Példálódz bátran a kutyákkal, én is azt tettem, és már mondtam is, hogy bármelyik állatot kidumálhatnánk itt...
Kutyád nem egy hülye kutya.
Viszont ne felejtsük el, hogy még ezek a képességek, is alulmaradnak egy emberéhez képest.
Nem az ismeretszerzéssel van a gond, vagy annak fejlettségével!!!
(Nem értem. Ha neked ez a kijelentés nem tetszik, mondj rá valamilyen érvet, miért is nem jó.)
A cápáknak rettentő összetett ismeretszerző berendezésük van, mégis taníthatatlanabbak a kutyáknál.
A taníthatatlanság pedig nem az egyéniség jelen, hanem a hülyeségé!
Amelyik állat tanítható, az hamar megtanulja, hogy érdemes tanulni, mert akkor jobban jár.
Elnézést, hogy macska témában kutyával példálódzok, (igérem, utoljára) de állat az is. :-)
Elmondanék egy esetet az elvontabb gondolkozás feltételezésének érzékeltetésére.
Előfordult, hogy poenból az egyik kutyámat megkérdeztem, hogy hol a fiam, nem találom. Addig kereste (nem nagy a lakásunk) amig fellelte valahol, aztán boldog farkcsóválás következett.
Most jön a poen. Amikor a másikat kérdeztem, kiment az előszobába, megszagolta a fogason a dzsekijét, aztán nyugodtan visszament a helyére.
Az ismeretszerzés képessége sokkal többrétü lehet, amint amikkel az ember rendelkezik. Az élet végtelenül sokszinü, ami magában hordja a végtelenül sokszínü érzékelését is.
Ott a kutyám...
Ha el akarom érni, hogy valahova mennyen (persze csak ilyen kis távolságokon belül) odamutatok neki!
Ehhez neki fel kell tudnia mérni azt, hogy hova mutat a kezem! (Meg fel is kell akarnia mérni...)
Egyszersem láttam hogy egy macska a mutatóujj irányába mozdult volna!!!
Arra gondoltam, hogy az almát a körtével nem szerencsés összehasonítani.
Hogy minden élőlény rendelkezik azokkal a képességekkel, amikkel életben maradhat, ez azt hiszem nem is vitatéma.
Én viszont egy kicsit tovább is mennék azzal, hogy fel is fogja az őt közvetlenül érintő világot. Hogy ez mekkora távlatot jelent, ez már más kérdés, de szerintem korántsem minőségbeli különbséget jelent.
Hiszen egy közvetelnül kis környezet mélyebb felfogása jelenthet annyit, mint pl, a kozmoszra homályosan következtetni.
Cseppben a tenger. Dehát ez sokkal messzebre vezet, mint egy macsek.
Viszont fenntartom, hogy az egyéniség nagyonis alapja az állatok intelligenciájának.
Nekem két kutyám volt, tehát kimondhatjuk, hogy hasonló életkörülményekkel rendelkeztek.Azonban a kettő ég és föld volt viselkedésben és ki merem mondani intelligencia megnyilvánulásában is.
Itt épp arról szól a vita, hogy a sértődött macska valójában max fél, vagy csak "tudja", hogy nem jó...
Ebből "gondolatából" fakadnak azok a viselkedésformái, amelyek alapján egyesek úgy vélik, az állat meg van sértődve!
Az inteligencia megítélésének is megvannak a megfelelő eszközei állatoknál, és embereknél egyaránt! (Az emberi inteligencia meghatározása sokkal kevésbé egyértelmű mint az állati.)
A megnyilvánulási forma lehet hasonló, de nem vallana alapos gondolkodásra abból, annak megfelelő érzésekre következtetni! (Lásd. a sértődés.)
Hogy egy másik példával éljek:
Többen mondták, hogy a macskák felsőbbrendűen lenézik az embert/kutyát/akármit!
Megnézegettem az én macskámat, és szerintem szó sincs lenézésről! Sokkal inkább állítanám, hogy a macskák "arc"-formája olyan, MINTHA lenéznék amit néznek, de az, hogy az emberi mimikában mi a lenézés, semmi esetre sem engedhet minket következtetések levonására a macskákkal kapcsolatban!!!
Természetesen az állatok között is vannak életrevalóbbak, és kevésbé! Ennek több oka lehet, de valószínűleg az ingerdús környezet, rengeteget vet a latba! Ha egy macskát dobozban nevelnek, lehet azonnal kimúl amint futnia kéne, merthát nem futott még soha, de ez nem az inteligenciáján múlik! (Főleg ha arra gondolunk, hogy az a problémamegoldás nem is nevezhető inteligenciának amire egy állat képes!)
Az utolsó két mondatodat nem igazán értem! (Azaz nem vagyok biztos, hogy értem.)
Kifejtenéd?
"Az állatokról (és generálisan mindenről) rengeteget tudunk!"
De nem érzelmileg és főként nem intelligencia megítélésében.
Ha a megnyilvánulási forma érzelmek terén hasonló, akkor alapvető különbséget hiba lenne feltételezni.
Ugyanazokkal a természetadta képességekkel az egyik állat hosszu életet megél, sok utóddal, a másik hamar elpuszul. Ezeket a képességgeket összehangolni kell tudni, ez pedig nem más, mint problémamegoldó képesség.
Éppolyan csapda az emberhez viszonyítani az állatot, mint az állatokat egymáshoz.
Azért is szóltam közbe, mert a "csak állat" kimeríti az ebbe a csapdába való beleesés veszélyét.
Teljesen igazad van, hogy a macskák azt tudják amire szükségük van! Gyakorlatilag én sem állítottam mást!
