Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A LA-17 a MIG-15/17 hajtóművére barkácsolt kaszni. A két RM pedig a hajdani SZ-25 légvédelmi rakétakomplexum megmaradt rakétáiból lett kialakítva. Más az én praxisomban nem fordult elő.
Éleslövészeten nem volt zavarás, de az előtte lezavart 40 célos némalövészeten mindig volt valami huncutság. Én egyébként az UV kabinban, ahol a zavarás látszott volna, egyetlen alkalommal voltam, akkor is egy éleslövészeten. A PV kabinban nem látszik a zavarás.
"hogy nem lőni kell, hanem leülni a zongorához és lefogni az akkordokat, nem egyszer, nem kétszer, hanem ezerszer, végkimerülésig."
Azokon az éleslövészeteken, amiken én részt vettem - 1987-ben volt az utolsó - még nem a gomb megnyomása volt a lényeg, hanem az a felkészüléssel eltelt év, amit előtte műveltünk. Mi egy éven keresztül ültünk a zongora előtt és fogtuk az akkordokat (Igazából Akkordból csak egyet fogtunk) szarásig. És amikor éppen nem volt akkord, akkor ültünk a technikában és azzal szenvedtünk, hogy sikerüljön az akkordfogás technikailag. Ha meg már az sem ment, akkor meg ültünk a tankönyv előtt és azt tanultuk. Közben havonta minimum egyszer vizsgáztatták az embert, aminek általában az volt a vége, hogy "elvtársam, ez a lövészetre így kevés lesz". Aztán amikor kint a lőtéren a pofánkba fújta a szél a homokot, akkor kiderült, hogy mégsem vagyunk teljesen hülyék a dologhoz, nem telt el potyára az egy év.
Ez elméletileg három évente megismétlődött, hiszen az osztályok három évente mentek lőni. Ám azok a technikusok, akik mentek másik osztályhoz vendégmunkásnak, azok ráfaragtak, mert azoknak sűrűbben megismétlődött az egész procedúra. Na nekik annyival volt könnyebb, hogy nem kellett állíndóan ott ülni, elég volt a technikai kiszolgálásokra, gyakorlásokra, vizsgáztatásokra és a végén az intenzív kiképzésre odamenni. Vagyis elég volt minden másnap.
Nekem 1979-ben, 1981-ben, 1982-ben, 1983-ban, 1984-ben volt éleslövészetem ugyanazzal a technikával. El tudjátok képzelni, mekkora újdonság volt már a végén?
Az a lényeg, hogy ezt a zongora dolgot nem Dani kolléga találta ki. Persze az érdemeit nem akarom kisebbíteni, mert ő valóban megcsinálta azt, amit én már valószínűleg életemben sem fogok.
"Amúgy szerintem katonai szempontból értelmetlen beruházás volt.
Kétmiliárd dollárt beleölni 1 fogyóeszközbe?..."
Azért nagyon nagyon hálás dolog ha te üthetsz elsőnek és ott ahol akarsz. Pl a Desert Storm nyitánya az AH-64 sek voltak akik lyukat lőttek a légvédelmi lokátorok rendszerében amelyen a csapásmérő erő aztán bezúdult.
Ha komoly háborúra kerül a sor akkor rendkívül bonyolult több szintű rendszerek fognak harcolni amelyek egymára épülve adják a legnagyobb hatékonyságot. Amennyiben valahol kiütnek egy egy részt akkor bizony az egész rendszer hatékonysága drasztikusan leromlik. Erre jók a B-2 sek.
Kívülálló véleményem szerint ennek nagyobb az esélye,mint hogy bármilyen irányított cuccal lelőjék. B1est is vert le liba az égről. Asszem kampec is lett a legénységnek. Amúgy szerintem katonai szempontból értelmetlen beruházás volt.
Szerintem olyan 20 miggel lenne érdemes kezdeni az eksünt. Ebből legalább 10et lelőnek az F18asok,a maradék fele kergetőzik velük,a másik fele elintézi a kisértetet,nem irányított rakétákkal,vagy gépágyúval.
Szerintem nem költöttek volna rájuk darabonként kétmiliárd $t,ha bármilyen ismert okosság jó lenne ellene.
