Persze más nyelvcsaládoknál nincs ekkora probléma, nem hiszem, hogy egy ír, egy spanyol, egy indiai meg egy perzsa genetikai vizsgálat után valaki kitalálná, hogy nincsenek is indoeurópai nyelvek. Ez csak olyan magyar "betegség".
A german nyelvűek csak 4000 évvel ezelőtt hódították meg Skandináviát. A germán alapnyelv jelentős számú nem indoeurópai eredetű jövevény szót tartalmaz, amelyek a Skandinávia Észak Németország elfoglalásakor szubsztrátumba merült néptől származik. A nyelvészek szerint ezek a szavak nem urali-finnugor eredetűek. Kalevi Wiik ebben és néhány dologban téved. Ennek ellenére Kalevi Wiik könyve nagyon jó. Jól magyarázza a szubsztrátum és a szupersztrátum hatást a nyelvekre. Számos ponton nagyívű a felső paleolititig tartó felvetései a néhány kivétellel (Makkay János) meglepik a magyar őstörténeti kutatókhoz szokott érdeklődöket.
Még egyszer Kalevi Wiik könyvében leírtak vagy 20%-a hibás, de ettől függetlenül érdekes könyv.
Érdekes amit irsz. Hogy tudod össze illeszteni az elmult 40 év régészeti felfedezéseivel a Volga Káma vidék késő bronzkori kultúráival. A legismertebb az anyanino kultúrával amelyek északról szorították vissza az iráni nyelvű népeket és fejlett fémműves/mezőgazdasági kultúrákat hoztak létre itt. A permiekhez (udmurtokhoz) és a volgai innségi népek elődeikhez kötik ezeket a régészeti kultrákat (mordvinok és marik).
Próbáltam segíteni. Én is láttam, mi miatt kérdezed. Kérdezd meg a felvetőtől a súlyt is , meg a napfonatot is. A napfonat egyébként önmagában 43.000 találatot ad. Az egy fontos dolog. A relációt nem ismerem. Kutass, ha érdekel. Így jönnek az érdekes dolgok elő.
1. Mit tudunk a vándorlásokról? Északkelet-Európában a történetileg feltárt korokban, az utóbbi 2000-2500 év során megszakítás nélkül zajlott egy migrációs tendencia. A balti-szláv népek folyamatosan szorították észak-északkelet felé a finn-permi népeket, akik pedig maguk előtt tolták északnyugaton a sámikat (lappok), északkeleten pedig a szamojédeket. (Historical Maps of Finno-Ugric People, 400 AD: http://peacecountry0.tripod.com/400ad.htm 900 AD: http://peacecountry0.tripod.com/900ad.htm#oz 13th-14th centuries AD: http://peacecountry0.tripod.com/13-14ad.htm#oz 15th-16th centuries AD: http://peacecountry0.tripod.com/15-16ad.htm#oz ) Az északkelet felé szorított szamojédek nem finnugorok, hanem egy másik nyelvcsaládot képviselnek az uráli nyelveken belül, amely már legalább 6000 éve külön fejlődik a finnugortól. Az északnyugaton kiszorított sámik ma finnugor nyelvet beszélnek ugyan, de egyes feltételezések szerint ez csak nyelvcsere eredménye, és eredetileg más nyelvcsaládhoz tartoztak.(Aikio A. 2004, Aikio A., 2006) A sámik északnyugton, illetve a szamojédek északkeleten tehát nem a szűkebb értelemben vett ősi finnugor népesség leszármazottai, hanem a finnugorok által északra szorított, és részben asszimilált őslakosságot képviselik. Norman J. Pounds "Európa történeti földrajza" című munkájában található térképek szerint délen a szláv-finnugor nyelvhatár 1000 évvel ezelőtt még a mai Moszkva magasságában, nyugaton pedig valahol a mai lett-litván határ magasságában húzódott, korábban, Kr.e. 500 körül pedig még ennél is délebbre, valahol a mai Vilniust Kijevvel összekötő vonal volt a nyelvhatár a balti-szláv, illetve a finn-permi nyelvek közt. A hagyományos biológiai antropológiának is egy alaptétele volt ennek megfelelően, hogy az Európai Oroszország lakosságának igen jelentős részét, talán többségét is, különösen annak északi felében a szlávok által nyelvileg asszimilált finnugorok leszármazottai teszik ki. Ugyanakkor, ahogyan a szlávok tolták maguk előtt észak-északkelet felé a finn-permi népeket, úgy tolták maguk előtt, és úgy asszimilálták be maguk közé maguk a finn-permi népek a sámikat és a szamojéd nyenyeceket. A finnek ősei a mai Finnország területére csak a Kr.u. első évszázadban keltek át a mai Észtországból, a mai Komi autonóm köztársaság területének nagy részét pedig 1000 évvel ezelőtt még nagyrészt szamojéd nyenyecek lakták.
