérőd is félrevisz. Igen, Marcion elvetette az Ószövetséget, saját csonkított kánont használt, és az ősegyházi írók keményen felléptek ellene. De ebből nem következik, hogy a katolikus cölibátus Marcion tanából ered, vagy hogy a katolikus kánon Marcion szellemében „kirekesztette” az Ószövetséget. Éppen ellenkezőleg: a katolikus Egyház Marcion ellenében ragaszkodott ahhoz, hogy az Ószövetség a keresztény Szentírás része. Irenaeus egyenesen azt tanítja, hogy az apostolok egyetlen Istent hirdettek, a menny és föld Teremtőjét, akit a törvény és a próféták is hirdettek; ez szöges ellentéte annak, amit te a „római egyház ószövetség-ellenességéről” kitalálsz.

És ha már Irenaeus: ő megint nem a te oldaladon áll. Irenaeus nem titkos 94 könyves, henoteista, anti-római mozgalmat hirdetett, hanem az apostoli Egyház tanúságára hivatkozott az eretnekek ellen. A római egyház apostoli eredetét, Péter és Pál tanúságát, a püspöki utódlást és az apostoli hagyomány nyilvános őrzését hozta fel érvként azokkal szemben, akik titkos tanokra és külön utas utakra hivatkoztak. Ez kínos neked, mert a te módszered pontosan az, amit Irenaeus támad: magánrendszert építesz, majd minden nyilvános apostoli hagyományt hamisításnak nyilvánítasz.

A végső teológiai részben pedig ismét előadod a „más Isten, más Krisztus” refrént. A te rendszered szerint sok isten van, köztük egy felkent főisten, aki az ember Jézus testébe költözött harmincéves korától a halála előtti estéig. Ez nem keresztény hit, hanem egy saját készítésű henoteista-nesztoriánus konstrukció. Az apostoli hit szerint „az Ige testté lett”, nem „az Ige ideiglenesen beköltözött egy külön emberbe”. A Fiú nem külön isten a sok közül, akit egy magasabb isten felkent; a Fiú az Atyától öröktől születő Ige, aki által minden lett. Te a megtestesülést lakhatási viszonnyá zülleszted: mintha Jézus teste egy albérlet volna, amelyből a Logosz a halála előtt kiköltözött. Ez nem evangélium, hanem krisztológiai bérleti szerződés.

Tertullianust sem tudod magad mellé állítani, bármennyire próbálod. Ő a 3. század elején már világosan beszél az egy Istenről, a Fiúról mint az Atya Igéjéről, akiben minden lett, és az Atya, Fiú, Szentlélek rendjéről. A Praxeas ellen című művében kifejezetten beszél a Háromság rendjéről és az egy isteni lényegi egységről; vagyis jóval a te „római császári találmány” meséd előtt ott van a trinitárius gondolkodás egyik klasszikus latin formája.

A te rendszered tehát nem azért nem katolikus, mert „visszatért az eredetihez”, hanem azért, mert szétszedte az eredetit. Szétszeded Izrael Istenét egy „Istenek Istene” nevű főistenné. Szétszeded Krisztust Logoszra és ember Jézusra. Szétszeded a Szentírást egy nyilvános és titkos 94 könyves fantomkönyvtárra. Szétszeded a nyelvtörténetet „káldeus arámi” és „ó-kánaáni” rögeszmékre. Szétszeded a kánont, a maszoréta hagyományt, a Septuagintát, Philónt, Órigenészt, Tertullianust és Irenaeust — majd a romok tetején kijelented, hogy mindenki más tagadja a valóságot.

Nem, barátom. Itt nem a katolikus hit tagadja a valóságot. A katolikus hit el tudja helyezni Philónt Philónként, 4Ezsdrást apokaliptikus iratként, a maszorétákat szöveghagyományozóként, a Hexaplát szövegkritikai műként, a halbturni amulettet diaszpórabeli zsidó imaemlékként, a kánaáni nyelvcsaládot nyelvtörténeti kategóriaként, a hébert pedig azon belül bibliai nyelvként. Te vagy az, aki mindent egyetlen kényszeres sémába tuszkol: „Róma hamisított, héber nincs, JHWH borjúisten, 94 könyvet eltüntettek, Jézus külön ember.”

Ez a séma nem apostoli hit. Nem tudomány. Nem filológia. Nem patrisztika. Ez egy magánmitológia, amelynek a főpapja, zsinata, fordítója, kánonbizottsága és inkvizítora egy személyben te vagy. És pontosan ezért omlik össze: mert nincs rajta kívül sem történeti alap, sem egyházi folytonosság, sem szövegkritikai fegyelem. Csak hangos vádak, túl nagy betűk, túl kevés bizonyítás.

A keresztény válasz egyszerűbb és erősebb: egy Isten van, Atya, Fiú és Szentlélek; egy Úr Jézus Krisztus van, nem két Krisztus; egy apostoli hit van, nem titkos 94 könyves önkiszolgáló pult; és a Szentírás nem a te káldeus-ó-kánaáni álomgépedből kapja tekintélyét, hanem abból az apostoli Egyházból, amelyben olvasták, őrizték, másolták, magyarázták és továbbadták. A te rendszered pedig, bármennyi Philón-idézettel, félreértett Komoróczy-sorral, modern felekezeti Ezsdrás-linkkel és félreolvasott amulettel támasztod is ki, nem áll meg. Nem azért, mert túl merész, hanem mert túl rosszul van összerakva.

javitok!

Felolvasni pedig héberül olvasták fel.  (5Móz 6:4)
mert még azt hinné valaki, hogy márkot olvassák héberül. :)

Amit idéztél. :)

"

Ez megmagyarázza, hogy miért találtak nem messze Bécstől egy a i.u.2-3. századra datált bibliai idézetet, amit arámi nyelven de nem mássalhangzós írással írtak.

A bécsi egyetem régészei egy 2,2 cm hosszú arany lemezkét találtak egy római kori gyermeksírban. A lapkán görög betűkkel írt héber felirat olvasható: a „Halld Izrael…”  kezdetű Semá-ima, amely a zsidóság legfontosabb hitvallása. A Fertő-tótól keletre, a magyar határ közelében fekvő Halbturnban (Féltorony) most előkerült lelet az első emléke a mai Ausztria területén élt ókori zsidóságnak.

 Az arany amulettet, amelynek szövegét először olvashatatlannak tartották, 2006-ban fedezte fel egy bécsi régész. A gyermek egy ezüstből készült amulett-tokot hordott  a nyakában, ebbe helyezték el az arany el a 2,2 cm hosszú arany lemezt, amelyen a következő görög betűkel írt, de héber szövegű felirat volt olvasható: „Szüma Iszraél, adóne elón adón a[---]”. Ez a mondat nem más, mint a zsidó vallás legfontosabb imnádsága, az ún. Semá-ima: „Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!” (5Móz 6:4). Az ima elsődleges fontosságát a Názáreti Jézus is hangsúlyozta: „Akkor odament hozzá az írástudók egyike, aki hallotta az ő vitatkozásukat, és tudva, hogy [Jézus] jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik az első minden parancs közül? Jézus pedig felelt neki: Minden parancs közül az első: Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr” (Mk 12:28–29). 

https://bibliairegeszet.blog.hu/2008/03/15/halld_izrael_ima_arany_amuletten "

Jézus és a törvénytudó, valszinüleg arámiul beszéltek.
Márk szövege görög koine. 
Felolvasni pedig héberül olvasták fel.

az amulet nem Jézus szavait idézi. Jézus idézi korábbi szöveget, ami héber nyelven volt irva...

Mielött kontráznál, mutatom;

Héberül igy néz ki;
שְׁמַע יִשְׂרָאֵל יְהוָה אֱלֹהֵינוּ יְהוָה אֶחָד
Semá Jiszráél, Adonáj Elohénu, Adonáj Echád.

Arámi igy nézne ki;
שְׁמַע יִשְׂרָאֵל מָרֵי אֱלָהֵינָא מָרֵי חַד
Šemaʿ Yisraʾel, Maré Elāhénā, Maré ḥad.

görögül;
ΣΥΜΑ ΙΣΤΡΑΗΛ ΑΔΩΝΕ ΕΛΩΗ ΑΔΩΝ Α
שְׁמַע יִשְׂרָאֵל יְהוָה אֱלֹהֵינוּ יְהוָה אֶחָד

A többire is átfutott reakció, de nem tartom érdemesnek a kifejtését. 
a lényeg, hogy nagyon kavarsz. Hogy ez mennyire szándékos, vagy ismeret hiány nem keresem az értelmét. :)

Szóval héberül van az a görög.

Melyik görög van héberül?

Nem arámi, hanem héber!

MI héber?

Nem arámi, hanem héber!
https://brill.com/view/journals/jaj/1/1/article-p43_4.xml 

Nagyon sok dolgot keversz. :)
Tiszta összeesküvés elmélet az egész. De, nincs annyi időm, hogy felvonultassam.
Szóval héberül van az a görög.

JEHOVA TANÚI AZT HISZIK,HOGY LÉTEZIK EREDETI BIBLIA.

A valóság az, hogy az eredeti  volt az a szöveg, amelyeket Isten prófétái a Földi életükben leírtak.

Ezekből egy példány sem létezik. Ezdrás negyedik könyvéből megtudjuk, hogy Jeruzsálem pusztulása

idején ezek mind elpusztultak.

4 Ezra 14

[19] Akkor feleltem neki, mondván: „Hadd szóljak a te színed előtt, Uram.

[20] Mert íme, elmegyek, ahogy parancsoltad, és inteni fogom a most élő embereket; de ki fogja figyelmeztetni azokat, akik majd csak ezután születnek meg? Mivel a világ sötétségben van, és a lakosai világosság nélkül.

[21] Mert a te törvényedet elégették, és így senki sem ismeri már a dolgokat, melyeket Te cselekedtél, vagy amelyeket cselekedni fogsz.

[22] Ezért, ha kedvességet találtam előtted, küldd el a Szent Szellemet nekem, és én majd leírok mindent, ami a világban történt a kezdettől fogva, mindazokat a dolgokat, melyek írva voltak a te törvényedben, hogy az emberek megtalálhassák az ösvényt, és hogy azok, akik az utolsó időkben élni szeretnének, életet találhassanak."

[23] Felelt nekem, mondván: „Menj, gyűjtsd össze a népet, és mondd meg nekik, hogy ne keressenek téged negyven napig.

[24] És készíts elő magadnak sok író-táblát, és vidd magaddal Sareát, Dabriát, Selemiát, Etánuszt és Ázielt – őket ötüket, mert ezek megtanultak gyorsan írni;

[25] És gyere vissza ide, és én meggyújtom majd szívedben az értelem lámpását, amely nem fog kialudni, amíg be nem fejezed, amit le kell írnod.

[26] És amikor befejezted, néhány dolgot nyilvánosságra hozhatsz majd, de lesz néhány, melyet titokban kell a bölcseknek átadnod. Holnap ebben az órában elkezded az írást."

Azt tudni lehet, hogy az első században még a teljes Írás létezett. 

Ezt nemcsak Philon Júdeus igazolta, hanem az Evangéliumokból is tudjuk, hogy az Úr Jézus a Názáreti Zsinagógában olvasott Ésaiás próféta könyvéből.

Az első és a második században számos keresztény író idézett az Ó szövetség írásaiból.

Jusztinosz írásából az is kiderül, hogy a zsidók létrehoztak maguknak egy olyan szöveget, amely eltért a Septuagintától. 

