Úgy gondolom, érdemes volna megemlékezni történelmünk eme darabjáról, hiszen egyáltalán nincs úgy "népszerűsítve", mint 1848-49.
Szóval miért is felejtődött el (ha elfelejtődött), milyen is volt ez a nyolc év?
Ugyan az, mint amiért 200 évvel később a románok, szerbek, szlovákok a frissen megszerzett területek stratégiai övezeteiben telepes falvakat hoztak létre megbízható lakossággal. S ez nem visszavetítés, hanem magyarázat.
A magyar lábát be se tehette témát már pedzegettem én is. Ezt nem lehet másnak nevezni, mint az etnikai viszonyok tudatos eltolását a magyarok kárára - ha ezt így nem is írták le általunk ismert dokumentumban, mint célt. Budáról nincs véletlenül infód?
Annyira megerősítette, hogy az áttelepülő szerbeknek kiváltságokat adott I. Lipót. Ekkor özönlötték el a Délvidéket és a Szávamentét, majd az udvar előretolt bástyájaként határőr ezredeket szerveztek belőlük, akik fölött Magyarországnak semmilyen fennhatósága nem volt, egészen meddig is?
Az udvar azon munkálkodott, hogy bolhából elefántot csinálva, illetve koholt vádak alapján minél több magyar főúr és birtokos nemes vagyonát megszerezze...
A beáramló balkáni hordák kvázi elnéptelenítették az Alföldet, így a Habsburg-királyaink kénytelenek voltak utánpótlást hozni : de már európai keretek közé szorítva őket.
Na, az újratelepítést ahogy levezényelték ne állítsuk be pozitívumként, nem csupán mivel a folyamat végére megváltozott Magyarország nemzetiségi összetétele, hanem azért, mivel tudatosan a magyarok hátrányára valósították meg.
Na, de miért ?
A Habsburgoknak, akik megállították a balkáni migrációt (mely muszlim ideológia alatt zajlott), tökre elegük lett abból, h a magyar nemesség a saját kiváltságait "nemzeti függetlenség" címén a reformok rovására folytassa : lásd pl. Tessedik Sámuel....
"az ország 18. századi újratelepítése és újjáépítése alapvetően sikertörténet volt."
Hbs. szempontból biztos, nőtt az adózók száma, több tízezer külső és belső ellenség ellen bevethető "olcsó" és megbízható katonát szereztek, a telepítésekből szintén hasznot húzó nemesség is lenyugodott úgy száz évre, amikor is elkezdik majd felismerni mit is jelentett az ország valóban sikeres újjáépítése a magyar nemzet számára...
"a betelepített vagy betelepült idegen népcsoportok mind gazdagították a magyarság kultúráját, gazdálkodását, de még genetikai állományát is."
A genetikai állomány és a kultúra addig is rendben volt. Minden be- és áttelepült nemzetiséggel már hosszú évszázadok óta egymást kölcsönösen megtermékenyítő együttélésben voltunk, csak míg Mátyás idején az arány 80-20%, amiből a 20% jópár részre oszlott, most jó ha 30-40% vs. 60-70 lett, ami már messze nem szerencsés. Egyébként is nehéz kultúrát gazdagítani, ha pl. a bánságba évtizedekig, a határőrvidékre vagy 150 évig nem teheti be a lábát magyar. De még Trianon idején is több 10% a magyarul nem beszélő német telepesfalviak száma a déli részeken, ez már nem a középkori típusú keveredés.
"A németekkel, szlovákokkal, délszlávokkal és ruszinokkal való keveredés szerintem inkább a hasznára vált a magyarságnak, mint a kárára, de ez szigorúan csak a személyes véleményem."
Erre tkp. válaszoltam fent, egyetértek 1526-ig így volt, utána már egyre kevésbé, hacsak nem nézzük az asszimilációs nyereségünket.
Én ezzel nem értek egyet, szerintem az ország 18. századi újratelepítése és újjáépítése alapvetően sikertörténet volt.
Amúgy - szintén a személyes véleményem - a betelepített vagy betelepült idegen népcsoportok mind gazdagították a magyarság kultúráját, gazdálkodását, de még genetikai állományát is.
A németekkel, szlovákokkal, délszlávokkal és ruszinokkal való keveredés szerintem inkább a hasznára vált a magyarságnak, mint a kárára, de ez szigorúan csak a személyes véleményem.
Mit jelent, hogy stratégiai pontokra? Ha katonai szonpontból stratégiai jelentőségű, akkor mi értelme van békés lakosságot odatelepíteni? Mit csinálhatott volna a német lakosság a magyarral a stratégiai pontokon? Butaság ez úgy, ahogy van, felejtsd el. Értelmetlen ellenségképkeresés, nem több. Mondom, Kollonich hatása az utókorra (különösen a Thaly-vonalra) több volt, mint saját korára.
