Keresés

Részletes keresés

oszkar00 Creative Commons License 2019.06.07 0 0 58302
És egy Iszinik seprés a teljes távon? ;-)
Előzmény: mancocka (58301)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58301

Köszönöm!

 

Mint írtam, a 3. bukta után letettem róla. Aztán a változások hatására újra reálissá vált és tavaly megint beleálltam a földbe.

Akkor viszont már tudtam, hogy fizikálisan lehetséges, csak elrontottam.

 

Szakmai ártalom, hogy ha valamiről tudom, hogy meg lehet csinálni akkor addig csűröm, csavarom és faragom amíg működni nem kezd. :)

 

Széria? Nem tudom. Ez még túl friss és az előzetes buktasor miatt van is bennem egy kis  "Ez meg is van. Le lehet tenni." érzés.

Meglátjuk jövő tavasszal. :)

Előzmény: CsST (58298)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58300

Eredetileg én sem akartam vinni. Aztán mikor láttam az előző napi fotókat, akkor a Kis-Kevély oldalát ismerve jutottam arra a döntésre, hogy inkább viszem.

Aztán nem lett ár szükség. :)

Előzmény: asciimo (58297)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58299

Köszönöm!

Idő szempontjából nem is. Mogyin kellett egy kis lelki seggberúgás a fiamtól, hogy ott tovább lendüljek.

Onnan nem volt más hátra, mint előre. :)

Előzmény: asciimo (58296)
CsST Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58298

Szívből gratulálok én is, és örülök hogy pár korábbi (felkészülő) túrán, bejáráson ott lehettem :) 

 

Jó néhány dolgot adtam fel már életemben, olykor talán idejekorán (a Kinizsivel  ugye eddig még szerencsém volt), szóval tényleg nem tudom, hogy nekem mennyire lett volna kitartásom több kudarc után folytatni és újra és újra nekilendülni.

 

(Talán itt húzódik amúgy általában is az élet egyik nagy dilemmája, hogy hol van a határ az "ami nem megy, azt nem kell erőltetni" és a "gyakorlat teszi a mestert / addig csináld amíg nem sikerül" között, azaz adott szituációban melyik tanulságot bölcsebb levonni.)

 

Örülök hogy ez esetben az utóbbi volt a helyes válasz, és tényleg jó most már Téged is a Kinizsi Százas teljesítők táborán belül tudni, és bízom benne hogy ezzel egy Kinizsi sikerszéria veszi kezdetét :) 

Előzmény: mancocka (58290)
asciimo Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58297

Ja és még valami.

Sose értettem, miért cipel valali botot, ha nem használja. nem csak a sár, hanem a térdvédelem miatt is. Most már kezdem érteni.

Igaziból olyan vagy a bottal, mint én a kajával. Ott van nálam, de nincs kedvem elövenni, mindig sietni akarok, és aztán Dorogon elfogy az erö, és csodálkozom, miért vagyok TEtü lassú a Getére felfelé

 

Előzmény: mancocka (58295)
asciimo Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58296

Hatalmas Gratula!!

 

Példaképe lehetsz pár embernek, SK-val egyetemben.

Beszámolód alapján egész sima teljesítésnek tünik, mintha egy pillanatra se lenne kérdéses a teljesítés.

 

 

Előzmény: mancocka (58295)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58295

Köszönöm!

Végig. Az elején még nem volt annyira szétgyalogolva a saras rész, hogy elő kelljen venni.

A végén, meg már nem volt kedvem/szuflám levenni. :)

Előzmény: olahtamas (58294)
olahtamas Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58294

Le a kalappal!

Kár, hogy túl sűrű volt a programom és kihagytam a Fanyűvőt, hogy személyesen is gratuláljak!

Igazán szép menet volt, beírtad magad a Kinizsi100-as legnagyobb küzdőinek a névsorába :)

A botod végig a zsákon lógott és nem is használtad? :O

Előzmény: mancocka (58290)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58293

Köszönöm.