 Órigenész Adamantiosz (Alexandria 184-186 körül – Türosz, 254) görög nyelven alkotó egyiptomi ókeresztény teológiai író, exegéta, azaz a szentírás-magyarázat tudósa. Az alexandriai iskola egyik legkiemelkedőbb korai alakja, állítólag készített egy  6 szövegváltozatot összevető, 50 kötetes Ószövetség-kiadást.

 Amikor Órigenész tizenhét éves volt, a római császár kibocsátott egy rendeletet, amely bűncselekménynek minősítette, ha valaki megváltoztatta a vallását. Órigenész apját börtönbe vetették, mivel keresztény lett. Fiatalos buzgalomtól fűtve Órigenész elhatározta, hogy követi apját a börtönbe és a vértanúhalálba. Az anyja átlátta a helyzetet, ezért elrejtette Órigenész ruháit, hogy ne tudjon elmenni otthonról. Órigenész egy levélben így kérlelte apját: „Óvakodj attól, nehogy ránk való tekintettel megváltoztasd véleményedet!” Leonidasz szilárd maradt, így hát kivégezték, a családja pedig ínségre jutott. Órigenész azonban már előrehaladt a tanulmányaiban annyira, hogy görög irodalmat oktatva támogatni tudja anyját és hat öccsét.

Hogy Origenész rendelkezett-e a Szent könyvek Ezsrás idejében keletkezett példányaival is az nem derül ki.Tudniillik az általa öszegyűjtött kéziratok eltűntek. Ráadásul   Demetriosz, alexandriai püspök a 230-as évek elején (kb. 231-232-ben) megfosztotta Origenészt  a papságtól és eltiltotta a tanítástól, majd zsinatot hívott össze, amely kiközösítette őt az alexandriai egyházból. Ennek oka az volt, hogy Origenész a püspök engedélye nélkül, palesztinai püspök barátai által lett presbiterré (pappá) szentelve.Később, az 5. és 6. században (különösen az 553-as II. konstantinápolyi zsinaton) az origenista viták során az egyház formálisan eretneknek nyilvánította és elítélte az elhunyt Origenész tanaival együtt. 

Origenészt tizennyolc éves korára már jól ismerték a kereszténységről tartott előadásairól. Ő azonban aggódott, nehogy félreértsék a nők körében tapasztalt népszerűségét, ezért szó szerint véve Jézus szavait (Máté 19:12), önmagát kasztrálta. Éretlen, elhamarkodott cselekedet volt, melyet később, az évek során nagyon megbánt.

Hogy Origenész eljutott-e az igaz hitre élete során azt nem tudhatom. Az azonban bizonyos, hogy még nem volt része, tagja a római császárok által a 4. században létrehozott egyháznak és nem imádta Róma háromarcú istenét.

Tanítása se alapozta meg a római császárok istenmodelljének igazolását, sőt annak a lehetőségét egyenesen kizárta. Ez lehetett az oka, hogy évszázadokkal halála után a római császárok egyházának kényelmetlenné vált, ezért eretneknek nyilvánították. Valószínűleg ekkor semmisítették meg írásait is.

Ami Origenész Hexaplájával kapcsolatban megragadta a figyelmemet,az nem más, hogy a Hexapla tartalmazott egy arámi szövegű írást görög betűs átírással.

Ez lehetett az az írás, vagy annak a másolata, amit Isten közreműködésével Ezsdrás és öt írótársa készített. Ezsdrás 4. könyvében ugyanis az van írva, hogy az írók olyan betűket ahsználtak, amelyet korábban nem ismertek, de a nyelvezete káldeus arámi volt.

4.Ezra 14

[42] És a Magasságos értelmet adott az öt férfinak is, és váltásban írták, amiket diktáltam, olyan betűkkel, melyeket korábban nem ismertek. Negyven napig ültek, és nappal írtak, és éjjel ették kenyerüket.

COG - II Ezsdrás / IV Ezsdrás

Ez megmagyarázza, hogy miért találtak nem messze Bécstől egy a i.u.2-3. századra datált bibliai idézetet, amit arámi nyelven de nem mássalhangzós írással írtak.

A bécsi egyetem régészei egy 2,2 cm hosszú arany lemezkét találtak egy római kori gyermeksírban. A lapkán görög betűkkel írt héber felirat olvasható: a „Halld Izrael…”  kezdetű Semá-ima, amely a zsidóság legfontosabb hitvallása. A Fertő-tótól keletre, a magyar határ közelében fekvő Halbturnban (Féltorony) most előkerült lelet az első emléke a mai Ausztria területén élt ókori zsidóságnak.

 Az arany amulettet, amelynek szövegét először olvashatatlannak tartották, 2006-ban fedezte fel egy bécsi régész. A gyermek egy ezüstből készült amulett-tokot hordott  a nyakában, ebbe helyezték el az arany el a 2,2 cm hosszú arany lemezt, amelyen a következő görög betűkel írt, de héber szövegű felirat volt olvasható: „Szüma Iszraél, adóne elón adón a[---]”. Ez a mondat nem más, mint a zsidó vallás legfontosabb imnádsága, az ún. Semá-ima: „Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!” (5Móz 6:4). Az ima elsődleges fontosságát a Názáreti Jézus is hangsúlyozta: „Akkor odament hozzá az írástudók egyike, aki hallotta az ő vitatkozásukat, és tudva, hogy [Jézus] jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik az első minden parancs közül? Jézus pedig felelt neki: Minden parancs közül az első: Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr” (Mk 12:28–29). 

https://bibliairegeszet.blog.hu/2008/03/15/halld_izrael_ima_arany_amuletten

Isten azzal, hogy görög betűkkel iratta le a Szent Könyvek szövegét, előre megkönnyítette a fordítók munkáját a zsidó diaszpóra számára.

Ezzel szemben a talmudista zsidók olyan azzal, hogy i.sz. a 10. században mássalhangzós írást

haszmnáltak, szinte lehetetlenné tették, hogy az rajtuk kívül bárki el tudja olvasni, és megértse.

Erőteljesen kritizálták is emiatt a maszorétákat a karita zsidók, hogy miért nem javítják át a mássalhagzós írásukat, amikor Isten magánhagzókkal elátott írást adott.

Karaiták (המקרא בעלי :(a babylóniai Anan (ענן (ben David (a VIII. század harmadik negyede) postumus követıi; elutasították a szóbeli tant (Misna, Talmud stb.), és kizárólag a Biblia szoros értelmezésére támaszkodtak. Az értelmezési különbségek a IX. században váltak feszült ellentétté. A karaiták nagy ellenfele Sza’adja ben Joszéf al-Fajjumi (882–942) gáon volt, Anan elleni vitairatát 905-ben írta. A karaita vagy tanaikkal rokonszenvezı tudósok rögzíteni akarták a bibliai szöveg pontos alakját: kijavítani a mássalhangzó-szöveg esetleges hibáit (amelyekre a kéziratok variánsai, esetleg éppen a Jerikho környéki új leletek hívták fel a figyelmüket) és rögzíteni a felolvasás szabályait (magánhangzók, cantillatio). Jehuda ben Élija Hadasszi, Eskol ha-kofer (1149): “A Tóra-tekercseket ki kell pontozni magánhangzó- és hangsúly-jelekkel, (…) mert Isten nem magánhangzók és hangsúlyok nélkül adta… Istenünk írása ‘(rá van) vésve a táblákra’ (Ex. 32,16), ezért az írás tele volt magánhangzó- és hangsúly-jelekkel, és nem hiányoztak belıle a magánhangzók és hangsúlyok.”

Nos ezek a karita zsidók táblákra vésett magánhangzós írásra utalnak. Ezek voltak az Ezdrás és társai által megiratott  Szent könyvek.

 Nem teszek olyat. :)
Nem állitom, hogy a kezem vezeti valaki, vagy azt se állitom többekkel ellentétben, hogy bármilyen szellem átjárna, vezetne.
Nincsenek katartikus élményeim se, és nem beszélnek hangok se. :D

Ember vagyok, van egy nézetem, és egy hitem. 
És azt is gondolom, hogy ha egy birka jó irányba halad nem kell terelni. Bár ezzel most nem azt mondtam ki, hogy én spec jó iránba haladok.
Hanem álltalánosságban értve. Vagyis nem kell okvetlenül a szellemnek állandóan irányitania. 
Ami nem zárja ki hogy meg is teszi.
Az emberek többsége szerintem nem is érzi, hogy mikor, épp mit szolgál.

A világ viszont hat ránk.
Nem közvetlenül, hanem közvetve, és nem okoz hirtelen nagy változásokat...

Amit én itt levonok könzekvencia, és amik hatással vannak azok igen elenyészőek.
Pl. Kiirtam az oldalamra, hogy amit ott szerepel, az kutatási tér, a hit csak háttér.
Ezt a gondolatot, mondatot azért irtam ki, mert itt pár ember szóbahozta, hogy nem foglalok kellően állsást vallási kérdésben.
Tehát hatást gyakorolt, aminek eredménye egy kinyivánitott gondolat.

És sokan meglepődtek, amikor azt mondtam, hogy én itt csak szemetet szedek, mert ez (fórum egy szemétdomb)
Ez nem leértékelés volt, megállapitás. És arra gondoltam, hogy néha várj ezt ngybetükkel! NÉHA, ha lehántom ami a szavak körül ráragadt szutyok, van egy-egy értelmes gondolat, amit érdemes felszedni. Eltenni, és megvizsgálni.

De, amúgy egészében véve nem egy komoly hely.
Kv mellé, vagy üres ötpercekre alkalmas. Semmi komoly.

Mán még jobban hiszem a dinamós inspiráció megtámogatva Jeromos bácsival, Origenésszel, az több, mint elég:-)

Besza, behu!

Na, megyek virágot ültetni, mert ezek után direkt jól esik az értelmes elfoglaltság.

II./ 7. Írásrendszerek és szövegátadás

Az ábécé születése: a proto-sínaitikus írás világa

Amikor Mózes koráról beszélünk, egy különösen izgalmas korszakhoz érkezünk:

az írás történetének egyik fordulópontjához. Az i. e. 2. évezredben jelenik meg az első olyan írásrendszer, amely már nem szótagokat vagy teljes szavakat jelöl, hanem egyes hangokat.

Ez a proto-sínaitikus írás.

Ez a változás óriási jelentőségű volt.

Korábban az írás: bonyolult, hosszú képzést igénylő, és az elit kiváltsága volt. 

Az új rendszer viszont: egyszerűbb, könnyebben tanulható, és szélesebb rétegek számára is hozzáférhető. 

A proto-sínaitikus írás valószínűleg nyugat-sémi munkások és írnokok kezében alakult ki,

akik az egyiptomi hieroglifákat egyszerűsítették le.

Régészeti nyomok: amikor a történelem kézzelfoghatóvá válik

Serabit el-Khadim (Sínai-félsziget)

Türkizbányák környezetében talált feliratok, amelyek átmeneti rendszert mutatnak: egyiptomi jelek, de már sémi hangértékkel.

Wadi el-Hol (Felső-Egyiptom)

Két hosszabb felirat, amelyek még egyértelműbben mutatják az ábécés gondolkodás kialakulását.

A kép lassan összeáll: az ábécé nem „kész találmányként” jelent meg, hanem egy fokozatos egyszerűsítési folyamat eredménye volt.

II./ 7.1. Mit jelent ez Mózes szempontjából?

Fontos tisztázni:

nincs bizonyíték arra, hogy Mózes konkrétan a proto‑színaitikus vagy a paleo‑héber írást használta, 

de az ő korában már létezett egy egyszerű, hangalapú írás lehetősége.

Ez kulcsfontosságú, mert azt jelenti, hogy a kijelentés rögzítésének technikai feltételei már adottak voltak. A kinyilatkoztatás tehát nemcsak elit körökben, hanem elvileg szélesebb közegben is megőrizhetővé vált. A történeti háttér így nem zárja ki, hanem támogatja a bibliai narratívát: a szó és az írás találkozása történeti realitás.