Rég olvastam, passz, hogy kinél, még a "papíros világban". Ha véletlenül belebotlok újra, majd jelzem.
A hegyaljai svábokkal kapcsolatban, már nem akartam felhozni, de ma is olvastam hegyaljai helytörténeti műben, hogy az említett három faluval a térségben megroggyant katolikusságot is meg akarták erősíteni egyben.
Hegyalja volt a legkurucabb vidék és a stratégiai birtokokat német kapta, a stratégiai pontokra (és máshol nem!) németeket telepítettek. Az ellenőrzésre, szemmel tartásra, ellensúlyra nincs bizonyíték, viszont túl sok a véletlen egybeesés. Ez így nyilván nem több, mint egy elméleti fejtegetésnél.
Csak úgy emlékszel, vagy bizonyítékod is van rá? Ismerek pár kollégát, aki a korszakot kutatja, egészen részletesen foglalkoztak a budai polgársággal (egyikük úgy fogalmazott, hogy annyit kutatta őket, hogy egyfajta személyes ismerőseinek tekinti őket), de ők nem igazán említettek ilyet... Nem lehet, hogy egy Szalay-Baróti, vagy Thaly-féle butaság az egész?
Szerencsére azért a 18. századi betelepítéseket elég jól kezdik feldolgozni. A preferált betelepítettek a németek voltak. De nek Kollonich miatt, hanem azért, mert fejlettebb termelési kultúrát képviseltettek, ergo potenciálisan magasaggan adóztathatóak voltak. Magam egy kis bakonyalji falu történetében (Esterházy birtok) olvastam, hogy az első hullámban szászországi és rajnai németek jöttek, de néhány év múlva tovább mentek a Bánátba, mert ott jobb földek, házak és újabb adómentesség várta őket. Mérgelődött is miatta püspök uram rendesen. Helyükre saját felvidéki birtokaikról telepített szlovákokat, mert németeket már nem talált, pedig hirdetett.
A nemzetiségek alapján történő értékelés nagyon félrevisz. A 18. században ez korántsem számított annyit, mint később. Az ilyen vizsgálatok a kultúrnemzeti történetszemlélet visszavetítése az ezt megelőző időbe, totál anakronisztikus. Mint írtam, Kollonich hatása a saját korában nem volt. Tervezettét elutasították, majd elfelejtették. A, hogy később történészek elővették és ezen keresztül próbálták magyarázni az eseményeket, csak utólagos magyarázat, nem forrásokra alapozott vizsgálat.
Bazodi fórumtárs és magam is hivatkoztunk a hírhedett Kollonich hírhedett szövegére, mely nyíltan utal a németesítési törekvésekre. És persze, a németekből is a katolikusok kellettek.
Amúgy a Bánságba kerültek franciák de még spanyolok is. És Habsburgék erősen preferálták az ortodox szerbeket -- a szörnyűséges "rácjárások" ellenére is. Szlovákokat, románokat, de németeket is, a magyar földesurak is telepítettek, lásd Károlyi a szatmári német falvakat.
Ez annak a függvényében még érdekesebb, hogy 28 település jutott a birtokába és németeket csak az említett helyekre hozott, máshol jó volt a ruszin/szlovák/magyar...
Nyilván a szándékosság (ha volt) írásos nyoma nem maradt (szóbeli megállapodás a szerződéskötéskor, ugye tudja, hogy az udvar elvárása...) , illetve az osztrák levéltárak, magán levéltárak anyaga magyar részről korlátozottan ismert.
Jah, s több sváb falu nincs is egész Hegyalján csak az említett három, pedig települhettek volna a stratégiailag jelentéktelen Simára, Baskóba is, a hegyek tetejére, vagy Pálháza környékére, ami lent van a völgyben, de oda jók voltak a szlovákok is, Mogyoróskán, Komlóskán meg a ruszinok, stb.
Kiket telepítettek volna - az elfogyott magyarokból nem lehetett volna...
Nos, említettem pl. a ruszinokat, lengyeleket (gorálok is relatíve túlnépesedtek) s konkrét példákat, a stratégiai fontosságú helyeket (említett rebellis Sárospatak, Szerencs, Sátoraljaújhely közvetlen szomszédsága, volt Rákóczi birtok) nem Károlyi vagy Andrássy tulajdonába került, hanem Trautsohn Leopoldus Donatus, aki nem ruszin, nem szlovák, lengyel, hanem német telepeseket hozott... de említhetnénk a budai sváb gyűrűt is. Azért a véletleneknek is van határa...
