Adrienn írta - A kiállításon támadt ötletemet szeretném megosztani Veletek: szerintem jó lenne egy olyan közös email címet és fórumot létrehozni, amilyen a BDCC-nek vagy a TICA EN-nek is van a PMCE tagok (és akár a kiállításra rendszeresen járók részére) Íme.
Néhány gondolat (rögeszme?) a beltenyésztés kapcsán:
Azért ha jól belegondolunk, az állatvilágban a beltenyésztés nagyon gyakori, sőt, azt is mondhatnánk, hogy az a legszokásosabb gyakorlat a természetben. Ugyanazon oknál fogva, mint amit a szabadban élő macskákról írtam. Nagyon sok állatfaj él csoportokban, illetve bizonyos, bejárható távolságban korlátozott számú egyed él. Előbb utóbb ezek a populációk nagyarányban beltenyésztetté válnak, hiszen nem tudnak mással párosodni, csak a földrajzilag elérhető távolságban élő másik állatokkal. Illetve ha még jobban belegondolunk, minden faj viszonylag kis számú közös őstől származik, ezért kezdettől fogva beltenyésztés eredménye, s később, az egyedszám növekedésével válik változatosabbá a génállomány, főleg az által, hogy különböző mutációk mennek végbe egyes állatokban.
Ha jól tudom, a farkas falkákban például csak az alfa hím párosodhat, a többi nem, s ez csak akkor változik meg, ha egy fiatal farkas legyőzi a falkavezért és átveszi a helyét. Nyilván ez a fiatal farkas is az ő fia, unokája, dédunokája egyben, attól függően, hogy ő hány generáción keresztül volt vezér.
De más állatfajták képviselői se kérnek egymástól személyi igazolványt. Anélkül, hogy bárkivel világnézeti vitát akarnék generálni: én hiszek a természet bölcsességben. A természet minden fajtának megadta a túléléshez (=táplálékszerzés, menekülés) és szaporodáshoz szükséges "eszközöket" (=testrészeket, szervezet működését), s ezek az eszközök az idők folyamán úgy változtak, hogy alkalmazkodtak a környezethez és biztosították a faj fennmaradását. Ha nem, a faj kihalt. Nomármost ha a beltenyésztés annyira rossz, elkerülendő dolog lenne a faj fennmaradása szempontjából, akkor a bölcs természet biztosan kialakított volna egy olyan érzéket, amivel a rokon egyedek felismernék egymást és nem lépnének működésbe a szexuális ösztöneik, amikor találkoznak. De nincs ilyen érzék. A természet megengedi, hogy ők párosodjanak és megelégszik azzal, hogy ha ez rosszul sül el, a beteg utódot kiszelektálja, kivonja a forgalomból. Gondolom ha egy halálos örökletes betegség az egész populációt érintené, akkor mindannyian elpusztulnának. Ez a természet válasza a problémára.
Az ember az egyetlen élőlény, aki kerüli a rokon-házasságot (bár eredendően mi is nyilván kevés közös őstől származunk.), mert észrevette, hogy ebből baj lehet. Az emberek - néhány igen ritka kivételtől eltekintve- nem éreznek szexuális vonzalmat a testvéreik, szüleik vagy közeli rokonaik iránt, bármennyire szeretik is őket más módon. Bennünk tehát kialakult egy védekező mechanizmus. De ez biztosan tudatos, tehát csak akkor működik, ha tudjuk, hogy az illető rokonunk. Erre éppen most hallottam egy megdöbbentő példát. Egy ismerősöm beleszeretett egy nálánál fiatalabb lányba, s össze akartak házasodni. A lányt nevelőszülők nevelték, s gondolta, élete e fontos állomása előtt megkeresi az igazi szüleit. A nyomozás döbbenetes eredménye, hogy az édesapja a saját vőlegénye volt. Hogy a fiú tudott-e róla, hogy egy ifjúkori ballépése eredményeként gyereke született, azt nem tudom. Mindenesetre el lehet képzelni, milyen sokkoló lehetett ez a fejlemény. Azóta apa - lánya viszonyban próbálnak élni és szeretni egymást, de azért ez nem lehet könnyű. Nem tudom, vajon áldás vagy átok-e számukra, hogy ez kiderült. Megelőzték-e egy beteg gyerek megszületését, s ezzel egy csomó bajt, tragédiát, vagy elvesztettek egy szép, közös életet és teljesen normális gyerekeket. A kérdés persze költői, sohase fogjuk megtudni, s ők se.
Bocs, ha valakit nem érdekel ez a "filozofálás", gondolom aki unta, "ugrott." Mindettől függetlenül én továbbra is kerülni fogom a beltenyésztést........-:)))
és még annyit hogy nagyon is tisztában vagyok azzal hogy hol tart a perzsák szaporítása de nem vagyok isten,ezt megfordítani nem tudom.amíg az emberek olyan ütődöttek hogy 15 ezer forintért megveszik a beteg tk nélküli cicát ne sírjanak utánna hogy jaj,mennyit költöttem orvosra meg jaj elpusztult!Ez az ő hülyeségük!!
nem tartom magam olyan hű de szerencsésnek ahogy írod,egyszerűen vettem a fáradtságot és jó tenyésztőt kerestem nem egy 15ezer forintos szaporítót.a perzsa orrtól függetlenül a sziámi mellett a mai napig az egyik legkedveltebb fajta világszerte.most én is vagdalkozzak azzal hogy emberek a kiállításon összesúgnak hogy ők bizony a gyerekük mellé mc nem vennének hogy milyen labilis idegrendszerűek(én is láttam már 1-2 letépett inget..)?hogy sokakat a szőrtelen fajták taszítanak?hogy hol vannak a gyönyörű nagy 9-10 kilós mc-k?a tenyésztők okoskodásának köszönhetően merre halad a standardjuk???de engem ez nem érdekel.én tiszteletben tartom azokat a tenyésztőket akik erre a topicra írnak veled ellentétben pedig te is tenyésztesz, és tudnod kellene hogy egy tenyésztő milyen rajongással viseltet az általa tenyésztett fajta iránt!!a tudatlan bunkók nem érdekelnek,kapok hideget meleget de egy tenyésztőtöl tiszteletet várnék el amit én is megadok fajtától függetlenül.én elhatárolom magam a magyarországi szaporítóktól,az én cicáim piggy-look típusúak amit sokan szeretnek sokan nem ahogy ez más fajtákkal is úgyanúgy van.bárki megnézheti őket egészségesek és szépek.megnyugtatásként neked az mc fajta a brittel együtt jó nagy szaporító táborra tett szert az utóbbi időben sajnos,akik ontják a beteg cicákat.inkább ezzel kellene foglalkoznod nem azzal hogy másokat bántasz.szia.