2. Ez alapján hogyan kéne kinéznie a genetikai összetételnek: Ennek megfelelően azt várhatjuk, hogy a szláv népesség körében rendkívüli gyakorisággal találunk finnugorokra jellemző géneket, míg a finnugor nyelvűnek megmaradt népcsoportok körében nem nagyon találunk szlávokra utaló nyomokat. Hiszen egy ilyen asszimilációs folyamat során gyakran jelentős betelepülés nélkül is megtörténik a nyelvi asszimiláció, az asszimilációt pedig csupán a legelzártabb töredékek kerülhetik el. Ugyanakkor amennyire valószínűsíthető, hogy a szláv népesség körében jelentős súllyal vannak jelen a nyelvileg és kulturálisan asszimilált finn-permi népesség leszármazottai, úgy valószínűsíthető az is, hogy a mai finn-permi népek körében is nagy számban találjuk az általuk asszimilált sámik és nyenyecek leszármazottait. Ha tehát valóban az N lett volna a finnugorok jellemző haplocsoportja, az R1a pedig a szlávoké, akkor az európai orosz népesség körében rendkívül gyakorinak kellene lennie az N haplocsoportnak, míg a megmaradt finnugor nyelvű töredékek körében rendkívül ritkának kellene lennie az R1a haplocsoportnak.
3. Hogyan néz az ki valójában? Ehhez képest, a kelet-európai szláv népesség körében igen alacsony a mainstream által finnugor haplocsoportnak tartott N-haplocsoportok aránya. Ugyanakkor a finnek kivételével a kelet-európai finnugor népcsoportok körében (észtek, marik, komik) igen magas a mainstream által az indoeurópaiak, szlávok jellemzőjének tartott R1a haplocsoport aránya. Az észtek, komik és marik körében ennek aránya ugyanolyan súlyt képvisel mint az N haplocsoport. Az észtek között az R1a1 haplocsoport 33.5%, N1c haplocsoport 30.6% Marik: R1a1 47.7%, N1c+N1b 41.4% Mordvinok: R1a1 26.5%, N1c+N1b 19.3% Komik: R1a1 33%, N1c+N1b 38.1% (Tambets et al. The Western and Eastern Roots of the Saami; AJHG, 2004) Csupán két kivétel van, a finnek és az udmurtok. Az N haplocsoport gyakorisága csupán ebben a két etnikumban haladja meg az R-ét. Csakhogy – ahogy arról már szó volt – a finnek ősei csak viszonylag későn, 0-500 között elepedtek a mai Finnország területére Észtország és Karélia felől. Ezt alátámasztja az is, hogy az N haplocsoport finnek körében domináns alcsoportja csak Kr.u. 100-200 közt jött létre. A finn népesség tehát az egyik legfiatalabb, legkésőbb született a finnugor népcsoportok közt, így összetétele nem nyújthat támpontot az ősi finnugor népességre nézve. Így valójában az egyetlen kivételt az R-többség alól az udmurtok jelentik.