Egyébként úgy emlékszem mintha pl. Budára egy ideig nem is engedtek magyarokat betelepedni, vagy a már említett Temesvári bánságba. Ez mintha csúnya etnikai megkülönböztetés lett volna. Ne csináljunk már úgy, mintha nem lett volna ilyen a magyarok ellen a Magyar Királyság területén.
Pont azt írtam, hogy Kollonich hatása a saját korában sokkal kisebb volt, mint az utókorra. Vagy úgy gondolod, hogy Esterházy uramék azért telepítettek pl. 1752-ben rajnai németeket a birtokaikra, hogy ellensúlyt képezzenek magyar jobbágyaikkal szemben? Kollonich írását alig tucatnyian ismerték, szépen ment az elfelejtés homályába saját korában.
Nagyon jól látod a magyarosodás két arcát, a spontán és a tudatos magyarrá válást. A liberális ellenzékiek a tudatos, kultúrális felsőbbrendűségből táplálkozó spontán magyarodást propagálták. Erről szólt Széchenyi híres akadémiai beszéde is.
A másik, a dualizmus kormányzati rendszerét kihasználó, iskolarendszert felhasználó magyarítás korlátai már a dualizmus végével látszottak. Akit lehetett, az iskolarendszer asszimilált, onnantól az ellenhatása erősebb volt, mint a direkt hatása. Bár lehet, hogy tévedek, de a ww1 előestéjén mintha 60% körül lett volna a magyarok aránya. Valahol 2/3 körül lehetett egy határ. Nyilván ez is jelentősen több, mint a valahol 35-40% közötti mélypont.
Azt nem mondom, hogy nem volt semmiféle nemzetiségi indíték,
Hiszen már Kollonich Lipi is megmondta ...
Kiket telepítettek volan az elnéptelenedett területre?
Jogos, az elfogyott magyarokból nem lehetett volna telepíteni.
Viszont, ami megmagyarázhatatlan (számomra): az 1867 előtti nagymérvű spontán magyarosodás. Pontosabban a "magyar" (és már nem Hungarus) tudat terjedése: "menő" volt magyarrá válni. (Miért is?) Amely folyamat aztán begyorsult a Kiegyezés után -- bár éppen a kormányzati "rásegítés" miatt a magyarellenesség is terjedni kezdett. Mindazonáltal ha nem jön az a Princip gyerek, ma a cca 40% helyett akár ennek duflája is lehetne a KM-i magyar anyanyelvűek aránya.
Még annyit. Bár nem kutatom célzatosan, de melléktermékként lecsapódik a 18. századi betelepülések néhány jellemzője. Nagyon sok tanult ember (orvos, bányász, egyéb értelmiségi) érkezett a 18. században Mo-ra, nélkülük (illetve leszármazottaik, valamint az általuk behozott tudás nélkül) a reformkor eszméi, sem a dualizmus korának gazdasági eredményei sokkal gyegébbek, ileltve kisebbek lettek volna.
"tudatosan a magyarok hátrányára valósították meg"
Ez megint egy olyan toposz, ami még Mód Aladárnak is becsületére válna. Kiket telepítettek volan az elnéptelenedett területre? ASzé szaki vármegyék népességfölöslege részben magától telepedett délnek, részbe őket is telepítették, de ez édeskevés volt, ráadásult jelentős részben szlovák népesség volt. Vagy tán akkora kárára volt az országnak, hogy nagyobb termelékenységű eljárásokat hoztak az országba?
"magyarok korábbi birtokait elkonfiskálták"
Tán el kellett volna ismerni, hogy "Ez az enyém volt, adjátok vissza!" bemondásra? Azért ez már akkor sem ment így, azért ez teljesen jogos. A telepítéseket kincstári birtokokon csinálták, illetve egy-két nagyobb birtokos arisztokrata. A gazdasági érdekük azt diktálta, hogy olyanokat telepítsenek, akik egységnyi föld után több adót tudnak fizetni. Azt nem mondom, hogy nem volt semmiféle nemzetiségi indíték, de az Einrichtungswerk hatása az utókora sokkal nagyobb volt, mint a saját korában.
Na, az újratelepítést ahogy levezényelték ne állítsuk be pozitívumként, nem csupán mivel a folyamat végére megváltozott Magyarország nemzetiségi összetétele, hanem azért, mivel tudatosan a magyarok hátrányára valósították meg.