II./ 7.2. A fejlődési vonal: föníciai → paleo-héber

A proto‑színaitikus jelek eredetileg képi jelentéssel bírtak (akrofónia), de az alfabetikus rendszerben ezek már hangértékként működtek. Az ábécé fejlődése nem állt meg: a proto‑színaitikus rendszerből később kialakult a föníciai, majd a paleo‑héber írás - egy jól követhető fejlődési lánc, amelyet régészeti leletek is alátámasztanak.

Kor

Írás

Kik használták

Tét

i. e. 1800–1500

Proto-szinaitikus

Kánaáni bányászok

A betű születése. Képtől a hangig.

i. e. 1200–1050

Föníciai

Kereskedők, királyok

Az írás elterjed. Nemzetközi lesz.

i. e. 1050–950

Paleo-héber

Izrael királyi írnokai

A szövetségnek saját betűje lesz.

Ismert példák: Gezer‑kalendárium, Siloam‑felirat – mindkettő a hangalapú írás korai, hiteles emléke.

II./ 7.3. A „MLK / melek” szó mint bizonyítható példa

A „MLK / melek” (király) szó mindhárom korszakban kimutatható: proto‑színaitikus, föníciai és paleo‑héber formában is. Ez a szó jól szemlélteti, hogyan vált a kép hanggá, majd fogalommá – az emberi gondolkodás egyik legnagyobb ugrásaként.

A korai írásrendszerek fejlődése tehát nemcsak technikai, hanem teológiai jelentőségű is: megteremtette annak lehetőségét, hogy a kijelentés rögzített formában maradjon fenn.

Gezer-kalendárium

5. Ábra: https://www.britannica.com/topic/Hebrew-alphabet#ref262546 

Siloam-felirat

6. Ábra: https://www.livius.org/sources/content/anet/321-the-siloam-inscription/

Ez egy fontos következtetéshez vezet:

Mózes írásai nem a később ismert héber betűkkel keletkeztek.

A szöveg formája idővel változott, de a tartalom hagyományozódott.

(a betűk változhatnak, de a hagyomány marad.)

Ez pontosan illeszkedik ahhoz, amit a szövegkritika is megfigyel:

    • a szöveg él, formálódik, de közben megőrzi a magját. 

A betűk változnak; a kijelentés marad.

"A biblia ihletetsége, vagyis irói
Ő, nem egyszerüen ötletet kapot, hanem olyam módon irt, hogy Isten akaratának hordozója lett."

És én ezt azonnal elhiszem.

:-)

Senki sem tudja, létezik-e "Isten", de hogy akarátának hordozói voltak az ismeretlen és ismerethiányos írók, azt egy mai írónak a szösszenetéből az roppant hihető:-O:-P

Tán még jobban is hihetném, ha magad is csatlakoznál az antennás bácsikhoz, és állítanád, bizony a Jehova Jenő bácsi vezeti a kezedet, vagy kollégaként az ő szellemeik hatnak rád:-):-):-)

I./ 4. Dinamikus inspiráció 
(gondolati ihletés)A dinamikus inspiráció azt hangsúlyozza, hogy Isten az üzenetet adja, a szerző pedig a saját nyelvén, stílusában, műveltségével és tapasztalataival fogalmazza meg.
Ebben a modellben a hangsúly nem a szavakon, hanem a gondolat átadásán van.Isten nem a mondatok formáját diktálja, hanem a tartalmat indítja el, és a szerző a saját eszközeivel önti szövegbe.
Ez felvet egy fontos kérdést: ha a hangsúly a gondolaton van, mennyire kötött a szöveg formája?
A modell válasza az, hogy az emberi szerző nagyobb mozgástérrel rendelkezik; de nem úgy, hogy az isteni üzenet háttérbe szorul, hanem úgy, hogy az emberi hangon keresztül válik hallhatóvá.

Történeti háttér

A dinamikus inspiráció nem modern találmány:

Előnye: A dinamikus inspiráció komolyan veszi az emberi szerző valóságát: a műveltséget, a történeti helyzetét, a személyes tapasztalatot, és nyelvi sajátosságot. Ez segít megérteni a Biblia sokszínűségét, és azt, miért hallható benne az egyes szerzők saját hangja. Korlátja: Ha azonban túlhangsúlyozzák, könnyen eltolódhat abba az irányba, hogy: a szöveg tekintélye relativizálódik, vagy az isteni üzenet háttérbe szorul, és az értelmezés súlya teljesen az olvasóra helyeződik át. Ebben az esetben a Biblia könnyen pusztán emberi dokumentumnak tűnhet.
Ezért szükséges a kiegyensúlyozott megközelítés:a szerző emberi valósága része az inspirációnak, de nem helyettesíti az isteni kezdeményezést.I./ 4.1. A bibliai szöveg tanúságaA bibliai szöveg maga is mutatja, hogy az inspiráció nem egyetlen módon működik:

Ezért a dinamikus és a verbális inspiráció nem egymás ellentétei, hanem kiegészítő hangsúlyok ugyanazon a spektrumon.Az inspiráció kérdése így nem „vagy–vagy”, hanem „hogyan együtt”.

A szent irat nyomában: hogyan lett a

Biblia az, ami?

Keleti szöveg, nyugati olvasó: a Biblia keletkezésének megértése

Ez a tanulmány a Biblia keletkezésének történeti, nyelvi és kulturális folyamatait vizsgálja, tudatosítva a keleti szöveg és a nyugati olvasó közötti távolságot. Felekezetfüggetlen megközelítést alkalmaz: vallásos nézőpontokat érint, de nem képvisel felekezeti tanítást, és kerüli a dogmatikus kijelentéseket. Nem teljes körű feldolgozás, és nem vállalkozik minden kézirati változat bemutatására; a főbb szövegtörténeti jelenségekre, a meghatározó változatokra és a Biblia útját alakító történeti tényezőkre összpontosít. A modern tudomány eredményeit és a történeti szemléletet használva arra törekszik, hogy a szent irat mögötti világ érthetővé és átélhetővé váljon a mai olvasó számára. 

az utazás kezdete

Hogyan jut el az isteni üzenet az emberi pergamenig?Az átlag olvasó, amikor kinyitja a Bibliát, ritkán gondol bele, hogy a szöveg több ezer éves, mégis úgy szól hozzá, mintha a saját életére reflektálna. Mózes parancsa; „szeresd felebarátodat”  évszázadok távolából is egybecseng Jézus tanításával. A gondolat iránya közös.
Hogyan lehetséges, hogy „1600 év” i.e. 15. századtól i.sz. 1. századig  története, több mint 40 szerző munkája mégis egyetlen történetívet rajzol ki? Mi tartja össze ezt a sokféleséget?A Biblia nem egy tiszta, időtlen térben született. Egy olyan világban formálódott, ahol a környező népek, istenségei, hagyományok és vallási elképzelések éltek egymás mellett. Ebben a közegben válaszolt arra, hogyan lép kapcsolatba Isten egy néppel, és hogyan marad hozzá hűséges.
Könnyen elfelejtjük, hogy a sorok mögött ott a keleti ember gondolkodása, és ott a mi nyugati értelmezésünk is. Mennyire alakítja ez az olvasásunkat?Létezik egyáltalán „semleges” olvasat, vagy csak az illúziója?
Ezért kell tudatosan végigjárni a Biblia keletkezésének útját: hogyan jöttek létre ezek az iratok, milyen céllal, milyen történeti háttérben? A héber nyelv sajátosságai, a keleti gondolkodás és a kulturális kontextus megértése ebben segít.Ez a munka nem magyarázni kíván, hanem vizsgálni: a Biblia saját szövegét olvasva, a saját közegében. A tudatos olvasói pozíció több, mint a semlegesség illúziója: felismerni, honnan olvasunk, és mit hozunk magunkkal.A Biblia könyvei nem egyetlen mechanizmus termékei. Egy spektrum mentén születtek, különböző helyzetekben, különböző közösségek számára. Nézzük meg, hogyan egészítik ki egymást ezek a modellek, és mit mondanak el a szöveg élő történetéről.

A Biblia keletkezése csak akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük az isteni kijelentés és az emberi közvetítés kettősségét. 

I. A kinyilatkoztatás modelljei

I./ 1. Diktálásmodell
(Lokális verbális inspiráció)A diktálásmodell szerint az író csak toll Isten kezében. A hangsúly nemcsak a tartalmon van, hanem a forma pontosságán is: minden szó közvetlen isteni eredetű. Ez a szemlélet a bibliai (héber) gondolkodásban teljesen természetes.A diktálásmodell egyik kulcsa a héber gondolkodás: a „szó” (דָּבָר, dávár) nem puszta információ, hanem cselekvő erő. A keleti ember számára a szó nem leír valamit - hanem történik. Ezért olyan erős Ézsaiás 55:11; "Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. Ézs 55:11 " a szó „kimegy”, „munkálkodik”, „véghezviszi”, és „nem tér vissza üresen”. A szó nem hang, hanem hatás.

A TDOT (Theological Dictionary of the Old Testament) ezt úgy fogalmazza meg, hogy a dábár nem „adatközlés”, hanem hatékony esemény. Isten szava nemcsak mond valamit, hanem valóságot hoz létre. A héber gondolkodásban a szó és a tett nem válik szét: amit Isten kimond, az elindul, működik, beteljesedik. A HALOT (Hebrew and Aramaic Lexicon of the Old Testament) kevésbé teológiai, inkább nyelvi irányból közelít, de ugyanide jut: a dábár jelentése nemcsak „szó”, hanem „ügy”, „dolog”, „esemény”. A kimondott szó funkcionális, végrehajtandó parancs. Ezért nem tudja Izsák visszavonni a Jákóbnak adott áldást (1Móz 27): a szó már „elindult”, és onnantól nem vélemény, hanem valóság.

A modern nyugati gondolkodásban a szó inkább információ. A bibliai gondolkodásban a szó esemény. Ez a különbség sok félreértést magyaráz.

Walter Brueggemann az Ézs 55:11-et a „szó teológiájának” oszlopaként olvassa. Szerinte Isten szava kreatív betörés: nem a meglévő világról beszél, hanem belebeszéli az új világot a létezésbe. A babiloni fogság realitása a reménytelenség volt. Ézs 55:11-ben a dábár alternatív valóságot teremt. Az Ige nem tájékoztat, hanem transzformál: mint az eső, ami kívülről érkezik, és megállíthatatlan folyamatokat indít. 

A három megközelítés így áll össze:

A TDOT-nak az Ige ontológiai ereje számít. A HALOT-nak a pontossága. Brueggemannak a felszabadító ereje. 

Forrás

A dábár fókusza Ézs 55:11-ben

TDOT

Az Ige ontológiai ereje: amit Isten kimond, az van.

HALOT

Az Ige funkcionális pontossága: a szó végrehajtandó parancs.

Brueggemann

Az Ige felszabadító ereje: a szó megváltoztatja a sorsot.

A rabbinikus hagyomány ezt a szemléletet így foglalja össze: „A Tóra fekete tűzzel fehér tűzre íródott.” A fekete tűz a kimondott szó. A fehér tűz az a tér, ahol a szó hatni kezd.A dábár az a szó, amely nem csak mond valamit, hanem meg is teszi: Isten beszéde nem hang, hanem erő, amely valóságot teremt és történelmet formál.

