A fehér Dél-Amerikát már korábban megfutottuk, ezért nem is részletezném, csak két kiegészítés, pontosítás: amit írtál a hatalmi túlreprezentáltságukra igaz Paraguayra ( kevés német, nagy befolyás), de nem igaz pl. Chilére, ahol nagy számban (százezres) élnek. Egyébként a XX. században Latin-Amerikába mintegy 3-3,5 millió német nyelvű (ami nem esett egybe az állampolgársággal feltétlen) vándorolt ki, főleg Argentina, Uruguay, Chile, Brazília, Mexico volt a célország.
A másik: az olasz etnikum meghatározó számú pl. Argentina és talán kevesebben tudják Brazília egyes részein. Sau Pauloban pl. 1910-es összeírás szerint a szakmunkások 90 százaléka olasz volt...
Igen eltaláltad, jártam hasonló helyzetben személyesen, nem kell bemutatni milyen az mikor erjed egy birodalom, vagy már ki is robbant, Erdély 88-89... Baltikum '89-ben (van ám olyan képem amin egymás mellett van a horogkereszt, meg az 5 ágú vörös csillag...), mikor már a litvánok tüntettek, 95-ben kétszer utaztam végig a háborús Horvátországot, szóval nem vagyok benne biztos, hogy több személyes tapasztalatod van ezen a téren. Eddig is tudtam ki a két Földi, olvastam is, éppen ezért nem tartom egyiket se hiteles történelmi forrásnak. Sőt... ollózni tudni kell.
Nem mondtam sose egyetlen szóval sem, hogy egyetértenék az USA neokolonialista külpolitikájával, viszont aki a másik oldalon van, az még nem feltétlen követendő példa, pl. azért mert USA ellenes volt Che, attól még nem szabad megfeledkezni arról, hogy véres a keze elég rendesen, politikusnak meg dilettánsnak bizonyult, mint kiderült Kubában a hatalomra kerülésük után.
És még hozzátenném, hogy itt nem volt a múltban rabszolgaságon alapuló gazdaság, ami azt jelentette, hogy nem hajóztak be afrikaiakat, hiszen nem volt erre szükség.
Még annyit, hogy az európaiakban nyugodtan gondoljátok bele a magyarokat is, szép számmal élnek ott (is) magyar származásúak, klubjuk, könyvtáruk stb. is van ha jól tudom.
Barna-vörös???(ja:egy-két színt hozzáadsz,kijön a terepszín...)
Zöld esetleg...nem érdekel,mit mondasz,mert nem ismersz személyesen.A személyes baszogatás egyébként sem érdekel,Földi Józsefről ha nem tudsz semmit,az se baj.Ha így degradálod az viszont igen.Elég róla annyi,h 3év idegenlégió után 1991-ben látogatott haza a Délvidékre,majd belekerült a vukovári őrületbe horvát oldalon(ja:1200 an kezdtek,kb. 60 katona menekült el az ostrom végeztével...),majd több gerillaakcióban vett részt a szerb gyilkológépezet ellen.
Nem tudom h neked e téren milyen tapasztalataid vannak,bizonyára rengeteg hasonló helyzetet éltél meg...
Na igen...Földi Pál...ha azt hiszed,nem olvastam tőle semmit,akkor súlyosat tévedsz.Remek szakíró,főleg az 1945-előtti magyar honvédelemről készült művei
érdekekletek.De:hivatásos katona volt,járt a SZU-ban is.Oda meg ugye nem akárki juthat el.Amennyiben olvastad a "Szpecnaz" című könyvét,tudod miről van szó.olyan dolgokat tud a szovjet hadvezetésről,amiért békeidőben is vagy százszor felakasztották volna.Vagy közel volt a tűzhöz,vagy kamuzik.Utóbbit mellőzzük.
Nem vagyok SEM CHE HÍVŐ,SEM KOMMUNISTA,CSAK TORKIG VAGYOK A KURVA GLOBALIZMUSSAL,AMI UGYE aMERIKÁBÓL INDUL...