Semmi, max. annyi, hogy esténként írtam és ilyenkor előfordulnak a helyesírásomban anomáliák. :)

Előzmény: tomiwalker (58292)
tomiwalker Creative Commons License 2019.06.05 0 0 58292

Gratulálok mégegyszer!

Azt látom, hogy a helységneveket sokszor kisbetüvel írod, de a hideg sört végig nagy betüvel. Ennek van valami speciális oka?

Előzmény: mancocka (58290)
tomiwalker Creative Commons License 2019.06.05 0 0 58291

Akkor ő egy jó példa, hogy valakinek érdemes műtetni a gerincét!

Előzmény: Ermak (58280)
mancocka Creative Commons License 2019.06.05 0 1 58290

Fogadjátok szeretettel kissé bő lére sikeredett beszámolómat!

 

Kinizsi 100 beszámoló (2019)

“Úgy kerek, ha én nyerek!” / “Bármi lesz is!”

 

Előzmények:

 

A közel harminc évnyi irodai munkának, szorgos evésnek, és a genetikai örökségemnek hála két évvel ezelőttre rám is igaz lett az alábbi vicc:

“Régen minden könnyebb volt! Én is!”

 

Sokkal. Ekkor a mérleg 128,6 kg-ot, a labor sok keresztet mutatott.

A romló egészségem egyik jelzése volt a 2017-es Őrség 30 féltávos feladása is.

Ekkorra begyűjtöttem két K40 kitűzőt, és 3 K100 buktát (Tokod, Mogyi, Kesztölc).

Letettem róla, hogy valaha legyen K100 jelvényem.

 

A dokinénim elém rakta a diabéteszes diétás füzetet, és én azon az estén már az új étrend szerint vacsoráztam. Elkezdtek leolvadni a kilók, a labor leletek pedig rohamosan javultak.

Felvetette azt is, hogy a súlyom csökkenésével kezdjek futni. Mondtam neki, hogy az nekem nem megy. 50 méter után elfogy a levegőm és csak vánszorgok.

Beutalt a körzetes tüdőgondozóba. Itt ért a következő meglepetés.

Amit sejtettem, a gyermekkori tüdő problémámnak maradt egy nyoma. Hörgőzárlatnak hívják.

Erre kaptam “pipát”.

2018 január. BUÉK 20 “pipával”. A döbbenet. A Hármashatáhegy ilyen alacsony?

Szabad tüdővel ilyen túrázni? Lehet úgy is hegyet mászni, hogy az ember nem az életéért küzd?

 

Vérkör TT, Gerecse 50 pipa!

Akkor uccu neki a K100-nak! Most már ennek is mennie kell.

 

Nem ment. Az eleje hosszú hegyig klassz volt. Ott jött némi görcs, illetve, hogy enni kéne. De vitt a lendület. Aztán a László-kupjához már csak vánszorgás. Ott lerogytam enni. Nehezen ment le. És későn. Folyamatosan lassulva, a beszűkült gyomrommal küzdve eltámolyogtam a Gete tetejéig, ahol is utolért a seprű. Fini!

Keserű pirula morzsolgatása le tokodig. Ezt elszúrtam.

 

Egy év tanulás, mikor mit egyek. Mikor lassú, mikor gyors szénhidrátot. Milyen sűrűséggel…

 

Vérkör TT, Gerecse 50  (8 óra 35 perc alatt!) pipa!

 

Jöhet az idei K100!

 

Április 1 hajnal regisztráció. Ok.

Orvosi igazolás. Ok.

Nevezés multiNavigátor Terepfutók boltja. Ok.

Rajtszám 1316

Felszerelés összerakva, “taxi” megrendelve, K100 videókkal elme hangolva.

 

Reggel a sógorom - áldassék a neve ! - szállít a rajtba. (+1 óra alvás) és  kb. 6:05 kor kiszállok a suli melletti parkolóban.

A suli hátsó bejáratánál már szépen növekszik a sor. Elmellőzöm, Irány a rajt!

 

Az utca elején irányító tábla, a hátam mögé mutatja a nevezést, balra a rajtot.

