Kötetlen beszélgetés céljából alakítom az amerikai polgárháború történetéről, haditechnikájáról, és egyéb vonatkozásairól ezt a topikot. Szeretnék ezen topik útján azonos érdeklődésű emberekre lelnem. Remélem nem vagyok egyedül és van olyan ember ebben az országban akit nem untat a fenti téma.
Akár egy kis polgárháborús hadijáték is szervezése sem lenne rossz! Az honvéd hagyományőrzőkhöz hasonló bemutatókkal. :) Nos van akit érdekel az amerikai polgárháború?
Nem, mivel ebben a korszakban már nemigen létezett olyasmi, hogy "döntő csata", legalábbis abban az értelemben nem, hogy egy elbukott nagy csata után a vesztes simán bedobja a törölközőt és békét kér. Gettysburg végleg eldöntötte azt, hogy Dél képtelen átvinni a háborút Észak terültére, és ott nagy győzelmeket aratni, hogy a Konföderáció végleg elfelejtheti, hogy az európai hatalmak elismerik mint független államot, bár ez már jórészt Antietam után eldőlt. Csakhogy Északnak még mindig volt egy olyan "aprócska" feladata, hogy elfoglalja a Mississippitől az Atlanti-óceánig terjedő, és még mindig a déli hadsereg által uralt területet (kb. egymillió négyzetkilométer, mint mondjuk a mai Franciaország és Németország területe együttvéve).
"Ti, ti déli népek, hiszitek, hogy létezik olyasmi, mint békés elszakadás. Nem tudjátok mit cselekszetek. Én tudom, hogy ilyesmi nem lehetséges Ha megteszitek, Észak harcra kényszerül ellenetek a saját fennmaradása érdekében. Igen, Dél-Karolina ezzel az aktussal már kirobbantotta a háborút Ez az ország vérben fog ázni. Csak Isten tudja, hogyan lesz vége Ó, őrület ez az egész, eszementség, a civilizáció elleni bűntett!
Ti olyan könnyedén emlegetitek a háborút. Fogalmatok sincs róla, hogy miről beszéltek! A háború iszonyatos dolog. Tudom, hogy bátor, harcias férfiak vagytok, de egy igazi csata minden egyes napjára több havi menetelés, fáradozás és szenvedés jut. Egy háború során több katona hal meg betegségben, mint ahányat megölnek a csatatéren. A háború legjobb esetben is rémisztő veszteség emberéletekben és javakban, de még ennél is rosszabb az emberek erkölcsi lezüllése...
Rosszul ítélitek meg az északiakat is. Békeszerető népség ugyan, de elszánt is, és bizony harcolni fognak, és nem hagyják majd elpusztítani ezt az országot anélkül, hogy hatalmas erőfeszítéseket ne tennének a megmentése érdekében.
Egyébként hol vannak a katonáitok és a harci eszközeitek, melyeket bevethetnétek ellenük? Az északiak nemcsak számbelileg múlják jócskán felül a délieket, de iparosodott népség is, mindenféle fajta gyárakkal, míg nektek csak mezőgazdaságotok van gyér népesség szétszórva egy hatalmas kiterjedésű területen, és soha a történelem folyamán pusztán csupa mezőgazdászból álló nemzet nem viselt még sikeresen hadat iparosodott nemzet ellen
Észak képes gőzgépet, lokomotívot, vasúti kocsit gyártani; ti viszont egy vég vásznat, egy pár cipőt is nehezen tudtok elkészíteni. Háborúba rohantok a világ egyik legleleményesebben iparosodott, legerősebb és legelszántabb népe ellen akik ráadásul itt vannak a kapuitok előtt. Kudarcra vagytok ítélve. Csupán a harci szellemetekben és eltökéltségetekben vagytok felkészülve a háborúra. Minden másban teljesen felkészületlenek vagytok, és rossz ügyet szolgáltok.
Kezdetben nektek áll majd a zászló, de amint korlátozott erőforrásaitok kezdenek megcsappanni, és a blokád elzár benneteket Európa piacaitól - ami meg fog történni - ügyetek hanyatlásnak indul Ha a népetek megállna és elgondolkozna egy kicsit, kénytelen lenne belátni, hogy végül bizonyosan vereséget fogtok szenvedni "
William Tecumseh Sherman
1860 szentestéjén
"A háború: kegyetlenség. Hasztalan próbálkozás változtatni ezen. Minél kegyetlenebb, annál hamarabb lesz vége."
