"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Lásd, én évekig imádkoztam erről, pláne, ha Jézus Nevében kér a kéregető, mit tegyek.
Oda jutottam, nagyon ritkán adok. Igaz, van, hogy adok.
De Pál azt mondta, aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Nem a munkanélküli, hanem aki nem is akar dolgozni. Na mármost ha munkaidőben kéreget egy ember, aki dolgozni tudna, és nem akar, nem keres munkát, hanem vigasztalja magát (cigi, pia), annak egyenesen istentelen dolog, vétek adni. Ha Jézus nevében kér, akkor is. Rettenetes sokan vannak, akik az Ő Nevében tesznek dolgokat, és közben gonosztevők. Jézus az ilyet sohasem ismerte.
Kérlek, mikor nekem írsz, hozzám szólsz, ne használd az Aranyszabály kifejezést az általad eddig használt értelemben!
Ennek kivédésére én is definiálom az Aranyszabályt
Aranyszabály: akinél az arany, az határozza meg a szabályt.
Súlyos okom van, hogy ne ismerjem el aranyszabálynak a mózesi parancsolatot, hogy szeressem felebarátomat, mint magamat.
Ha nem térsz el nekem való írásaidban az aranyszabály eddig gyakorolt értelmű alkalmazásaitól, veled többé nem beszélek hosszabb ideig, és válaszolni sem fogok. Mondom, komoly okom van rá, ezért kérlek erre!
Nem provokációnak szánom, de tényleg érdekelne: mit teszel, ha egy nap mondjuk tíz kéregető odamegy hozzád - ilyen-olyan indokkal? Mert én ilyenkor csak ritkán adok nekik pénzt, de mindig eszembe jut, hogy "Aki kér, adj néki!".
Jézus felebarátai voltak, akik gonosz kezeikkel megölték Őt. Ő meg imádkozott értük. És meg is tértek, alá is merítkeztek, mikor Péter ezt prédikálta nekik.
Lásd, annyira gyűlölték Őt, hogy meg is ölték, szidalmazták, köpdösték, ütötték-verték. Mégis felebarátai voltak.
De Jézusnak nem voltak felebarátai a nem Izrael házából jöttek, sem azok, akik nem hisznek (mondom, akikért imádkozott, hittek, Isten pedig mindent tud, tudja, mit fog tenni az ember). Jézus számára nincs múlt és jövő (mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok, mondta), Ő tudja és tudta, ki hisz, ki nem. Gondolom. Mert volt, akire csak akkor csodálkozott, mikor ránézett, és akkor csodálkozott el, hogy az is felebarátja. De érte meg nem imádkozott.
Ám Ő tanúja annak, hogy az Atya mindent megad, amit csak kér Ő, és azoknak is mindent megad, akik éppen az Ő Nevéért, az Ő Nevében kérnek.
Ha tehát imádkozott felebarátaiért, és nem mindenkiért, akkor ezek a felebarátai meg is tértek. Mind, akik ölték Őt.
Ám nem imádkozott azokért, akik a nagy többség. Azok bizony elvesznek. A többség elveszik, és csak a kevés marad meg. A többség semmiképpen nem lehet Krisztus felebarátja, akkor a többség megmaradna. Márpedig csak a maradék tartatik meg, a többség elveszik, ez végig így van a Bibliában, egészen a végéig, az utolsó időkig, az Úr napjáig. Bizony! Szóba sem jöhet, hogy Jézusnak mindenki felebrátja lenne, akkor mindenféle butaságot, hamisságot, hazugságot tanított volna!
A felebarátnál valóban az irgalmas szamaritánus az etalon. Mert irgalommal volt Izrael (izraelita) iránt. Így vált felebaráttá a parázna Ráháb is, így váltak felebaráttá Mózes szerint a jövevények, szerették Izraelt, és Izrael Istenét. Már Mózes ezt választotta az idegennek etalonnak, Mózes jövevénynek nevezte. Bizony, mi is, kik nem test szerint izraeliták vagyunk, mint jövevények tartozunk Isten népéhez, Izraelhez. Istennek nincs más népe ugyanis. Hogy mi jövevényként tartozunk a nemes néphez, ezt meg Péter tanította (nézz utána, ha nem hiszed).
Ám Mózes sem tartotta felebarátnak az idegent, aki nem szerette Izrael istenét, és így Izraelt is, az Ő népét. Nem is védte azokat az idegeneket semmi, minden parancsolat felebarátra vonatkozott, Dávid úgy ölte a nem felebarátokat, hogy csak na, és igaz ember maradt Istennél. Pedig még hazudott is, és mindeféle rettenetes dolgot elkövetett ellenük (én nem értek egyet, hogy ezt hívő ember ma megtehetné, erről szó sincs).
A lényeg, szóba sem jön, hogy a többsége az embereknek felebarát lenne. Aki szereti Istent, akkor is, ha nincs Rá, törvényére megtanítva, az igen, az felebarátom, az irgalmas is lesz az Isten népéhez. Az lelkiismeretes, az cselekszi Isten törvényét, mely a szívébe van írva. Mert Isten szeretete nem más, mint az Ő parancsolatainak élése-cselekedete. Nem a betűé, hanem a szívbe írté. De én azt tláltam, egészen kevés embernek van a szívében isten törvénye, és ezek az emberek felismerik egymást. Szóval akinek a szívében, feéebarátom. Amíg a szívében, amíg el nem hal. A legtöbb ilyen ember krisztusi lesz, ha Krisztust hirdetik nekik (nem valami hamisak, hanem valóban erre rendelt, erre beszédet Istentől kapott emberek).