Sok dologban nincs közöttünk vita, ugyanazt mondtuk.
Ami a perzsák szapulását illeti: Nagyon örülök, hogy a te perzsáid egészségesek. Sajnos a tapasztalataim szerint te ebben a ritka kivételt képviseled, túl sok olyan tenyésztőt, esetet, cicát ismerek, ahol nagyon súlyos problémák voltak. Egészen horror dolgokat is, nagy töménységben. Minden fajtában garantáltan vannak problémák, de egyetlen fajtáról sem tudok, ahol ennyire kritikus lenne a helyzet az egész fajtára nézve. Ha te tudsz ilyet, mondd meg! Megmondom őszintén, én ma nem mernék Magyarországon perzsát venni, azon információk alapján, amit eddig tudok. Pedig a csincsillák még tetszenek is. Őszintén örülnék neki, ha te és néhány hozzád hasonló gondolkodású új tenyésztő új alapokra tudná helyezni a magyar perzsa tenyésztést és visszaszerezné a fajta becsületét. Hidd el, tiszta szívemből drukkolok nektek!
Nem tudsz viszont megingatni abban a véleményemben, hogy az az irány, ami felé elkezdték a perzsákat évekkel ezelőtt tenyészteni, rossz irány, zsákutca. Az emberi felelőtlenség és hülyeség egy példájának tartom, ami előtt értetlenül állok. Sajnálom, ez a véleményem és nem tudom neked megígérni, hogy ezt ezentúl elhallgatom. Módod van minden alkalommal vitatkozni és kifejteni az ellenvéleményedet, valamint a saját, egészséges macskáiddal gyakorlatban is megcáfolni. Aztán aki olvassa, eldönti, hogy melyikünkkel ért jobban egyet. Az ő véleményüket persze a saját tapasztalataik nagyban befolyásolják, s félek, hogy a többségnél is a negatív tapasztalatok lesznek túlsúlyban. De lehet, hogy tévedek és előítéleteim vannak. Majd kiderül, ha a többiek is megszólalnak.
A dolog esztétikai oldaláról: hogy kinek tetszik a piggy-look perzsa és kinek nem, az ízlés dolga. Nekem például egyáltalán nem, de ez is az én magánügyem. Biztosan vannak, akiknek tetszik, hiszen megveszik ezeket a cicákat. De hidd el nekem, hogy rengeteg, rengeteg emberrel beszélek a macskák kapcsán, vevőkkel, érdeklődőkkel vagy macskaszerető ismerősökkel. Ha szóba kerül valami módon a perzsa, ők mondják, hogy semmi pénzért nem kellene nekik, mert a mostaniaknak olyan nyomott az orra. Itt aztán a legkülönbözőbb hasonlatok szoktak elhangzani a becsapott ajtóról és egyebekről, inkább nem részletezem, mert biztos nem lenne jó érzés hallanod. (Aztán folytatódnak az esetismertetések, rengeteg példa beteg állatokról, akikkel a gazdájuk csak kínlódott, egy vagyont költött a gyógyítására, de hiába.) Ezeket nem én mondom, hanem az emberek, és ha hiszed, ha nem, nem én terelem erre a szót, hogy direkt szapulhassam a perzsákat. Nagyon, nagyon, nagyon sok ember, akiknek nem tetszik ez a külső vagy akik pórul jártak. Hozzád valószínűleg kevesebb jut el ezekből a véleményekből, mivel aki hozzád megy, annak nyilván tetszik a fajtának ez a formája és rossz élménye sincs. Pedig talán hasznos lenne a perzsásoknak is meghallani ezeket a véleményeket. Ők is jobban járnának, ha olyan macskákat tenyésztenének, akiket minél több ember talál szépnek és szeretne magának.
tessék,én erről kérdeztem a tenyésztőket hogy helyes-e(gondolom mindenki ismeri a könyvet)és a válaszok igenlőek voltak:tapasztalat azt mutatja hogy a rokontenyésztésből származó,a kívánt fajtajellegek tekintetében homozigóta egyedek átörökítő képessége erőteljesebb,mint pusztán a szelekció útján tenyésztetteké....a beltenyésztés önmagában véve se nem jó,se nem rossz hanem olyan módszer,amelynek segítségével az utódok homozigózisa fokozható.ez elsősorban akkor kívánatos ha valamely tulajdonságot viszonylag rövid időn belül rögzíteni kívánunk.Nem célszerű a túl közeli rokonok pároztatása és nem helyes az sem ha hosszú időn át folytatunk rokontenyésztést.(SZAPORÍTÓK )ugyanis a homozigózítás fokozódásával az is együtt jár hogy rögzülhetnek a káros(ált.recesszív gének)is ennek következtében egészségkárosodás léphet fel......a helyes módszer az ha nem túl közeli rokonokat(féltestvérek,unokatestvérek)használunk.Jól bevált módszer a kívánt jelleg rögzítésére a nagyszülővel való visszakeresztezés is,DE CSAK MÉRTÉKKEL!utódvizsgálat stb...gondolom az itt lévő tenyésztők képben vannak arról hogy mit ír ez a könyv.na én erről vitáztam azokkal a tenyésztőkkel,ők alkalmazták esetlegesen.ENNYI!