A Tóra nem csupán betűkből áll, hanem a betűk közötti tér is isteni jelentést hordoz.
gondolat legkorábbi ismert forrása a Midrás Sémot Rabbá 47:1,

Ez a kép jól érzékelteti, miért természetes a diktálásmodell a keleti világban: amikor Isten szól, az nem csupán hang vagy mondat, hanem valóságot létrehozó cselekvés.Ugyanakkor a diktálásmodell egy fontos kérdést is felvet: ha minden szó közvetlenül Istentől származik, akkor milyen szerepe marad az emberi szerző stílusának, személyiségének és történeti helyzetének?Hogyan fér össze a betű szerinti pontosság azzal, hogy a bibliai könyvekben jól felismerhető az egyes írók hangja?Érdemes megvizsgálni, hogy a diktálásmodell mely műfajoknál működik a legtermészetesebben, és hol látszik, hogy más inspirációs mechanizmusok is jelen vannak.

Bibliai példák

Megjegyzés:
Ez a modell elsősorban törvényi és prófétai szövegekre érvényes. Amikor ezt a modellt az egész Szentírásra kiterjesztik, az már nem bibliai állítás, hanem későbbi dogmatikai túlterhelés.I./ 2. Inspirációs modell 
(személyes–inkarnatív inspiráció)A személyes-inkarnatív inspiráció abból indul ki, hogy Isten nem diktál, hanem ihlet.A szerző teljes emberi valóságában vesz részt a folyamatban: stílusával, műveltségével, érzelmeivel, tapasztalataival és akár tudatos kutatómunkájával együtt.Ebben a modellben az isteni üzenet nem veszít tekintélyéből; hanem emberi formát ölt.A hangsúly a kapcsolaton van: Isten úgy munkálkodik, hogy közben a szerző személyisége nem eltűnik, hanem éppen felismerhetővé válik.

Ez felvet egy alapfeszültséget:hogyan lehet egy szöveg egyszerre isteni tekintély és emberi hang?Mennyit ad hozzá az író személyisége; és vajon el is fedhet-e valamit az üzenetből?A modell válasza az, hogy az inspiráció nem kiiktatja az embert, hanem felhasználja.Az isteni üzenet nem a személyiségen kívül, hanem azon keresztül jut el az olvasóhoz.

Bibliai példák

Lukács hangsúlyozza a forráskutatást, a tanúk kikérdezését és a történeti utánajárást.Itt a kijelentés nem diktálás útján érkezik, hanem emberi kutatáson keresztül formálódik szöveggé.Ez világosan mutatja: az inspiráció nem zárja ki az emberi munkát; hanem beépíti.

Pál szenvedélyes érvelése, egyéni szóhasználata és retorikai fordulatai jól felismerhetők.A levelek nem „hangfelvételek”, hanem élő, személyes megszólalások.Az üzenet nem leválik az emberről, hanem Pál személyiségén keresztül válik hallhatóvá.Műfaji megfigyelésEz a dinamika különböző műfajokban eltérően jelenik meg:

Az inspiráció tehát nem egyforma módon működik minden szövegben; hanem alkalmazkodik a műfajhoz és a közlési formához.

Analógia

Ez a modell nem gépies diktálás, hanem isteni vezetés alatt álló tudatos kompozíció.Olyan, mintha Isten nem elnémítaná az emberi hangot, hanem éppen megszólaltatná.I./ 3. Verbális inspiráció (szó szerinti ihletés)A verbális inspiráció azt hangsúlyozza, hogy Isten nemcsak az üzenetet, hanem a szavakat is irányította.A hangsúly a pontosságon és a szó szerinti hűségen van.Ez a modell a diktálásmodell és a személyes-inkarnatív inspiráció között helyezkedik el:nem tagadja az emberi szerző jelenlétét, de a szöveg formáját szorosabban köti az isteni irányításhoz.

Történeti háttér

A verbális inspiráció egy hosszú hagyomány része:

Teológiai súlypont

Ez a modell erős biztonságérzetet ad a hívő számára:ha a szavak is isteni irányítás alatt állnak, akkor a szöveg megbízható és stabil alap.

Ugyanakkor kérdéseket is felvet: milyen szerepe marad az emberi szerző stílusának, műveltségének és történeti helyzetének?

A bibliai szövegek világosan mutatják, hogy a szerzők egyéni hangja felismerhető:különböző műveltségi háttérrel rendelkeznek, eltérő helyzetekben írnak, és különböző műfajokban szólalnak meg.

Ez arra utal, hogy az inspiráció nem mechanikus folyamat.A modell egyik kiegyensúlyozott értelmezése szerinta tartalom és a forma isteni irányítás alatt áll; de ezen a kereten belül a szerző valós mozgástérrel rendelkezik.

Műfaji szempont

A különböző műfajok eltérő nyelvi szabadságot engednek:a történeti elbeszélés, a költészet, a prófétai beszéd és a levelek más-más módon közvetítik ugyanazt az isteni tekintélyt.Az inspiráció tehát nem egységes formában jelenik meg, hanem alkalmazkodik a közlés módjához.I./ 4. Dinamikus inspiráció 
(gondolati ihletés)A dinamikus inspiráció azt hangsúlyozza, hogy Isten az üzenetet adja, a szerző pedig a saját nyelvén, stílusában, műveltségével és tapasztalataival fogalmazza meg.
Ebben a modellben a hangsúly nem a szavakon, hanem a gondolat átadásán van.Isten nem a mondatok formáját diktálja, hanem a tartalmat indítja el, és a szerző a saját eszközeivel önti szövegbe.
Ez felvet egy fontos kérdést: ha a hangsúly a gondolaton van, mennyire kötött a szöveg formája?
A modell válasza az, hogy az emberi szerző nagyobb mozgástérrel rendelkezik; de nem úgy, hogy az isteni üzenet háttérbe szorul, hanem úgy, hogy az emberi hangon keresztül válik hallhatóvá.

Történeti háttér

A dinamikus inspiráció nem modern találmány:

Előnye: A dinamikus inspiráció komolyan veszi az emberi szerző valóságát: a műveltséget, a történeti helyzetét, a személyes tapasztalatot, és nyelvi sajátosságot. Ez segít megérteni a Biblia sokszínűségét, és azt, miért hallható benne az egyes szerzők saját hangja. Korlátja: Ha azonban túlhangsúlyozzák, könnyen eltolódhat abba az irányba, hogy: a szöveg tekintélye relativizálódik, vagy az isteni üzenet háttérbe szorul, és az értelmezés súlya teljesen az olvasóra helyeződik át. Ebben az esetben a Biblia könnyen pusztán emberi dokumentumnak tűnhet.
Ezért szükséges a kiegyensúlyozott megközelítés:a szerző emberi valósága része az inspirációnak, de nem helyettesíti az isteni kezdeményezést.I./ 4.1. A bibliai szöveg tanúságaA bibliai szöveg maga is mutatja, hogy az inspiráció nem egyetlen módon működik:

Ezért a dinamikus és a verbális inspiráció nem egymás ellentétei, hanem kiegészítő hangsúlyok ugyanazon a spektrumon.Az inspiráció kérdése így nem „vagy–vagy”, hanem „hogyan együtt”.I./ 5. Felekezeti preferenciák Az inspiráció értelmezése a különböző egyházi hagyományokbanÉrdemes megfigyelni, hogy a keresztény felekezetek nem teljesen egységesek az inspiráció kérdésében.A különbségek azonban nem véletlenszerűek: mindegyik hagyomány más-más hangsúlyt emel ki,  attól függően, milyen történeti helyzetre, milyen teológiai kérdésre és milyen közösségi tapasztalatra válaszol.A kérdés tehát nem az, hogy ki gondolja jól, hanem az, hogy melyik hagyomány milyen feszültséget próbál kezelni az isteni és emberi együttműködésben.I./ 5.1. Evangéliumi és fundamentalista irányzatokAz evangéliumi és fundamentalista közösségek általában a verbális inspirációt hangsúlyozzák, gyakran a „teljes ihletettség” vagy „tévedhetetlenség” fogalmával együtt.Ez azt jelenti, hogy: a Szentírás egészében megbízható, a szöveg szavai isteni irányítás alatt állnak. Ez a megközelítés különösen a modern kritikai irányzatokra adott válaszként erősödött meg:a cél a Biblia tekintélyének megőrzése volt egy olyan korban, amikor sokan megkérdőjelezték annak történeti hitelességét.

Hangsúly: biztonság, tekintély, stabil alapKapcsolódó modell: verbális inspiráció (helyenként a diktálásmodell felé hajlik)I./ 5.2. Református és klasszikus protestáns hagyományA református, lutheránus és anglikán hagyományok szintén erősen hangsúlyozzák a Szentírás tekintélyét, de nagyobb figyelmet fordítanak az értelmezésre és a szöveg összefüggéseire.Elfogadják, hogy: a Biblia isteni ihletésű, ugyanakkor emberi szerzők írták, különböző helyzetekben.A gyakorlatban ez egy kiegyensúlyozottabb verbális + dinamikus megközelítésként jelenik meg: a szöveg tekintélye megmarad, de a műfaji és történeti különbségek is hangsúlyt kapnak.

Hangsúly: tekintély + értelmezés Kapcsolódó modellek: verbális inspiráció + dinamikus elemekI./ 5.3. Katolikus (és részben ortodox) megközelítésA katolikus egyház az inspirációt Isten és ember együttműködéseként írja le. A Szentírás szerzői valódi szerzők, akik saját képességeikkel és eszközeikkel írtak, miközben Isten munkálkodott bennük. Ez a megközelítés közel áll a személyes-inkarnatív és dinamikus modellekhez, de megőrzi a szöveg isteni tekintélyét.

Fontos elem még: a Szentírás értelmezése nem csak egyéni, hanem közösségi (egyházi) keretben történik. A hagyomány és az egyházi tanítóhivatal szerepe ezért hangsúlyos.Hangsúly: együttműködés, hagyomány, értelmezési keretKapcsolódó modellek: inkarnatív + dinamikusI./ 5.4. Modern történeti-kritikai irányzatokA történeti-kritikai megközelítés elsősorban a Biblia emberi és történeti oldalát vizsgálja.

Fő kérdései:

milyen forrásokból dolgozott a szerző? hogyan szerkesztették a szöveget? milyen történeti helyzetben íródott? milyen műfajban szólal meg? Ebben a megközelítésben az inspiráció kérdése gyakran háttérbe szorul, vagy nem teológiai, hanem történeti kérdésként jelenik meg. 

Hangsúly: megértés, rekonstrukcióKapcsolódó modell: dinamikus inspiráció (vagy azon is túl)Közös metszet: ugyanarra a kérdésre adott különböző válaszokHa összevetjük ezeket a megközelítéseket, egy mintázat rajzolódik ki: az evangéliumi irányzat → bizonyosságot véd a protestáns hagyomány → tekintélyt és értelmezést tart egyensúlyban  a katolikus szemlélet → közösségi értelmezést hangsúlyoz  a kritikai kutatás → történeti megértést keresMindegyik ugyanarra a kérdésre válaszol: Hogyan lehet egyszerre isteni és emberi egy szöveg?

Záró gondolat

A különbségek nem feltétlenül ellentmondások, hanem különböző válaszok ugyanarra a feszültségre: az isteni kijelentés és az emberi megfogalmazás együttélésére.  Megjegyzés: Ez a tanulmány nem felekezeti álláspontot képvisel, hanem a bibliai szöveg saját tanúságát vizsgálja.I./ 5.5. Hagyományon keresztüli kijelentés(közösségi emlékezet)Fontos tanulmányozni, hogy Isten kijelentése a Bibliában nem mindig egyetlen pillanatban történik.Nem csak „kimond valamit”, hanem történik egy nép életében. A kijelentés sokszor nem egy hang, hanem egy történet, amelyet egy közösség hordoz, őriz, újramond, és imádságban megél.Ebben a megközelítésben Isten nem elszigetelten szól, hanem egy közösség történelmén, emlékezetén és istentiszteleti életén keresztül.A hagyomány így nem pusztán emberi továbbadás, hanem egyfajta párbeszéd Isten és a közösség között

Amig megiszom a kv....