Te valamiféle általános irgalomról beszélsz. Meg valami általános rászorulón. Nincs igazad! Jézus sem így értette, nem is ilyenekhez volt irgalmas. Népén volt irgalmas, és a Benne hívőkön. A halottnak nem jár irgalom. Jézus nem engedte, hogy a halottat temesse tanítványa (gondolom, azok nem hittek Benne, és ez nyilvánvaló lett addigra, mert ismert emberekről volt ott szó), azt mondta, ez a halottak dolga, az élő Őt kövesse. Bizony! A humanista Jézust rettenetesen kegyetlennek, irgalatlannak mondhatja, a gyötrődő lányú asszonyt elhajtja, sőt, ebhez hasonlítja, a kegyeletet sem engedi tanítványainak, stb. Még saját szülőt, testvért is el kell hagyni Érte, még a temetését sem intézni, ha Ő hív, stb. Bizony! Egyáltalán nem adok igazat neked ezzel a mindenki felé irgalmasnak levéssel. Hanem a többség elveszik! Isten sem mindenkihez irgalmas. Nem tudtad, hogy rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni? (Benne a Bibliában, mind benne a Bibliában, amit írok). Olvasd a Jelenések könyvét! Isten késedelmes a haragra (különben egy ember sem élne), és irgalmas az Őt szeretőkhöz, de az Őt szeretőkhöz irgalmas. Így áll a tízparancsolatban is! Nem mindenkihez irgalmas, hanem rettenetes Isten Ő. Egyik Neve az, hogy Ő az, Aki nem hagyja a bűnöst büntetés nélkül. Ez az egyik Neve. Így mutatkozott be Mózesnek, ezen a néven (is). Isten pedig nem változik. (Ha a Biblia igaz). Mondom, ha irgalmas lenne, az emberiség egésze megmenekülne. De éppen nem ezt tanították Jézus és apostolai!
Én pedig sokadjára mondom, ember nehogymár különb legyen, mint Isten! Én irgalmas vagyok ahhoz, aki nem tudja, mit cselekszik. De irgalmas legyek a halálos vétkűhöz? Nem! Sok vétek van, de van nem halálos vétek is ezek közt. (Így áll a Bibliában.) A humanisták minden vétket megbocsáthatónak mondanak, de a Bibliában egész más áll. Ott bizony aki az igazság megismerése után szándékosan vétkezik, nem irgalom, nem kegyelem, hanem az ítélet, ami rá vár. Stb.
Sokat írhatnék, nagyon sokat (csakugyan nagy az összhang itt, végig az egész Biblián). De többet nem lesz időm ennyit írni. Kedves Rosta, már meg ne haragudj, de úgy vélem, te mindig csak egész kevés részét veszed figyelembe a Bibliának, azaz felbontod, kiragadod azt, és így jutsz Krisztussal ellenkező álláspontra, annyira ellenkezőre, hogy álláspontod alapján Jézust igen gonosz, kegyetlen, irgalmatlan embernek lehetne nevezni teljes joggal. Már sokszor írtam ezt neked, megkérlek rá, figyelj erre, mert ha te olyan szabályt, definíciót, vagy mit alkotsz, ami alapján Jézus gonosz, irgalamtlan, kegyetlen, netán vétkes, akkor vagy igazad van, és a Biblia hamis, vagy biztosan nincs igazad. Kérlek, vedd ezt figyelembe, gondold meg a Mester cselekedeteit! Melyeket azért tett, hogy hasonló helyzetbe mi is ezeket tegyük, ahogy tartozunk is az Ő életét, és nem a Nála különb életet élni.
Kedves Hán, ez az arány több mint jó. :-) Talán arra ad biztosítékot, hogyha máshol, másutt, ahol nem értünk egyet - ellenfelek és nem ellenségek leszünk.
Kedves rosta, amit én firtatok az az, hogy milyen hozzáállásra ad "felmentést", a nem felebaráttal szembeni megnyilvánulás. Hogy lehet-e tisztességtelen, irgalmatlan, bosszuálló, aki nem felebaráttal áll szemben? Ha nem, akkor miről is beszélünk?
Uhh. A topik sodrában-zajában lassan teljesen 'off' lesz, ha - a magam prózai, 'világi', vagy 'józan paraszti' módján - bármit is válaszolok.:) Mindegy, azért megpróbálom.:)
"Egyébként ez az elválasztottság dolog egy bizonyos fokig szerintem is létezik. Hiszen a hivő másként él, mint a hitetlen, a keresztény másként, mint egy buddhista, egy zsarnok másként, mint egy rabszolga."
Természetesen, létezik elválasztottság, merthogy nem vagyunk egyformák. Addig nincs is baj, amíg ezt a különbözőséget tudomásul vesszük, elfogadjuk, netán még szeretni is tudjuk... Számomra voltaképpen valahol itt kezdődne a felebarátság. Nem az irgalomnál. Az már egy következő lépés.
Amikor azonban a természetes különbözőség alapján megkülönböztetünk, különbséget teszünk, sőt különbnek tekintünk, akkor vetjük el minden összekülönbözés magját...
Tehát a gond - szerintem - nem az 'elválasztottság'-gal van, hanem azzal, hogy ezt tudatossá tesszük, kihangsúlyozzuk, voltaképpen erre és csakis erre tesszük a hangsúlyt, - ahelyett, hogy az egységet, az összetartó, összetartozó dolgokat erősítenénk. Testvérben és nemtestvérben, felebarátban és atyafiában, mindegy: embertársakban.