Örülnék ha mielőtt cseszegetsz elolvasod figyelmesebben amit írtam....te a magyar tenyészállományból indulsz ki.Közlöm hogy pár külföldi tenyésztővel elég jó viszonyba kerültem(többek között akitől következő cicám jön)és velük taglaltam ezt a kérdést.azt írtam hogy RITKA,és a tenyésztő akkor csinálja ezt meg ha rögzíteni akar egy kiemelkedő tulajdonságot,a megtartott kicsit később egy idegen vérvonalú egyeddel fedezteti stb...akkor a macskagenetika könyveket akik írták,azok is hülyék nemigaz?pont azért kértem ki 2német,1dán és 1kanadai tenyésztő véleményét(ugyanis a külföldi tenyésztők érdekes módon sokkal segítőkészebbek mint a magyarok..) erről mert furcsának találtam hogy ez engedélyezett.te kiforgattad amit írtam gratulálok!ahhoz is csak gratulálni tudok hogy egy szaporítótól vettél jól beltenyésztett cicát.Talán ha rászántad volna az időt hogy körülnézz a TENYÉSZTŐK között,és nem csak az"árcédula"érdekelt volna ez nem történik meg, mert az is köztudott hogy a szaporítók csinálják azt amit írtál.amíg vannak olyan emberek mint te addíg lesz kinek eladni ezeket a beteg ,genetikailag tönkretett cicákat ami sikeresen tönkreteheti ezt a különleges fajtát!Amit NORSYCAT sajnos állítok hogy nem rosszabb bármelyik másik fajtánál úgyhogy örülnék ha végre leszállnál a perzsák szapulásáról.köszi.
Megdöbbenve hallom, hogy még mindig vannak akik hisznek azoknak az ugymond ,,nagy-régi" tenyésztőknek akik azt hiszik mindenféle biológiai és állatorvosi ismeret nélkül értenek az öröklődéshez!! Szóval te ilyentől TANULSZ? Persze sok év alatt el lehet sajátítani egy bizonyos tapasztalatot a szinek öröklődéséről de gondolom lövésük sincs arról h. mi az a geno ill. fenotipus ráadásul azzal h. megfigyel ezt azt ,még nem lessz az a dolog 100%osan biztos. Aki erről nem tanult ,annak fogalma sincs mennyire bonyolult a genetika!
Többnyire azok a tenyésztők élnek a visszapároztatás taktikájával akiknek nincs pénzük új tenyészállatot vásárolni. Ezt főleg perzsaviszonylatban mondom hisz szerintem az nem titok, hogy kis országunkban a perzsa vonalak igencsak közel állnak egymáshoz. Nyilván olcsóbb saját cicát megtartani mint külföldről több ezer eurós tenyészállatot behozni!!
Én is találkoztam azzal a ,bizonyos, mondattal macskavásárlás során mikor megkérdeztem hogy a cicám egyik dédapja miért egyezik az apjával, vagy hogy az apja és a nagyapja ,,UNCSITESÓÓK"?? A tipikus válasz: Mert úgy jönnek le a legszebb cicák meg ugy lesz a legjobb az orra meg a stoppja! És persze a második mondat: Különben is egyszer vissza lehet pároztatni!!!! Peersze mindent lehet! De ezt hivják úgy ,hogy BELTENYÉSZET!!!!!!!
Sajnos néhány éve én is bedőltem, pedig állatorvos keresztapám figyelmeztetett,de addigra már megvettem és beleszerettem a cicusba, és a tenyésztő azt mondta, hogy mivel ilyen ,,szerencsém" van h. ebből az (beltenyésztett)alomból sikerült kölyköt szereznem, biztosan remek eredményeim lesznek majd az esetleges kiállításokon! Mondanom sem kell, nem sikerült eljutnom egyre sem! Mindig volt valamilyen betegsége, a szeme állandóan be volt gyulladva!Szegény cicám nem élt sokáig de amig élt szinte mindenen átesett ! Egy szenvedés volt a mi életünk is az övével együtt , nem beszélve arról h. az elkeseredett ember a cica árának többszörösét is rákölti, mire szerencsétlen pára elpusztul! És persze a boncolás során kiderült, hogy a cica születésétől fogva halálra volt ítélve, többszörös belső fejlődési rendellenességekkel küzdött! És persze ez volt az a kiscica akinek óóriási kiállítási karriert jósoltak mivel ő volt a legszebb az alomban!!!
Lehet h. csak én voltam ilyen szerencsétlen, és a cicám testvérei ma is élnek ? De lehet, hogy valamelyiküknek érdekes módon nem születik kölyke, esetleg a kandúrnak nem szállt le a heréje, vagy csak simán hiába fedez nem lesz belőle utód. Valóban ha ezek a cicák nem tenyésztőkhöz kerültek, ez már sosem fog kiderülni! Ezekkel a problémákkal nyugodtan akár hosszú életet lehet élni! Azóta én is végeztem az állatorvosin és a perzsa macskák tulajdonságainak genetikai öröklődése volt a diplomamunkám alapja, mely a beltenyészettel behatóan foglalkozik. Országon belül bizonyos fokú beltenyészet alapvetően jelen van ,de ezt tetőzni a közeli rokonok összepároztatásával, véleményem szerint erkölcstelenség! Ugyanis a rossz hibás gének halmozottan lesznek jelen az állat Dns-ében!Ezeket a tenyésztőket egészen addig érdeklik az általuk tenyésztett állatok ,míg nagy nehezen meg nem ,,szabadulnak" tőlük! Aztán nem győzik nyugtatni meg újabb mesékkel etetni a szerencsétlen vásárlókat. De tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi a fontosabb, hogy a macskánk megfelelően PIGGI LOOK orrú legyen, vagy hogy teljes életet élhessen és sokáig szerethessük!??
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a macska nem lehet egyszere egészséges és szép is,de mindenképpen meg kell néznünk a törzskönyvet mielőtt megvesszük a cicát és ha a közeli rokonok egyeznek, jobb ha nemet mondunk rá! Próbáljunk így hatni a tenyésztőkre ,hisz amíg el tudják adni beltenyésztett kölykeiket ugyan már miért foglalkoznának egy fiatal állatorvos okvetetlenkedéseivel, főleg mikor még a macskaegyesületek sem szabnak határt és törzskönyvezik ezeket a szerencsétlen utódokat. Ha egyedi, boldog, egészséges cicát szeretnénk akkor bizony sokáig tart a megfelelő tenyésztőt felkutatni és nem biztos hogy a régiek azok!