Che kiállt ellenük(igaz megölték),ezt becsülöm benne.A célja az amerikabarát volt gyarmatok önállósítása volt."Új Vietnamokat" akart világszerte.Vietnamról meg elég sokat tudunk innen-onnan.Vietnam független akart lenni,ezért a világ csendőrétől napalmesőt kapott,de győztek...
Bolíviában épp úgy jelen volt a CIA,meg a "háromvillámosok",ahogy Vietnamban.
Más Dél-Amerikai rendszerek történetében (még) nem vagyok annyira járatos,csak Che naplóját olvastam.Lehet h elfogult vagyok????
Argentínában és Uruguayban nem jelentős, hanem gyakorlatilag kizárólagos az európai bevándorlók számaránya. A mondat lényegi részével egyetértek, nevezetesen, hogy ezzel a két országgal érdemes összehasonlítani Chilét.
Amúgy Chile-t nem Peruval, vagy Bolíviával helyes összehasonlítani, hanem Argentínával és Uruguay-al! Ezekben az országokban szintén jelentős az európai bevándorlók aránya.
Az én ismereteim szerint Chilében a spanyol eredetű kreolokon kívül jelentős német (Puerto Montt régióban), angol, francia, sőt szerb-horvát származású európai lakosság is él.
A szomszédos Perura és Bolíviára ez már korántsem jellemző, ott a fehérek túlnyomó része spanyol származású.
Michelle Bachelet, egy 54 éves szocialista nő lett Chile első női elnöke (most a napokban).
Nekem ez a Bachelet franciás hangzásúnak tűnik, akárcsak a Pinochet.
Azt tudtam, hogy a spanyol ajkú Chilében viszonylag sok (2-3 %?) francia származású ember él, nadehogy harminc éven belül két franci is az elnöki székbe kerüljön...
Tendenciózusan ferdítesz és félremagyarázol, node vegyük sorra! :)
amit nehéz másképp értelmezni, mint úgy: ha élt volna pl. a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán, abban az esetben fegyverrel füstölte volna ki a komcsikat Magyarországról. Itt persze nem is a kavkazi fantáziálás agyrém mivoltában is komolytalan jellege figyelemre méltó - kavkaznak halvány fogalma sincs az akkori idők belpolitikai helyzetéről - , hanem sokkal inkább az: a komcsivérre szomjas, utólagos háborút vívó kavkazoknak semmi sem lenne drága.
Természetesen tisztában vagyok a tényekkel. Sajnos lehetőség nem volt rá. Ha lett volna, akkor harcoltam volna.
Úgy persze nem is, ahogy kavkaz-móricka képzeli a helyzetet, azaz, hogy komcsiirtás közben csakis az ő kezében lenne géppisztoly, mert az a kavkazi agyalágyult "játék" szerint nyilván nem ér, hogy akikre lőnek, azok visszalőnek.
De, nagyon is ér. Nyilvávaló, hogy visszalőnek.
Bár mindenki individuum, egyén(iség), maga az individualizmus, főleg az általad vallott abszolutizált formájában egy közösségi ember számára nem érték.
Nem mindenki egyéniség. Az emberiség egy jelentős része nem az. Ezzel nincs semmi baj, addig amíg a meg nem akarják valósítani az individualizmust eltörlő tömegek zsarnokságának valamely formáját. Például a kommunizmust. Ugyanis egy egyéniség egész jól tolerálja a körülötte létező világot, ellenben a közösség gyakrabban lép fel agresszívan az egyéniség ellen! A kommunizmus lényegében nyílt hadüzenet az individualizmus ellen.
A magántulajdon pedig az emberiség nyomorának legfőbb okozója.
Szvsz ez egy ostoba kijelentés. Egyrészt hasunkraütünk és bejelentjük, hogy egy tetszőleges embercsoportnak rossz. Majd kijelöljük a bűnt, ami ezt az állapotot okozza, jelen esetben a magántulajdont és végül megállapítjuk a diagnózist: el kell törölni! Ezt a játékot változatos szereplőgárdával és bűnlajstrommal lehet eljátszani kommunista (nyomor - magántulajdon), nemzetiszocialista (elfajzás - zsidók), pol-potista (elfajzás - városlakók), stb. leosztásokban. Csak nincs értelme. Ugyanis alapjaiban hibás a gondolatrendszer.