4. Ellentmondások Ha feltesszük, hogy a mainstream felfogása a helyes, és valóban az N haplocsoport a finnugor nyelvek jellemzője, az R1a haplocsoport pedig északkelet-európában a balti-szláv népesség kizárólagos jellemzője, akkor a következő ellentmondásokba ütközünk: -Miért nincs az északkelet-európai szláv népesség körében nagy súllyal jelen az N haplocsoport, a jelentős tömegben asszimilált finnugor népesség ellenére sem? -Hogyan kerül magas arányban az R1a haplocsoport a nyelvileg nem asszimilált finnugor népesség körébe? -Hogyan tudták ezek a csoportok az egyébként szláv asszimiláció által meghatározott környezetben annak ellenére is megőrizni nyelvüket, hogy körükben magas arányban van jelen az R1a haplocsoport? Ha hiszünk a mainstream felfogásnak, miszerint északkelet-európában az R1a a szlávok és más indoeurópaiak, míg az N a finnugorok meghatározó haplocsoportja, ez a három kérdés megválaszolhatatlan rejtély, feloldhatatlan ellentmondás marad.
5. Megoldás. Ha a jelenlegi finn-permi népek közt két haplocsoport azonos súllyal van jelen, akkor ebből nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy a két haplocsoport közül a régebbi, északabbi eredetű az asszimilált szamojéd nyenyec, illetve sámi őslakosság, szubsztrátum jellemző haplocsoportja, az újabb keletű, délebbi eredetű pedig a finn-permi nyelvhordozó, délről benyomuló finn-permi népesség meghatározó haplocsoportja. A mai finn-permi népcsoportok közt (a finneket kivéve) nagyjából azonos súllyal van jelen az ősibb, északi eredetű N, és az újabb, délebbi eredetű R1a haplocsoport. Ebből viszont logikusan az következne, hogy valójában az N haplocsoport nem a finn-permi népesség meghatározó haplocsoportja, hanem az általuk asszimilált sámi és nyenyec őslakosságé, míg a délről benyomuló finn-permi népesség meghatározó haplocsoportja ugyanakkor az R1a. Csak így tudjuk megmagyarázni azt a máskülönben megmagyarázhatatlannak tűnő problémát is, hogy a finn-permi népesség tömegeinek asszimilálása ellenére a kelet-európai szláv népesség körében miért marginális az N haplocsoport súlya. Ha a finn-permi népesség meghatározó haplocsoportja nem az N, hanem az R1a, akkor az választ ad erre a kérdésre. Hiszen ebben az esetben a szlávok által nyelvileg asszimilált finn-permi népesség genetikai nyomait is az R1a (vagy legalábbis annak néhány, eddig még el nem különített alcsoportja adja)
6.Konklúzió Nagy valószínűséggel arra következtetetünk tehát, hogy a finnugor népesség jellemző haplocsoportja az R1a haplocsoport egy eddig konkrétabban még meg nem határozott alcsoportja volt. Az N haplocsoportok pedig nagy valószínűséggel a finnugorok által a sarkvidékre szorított és részben nyelvileg asszimilált pre-finnugor őslakosság, a sámik és a szamojédek jellemzői. Ez a hipotézis a honfoglaló kérdés magyarázatát is nagyban megkönnyíti, hiszen ha az ősi finnugor népességre nagy általánosságban is az R1a haolocsoport volt a jellemző, akkor nem csak hogy nem meglepő, de egyenesen logikusan várható is, hogy a honfoglalók jelentős része is az R1a haplocsoporthoz tartozott. Mivel a honfoglalók ősei nem jutottak el olyan messzire északra, mint más finnugor haplocsoportok, így az is logikus, hogy köztük a pre-finnugor népességre jellemző N haplocsoportok alacsonyabb arányban fordultak csak elő.
Szerintem is a markolat gombra gondolhatott, de azt biztosan nem az ellensúly miatt képezték.
Mérete túl kicsi volt a penge súlyához képest, így érezhető ellensúlyt nem igazán képezhetett. Adott egy 1,5- 2,5 kg penge 70-110 cm hosszúságú penge melynek a súlypontja a fegyver forgási pontjától (durván a markolat közepe) a penge alakjától függően 45-60 cm-re van (pengétől és markolattól függően). Ezt nem lehet egy a forgási ponttól 7-10 cm-re levő 0,15-0,20 kg-os gombbal ellensúlyozni.