Sziasztok. Leadtak a menhelyre 2 db 1 és 1/2 éves przsa cicát. Gondozott, oltott, egészséges cicák. Kérlek próbáljatok körbeérdeklődni, ha lehet mihamarabb gazdához kellene jutniuk.
Általánosságban szeretnék mindenkit kérni, hogy aki külföldi kiállításra jön és rajtam keresztül foglal szállást, az legyen szíves mielőbb jelezni, ha módosul a terv / nem jön / több szoba kell stb…
Először is azért, mert míg Mo-on 24-48 órával az érkezés előtt díjmentesen lehet a szobafoglalást törölni, addig Ausztriában ez 7 nap (városi szállás) illetve 14 nap (vidéki szállás). Sajnos van olyan szállásadó, aki ezt nagyon komolyan veszi és legutóbb 400 euro-t akartak tőlünk emiatt behajtani. Szerencsére a tájékoztatás hiányában a dolog jogilag nem volt megalapozott. www.hotelverband.at/docs/310209_Ungarisch.pdf
Másodszor azért, mert az én nevemen fut a foglalást és nem szeretek hülyét csinálni magamból azzal, hogy naponta küldöm a foglalást korrigáló email-eket illetve esetleg kapom a telefont a hotelszövetségtől...
A telefonszámom és email címem nem titkos. Kérlek tegyétek meg ezt az apró lépést, ha bármi változás van…
szerintem a téma jó,és felvilágosító jellegű.sajnos láttam már olyan topicot ahol jó keményen "beszélgettek"egymással kül.személyek,és nem kerül törlésre...de az ő dolguk,én nem nyitom meg többet ennyi.hozzáfűzni valóm annyi lenne hogy igen,van tudatos rokon pároztatás(nem közvetlen)max uncsitesók,n.apa-unoka amit én úgy tanultam a régi tenyésztőktől hogy ők ezt akkor alkalmazzák ha kiemelkedő tulajdonságokat rögzíteni akarnak a tenyészetben,meg szeretnék tartani tovább tenyésztésre a megszületett egészséges és típusos utódot,amire egy előzőleg ellenőrzött (ugyanolyan v.hasonló fenotípusú macskákat tenyésztő tenyészetből)teljesen idegen vérvonalból!hozott cicával pároztatnak.ritka.A perzsákról még annyit hogyha követnék a fajtastandardot tenyésztéskor a "tenyésztők"ami külön kiemeli hogy az orrjukaknak tágnak kell lenniük hogy lehetővé tegyék a levegő szabad áramlását,szemeknek nagyoknak kell lenniük,és az orrtükör felső vonala nem eshet feljebb a szemek alsó vonalánál etc...nem lenne gond.a jó piggy look perzsa ugyanolyan egészséges mint bármelyik másik fajta.az enyémek mindenesetre azok.és bármilyen tápot,kaját simán megesznek.(max a kisgatyályán hordja ki az almot előszeretettel,vagy ivás után úgy tudnak kinézni mintha eláztatták volna a mellkasukat.de ez a hosszú szőr miatt van.:o))úgyhogy van velük munka ,az tény:o)
OFF-Adri, az egyik szállásfoglaló nem jön, az a szállás átadható F.ZS-nek? Ez miatt kerestelek, csak nem hívtál vissza.ON. Egyébként ma viszont közzé lett téve a TICA gyöztes szib képe.
Remélem egy macska egyesület MC tenyésztő tagjai nevében érezhetem magam sértettnek a Norsy által idézett írás alapján. Az idézet szintén az Indexen íródott, és macskás írta.
Talán kettővel utánad írt Kekec, a macska mellett kígyók és békák is röpködtek mindenkire, még a szibériaikról is megtudhattam izgis dolgokat, aztán nemsokára jött a topiktörlés :)
Köszi a hosszú és tanulságos írást, szerintem mindenkinek érdekes, macskafajtától függetlenül!
És mindehhez hozzátartozik, hogy a magyarországi Maine Coon tenyésztés további létét megkérdőjelezte egy olvtárs, indokolva azzal, hogy egy tenyésztőnek látszó valaki abbahagyta egyébként is erősen megkérdőjelezhető tevékenységét.
„Arra céloztam, hogy a fajmacskáknak (és kutyáknak is) az éppen aktuális trendeknek és divathóbortoknak kell megfelelniök, a standardokat a külsőre állapítják meg, ezért aztán az állatok olyan beltenyészeten esnek keresztül, hogy az teljesen természetellenes. És ez persze visszatükröződik az állatok egészségi állapotán; hiába a rendkívül gondos tartás, az állandó orvosi ellenőrzés, a legjobb minőségú táp, de mégis mekkora az elpusztult picik száma, hány felnőtt macskának van súlyos, örökletes betegsége, és hal meg idő előtt, pedig a gazdája mindent megtesz a megmentéséért - nem kis anyagi áldozatok árán- Rengeteg ilyen tragédiának voltam már tanuja, sajnos.
A main coon-ról 5 éve halottam először, és azok a macskák mennyire elütnek a maiaktól - legyen nagyobb hiúzbojtja, selymesebb a szőre, zászlósabb a farka, nyúltabb a pofija, meg tudom is én. Alig 5 év alatt!
Hát nincs az a pénz, amiért én fajmacskát tartanék (már ha fizetnének érte se, természetesen), annyira selejtesek szegények. :-(„
Jó, akkor ez már egy kiinduló pont, amiről elkezdhetünk beszélgetni.
Az igaz, hogy a fajták küllemének trendje idővel változik, s ezt a változást a kiállítási bírók ízlése, s a tenyésztők bírói döntésekhez alkalmazkodó reagálása gerjeszti. A Maine Coon-ok például tényleg nagy, kerek, bundás mackókból egyre vékonyabb, hosszabb, magasabb testű, rövidülő szőrű, magasabb fülű, hosszabb profilú macskákká változtak. Hogy ez kinek tetszik, kinek nem, ízlés dolga. Ezek a változások azonban nincsenek semmilyen összefüggésben az egészséggel, legalábbis én nem ismerek ilyen összefüggést. Más fajtáknál lehet ez az irány egészségre káros, tipikus példa a perzsák rövidülő és magasabbra kerülő orra, állkapocs deformációja. Ez nyilván ártott a fajta egészségének és magam sem értem, hogy hogyan juthatott idáig ez a folyamat, miért nem tértek előbb észhez az ezt az irányt gerjesztő, s kiszolgáló szereplők. Egy ideje elkezdtek észhez térni és megállítani, visszafordítani ezt a rossz trendet.