Először is, az emberiség úgy él, ahogy jelenleg tud. Egy része nyomorog, egy része nem. Ez így volt mindig is. Akkor is voltak nyomorgók, amikor nem volt magántulajdon. Ugyanakkor jelenleg csak a kapitalista társadalmak tudnak általános jólétet teremteni. A kommunista kísérlet megbukott. Vele együtt bukott a módszertana is. A magántulajdon eltörlése nem csökkenti a nyomort, hanem épp ellenkezőleg. A korábban gazdagokat is nyomorgókká teszi. Ugyanis a kommunizmus csak a nyomorban tudta megvalósítani az egyenlőséget.
A szólás- és személyes szabadság ügyében ostobán és szemérmetlenül hazudsz: köpsz ezekre az értékekre, hiszen nyíltan bevallottad, hogy a neked nem tetsző eszméket képviselő és hangoztató embereket a legszívesebben saját kezűleg végeznéd ki.
Na ez nem igaz. Csak akkor, ha azzal fenyegetnek, hogy engem fognak kivégezni. Ráadásul a példa egy bizonyos történelmi korszakra (50-80-as évek) vonatkozik és arra az esetre, ha akkor a kommunisták hatalomra jutottak volna ott ahol élek.
Az antikommunista brutalitás esetében valóban "nagyobb esély volt a többre és a jobbra": mármint a kapitalisták számára. És ez a lényeg, a többi csak primitív, bárgyú maszlag.
A kommunisták számára is. Vagy talán a chilei kommunisták ma nem élnek jobban, mint a nicaraguai, vagy kubai kommunisták? De, nagyságrendekkel!
"Pedig a kommunizmust bármi áron meg kellett állítani, az emberiség érdekében. "
A "kommunizmust" nem az emberiség, hanem mások mellett a hozzád hasonló, beijedt és a kommunista rémmel másokat is ijesztgető nyárspolgárok érdekében kellett megállítani. Ha ez vigasztal, ebben a "szent hajszában" még nálad is elszántabb és hatalmasabb szövetségeseid voltak: minden rendű és rangú kapitalista milliárdosok, akik a kapitalizmusban nyilván a dolgozóknak kedveznek és nem maguknak.
"Azonban a demokráciák sosem feljetették szem elől az igazi célt: a kommunistákat is le kell gyűrni, bele kell döngölni a földbe."
Lásd, mint fent: ezt a feladatot nem a demokráciák soha nem felejtették el, hanem a kapitalisták. S nem az állítólagos demokratikus mivoltuk miatt: beijedt kispolgárként csak te teszel úgy, meglehetősen szemforgató módon, mintha hinnél ilyen gyermeteg hülyeségekben, nem zavartatva magad attól a ténytől, hogy a kapitalista "demokráciák" véres népirtó rezsimeket támogattak és támogatnak, ahelyett, hogy jó demokratákként ezeket a népirtó rezsimeket beledöngölték volna a földbe. Tehát, összegezve: a kapitalisták, - veled együtt!- , tesznek a demokráciára, ha saját, jól felfogott érdekükről, a magántulajdonon alapuló rendszer megtartásáról van: csakis ennek a rendszernek az érdekében "nem felejtették szem előtt az igazi célt".
A spanyol viaszt nem kell feltaláni, nyugaton számtalan ilyen nosztalgiakocsma van, sőt itthon is akad, pl. Sajóvelezden lassan másfél évtizede nyílt meg a Lenin kocsma, a névadónak megfelelő díszítéssel. Néhány arra vetődő turistát leszámítva, akiket a kuriózum érdekel nem azért járnak oda inni, mert Lenint jaj de nagyra tartanák, hanem azért, mivel olcsóbb a sör, mint a falu másik kocsmájában...
A Ráday utca elején nyíló új "Che Kévézó" ablakai fölött a homlokzaton a forradalmár-terrorista életének sorsfordulóit is feltüntették :) Azt is, hogy pl. bejárta Észak-Argentínát motorral.