Ez nézőpont kérdése! Mivel az életmódjuk szerves része volt a rabszolga, tehát hozzá tartozott az életmódjukhoz, joggal védhették az intézményt, főleg ahol tényleg sok volt belőlük és mégtöbbet tudtak nyerni rajtuk...
A Rubicon novemberi számában van két amerikai polgárháborús cikk, érdemes elolvasni őket:
Magyarics Tamás: A különleges intézmény
Lincoln egyértelműen kifejtette, hogy ha meg tudja menteni az Uniót úgy, hogy csak a rabszolgák egy részét szabadítja fel, megteszi; ha úgy tudja megmenteni az Uniót, hogy minden egyes rabszolgát felszabadít, azt is megteszi; és ha csak úgy tudja megmenteni az Uniót, hogy egyetlen rabszolgát sem szabadít fel, azt is meg fogja tenni.
Hahner Péter: Amerikai Konföderációs Államok
Minél több volt egy régióban a rabszolga, annál lelkesebben támogatta lakossága a Konföderációt ami arra utal, hogy bármennyit is fecsegtek a déliek az államok szuverenitásáról, az önkormányzat szent jogairól, a sajátos életmód védelméről, mégiscsak a rabszolgaság védelmében robbantották ki a háborút.
Megnéztem a hazai hagyományőrző csapatok listáját, Honfoglalástól Néphadseregig van minden korszak, mitöbb, a 101-es ejtőernyősök is a II. Világháborúból.
Vajon lenne igény, kedv, jelentkező Észak/Dél csapatok felállítására?
Nem volt egyedül vele. A. P. Hill altábornagy sem akart így élni. Két héttel az appomattoxi fegyverletétel előtt kiment a tűzvonalba hogy lelőjék. El is esett.
Nézd, a Konföderáció ajánlgatta, hogy megvásárolja az erődöket az Uniótól*, az meg elég nyilvánvaló volt, hogy tarthatatlan állapot egy másik ország területén komplett erődrendszert fenntartani, anélkül, hogy hajlandó lennék rendezni a kérdést valamilyen módon. Márpedig Lincoln nem óhajtott párbeszédet folytatni a déli küldöttekkel és nem volt hajlandó elismerni, hogy az egy különálló ország volna. Szerinte itt lázadásról volt szó. Hát ezzel a narratívával sok tárgyalni való nem maradt.
Én megint csak azt mondom, hogy a felelősség egyenlően oszlott meg. Az igaz, hogy Jefferson Davis ekkor már háborút akart. De Lincoln is. Mind a két fél azt szerette volna, hogy ha az első lövést a másik adja le, és így az ő oldalára kerül a morális fölény (lám, ezek megtámadtak). Ezért húzódott hónapokig a Fort Sumter válság megoldás nélküli várakozásban. A végén semmit nem számított, hogy egyetlen főnek nem görbült haja szála a bombázás során. Ha a konfliktus kirobbanását el akarták volna kerülni északon, akár erre is helyezhették volna a hangsúlyt. A dolgok lovagias elrendezésének, párbajozásnak akkoriban jelentősége volt. A pengeváltás Fort Sumternél megtörtént, mindkét fél kitette magát az életveszélynek, tehát becsülettel helytállt, a kimenetel pedig az erőviszonyok ismeretében nem lehetett kétséges. Az északi lapok nyugodtan hagyhatták volna lecsengeni ezzel a konfliktust, nyugodtan ünnepelhették volna Andersont, a hőst, aki minden emberét megmentette az elsöprő létszámfölényű ellenséggel szembeni küzdelemben. Ehelyett nacionalista lázba lovalták a lakosságot és felszólították a háborúra.
Mindkét fél gyors lefolyású háborúban, egyetlen döntő ütközet megvívásában gondolkodott és úgy kalkulált, hogy így a háború megéri.
*plusz átvállalta volna az államadósság arányos részét is, szóval fair módon akarta az elszakadást végrehajtani.
Edmund Ruffin volt állítólag, aki az első lövést leadta a Sumter-erődre. Rabszolgatartó ültetvényes, aki már évekkel a polgárháború előtt elszakadáspárti volt. Észak végső győzelmét nem tudta elviselni, 1865 nyarán öngyilkos lett.