Azt a módszert, amivel ezeket a változásokat elérik a tenyésztők szelektív tenyésztésnek nevezik, ami nem azonos a beltenyésztéssel. A szelektív tenyésztés azt jelenti, hogy a született almokból kiválasztják azokat a kölyköket, akik legerősebben hordoznak bizonyos kívánatos tulajdonságo(ka)t, s olyan párt keresnek hozzá, aki szintén extrém módon megfelel ennek a kívánalomnak. Konkrét példával megvilágítva. Divatos lett, hogy a MC-oknak egyre nagyobb és magasabban tűzött legyen a füle. A tenyésztők, akiknél különböző fülű kölykök születnek, vegyesen, kiválasztják a leghosszabb fülűeket, s ezeket tenyésztik tovább. A kisebb fülűekből kedvenc cicák lesznek, akiket nem szaporítanak tovább. Minél több tenyésztő követi ezt a trendet, annál hosszabb fülűvé válnak lassan, fokozatosan az egymást követő generációk, s íly módon a fajta külleme lassan átalakul. Fontos azonban két dolgot tisztán látni:
- Ezek a változások valahol benne vannak a fajtában. A tenyésztők nem kutyulnak lombikban sejteket, nem génsebészkednek, nem végeznek semmilyen mesterséges tevékenységet. A macskák természetes módon párosodnak és szaporodnak, a természetes körülményekhez képest mindössze annyi a különbség, hogy a párokat az ember választja ki, nem a macskák maguk. Nem lehet olyan tulajdonságot megerősíteni, ami nincs benne a macskák génjeiben, s éppen ezért nem lehet a saját hóbortjainknak megfelelő irányba erőszakolni a macskák küllemét sem. Csak azokat a változásokat lehet megerősíteni, esetleg meggyorsítani, amik valószínűleg spontán módon is végbemennének. Egy humán analógia ennek megvilágítására:
Dédapáink magassága 150-160 cm körül volt. A szüleim korosztályában a férfiak átlagosan 170-175 cm-esek voltak, a nők 155-160 körüliek. Az én korosztályomban ez már alacsonynak számított volna, s kb. 10cm-rel nőtt az átlag, s a mostani fiatalok ránk is ránkvernek jópár (tíz)centivel. Tény, hogy az emberiség testmagassága fokozatosan, generációról generációra nő, úgy is, hogy az emberek párválasztásában ez a tényező nem játszik igazán szerepet, a párok ebből a szempontból teljesen vegyesen alakulnak ki. Könnyen belátható, hogy ha a magasabb emberek csupa szintén magas párt választanának csak maguknak, akkor az ő gyerekeik átlagos magassága sokkal nagyobb lenne, mint a vegyes házasságból származó embercsoportoké. Ugyanígy, csupa alacsony emberpár utódai átlagosan alacsonyabbak lennének, mint a vegyes csoport gyerekei. Ilyet egyébként láthatunk a valóságban is, hiszen az északi emberek többnyire magasabbak, délebbre és keletebbre haladva pedig egyre alacsonyabbak. De azt is látjuk, hogy Kínában, Japánban stb. is nő az átlagos magasság, tehát az egész emberiségre jellemző trend ott is végbemegy, nem fordult vissza.
-A másik fontos leszögezni való, hogy a szelektív tenyésztés nem feltétlenül jelent beltenyésztést (bár lehet ez is egy módja), hiszen hasonló adottságú párt nem rokonok közül is választhatunk. Vagyis hosszabb fülű Maine Coon-ok több, egymással nem rokon vérvonalú tenyészetben is születnek, s a párokat ezekből a macskákból is össze lehet válogatni.
Nézzük ezek után a beltenyésztést!
A beltenyésztés egymással közeli rokonságban álló egyedek párosodását jelenti. Minél közelebbi rokonságban áll két élőlény, legyen az ember, állat vagy növény, annál hasonlóbb (homogénebb) a génkészletük. Tehát annál gyakrabban fordul elő, hogy a kromoszóma láncuk azonos pontján azonos/nagyon hasonló gének vannak, így az utódaiknak is mindkét szülő csak ilyen azonos/nagyon hasonló géneket tud továbbadni. Ily módon a szülők egy-egy jellemző tulajdonsága (jó is és rossz is) megerősödik. Nomármost az élőlények sok-sok millió génje között túlnyomó többségben egészséges, normális gének vannak, tehát ha ezek megerősödnek, az pozitív dolog. Minden élőlényben vannak azonban hibás gének is, s ezek különböző mértékben tudnak érvényre jutni és betegséget okozni. Domináns módon öröklődő rendellenességek akkor is megmutatkoznak, ha csak egyik szülőtől kapta az utód. Ha pechére mindkettőtől, akkor sokkal súlyosabb formában. Recesszíven öröklődő rendellenességek akár generációkon keresztül rejtve maradhatnak, egészen addig, míg meg nem találják a saját hibás génpárjukat egy utódban. Nyilvánvaló, hogy minél hasonlóbb a két szülő génkészlete, annál nagyobb az esély, hogy ezek a hibás génpárok "összetalálkozzanak" egy kölyökben, s minél különbözőbb a génkészletük, annál nagyobb az esélye, hogy egyik szülő hibás génjének hatását a másik szülő ugyanazon helyen lévő egészséges génje háttérbe szorítsa. A beltenyészet önmagában se nem jó, se nem rossz. Alapvetően egészséges egyedek esetében nem feltétlenül vezet beteg utódokhoz, ha csak egyszeri alkalommal fordul elő. Peches esetben lehet egy alkalom is tragikus, ha az a pár éppen egy súlyos betegséget hordoz. Ha azonban a beltenyésztés generációkon keresztül folytatódik, akkor egyre nagyobb az esély arra, hogy a hibás gének kritikus mértékben megerősödjenek. Ez egyrészt konkrét megbetegedésekben nyilvánul meg, másrészt általában megfigyelhető, hogy az utódok életképessége csökken, egyre kevesebb kölyök születik, egyre gyengébbek, egyre betegesebbek, s egyre több közöttük, aki már ivarképtelen. Éppen ezért a tenyésztők igyekszenek elkerülni a beltenyésztést, s a törzskönyvek alapján igyekeznek különböző vérvonalakból összeállítani a tenyészpárjaikat. Vannak esetek, amikor szándékosan, bizonyos kiemelkedő tulajdonságok megerősítése céljából alkalmaznak rokon-pároztatást, de nagyon csínján bánnak ezzel és nagyon alkalomszerűen. Valamint nagyon kevesen, a többség inkább nem kockáztat. Balesetek persze bárhol előfordulhatnak, az más tészta. A beltenyésztés tehát tenyésztők esetében inkább kivételes, mint tipikus