"Mint én korábban jeleztem ha a saját országomról lett volna szó (az 50-80' évekig tartó időszakról beszélünk), magam is kész lettem volna piszkos munkát* végezni a kommunista keményvonalasokkal szemben" - írja kavkaz, amit nehéz másképp értelmezni, mint úgy: ha élt volna pl. a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán, abban az esetben fegyverrel füstölte volna ki a komcsikat Magyarországról. Itt persze nem is a kavkazi fantáziálás agyrém mivoltában is komolytalan jellege figyelemre méltó - kavkaznak halvány fogalma sincs az akkori idők belpolitikai helyzetéről - , hanem sokkal inkább az: a komcsivérre szomjas, utólagos háborút vívó kavkazoknak semmi sem lenne drága. Úgy persze nem is, ahogy kavkaz-móricka képzeli a helyzetet, azaz, hogy komcsiirtás közben csakis az ő kezében lenne géppisztoly, mert az a kavkazi agyalágyult "játék" szerint nyilván nem ér, hogy akikre lőnek, azok visszalőnek.
A kínzás fölötti szemhunyás, már amennyiben komcsikat kínoznak, ismét önmagáért beszél. De azért itt "pechje" van kavkaznak, hiszen Chilében sem kizárólag kommunistákat kínoztak meg, hanem olyanokat is, akik egyébként nem voltak ellenségei a kapitalizmusnak. Sebaj, kavkaznál ez is belefér, inkább kínozzanak meg tízezreket, ha azok között akadnak komcsik is.
"az individualizmus, a szólás és személyes szabadság és a magántulajdon pártján állok."
Bár mindenki individuum, egyén(iség), maga az individualizmus, főleg az általad vallott abszolutizált formájában egy közösségi ember számára nem érték. A magántulajdon pedig az emberiség nyomorának legfőbb okozója. A szólás- és személyes szabadság ügyében ostobán és szemérmetlenül hazudsz: köpsz ezekre az értékekre, hiszen nyíltan bevallottad, hogy a neked nem tetsző eszméket képviselő és hangoztató embereket a legszívesebben saját kezűleg végeznéd ki. Az antikommunista brutalitás esetében valóban "nagyobb esély volt a többre és a jobbra": mármint a kapitalisták számára. És ez a lényeg, a többi csak primitív, bárgyú maszlag.
Ha az alternatíva a demokrácia fennmaradása, amiben nem hal meg senki, akkor Pinochet megölt három- vagy négyezer embert.
Ha pedig az alternatíva a kommunizmus, amiben háromezer ember biztosan meghal (a kommunizmusok már csak ilyenek), akkor Pinochet megmentett háromezret, és megölt másik háromezret: ez már szerintem nem olyan súlyos bűn, hiszen az áldozatok számát nem növelte a cselekedete.
Ha ez relativizmus, nevezd annak.
Egyébként ez nálam működik minden irányban: például az orosz polgárháborúban a bolsevikok ugyan sokszázezer embert öltek meg, de a fehérek - ha ők győznek - ezt ugyanígy megtették volna (legfeljebb nem ugyanazt a pár százezret ölik meg, hanem mondjuk "burzsoák" és "kulákok" helyett zsidókat és "marxistákat"). Tehát voltaképpen kisebb a bűnük, hisz ha nem ölik meg azt a párszázezer embert, akkor elvesztik a polgárháborút, és akkor helyette másik párszázezer halt volna meg. Ergo megintcsak, ez kisebbíti a bűnt.
A demokráciához:
Én a demokráciát igen hatékonytalan rendszernek tartom, amelyik képtelen bármilyen hosszútávú programot végigvinni. Két okból támogatom:
Egyfelől itt Európában, és különösen Magyarországon - úgy látom - csakis sokkal rosszabb bornírt rendszerek jöhetnének helyette (legalábbis nehezen tudom elképzelni egy felvilágosult tekintélyelvű rendszer létrejöttét), ezért aztán jobb ellenezni a demokrácia minden megváltoztatási kísérletét. (Persze ez nem jelenti azt, hogy a demokrácián belüli bizonyos intézményi változásokat ne tudnék elfogadni.)