Befordulok, néhány lépés után szemembe ötlik a Vadász kiskocsma. (Helló BATIK idén merre jártok?) Itt egy kis csapat érdeklődik az iskola megközelítéséről. Útba igazítom őket.

S kanyar és máris a rajt helyszínén vagyok. Az asztalok még összehajtva, a hosszabítók feltekerve. Néhány lelkes túratárs már ott lebzsel. Többek között Nánási Ottó, mellé ülök le.

Beszélgetünk, aztán amikor elkezdik összerakni a pontot, akkor beállunk a sorba. Egyre több ismerős érkezik. Pl. Sztankó Bea, akivel az elmúlt napokban többször cseteltünk K100 témában a facebook-on, vagy Szabó Mária alias Marika, aki új motivációt kapott, hogy idén is belevágjon.

 

0 km Békásmegyer 06:45

 

Megkapom a rajt pecsétet, elhangzik a csippanás. Rajt!

Nyakamba veszem a lábam és nekiiramodom a majd 100 kilóméternek. Hogy a szétázott pilisben minél jobb útviszonyokat találjak a menet elejében kell haladnom.

Köszönök Marikának, majd trappolok tovább a Kőbánya, majd az Árok utcán.

Innen a szokott útvonalon hamar elérem az Ürömi utat, majd a tanya mellett irány a kőbánya kanyarja. Ezen a szakaszon zömmel a túrákon magamban csak gazellának, zergének, netán fürge lábú nyúlnak becézett túrázók vesznek körül, hagynak le.

A Nagy-Kevély csúcsát elérve elengedek egy hangos “‘O sole mio”-t, ami elnyeri a mögöttem jövő túratársnő tetszését.

A Kevély-nyergi ereszkedés eseménytelenül telik, majd jön a Kis-Kevély - szinte mindig - csúszós de most kifejezetten saras-dagonyás oldala a csobánkai-nyereg felé.

Többször megjegyezzük, hogy ez a szakasz embertelen lesz a mezőny közepe-vége felé ideérkezőknek.

Szerencsésen túlesünk rajta, és máris a napsütötte csobánkai panoráma kényeztet minket. Most még hűvös van. Jól esik a trappolás.

Ideje az első szendvicsnek. Elő is halászom, közben megállapítom, hogy már most szép számú depós kocsi dekkol a nyeregben.

A szendvics és az út is fogy, kellemes tempóban emelkedünk a hegy teteje felé.

Tavalyhoz képest sokkal jobb állapotban érek fel a pont előtti kb. 1 km-es lankás hullámzásra. Várom a pontot. Pont nincs, “csak” Rakk Gyula a fényképezőgépével és egy tábla.

A pont lent vár minket a szántói nyeregnél.

 

15 km Hosszú-hegy helyett kb. 17 km szántói nyereg 09:45

 

Megkapom a csippantásom a pecsétem, a citromos szeletemet. Aztán a a bénázásban majdnem elvesztem a lapomat. Korrekció. Irány tovább.

Meglepetésemre az aszfalt előtt a Cerbonáék kínálgatják kóstolásra az új fehérje szeleteiket. Markolok mind a három ízből. Ezeket és a citromos szeletet majszolva vágok át az úton és veszem célba László-kúpját. (A citromos szelet állagra és ízre a citromos fűrészport juttatja eszembe. Majd annyira nehéz lenyelni is. Néhány korty víz segít.)

Ezek + egy-két szaloncukor feltolnak a szerpentinen. A felső kilátó ponton újra előveszem a mai csatakiáltásomat: “‘O sole mio” :)

Innen már gyorsan fenn vagyok a tisztáson és jöhet a hosszú menet a pilis tetején.

Megelpően hamar elérek a Pilis-nyeregbe

 

25 km Pilis-nyereg 11:31

 

A csippantás és pecsét után Kimmel Péterék - HIDEG!- alkoholmentes sörét állva fogyasztom el. Tovább indulás előtt az úttal párhuzamos farönkön ülő kollégához  csatlakozva leülök egy percre. A cél a zoknijaim megigazítása. Ezzel meglévén lábra kecmergek és irány Kesztölc!