Micimackó meglátogatja Nyuszit.
- Nyuszi megkínálja mézzel — Micimackó pedig túl sokat eszik.
- Amikor távozni próbál, beszorul a kijáratba.
- Róbert Gida megérkezik, és kimondja a könyv egyik legszebb sorát:

> „Nem baj, Micimackó, majd megvárjuk, amíg lefogysz.”

- A barátok napokig társaságot adnak neki, amíg „kiszárad” és ki tudják húzni.

Ő, nem egyszerüen ötletet kapot, hanem olyam módon irt, hogy Isten akaratának hordozója lett.
Ez nem zárja ki az emberi tényezőket, hangulat, ötlet, kép, élmény. Hanem pluszt hordoz."

DE kizárja. A próféta se hozzá nem tehetett az Isten kijelentéseihez, sem el nem vehetett azokból.

Esélyt nem adott Izrael Istene arra, hogy az írnokok, akik feljegyezték a 94 könyv tartalmát,

ötleteiket irodalmi frázisokat építsenek bele a szövegbe.

Más a helyzet a Misna és a Talmud készítőivel. illetve ezeknek különféle rabbik általi alakítgatásával az idők során.

Fel merül a kérdés, hogy mi lett volna,ha a maszorétáknak nem jutott volna eszébe elkészíteni a 10. századra a babiloni és a Jeruzsálemi talmud alapján egy sajátkészítésű bibliát.

Nos semmi.

Jól meg volt a világ anélkül is.

Inkább őrizték volna meg az Isten által elkészítetett 94 könyvet, ahelyett, hogy kiszolgátatták

Jeromosnak, hogy egyháza az idők során eltüntesse azokat. DE lehet, hogy Ő maga is hozzájárult eltünésükhoz, miután létrehozta a Vulgata fordítást az 5. század elején. Több esze is lehetett volna annak a zsidó rabbinak, aki megbízott  Jeromosban, a római császárok egyházának képviselőjében.

Nem tűnt fel ennek a rabbinak, hogy ezek képeket és szobrokat tisztelnek, amit Izrael Istene megtiltott.

Mindenesetre a római  császárok által a kép és szobortisztelő püspökök bevonásával létrehozott

álkeresztény egyháznak magyarázatot kellene adni, hogy hová tűntek a próféták írása, tudniillik

arra nem hivatkozhattak, hogy a római császárok elkoboztatták tőlük, hisz akkor már az egyház a római császárok irányítása alatt volt. 

Visszatérve a Leningrádi kódexre, és a kérdésre, hogy mi lett volna, ha nem lett volna.

Nos nagyon jó lett volna, mert akkor nem fertőzték volna meg a borjúisten YHWH nevével a fél világot.

Volt nekik saját Szentírásuk. Mért kellett azt odaadni Jeromosnak és bandájának? Majd várni 500-600

évet és kínkeservesen összerakni az 5. századra  Jeruzsálemi és Babiloni- Talmud alapján 

egy félbibliát, ráadásul telerakva a borjúisten Jahó nevével aminek hatására  az hébermániás álkeresztény egyházak teológusai révületbe merülve elveszítették józan ítélőképességüket.

A tudomány eljutott odáig, hogy kézzelfogható történeti biznyotékokkal tudja megindikolni a szóferek létezését."

Na ezeket a kézzel fogható írásos bizonyítékokat kellene előhoznod?

Mert ,amit te állítasz nem történelmi bizonyításon, hanem egyesek elméletein alapulnak.

Attól még, ha nem csupán te állítasz valamit, hanem mások is állítják ugyanazt, illetve te azt állítod, amit másoktól halottál, olvastál, még nem lesz történelmi bizonyíték.

Itt jön a képbe az amit én környezettanulmánynak neveztem az előbbiekben. Rabbinikus források (mishna, Talmud)

ezekben név szerint tesznek emlitést a a szóferek müködéséről és feladatairól.

A Mishna és a Talmud részletesen leírja a tekercsmásolás szabályait (pl. tinta, betűformák, hibajavítás, pergamen előkészítése).

A „Soferim traktátus” (מסכת סופרים) kifejezetten a szóférek munkájáról szól.

-----------------------------------------------------------------------------------------

Nos ez a te nagy problémád. Te nem a Szentírás másolóiról tudósítasz, hanem a talmudista zsidó közösség másolási szokásairól.

 A második szentély pusztulása és a zsidóság szétszórattatása miatt félő volt, hogy a tanítás feledésbe merül. A Misnát  i. u. I. századtól a III. századig többen alkották és szerkesztették meg, a végső rendbe való szerkesztését és összeállítását  azonban egy személy, az i. u. 217-ben meghalt Jehuda ben Simon rabbi, más néven Jehuda háNászi végezte el. A neve (a nászi fejedelmet jelent) arra utal, hogy már életében és a későbbi korok számára is hatalmas tekintélyű tanítónak, mesternek számított.

Tehát az i.u.217-ben megszerkesztett Misnában azt állította valaki a tekercsmásolás szabályait (pl. tinta, betűformák, hibajavítás, pergamen előkészítése).

továbbá  „Soferim traktátus” részében ír ezeknek a "sófereknek" a munkájáról.

Nem azt kellene bizonyítanod, kik és mikor klészítettek másolatot   a Szentírásról.

Arra a krdésre kellene keresned a választ, hogy kik és mikor tüntették el azt a 94 könyvet, annak eredeti példányait, amelyeket Izrael Istene parancsára Ezsdrás a Jeruzsálemi templom bölcseinek kellett, hogy átadjon?

A kumráni szekta tekercseivel ne fárassz, mert azok tekercsek és nem könyvek.

Ezsdrás társai nem álatbőrre írták a Szentírás Könyveit, hanem táblákra.

Idézem Isten parancsát:

4. Ezra 14

[21] Mert a te törvényedet elégették, és így senki sem ismeri már a dolgokat, melyeket Te cselekedtél, vagy amelyeket cselekedni fogsz.

[22] Ezért, ha kedvességet találtam előtted, küldd el a Szent Szellemet nekem, és én majd leírok mindent, ami a világban történt a kezdettől fogva, mindazokat a dolgokat, melyek írva voltak a te törvényedben, hogy az emberek megtalálhassák az ösvényt, és hogy azok, akik az utolsó időkben élni szeretnének, életet találhassanak."

[23] Felelt nekem, mondván: „Menj, gyűjtsd össze a népet, és mondd meg nekik, hogy ne keressenek téged negyven napig.

[24] És készíts elő magadnak sok író-táblát, és vidd magaddal Sareát, Dabriát, Selemiát, Etánuszt és Ázielt – őket ötüket, mert ezek megtanultak gyorsan írni;

Ami a Talmudot illeti nem árt ha tudod:

A Jeruzsálemi Talmud (Talmud Jerusalmi) a 4. század végére készült el. A Babiloni Talmud (Talmud Bavli), amely a zsidóság számára a mérvadóbb, a 5-6. században (kb. 500 körül) nyerte el végső formáját.

És mivel a maszoréták írásaikat a jeruzsálemi Talmud és a babiloni Talmud alapján készítették,

- amivel csak a 9-10 századra készültek el - arra kérlek ne mesélj itt nekem Szentírást másoló soferimekről, mert csak elárulod mennyire tudatlan vagy a maszoréták bibliájának eredetével kapcsolatban.

Az a legvisszataszítób, ha valaki ahelyett, hogy tanulna, mindenáron másokat akar tanítani.

Arra a tanítóra emlékeztetsz, aki a régi átkos rendszerben elhatározta, hogy tanító akar lenni. 

De tanulni azt, nem azt nem akart. Demizson számra hordta a bort a tanárképző tanárainak, míg megszerzett valami képesítést. Mivel az iskolaigazgató tisztában volt vele, hogy hiányosságai vannak a tudást illetően, a tanítás utáni foglalkoztatási órákat bízta rá.

Egyszer azonban egy tanító helyettesítésére volt szükség, és rászorult az igazgató.

Nekem falubelim volt, és a faluban mindenki tudta, hogy meglehetősen alul művelt. 

Ez az igazgató számára is hamarosan nyilvánvalóvá vált, amikor kijavította a házi feladatokat magyar nyelv órán, és az egész osztálynak elégtelent adott a házi feladatára, mert nem egybe írták hogy házifeladat, hanem külön. Mondanom sem kell, hogy a szülők tiltakozására elbocsátották az iskolából.

Nos mielőtt misnázni, soferimezni és talmudozni kezdtél nem ártott volna, ha tudod, mikor állították össze a Misnát , a Talmudot és nem összekeverni ezeket a Szentírással, még akkor sem, ha a maszoréták ezekből hozták létre a bibliájukat nagy keservesen.

Az információt ugyanis nem elég csak begyűjteni és átadni, hanem le is kell tudni ellenőrizni az információ hitelességét. Nos ez az, amire az AI nem gondol, amikor megkérdezed valamiről.

Ő azt hiszi, hogy te mindent tudsz. Ezért csak soferimezik, misnázik és talmudozik.

MIvel konkrétan arra nem kérdeztél rá, hogy mi az a Misna, Talmud és mikor keletkezett, kik hoztáklétre - ezért nem is közölte veled.

Ha valóban másokat akarsz oktani a Szentírás ynelveivel, keletkezésével kapcsolatos dolgok felől,

akkor előbb tanulnod kell, hogy okosabb légy az AI-nál, hogy le tudd ellenőrizni az információt.

Ihletés, és ihletett közti különbség. :)

Egy ’álltalános’ iró, amikor valami megmozdul: egy ötlet, egy hangulat, egy kép, egy élény.. ez nem külső ihletés, hanem belső késztetés.
Az iró maga dönti el hogy mit és hogyan ír.

A biblia ihletetsége, vagyis irói
Ő, nem egyszerüen ötletet kapot, hanem olyam módon irt, hogy Isten akaratának hordozója lett.
Ez nem zárja ki az emberi tényezőket, hangulat, ötlet, kép, élmény. Hanem pluszt hordoz.
Van amikor csak ir, mert diktálnak. Van amikor átél, lát, hal, és leirja.. stb.
De, mindig ott van benne a plusz Isten üzenetének, emberi formába való megjelenése.

Ihletés, és ihletetség közt van különbség.

Mondjuk nálam is megvan, hogy ezt le kell irnom. De, ez nem ihletettség, csak emberi érzések ihletés, belső kényszer vagy mi. :)
és tudok váltani. Ezer + lemezem van, vagy téma.

Az olvasók száma nem fontos.
Ez most nem leértékelés. Nem fontos, mert az ember leirja, megszünik a késztetés, vagyis kiéli magát.
Én spec magamnak irok, legalábbis ami a munkáimat illeti. Az már csak egy plusz, hogy felteszem valahova.
Nem számít, hogy egy hónapban 200 látogató, az sem számít, hogy az esetek töbségében, 4-5 perces gyors szekkenelések vannak. Az számít, hogy 4-10 látogató ott marad, olvas. Vagy 1-5 látogató, ha van link, letölti a pdf.
Ez bőven elegendő.

No, de meg kell húzni a határt… mert belemelegedhetnék, és itt ragadhatnék a gép előtt. Kedvem lelve más irások folytatásában.
De, rohadt nagy a kert, nyirni kell a füvet, mert trehányságot nem birom. :)

MÁS ISTEN,MÁS KRISZTUS

Az Úr Jézus Földi szolgálata kezdetén megállapította:

János 5:43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok. 44 Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? 45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert énrólam írt ő. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

Mózes nem a római császárok háromarcú istenéről tanuskodott, hanem az istene által, társai az istenek fölé felkent Istenről. Ezért nevezte az Istenét Mózes az Istenek Istenének.

