Ja én is az első 10 évemet Szolnok megyében éltem.
Pl. a "megvezet", -->hamis információkkal lát el.
A kukoricatároló hely-->"góré" (nem igazgató -:))
A "görcs" szót, mi a cipőfűzőn keletkező csomóra használtuk.
"Vajling" nagy edény.
Ki az aki ismeri azt a szót, hogy "górni" (ige). Szolnok megyében élő nagynéném rendszeresen használja, amikor telefonál. Ennek még nemjöttem rá a jelentésére.
Visszaolvastam, (máramit) a sikárkó kilőve. A búbra: vigyázz, me' megbubollak-vigyázz, mer' kapsz egy kokit-barackot a fejedre; meg a kokas megbubolja a tyukot.
Szavakról igen, de nem nevekről: Korbuly Péterrel pl. generációknak volt (van) napi kapcsolata.
> És mivel a helyesírás lenne az egyetlen megtartó erő, ha az adott szó nem szerepel a helyesírási kódexekben, vélhetőleg könnyebben változik a kiejtés irányában
Én nem így vélem: a l ~ ly disztrubúciója ("grafotaxisa") önálló entitás a helyesírási rendszeren belül. Az új elemeknek első leírásuk előtt ennek szűrőjén kell keresztül menniük (ha etimológiailag nem eleve eldöntött a kérdés), és kevésbé az aktuális kiejtésen.
Az ÉrtSz csak három nem indulatszó jellegű /uj/ végű szót ismer (burzsuj, lebuj, paszuly), így ezt önmagában nem vizsgálhatjuk, de pl. a 60 -oly végű szó mellett egy -oj sincs taksálva (az u-nak meg leginkább az o felé van átjárása).
Tehát szerintem az helyesírásunk analógiás hatásából eredendően egy rövid közép-zárt magánhangzóra következő /j/-s szóvég inkább a ly-vel írva fog realizálódni , míg egy nyílt után -j-vel.
Emlékeztetnélek arra, hogy éppen ez utóbbi maga után vonta csevej írásmódott kellett az etimológiai elv érvényesülése folytán csevely-re módosítani. Ez ugyan a jeélezted irányba ható tendencia, de jelez két dolgot:
- van grafotaxis;
- szempont az aktuális grafotaxissal szemben a már nem nyilvánvaló etimologikus írásmód további érvényesítése: olyan szempontoké, amelynek (több) száz évvel ezelőtt volt fonetikai relevanciájuk.
Ellenkező példának itt van pl. Vészi Endre, aki a Varrógép a holdfényben c. művében egy Krivoly elvtárst szerepeltet, az orosz Kirvoj 'görbe, félszemű' mutációjaként. Ez esetben a név a /j/-s ejtése ellenére úgy hat természetesebben, ha ly-vel írjuk.
> Ezt megerősítik a dzsumbuly típusú példák, hiszen éppen a nyelvérzék elbizonytalanodását mutatják: a hiperkorrekció mindig valamilyen erős tendenciával szemben alakul ki, és másodlagossága okán kisebb is a hatása.
A dzsumbuj, a burzsuj esetén (igen fiatal és argotikus eredetük miatt) nemigen beszélhetünk nyelvérzékről.
A hiperkorrekció megléte a burzsuly esetében és hiánya a lyugó esetén jelzi, hogy az szóvégi -uj tipikussága a helyesírési érzék számára még fiatal, nem román -ul-ból eredő szavak esetén sem egyértelmű.
Így a magam részéről nem látom alátámaszthatónak a 218-asban tett kijelentésedet, miszerint "[a] román eredetű ul > uly >uj végű szavaknál az az érzésem, hogy általában is tipikusabb a j-s írásmód, mint az ly-es.". Annál is inkább, mert az ilyen román eredetű szavak többségét én soroltam elő, és ha ellenőrzöd őket a mai telefonkönyvben, akkor a helyzet ma talán még -ly-pártibb: a listán 2-2 /raduj/ állt szemben egymással, miközben a 4 mai Radujra 39 Raduly jut.