"Az erőd lövetése (az ostrom) ettől eltekinteve teljesen vértelen volt. De ezt annyira nem hangsúlyozták az északi sajtótermékek. :)"
Mert a dolog lényege az volt, hogy a lázadók tüzet nyitottak a szövetségi hadseregre és elfoglaltak egy szövetségi kézen levő erődítményt. És innen már nem volt visszaút. Déliek adták le a polgárháború első lövéseit. Ők akarták ezt a háborút, megkapták. Persze lehet ezt úgy is interpretálni, hogy szegény déliek csupán önvédelemből cselekedtek, hiszen a jenki agresszorok befészkelték magukat a charlestoni kikötő kellős közepébe, persze, hogy ki kellett őket bombázni onnan.
"megvédeni a házát egy ezrednyi katonával szemben"
Arra az öt katonára gondolsz, akik csupán a lázadók lobogóját akarták leszedni a tetőről, de ezen kívül senkiben és semmiben nem akartak kárt tenni? Jackson a rabszolgatartás lelkes híve volt, végsőkig elkötelezett elszakadáspárti, a "szent ügy" erőszakos és egyben segghülye képviselője, aki képtelen volt felmérni saját reális lehetőségeit az adott szituációban. Amikor Ellsworth megkérdezte tőle, hogy ki tűzte ki a zászlót, azt mondta, hogy nem tudja, ő csak a fogadó egyik vendége. Aztán amikor a zuávok már lefelé jöttek töltött puskával fogadta őket és rájuk lőtt. Mégis mire számított?
Ellsworth zubbonya:
Persze hősies színben is fel lehet tüntetni Jacksont: az elszánt férfiú, aki meg akarta védeni házát a rátörő barbár jenkiktől, hősiesen szembe szállt az otthonába benyomuló ezrednyi náci megszállóval és végül kegyetlenül legyilkoltatott. Délen nyilván ez volt a tragikus esemény olvasata:
LIFE of
JAMES W. JACKSON", THE ALEXANDRIA HERO.
THE SLAYER OF ELLSWORT
THE FIRST
MARTYR IN THE CAUSE OF SOUTHERN INDEPENDENCE
containing
A FULL ACCOUNT OF THE CIRCUMSTANCES OF HIS HEROIC DEATH, AND THE MANY REMARKABLE INCIDENTS IN HIS EVENTFUL LIFE, CONSTITUTING A TRUE HISTORY, MORE LIKE ROMANCE THAN REALITY.
"As if designed by heaven, the circumstances of this deed, the first invasion of our soil by our haughty foes, was to teach them a terrible lesson of the consequences they might expect. Ellsworth, proud, insulting, confident, violent, invading forcibly the house of a citizen who desired only peace in the possession of his rights, exhibited a true type of the Northern Government and character, and the deed of Jackson must have been a vivid indication to them of the determination of the South " a determination thousands of their best soldiers have since realized in dusfe and mortal agony " to die in their chosen tracks, to die on their violated soil, rather than submit to their invasion and spoliation."
A szuronnyal bosszút álló katonának Medal of Honourt adott a Kongresszus. Jacksont nemtom mire kellett volna felterjeszteni, hogy egymagában megpróbálta megvédeni a házát egy ezrednyi katonával szemben. :)
Az unió ügyéért elsőként az életét valójában két közkatona áldozta Fort Sumterben. Ugyanis felrobbant mellettük az unió tiszteletére elsütni szándékozott ágyú az erődben a megadási ceremónián. A sérültek közül ketten meghaltak. Az erőd lövetése (az ostrom) ettől eltekinteve teljesen vértelen volt. De ezt annyira nem hangsúlyozták az északi sajtótermékek. :)
Én viszont úgy látom, hogy az "égbe emelkedő Morill vám" Georgia és Dél-Carolina kivételével sehol Délen nem zavart sok vizet
-- Azt tudod, hogy az 1861-es nem az első krízis volt, amit a vámok okoztak? 1831-32-ben Dél-Karolina egyszer már ki akart válni az USA-ból, ugyanamiatt, hogy túl magasra emelték a vámokat. Ez volt az 1831-32-es nullifikációs válság. https://en.wikipedia.org/wiki/Nullification_Crisis
Az 1828-as vámtörvény okozta a kirobbanását.