A másik okom a demokrácia támogatására személyes: a magam részéről hozzászoktam és nagyon kedvelem azt a szellemi szabadságot, amivel ez a rendszer együttjár. Valószínűnek tartom, hogy egy tekintélyelvű rendszer megnehezítené az információkhoz való hozzájutásomat - mint teszi azt például az egyébként általam részben kis ambivalenciával csodált kínai rezsim is.
Úgy forgatod ki a leírtakat, ahogy egészségedre szolgál. Szerencsére a többség tud olvasni és remélhetően gondolkozni is, tehát látja, hogy a leírt és az általad interpretált nem fedi egymást. Leírtam nem esetem Pinochet sem, de messze nem olyan feketebárány, mint az elvtársak propagandája beállította. Ráadásul a klasszikus latinamerikai katonai junta nem azonos az európai diktatúrákkal, lásd Sztálin elvtárs pajtáj országlását. Che viszont véreskezű hivatásos forradalmár volt, aki ráadásul amihez nyúlt azt el is baltázta Kubától Bolíviáig. Ez elég nagy probléma a híveinek. Viszont nagy mázlisták, hogy nem Che által elképzelt társadalomban kell élniük.
Ha valakit politikai okból mondjuk megkínoztak Pinochet rendszerében vagy Sztálin börtöneiben, akkor valószínűleg nem érezte a különbséget.
Ezek a diktátorok az ideológiát nem vették komolyan, céljuk rendszerük és pol. hatalmuk megszilárdítása volt.
Biztos vagyok benne pl., hogy Pinochet alatt egy katolikus gondolkodót, ha nagy volt a szája ugyanúgy lecsuktak és megkínoztak mint egy szakszervezetist. Nem volt érdekes az ideológia. Bármelyikőtöket egy Pinochet/Castro/Sztálin - féle rendszerben ugyanúgy rács mögé dugnának ha jár a szája, vagy a rendszert bármi okból veszélyesnek ítélné. Az egyénnek ebben nincs döntése vagy befolyása.
A demokráciában nagy a szátok, de a diktatúra akkor is megesz ha véletlenül egyet értesz a hirdetett ideológiájával legyen az akármi. Sőt akkor hamarabb zabál fel, mert veszélyesnek tart, hiszen görbe tükröt tartasz elé.
Bevallottan nem demokráciaellenes vagyok, hanem nem szimpatizálok a demokráciával. Ha nem éred a különbségek, akkor hozzátenném, hogy az individualizmus, a szólás és személyes szabadság és a magántulajdon pártján állok. Tehát a kommunizmust már lényegét tekintve utasítom vissza, hiszen minden valamirevaló kommunista ezen lehetőségek felszámolásával kell, hogy nyisson. Ez az idológiájába van kódolva.
Ellenben nem gyűlölöm a kommunizmust, pusztán csak szembenézek ezzel a opcióval és megállapítom, hogy csak kivételes körülmények közt lehet jót lehívni belőlle, ám annál gyakrabban -szinte mindig- több kárt okoz, mintha a kommunizmust megelőző gyakran tényleg vérlázítóan rosszul gazdálkodó ancien regime maradt volna hatalmon. És bár a kommunizmusmegelőző módszerek eszköztára olykor brutális volt, de ismerve minden létező kommunizmus brutalitását már nem az a kérdés, hogy melyik rendszer a brutálisabb, hanem az, hogy melyik brutalitás következménye jobb rendszer! Ebben pedig a kommunizmus nem tud versenyezni. Mert nem tud jobb rendszert létrehozni, ám rosszabbat annál inkább!
Így áll elő az a szituáció, amelyben el felelősséget kell vállalni egyfajta brutalitás mellett. Az adott történelmi kontextusban -amely továbbra is az 50-80-as évek- az antikommunizmus brutalitása többet és jobbat garantált. Legalábbis nagyobb esély volt a többre és a jobbra, mint a kommunista brutalitás árán.
