Lezajlott a döntő Sopronban, amit veretlenül, 3-0-al húztunk be, azaz NB1/B csoportos az Oroszlány! Fantasztikus hétvége, a ballagások ellenére is bőven korrekt létszámmal a részünkről. Szombaton nagyjából nyolcvan, vasárnap kb száz oroszlányi szurkolóval a lelátón. Maximális respekt a békési srácoknak is, akik a távolság ellenére jó tucatnyian vállalták a túrát, és remélhetőleg egy hosszú távú barátság alakult ki a két csoport között.
Kialakult az NB2-ben a F4 - két nyugati, és két keleti csapat jutott be, azaz a négy középrégiós csapat közül senki.
A négyes döntő résztvevői:
Oroszlány, Soproni Tigrisek, Békés, DEAC
A szövetség ma dönt a hétvégi négyes döntő helyszínéről. Bízom benne, hogy mi kapjuk. A MAFC Martos ellen pénteken a play-off visszavágóra 78-an utaztunk, és egy esetleges hazai rendezés esetén garantált lenne a telt ház.
Kérdezted, így pár mondatban reagálnék a leírtakra.
Paks egy hétközi meccs volt, este 8-as kezdéssel, másnap munkával. Sajnos elég ritka mostanság, hogy hétköznap ennél nagyobb létszámú tábor megjelenjen idegenben. Fehérváriaknak és paksiaknak ez hétvégén sem sikerült. Nyilván lehetett volna több, de az a maroknyi ember aki ott volt szerintem nem vallott szégyent. A paksiak sem voltak többen pedig nekik hazai pálya volt.
A hazai helyzet már érdekesebb, az csalódást keltő, hogy a középszakasz meccsei sem és a szombati sem volt teltházas. Ez utóbbinál azt mondják azért, mert sok bérletes törzsszurkoló gyereke épp utánpótlás tornán szerepelt.
A tábor a helyén volt, ugyanott és nagyjából hasonló létszámban mint szokott. Belenéztem a sportklubos közvetítésbe én is, a háttérzaj nagyon le volt véve. Nem volt egy eget verő hangulat, de annál azért hangosabb volt, mint ami átjött :)
Jaja, ezt én is akartam kérdezni. Furcsa, mert Fehérvárra annyian jöttek a 4. meccsre, mint az elmúlt 10 évben összesen. Ráadásul ellenünk egy sima alapszakaszmeccsen többen szoktak lenni a soproni csarnokban (naná, tudják, hogy egy [általában] nagy skalpot begyűjthetnek :D).
Valaki tud valamit a soproni helyzetről? A fészbúkon a múlt héten még láttam egy videót, ahogy a Fehérvárról hazatérő játékosokat éjjel nagy tüzezés mellett ünneplik, igazi szieszta, minden, ami ilyenkor kell. Erre a 20 év utáni első elődöntőre Paksra max 15 ember ment el (minimális szurkolás), majd most néztem bele a Sportklubos közvetítésbe a tegnapi meccsről és hazai pályán jóval több üres szék, mint az elmúlt jó pár év bármelyik Sopron-Körmendjén és a Sopron-tábor nem volt a helyén. Ha máshol voltak a csarnokban (hol?), akkor se voltak a hangok alapján fele olyan jók se, mint ellenünk a derbiken - pedig még csak negyeddöntőben sem találkoztunk soha.
Oroszlány-Kaposvár 70-61, ~250 néző, utolsó hazainak elég halovány szurkolással. Gyakorlatilag tét nélküli volt a meccs, és ez eléggé rányomta a bélyegét a játékra és a lelátóra is. No mindegy, tudjuk le az utolsó kötelezőt Sopronban, aztán nézzük meg a sorsolást.
Utolsó hazai a csoportban, utána még egy meccs Sopronban, és várhatjuk a sorsolást. Az már biztos, hogy a Sopron első, mi pedig a második helyről megyünk tovább.
A kezdo5 ritkán foglalkozik harmadosztállyal, ezt a meccset viszont nem lehetett megkerülni. Támadásban magas színvonalú játék, pokoli hangulat - bízom benne, hogy a következő szezont már egy osztállyal feljebb kezdjük.
Négyes döntő Olaszországban. Sok szolnoki szurkolónak egy régi álma vált most valóra ezzel a kirándulással. Miután Észtországban, a negyeddöntő harmadik meccsén sikerült bejutni az Euro Challenge idei kiírásának legjobb 4 csapata közé, különösebb elvárás nélkül indultunk útnak Bolognába, ahol az Olaj történelme legnagyobb nemzetközi eredményét ismételte meg, a 2012-es debreceni 4. hely után.
Előzetesen 300 jegy állt rendelkezésünkre, amiből a hétvége előtti utolsó pár napig 230-240 db fogyott el. Ezután a szervezők további 200 helyet biztosítottak a magyar szektorban, mivel a török és orosz szurkolók igénye minimális volt. Sokan a "jobb" helyek mellett döntöttek -a főlelátón az olaszok között is számos magyar ült - és sokan a helyszínen vették meg a belépőt, így összességében 300 körüli létszámot realizálhattunk a PalaDozzában.
