Mondjuk teljesen érthető ebből, szerintem te is látod, hogy nem tudta továbbvinni azt, ami nincs, amit soha nem tapasztalt meg. Ezt nem lehet kívülről megváltoztatni, a felszínen maradva.
Én mindenki sorsába képes vagyok gyorsan beleélni magam, ezért kb ezer életem van.
Persze hogy átéltem a párom fájdalmát is , hogy az apja gyerekkorában nem törődött vele ( elvált szülők), ezért nagyon akartam, hogy a fiai rajongjanak érte, de nem .
Ez a sóhaj apai-anyai volt.
Lehet manapság telefon nélkül élni? Az enyém elromlott:(
Hú, de bezáródtál. :)) Persze ez abszolút személyes dolog, megértem végülis.
Egy nő beágyaz. XD Nem tudom, mit csinál egy nő, nem érzem azt, hogy igazodni akarnék általános női sztereotípiákhoz. Egy párszor egyébként megkaptam gyerekkoromban, de a mai napig is, hogy egy kislány így, egy nő úgy. Egy lány nem rendetlen... ez mindig nyűg volt, mindig olyasvalami, amivel baszogattak, és nem az, amit érdemes lenne követni, elérni, mert az élet fontos része.
Nem tudom, inkább férfinak feltételezek valakit, mert egy férfinak talán rosszabb, ha nőnek nézik. Meg az utóbbi pár hozzászólásban, némelyikben kiegyensúlyozottabbnak tűntél. És ahogy a két gyerekről beszéltél, akár egy apai felsóhajtás is lehetett volna. Talán ez az utóbbi, ami mintha legerősebben sugallta volna. De úgy tűnik akkor, hogy mégsem. :)
Kétféle ember van: az egyik aki mindig magát hibáztatja, mindig azon stresszel, hogy nem elég jó amit tesz, és az aki másokat okol, vagy körülményeket.
Én az előző vagyok.
És fogalmam sincs hogy miért alakult így. Csak jelezni akartam, hogy nem minden apa -fiú kapcsolat olyan hogy az utód felnéz. Ahogy nem minden anya -lány kapcsolat sem idilli.
Bár ilyenről is van jó néhány film.
Én azért gondoltalak pasinak, mert egy nő beágyaz az alapvetés.
Hiába lehetne példakép, ha amúgy nem tud vagy akar bensőséges kapcsolatot kialakítani a gyerekeivel. Szerinted miért alakult így? Miért érzed magad hibásnak?
Mit értesz az alatt, hogy nem néztek fel az apjukra? Te férfi vagy vagy nő? Inkább férfinak tűnsz. Mert teljesen más "megvilágítás", hogy te élted át apaként, vagy kívülről anyaként fájt.
Volt egy balesete, amelyben koponyatörést szenvedett, és a prefrontális(?) agykérge sérült, nem érezte az ízeket, de lehetséges, hogy a gondolkodására is erősen kihatott, olyan területek sérültek. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne előtte-utána. Nekem meg már csak egy őszinte neurológusra van szükségem... mert hiába nézegetem a felvételeket az agyamról, totál ideges leszek attól, amihez nem értek, és belemagyarázok valamit. Úgyhogy ezt befejeztem, a saját magam idegesítését egyelőre.
:) Jó lenne, ha valóban férfi lennék. És az is jó lenne, ha lett volna egy apám, akire felnézhetek. Ha lett volna egy apám, aki szeret, akkor talán máshogy lett volna... akkor lehet, hogy nem gondolnék arra, hogy milyen lehet férfinak lenni. Vagy mégis gondolnék rá, többet, mint most? Nem tudom.
Pl. ott van a Sting egyik gyereke, aki úgy néz ki, mint egy fiú. Kemény dolgokon mehetett keresztül. Néhány képen még olyan tizenéves végefelé egy aranyos kislány, aztán ugyanúgy zenész lesz, mint az apja, és gyakorlatilag egy ilyen férfias leszbikus nő lett belőle. Mintha az lett volna benne, hogy "olyan akarok lenni, mint apa", de férfi soha nem lehet belőle, születetten. Mert az apa-fia szövetségben van valami bajtársiasság, valami irigylésre méltó, valami komoly dolog. De ha lány vagy, akkor lehetsz akármilyen, próbálhatsz megfelelni, az apád nem fog soha úgy tekinteni rád, mintha fiú lennél. Örökre ki vagy rekesztve egy bizonyos belső körből, ahova tartozni akarnál, de soha nem érheted el.
