Aki engem operált, főorvos asszony, "rendfokozata" szerint főorvos. Az osztályvezető viszont az aki téged fog kezelni.
Amikor véletlenül siettem, nem keletkezett oszlop érzésem. A műtéti hegeket kezdtem érezni, mintha kemény, összevarrt vonalak lennének. A műtét előtt sem voltak megállásra kényszerítő tüneteim, de egy gyaloglás végére a lábamon, a középső három ujj elzsibbadt. előtte, régebben, voltak a lábujjaimon izületinek vélt fájdalmak, mint aki magasról telitalpra esve leugrott. Azóta, amióta a "csőcsere" megtörtént semmi keringési hiányosságra utaló jel nincs. Még.....
Mikor megfeledkeztél magadról és siettél, nem meredtek le a lábaid? Nekem ez az "oszlopérzés" vet gátat a további sietésnek. Meg kell állni. Ha többet megyek a bal forgóm is nagyon fáj 1-2 napig, és olyankor szinte lépni sem tudok, de az valami mástól is lehet, úgy gondolom.
De a sok gyógyszer mintha hatna. vagy csak beképzelem, hogy könnyebben, nagyobb távot teszek meg? Sima kontrollra kedden megyek, majd meglátom, mi a véleménye a dokinak. Neked további gyógyulást és gyere időnként beszámolni.
Kicsit elhanyagoltam az írást, de említésre méltó dolog nem történik a lábammal. Nem mondták mennyit, vagy milyen ütemben gyalogoljak. Elvileg bármennyi megy. Nem rohanok, csak nyugodt tempóban. Előfordult, hogy megfeledkeztem magamról és "eszeveszetten rohantsam", azaz siettem.
Nem történt semmi baj akkor sem.
Egy alkalommal bent jártam a feleségem munkahelyén, ahol természetesen kíváncsi volt rá az a főnővér, aki, (miután az érsebészeti rendelésről kilöktek, hogy menjek haza, ráér...) odacipelt az ő főorvosukhoz, aki a vizsgálat után gyorsított eljárással elintézte a klinikára felvételemet. Lelkendezett, hogy nagyon szép a lábam. Ebben én nem vagyok annyira biztos, az övé nekem jobban tetszik.
No végre valami jó hír.! Gratulálok gyógyulásodhoz! De ne feledd, a rizikófaktorokat mélyre szorítani. Ha jól is érzed magad, a gyógyszereket szedni kell, nem elhízni, koleszterint kordában tartani, sokat mozogni, NEM dohányozni! Hosszú, egészséges állapotot kívánok!
Gyalogolni mennyit tudsz? És főleg milyen ütemben? Csak sétálva, vagy gyorsabb iramban is? Gondolom ez annak is függvénye, mennyit gyakorlod a sétát. Ezt javasolják is, vagy rád bízzák, mennyit mozogsz?
Szóval egy éved van rá, hogy stagnáljon az állapotod, addigra szinte olyanok lesznek a lábaid, mint "újkorukban":)
Na végre! 2012.09.25-én megtörtént a kontroll vizsgálat. 09 óra 15 percre volt időpontom. Hála a számítógép hálózatnak, ki volt listázva a nevem. A klinika előtt sikerült kimarkolnom egy jó parkolóhyelet. (Az ott lévő parkban mókusok futkároztak a talajon)
09 óra 15 perckor név szerint szólítottak. Általános szemrevételezés, kérdések van-e panasz, mennyit tudok menni stb. Vérnyomás mérés fekvő helyzetben lábon és karon. (lábon 150 hgmm, karon 160 hgmm, mondjuk soha nem volt annyi, de egy 6. éves hallgató lány mérte...)