"The Tariff of 1828
The Tariff of 1828, enacted on May 19, 1828, was a protective tariff passed by the U.S. Congress. It was the highest tariff in U.S. peacetime history up to that point, enacting a 62% tax on 92% of all imported goods. The goal of the tariff was to protect northern U.S. industries by placing a tax on low-priced imported goods, which had been driving northern industries out of business. Nevertheless, the South strongly resisted the Tariff of 1828 for several reasons. Firstly, they were forced to pay higher prices on goods that the region did not produce, and secondly, the reduced importation of British goods made it difficult for the British to pay for cotton imported from the South. In essence, the South was simultaneously forced to pay more for goods and to face reduced income from sales of raw materials.[2] These unfortunate results caused many in the South to refer to the Tariff of 1828 as the Tariff of Abominations."
-- A kiemelt részek mutatják, hogy ez nem egy két déli államot érintő probléma volt, hanem az egész mezőgazdasági termelést végző országrészeket. Nem a rabszolgaság volt a krízis témája, hanem a vámok.
Még az elszakadó Virginia állam is védővámok bevezetését tervezgette ipara védelmében.
-- :) Igen. És miért? Mert az összes déli állam közül Virginiának volt a legfejlettebb ipara, bányászata. Az iparosodás a keleti part északi végéből (mondjuk New Yorkból) haladt dél és nyugat felé fokozatosan. Eddigre már elérte Virginiát is, ezért a Konföderáció megalakításánál az egyik Mély-Délről érkezett szónok azt követelte, hogy a kilépés a Konföderációból muszáj teljesen szabad legyen, mert ha így folytatódnak a dolgok, akkor húsz év múlva az iparosodó Felső-Déllel ugyanaz lesz a problémája a Mély-Délnek, mint most az északiakkal: nevezetesen az iparuk termékeinek védelmében védővámokat fognak emelgetni és akkor a továbbra is mezőgazdasági és szabadkereskedelemben érdekelt országrészeknek ismét mozdulniuk kell.
Mikor az iparosodás elérte Virginiát és elkezdtek megnövelt hozzáadottértékű termékeket gyártani mittomén krumpli, búza és gyapot helyett, onnantól a rabszolgák jövedelemtermelő képessége az ültetvényeken fokozatosan csökkent az gyárakban elérhetőhöz képest. Ez mindenhol így történt, ezért ment végbe az abolíció északon és terjedt dél felé az ipar meghonosodásával együtt.
És persze hatalmas felháborodást keltett Nagy-Britanniában, mert leginkább az ő érdekeiket sértette, ordítottak is miatta rendesen.
-- És kinek a zsebébe vándorolt az ő zsebükből a vámmal kihúzott pénz? Egen, az iparrészvényesek zsebébe, akik nagyon örültek az automatikusan megnövelhető áraknak.
A végül nem ratifikált Corwin Amandement, hiába fogadta el a Szenátus 1861. március 2-án, a déli államokat rohadtul nem érdekelte, annál is inkább, mivel az első hét állam addigra mát kinyilvánította elszakadását.
-- Á. És miért nem érdekelte a maradék nyolc rabszolgatartó államot? Miért vált ki belőlük további négy (és próbált meg másik három), ha egyszer csak és kizárólag a rabszolgaság volt a probléma és a Corwin Amandment örök időkre tagállami hatáskörbe utalta volna a rabszolgaság tárgyalását? Nemdebár ennek semmi értelme nem volt.
Azért történt így, mert a Corwin Amandment nem egyéb, mint az a program, amit a Republikánus Párt az 1860-as választásra kidolgozott. Rabszolgaság a déli államokban oké (ott ahol már létezik), de nyugatra nem terjedhet (északra meg pláne nem, de az nem is fenyegetett). Ez nem 1861. március 2-ának az újdonsága volt, hanem az egész 1860-as választási kampányban végig ezt mondták a republikánusok. És ezzel győztek. Mindenki tudta ez, a déli politikusok is tudták. Amikor kiválnak, nagyon jól tudják, hogy ez lesz majd a politika. És nem akarják megvárni Lincoln beiktatását, mert azt is tudják, hogy egyben Morrill vám is lesz a politika. Ugyanabban a kampányban mondták azt is.