Akkor térjünk most rá a magyarországi Main Coon állományra, akiket kiállításon szerepeltetnek, hiszen róluk mondtál véleményt:
Tízegynéhány olyan tenyésztő van, akik rendszeresen járnak kiállításokra a macskáikkal, honlapjuk van, hirdetnek,stb., tehát lehet tudni, hogy honnan valók a macskáik és mit csinálnak. Rajtuk kívül vannak szaporítók és olyan gazdik, akik alkalom szerűen pároztatják az innen-onnan szerzett macskáikat. Az ő számukról és tevékenységükről nem sokat tudni, hiszen nem mutatkoznak meg nyilvánosan, kéz alatt adogatják el/ ajándékozzák el a kölykeiket, vagy felvásárlónak adják oda őket. Tehát inkább hírből, a velük kapcsolatba kerülők elbeszéléseiből, esetleg rémtörténeteiből tudunk róluk többet vagy kevesebbet. Velük tehát most nem foglalkozom, csak a valódi és ismert Main Coon tenyésztőkkel. (Végülis te is őket vádoltad meg, hiszen a kiállításokon bemutatott macskák beltenyésztettségéről beszéltél. Oda pedig csak ők járnak, nem a szaporítók, s ezek az emberek a macskáikat sem a szaporítóktól szerzik be, még véletlenül sem.)
Akkor hát honnan?
Ezeknek a tenyésztőknek a nagyobbik hányada az utóbbi 5-6 évben számos macskát importált jó nevű külföldi tenyészetekből, nagyrészt eltérő, kisebb részben rokon vérvonalakból. Néhányan többet is. Legalább 20-30 nagyon jó macska jött be általuk Németországból, Hollandiából, USA-ból, Lengyelországból, Finnországból, Olaszországból, Ausztriából, amire így kapásból, hirtelen emlékszem. Biztosan kifelejtettem még pár helyet. Ezek között a macskák között aztán akadt néhány beteg is, ezeket legjobb tudomásom szerint mindenki kasztráltatta. A tenyésztők kisebbik hányada ezeknek az import macskáknak az itthon született utódait vette meg és velük tenyészt tovább. Ilyen módon Magyaországon pillanatnyilag nagyon sok különböző vérvonal van, s valamennyire ismerve a nemzetközi helyzetet, bátran ki merem mondani, hogy a magyar Maine Coon állomány nagyon erős, sok a jó macska. Ezt a bírók is gyakran megerősítik. Azt is ki merem mondani, hogy a magyar Maine Coon állomány átlagos egészségi állapota se nem jobb, se nem rosszabb, mint a külföldi Maine Coon állományoké. Problémák minden tenyészetben vannak, kinél több, kinél kevesebb, ki szerencsésebb, ki pechesebb. Akkor is ha egy tenyésztő maximálisan gondos, elővigyázatos és mindent megtesz, amit ember megtehet. De ezt nem a beltenyésztettség okozza. Léteznek olyan vérvonalak, amelyekből több tenyésztőnek van macskája, különösen néhány régebbi magyar tenyészetből származóan. Nincs azonban tudomásom róla, hogy ezekkel az állatokkal bárki is szándékosan beltenyésztést folytatna. Természetesen nem tudom az összes tenyésztő összes macskájának összes pedigréjét fejből, de a kiállításokon szereplő macskákat és azoknak származását elég jól ismerem, hiszen a katalógusokból, honlapokról, személyes beszélgetésekből ezek megtudható információk. Tudomásom van továbbá néhány (elenyésző számú) "balesetből" származó rokon párosításról (inkább párzásról), de egyetlen ilyen módon született kölyökről sem tudok, akit tenyésztésre adtak volna el, tehát ezek a vérvonalak nagy valószínűséggel mind megszakadtak. Tehát pont ezeket a tenyésztőket azzal vádolni, hogy össze-vissza kutyulják, beltenyésztik az állományaikat, megerőszakolva ezzel a természet rendjét és elsatnyítva a fajtatiszta macskákat, szerény véleményem szerint csöppet sem korrekt állítás.
Mit gondolsz, melyek azok a macska állományok, amelyek a legerősebben beltenyésztettek?
Meg fogsz lepődni: A szabadban élő, természetes módon szaporodó házimacskák. Nem hiszed? Akkor gondold végig: Végy egy átlagos falut, ahol a macskák jellemzően szabadon élnek. Egy részüknek van gazdája, más részük valódi kóbor macska, aki vadászzsákmányával táplálkozik. Legyen ez a falu mondjuk 5 km hosszú és 2 km széles, körülötte több km mező, erdő, út, stb. a következő településig. Elég tipikus, ugye? Éljen ebben a faluban mondjuk 100 macska. Ne foglalkozzunk most az eredetükkel, induljon az óra ettől a pillanattól. Kivel fognak párosodni ezek a macskák? 99%-ban egymással, s csak igen ritka esetben távolabbról jövő egyedekkel. A falut vélhetőleg felosztotta egymás között néhány kandúr, s ezek fedezik be az összes ott élő nőstényt. Sok esetben átmászkálnak egymás területére, harcolnak, s az erősebb több nősténnyel is párosodhat. De a gyengébbeknek is jut esély, csak ki kell várni a megfelelő alkalmat, hiszen a nőstények egy tüzelés alkalmával több kandúrral is párosodnak. Tehát még az sem feltétlenül igaz, hogy csak a legerősebb kandúrok adhatják tovább a génjeiket. Arról nem is beszélve, hogy a legerősebb kandúrok is hordozhatnak halálos fertőzést, ami még nem döntötte le őket a lábukról, de azért fertőzőképesek.