Kézi tapintású pulzus keresés mindkét lábon, majd doppleres vizsgálat, gyógyszerelés megbeszélése. Évenként kontroll. A kérdéseimre azt mondta a főorvos asszony, hogy egy év múlva emilyen állapotban lesz, tehát keringés, dagadtság, nyirokkeringés rendbejövése, az az állapot fog megmaradni. Aspirin protekt szedése továbbra is és koleszterin szint rendbentartó gyógyszer javasolt.
A zokni kérdésében is ellentétesek a vélemények (kérdezze meg orvosát...... ). Az én logikám, és tapasztalatom az, hogy jobb ha kényszerítve van a szervezet a keringésre. Ha melegítjük lassul a keringés. Én, ha éjszakára betakarom a lábam, akkor reggelre begörcsöl a lábfejem. Persze az én lábamban 50% a keringés. Egészséges láb a jó keringés által nem hűlhet ki (szobahőmérsékleten).
Most nem kattintok a "válasz erre" gombra, csak úgy összesítve. A kérdések felírása jó ötlet. A boltba menésnél is, ha 3-nál több cucc kell, már felíratom, jó nagy betűkkel.
Vastag, gyapjú szerű zokni van, igaz, csak itthonra, mert a nagyobbik lányomtól "örököltem" őket és ki vannak tölcséresítve. Direkt az kell, ne legyen benne gumi. Úgy áll, mint jobbágyon a bocskor, de itthon egy fene.
A lábgörcsről jut eszembe! Mielőtt a műtéterm meglett volna, a legkisebb hozzáéréstől, terheléstől görcsöt kapott a bal talpam. Még az utolsó pillanatokban, az ultrahang vizsgálat közben is. A műtét óta még az érzés közelítése is hiányzik. Szerencsére.
Mellékesen legyen mondva, a kontroll időpontját már várom nagyon. Nem szempont, de nem megy el a "szemem mellett", hogy a főorvos asszony még ráadásul csinos is. Igaz, ez a kórházban nem nagyon jutott eszembe, örültem ha a kacsát eltalálom.
Öreg betegtársam mondta is, hogy nem a kacsa luykának méretével van baj, hanem rövid a gyík. Az övé....
Örülök, hogy jól vagy. A megszabdalt idegek nagyon nehezen állnak helyre, de előfordul, hogy soha. Sajna az idő változásokra is érzékenyek maradnak, de ennél nagyobb baj nem legyen.
örülni az életnek, amire/amilyenre esélyt kapunk. Ez a lényeg, ha az ember mindenáron meg akarja változtatni, többet, jobbat akar, akkor egyre több csalódás éri, ami tönkreteszi lelki békéjét.
Szorgalmas vagy. Én nem szeretek gyalogolni, félek előre a távolságoktól, előre látom, hogy meg kell mindig állnom, mert lemerevednek a lábaim.. nagyon utálom.
Írd fel a kérdéseket amikor eszedbe jut valami újabb, szépen sorban, és aztán vidd is magaddal a papírt. Lehet, hogy apró dolgoknak is van jelentőségük.
Van gyapjúzoknid? Az jó, ha lehűl a levegő, ha nem annyira hűl le, akkor meg pamutból. Nekem térdzoknijaim is vannak, mert a lábikrám begörcsöl, ha hűvösebb van. Lényeg, hogy örüljünk, hogy van lábunk, ami fázhat.
Elvileg már bármennyit tudok gyalogolni. Még nem rugaszkodtam neki a szokásos, régi, 1420 méternek. Ennyi volt, amíg elmentem vásárolni és vissza. Ezt a távot direkt mindig gyalog tettem meg, ha esett, ha fújt. sor kerül rá hamarosan.
A 16. hét esemény nélkül eltelt. Kicsit szokatlan, hogy néha hosszú nadrágot kell felvenni. A lábam nem fáj, csak a vágások helyén és alattuk, az izmokban érzek furcsa dolgokat. Olyan, mintha egy hosszú sávban valami rá lenne ragasztva, ami nem engedi a normális mozgást. A 38 fokos hőség sem volt jó, de a mostani hűvös időt is nehéz volt megszokni. Igen nagy sebességgel kezdenek lehűlni a lábujjaim, szerencsére mindkét lábamon egyformán. Hamarosan közeledik a szept. 25-i kontroll ideje, csak nehogy elfelejtsem a kérdéseket.