Van egy (és persze több:) érdekes jelenet, szintén Wass Albertnél, Az Antikrisztus és a pásztorok-ban. A zsidó boltos fia hazatér, hozza magával 'megszabadító' kommunizmust, és mivel ez a 'megváltás' a falu aprajának, nagyjának a pusztulásával jár, az apja, még a borzalmak kezdetén kitagadja. A boltot bezárja, majd közprédára odahagyja, hamut szór a fejére, ruháját megszaggatja és imádkozik. Gyászolja a fiát, aki a bajt hozta; az életét, ami értelmét vesztette; a falut, amelyik befogadta; a világot, ami olyan rettenetes módon elváltozott...
"Egy idő múlva az öreg pap jött át a piacon. Feketében volt, karján a palást és kezében a Biblia. Vele volt Pattanás, a sírásó. A pap benézett a boltba, megrázta a fejét, aztán hátrakerült a lakásajtó felé. Az első kopogásra nem jött felelet. A másodikra sem. A harmadikra megnyílt kissé az ajtó, és Sára asszony dagadtra sírt sápadt arca lesett ki a nyíláson.
- Tessék bejönni tiszteletes úr - mondta halkan, amikor megismerte a papot, és szélesre tárta az ajtót előtte.
Samu felnézett az imádságból, aztán lassan, görnyedten lábra emelkedett.
- Tessék leülni - mondta.
Temetni megyünk - mondta az öreg pap nagyon szopmorúan, és az arca nem volt piros, mint máskor, hanem szürke és vén. - Borzasztó eset, rettenetes. Az emberek félnek temetést rendezni. De valaki mégis kellene legyen ott, rajtunk kívül. Isten nem azt nézi, hogy ki milyen valláson van.
- Gyerünk - mondta Samu kurtán.
A hamut le sem verte magáról, úgy indult, ahogy volt, az ajtó felé. Csak éppen bíztatóan megveregette a felesége vállát.
- Jaj, jaj... - sóhajtott föl a megkínzott lelkű asszony, és két kezét összetette könyörögve. - Vigyázzon magára, jaj, vigyázzon magára."
Nos, szerintem az ilyen együgyű emberi közös-ségek föllelésében, s nem a nüanszok hangsúlyozásában van felebarát-ság. 'A' felebarát-ság.
"Jézus számtalan példájában nem az egyszerű bűnösöket hibáztatja, nem a vámszedőt, a kurtizánt, a férjét megcsaló asszonyt, mert ezekről feltételezi, hogy nem lelketlenek. Számos példában mutatja, hogy van lelkük. Például az imádkozó vámszedőnél. (ezek valószínüleg segítenének egy helyzetben a rászorulton) Ugyanakkor számos példában mutatja, hogy a farizeusoknak, megbotránkozóknak, közönyöseknek (akik valószínüleg nem segítenének a rászorulton) nincs lelkük. Ezekre viszont hatalmas indulattal tud támadni."
Lásd, én egy szót nem írtam, pláne mondatot, mi nem a Bibliban lenne (vagy belőle következne), ostának sem adok igazat, én a Bibliát sem magyarázom.
Lásd, itt éppen te mondod, neked ez jön át a Bibliából, meg az, és az nem jön át, amit én írok.
Igazságtalan!
Én nem hivatkozom semmi Atyától jövő kijelentésre, sem szellemtől jövő kijelentésre, csak a Bibliára.
Te várod el, hogy neked "átjöjjön" kijelentés (mert énszerintem és Csia alapján ez bizony kijelentés).
Lásd, te bontanád fel az Írást, meg Jézus és apostolai tanítását, mellőzöd, amire én jutottam. Lásd, azzal, amire te jutottál, el lehetne ítélni Jézust, mint fejtegettem is többször.
Lásd, te félretennéd az egyetlen egy parancsolatot is, hogy a tanítványok egymást szeressék, ne mindenkit, éppen ez a mindenki ismeri meg őket (a tanítványokat) arról, hogy egymást szeretik. Magyarul, te hozzátennél, vársz is hozzá (ezért vannak kérdéseid), el is veszed belőle azt, ami ellenkezik azzal, ami neked átjött.
Nagy különbség ez köztünk!
Ha én jutok olyan átjövésre (kijelentésre), ami ellenkezik Krisztussal, tanításával, apostolai tanításával, akkor én becsületbeli dolognak tartom, hoghy magamnak, átjövésemnek, kijelentésemnek sem hiszek, hanem ragaszkodom a tisztához. Ajhándékul viszont bennem él Ő, és egyebek.
De azt ne mondd, hogy én másból érvelek, mint a Biblia, mert akkor nem mondasz igazat!
Azt se mondd, hogy te kevesebbet kívánsz, mert messze többet kívánsz, mint én! Ugyanis amit már kijelentett Isten apostolainak, ami már meg lett jelentve prófétáinak (apostolai némelyike is az volt, a Biblia írói mind), azt igazságtalan dolog várni, hogy mindenki személyesen megkapja kijelentésben. Mégis, valahogy erre vezeti Övéit a Szellem. De erre jutni elsősorban a hűséggel, (hűség=hit) lehet. Amihez tartozik, nem emeli fel az ember a szemeit magasra, nem vár olyat, mi nem jár, stb., stb.
No ilyen gondolataim támadtak, és szóltam, mert szvsz te vagy a szellemet elváró, kijelentésekre, szellemi látásokra váró, misztikus, egy kicsit Istent zsaroló ember, aki addig tagadja az egyszerűt, amíg ő valami csudálatosat nem kap.