5. Mózes 10: 17 Mert az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. 

A római császárok által létrehozott egyház levetette Mózes írását, de nemcsak azt, hanem a próféták

írásait is, és azzal együtt az Istenek Istenét is.

a keleti egyház 367-ben  Atanáz püspök húsvéti levelével, a nyugati a 382-ben tartott római zsinaton) ,határozott úgy, hogy befogadja az Ó-szövetség egyes  könyveit a saját maga által

meghatározott kánonjába. Nevezhetjük nyugodtan Jeromos kánonjának. 

A Szentírás elvetése  a 2. században kezdett tért hóditani.

Marcion (Kr. u. 144 körül) azt tanította, hogy az Ószövetség Istene (a teremtő, törvénykező Jahve) egy másik, alacsonyabb rendű és bosszúálló isten, aki különbözik Jézus Krisztus szeretetistenétől, akit az Újszövetség mutat be. Emiatt Marcion elvetette a teljes Ószövetséget és az újszövetségi iratok nagy részét is.Markión saját Bibliát állított össze, amelyből minden ószövetségi idézetet és a zsidó kereszténységre utaló részt eltávolított. A kánonja csak egy erősen csonkított Lukács evangéliumából és tíz Pál-levélből állt.

A korai egyházi írók, mint például Jusztinusz mártír, Irenaeus és Tertullianus eretneknek vagy antikrisztusnak minősítették Marciont.

A Római egyház cölibátusa is Marcion tanításának alapján jött létre.

Marcion azt hirdette ,hogy  a hívőknek szigorú aszkézist kellett követniük: tartózkodniuk kellett a házasságtól (a szaporodás a gonosz anyagot növeli).

Követőit marcionitáknak nevezték, akik a 2-3. században népes és szervezett közösségeket alkottak, különösen a Római Birodalom keleti részein, de Rómában is.Marcion jelentős összeget, mintegy 200 000 sestertiust adományozott Róma püspöke által képviselt egyháznak.

Habár a Római egyház utólag elhatárolódott Marcion tanításától, azonban a cölibátus, és az Ó-szövetség könyveinek a kirekeksztése az egyház kánonjából Marcion tanításához vezethető vissza.

Amikor a római zsinat 382-ben döntött az Ószövetség könyveinek a kanonozálásáról,már a római császárok meghatározták a Római Egyház istenképét. Hiába olvasta valaki az Ó-szövetség könyveiből, 

hogy nem csak egy isten létezik, és hogy a Khrisztosz Jézus Istene tulajdonképp az Istenek Istene,

az istenek között a Felkent Isten. Ezt a hitvallást a római császárok egyházában már senki nem merte felvállalni, félvén a törvény szigora miatt, ami halállal büntette azt,aki megtagadta Róma a Róma császárai által létrehozott egyház hármarcú, de mégis  egyként emlegetett istenét.

Kicsit ide ültem a géphez is, hogy nem mondjak fejből bolondságot.
Megnyitottam azt a munkám amiről beszéltem, hogy elmondjam mi alapján jutok el megállapitásokra.

Most csak a szóferek-ről Kr. e. 5. századtól kb. Kr. u. 2–3. századig
nem feltételezésből, és nem saját kútfőből.
A tudomány eljutott odáig, hogy kézzelfogható történeti biznyotékokkal tudja megindikolni a szóferek létezését.
Itt jön a képbe az amit én környezettanulmánynak neveztem az előbbiekben. Rabbinikus források (mishna, Talmud)

ezekben név szerint tesznek emlitést a a szóferek müködéséről és feladatairól.

A Mishna és a Talmud részletesen leírja a tekercsmásolás szabályait (pl. tinta, betűformák, hibajavítás, pergamen előkészítése).

A „Soferim traktátus” (מסכת סופרים) kifejezetten a szóférek munkájáról szól.

Ezek nem legendák, hanem jogi-szabályozó szövegek, amelyek egy létező szakma működését rögzítik.

Kéziratok másolási mintázatai

A tudomány összehasonlítja a különböző korú kéziratokat:

Qumrán (Kr. e. 2–1. sz.)

korai rabbinikus tekercsek

középkori maszoréta kódexek

A másolási szabályok következetesen felismerhetők:

betűszámlálás nyomai

sor- és oszlopszerkezetek

hibajavítási technikák

szövegformátumok egységessége

Ez azt mutatja, hogy egy szervezett írnoki hagyomány működött.

A Biblia maga is említi az írástudókat (pl. Ezsdrás), és a perzsa–hellenisztikus korban az írnoki réteg jól dokumentált.
Csak épp nem így nevezi őket, de ahhoz a csoporthoz tartoztak.

Kik lehettek a Biblia alapján „szófér‑elődök”?

1) Ezsdrás - a legismertebb bibliai írástudó

A Biblia konkrétan így nevezi: „Ezsdrás, a pap, a törvény írástudója (סֹפֵר)” Ezsdrás 7:6

Ez a legközvetlenebb bibliai példa a szófér szerepre.

Miért számít szóférnek?

Tóra-másoló

Törvénymagyarázó

A szöveg őrzője és tanítója

A rabbinikus hagyományban: „Ezsdrás volt a nagy szófér”.

2) Sáfán - Jósiás király írnoka

„Sáfán, az írnok (הַסּוֹפֵר)” 2Királyok 22:3–10 Ő találja meg a „Törvény könyvét” a templomban.

Miért fontos?

királyi írnok

hivatalos dokumentumok kezelője

szövegfelolvasó és értelmező

Ez a szerep nagyon közel áll a későbbi szófér funkcióhoz.

3) Gemarjáhu ben Sáfán

„Gemarjáhu, Sáfán írnok fia” Jeremiás 36:10 Ő is a templomi írnoki körhöz tartozott.

4) Barúk ben Nérijjá - Jeremiás próféta írnoka

„Barúk írta le Jeremiás szavait egy könyvtekercsre.” Jeremiás 36:4 Ez a legklasszikusabb „szófér‑munka” a Bibliában:

diktálásra másol

tekercset készít

felolvas a nép előtt

újramásolja, ha az első példányt elégetik

5) Serájá - Dávid király írnoka „Serájá volt a scribe (סֹפֵר).” 2Sámuel 8:17 A királyi adminisztráció egyik legfontosabb tisztsége.

6) Selemjáhu

„Selemjáhu, az írnok fia” Jeremiás 36:12 A templomi és királyi írnoki kör része.

Ezek csak kivonatok a munkámból, mert hosszú oldalakon keresztül tárgyalom…
nem légből kapott. Hanem nyelvészek, történészek, és maga a zsidó hagyomány más irásos anyagaiból.

Egyik grafomán a másik grafománnak írogat, szabadkozva:-O:-P:-)

A "Biblia nyomában" c. mű is "hézagpótló lesz:-):-):-)

De ha ez a hobbitok...

Amúgy minden írás ihletett, és jobb ha tőlem tudjátok meg, még a tiétek is;-)

Csak ugye az olvasók száma az ami kétséges...

Többször emlitettem már, hogy én kicsit grafomán vagyok. 
Vagyis a kéziráso rettentő szar, és olvashatatlan, de a technika megadta nekem azt a lehetőséget, hogy feszt irjak....
És minden nap ezt teszem, irok.
Jelenleg is a Biblia nyomában c. Kis tanulmányomon dolgozom. 
Ami arról szól, hogyan is keletkezett a Biblia.
És pont ezért vagyok képben a szofer, a maszora témában. Mert folyamatosan foglalkozom azzal a kérdéssel, hogyan maradt fent az irás, és miért pont ez a változat? Stb...

Tehát kutatok. :)
Innen az információm.

A keretek, amit emlitettem is.
Én, az unitárius féle bibliát tekintem hitelesnek. 66 könyv.
Minden más, maximum környezettanulmány számomra. Tehát mit ettek, hol aludtak, mit gondoltak és más egyebek...
Ami a 66-on kivül van azt nem tekintem ihletett forrásnak.

Ennyi erővel idézhetnénk egymásnak Micimackó kkalandjai és epizódjai c. Nészerű műből is.

Komoróczy, nem kétségbe vonom.
Hanem arról beszéltem, hogy szerintem igencsak félre értelmezted.
Ahogy philon múvét is.

És ezzel el is érkeznénk oda, hogy ugyanazt a táncot mégegyszer letáncoljuk. :)
Ami szerintem felesleges..

A keretek meghatározása!
És itt most nem az a lényeg, hogy ki ért egyet és ki nem.
Neked, össze kéne állitanod egy kánoni listát. Amit leirsz, és felteszed valahova, hogy a partnereid láthassák miből operálsz.
Jelenleg ez hiányzik.
Ami pedig úgy néz ki, hogy beszélgetések közben "rángatsz" elő különböző irásokat, mondván, ez hiteles.
(Ez csak egy gondolat részemről, többre mennél vele. Ha meghatározod a saját kereteidet.)

Az én keretem világos, Biblia, és csak annak alapján.
A te kereted jelenleg úgy néz ki, hogy amikor azt mondod Biblia, az nálad nem a teljes keret, csak rész. Amikor azt mondod szentirás, akkor biblia + egyebek. Nos, az egyebeket kéne egységes keretbe foglalnod. :)

A kereteken túl pedig, hogy mit tekintesz igazolásnak. Nyelvészet, történelem, régészet.
Mert amikor felmutatják neked példa; philon művéhez a nyelvészek megállapitásait, vagy olyan tudományos körökben elismert személyek megállapitásait, akik igazonak egy állitást. 
Akkor el kell dönteed, hogy hogy az tekintélyelvű-e vvagy sem. 
Az egyáltalán nem tudományos megközelités, ha lesepred a kritika hangját. :)

És pont ezért nem lesznek párbeszéd kommunikációk, csak monológok.
Amit én speciel feleslegesnek tartok. Ugyanis minden lehetőséget arra használsz fel, hogy nem véleménycserét eszközölsz, hanem mint napjaink önjelölt próféta, hirdes.
Ez, szerintem szereptévesztés, és nem vagy vele egyedül.

Azt kéne eldönteni, hogy a párbeszédeknek mi a célja?
Saját értelmezéseink bővitése. Vagy csak hirdetni valamit.?

Szóférek — Kr. e. 5. századtól kb. Kr. u. 2–3. századig
A szófér eredetileg „írástudót” jelentett, de a bibliai szöveg másolásának szakembereivé váltak."

Na ezt, honnan szedted elő? Találtál kr.e. az 5. század és kr. u. a 2-3 századból olyan írást,amely 

ezen állításodat alátámasztja?

Csak nem ásózás közben bukkantál rá.

Jelentetted a régészeknek, vagy titokban akarod tartani, és scak saját szükségletre használod fel,

ahogyan most is?

Lehet, hogy csak kevered a két megnevezést, és fogalmat.

Szófer, és maszora.

A lényegi különbség röviden:

A szófér (סוֹפֵר) az ókor írnoka, aki a szöveg testét őrizte meg: másolt, javított, betűt számolt.
A maszoréta (בעלי המסורה) a kora középkor szövegkritikusa, aki a szöveg hangját rögzítette: vokalizált, jegyzetelt, olvasatot egységesített.

---

🧭 Mikor működtek?

Szóférek — Kr. e. 5. századtól kb. Kr. u. 2–3. századig
A szófér eredetileg „írástudót” jelentett, de a bibliai szöveg másolásának szakembereivé váltak.
Feladatuk a betűhű másolás, a szöveg fizikai integritásának megőrzése volt.
A korszakuk az Ezsdrás utáni időktől a rabbinikus korszak elejéig tart.