Hamarosan megszületik tehát e 100 macska utódaként kb. 3-500 kiscica (attól függően, hogy a populáció mekkora hányada nőstény és mekkorák az almok). Ezek közül a kiscicák közül igen nagy számú, akik egymásnak minimum féltestvérei és nyilván sok a teljes testvér is közöttük. Ha ezek a cicák mind életben maradnának és felnőnének, akkor 4-500 macskára emelkedne a faluban a népességszám, a következő évben pedig ezernél is többre, majd két év múlva több ezerre emelkedne. A macskák teljesen ellepnék a falut. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy ez nem szokott megtörténni, érdekes módon az adott területen élő macskapopuláció létszáma többé-kevésbé állandó marad. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy a megszületett kiscicák egy része nagyon hamar meghal. Vagy azért, mert életképtelen, vagy azért, mert súlyosan beteg, vagy azért, mert elviszi egy fertőzés (többnyire macskanátha), éhenhal, stb. Egy másik részük néhány hónap után pusztul el, ugyanezen okokból, esetleg balesetben. Az életben maradottak egy részét esetleg a gazdája (ha van), elajándékozza, falun kívülre vagy belülre. Egy kisebb hányaduk magától elvándorol (vagy elűzik) és új, távolabbi vadászterületet keres magának. Közben a szülők generációjából is elpusztul jónéhány. (Tudtad, hogy a szabadban élő macskák többsége nem éri meg a 2 éves kort? Tudtad, hogy a szabadban élő macskapopuláció legalább fele FIV, FeLV vagy/és FIP hordozó? Ha nem hiszed, kérdezz meg állatvédőket!) Szóval, marad a faluban ismét 100 körüli macska, akik közül nagyon sokan rokoni kapcsolatban állnak egymással. A kölykök felcseperednek, s mikor eljön a következő párzási időszak, a kandúrok befedezik saját anyjukat, édes és féltestvéreiket, unokatestvéreiket, nagynénikéiket és unokahugaikat, nagymamáikat és unokáikat. Ugyanis ők nem tudják, hogy kivel rokonok és kivel nem. Aztán az élet megy tovább, sokan elhullanak, egy részük felnő, elvándorol, stb. stb., s ez így megy az idők végezetéig. Nem rokon macska kívülről elenyésző hányadban kerül be a közösségbe, hiszen "macskajárásnyi" távolságban is zömmel ugyanezek az ősök és utódok népesítik be a területet. A falu s környéke macskapopulációja tehát egyre növekvő mértékben beltenyésztetté válik, annak minden jó és rossz következményével együtt. (No most akkor vedd hozzá, hogy a példában szereplő első 100 macska sem az égből pottyant ejtőernyővel, 100 különböző vérvonalból, hanem már akkor is bizonyos szintű rokonsági kapcsolatban álltak egymással.
Nézzük ezzel szemben a tenyészett macskákat, akiket rendre az a vád ér, hogy beltenyésztettek. Most mondd meg nekem, mitől beltenyésztettebb az a macskám, akinek az egyik szülőjét Hollandiából, a másikat Németoszágból hoztam, s a törzskönyvük 7. sorában van legelőször egy közös ős, mint az utcánkban lakó cirmos, akinek az apja a nagyapja is egyben, az anyja meg mondjuk a féltestvére, s legutóbb a saját fia is befedezte? Legközelebb meg az unokatestvére fogja, ha megéri a jövő évet.
A tenyésztett fajtákra sztereotip módon mindig azt mondják: szűk génbázison alakultak ki. Ez igaz. És tessék mondani, mikor? Legtöbb fajta több évtizede, esetleg néhány évszázada, s azóta az egyedek száma sokszorosára nőtt, természetes mutációkon, átalakulásokon ment keresztül, s ha a tenyésztők jól végzik a dolgukat, egyre távolabbi rokonok párosodnak. Nyilván minél jobban megyünk vissza az időben, annál több közös őst találunk, míg évezredekre visszamenőleg egészen kevés közös őse volt az összes ma élő macskának, fajtától és pedigrétől függetlenül. Ugyanis egy macska se lett a semmiből, minden macskának macskák voltak az ősei, legalábbis az evolúció igen távoli pontjától kezdődően. A mai tenyésztett, fajtatiszta macskák hajdani házimacskák leszármazottai, a különbség annyi, hogy őseik egy részét a történelem egy pillanatában az ember lajstromba vette, elnevezte, s attól kezdve a lajstrom tagjait egymással pároztatta, majd szétszórta a világban, ennél fogva számuk jelentősen megnőtt, s a természetes átalakulás jó értelemben "felhigította" a génállományukat. A földrajzi/fizikai korlátok és az ember beavatkozása következtében megoldható, hogy közeli rokonok ne párosodjanak. Ezek a természetes módon kialakult fajták. Aztán az ember elkezdte összekeverni néhány lajstrom tagjait (azaz különböző fajtákat), akiknek génállománya már sokkal jobban különbözött, értelem szerűen. Ezek a mesterségesen létrehozott fajták. Tehát ezeknek első képviselői friss vért kaptak, javult az életképességük. De mivel csak kevés volt belőlük, s ezt a keveset pároztatták össze, hogy belőlük hozzanak létre egy új fajtát, újra nagyon szűk lett ez a génállomány, majd ők is elkezdtek szaporodni és szétszéledni a világban, tehát követni a természetes fajták útját. Mint mikor egy korsó a nyakánál beszűkül, majd újra elkezd szélesedni. Ilyenek a mesterséges, hibrid fajták. (A mutánsokról most ne beszéljünk!)