És nem én vagyok, aki az Atyától vett csudakijelentésekkel,meg egyebekkel jön, én jövök az egyszerű, lehetőleg szószerinti és magyarázat nélküli Bibliával, semmi többel. Ami éppen neked nem elég.
Lukács evangéiumában kikhez szólt? Tanítványaihoz, akiket üldözni fognak az Ő nevéért) a testvérekhez), lásd: Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
Stb.
Vagy Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
Ezek mind a Lukács evangéliumában vannak. De így áll a Máté evangéliumban is:
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Értsd, Krisztus azoknak beszélt, akiknek Atyja a mennyei Atya. És azokról beszélt, akik nekik atyjafiaik, és felebrátaik. Idegenekről (más nemzetbeliről) nem beszélt semmit, hozzájuk apostolait sem engedte, csak jóval később Pált, de Pál is egyértelműen Krisztust hirdette, és jól megátkozta azokat, akik Krisztust nem szeretik, és saját népét (a zsidókat) is kárhozatra adta, ha nem fogaták be beszéde nyomán Krisztust (lerázta lábairól ellenük a port). Értsd, Pál szeretethimnusza is csak testvérnek, meg felebarátnak szól, de Pál ugyanitt (a szeretethimnusz írásakor) átkozta meg azokat, akik Krisztust nem szeretik. Dehogy kell nekem szeretni, akik Krisztust nem szeretik, meg akik Krisztustól (Izraeltől) idegenek! (Krisztus Jézus Izrael Istene.)
Mondom, nálam, vagyis abban, amit én mondok, rendkívül nagy összhang van, amit ti mondtok, még Krisztus is vétkezett volna, ami lehetetlen (ha a Biblia igaz).
Erre építve igazolása annak, hogy ellenségem is, engem gyűlölő is, akit szeretnem kell csak felebarát: ha nem így lenne, Jézus elmarasztalható lenne, mert sem Pilátust, sem Heródest nem szerette, sőt, általában nem mindenkinek engedelmeskedett, nem is mindenkihez beszélt, nem is mindenkvel törődött, csak Izrael házával (családjával), és csak azokkal, kik másik akolhoz tartoznak (a Benne hívő nem izraelitákkal). Noha tanította, engedni, sőt, kétannyira elmenni, stb., és szeretni kell. Értsd, sem Pilátus, sem Heródes, sem más nemzetbeli (a túlnyomó többsége az embereknek) nem volt Krisztus felebarátja.
Még egyszer mondom, Ő mester, akit Ő szeretett, az a felebarát, akit nem szeretett, nem az. Tanítvány nem lehet különb a mesternél.
Istentől idegen ember nem felebarátom, sem testvérem.
Aki felebarát, pláne aki testvér, ha nem hitből (Ábahám hitéből, Ábrahám ígérete alapján), az a saját hite által az. Sőt, aki Ábrahám ígérete ellenére nem szereti Krisztust, az is legyen átkozott (Pálátkozta meg), azaz még az izraeliták is kivágatnak, ha nem hisznek.
Kedves Rosta, ez áthatja az egész Újszövetséget, ez így van a Bibliában, ami ennek ellentmond, az más út, más, mint a krisztusi-apostoli tanítás.
A humanisták is mást mondanak, jobbak akarnak lenni, mint a Mester, kiterjesztenék a szeretetet, engedelmességet, stb. mindenkire, ami Krisztustól idegen, Ő egyáltalán nem így viselkedett, és mondom, Ő a Mester.
Nem szándékoztam ellentéziseket vagy reszelősen fogalmazni.
Elnézést.
Kb. 85 %-ban egyetértünk.(nagyon jó arány ) De az is lehet hogy 95%.
"Többször leírtam, hogy szerintem nincs tisztán felebarát, hanem van felebaráti megnyilvánulás, amit úgy vélem szinte mindenki gyakorolt már életében."
Így vizsgálva igazad , igazam:-) van mivel én is _valós, mindig egyszeri_szituációs közegben gondolkodom.
Sajnálom ha nem jött át az előzőkön ez az infórmáció.
A felebarat dilemma kapcsan eszembe jutott az a kerdes, hogy kiert halt meg Jezus? Van, aki azt mondja, hogy minden emberert, van aki pedig azt mondja, hogy nem mindenkiert, hanem (pl.) csak a valasztottakert. Valami hasonlo dilemma lehet a _ki_nem_ a felebarat kerdese.
Azonban tevednek azok, akik szukiteni akarjak a felebarat halmazt (mint az irastudo). Mert nem igaz az, hogy csak az lehet a felebaratom, aki a hittestverem. A samaritanusnak pl. tavolrol sem ugyanaz volt a hite, mint a zsidoknak. De nem ugyanaz volt a hite annak a romai katonanak sem, akivel ketannyira el kellett menni. Ezek alapjan azt kell megallapitanunk, hogy a felebarat kategorianak nem kriteriuma az illeto hite. A Hegyi beszed - hamar szoba kerult - pedig az erkolcsi normakat foglalja ossze azok szamara, akik Jezust akarjak kovetni.