Minden rendben, eseménytelenül telik az út a Borklub frissítő pontjáig. Itt betolok némi levendulaszörpöt, majd igénybe veszem a Fürdőszobát. Leöblítem az arcom, tarkóm.

Felfrissülök és tovább ügetek Hotdogman-ék iránt. Itt úgy döntök, hogy nem frissítek.

(Utólag úgy gondolom kár volt. Egy hotdog épp alkalmas lett volna.)

Beérek kesztölcre, majd a hídnál balra fordulva hamarosan a Frissítő Leányzókhoz érek.

Illetve ekkor éppen egyes szám. Úgy gondolom van még elég vizem. Megtapsolom a leányzót, majd irány Dorog.

Az erdőben keresek egy alkalmas leágazást, majd leeresztek némi fáradt olajat. Innék, ha nem fogyott volna ki az ivózsákom. Szerencsér a zsák oldalán van egy fél literes cola.

Megkönnyebbülve trappolok Dorog felé. Dorogra beérve a templom és a kinizsisek kedvenc kocsmája után megérkezem kedvenc ABC-mhez.

Veszek 2 db 1,5 literes bubimentes hideg vizet és egy alkoholmentes sört - szintén a hűtőből-.

Leülök egy kolléga mellé a lépcsőre. Előveszek egy szendvicset és kinyitom a sört. Falatozás közben újratöltöm az ivózsákot.

Kidobom a szemetesbe a fölös csomagolóanyagot és irány a Friss Pékség. Itt veszek 3 db meggyes rétest későbbre.

Következik a Mátyás király utca és Gete szeretve utált emelkedője.

Nem esik jól, de se holtpont se más probléma. Lassan(?), de biztosan felérek.

Pecsét van, csippantás nincs, mert a modem nem működik. (Hogy lett mégis időm a követő táblázatban? Nagy talány.)

Itt le kell pihennem pár percre, frissítek is. Közben utolér Venczel Gyuri. Beszélünk pár szót. Érdeklődik hogy láttam e Varnyu Gyurit. Mondom, hogy még nem.

 

40 km Nagy-Gete 15:06

 

Összekaparom magam az árnyékból és nekiveselkedek a lejtőnek. Egy leányzó két szorgos bottal először előre kéredzkedik, mert úgy érzi Ő lesz a gyorsabb. Majd lemarad.

Leérek. Leeresztek egy kis fáradt gőzt, majd neki eredek a löszfalnak. Nagyon nem esik jól. Kb. háromszor meg is kell állnom néhány lélegzetnyit szuszogni.

Felérek végre a nyílt részre. Innen ha lassan is, de folyamatosan battyogok a Hegyeskő előtti kis facsoportig. Itt felnézve a meredek szakaszra megállapítom, hogy most nincs szuflám nekimenni. Leülök eszem-iszom. Gyűjtök némi szuflát és lelkierőt.

Közben jónéhányan lehagynak. Fog összeszorít, gyorsan letudom az emelkedőt, majd trappolok a tokodi pincék iránt.

Az aszfaltra leérve a Vérkörösöktől vételezek némi folyadékot, majd azt megköszönve célba veszem Kimmel Péterék büféjét.

Begyűjtök egy - hideg - alkoholmentes sört. Az esőházban leülök eszek-iszok. Megállapítom, hogy az előzetesen remélthez képest kb 1 óra hátrányban vagyok. A teljesítéshez képest pedig időben. Nekivágok az új útvonalnak, majd rátérek a régire. Lassan, de biztosan felérek a Kősziklára. Innen igyekszem mihamarabb beérni mogyira és a Kakukkba.

 

50 km Mogyorósbánya 18:01

 

11 óra 20 perc kellett, hogy ide érjek. Frissíteni kell, illetve lábat ápolni. A büfében veszek alk.mentes.sört és zsíros kenyeret. A jobb talpam elején vannak gondok, de pukkasztással és ragasztással orvosolom.