Csakhogy ritka szavakról, nevekról van szó. És mivel a helyesírás lenne az egyetlen megtartó erő, ha az adott szó nem szerepel a helyesírási kódexekben, vélhetőleg könnyebben változik a kiejtés irányában. Ezt megerősítik a dzsumbuly típusú példák, hiszen éppen a nyelvérzék elbizonytalanodását mutatják: a hiperkorrekció mindig valamilyen erős tendenciával szemben alakul ki, és másodlagossága okán kisebb is a hatása.
Minthogy abszolút helyesírási kérdésről beszélünk, és nem kiejtési problémáról, így nem érzem relevánsnak az eltelt 100 évet, minthogy a ly esetén mindenképpen historizálásról van szó. A Korbulyok stb. azóta sem változtatták meg a nevük írását.
Sőt az -uly írásmód még mindig él annyira, hogy hiperkorrekt dzsumbuly (6:240) , burzsuly (22:232) írásmódokat alakítson ki (a számok a Google-lal feltalált helytelen:helyes írásmódot használó _oldalak_ arányát jelzik).
Tehát olyan időből, amikor még sokkal inkább megvolt a j-ly oppozíció maradványa. Ha akkor pariban voltak, a 20. század közepére már muszáj volt elbillennük a j irányában.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy pariban vannak. Vonatkozó közszavakat nem találtam (a széleky-magyar szójegyzékben A-D között nem volt egy sem, így a többit nem vizsgáltam, mert csak elvétve lehet benne), de végigbogarásztam a Radix 1981. évi iparosjegyzékének vezetékneveit, az -uly, ill. -uj végűek az alábbiak (egydül a magyar Új szór tartalmazó neveket hagytam ki, a többit nem vizsgáltam, így fals pozitív esetek lehetnek a listában):
> viszont megint érdekes, hogy az a néhány ember, akinek ismerős volt a szó, nyírségi tirpák volt és kaszTrolynak tudta inkább.
Ezért említettem meg a szlovákot, mint lehetséges forrást.
> Szóval mire a betelepített szlávoktól leért a Nagykunságra, kiesett belőle a t betű.
Ha megfigyeled, a t (miként más zárhang is) a magyarban normál beszédben nemigen ejtődik (ill. ritkább eset, ha megmarad), ezért van rendszerint pl. kaszni a kasztni helyett/mellett (bajor-osztrák kastni ~ német Kasten 'láda, doboz').
Abban az esetben ha az átvétel hallás útján természetes módon történik, akkor azoknál a szavaknál, melyeknek "nincs múltjuk", az átvevő "nem tudja" eldönteni, hogy kell-e ott t-t írni, avagy sem. A bizonytalanságot az jelzi a legjobban, hogy néha oda is beszúródik a t, ahol eredetileg nem volt, pl. stráf 'csík' < német Schraff.
Visszatérve a vankujra: elfelejtettem említeni, hogy etimológiai alapon ezt is ly-vel kellene írni, mivel a román Vancu (< Ivan csonkított-kicsinyített formája) személynév -l határozott névelős Vancul formájából ered. Volt régen Vankuly családnév, ill. Szlovákiában ma is van Vankulič. Ugyanilyen alakulatok m. Korbuly családnév <: rom. Corbu személynév (jelentése 'holló'), Raduly <: Radu személynév (szlávból, jelentése: 'öröm') stb.