Legközelebb ha valakinek válaszolok, alkalmazni fogom a válasz gombot. Eddig nem is figyeltem rá.
Elméletben én is tudom ezt. De ha tartalom áll mögötte, a kimondott szavaknak súlya van, akkor már nehezebb felfogni, átélni. Mindenesetre meg kell tanulni örülni az életnek, amire/amilyenre esélyt kapunk.
Köszönöm. Nincs benne semmi titok. Amikor az érsebész, aki foglakozott velem, már nem tudott mit kezdeni velem, azt mondta, hogy a többit az élet megoldja. Igaza volt. Végig kínlódtam a kirótt fél évet, amíg valaki ki merte mondani: le kell vágni. Örültem. Végre vki kimondta, vége a kínlódásnak. Minden rosszban van vmi jó. Hosszú, állandó gyógyíthatatlan betegségben előbb-utóbb beletörődik az ember. A sorsot megváltoztatni nem tudjuk, de a beletörődéssel elviselhetőbbé tehetjük elviselését. Ennyi.
Ezek visszamaradó fantom érzések, fájások, idegek ott is működnek, ahol már nincs semmi. Én a nem létező lábamat érzem, mintha ott lenne. Néha viszket a térdem, ami nincs. Még szerencse, hogy a fájdalmakra nem emlékeznek az idegek nálam. Ne feledd, az erősebb fájdalom, probléma elnyomja a kisebbet. (erősebb kutya ...). No meg egy bizonyos kor után, ha semmi nem fáj, akkor már nem is élsz.:-)
Egy fórumozási szokásra szeretném felhívni a figyelmed. Te mindig az "új hozzászólás" gombbal (menüvel) indítasz. Ha valakinek a szövegére reagálsz (válaszolsz), akkor a "válasz" menügombbal kell indítani, és akkor látod is, hogy mire válaszol. Nem beleszólni akarok a stílusodba, de úgy látom, Te ezt nem tudtad, csak jó szándékból mesélek.:-) Előre a teljes felépülését! Jobbulást kívánok!
A 15. hét letellte után furmányos viszketések jelentkeznek a lábamban. Este. Olyan helyeken, amit hiába vakarok, mint a bolhás patkány, nem ér semmit, mert azokon a helyeken a bőröm elég vastagon érzéketlen maradt. Csak megragadva, mindtha egy gömböt akarnánk forgatni és egyben mozgatva az egészet érek el valami kis eredményt. Nehéz így elaludni, de ügyesen elterelem a figyelmemet úgy, hogy a "rosszalkodó" sérvemre figyelek. Az sem egy öröm.
El nem tudom képzelni, hogy az MR, CT, ultrahang és az angiográfián kívül milyen vizsgálati módszer lehet még. Az amputálást senki nem akarja kipróbálni. ezzel én is így vagyok.
Nekem van kontroll időpontom, szeptember 25-re. még a 9 óra 15 is fel lett tűntetve, de mivel négy hónap a műtét és aközt az eltérés, csak odaszólok előtte.
Amikor bent voltam közölték, hogy a műtét utáni napon reggel lábra kell állni. Azt nem mondták, hogy segítséggel és figyelés mellett, úgyhogy engem már hajnalban a pislantás "kivitt" a WC-re. Persze nem lehet egyből talpra ugrani 24 óra fekvés után, előbb hosszas üldögélést kell végezni. A szomszédom járókeretét vettem kölcsön, de nagyon nehéz volt a pippantó tartályokkal és azok csöveivel menni. (Dréntartály és csövek)
Egyébként a folyosón van az "eszköztár". Ízlés szerint választható tolókocsi, kerekes járókeret, vagy fix gumilábú járókeret.