Közben felhívom a családot és beszámolok. Fiam egyhangú véleménye: “Tovább mész! “

Felidézem Nagy Gergő idei behargozó videójának szlogenjét: “Bármi lesz is!”

Innentől a célig már nekem is ez lesz a mottóm.

Szűk félóra frissítés, lábápolás után nekiindulok a túra “könnyebbik” felének.

Maradt 12 óra 10 percem a hátralévő 47 km-re. Hajrá!

 

A főtéren feltöltöm a tartalék cola-s flakonomat vízzel és nekiindulok az emelkedő utcának. Fel a nyeregbe, aztán szép ívben irány az Öreg-Kő lába. Ez is eljön, majd sikerül folyamatos haladással felérni. Itt valakik bőszen táboroznak, a tüzük elég csúnyán füstöl. Ellenőrző pont nincs. Egy balos után séta lefelé Péliföld irányába.

Kiérek az erdőből, aztán eljön a meredek balos is le a forráshoz. Itt nem állok meg, ellenben a büfénél igen. Igénybe veszem a wc-t és veszek egy marék tartalék sportszeletet.

Hajrá fel a Kökényesre! Persze előtte még a szükséges aszfaltkoptatás.

A kökényest még éppen megúszom lámpa nélkül.

Leérve Multinavigátor kupon mutatás, aztán veszek némi magnézium tartalékot.

Hotdogman-nél egy classik hotdog hagymával, mustárral és alkolhol mentes sörrel az egyik “fotelben” elfogyasztva.

Lámpa előhalászás következik, majd a 3 domb megmászása. Nem esik jól, de mivel hűl az idő kezdek magamhoz térni. Itt-ott előreszólok az előttem menő csoportnak, hogy hol - merre kanyarodjanak. A dombok most jól járhatóak, nem úgy, mint néhány éve az iszinik környékén. Akkor ruhaszaggató volt az élmény. Most csak sötét.

Eljön a vaskapu is, majdnem hátraarc, aztán már csak a vadkapukat számolom Pusztamarótig.

Itt most csak frissítő pont van. Egy percre leülök, harapok 2 falatot, aztán battyogok tovább Bányhegy felé,

Reggel még azt reméltem, ide (is) világosban érek.

Az üdülő felé emelkedés során kialakul egy kb 10-15 fős csapat. Velük vonatozom egészen bányahegyig.

 

70 km Bányahegy 23:30

 

Rakk Gyula bőszen fényképez. Én próbálok valamennyire emberi fejet vágni hozzá. Nagyjából sikerül is.

Levesből már csak lé van 300 ft/tányér. Nem lelkesedem érte. Alkoholmentes sör van, azt veszek, majd lecsüccsenek Tigrinc mellé.

Megiszom a sört, megeszem egy szendvicset + egy megyes rétes.

Megállapítom, hogy szűk 7 órám még van. A teljesítés még teljesen reális. Közben befut egy marék ismerős pl. Toplak kartárs, Korcsmárosné Sissy, Horvát Krisztián…. a jegesmaci….

20 perc töltődés után ha nem is üdén, de frissen talpra állok. Ücsörgés közben úgy döntöttem, hogy a G50 mintájára a Bányahegy-Vértestolna-Koldusszállás szakaszba beleadok apait-anyait.

Igyekszem az utolsó szakaszra némi tartalékot gyűjteni.

Bár sötét van, de a fehér pötty jól látszik messziről, pompásan követhető. Innen szinte folyamatos ellőzésben tekerek Koldusszállásig. Örömmel üdvözlöm először Vértestolna bekötőútját, majd a pont előtt a hídnál a vadrácsot.

 

80 km Koldusszállás 01:56

 

Jól ment, és még némi tartalékom is maradt. A teát nem kívánom, a porlevesből vételezek.

Jól esik a sós lé, rátolok egy szendvicset. Kinyújtóztatom a virgácsaimat. Tudom, hogy itt most sok monoton emelkedő jön, szinte a templomromig.

