részben zártabb részben meg sokszinű a számos nemzetiséggel és régi temetőket járva uton utfélen például a német ősök sirjaiba botlunk.
Ennek a diverzitásnak az elvesztése az egyik legnagyobb vesztesége a régiónak.
Az Alfölddel összevetve meg hatalmas előnye, hogy a történelmi falusi épitészet azért valamennyire megőrződött és sajnos ennek most van a pusztulása a falvak elnéptelenedése okán.
A hagyományos falusi épitészet visszaállitható mert az épületek megvannak, csak
1. az eredeti fehér vakolat helyett kőporos vakolattal látták el,
2. a szép régi zsalus ablakok helyett műanyag nyilászárókkal,
3. a cserepeket lecserélték palára.
4. a tornácok, loggiák meg befalazva :(
Tehát pénz és akarat kérdése ennek a visszaállitása.
Az Alföldön már késő, ott mindent elpusztitottak.
Mutatok erre neked egy nagyon jó példát.
A két ház azonos stilusban épült azonos időben 1860 tájékán és egymással szemben van Patapoklosin.
A felsőt ugy állitották helyre, ahogy ez az 1850-es 1860-as években megépült.
Mig az also a szemközti ház, az pedig a Kádári időszak átalakitásait viseli magán.
De ez nem csak Somogyban volt így, hanem az ország számos más területén is, ahol a hagyományos paraszti társadalom dominált a kisebb településeken.
Az Alföldön a parasztság polgárosodása jóval korábban megkezdődött, ez a folyamat eredményezte a vegyes ún. paraszt-polgári viseletek és életforma elterjedését.
Ebből a szempontból Somogy valószínűleg a zártabb, konzervatívabb vidékeink közé tartozott, de hát te ezt biztosan jobban tudod nálam. :-)
falusi közösség tagjai tudták a ruházat alapján, hogy az elöttük álló férfi:
paraszt
pásztor
betyár
iparos
nagygazda
vagy kisbirtokos
mert más volt a ruházat szőrméje, gatyája, nadrágja, mellénye, fejfedoje.
A nő ruházata is jelezte
az illető korát (lány,asszony,vénlány)
állapotát (gyermektelen, gyászol)
vallását
gazdasági helyzetét.
A rendi társadalom idején a világi és egyházi hatóságok ügyeltek arra, hogy az egyes társadalmi rétegek ruházatukkal is kifejezzék hovatartozásukat,így ezzel is megkülönböztethetık legyenek.
Rendeletek, tiltások, elmarasztalások születtek a ruházattal kapcsolatban: indok a „pazarlás”, „tobzódás”, „illetlenség” volt.
Föleg a finomabb anyagú, divatosabb, rangosabb szabású, hímesdíszes darabokra adtak ki korlátozásokat (pl. 1812-ben a cifraszőr viselését tiltotta meg a Somogy vármegye gyülése).
Az egyes néprétegek viseletét alaposan ismerni kellett a gazdáknak, birtokosoknak is, mert a cselédek tisztviselık idöszaki munkások pásztorok bérezésének része volt a teljes öltözet, vagy annak egyes darabja.
Karádi utcarészlet, régi 130-170 éves házakkal....
számos ilyen épület van és a Dunántulon sem ritkák, a tragédia csak az, hogy ezeket a 70-es években szines kőporral bevakolták és műanyag megnagyobbitott nyilászárokat tettek bele.
Külföldiek szeretik ezeket megtalálni, felvásárolni és eredeti történelmi állapotukba visszaadják.
Karádon a népi épitészet egy jelentős része is fennmaradt.
Az a része amely églábol épült. Sajna a tapasztott falu házakból Somogyban kevés maradt fenn.
Ez a sokives tornácos ház, közel 200 éves.
Szépen rendbe hozták. A palatetőt sajnálom egyedül, mert jo lett volna az eredeti nád v. zsup v cseréptetőt visszaállitani.
Ebbe az állapotába kellene a többi, dőleg a Dunántulom megmaradt történelmi lakóépületet is visszaállitani. Az Alföldet már tönkretették, azon segiteni nem lehet. :(
oksa párt perc, a lényeg, hogy a daloktol eltérően, a gazdag népi anyagnak tárgyiasult hagyatéka is van. Különösen az épitészetben és mindjárt mutatom is őket.