Ez egyszerre jelzi mindkét probléma fontosságát. A Dél nem volt homogén. Államról államra és térségről térségre változtak az igényei, érdekei. Összességében nagyon fontos volt a rabszolgaság kérdésének nem bolygatása, de pl. Virginia már nem értékelte olyan nagyra a kérdést, mert látszott, hogy neki hosszú távon nem ez a jövő, hanem az ipar. És ugyanígy volt vele Kentucky és Missouri is. Nagyon fontos volt a vámok kérdése, de Arkansas és Tennesse nem akart csak a Morrill vám miatt kiválni, pedig a Mély-Délhez tartoztak, nem a Felső-Délhez és ipart odáig csak mutatóba láttak. Szóval nagyon bonyolult a teljes válasz, de az nem igaz, hogy a vámkérdés nem volt fontos. Nagyságrendileg volt olyan fontos, mint a rabszolgaság kérdése, mert összefüggött vele.
Az északi textilipar nem tudta felszívni a dél gyapottermelését, csak olyan 15-20%-ban. Így a gyapottermesztést meg lehetett baszni, ha nem veszik meg az angol textiliparban, mert nem tudnak exportálni az USA-ba a vámok miatt. Ezt már a nullifikációs válságban körüljárták a déliek, megmérték, bemutatták. És ha leáldozik a gyapottermesztésnek, akkor mégis mit csináljon a rabszolga, amely csak ebben tudott nagy jövedelmet termelni? Amíg ez a feltétel nem állt fent, mert pl. a gyapotot lehántó Cotton Gint nem találták föl, és ezáltal a gyapot szövési célra felhasználása bajos volt, addig a kereset iránta alacsony volt, a gyapotból készült ruházat meg ritka és drága így csak az arisztokrácia, meg a gazdag polgárság ruhatárában szerepelt. Amíg emiatt a gyapotot nem keresték nagy volumenben, addig a rabszolgaság sokkal kisebb kérdés volt az USA politikájában, mert nem tudott a későbbihez mérhető jövedelmet termelni. És mivel nem tudott, ezért az ára is sokkal alacsonyabb volt.
Én viszont úgy látom, hogy az "égbe emelkedő Morill vám" Georgia és Dél-Carolina kivételével sehol Délen nem zavart sok vizet, ezekben az államokban is inkább csak propaganda szinten. Még az elszakadó Virginia állam is védővámok bevezetését tervezgette ipara védelmében. Nagyobb hatása volt Északon, ahol az nagyiparosokat szilárdan az Unió ügye mellé állította. És persze hatalmas felháborodást keltett Nagy-Britanniában, mert leginkább az ő érdekeiket sértette, ordítottak is miatta rendesen.
A végül nem ratifikált Corwin Amandement, hiába fogadta el a Szenátus 1861. március 2-án, a déli államokat rohadtul nem érdekelte, annál is inkább, mivel az első hét állam addigra mát kinyilvánította elszakadását. Lincoln ígérhetett bármit, minden békítő és a kedélyeket lehűteni igyekvő megnyilvánulása süket fülekre talált náluk. Úgyhogy én még mindig úgy látom, hogy Dél szépen belehisztériázta magát a polgárháborúba, és a hisztéria oka a rabszolgaság kérdése volt, nem pedig a vámoké.
Ez mind igaz, de ettől még az a kijelentés, hogy az északiak gazdasági érdeke pénzt szipolyozott ki egy amúgy is szegényebb déli országrészből - továbbra is teljesen igaz.
Amellett ahonnan ezt a tudást merítetted, ott az is le van írva, hogy a Konföreráció elnöke, Jefferson Davis viszont említette a vámokat, mint az elszakadás okát (a rabszolgaság mellett).
Ez azért volt így, mert a déli elszakadási menifesztumok politikai okokat szolgáltak. Arról igyekeztek meggyőzni a még el nem szakadt rabszolgatartó államokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Az elsőként elszakadt hét déli állam volt az, amelyek kikötőik miatt az égbe emelkedő Morrill vámot elsősorban megsínylették, a többiek nem. Ezért a még el nem szakadt államoknak nem lehetett azzal érvelni, hogy "figyu, há ne fizessé mán még többet a jenkiknek". Nekik azzal kellett érvelni, hogy éljen a déli nacionalizmus és "vigyázzál, öreg, a jenkik elveszik a niggereidet", továbbá "a washingtoni kormány zsarnoki és szarik az alkotmányra, oszt téged is el fog nyomni".