Egyet ertek azzal, hogy nekunk nem azt kell merlegelni, hogy ki az irgalmas veled, ki cselekszik jot veled, stb. Jezus semmifele ilyen mericskelest nem tanitott, hanem egyetlen dolog szamit itt: te kivel cselekszel irgalmassagot, te kit mentesz meg, te kivel cselekszel jot, te kinek leszel/vagy a felebaratja(va)? Lehet itt emberek egy halmazat kizarni ebbol a korbol? Szerintem nem. Ha meg az ellenseget is szeretni kell, ha meg a vadidegen romai katonaval is el kell menni a 2. merfoldre (ami pedig mar nem is volt kotelezo), akkor nem lehet senkit sem kizarni a felebarat halmazbol. Jezus azt kerdezi, hogy mennyivel vagy te kulonb, mint azok, akik csak a sajat fajtajukat v. onmagukat szeretik. Azt nem vitatom, hogy az onmagam, felebarat, hittestver iranti szeretet merteke mas es mas lehet.
Gondoljatok meg azt is, hogy a IX. parancsolat szerint nem szabad a felebarat ellen hamis tanubizonysagot tenni. Mas szavakkal ne hazudj neki. Megint mas szavakkal ne hazudj ellene (pl.) a birosagon. Akik csak egyetlen embert is a felebarat halmazan kivulre zarnak, azok - gondolatmenetuket folytatva - annak az egynek mar hazudhatnak. Hiszen azt nem tiltja a torveny. Ez azonban elfogadhatatlan. Ez is a felebarat fogalmanak korlatozasa ellen szol.
Persze, nem viselkedik mindenki irgalmasan, szeretettel embertarsai irant. Hallottunk olyan velemenyt is, hogy XY a felebaratom lehet akkor, ha velem nem is - de esetleg massal - cselekszi az irgalmassagot. Csak eppen az a bokkeno, hogy ezt praktikusan keptelenseg ellenorizni.
Az erthetosegrol. Kicsit furcsa az a hozzaallas, hogy mondok valamit, amit 'majd ugyis megert, aki valoban keresztyen'. Jezus pl. az oveinek mindig megmagyarazta pl. a peldazatokat. A kivulalloknak nem, de az oveinek igen. Csak van egy apro bokkeno: Jezus ismeri az oveit, mas ember pedig (ugy) nem. Mert ha nem hajlando valaki kifejteni mondandojat - ha kerdezik - akkor egyaltalan minek szol? Akkor mire jo egyaltalan a misszio? Ott vannak kerdesek, bizonyara dogivel.
Biztos ismeritek azt a éneket: Egyetlen barátja van lelkünknek... elhagyta-e igaz Jézus hivő gyerekét, elökte - e ki kérte segélyét...
De Péter, szeretsz te engemet... óh ja ja ja... ténleg, óh ja ja ja.. mégegyszer szemem bensődet mélyen által járja...szeretel-e engemet? hhmmmm... te tudod? te tudod! akkor etessed a kis báránkáimat, ami szerintem veszélyesebb ma, mint valaha? hol vagyunk, az irgalmas szamárhajcsártól?
Biztos hogy szerettek engemet, most hogyan viszel életet, annak aki fogytán van, s eltudsz- e jutni hozzá, életed árán is? mármit a burádról, lenne szó!ja meg a saját véreinkről?
CSerfa, én nem vonok semmit kétségbe. Én választ keresek a kérdéseimre és ebben nem ismerek tabu témákat. Rostához hasonlóan sajnos nekem sincs olyan személyes kontaktusom az Atyával, hogy sokmindenre választ kapjak. Ezt a "sajnos"-t valóban sajnosan értem! De én is úgy vélem nem hazudhatok többet annál, amim van (és ezzel nem vitatom egy percig sem, hogy más, pl. te igazat írsz!!!) tehát nem engedhetek abban, amit nem tudok elfogadni még látszatra sem, még a békesség kedvéért sem. De hiszek, remélek, kérdezek és amíg az Ur engedi, jelen vagyok.
Kedves Hán, igen tüskéssé válhattál, ha mindenfelől ellenségeskedést szimatolsz - bár igaz, ez a fórum nem épppen babazsúr. :-) Hogy a hittestvér és mindenki más között van különbség, ezt sosem vitattam. Sőt, azt sem gondolom, hogy valaki mindig mindenhol mindenkivel tud felebarátként megnyilvánulni. Többször leírtam, hogy szerintem nincs tisztán felebarát, hanem van felebaráti megnyilvánulás, amit úgy vélem szinte mindenki gyakorolt már életében. A kérdés csak az, hogy erre mennyire törekszik az ember és kik felé.
Kedves rosta, nem tudom, olvastad-e a topic elejét, vagy csak a "második felvonást"? Ugy vélem, inkább onnan kellene folytatni, hogy ki mit is ért felebaráti megnyilvánuláson. Mert én sem azt a mindenkire kiáradó mézes szirupot - amit itt szinte mindenki feltétlez rólam. Ugyanis a szeretetnek és ezzel együtt a felebaráti cselekedetnek nemcsak ilyen megnyilvánulása van. Mint ahogy a szülő sem csakis egyedül úgy fejezi ki szeretét, hogy mindennel elárasztja a gyerekét ha kell ha nem. Olyan, mint a szeretet, ha kell büntet, ha kell hajthatatlan, de ha kell megértő. Én azt vitatom, hogy egyes egyedül az irgalmasságra korlátozódna. Hiszen a példában említett szamaritánus is jóval többet tett, minthogy pusztán az életét mentette meg a rászorultnak. Ellátta körülményeihez képest a legmaximálisabban. És ez a magatartás úgy vélem nemcsak a fizikai segítséget jelenti, hanem kiterjed minden olyan rászorultságra, ami ismert a másik ember előtt. A szeretet meg azért fontos ebben, mert enélkül a képesség nélkül sem meglátni nem lehet a bajt mindig, sem "kitalálni" a segítés módját. De hogy erre mindannyiunknak szüksége van, az meggyőződésem és hogy mindannyiunknak eszerint kellene élni mások felé az pedig hitem.