Az éjszakás nővérek mindenkit végigszuriznak, minden este. Vagy hasfalba, vagy karba adják be a rögösödés gátlóz. A hasat nem mertem kipróbálni, de rájöttem, hogy a jobb karomba adva szinte észrevehetetlen. Amúgy olyan, mintha odabaxnának egyet az izomra, ami még csíp is.
Első hajnalban jönnek csutakolni, a sárga fertőtlenítőt. Jól megsúroltak engem is, de nem volt pofán óbégatni...
egyszóval az élet vidáman tellt...
Volt kicsike zavaró tényező is. Egyik, idős betegtársam felesége reggeltől estig folyamatosan bent volt "látogatni". Nem egészséges dolog férfi kórteremben idegen nővel együtt lenni.
A útvonaltervezőt én is használom, de eddig csak autóhoz.
Időpont kérés d.u. 3-ig van, így tegnap már kifutottam az időből, de ma nem tettem le a telefont jó fél órát voltam vonalban, mire sikerült az időpontoz adó hölggyel beszélni.
Hát, leghamarabb január 3-án van időpont, így akkor megyek.
Addig szedem a gyógyszereket, mint állat:) Hátha javulok. Beszéltem az unokanővéremmel, akinek a férjének először egyik, majd másik lábát amputálták, aztán meg is halt szegény, de ez az időszak 9 évig tartott, és még fürödni is egyedül fürdött, két kézzel behajította a testét a kádba.
Nem akarom kipróbálni!!!!!
Azt is megtudakolhatnád, milyen módszerrel nézik meg nálam az erek állapotát, ha a kontrasztanyagos nem működik?
mert van állítólag olyan, az előző lakhelyemen is valami ilyesmivel akarták megnézni, csak elromlott, kb fél évet vártam rá, meg a kórház is)˙, hogy megjavítják, de aztán elköltöztem.
Nekem elmesélheted a kórházi "élményeidet", szívesen olvasom.
A pontos távolságot az útvonaltervező nevű programon néztem meg. Nem számoltam hozzá a 20 méteres hosszú folyosónkat, aminek az első időkben volt haszna. Oda-vissza mászkáltam rajta, hogy bejárassam a futóművet.
Érdekes dolog a kontrasztanyag allergia megoldása. Megkérdeztem a "konzulensemet", azaz a feleségemet. Megerősítette, hogy ilyen esetekben kalcium injekciót adnak be. Ha csak egy betűt tévesztünk el, a betegnek ott helyben vége...azaz kálium....
A Városmajor utcai klinikán a körülményekhez képest jól éreztem magam. A klinika honlapján szerepel egy fekete keretes szemüveget viselő fiatal nővér. Na, ő a legszebb ott. Persze nem ez a szempont ami alapján dícsérni lehet őket. Nehéz osztályon dolgoznak.
Vizit többször van egy nap. Reggel a szokásos nagyvizit, amikor sokan érkeznek. Napközben, ha van egy kis idejük az orvosoknak, rögtön mennek a saját betegüket megnézni. Természetesen ha már benéznek a kórterembe, a többi beteget is megnézik. Nagyon olajozottan működik minden. Igaz, van is akkora betegforgalom, hogy egymást érik szerencsétlenek, különösen ügyeleti napon. Sok az infarktusos.
Mellékesen megjegyzem, az osztályon kettő takaírítónővel találkoztam. Ha véletlenül olyan dologba futottak bele, ami ápolási feladat, nem riadtak vissza attól sem. Megoldották.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe. Itthon a család és a rokonság hanyatt-homlok menekül, ha belekezdek a kórházi történetekbe, mert a semmiről is tudok beszélni kiszínezve egy félórát...