Az hiszem a B2es minden lehetséges fifikával el van látva minden hightech cucc ellen,de ha megfogják,és szitává lövik,csak leesik. Amennyire tudom,izraeli F15öst is csak így lőttek.
Nagyon jó, de azért nem annyira jó, mint közepes magasságú célra! Kisebb a felderítési távolság, rövidebb az idő, nagyobb a szögsebesség, stb. Csak azt akarom mondani, hogy bár a Nyeva kis magasságban is jól működő rendszer, azért közepes-nagy magasságú "tiszta" célt könnyebben küzd le. Ez evidens.
Ahhoz, hogy elég magas legyen a valószínűség, szerintem kellett az, hogy a gép ne repüljön alacsonyan.
Kismagasságon a Nyevának az antennák elhelyezkedéséből adódóan van egy naqyon jó tulajdonsága. A 45 fokban elhelyezett vevőantennák miatt csak a kifejezetten extrém helyről megvilágított állócélok jelennek meg a vevőben, márpedig az UNV adóantennája nincs ezen az extrém helyen. A Nyeva tehát SZDC nélkül is jó kismagasságon.
A hatótáv a cél hatásos keresztmetszetének negyedik gyökével arányos. Ha csak a RCSt változtatod és a 70/110 km az alap, akkor sokkal nagyobb hatótávoknak kellene kijönniük. 0,1 negyedik gyöke az kb. 0,56. Mi okozhatja ezt a plusz veszteséget?
Az 1999-es tapasztalat szerint lopakodó ide vagy oda, a megsemmisítési zóna nagyobbik részén (értsd: több mint a felén) magas az RL felderítés valószínűsége és a sikeres rakétarávezetés esélye.
Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy mindez mit sem ér, ha a megfelelő időben nem néz az UNV a megfelelő helyre. Kellően pontos és idejében történő célmegjelölés nélkül ezért azt lehet mondani, hogy a siker esélye nulla, amiből egyenesen következik, hogy ebben az egészben mi is a kritikus láncszem.
Néhány másik faktorra is felhívnám a figyelmet, ami ha derengett is, és filóztunk is róla, azért a kinti anyaggyűjtés szolgált igazi megerősítéssel:
- A „fordított-Vietnam” jelenség, tehát amikor nem a radaros lérak kényszerít LE a csöves zónába, hanem a csövestől (és immár inkább) a MANPADS-tól való (vélt és valós) félelem kényszerít FEL a radaros lérak optimális territóriumába. Ugye mindenki emlékszik a 15 ezer lábas (~5000m) limitre 1999-ben, ami alól persze volt nem egy kivétel, de a politika által diktált veszteségcsökkentő eljárás volt, amit általában betartottak. És ez bizony növelte a sebezhetőséget: MINDEN 1999-es lelövés esetében Hc>5km volt.
(Azt nyilván nem kell mondanom, hogy kis magasságú taktika esetén mennyivel bonyolultabbá vált volna a radaros lérak dolga úgy általában, hát még kis HVF (van ilyen rövidítés?????) célok esetén. Amit az első mondatban írtam, enyhén szólva nem igaz ebben a territóriumban. Bekapcsolt SZDC mellett azért az ekkorka célok már vagy elvesznek, vagy ha meg is jelennek, olyan közel, hogy minek. A kis magasság és a kis távolság ráadásul a rávezetés problémáit is fokozza, pl. megnő a szögsebesség is.)
- Ha valamivel, hát nagy manőverezőképességgel nem lehet vádolni a lopakodók első (F-117) és második (B-2) genercióját. Egyszóval annak az esélye, hogy ha megtalálták őket, és elkezdődött a rávezetés, ők sikeres rakéta elleni manővert hajtsanak végre, jóval alacsonyabb, mint egy hagyományos, elsősorban repülésre és nem lopakodásra tervezett repülőgép esetében.
- Szintén a lopakodásból fakad egy másik sebezhetőség, hogy ezeknél az eszközöknél az önvédelmi EH-vel nagyon is csínnyán kell bánni. Mert hiszen ha aktív zavarással csökkentem az aktív felderítő-tűzvezető eszközök hatékonyságát, egyben növelem a passzív eszközökkel szembeni felderíthetőségemet - akkor meg minek lopakodni, ha a hátamon villog a majak?