Te eléggé félreértesz engem, úgy vélem, fejlesztettél magadnak egy CSerfa nevű akármit, és mikor rápillantasz szólásomra, pár foszlányt megértesz abból, majd a továbbiakban ezzel a CSerfa nevű képződményre gonolsz, stb. Aki nem én vagyok.
Egy példával mutatnám meg mire gondolok (de egész hozzám-állásodat áthatja):
Nekem tulajdonítod: "ja kérem a Biblia nem hazudhat". Életemben ilyet nem mondtam, sőt, azt mondtam, sem hitem nem a Bibliára épült, sem Istent nem a Bibliából kéne (lehet) megismerni, stb.
Hanem én itt úgy írok, abból indulok ki, mire jutunk, ha a Biblia igaz. Azaz én úgy nem vitázom (hitbeli dolgokban), ha valaki nem fogadja el axiomarendszernek.
De egyáltalán nem állítottam, hogy a Biblia nem hazudhat, stb. Szinte egész életemet úgy élem, nem hívő emberek között élek, és semmit nem kárhoztatom, nem vitázom velük arról, el kéne fogadniuk a Bibliát, nem hazudik, stb.
De nem is tartom krisztusinak (kereszténynek), aki kétségbevonja a krisztusi-apostoli tanításokat, akárcsak egy lényeges elemüket.
Írod, ha oncogito elővenné a Hegyibeszédet, cáfolna engem. Nem! Magát és titeket cáfolna. A Hegyibeszéd olyan embereknek íródott, akiknek Jézus Atyja az Atyjuk. Bizony! Azaz a tanítványoknak és felebarátaiknak, testvéreikről és felebarátaikról. Nézd csak meg! Korántsem vonatkozik minden emberre, mondom, te (már meg ne haragudj), de az alanyt sem fogod fel! Bizony állítom, a Hegyibeszéd engem igazol! Minden, amit csak írtam, megáll a Hegyibeszéd alapján, nem csak e topicban, de bárhol (hitbeli dolgokban). Ezért is írtam többször oncogitonak, amit én találtam, abban igen nagy összhang van (nem is emberinek tartom), ahogy a Bibliát sem, ahogy az apostolok is Istentől valónak tudták és vallották.
Ha oncogito engem cáfolni tudna, elítélhetné Jézust kegyetlensége, személyválogatása, hamis tanítása (mert akkor tanításának maga sem felelt meg) miatt (említettem példákat).
De inkább oncogitonak nem lenne igaza, és akár az összes embernek, aki úgy értelmezné a Hegyibeszédet, ahogy ti, de Jézus akkor is igaz (ez a Biblia állítása, nem az enyém, és tudod, én a Biblia igazságából inbdulok ki e fórumon).
Először is tiztázzuk: a felebarát az nem (csak?)testvér tehát a testvér kategóriát is jó volna rendbetenni.
A klasszikus látás az az, hogy a tesó az elvtárs.:-) a felebarát meg világi.
Én ezzel a látással nem teljesen tudok egyet érteni, mert nem viszgáltam teljes pontossággal a kérdést és így most csak lebegtetem, ha meggyőződésre jutok akkor mleírom.
De térjünk vissza a kérdésedre , a bizalom az amit elveszthet, illetve az Isten(Jézus) álltal (adott) említett kategóriát.Talán nem véletlenül írja a binlia és talán nem mindegy, hogy Isten milyen kategóriába sorolja az embereket.
Ne felejtsd el a rangsoroknak nem csak a hit (cselekedet) a mércéje hanem az irgalmasság és a motívumokat is mérlegeli az Úr.
Fontos hogy mi magunk is úgy viselkedjünk mint testvé a testvérek felé és mint felebarát a világ felé, bár erre az utóbbira nem találtam utalást így hát inkább jelképesen értem.
Persze a keresztény magaviselet talán szigorúbb mint a felebaráti.( a felebaráti együttérző, irgalmas,...még kutakodom)
Ne vedd egyből istentelennek amit írtam inkább szólj hozzá ha valami értelmes gondolatod támad.
Röviden ennyi.
Behalt a windózom:-( nem enged be, csak mint vendéget és így nem tudom működtetni az egészet. Persze mondanom se kell nem is volt beállítva a vendég státusz.,,?? és a rendszergazda jelszavát sem eszi....????)
Vírus???
Képzeljük el, Jézusunk hogyan beszélne velünk, na most az én azonnali reagállásom is, én nem vagyok Jézus, jó kifogás mi? Van valami tigris meg bárán eggüt legelészik, csak nem ebbe a wilágba, az biztos, mert tigrisnek a másik fótos a fele barátja, báránnak meg csak bárán, amit hiába akarok tagadni, hogy vadoroszlán vagyok, de az, aki együtt képes legelni a báránnokkal, persze ez az oroszlán szereti sóska mártással, a bárán megeszi a füvet, én meg sóskamártásba a báránt, na, kell-e még, ennél nagyobb felbaráti szeretet, egyem meg a sziveteket?
Csak itt akarok lenni, a barikádon? Jézusommal szeretlek, benneteket!!!
Hogy is van, ha Jézus a főpásztor, báránok vagyunk, ha nem, vadoroszlánok?