(Ez a rész a történeti konszenzuson alapul; a fenti keresési eredmények a szófér korszakát nem datálják pontosan, de a maszoréták előtti másolói hagyományként hivatkoznak rájuk.)

---

Maszoréták — Kr. u. 6. századtól 10. századig
A maszoréták tevékenysége i. sz. 6. századtól indul, virágkoruk 750–1000 között volt, fő központjaik:
- Tiberiás (Ben Áser család)
- Babilónia (Sura, Nehardea, Pumbedita)

Feladatuk a héber Biblia vokalizálása, kantillációs jelek rögzítése és a maszóra (széljegyzetek) összeállítása volt.

---

📘 Mit csináltak pontosan?

Szófér — a szöveg teste
- pergamen készítése és kezelése
- betűk, szavak, versek számlálása
- hibajavítás szigorú szabályok szerint
- tekercsek összeállítása
- a szöveg fizikai formájának őrzése
(A ZSIMA forrás részletesen leírja a szófér munkáját.)

---

Maszoréta — a szöveg hangja
- magánhangzó‑jelek (nikkud) rögzítése
- dallamjelek (te’amim) rögzítése
- marginális jegyzetek (maszóra kicsi és nagy)
- szövegkritikai megfigyelések
- variánsok jelölése

A Biblia története nem a semmiből indul. Amikor Izrael népe megjelenik Kánaánban:

• a térségben már létezett egy közös nyelvi alap: a kánaáni nyelvek

• ezek a nyugati sémi nyelvek egyik ágát alkották

• ide tartozott:

  • föníciai

  • moábi

  • eddómi

  • ammonita

  • korai héber

A héber tehát nem külön nyelvként születik, hanem a kánaáni nyelvek egyik dialektusaként.

Nyelvcsaládfa (egyszerűsítve):

Abban igazad van, hogy a zsidók nyelve a kivonulást követően a kánaáni, ó-kánaáni nyelv volt.

Ezt a zsidó írásai az i.e 7-8. századból is megerősítik.

Úgy az Asera szobrokon található írás, mint a Hinnom völgyben talált amuleten lévő írás Ó-kánaáni nyelven íródott.

A kánaáni nyelv Izrael fiai általi használatát Ésaiás próféta is igazolja.

De olyan írásos leletre nem találsz, amelyre az van írva, hogy létezett héber nyel ,amit a zsidók használtak.

A Szentírás a zsidókat csak a kánaáni, és az arámi nyelvvel hozza kapcsolatban.

Azt hogy nem zsidó források, elsősorban álkeresztény teológusok a 18. századtól kezdve elkezdték 

mániákusan bizonygatni, hogy a zsidók héber nyelvet is használtak valaha,azt eddig nem sikerült 

bizonyítani, és szerintem nem is fog senkinek sikerülni, mert maga az elképzelés mániákus korban szenvedők agyából pattant ki.

Ketef Hinnom nem maszoréta irás!
Már csak azért sem mert mintegy 1300 év van köztük."

Ez így nem igaz.

A tudósok állítása szerint a Hinnom- völgyben található amulett egy idézet a Tórából.

Ezt én  nem látom bizonyítottnak. DE mindenesetre az írás zsidóktól származik az i.e. 7. századból.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a Hinnom -völgyből származó tekercs természetesen nem a káldeus arámi nyelven íródott, hanem Ó-kánaáni nyelven,amelyet a zsidók a babiloni fogság előtt használtak.

DE mivel a maszoréták írásai nemcsak káldeus arámi kifejezéseket tartalmaznak, hanem az azt megelőző ó-kánaáni nyelvből is sok jövevényszavat tartalmaznak, ezért Komóróci Géza nagyon is helyesen nevezte mindkettőt, az Ó-kánaánit és a Káldeus arámit, a masszora részének.

Mert nem az a kérdés, hogy mikor éltek a maszoréták a Mózes által használt ó-kánaáni nyelv keletkezése és a zsidók által való i.e a 7. század használata után hanem az, hogy a maszoréták írásaiban is fellelhető ennek az ó-kánaáni nyelvnek a jelenléte.

Mielőtt Komoróczy Géza szaktekintélyét kétségbe vonni készültél hasznos lett volna utána nézni, hogy ki is volt Komoróczy Géza.

 Komoróczy Géza – Wikipédia

Babiloni udvari nyelv Dán 1:4 a „káldeusok nyelve” kifejzeés udvari kultúra nyelvre utal, ami abban az időben az arámi volt (újbabilon Birodalom hivatlos nyelve.
Nem héber
Nem káldeus, mint külön nyelv."

-----------------------------------------------

Ebben csak az az igaz, hogy a káldeus arámi nyelv, nem héber nyelv, tudniillik a héber nyelv szóhasználat csak a 19. századben nem zsidó közegben, hanem álkeresztény közegben jött létre.

A Dániel 1:4 ben azt nem írja, hogy a Káldeusok nyelve csupán az udvari kultúra belső használati nyelve lett volna, és mintha ezen kévül létezett volna egy másik nyelv is,amit Babilonban Dániel 

próféta idején használtak. Ellenben Dániel állít valami fontosat a Káldeusok nyelvével kapcsolatban,

ami az arámi nyelv volt. Mégpedig azt, hogy ezt a nyelvet sajátították el  Izrael fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjak.

Dániel 1:3 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izrael fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat, 4 Akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a káldeusok írására és nyelvére. 

Amikor Izrael fiai visszatértek Földjükre a babiloni fogság után, és elfelejtettéka korábban használt ó-kánaáni nyelvüket,  nép fejedelmei és a próféták, azon a nyelven beszéltek hozzájuk, amelyre őket is megtanították Babilonban. Izrael Istene, amikor újra megiratta Esdrássaé és öt írnoktársával az elpusztult könyveket, beleértve a Mózes által közvetített Törvényt is, Ezsdrás megjegyzi, hogy olyan betűkkel írtak,amit korábban nem ismertek.

4 Ezra 14

[37] Azután magam mellé vettem az öt embert, ahogyan parancsolta nekem, és kimentünk a mezőre, és ott maradtunk.

[38] A következő napon, íme, egy hang szólt hozzám, mondván: „Ezsdrás, nyisd ki szájadat és idd meg, amit én adok neked inni."

[39] Akkor kinyitottam a számat, és íme, egy teli poharat kínáltak nekem; olyasmivel volt tele, mint a víz, de a színe olyan volt, mint a tűznek.

[40] Elvettem és ittam; és amikor megittam, a szívem megtelt értelemmel, és mellkasomban megnövekedett a bölcsesség, mert szellemem visszanyerte emlékezetét;

[41] És megnyíltak ajkaim, és nem voltak többé bezárva.

[42] És a Magasságos értelmet adott az öt férfinak is, és váltásban írták, amiket diktáltam, olyan betűkkel, melyeket korábban nem ismertek. Negyven napig ültek, és nappal írtak, és éjjel ették kenyerüket.

[43] Ami engem illet, nappal beszéltem, és nem hallgattam éjjel sem.

[44] Így a negyven nap alatt kilencvennégy könyv íratott meg.

[45] És amikor a negyven nap véget ért, a Magasságos ismét szólt hozzám, mondván: „Hozd nyilvánosságra az első huszonnégy könyvet, amit írtatok, hadd olvassák az arra érdemesek és az érdemtelenek egyaránt;

[46] De őrizd meg a többi hetvenet, hogy a néped között levő bölcseknek adhasd azokat.

[47] Mert bennük van az értelem csírája, a bölcsesség forrása, és a tudás folyama."

[48] És így tettem

COG - II Ezsdrás / IV Ezsdrás

Az i. e. 5. századra az arám vált a Perzsa Birodalom közvetítő nyelvévé (lingua franca), ami radikális változást hozott az írásbeliségben. 

Az Úr Jézus és az apostolok idejében ezek az írások még megvoltak. Philon Júdeus ,aki Jézus kortársa volt, szintén ismerte ezeket az írásokat. Erre utal a Mózes élete című írásában.

Mit tudunk Philón-ról? És a káldeusi nyelvről?
Philon, hellenisztikus zsidó filozófus (Alexandriában) aki a görög koine-t használta, irt"

Ez így nem igaz. Ő nem csak egyszerűen Philon volt, ahogyan őt a római császárok által létrehozott

egyház teológusai emlegetik. É nem is Alexandriai volt a neve. Ő egy zsidó nemes volt, aki fejedelmi családból származott. És Philon Júdeus volt a becsületes neve. Elsősorban a zsidók káldeusi nyelvének az ismerője volt, de a görg nyelvet is Jól ismerte, ahogyan a Zsidó Jézus és az apostolai is.

Philon Jádeus Khrisztosz halálát követően Khrisztosz után 45-ben halt meg.

Philon Júdeust a római császárok által létrehozott egyház teológusai megpróbálják úgy feltüntetni, mintha egy ateista filozófus lett volna.

"Philon Júdeus életéről meglehetősen keveset tudunk, azt is elsősorban saját műveiből, és kisebb részben Josephus Flaviustól (AJ 18. 259–260). Philón Alexandria egyik vezető zsidó család jából származott. Átélte a Kr. u. 38-ban kezdődő alexandriai zsidóüldözést, később élesen támadta Egyiptom akkori római helytartóját, Aulus Avilius Flaccust (ezt olvashatjuk az In Flac cum című művében), akit 39-ben váltottak le. Kr. u. 40-ben a vezetőjéül választották a zsidók Caligulához induló követsé gének, amely azt kérte a császártól, biztosítsa az alexandriai zsidók veszélybe került jogait, és mentse fel őket a kötelező császárkultusz alól (mindezt a Legatio ad Caium külön jelen tésében írta meg).

Philón terjedelmes életművéből viszonylag sok írás maradt fenn,1 amelyek tematikailag különböző csoportokba oszthatók: (1) a Genesishez és az Exodushoz írt kérdések és feleletek; (2) a Törvény kifejtése, amely a Tóra egyes részeinek a parafrázi sával és értelmezésével foglalkozik, és a szélesebb – akár po gány – közönséghez szól (ide tartoznak például a pátriárkák és Mózes életrajzai); (3) a Törvény allegorikus magyarázatai, amelyek kommentárszerű értelmezését adják a Tórának, és el sősorban az olvasók egy belső köréhez szólnak; (4) történeti és apologetikus művek; (5) önálló filozófiai munkák.2 Az a szöveg tehát, amelyhez Philón életművének döntő ré sze kapcsolódik, az Ószövetség görög nyelvű fordítása, a Sep tuaginta, és ezen belül legfőképpen Mózes öt könyve.3 Arról, hogy a Septuaginta Philón szemében nem egyszerűen a héber Biblia fordítása, hanem azzal egyenrangú szöveg, a Mózes éle tében olvashatunk (Mos. 2. 37–40): miután Philón elmondja az ismert történetet,4 amely szerint az egymástól elzárt hetven zsidó bölcs ugyanazt a szóról szóra megegyező görög fordítá sát készítette el a héber Bibliának, ennek a fordításnak a jelen tőségére tér rá. Hisz ki ne tudná, hogy minden nyelvnek, különösen pedig a görögnek gazdag eszköztára van, ugyanazt a gondola tot, amikor mintegy lefordítja vagy körülírja, sokfélekép pen fejezi ki, hol ezt, hol azt a kifejezést alkalmazva. E törvénykönyv esetében – mondják – nem így történt: a tu lajdonképpeni értelemben használt szavak (kyria onomata) pontosan megfelelnek (synenechténai eis tauton) a másik nyelv tulajdonképpeni értelemben használt szavainak, a gö rög a káldeusnak,5 s tökéletesen ráillenek arra, amit jelöl nek (tois délumenois pragmasin). Nézetem szerint ugyanis, mint ahogy a geometria és a dialektika fogalmai sem tűrik meg a fordításbeli következetlenséget, hanem az eredetileg megválasztott elnevezésük változtatás nélkül végig ugyan az marad, nyilván ők is ugyanilyen módon ötlötték ki a tár gyukhoz illő szavakat, melyek egyetlen lehetőségként és a legérzékletesebben fejezték ki a jelölendő dolgokat. Erre a legnyilvánvalóbb bizonyosság a következő. Akár görögül tudó káldeusok, akár káldeusul tudó görögök veszik kézbe egyidejűleg a két írást: a káldeus nyelvűt és a fordítását, úgy csodálják és tisztelik őket, mint két testvérművet, vagy inkább mint olyanokat, amelyek a tárgy és a szóhasználat szempontjából azonosak egymással, és tolmácsolóikat nem fordítóknak nevezik, hanem szent tanítóknak és prófétáknak, akiknek gondolkodásbeli világosságban sikerült fölvenniök a versenyt Mózes legtisztább szellemével. Mózes élete II. 38–41 (Bollók János fordítása)"

2016_2_philon.pdf

Philon Júdeus személye azért volt szálka a római császárok által létrehozott egyház teológusainak a szemében, mert hozzájuk hasonlóan soha sem volt a római császárok bérence.