De mivel a kifejezés etimológiája kiveszett a nyelvből, ill. az írott forrásokban (így Tersánszkynál is) a köznyelvi kiejtés szerinti -j-s írásmód rögzült, megmaradhatunk a vankuj lejegyzésnél (persze a vankuly megengedésével).
vankuj: a kun eredetet cask tippeltem, ezek szerint rosszul. Érdekes, hogy nagyanyám, bár nem tudta a szó jelentését, mégis jól használta, mert az egyik ujjamra mondta ezt a szót, ami görbe, tehát "neveletlen", "faragatlan" :)
kaszroj: akkor ez is csak félig sváb :) viszont megint érdekes, hogy az a néhány ember, akinek ismerős volt a szó, nyírségi tirpák volt és kaszTrolynak tudta inkább. Szóval mire a betelepített szlávoktól leért a Nagykunságra, kiesett belőle a t betű. Hát mindig tanul valamit az ember :)
> kaszroj: az origón valaki kaszrolynak írta, szerintem j, de őszintén szólva még nem láttam leírva.
Ez francia eredetű vándorszó: fr. casserole '(nyeles) serpenyő, tűzálló tál, lábos' < fr. casse 'u.a.' kicsinyített formája. A németben az eredeti Kasserolle és szlávoktól kölcsönzött Kastrol is ismert. A magyar ez utóbbiból jön a mássalhangzó-torlódás egyszerűsítésével; bár lehet, hogy közvetlenül a szlávoktól vettük át, vö. szlovák kastról.
Mivel az eredeti alakban a szóvégen l hang található, abszoltút jogos a ly-vel való írás.
> vankuj [...] kun [eredetű]
Ez egy nyugatra terjedt erdélyi tájszó 'neveletlen, faragatlan' jelentésben, vö. itt. Eredetét tekintve egy román személynév (Vancu) gúnynévként való átértelmezése. Személynévként szerepel Tersánszky "Igaz regény"-jében.
A képességeimhez mérten igen. Azaz 16 évi szabolcsi kisvárosi élet még nem jelenti, hogy minden szabolcsi kifejezéssel találkozatam. De majd leírogatom, ami itt újdonság volt számomra. Az már nehezebb, hogy mi hiányzik, mi az , amit itt nem tapasztaloka pestihez képest.
Örülök,hogy összefutottunk,így legalább tudsz segíteni olyan kifejezések gyűjtésében,amelyek a pestiek számára ismeretlenek és a szabolcsiak használják,vagy fordítva.Van kedved?
Lehet,hogy nem tájjellegű a görcs,de a pestiek még sem ismerik.Egyébként te is Szabolcsi vagy?Mi állítólag nagyon sok olyan kifejezést használunk ami a pestiek számára ismeretlen.
Benne van a Csokonai szokincstarban is:
Tisztességes és nagyra betsülendö nevének tiszteletére, és egy uttal az én Komámnak az ő hites élete párjá[na]k 's kedves tsimotájinak, e jeles napon származandó örvendezésére nékem p[e]d[ig] egy kis collatio végett való áldomási bé fordulásra irattattak
Igen, en is hallottam a kisgyerekre, csemetere a csimota szot. Ugy tudom, eredetileg erdelyi valtozat.
Egyebkent az e-i tajnyelvi valtakozas mas szavainkban is megfigyelheto: igen - egen, cipel - cepel, esmer - ismer
A furik valóban Szabolcsban is talicska.
A görcs van a fán, bármiféle zsinegszerű dolgon, de a lábamban is, s szerintem nem tájjellegű.
A csimota (csimóta?) szót én viccesen a csemete helyett használom néha, bár nem biztos, hogy egyre gondolunk, s nem tudom már, hol szedtem össze. :o)
A furikot mondják Szabolcsban is,tudtommal a talicskát jelenti.
A görcsöt Pl.:A cipőfűzőre téve használtam,mire pesti rokon közölte,az nem görcs,hanem csomó.
A mezgerélt,pedig a learatott tengeri földön a maradék összeszedésére mondják.De ezt használják bármilyen gyümölcsre,zöldségre is.
Valaki ismeri a csimota szót?Én használom,/ de nem Szabolcsi kifejezés/ de nem tudom honnan ered.
Mint ahogy e-ditke is mondja, nem jellemzően csak szabolcsi szavak. Én Pesten felnőve az első hármat ismerem, ma Szabolcsban élve még nem hallattam a mezgerélt.