Te egyáltalán milyen magamutogatásról írsz? Szerintem egy rakás dologban nem is értesz, nem is olvatsál el engem, odáig sem jutottál el, hogy ki az alany, mi az állítmány, stb. Nem magamat magasztalatam, a hívők ígéreteiről írtam, nem magamról. Nem vetted észre? Nem vetted észre, hogy te krisztusi-apostoli ígéreteket és tanításokat tagadsz? Mondom, az ő dolgaikról írtam (melyet minden hívőnek ígértek), és nem a magaméról.
Hogy pedig én hogy viszonyulok a református (kálvinista) egyház tanításához, hitgyakorlatához, arról érdemes megnézned a református topicot.
Csodálom, hogy engem valamiféle református prédikátorhoz hasonlítottál, tőlük állok szinte a lehető legtávolabb. Én kerülöm (hitben, megegyezésben) akik a kegyesség erejét tagadják, ha Isten természetfeletti, illi,, hogy övéinek természetfelettit adjon.
Akinek Isten csak emberi gondolatok, meg tanítások, meg ábrándok, nos, nem vagyok vele egy hiten (most lásd, magamról írtam). Mert egész mást tanítottak Jézus és apostolai.
Bennem meg semmilyen versenyszellem nincs, én Istent szeretem, Jézust szeretem, és olykor írok arról, milyen alapon kételkednek, miközben mondják, Uram, Uram. Furcsának tartom ezt a kettősséget, igen Uram, hazudtál, mert egyáltalán nem igaz, hogy Isten cselekszik, Szellemet ad, hogy Atyánk lenne, csak egyesek dumálják, de csak versengésből (mi meg jól nem hiszünk nekik). De egyébként szeretünk Téged, csak éppen aki Rólad, mint élő Istenről beszél, azt mi is jól kibeszéljük, mit képzel az magáról, kinek hiszi magát, ..., ... (iszonyú dolgokat műveltek a kálvinisták a hívőkkel, és a Bibliát is igencsak hamisítják, kivennének belőle minden szellemit, szellemet, nem is titkolják).
No, nem akarom megismételni a református topicban írt szólásaimat...
Hogy bennem semmiféle versenyszellem hitbeli dolgokban, azt hiszem, hét éves fórumkodásom alatt is megfigyelhető, senki élére nem állok, nem vezetek, nem tanítok, nem mondogatom, mi a jó és a rossz, mit kéne tenni, és mit nem. Maradtam egyszerű mérnökember, aki néha írogatja vélekedéseit. Nem kell tőlem semmit elfogadni, de, hogy súlyos bűnnel (versengéssel) gyanúsítasz, milyen alapon? Hogy valaki elemi hitbeli dolgokban kételkedjen, nem adok igazat neki, és ha ezért engem gyanúsít, mert ezekről, mint a hívők ígéreteiről beszélek, ez kicsit sok, ez igazságtalan.
De csakugyan, mindig is utálták, sőt, üldözték a hívőket, éspedig mostanára a protestánsok a leginkább (a múlt században legalábbis ők üldözték a legtöbbet). Én egyre közelebb érzem azt az isőt, mikor majs istentisztelenek fogják tartani, ha a szenteket üldözik, sőt, törvényre adják, sőt, megölik.
Kedves Rosta, azt hiszem, erről többet nem érdemes beszélnünk, legalábbis e topicban nem. Én nem is teszem, ha választ adsz, a topicomba tedd!
Megkérdezhetem, mit jelent a te értelmezetedben, ha elveszti valaki az alanyi jogon járó "felebarát" kategoriát? Azzal szemben minden megengedhető, vagy csak a teljes közöny, elfordulás?
Nem magamról, hanem Krisztuséiról írtam, amiket írtam.
Te meg mondhatod, kétségbevonod.
De akkor Jézus Krisztust is kétségbevonod. Mert mindent, amit írtam ígéreteiből, és apostolai tanításából írtam.
Egy példát mutatok: [Jn. 14.23-] Jézus ezt felelte neki: "Ha valaki szeret engem, és igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá, és lakást készítünk nála. Aki engem nem szeret, igéimet sem őrzi meg.
Nos, kedves Rosta, mi olyan ígéreteket kaptunk, hogy csuda! És nem hiszek neked, inkább Jézusnak, már meg ne haragudj! Vagy inkább sajnálatosnak tartom, hogy te nem hiszel. Vagy úgy hiszel, ahogy azok hisznek, akik nem hisznek.
Természetesen igyekszem legjobb tudásom szerint nem csavargatni , mivel a csűr-csavar kategóriát erősen szubjektív és a fokozatain keresztül, legvégső stádiumában eretnekségnek gondolom.
Pál ír olyanokról akiknek viszket a füle, mert olyan teológiát akarnak hallani, ami nekik tetszik ,még akkor is ha az legalább 50%-ig összeegyeztethetetlen az írott igével , Isten szellemével vagy Isten jellemével. (Ez utóbbit kb. 2-éve hallottam 1 pásztortól, akivel - és családjával- együtt nyaraltam.)
De én nem a hallgatókra, hanem a tanítókra céloznék a csűr - csavar kifelyezéssel.
Tükör témában arra gondoltam hogy: ameddig mindketten nagyjából kultúráltan kommunikálunk addig mindent meg lehet beszélni anélkül hogy "elrohadjon" ez a topic is. Ameddig velem tisztességes bárki addig én is kötelezőnek érzem magamra nézve a hasonló hangvételt. Ha pedig alpári akkor bizonyos késleltetéssel- hátha én értettem félre vagy mggondolja magát és visszajön a civilizációba - ő is megkaphatja ugyan ezt.