Az utazás elég sokféleképpen történt. Volt, aki a Szurkolói Egyesület által szervezett nagy busszal jött, voltak mikrobuszok, rengeteg autó, de külföldről jöttek vonattal és repülővel is. Péntek kora délutánra mindenki megérkezett és elfoglalta a szállását, amely szintén különböző módon, különböző helyen lett megoldva.
Olajbányász - Triumph Lyubertsy - Péntek:
A meccs előtti órákban már mindenki a csarnok körül gyülekezett, a fáradtság ellenére jó hangulatban. A jegyek átvétele után az egyik bárban egyből új ismeretségre tett szert a tábor a helyi foci- és (az egyik) kosárcsapat, a Bologna FC és a Fortitudo szurkolóinak személyében. Mint megtudtuk szoros a kapcsolat a két csapat között, illetve azt, hogy a "házigazda" Reggio-t nem csípik...
A meccsen egy jó adottságú csarnokban, sok zászlóval és kétrudassal, és egy kiváló szurkolással nem volt szégyenkezni valónk. Sajnos egyedül a dobot nem engedték be, de annyira nem hiányzott. Mivel ellenfelünk nem volt a csarnokban, (4 orosz gyereken kívül) közel hazai pályát teremtettünk a csapatnak, amit sajnos nem sikerült győzelemmel, ezzel együtt döntővel megkoronázni. 1:20-szal a vége előtt 5 pontos előnyből sikerült egy nagyon fájdalmas vereséget összehozni, amit egy darabig sem a csapat, sem a tábor nem tudott feldolgozni.
Meccs után visszamentünk a bárba, ahol vártak az olaszok. További beszélgetés, közös éneklés, cserélgetés, és sörözés után átmentünk velük az egyik helyükre, a csarnok közelében. A tábor egy része itt töltötte az este további részét, többen pedig visszamentek a szállásukra. Jó hangulat és barátságos légkör fogadott minket egész nap, illetve egy meghívás a szombati Bologna - Fiorentina focimeccsre, ami rangadónak számít, már csak azért is, mert a hazaiak Serie A-s tagsága ezen a meccsen is múlik.
Bologna - Fiorentina - Szombat:
Vegyes volt a hozzáállás részünkről a focimeccshez, voltak akik elfogadták a meghívást, voltak akik inkább a belvárosban töltötték a napot. Utóbbi nem tartogatott sok izgalmat, minden esetre a főtér tele volt szolnokival ezen a napon. Akik a meccset választották, azoknak is jól telt a napjuk. Miután a bolognai ultrák autókkal elszállítottak minket a törzshelyükre még több ismerkedés után jöhetett a mérkőzés, amit a kanyarban tekinthettük meg a Beata Giuventú - volt MODS - társaságában. Jó hangulat, füst, hanggránát és barátságos légkör vett körül minket. Meccs után vissza a törzshelyükre, ahol reggelig élvezhettük az olasz vendégszeretetet. Azt est folyamán többször felhangzott a bolognai ultráktól az "Avanti Ragazzi..." és az "Ungheria, Ungheria". A túra előtt azért nem ilyen szíves fogadtatásra számoltunk. Mille Grazie!
Olajbányász - Royal Hali Gaziantep - Vasárnap:
Kell a bronz! Így indult neki mindenki a vasárnapnak, szerettük volna egy éremmel zárni a tornát, ha már a hőn áhított döntő nem jött össze. A tábor inkább a belvárosban gyülekezett, elég szép létszámmal voltunk jelen itt is, a város legnagyobb turista látványosságára, a bolognai ferde toronyra is kikerült az Olaj-zászló. Emiatt a toronyból már nem volt egyszerű kijutni, de a nézeteltérés megoldódott, és végül átment mindenki a csarnok sarkához, megszokott helyünkre.
A csarnokban hasonló teljesítményt mutattunk be, mint pénteken, de azért az elmúlt 2 nap nyomot hagyott a brigádon. Ennek ellenére jó szurkolás ment végig, főleg miután 9 pontos hátrányunkat sikerült ledolgozni a végjátékban, és hosszabbításra mentettük a meccset. A törökök ezután 19 pontot szórtak 5 perc alatt, így esélyünk nem volt a bronzra.
A játékosok megköszönték a szurkolóknak a támogatást, majd a többség elindult kifelé. Voltak, akik megnézték a döntőt is, amely szintén jó hangulatban telt, köszönhetően a Reggio szurkolóknak, akik kb 4500-an biztatták csapatukat (itt már a dob is bejöhetett). A döntő után a többség elhagyta Olaszországot, akik ott maradtak még kipróbálhatták a vasárnapi éjszakai életet is Bolognában, de érdemleges dolog már nem történt.
Hétfő estére mindenki szerencsésen hazaért egy összességében fergeteges túrát a hátunk mögött hagyva. Nem maradt rossz érzés a tábor többségében a hétvége hangulata miatt, örülünk, hogy itt lehettünk, és megerősíthettük hírnevünket Európában (is).
Szomorú ezt látni egy ZTE-Körmenden, de ez van. A mi álláspontunk ismert, az elöző ZTE idegen óta se hazaira se idegenbe nem járunk, más nevében meg nem akarunk/tudunk állást foglalni.