Nagyon szépen köszönöm, tényleg érdekes volt, főleg a karádi népdalgyűjtésre vonatkozó infók.
Egyébként úgy tudom, hogy a magyar királyi tévé - azaz az M1 - egyik prominens hírszerkesztő műsorvezetője is karádi származású, de a neve most hirtelen nem jut eszembe.
A 15 500 dal egyetlen falubol, fantasztikusan nagy szám.
De ez még nem minden.
Somogynak van bennszülött néprajzosa és gyűjtője.
Az épület nagyon régi, Hetesen, kis faluban Külsú-Somogyban, talán 200 évnél is idősebb. (tetőzetét természetesen azóta lecserélték, eredetileg zsuptetős volt).
De 1859-ben már biztosan állt, mert ebben született Vikár Béla.
Kardádnak 15 500 (!)-as lejegyzett népdalkincse van (részletesebben a foto alatt)
Ime, foto Cracowius
Az 1920-as években országgyűlési képviselő választás volt a tabi járásban. A képviselőségre Turchányi Egon is pályázott. Többször járt Karádon ez idő alatt, így megismerte a karádiak életét, hagyományait és erről be is számolt budapesti barátainak, a Dávid családnak. A család fia, Dávid Gyula Kodály Zoltán tanítványa volt. Turchányi ajánlata Dávid Gyulának, hogy menjen Karádra népdalt gyűjteni. Ő így is tett. Sokat gyűjtött, és amikor visszautazott Budapestre, beszámolt Kodálynak az eredményről. Kodály olyan elégedett volt a sok eredeti dallammal, hogy ő maga is leutazott Karádra. Az általános iskola mai Kodály termében fonográfra vették fel a dalokat. Megénekeltették Bogdán Györgynét, Markaf Józsefet (ő a rádióban is énekelt), Papp Gyulát (ő Gárdonyi tanítványa volt), Papp Gyulánét is. Utóbbi énekelte többek között a Csopros csillag az ég alján című dalt, melyet Kodály és Dávid egészen Különlegesnek talált.
"Amikor néhány napos karádi tartózkodás után hazautazott, az Est című napilap munkatársa felkereste otthonában és megkérdezte tőle: - Eredményes és érdemes volt-e a karádi utazás? A Mester elővette a viaszhengert, és a fonográfon lejátszotta a Karádon ismert dallamot "Elvetettem a lenemet felibül, hej a lenem, sárga lenem majd megaranyszik" és röviden csak ennyit felelt: - Ez az egy dallam megérte a karádi utazást."
1934-ben Kodály ismét ellátogatott Karádra, és folytatta a népdalgyűjtést. Ebben az évben készült a falu 800 éves fennállásának ünneplésére. Ennek alkalmából Happ József megkérte Kodályt, hogy az itt gyűjtött népdalokból állítson össze egy csokrot férfiakra. Így született meg a Karádi Nóták című összeállítás. 1949 nyarán Kertész Gyula és Kerényi György látogatott Karádra, gyermekdalokat gyűjtöttek. E gyűjtésből került az első osztályos tankönyvbe a Tüzet vittem, lángot vittem... kezdetű dal.
1952. november közepén Vikár Lászlót küldte le gyűjteni Kodály. Tehát "nem hagyta abba Karádot". Vikár László feladata Karád népzenéjének feltárása volt. Ez meg is történt. A gyűjtött dalok száma 15500-on felül van. Vikár László gyűjtéseiből egy válogatás készült 2000-ben, melyben 160 karádi népdal található, Röpülj, madár, röpülj... címen. "Közel fél évszázados adósság törlesztése ez a gyűjtemény." Ugyanebben az évben Vikár László Karád díszpolgára lett.
Itt van az idézet teljesen és hozom mindjárt Karád másik neves emberét,
A klasszicista formáját ma is őrző földszintes iskolaépület falán két emléktábla is olvasható. A korábbi, 1924-ben avatott tábla Gárdonyi Géza írónak állít emléket, aki — még mint Ziegler Géza — itt kezdte tanítói pályafutását 1882-ben. Később írásaiban kissé keserűen, csalódottan örökítette meg ezt az időszakot. Az én falum című novelláskötete a karádi, nem éppen felhőtlenül boldog éveket, anyagi nyomorúságát idézi, ugyanakkor felejthetetlen képet rajzolt benne a környezetről és a falusi emberekről.