2:15-kor elindulok a sárga jelzésen. Fel és még fel, és még fel….

Eddigre már mind a két talpam több része aktívan tiltakozik a köves terep ellen. Mivel kb. 4,5 órányi időm maradt, ezért nincs más hátra mint lépegetni.

Aztán eljön az Aranylyuki elágazás és nem akar megérkezni a Kappan-bükk. Végül persze itt-ott fogcsikorgatva, de megérkezem a templomromhoz.

Ez lassú volt.

 

90 Szent Péter templomrom 04:25

 

5 percre leülök kicsit frissítek, pecsétet, csippantást kapok.

Tudom hogy a maradék 7,5 km-re van még bő 2 órám. Lassan megyek. Varnyú Gyuri utólér. Könnyű neki! 2 bottal tolja! (Az enyém a zsákomon lóg, de nincs ihletésem elővenni.)

A kálvária teteje környékén Gyuri kiáll “frissíteni”, onnan nem emlékszem,hogy a célig láttam-e.

A kálvária aljáig tartó köves-meredek nagyon gyötri a lábam, nagyon lassú vagyok. Többeket el kell, hogy engedjek.

Az órám a pontos időt kivéve butaságokat mutat. Nem tudom belőni, hogy mennyit jöttem a templomrom óta. Mennyi lehet még hátra? Azt tudom, hogy az idő gyorsabban telik, mint szeretném. Elérem a baji szőlőket, itt egy kombi autó mellett álló úriember köszönt minden arra döcögőt. Egy kis fel, aztán a hosszú lefelé a szőlőskerteken keresztül. Elérjük a baj előtti egyenest, kezdek reménykedni. Innen makacsra veszem a figurát és igyekszem megtolni a tempót. Tudom, hogy ha meglátom a Tóvároskerti vasúti átjáró jelzőlámpáit és marad 1 órám a célig, akkor már négykézláb is bevonszolom magam a célba szintidőn belül.

Templom, kék kút , fő utca…. Aztán egyszer csak meglátom! Megvaaaaan!

Innen már felszabadultan gyaloglok  a hasonló állapotú sorstársak között. Át a sorompón -szerencsére nem jön vonat - , balra  a második, jobbra az első utcán - a többség egyenesen ment tovább -. Át a parkon és már csak néhány lépés a lámpás zebra. (Fura egy állat!)

Túratárs ér oda előbb, gombot nyom. Várunk. Vált, átvágunk a zebrán , balra fordulunk és már csak azt lesem hol lesz a jobbos a táborhoz.

Többen jönnek szembe, nekik gratulálunk. Ők viszont….

Aztán ott  jobbos ösvény, a kapu , a pálya és meglátom a célt.

Eleresztem az útközben ígért “‘O sole mio”-t, majd bemegyek csippantani. Mosolyogva megyek be. Fél füllel hallom, hogy az egyik fényképező ember megjegyzi, hogy az első ember aki

mosolyogva ért be.

 

100 Tata, Ifjusági tábor  06:07

 

Átveszem az oklevelet, jelvényt - az idei csodaszép lett a tatai várral - és a kaja jegyet.

Kimegyek a célterületről, balra van az étterem. Bemegyek.

Egy szimpatikus leányzó mellett van hely. Érdeklődésemre szabadnak nyilvánítja.

Tálcát/kenyeret evőeszköz, majd levest vételezek.

 

Elkezdem enni, mikor észreveszem Országh Tamás-t. Diszkréten - két kézzel csápolva, Oszi bácsit “suttogva” - jelzem felé a helyiségben betöltött pozíciómat és hogy számára is akad ülőhely az asztalnál.

Ő is vételez gulyást, majd kedélyesen csevegve elfogyasztjuk a kissé langyos, és nem túl fűszeres földi “mannát”.

Javasolja, hogy szedelőzköjünk, mert akkor még elérjük a 7:19-es vonatot.

Elindulunk ki a táborból, a cél épület sarkán összefutunk Nagy Gergővel, akki ekkor fut be a célba, persze a kamerába beszélve.