Reklamáltad az egyenes választ. Hát megmondom egyenesen, hogy felháborítónak és kártékonynak tartom, hogy odajöttél a kényszeres topikba csak azért, hogy egy aggódó kamaszlánynak elvicceld a problémáját. Konkrétan "nemátalakító műtétet" ajánlottál a bajára, hogy attól fél, hogy leszbikus. De ha csak ez az egy vicc lett volna. De nem, te teleírtad az egész fórumot az elveiddel a nőiségről, hogy ugyanis az egész női nem szar, csak azért, mert téged megbántottak a kolléganőid. Szám szerint megírtam, hogy melyik hozzászólásodba van, de ez téged nem zavar abban, hogy simán letagadd. Ráadásul még azokra is nagyon hasonlítasz, akik manapság a semleges neműséget propagálják.
Ha te valóban lelki beteg vagy, akkor nagyon sajnállak, mert így nehezen fogsz gyógyulni. Aki elhajt, arra tapadsz, mint a tépőzár. Aki segítő kezet nyújt, abba meg belemarsz és nyilvánosan alázod. Hat pszichológusból neked mind a hat hülye volt, de ismeretlen filozófusok szavát meg a horoszkópot szentírásnak veszed.
Ide persze bárki írhat, aki betartja egyébként a szabályokat. Úgyhogy nekem ugyanannyi jogom van leírni, amit tudok a pszichológiáról, mint neked az önsegítő könyvekből összecsipegetett kocsma filozófiádat. Na pá.
"Az nem ciki, amit a családodról írtál meg a plátói szerelmeidről, a szexuális életedről?"
Ilyen alapon tiltsuk be József Attilát, mert leírja a verseiben, hogy az anyja nem tudta szoptatni, és a testvérei etették cuclisüvegből? Aki szerint ciki egy (ön)segítő fórumban (kulturáltan!) leírni a családi vagy szerelmi problémákat, az talán elvárná, hogy a betegek gyógyszerezzék magukat hülyére vagy más módon tegyenek kárt magukban, ahelyett, hogy ide kiírják a nehézségeiket? Ó de nagy meglepetés a 21. században, hogy vannak az embereknek szexuális problémáik! Persze, írtam a szexuális életemről, ahogy sok más dologról is. Ha jól emlékszem, egyszer írtam erről, de te azóta is ezt emlegeted, talán mert neked ilyen nincs.
Mégis mit gondolsz te meg más erkölcscsőszök, mi a cikibb egy családnak? Ha öngyilkos lesz a beteg családtag, vagy ha őszintén beszélnek a problémákról? Persze, hogy jobb lenne a pszichológusnál elmondani, hogy ne hallják akik aztán máglyára vetnék a beteget. Sokkal könnyebb lenne ott elmondani. De ez a fórum ingyenes, persze itt vállalni kell, hogy mások is olvassák. Viszont itt megvan az emberben a jóérzés, hogy talán másoknak is segített azzal, hogy ide kipakolta az érzéseit, "kitette a szívét". na persze én már megszoktam, hogy az ilyen sarlatánok itt is megtalálnak, akiknek nincs jobb dolguk, mint itt kukacoskodni ...
Mást te nem is olvastál ki a kommentjeimből, csak hogy 1. téged csesztetlek 2. a magánéletemet kiteregetem. Egy csomószor reagáltam a problémáidra, de egyszer se tudtál a sorok közt olvasni. Inkább olvass kevesebb önsegítő könyvet, és olvass komolyabb olvasmányokat! Akkor talán megtanulod mások mondanivalóját is értelmezni.
Nekem azért árnyaltabb képem van arról, mi adott és mi vett el. Pl. volt olyan pszichológusom, aki leszarta, hogy nekem egy hónap múlva egyetemre kell mennem, és mi lesz az emberekkel való kapcsolódással, mert nem hitte el, hogy ez nekem tényleg problémát jelent. Be is fuccsolt a dolog, mármint az egyetemre járás. Viszont az autogén tréninget tőle tanultam, ami mai napig is képes segíteni. Nem rég hallottam, csak már nem tudom, hol, hogy az autogén tréning úgy működik, hogy az agy különböző szintjeit hangolja össze, de majd rákeresek...