Persze nálam belefér egy kis humor is és igyekszem nem túl érzékeny lenni.
Én úgy gondolom, hogy a felebarát kategória vélelmezése megillet mindenkit alanyi jogon , de ennek elvesztésére is van lehetőség. Azt is leítam hogy pld. a pap is lehetett volna felebarátja a jerikói szerencsétlennek , hisz azt hogy mi van a szivében az csak a cselekedetekből derül ki. Látatlanban nem lehet valakiről megmondani hogy mit fog tenni vagy hogy milyen a hozzáállása dolgokhoz. Csakhogy ő elvesztette.
Ami a lelki szükséget illeti van benne valami.:-)
Ami meg engem illet senkit nem szeretek megbántani és ha módomban áll segítek a rászorulón. ( ha a storym itt közölt részét olvastad akkor ez nem lehet kérdés.)
Nekem alapból mindenkihez pozitív , reményteljes és nem kirekesztő a hozzáállásom ameddig be nem bizonyítja az ellemkerőjét mint pld.....
nem adok igazat neked abban, hogy nem valószínű, hogy bárki Krisztus szintű tudást adna át.
Nem adok igazat neked az árnyalatokban sem. Két lehetőség van, valami vagy igaz, vagy hamis. Ha igaz, Krisztus szintű, ha nem az, hamis. Ami nem Istentől, az sehonnan mástól, mint az ördögtől. Az ember nem független, vagy egyiké, vagy másiké (default módon az ördögé, gonosz, elveszett). Külön melő, életmód, naponkénti tennivaló ettől szabadulni, az ó embert megfeszíteni, venni naponként a keresztet, stb. Aki lankad, aki ernyed, az ördögé, ahogy a könnyed, felületes emberek is, ha van is tiszta (hívő) állapotuk. (Magamról is írok, én sem vagyok ez alól kivétel, félre ne értsen valaki, én is lelkem szerint gonosz vagyok, mint Jézuson kívül minden ember, így írja a Biblia.)
Indoklás, miért lehet Istentől a beszéd, Jézus szintű:
1.) Pál is így írt, Péter is így írt, azaz apostolai így írtak Szentírás is lett belőle, és Péter írta, velük egyenlő, drága hitet kaptunk. Pál írta, legyünk az ő követői, és nem zárt el senkit ettől.
2.) Akit Isten vezet, Istentől kap. Sehogy nem értem, hogy lehet, hogy egyik ember Istentől, szentírás lesz a szava, a másik meg már bizonytalan, stb. Ez bizony bibliaellenes (a Biblia nem is tud olyasmit, hogy Biblia, Isten emberei Isten beszédeit szólják, ha igazságot szólnak, ha kisdedek, akkor is).
3.) Az isteni tudás bizony minden istenes embernél, erről egy rakás tanítása van Jézusnak és apostolainak.
Amit te keversz valószínűleg:
– Igaz, hogy bennünk emberekben a tiszta, isteni tudás csak rész szerint van. De ami van, az bizony Jézus szintű, tökéletes.
– E fórumon nem Isten beszédeit szóljuk, itt emberi, beszédnek van a helye. Ha itt valaki isteni, Jézus szintű szólást is szól, nincs joga ezt annak tartatni, ahogy általában sincs joga, hacsak Isten erre nem küldte (az ilyet megölik, mindig is megölték, meg is akarják ölni, mert az emberek default módon az ördögé, Sátán az istenük).
De e fórumon is taláni Istentől levő Jézus szintű, tökéletes gondolatot, beszédet (persze csak rész szerint, töredéket). Ilyen beszéd mellett tesz bizonyságot Isten Szelleme. Ez a beszéd Ige, hat, szól, újjászül-átformál, életet ad, elválasztja a szellemet, a lelket és a testet (húst), megítéli a szív gondolatait, de csak annak, akinek van füle a hallásra. Mert ez nem fizikai hang, ez szellemünkben ébred (mikor szellemünk hallja, olvassa velünk, azaz lelkünkkel). Ilyen beszéd nem csak e fórumon van, de a TV-ben, rádióban, utcán, buszon, gyermekek szájában, lelkiismeretes, de akár csak egy időre őszinte (pl. megtört) emberek szájában, stb.
Nem értek veled egyet, hogy Jézus szintű beszéde nincs az embernek, nagyon is, hogy van. Avagy nem tudtad, emberekre (az egyházra) van bízva, hogy Isten titkeit az angyalokkal közölje?
Nem tudtad, hogy csak kevéssel kisebbre teemtette Isten az embert, mint Isten?
Nem tustad, hogy a megváltottakat Jézussal együtt feltámasztotta, és Vele együtt ültette Isten trónjára? Nem fogja, hanem közel 2000 éve megtette! Nem tudtad, hogy angyalokat fognak Isten emberi ítélni?
Pedig ilyenek vannak a Bibliában. Mondd, átélted te, hogy eljött hozzád Jézus és az Atya, és nálad maradnak? Átélted, hogy Isten fia, aki Jézusban hisz? Átélted, mi az Isten fiának lenni? Átélted, hogy Isten Abbának, Atyácskának szólhatod, és Ő veled van, és bizonyságot tesz, és közösségben vagy vele? Átélted, hogy Isten ad szólnivalót neked? Hogy nem a te beszéded, nem is tudsz róla, sosem hallottál-olvastál róla, és szólod? Pedig apostol kívánt ilyet mindenkinek!
Kedves Rosta, igen szomorú, beletörődött emberként írtad rettenetes írásodat!