A gomb szerepe inkább:
Biztosítani a markolat zsinórozást, illetve a kéz lecsúszásának megakadályozását a markolatról. És persze, ha már ott van, lehet szépen díszíteni is
Miután interjúvoltad nem válaszolt, megpróbálok segíteni:
A kardsúly csak egyetlen dolog lehet, mégpedig a markolat "használófelőli" végén a markolat meghosszabbításában elhelyezkedő "holt" súly, (általában szabályos valaminő alakra képezték ki), ami a fizika szabályainak megfelelően ellensúlyt képezett a penge súlyával szemben, így könnyítve meg a használatot. Ellensúlyt képezett a különféle mozgások által keletkezett centrifugális és egyéb erőkkel szemben. Kiegyensúlyozott karddal előnyben volr a kiegyensúlyozatlannal szemben, mert könnyedébben "forgatta".
Ez az apróságnak tűnő dolog akkor válik jelentőssé, ha középkori, 1,2-1,5 m hosszú kétélű kardokra gondolsz.
A fenti nem faktum,csak leolvastam az eddig látott kardok kinézetéről.
A hunok által használt jelképek, a napfonatos kereszt, a medálokon, vagy a kardsúlyokban, a szarvas jelképek, folytonossága csak technológiai lépcsőkben térnek el és minőség javulásban a kronológiában!
A szarvas mint jelkép végig megmaradt! Valami azt súgja, hogy régebbóta itt vagyunk, semmint közös múltunk lenne a finnugorokkal!
Már Egyiptomban is ábrazolnak minket, mint krokodilt.
A Nap imádata.
A folyóknál élés.
A krokodil szavunk mai napig utal a révüléses ősmagyar állapotra: Crack dili!!!
Hagyományos fegyvereink, vagy valamelyik részük a krokodilra hasonlít, vagy valamelyik részére.
A Kárpát-medence elnevezés is a Krokodil - Krokodál - Korpatál vagyis korpás-kárpás-kárpát mélyedés(edény), vagyis medence megoldással keletkezett.
Buda is innen kapta a nevét, hogy egy ősmagyar nem tudta megjegyezni Krokodilvár nevét, és az egész magyarság egy emberként üvöltött rá: buta!!! (ejtsd: Buda!!!!)
Most meguntam, de jol tudhatóan még 334 cáfolhatatlan bizonyítéka létezik annak, hogy nem finnugorok, nem is zsidók, nem is sumérok, hanem krokodilok vagyunk.
Ez a birtoköröklési rend eredményezte azt, hogy a 19. sz. második felében nagyon sok svéd és norvég paraszt vándorolt ki az Újvilágba, ahol aztán kezdetben főleg farmerként telepedtek le.
Az USA-nak van nem egy, nem két állama, ahol a svéd és norvég származásúak alkotják a legnépesebb etnikai csoportot. Pl. Észak- és Dél-Dakota is ilyen, ha jól emlékszem, meg még talán Minnesota is.
Az ősi számik embertanilag eltértek a skandinávoktól: alacsonyabb, zömökebb testalkat, szélesebb arc- és fejforma, ill. sötétebb színkomplexió jellemezte őket.
A mai számik nagy része azonban embertanilag már keveredett a skandinávokkal.
én csak annyit tettem hozzá a megjegyzésedhez, hogy a képed 4-5 területnek határán már 1700-as években megjelentek, a skandináv parasztok. Mindig e legidősebb fiú örökölte a tanyát. Az általam megismert fickó Oslóban kőművességet tanult, majd 1946-47 fordulóján először Oslóban, Koppenhágában, majd Hamburgban próbált szerencsét. Azaz még messze volt Hamburg, ezért aludt (egy teherautót stoppolt), majd felébredve kiderült, hogy most már messze van, a következő nagy város Köln. Itt kapott munkát. Még Norvégiából hozott feleséget is. 1994-ben 15 fős építőipari vállakozása volt. Bátyja ha még él most is a régi földet túrja.
A számik és grönlandi eszkimók, ha már európai felségterületekről beszélünk meg lehetősen mosotoha életet élnek.
Szia Édesvíz!