"Ha a nem-rabszolgatartó államok ennek következményeként idővel többségbe kerülnek, és a Dél politikailag kisebbségbe szorul, akkor a feketék egyenjogúsítása elkerülhetetlenül bekövetkezik majd,"
-- Csakhogy ugyebár ezt a Lincoln programját képező alkotmánykiegészítés, a Corwin Amandment teljes egészében, örökre kizárta volna. Szóval ha csak ez lett volna a probléma, akkor mi sem egyszerűbb, mint szépen ratifikálni az északiak által beterjesztett kiegészítést és kész, a déli államokban örökre belüggyé válik a rabszolgaság.
"-- Nem, ez azt jelentette, hogy 1808-ig az alkotmány értelmében a rabszolgakereskedelem nem tiltható be. Utána betiltható egy alkotmánykiegészítéssel, ha azt kereszütl tudják verni a Kongresszuson. Előbb nem."
Nem alkotmánykiegészítéssel, hanem törvényt hoztak 1807-ben (1808-ban lépett életbe), mely illegálissá tette a rabszolgák behozatalát az USA-ba (a rabszolgák importálását egyébként szinte valamennyi állam beszüntette a függetlenségi háborút követő években, 1806-ban már csak Dél-Carolina hozott be rabszolgákat). 1820-ban a feketék rabszolgahajókon történő csempészetét kalózkodásnak minősítették, melynek büntetése halál.
Szép, csak hát érdekes módon az elszakadó államok közül az a négy amely kinyilvánította ennek okait is (Mississippi, Dél-Carolina, Texas, Georgia), nem a gazdasági "kifosztásban", felemelt vámokban jelöli meg az elszakadás fő okát (egyedül Georgia hozza fel Észak gazdasági dominanciáját), hanem egyértelműen a rabszolgaság kérdését nevezik meg. Az abolicionisták a rabszolgaság eltörlését tervezik, elégedetlenséget és lázadást szítanak Délen. A szövetségi kormányzat nem fékezi meg őket, nem hajtatja végre szigorúan az 1850-es "szökevény rabszolga-törvényt". Abraham Lincoln megválasztása azért elfogadhatatlan a számukra, mert ő nem hajlandó megengedni a rabszolgaság kiterjesztését a territóriumokra, márpedig ez a déliek szerint számukra a vég kezdete. Ha a nem-rabszolgatartó államok ennek következményeként idővel többségbe kerülnek, és a Dél politikailag kisebbségbe szorul, akkor a feketék egyenjogúsítása elkerülhetetlenül bekövetkezik majd, ez pedig számukra még a gondolat szintjén is abszurd, elképzelhetetlen és elviselhetetlen. A rabszolgák felszabadításával a délieket négy milliárd dollár értékű vagyontárgytól fosztanák meg.
Ja. Helyette azt írták, hogy "azok, akik szolgálatra vannak kötelezve" (bound to Service) és megkülönböztették őket a "Szabad személyek"től. Megadóztatás, vagy vám kivetését engedélyezték "ilyen személyek" importjára.
Ez magyarra fordítva azt jelentette, hogy 1808-ig szabad behozni rabszolgákat az országba, utána tilos.
-- Nem, ez azt jelentette, hogy 1808-ig az alkotmány értelmében a rabszolgakereskedelem nem tiltható be. Utána betiltható egy alkotmánykiegészítéssel, ha azt kereszütl tudják verni a Kongresszuson. Előbb nem.
Ezenkívül a 4. pont második bekezdés volt az ún. fugitive slaw law, amely megtiltotta, hogy "szolgálatra, vagy munkára kötelezett személyek" egy másik államba átszökve megszabaduljanak kötelezettségüktől, továbbá az ilyen személyeket vissza kell szolgáltani annak, akinek tartoznak.
Eric Fonernek olyan a mentalitása, mint egy XIX. századi abolicionistának. A fehérek kb. 90%-a meg nem volt ilyen a XIX. századi USA-ban, hanem a fehér faj felsőbbrendűségében hitt ilyen-olyan mértékben. Az hogy ma Foner a Political Correctness egyik zászlóshajója - nagy ügy. Próbálna meg mondani bármi mást, na az kunszt lenne. Helyette inkább az utóbbiakat ekézi. Erre mondták a szocializmus alatt, hogy a rendszer gyermeke.