Tény: 1999-ben lényegesen többször repültek be hagyományos, de önvédelmi EH-vel jól felszerelt és ellentevékenységet bőven alkalmazó repülőgépek a megsemmisítési zónákba, mégis fajlagosan jóval kevesebb veszteséget szenvedtek mint a lopakodók (igen, az egy+egy statisztikailag nem túl nagy szám, de ez akkor is igaz marad). Ha ment a támogató zavarás, volt önvédelmi zavarás, résen voltak a HARM-hordozók, akkor bizony bezárult a lehetőségek ablaka a szerbek számára. A lopakodók esetében ezt néhányszor nyitva hagyták-felejtették, és a légvédelem be is nyomta a féltéglát rajta az kristályüveg csillárra.
- Kiképzés. Már korábban is írtam, hogy Dani komoly kiképzési programról, összekovácsolásról és magas morálról ("tűzbe mentek volna értem") beszélt nekem 2005-ben. Ezúttal kiderült, hogy egyenesen rendkívülinek nevezhető, szándékos és véletlen faktorok által egyaránt hatékonyabbá tett kiképzési időszakot követően vágtak bele a háborúba. Vagyis, ha ez nincs csúcsra járatva, akkor jobb dezertálni, mert esély nincs. Ez nem „a nyomd meg a gombot azt kész” technológia, már ha létezik egyáltalán ilyen. Ehhez csak annyi még, hogy úgy vettem észre, lérakos körökben az éleslövészet körül óriási a felhajtás, ez a csúcs, stb. Az 1999-es tapasztalat ezzel szemben az, hogy nem lőni kell, hanem leülni a zongorához és lefogni az akkordokat, nem egyszer, nem kétszer, hanem ezerszer, végkimerülésig.
Úgyhogy a magam részéről eggyel több ember mondja azt, hogy ha nincs intenzív kiképzési terv és megvalósítás, akkor teljesen fölösleges pénzkidobás a milliáros légierő-légvédelmi technika, inkább iskolát kell építeni, nyugdíjat, meg persze n darab inkubátort.
Létezett. Az volt a fedőneve, hogy "Járda". Az eredeti Csepel D-346-hoz képest annyi volt a különbség, hogy merevre volt kiképezve az oldala, amin a ZU-23-2 telepítéskor oldalra szétdobott kerekének csináltak egy nyílást. És nem volt lehajtható az oldal. A Csepel eredetileg elől kivezetett csörlőkötelét a vezetőfülke mögött, a platón vezették ki, hogy a gépágyút azzal fel tudják vontatni. Ponyvatartó és egyéb flancos dolgok nem nagyon voltak, csak egy durván méteres darabot lehetett a vezetőfülke mögött befedni, hogy a kezelőszemélyzetet valahol le lehessen ültetni.
Képet sajnos nem nagyon tudok, mert ami annak idején készült, az nagyrészt elkallódott. De lehet, hogy valamit tudok neked kukázni.
Nekem egyébként 1988. ősztől volt 12 darab 1991. nyárig. Néhányszor lőttem is velük.
Korábbi hozzászólásodban említettél egy általad készítendő programot, ami a mi lett volna ha ... 1989 gondolatmenetre épül. Erről mondanál némi bővebb infót. köszi.
Csepel teherautók különböző típusait kutatom. Az lenne a kérdésem,hogy létezett e légvédelmi gépágyuhordozó csepel 344es? (tudtommal igen) Ha valakinek van róla fotója, kérem ossza meg velem!
Eszemben sincs vitatni Dani érdemeit, én csupán azzal próbálkozom itt sokadjára, hogy a Nyeva komplexumnak alapból tudnia kell a lopakodót.
Mindamellett maximálisan elismerem a kollégát, hiszen jól felkészült parancsnok lehetett, és jól motivált, jól felkészített kezelő állománya volt. És az ugyebár a parancsnok érdeme is.
De akkor is. A Nyeva komplexumnak alapból, minden technikai szarakodás nélkül tudnia kell a lopakodót. Ha jól van beszabályozva. Mert ha egy olyan komplexum lenne, amin éppen én hajtottam végre az előbb a méréseket, hát az minden bizonnyal érdekes lenne. Nem bírja már az én derekam és a térdeim az antennaposztra való mászkálást.