Majd elfelejtettem. Járóbetegnél az érfestés könyökhajlatban történik. Bentfekvőnél lágyékhajlatban. Utóbbitól retegtem én annyira, de pont abba estem bele. Semmi fájdalommal nem járt. Az ütöér nyomást, a "lyuk" bealvadást az angiográfiát végző fiatal doktörnő nem adja ki a kezéből. Viszonylag sokáig tart és igen erősen rá kell feküdni.
Honnan tudod, hogy pontosan 642 métert gyalogoltál?:) Gratulálok hozzá. Apránként vedd fel a pénzt, legyen okod a sétára!
Megnyugtattál, hogy legalább jó kezekbe kerülök. Ez nekem nagyon sokat számít!!!!.
Hát, ahogy utána olvasgattam, vannak olyanok a kontrasztanyagban, ami nem jó, de még mai nap sem cáfolta meg az orvos, hogy nem okoz allergiát nálam, a beutalón is fel van tüntetve, úgyhogy valami oka csak van... Akkor, mikor nálam ez az (bal)eset történt az érfestési kísérletnél, azt mondták Mo-n tán 5 ember, ha van, aki allergiás a kontrasztanyagra.
Szerencsés együtthatók által maradtam meg.., volt ott orvos, aki azonnal adott ellenanyagot (talán kálciumot???), onnan a kórházba csak egy liften kellett áttolniuk (miközben a betegtologató rugdosta a liftajtót, hogy gyorsabban, mert itt hal meg a beteg). Rám meg olyan dobálózhatnék jött, mint az ördögűzőben a kislányra).
Szakik! gyalogoltam összesen 642 métert. elmentem a legközelebbi pénzautomatáig és vissza. Úgy látszik ez a gyógymód, mert se fájdalom se fáradtság, semmi nem jelentkezett. Határozottan jólesett.
Más: az Érsebészeti Klinikán a Dr Szeberinnél jobb emberhez nem is kerülhetnél. Ő vett fel és majdnem ő operált, de mindig "kiütött" egy azonnalos, infarktusos, így máshoz kerültem. Láttam kezelés közben. A beszéde, a megjelenése, a mozgása, ahogy a kezelést végzi nagyon megnyugtató és bizalomkeltő. Majd meglátod! Nem kezdő az biztos, olyan korombeli lehet. Amikor a folyosón meghallották a hangját, kijöttek a női kórteremből. (egy páran)
Egyébként jód izotópos vizsgálatot utoljára 1996-ban végeztek ha igaz. Azóta más kontrsztanyag van.
Ma voltam kontrollon a házi orvosnál (említettem neked, hogy nem régen kerültem át állandó lakhelyesként ide Bp mellé, és most mindent újranéznek),. a doppler vizsgálatra csak annyit mondott, nem jó, és kaptam beutalót, most időpontot kell kérnem.
A beutaló a Semmelweis Egyetem Érsebészetére szól, Dr. Szeberin Zoltán-hoz.
Ő majd megállapítja, hogy pontosan hogy is vagyok.:) Van állítólag olyan vizsgálat, amihez nem kell a kontrasztanyag, mert ugye nem akarok már a vizsgálat alatt meghalni a jódallergiám miatt. Mindenesetre jó lenne tudni, mire készüljek fel, mert úgy alakítanám addig is az életem.
A lábammal először én is ortopédiára mentem, onnan pottyantam át elég hamar az érsebészetre.
Az érműtétben nem a műtét a rossz, hanem a járulékos következmények. A lábdagadás, a bőrérzéketlenség bizonyos területeken és hasonlók.
Nálad mit állapítottak meg? Végig tart a szűkült, vagy csak egy bizonyos ponton? Az egy bizonyos ponton lévőnél jó megoldás lehet a sztent beépítése. Biztosan olvastál arról is. (mint a koax kábelen a fém harisnya).
A felvételemkor ez a fiatal nővérke végezte az ellátásomat és a másik képen baloldalt, a mellette álló.
2012-ben ismét az év szakápolási első helyezését nyerték el.