Mindeközben a lajstromba (=törzskönyvbe) nem vett macskák, akik eredendően a törzskönyvezettek testvérei, szülei, rokonai, éltek tovább ott, ahol kifejlődtek, s ott szaporodtak tovább, mindvégig fenntartva egy magas beltenyésztettségi arányt. Olyan mértékben vándoroltak el és keveredtek más macskapopulációkkal, amennyire ezt a saját lábukon, természetes módon meg tudták tenni, szemben azokkal a tenyésztett macskákkal, akiket az ember mesterségesen több száz, vagy több ezer km-es távolságra utaztatott.
A másik különbség, hogy a szabadban élő macskákat a természet könyörtelenül és folyamatosan szelektálta, ezért tudtak közülük az életerősebb egyedek a nagyfokú beltenyésztettség mellett is fennmaradni és tovább szaporodni évezredeken keresztül. A tenyésztett fajták védettebb környezetben élnek, s az emberi beavatkozásnak köszönhetően olyan egyedek is életben maradtak, akiket a természet kiszelektált volna. (Egy jó tenyésztő persze a tenyésztésből kiszelektálja őket is, de az "életből" nem.) Ezért igaz, hogy a tenyésztett macskák általában érzékenyebbek, immunrendszerük "lustább", hiszen sokkal kevesebb kihívás éri. Illetve inkább más fajta, mint a szabadban élő macskákét. Közöttük is van "selejt", halva született vagy idejekorán elpusztult. De nagy tévedés azt hinni, hogy ők betegebbek vagy halandóbbak, mint a házimacskák. Pont ellenkezőleg. Míg a szabadban élő macskák elenyésző hányada éri meg a 2 éves kort, s nagyobbik hányada pusztul el korábban, addig a tenyésztett macskák nagyobbik hányada él a védett környezetnek köszönhetően sokáig, s csak egy kisebbik hányaduk pusztul el fiatalon. Aztán ahogy idősödnek, az emberhez hasonló "civilizációs", a védett, kényelmes élet, mesterséges táplálékok, szennyezett környezet okozta betegségek elkezdenek náluk is megjelenni, cukrosak, szívbetegek, ízületi betegségben szendevők, vesebetegek stb. lesznek. Ugyanez lesz a sorsuk azoknak a házimacskáknak is, akiket a gazdájuk hasonlóan védett, mesterséges módon tart, főleg néhány generáció után. Ha nem hiszed, menj el egy állatorvosi rendelőbe és beszélgess egy kicsit a várakozó házimacska tulajdonosokkal, hogy miért is vannak ott ! Vagy kérdezz meg egy állatorvost, hogy hány házimacskát és hány fajtatiszta macskát hoznak be hozzá és jellemzően miért! Meg fogsz lepődni!
Való igaz, a szabadban élő macskák ritkán betegszenek meg hasonló kóroktól, azon egyszerű oknál fogva, mert legtöbbjüket sokkal korábban elviszik a fertőzések, éhezés, fagy, a verekedésben szerzett, kezeletlen, elfertőződött sebek vagy baleset, mérgezés, agresszió. Csakhát őket a kutya se tartja számon. Sajnos sokszor még azokat sem, akiknek egyébként van gazdájuk, de udvari macskák. Legtöbbjüket soha nem látja állatorvos, még akkor sem, ha betegek. Nincsenek oltva, s ha egyszer nem mennek haza, hát nem mennek haza. Majd lesz másik.... , s aztán majd őróla is ugyanilyen módon gondoskodnak. Sajnos rengeteg az ilyen ember, s nem csak a "sültbunkók", hanem nagyon sok olyan ember is, akiről nem feltételeznéd. Ezzel szemben a tenyésztett macskák gazdáinak 99%-a nagyon odafigyel a macskájára, s ha csak egyet prüszköl, már viszi is az orvoshoz. És van még egy csoport olyan gazdi (főleg városokban), akik a házicicájukat tartják ugyanilyen becsben, mint ahogyan általában a fajtatisztákat szokták. De ők vannak kisebbségben.
No, ennyit akartam hozzászólni a felvetésedhez. Bocs, ha hosszú voltam!:-)))))))
És egyébként végül mi verte ki a moderátornál a biztosítékot? Mikor utoljára néztem, még csak kilátásba helyezte, hogy törli a fórumot, aztán legközelebb már nem találtam. Szerencsére még előtte elmentettem a hozzászólásomat (valahogy volt egy "megérzésem"), mert úgyis akarok ebben a témában cikket írni. Ha már így " hirtelen felindulásból" megírtam, gondoltam, jól jön legközelebb. Viszont elég hosszú, nem tudom, fel lehet-e egyben rakni ekkora anyagot. Ha nem sikerül, majd tördelem.
Aki nem ismeri a hátteret, egy hozzászóló azt állította, hogy a kiállításra vitt tenyészmacskák génállománya össze van kutyulva és olyannyira beltenyésztettek, hogy az már természet ellen való bűn. Na, ezt nem bírtam megállni szó nélkül.
Norsy.. Ezt az Index-en írták - "sajnálom, hogy a negatív kritikák gondot okoznak, és emiatt igazán értékes információk és gondolatok vesznek a semmibe..."Megtennéd hogy ide is leírod a törölt topikra írt gondolataidat. Valóban értékesek és sajnálom, hogy az enyészeté lett.
Sziasztok. Nevezési lap a www.gabinet.hu -n, a kiállítás oldalon. Várjuk a nevezéseket, hogy ne kelljen kapkodni. Új világbajnok díjátadás a szombat esti banketten.
hááát mi ezt kihagyjuk:o)))többire ezerrel készülünk:o)))vissza kell rázódnunk ,elvesztettem a fonalat a külföldi kiállítások ügyében is:o(bár a kis nőstényünk szép,és tüzelget(elég titkosan csinálja a drága)úgyhogy a nevezések a lehető legkésőbb fognak megtörténni,nem akarunk kerekedő pocijú kismamával érkezni:o) GABINET:elnézést de mi még nem kaptunk emailen nevezést a kiállításra.tudnál küldeni?köszi!