Ezen felül káldeusnak nevezte, a Szentírásr nyelvét, igazolva ezzel Ezsdrás próféta azon állítását, miszerint a szent próféták írásai Jeruzsálemnem a babiloniak által történő elpusztítása kapcsán szintén elvesztek, ezért Izrael Istene újra iratta azokat Ezsdrással és öt írnoktársával, természetesen már azon a Káldeus arámi nyelven, amelyet a zsidók a babilonból való szabadulás után beszéltek, értettek.

Mit tudunk Philón-ról? És a káldeusi nyelvről?
Philon, hellenisztikus zsidó filozófus (Alexandriában) aki a görög koine-t használta, irt. Nem beszélte sem a babiloni-arámi, sem a „káldeus” nyelvet anyanyelvként. (És gyanitom egyáltalán nem beszélte. De, nem állitom.)
Élete, és életműve, társadalmi helyzete, és kulturális közege is teljesen hellenisztikus volt.

Mit mond a modern kutatás? Nem tekinti sem babiloni eredetünek sem káldeusnak, hanem egy gazdag, görög müveltségű alexandriai zsidó család tagjának.

Philon valóban azt irta, hogy LXX a káldeusi nyelvből készült?
Ez az állitást egyetlen tudományos irodalom sem emliti. (Aki pedig tudni véli, hogy igen, annak valamilyen szellem súgta.)

Mit jelent a „káldeus” a Bibliában?
Dánielnél egy etnikai és udvaris tisztségmegnevezés, és nem a zsidók anyanyelve.
Babilon lakói. Asztrológusok / bölcsek megnevezése. (Dán 2.)

A kárldeus nyelv kifejezés dán 1:4-ben nem a héberre hane a babiloni udvari nyelvre utal, ami abban a korszakban arámi volt.
Helyetelen azonositás Káldeus = héber, vagy a zsidők anyanyelve.

Komróczy-t félreérteni?
Ketef Hinnom nem maszoréta irás!
Már csak azért sem mert mintegy 1300 év van köztük.

A káldeus szó jelentése a történeti forrásokban.
A Biblia korában Káldeus i. e. 7-6 sz.
Etnikai megjelölés; babiloni birodalom uralkodó rétege

fogalkozási megjelölés; udvari bölcsek asztrológusok
földrajzi megjelölés; káldeusok földje = Babilon
a káldeus nem nyelvnév. A biblia sehol nem beszél káldeus mint önnáló nyelvről.

Babiloni udvari nyelv Dán 1:4 a „káldeusok nyelve” kifejzeés udvari kultúra nyelvre utal, ami abban az időben az arámi volt (újbabilon Birodalom hivatlos nyelve.
Nem héber
Nem káldeus, mint külön nyelv.

Zsidók nyelve a babiloni fogság után
arámi
A héber liturgikus és irodalmi nyelv maradt.
Káldeus mint nyelv soha nem volt a zsidók anyanyelve.

a kánaáni nyelvek világa (Kr. e. 2. évezred vége)

A Biblia története nem a semmiből indul. Amikor Izrael népe megjelenik Kánaánban:

• a térségben már létezett egy közös nyelvi alap: a kánaáni nyelvek

• ezek a nyugati sémi nyelvek egyik ágát alkották

• ide tartozott:

  • föníciai

  • moábi

  • eddómi

  • ammonita

  • korai héber

A héber tehát nem külön nyelvként születik, hanem a kánaáni nyelvek egyik dialektusaként.

Nyelvcsaládfa (egyszerűsítve):

• Sémi

  • Keleti sémi → akkád (Babilon, Asszíria)

  • Nyugati sémi

    • Északnyugati sémi

      • Kánaáni nyelvek → föníciai, moábi, héber

      • Arámi (külön ág, de rokon)

A héber és az arámi tehát testvérnyelvek, nem az egyik a másikból származik.

A korai héber nyelv és írás (Kr. e. 1200–600)

A honfoglalás és a bírák kora után Izraelben kialakul:

• a korai héber nyelv (a kánaáni egyik változata)

• a paleo-héber írás, amely a föníciai ábécé egyik helyi változata

Fontos: A héber írás nem a semmiből jön, hanem a föníciai írásból fejlődik ki. A föníciai pedig a proto-kánaáni írásból.

A Ketef Hinnom-leletek (Kr. e. 7. sz.) pontosan ezt mutatják: korai héber nyelv + ó-kánaáni/föníciai típusú írás.

Ez a Biblia legkorábbi ismert szövege.

A babiloni fogság és az arámi felemelkedése (Kr. e. 6. század)

A babiloni birodalom hivatalos nyelve az arámi volt.

A fogság után:

• a zsidók két nyelvet használnak:

  • arámi → köznyelv, kereskedelem, adminisztráció

  • héber → szent szövegek, liturgia, tanítás

Ezért:

• Dániel könyve héberül és arámiul is íródott

• Jézus korában a zsidók arámiul beszéltek, de a Szentírást héberül olvasták

A „káldeus nyelv” a Bibliában nem egy külön nyelv, hanem a babiloni udvari kultúra nyelve = arámi.

A héber írás átalakulása: a kvadrát (négyzetes) írás

A fogság után a zsidók átvették a birodalmi arámi írásformát, amelyből kialakult:

• a héber kvadrát-írás (amit ma is használunk)

Ezért:

• a héber nyelv megmaradt,

• de az írás megváltozott.

Ez sok félreértés forrása: ugyanaz a nyelv, más íráskép.

A perzsa, görög és római kor (Kr. e. 5. századtól – Kr. u. 1. századig) A nyelvek helyzete Jézus koráig

Héber:

• továbbra is szent nyelv,

• a Biblia nyelve,

• a Qumráni tekercsek nagy része héberül van.

Arámi:

• a mindennapi beszélt nyelv Jézus korában,

• Jézus anyanyelve is arámi volt, nem „káldeus”.

Görög:

• a diaszpóra zsidóság nyelve (pl. Philón Alexandriában),

• a Septuaginta fordítás nyelve.

Írásrendszerek

• A héber írás ekkorra már arámi alapú négyzetes írássá alakul (a mai héber betűk).

• A maszoréták csak 1000 évvel később jelennek meg.

A duna víze és a csapvíz.
Viz mindkettő. Nagyjából ennyi a közös bennük.

Szóval az, hogy néha szóba kerül a septuaginta, az még nem közös alap.
Az egyik fél 73 könyvvel dolgozik míg a másik fél (minimum) 94 könyvvel.
Az egyik fél pontosan tudja hol vannak a határai, és mik a keretei.
Míg a másik fél menet közben módosítja a szabályokat. (mondom ezt úgy, hogy a bántásnak árnyéka sincs bennem, hanem mint megfigyelt tény.)

Mi áll szemben mivel?
1. rögzített kánon
2. folyékony, önkényesen változó kánon.
Ez önmagában kizárja a közös hivatkozási alapot.

Tekintélyforrás
1. Egyház, hagyomány, kánon, Egyházi tanítóhivatal
2. 94 könyv (bár nem tudja meghatározni, hogy mik azok) Egyfajta titkos tudomány, ami nem maghatározható. Személyes meggyőződés, kinyilatkoztatás, saját értelmezés, egyéni lista.
Ezek ismét nem közös alapok

Eltérő bizonyítási szabályok
1. A kánon része, tehát tekintály.
2. Ez isteni kijelentés, mert annak tartom.
Ezek nem azonos logikai rendszerek.

A tudomány, és nyelvészet feülirása.
1. elfogadja a nyelvészet, történészek, szövegkritikusok eredményet.
2. figyelmen kívül hagyja a hber és görög nyelvészetet, felülirja a szövegkritikai adatokat, saját értelmezést tesz a szöveg helyére.
Ez két külön episztemológia.

Mi történik valójában?
1. Mi a hiteles, hagyományos kánon?
2. mi az amit én igaznak érzek? (94 + könyv)
ezek két külön kérdéskörök.

A válaszok látszólag kapcsolódnak, de valójában nem.
1. Ez a könyv deuterokanonikus
2. De, Isten nekem kijelentette, hogy ihletett. (vagy legalábbis, azokban az ismeretlen könyvekben.)

Nem információcsere, hanem identitás védelem
1. védi a hagyományt
2. védi a saját meggyőződését.
Mindkét fél számára „szent terület” De, semmi közös alap.

Az egész beszélgetés, vagy vita ott csúszik el, hogy nem ugyanazt a valóságot értik és tárják fel.
1. történetileg kialakult kánonból indul ki.
2. saját, személyes változó kánonból.
Nincs átjárás a két nézet közt, így lesz mindkettő egyfajta monológ.
Egymásra reagálnak, de teljesen más keretekben mozognak.

Konzekvencia, a kívülállónak
A vita, vagyis párbeszéd eredménytelen, sikertelen. És nem a felek indulatai miatt. Vagy más.. Egyszerűen a folyó két partján állnak.
1. a folyó jobbról balra folyik.

2. a folyó balról jobbra folyik.
Mi hiányzik? A kommunikációs keret.

Tehát a vallási viták azért futnak zátonyra mert a felek nem ugyanabból a kánonból és nem ugyanazon tekintélymodellből, és bizonyítási rendszerből indulnak ki.
És nem okvetlenül a kánonokat kell egységre hozni, hanem magát a kommunikációs keretet egyeztetni.

Vannak beszélgetések, amelyek első pillantásra vitának tűnnek. Két ember válaszol egymásnak, idéz, érvel, hivatkozik. A felszínen minden úgy néz ki, mintha valódi párbeszéd zajlana.

Aztán egy idő után mégis azt érzi az ember: valami nem találkozik.

Mintha két külön világ beszélne egymás mellett. Mintha a mondatok csak látszólag kapcsolódnának. Mintha a vita nem előre haladna, hanem körbe-körbe járna.

Ez a jelenség nem ritka. Különösen akkor jelenik meg, amikor két fél eltérő kánonból, eltérő tekintélyfelfogásból és eltérő bizonyítási szabályokból indul ki. Például egy katolikus, aki a 73 könyves kánont követi, és valaki, aki a 4. Ezsdrás alapján 94 könyvet tart ihletettnek - még akkor is, ha maga sem tudja, melyik az a 94.