Elég csupán a Temesi bánság visszacsatolása utáni viszonyokat felidézni, mikor is a magyarok korábbi birtokait elkonfiskálták, azt a jórészt sváb telepeseknek adták, a magyarokat meg visszatelepülni se engedték jó ideig... s akkor még nem beszéltünk a rebellis magyarok fékentartására végrehajtott irányított telepítésekről (pl. Sárospatak mellett Hercegkút, Újhely mellett Károlyfalva, Szerencs mellett Golop) a legkurucabb vidékeken... A stratégiai pontok megszállása. A Rákóczitól elkobzott birtokokon az új, német tulajdonosok tudták mi a dolguk. Érdekes, hogy pl. Alsó-Zemplén, Abaúj más, elnéptelenesett községeit nem telepítették újra svábokkal, ha volt is telepítés, akkor a magyar földbirtokosok magyar barát, görög katolikus ruszinokat hoztak.
És még hozzátenném - hogy amellett, hogy emberileg tisztelem Rákóczit - szerintem Magyarország és a magyarság hosszabb távon jobban járt a Habsburg-uralommal, mintha egy magyar nemesek vezette rendi fejedelemség vagy köztársaság lett volna.
Lehet nem szeretni vagy szeretni a Habsburgokat, tény hogy Magyarország 18. századi újjáépítése és újratelepítése lényegében - legalábbis jó részben - a Habsburg-kormányzathoz köthető és a 19. sz. elején meg a modern eszmék és az ipari forradalom első vívmányai (pl. vasút, gőzhajózás, ipari gépek, első gyárak) is német-osztrák közvetítéssel kerültek Magyarországra.
Önmagában ezért nem hibáztatható, hiszen már Bocskai óta kijelölt évszázados axióma,
ez csak utólagos kitaláció
hogy a magyar rendi jogok betartatását csak egy "független" magyar Erdély biztosíthatja,
Kiderült, h Erdély 1 hosszútávon hanyatló muszlim vazallus elbaszás....
csak hát ugye 1700-as évekre már alapvető változás állt be a török-hbs. erőviszonyokba, így egy önálló Erdély még hbs. elismerés esetén is csekély ellensúly lett volna,
Az erőviszonyoknak ez a (lassú) eltolódása a Habsburg királyaink (1.Miksa, I Ferdinánd) reformjai révén jött létre.....
I.József 1705 utáni feltételei gyakorlatilag megegyeztek a szatmári békével, a tárgyalások azon buktak meg, sőt gyakran érdemben el sem kezdődtek, hogy Rákóczi ragaszkodott az erdélyi fejedelmi címhez. Önmagában ezért nem hibáztatható, hiszen már Bocskai óta kijelölt évszázados axióma, hogy a magyar rendi jogok betartatását csak egy "független" magyar Erdély biztosíthatja, csak hát ugye 1700-as évekre már alapvető változás állt be a török-hbs. erőviszonyokba, így egy önálló Erdély még hbs. elismerés esetén is csekély ellensúly lett volna, így nem biztos, hogy érdemes volt ennyi ideig eröltetni a témát. Így legalább az igazi nagy népességvesztést - az 1709 körül kirobbantó pestist - megúszhattuk volna.
Ma már nyilvánvaló, hogy Magyarország számára az lett volna a legjobb, ha Blenheim után kompromisszumos békét kötnek a Habsburgokkal. Sok pusztítást megúszott volna a magyarság, például Erdélyben... A kérdés csak az, hogy milyen feltételekkel? A Széchenyi Pál érsek által közvetített feltételek elég szerények voltak. Nyilván további, érdemi engedményekre lett volna szükség és akkor a kétfrontos harc megszűntét követően nem kellett volna csapatot, ellátmányt küldeni a mellékhadszíntérre. A felszabaduló erő nagy részét a fő fronton vethették volna be...
Na igen, az ikonok. Viszont az ikonépítők között sajnos történészek sora is ott volt, szerencsére az elmúlt pár évtizedben azért javult a helyzet, bár vannak ellentétes tendenciák is.
Képzelem mit írtak volna pl. I.Józsefről, ha Pozsonyban eljátsza a magyar történelemben példátlan ónodi leszámolást, vagy elég érthetetlen, hogy azok akit Thökölyt törökösségéért köpködik, hogy nem hánynak sugárban Rákóczi török politikájának kifutása miatt :) Ráadásul őt is mint annyi "szabadságharcost" - lásd Kossuth - mozgalma hanyatlásakor ill. az emigrációban eléri a realitás elvesztésének és bűnbakkeresésnek a "kórja".
Azt hiszem, ha kevesebb jó emberi tulajdonsággal, de több katonai-politikai tehetséggel rendelkezik, mindenki jobban jár.
Aztán ha tényleg tisztességesen feldolgozzák a történetüket, az átlagember rettenetesen felháborodik, hogy mit merészeltek tenni a hazaáruló történészek a szent ikonjaikkal.