Na ez a másik, hogy esti rítusom gyakorlatilag nincs vagy nem egészen normális. Már feladtam egyébként, hogy nem alszom normális körülmények között, mert attól valamiért rosszul vagyok. Rémálmaim voltak, felületesen aludtam, túl ridegnek éreztem. Plédekkel alszom, lepedő, és paplan helyett is az van, egyedül a párnát szoktam áthúzni, a többit időnként kimosom, és csak reggel tudok tisztálkodni. Akkor érzem jól magam, ha nem kell készülődni, ágyazni, az csak felébreszt, nyugtalanít, így viszont csak mindig álomba zuhanok, amikor tudok. És reggel, napkezdésnek is sokkal frissítőbb a reggeli zuhanyozás. Pszichológusnak is mondtam már, de nem igazán reagálta le. Gondolom nem tűnt olyan nagy problémának.
Inkább pozitív hatású cikkeket olvastam, amely szerint az alvás javítja a memóriát, segít a fogyásban, és ezért bizony tablettákat is bevetek.
Magnéziumot a feszültség oldására, és altatót is . A doki szerint nem okoz függőséget, és annyiban igaza van, hogy nem kell emelnem az adagot, de nélküle nem tudok mélyen aludni.
Mindig is rossz alvó voltam, aki nehezen alszik el és minden neszre fölébred.
Sajnos évtizedekig éltünk olyan helyen ahol rendszeres volt a kutyaugatás, szomszédok hajnali indulása, ablak alatti bemelegítése a az autónak, busznak, és persze a gyerekek éjszakai műsora.
Valahol olvastam, és hiszek benne, hogy a csukott szemmel pihenés az is feltöltődés, még ha nem is akkora mint amikor tényleg elmélyülten alszunk. Ezért általában nem kelek fel.
Az hogy azonos időben feküdj le , csak elhatározás kérdése (kivéve ha több műszakban dolgozol)
A meghatározott időben minden kütyü kikapcsolva , utána az esti rítus : ágyazás , tisztálkodás, stb
Lehet, hogy ezért kérdezted. :) Nekem amitriptilin hatóanyagú gyógyszert írtak fel alvásproblémákra, amit nem fogok beszedni. (úgy, hogy soha nem szedtem még semmit elalvásra, szedjek triciklikus antidepresszánst) De ha lennének természetes elalvást segítő módszerek, annak örülnék, vagy legfeljebb enyhébb altatónak, de azt gondolom, hogy az altató csak elfed egy problémát, ami valami másban fog jelentkezni. Pl. ha jobban odafigyelek, hogy többet mozogjak, akkor általában jobban alszom. (kivéve, amikor a mozgás felpörget XD)
Inkább azt kérdezem, hogy akinek általában rendszeres az alvása, az hogyan csinálja? :)) Nálam változó, hogy mikor fekszem le, mikor kelek fel, hány órát tudok aludni... a biológiai órám nem igazán tud jelezni, mert nincs mire.
Eleve nehéz rendszert vinnem az alvásomba, így a random későn fekvések bármitől lehetnek. Arra már rájöttem, hogy a sötétben forgolódás helyett jobb, ha elfoglalom magam, és nem stresszelek azon, hogy nem fogok tudni eleget aludni, hanem csak megvárom, amíg természetesen, magától sikerül.
Igen, ez a "biztonságos" kis halál, de még mindig nem erről beszéltem. Ezt a gyerekek is eljátsszák, kockázat nélkül. Én a csendes, könyörtelen valóságra gondoltam, ami alázatra tanít az élettel szemben. Amikor látod, hogy hullik a hajad, romlott a memóriád, vagy egész éjszaka nem aludtál valamilyen fájdalom miatt. Vagy régi arcokra emlékezel, akiket soha nem látsz viszont. Mindig egy évvel öregebb vagy, és nem tudod visszacsinálni. Nem tudsz felébredni belőle úgy, mintha meg sem történt volna. Mint egy délutáni szunyókálásból vagy filmnézésből. Amikor azt mondod, "de jó, hogy csak álom volt". A valóság ennél könyörtelenebb, de ezzel is meg lehet birkózni valahogy. Elvileg... úgy-ahogy.