Mint én korábban jeleztem ha a saját országomról lett volna szó (az 50-80' évekig tartó időszakról beszélünk), magam is kész lettem volna piszkos munkát* végezni a kommunista keményvonalasokkal szemben. Tehát nem igaz rám a kommunista vicclapok karikatúrája, hogy a háttérben szivarozó gömböc cilinderes zsidóként instruálom a marionettbábként mozgatott géppisztolyos fasisztát...
*Ez alatt nem kínzókamra beüzemelését értem, mivel azt az adott kontextusban sem végeztem volna, bár nem is itéltem volna el addig, amíg a kommunizmus bevezetésének veszélye fennáll. Hanem például fegyveres harcot a kommunisták ellen. Nevezzük azt akár puccsnak, akár nemzeti felszabadító mozgalomnak (a kommunizmus uralma alól).
"A kommunista hatalomátvétel veszélye meg igenis csökkenti Pinochet bűnét, hiszen a kommunista hatalomátvételnél - mint azt már fentiekben, azt hiszem, nem minden meggyőzőerő nélkül kifejtettem - még a Pinochet-puccs is jobb volt, a három- vagy négyezer halottjával."
Erről beszéltem. Erről a mérhetetlen cinizmusról és erkölcsi relativizmusról, ami bűzlik a soraidból - no és persze MAXVAL, kavkaz és showtimes soraiból is. Nem számít semmi: pusztuljanak ezrével az emberek, nők és gyermekek is, csak ne legyen "kommunizmus". Ez a kapitalizmus elvakult védelmezőinek az utolsó érve: a fegyver. Ki kell nyírni, aki "kommunizmust" akar. De akkor még nem is beszéltünk a megkínzottak tízezreiről: azok végképp nem számítanak a bögyöknek. Hogy Chilében demokratikusan került hatalomra a kormány? Lényegtelen. "Kommunista veszély" fenyegetett, s maga az állítólagos, Pinochet hangoztatta veszély is elegendő indok a kapitalizmus elvakult védelmezőinek arra, hogy emberek ezreit mészárolják le. Persze, a bögyök, MAXVALOK, kavkazok és showtimesek néha azért nagyon finnyásak bírnak ám lenni: ha pl. Castróról vagy Che Guevaráról van szó. Akkor feltör a bögyökből, a MAXVAL-okból és showtimesekből a nagy demokrata, s egymást túllicitálva, haragvóan ítélik el a két "terroristát". Aztán lemossák azt a vért a kezükről, ami akkor került oda, amikor Pinochet hátát lapogatták széles mosollyal. (kavkazból nem tör föl a nagy demokrata, ő bevallottan demokrácia ellenes. De hát a nagy demokrata bögyök, MAXVAL-ok és showtimesek számára ilyenkor nem ez a lényeg, hanem az, hogy kavkaz is ugyanúgy gyűlöli a "kommunizmust", mint ők: ebben igazi puszipajtások a nyugati demokrata bögyök, MAXVAL-ok, showtimesek és az antidemokrata, iráni fanatikusokat éltető kavkazok).
A cipő utána már használt cipő volt, visszaadni amúgy sem lehetett volna, ráadásul hivatalosan nem is lehetett külföldinek adni a raktárból, úgyhogy nem is volt lepapírozva... Ha az após visszakéri, magának csinálja a bajt...
Egyébként a pozíció a SZUban nagyo ritkán ugrott. Hruscsov kicsinálta egy ellenfelét - azaz a központi bank igazgatójának fokozta le Politbüró-tagból... Hruscsovot mondjuk csúnyán rúgták ki, ő kivétel volt inkább, de elég kevés embert váltottak le általában. Aki egy posztot elért, onnan csak kihalni (vagy alacsonyabb szinten nyugdíjba vonulni) tudott...
Az igaz, hogy a rendszer középszintje (vállalatigazgatók stb.) jártak jól a rendszerváltással, de igaziból a központi hatalom maga bénázta el a dolgokat, és így jutott az ország a középszintű vezetők harmincadjára...