 

Az érkezés útvonalán megyünk visszafelé, amikor egy velünk szemben érkező hölgy - Orbán Zsóka -  a vasútállomásról érdeklődik nálunk. Elkísérjük. Mi is oda tartunk.

A vasútállomáson emberes, és nagyon lassú sor. Bemondják a közelgő vonatot. Inkább kint várjuk meg. A kalauznál tervezzük a  jegyvételt.

Szerencsére bőven van ülőhely. A jegyvételt tatabánya környékén meg is ejtjük.

Kelenföldig több rövidebb-hosszabb film szakadásom is van.

Ott leszállunk és átmegyünk az M4-re.

Kálvin téren kellemetlen meglepetés vár. Nem lehet átmenni a 3-as metróra.

Búcsút intek utas társaimnak, majd vissza hátrálok  a szerelvénybe. Irány a Keleti, a 24-es villamos, majd a metrópótló.

 

Köki-n a buszra várva autós segítséget kérek a busz-otthon viszonylatra a sógoroméktól.

Leintenek. Ne szálljak buszra, pár perc és jönnek értem Köki-re. Szűk 15 perc alatt oda is érnek, aztán hasonló idő alatt le is szállítanak kies lakunk elé.




Ermak Creative Commons License 2019.06.05 0 0 58289

Fehér frottírzokni, ó!

A stílus maga az ember! :-))

Előzmény: oszkar00 (58287)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58288
Én ~12,5-13 órával indultam Mogyorósról (odáig sokat vártam Feri barátomra, aki végül a Tokodi pincéknél gyomorproblémák miatt kiszállt), 23:21 lett a vége úgy, hogy kétszer 15-20 percet még aludtam is.
Előzmény: Vestmann (58286)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58287
A Getéről 12 perc alatt lezúztam benne a siratófalig. A Szentpéteri templomromtól a baji szőlők 15 perc volt, a cél 40. A Kevélyről lefelé is lazán kocogtam el az eső-kelő emberek mellett. Kicsit túlértékelik a cipő (és a felszerelés) szerepét az emberek. Ja, és vízhólyagom sem lett. Végig ugyanaz a fehér frottírzokni volt rajtam. Direkt nem kentem be a lábam semmivel. És még csak a cipőt sem vettem le egyszer sem. (Ellenben rendesen felettem, hogy ne csuszkaljon benne a lábam.)
Előzmény: Ermak (58285)
Vestmann Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58286

Szia Asciimo,

én is 11: 50-nel indultam Mogyiról, Bányahegyig toltam is, ott már éreztem, hogy meglesz. Koldusig azért még toltam, onnantól lábkímélő üzemmód (9 vízhólyaggal). 23:22 lett a vége. csütörtökön már 2 órás intenzív tollasedzés :-)

Üdv: Vestmann

Előzmény: asciimo (58282)
Ermak Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58285

Príma választás! :-)

Előzmény: oszkar00 (58283)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58284
"Oszkar példáját követve jó cél lenne jövöre a 19:01 :)"

Mondjuk még pár év és röhögve tudunk jobb időt, mint a teljesítési arány. :-P
Előzmény: asciimo (58282)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58283
Lyukas, majdnem tükörsimára kopott talpú legolcsóbb Decathlon-os túracipő. Annak idején az utcán már elhasznált sportcipőmben voltam, ez megfelelőt ennek a kritériumnak. Egyébként otthon ezt használom a kertben másfél éve, akkor minősítettem utcai használatra alkalmatlannak. :-D
Előzmény: Ermak (58279)
asciimo Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58282

Pár napig internet és munka nélkül pihentem, ezért csak most írok.

 

Megcsináltam idén is. Amit még egyszer sem csináltam, hogy Mogyi +pihenés 12:25 volt. Eddig mindig továbbindultam Mogyiról 12 óra eltelte elött, bár olyan már volt, hogy 11:50-nel indultam neki a második felének. Kicsit annyival csalóka, hogy a második fele valamivel rövidebb mostanában. (meg laposabb, de az mindig is igy volt) A második felet 10:54 alatt nyomtam le, magamat is meglepve. Igy a vege 23:19 lett

 

Oszkar példáját követve jó cél lenne jövöre a 19:01 :)

 

 

 

 

asciimo Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58281

Háát..

meglett, 23:19 lett végül, ez a lényeg. Az elejét eltoltam, mint mindig, a végén feltámadtam, mint mindig.