A világ dolgai alatt nyugodtan lehet MINDENT érteni, nem csak a természethez való viszonyt! Egyetértek, hogy az ember még nem tudja hozzáhangolni a természethez intellektuális fejlődését, de szerintem ez csak idő kérdése. (Bár ez nagyon off!)
Igazad van, hogy az ember nagyon szerencsétlen lenne a természetben, viszont ne feledkezz meg arról, hogy egyáltalán nem feladata egyénileg helytállni!!!
Az egyénnek egy közösségben kell helytállnia (többek között erre jó ez az agytérfogat) közösségben, pedig máris sokkal több az esélye a helyes helytállásra.
Szerintem egy macskabarát sem várja el kedvencétől, hogy repüljön, így ne várjuk el az embertől sem, hogy pl. 40%-kal jobban lásson a sötétben!!! (Ahogy azt a macskák teszik ugyebár...)
Már korábban is mondtam, hogy egyáltalán nem lényeges egy állat gondolkodásmódjában, hogy milyen fejlett érzékrendszerekkel bír! A macska még a sötétben (nem tök!) is képes látni a betűket, mégsem képes feldolgozni, az általuk szolgáltatott információtömeget!!!
Az érzékszervek felhasználása távol áll az inteligenciától! Maga az inteligencia problémamegoldó készséget jelent! Az, hogy én hallok egy idegen nyelvet, még messze nem jelenti azt, hogy értem is azt.
Mindemellett a táplálékszerzés, és az ehhez hasonlatos folyamatok, genetikai programokon alapuló tanulás (játék) segítségével fejlődnek, de egy egér elkapásának bonyolultsága azért messze elmarad, akár csak egyetlen FOGALOM értelmezésétől!!!
Érzelmekről szerintem hiba beszélni az állatok esetében, de vannak olyan reakcióik amelyek tökéletesen egyeznek, az emberi érzelmek kiváltotta reakciókkal!!!
Az állatokról (és generálisan mindenről) rengeteget tudunk!
Erről szól az etológia!!!
Jelentem, én értem el némi haladást macskanevelésben és -kommunikációban. Természetesen ők többet neveltek engem, mint én őket, de a végeredmény kölcsönös haladás a világbéke felé.
További érdeklődés esetén beszámolókkal szolgálok.
Engedtessék meg, hogy itt közbeszóljak egy picit.
Nem olvastam ugyan végig a hozzászólásokat, de ez a mondat válaszra késztet: :-)
"Dehát az emberi inteligenciához, világképhez és az emberiség viszonyításalap-rendszeréhez képes fogalmuk sincsen, hogy mivan!!!"
Az ember, mint viszonyítási alap...inkább fontossági alapot mondanék helyette, az közelebb jár az igazsághoz.
Hát akkor nézzünk kicsit a részletekbe. Meggyőződésem, hogy a világ dolgairól, amire szüksége van, azt nagyonis tudja egy macska (és más állat is) méghozzá sokkal jobban, mint az ember.
A világ dolgai alatt pedig nem az ember dolgait, hanem a természethez való viszonyt értem. Abban bizony jócskán alulmaradnánk velük szemben. Ugyanis az ember adta lehetőségek nélkül (amit még véletlenül sem becsülök alá) az egyén nagyon szerencsétlen lenne egymaga a természetben.
Nemúgy a macska! (Vagy más állat) Az általad felsorolt tudásanyagon kívül még nagyon sokmindennel rendelkezhet, amiről nem is lehet fogalmunk. Látásmódja, szaglása, ráérzése a másik fajtársra, az emberek ismerete (persze amire neki van ebből szükség) a táplálék megszerzésének képessége (mi "csak"bemegyünk érte a boltba). Mindezek alkalmazása pedig nagyonis feltételezi az intelligenciát.
A "csajozáson" kívül jócskán széles érzelemvilág: kölykei szeretete, mások iránti útálata, saját nyelvezete, ami tesbeszédben nyilvánul meg.
Ö ismer néhány emberi szót - kevés ?- mi vajon hány "macskaszót" ismerünk? Csak a sajátunkét, ezért érzem kevésnek az embert mint viszonyítási alapot hasonlítani az állathoz.
Meg aztán az egyéniségről még nem is esett szó. Hiszen ahány egyed, annyiféle reagálás érzelmileg, értelmileg, képességileg.
Nem akarom emberiesíteni én a macskát (sem), de a "csak" állat azért meglehetősen kevés ismeretre enged következtetni.
Hiszen nagyon sokat nem tudunk még róluk igazán. Mintahogy önmagunkról sem. :-)
Teljesen odavagyok értük! Leginkább azokért akiket személyesen is ismerek!
Mindemellett tisztában vagyok képességeikkel!
Én nem lehordom az állatokat, csak rávilágítok: ne felejtsük el, hogy azok csak állatok!
Azok is élőlények ezért rettentő sok tisztelnivalót találhat bennük bárki.
Dehát az emberi inteligenciához, világképhez és az emberiség viszonyításalap-rendszeréhez képes fogalmuk sincsen, hogy mivan!!!
Mondták már, hogy nem tartunk ott, hogy átérezzük egy állat "világképét". Ez igaz.
Ellenben kérek mindenkit gondolja végig, mennyit láthat egy állat a világból!
Főleg egy macska:
Otthon ül. Esetleg eljár csajozni. Az emberi beszédből csak pár szót ért. Esetleg eljárnak hozzá csajozni. A betűket sem igazán tudja használni. Vadászgat. Stb.
De mivel agya azt már tudja, hogy ami jó az jó, ha "jó kedvében" van szétfolyik a kezeim között!!! ;-)
Viszont 1.) Te állítottál valamit az én agyammal kapcslatban is. 2.) alkalom adtán azt is megérvelhetnéd, miért állítod a macskák agyáról azt amit állítasz!