Ordítás is volt, Mogyi után az Öreg-kötöl lefelé :)

 

Elsöbálozó osztrák kollégám is beért, elég lazán.

 

Előzmény: Oczal (58261)
Ermak Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58280

Rokont műtötték kb. 10 éve gerincsérvvel, valami spéci lézeres technikával. Lefelé a Bp-Nyíregy távot alig bírta ki a kocsiban, műtét után 3 nappal kiengedték és simán végigülte. Azóta is jól van. Amúgy ablakos-redőnyös vállalkozó, emellett fut és síel, szóval kap terhelést a gerince rendesen.

Előzmény: tomiwalker (58276)
Ermak Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58279

Jut eszembe: milyen cipőben mentél? Mert én bevállalnék bármilyen retró felszerelést (vázas Ermak zsákkal már mentem is végig), de a surranót (amiben az első sikeres Kinizsit teljesítettem, háááát....

Előzmény: oszkar00 (58264)
LSVF Creative Commons License 2019.05.31 0 0 58278

Na az lesz az utolsó!

Aki kezelt azt mondta, ha vigyázok akkor jelenlegi helyzetben nyertem 10-15 évet műtét nélkül.

Előzmény: tomiwalker (58276)
szoky1 Creative Commons License 2019.05.31 0 0 58277

De csak míg nem állítod helyre az eredeti állapotot. Sajnos a gerincműtétek és általában a műtétek nem erről szólnak.

Előzmény: tomiwalker (58276)
tomiwalker Creative Commons License 2019.05.31 0 0 58276

Addig örülj amíg nem műtik a gerinced! Akit ismerek és műtötték, mindig folytatódtak a gerincproblémáik. Ahogy egy autószerelő ismerősöm mondja: A bontás az mindig rontás!

Előzmény: LSVF (58273)
LSVF Creative Commons License 2019.05.30 0 0 58275

Az a vicc, hogy megvan, kinyomtatva :-))

Jó cucc!!

 

köszi :-)

Előzmény: gurtnis (58274)
gurtnis Creative Commons License 2019.05.30 0 0 58274

Ha nincs kiszakadva, nincs nagy baj!  Olvass tőle és csináld a kobra gyakorlatot, gerinctornát ( Bene Máté ).  Jobb leszel, mint valaha! legalábbis az én példám ezt mutatja!  Hajrá!  

Előzmény: LSVF (58273)
LSVF Creative Commons License 2019.05.30 0 0 58273

Köszi mindenkinek a tanácsot.

 

Pécsen akinél voltam, nagyon tud.(Törőcsik, Szerdnyei, és több híres focista is volt nála, nekik is jó volt a kezelési módja.)

Most ott tartunk, hogy az 5mm-t vissza kezelte annyira, hogy már nem nyom

ideget. Nincs folyamtos fájdalom. Úszást nem javasolta, max a gyors úszást rövid távon......

Van egy 25 km-es kör itt a környéken, azt azé letolom, majd ott kiderül mizu.

 

 

A terhelés fokozatos, nem kapkodok, mert ahogy ti is mondjátok az egészség fontosabb, 

ezzel én is így vagyok.

 

Majd rövid távokon kiderül mi lesz hosszú távon.

 

Az orvosok gyökerek már bocsánat. Ülőideg gyulladással kezeltek és csodálkoztak nem javul.

Megkaptam ne szimuláljak....Hévízen....oszt mérgembe elmentem fizetős MR-re hisz támogatja tb...

Itt derült ki mi is a dörgés. Még nem műtik mert nincs kiszakadva.

 

Mindegy is. Lényeg hogy óvatosan űzöm.

 

Kösz még 1x :-))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!