Ezen a térképen jól látszik, hogy a számi (lapp) nyelvterület mélyen benyúlik a Skandináv-félsziget szívébe:
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Corrected_sami_map_4.PNG
Wiik is említi az Európa népeinek története c. könyvben, hogy a skandináv államokban nagyon sokáig „piszkos csavargónépségnek” tartották a számikat, akiket számos hátrányos megkülönböztetés ért.
Súlyos nyomás volt rajtuk, hogy asszimilálódjanak a többségi társadalomhoz. Sok számi csoport asszimilálódott is, főleg Svédországban és Norvégiában.
Mindez jóformán csak a legutóbbi időben, a II. vh. után változott meg.
A számikat néhány szerző Európa utolsó nomádjainak tartja, de olvastam már olyan jelzőt is, hogy a számik „Észak-Európa indiánjai”.
Mindenesetre nagyon érdekes népcsoport, életformájukban és kultúrájukban számos archaikus vonással.
Szia, egyszer találkoztam egy norvéggal. Egy norvég paraszt 4. fia volt. A Lofoten szigetek magasságából származott. Tanyájukat 1705-ben építették. Mert ez volt bevésve fába. Feljebb menni már nem tudtak akkor, csak az ipari társadalom segítségével késöbb. Egyébként két laki életetet éltek, mert a föld mellé volt a halászat. Úgy egyébként ismerte a sameneket is, tán még a nyelvüket is, de piszkos csavargó népségnek tartotta. Ők már hamarabb ott voltak. Édesviz
Az ősidőkben rövid időre különben a balti finnek is megtelepedtek a mai Svédország keleti partvidékein, de a dél felől előrenyomuló germánok vagy kiűzték vagy asszimilálták őket.
Persze, magunk között szólva, a finneknek esélyük sem volt ellenünk.
Hol voltak az ő primitív fegyvereik a mi combközépig érő láncingeinkhez és kétélű kardjainkhoz képest, amit Jörmungarnaland mítikus hegyvidékének mágikus képességű törpéi kovácsoltak a számunkra:-)))
Kalevi Wiik, a nyelvkeletkezési elméletéről híressé vált finn nyelvész írja az Európa népeinek története c. könyvében, hogy a Skandináv-félszigeten a germán - finnugor, pontosabban fogalmazva a skandináv - lapp nyelvhatár még a késő középkorban is jóval délebbre húzódott, mint manapság, nagyjából a félsziget közepe táján.
Csak a 18-19. században tette lehetővé a mezőgazdasági technikák fejlődése, ill. a klíma enyhülése, hogy a skandináv parasztság a félsziget északi felét is benépesítse és a lappokat a perifériákra szorítsa.
Aféle lassú kiszorítósdi volt ez, amelyben a fejlettebb gazdálkodású népcsoport a fejletlenebbet a viszonylag értéktelen, a földművelés számára hasznosíthatatlan területekre szorította vissza.
Nem beszélhetünk ebben az esetben tehát népvándorlásról, hanem inkább lassú népesség- és nyelvcseréről, de a végeredménye tkp. ugyanaz.
Tehát az urali és az indoeurópai nyelvcsaládok egymás szomszédságában alakultak ki Makay János szerint és az ősnyelvekben számos a szomszédságra utaló nyom maradt.
A finn-észt régészeti iskola urali nyelvű periglaciális rénszarvas vadász népességétől délre a keleti gravetti kultúra mamutvadász népessége mozgott Bajorországtól a Dél Urálig. Ennek a kultúrának mamutcsont sátrainak számos leletét találták meg a Kelet Európai hideg sztyepén. Makay János (Gábori-Harmatta) szerint ők voltak az indoeurópai nyelv hordozói 16000 évvel ezelőtt.
A finn régész Nunez (spanyol neve van) elmélete szerint a Skandináv jégmező délkeleti és keleti oldalánál élő periglaciális rénszarvasvadászó népesség az urali nyelv kialakítói 16000 évvel ezelőttről.
Errôl hol lehet olvasni? (hogy hol volt eljegesedés és hol nem?)
Szòval azt àllitod, hogy ezen a tundra-vidéken (amely megùszta az eljegesedést) alakult volna ki a finn-ugor ôsnép? Mint ahogy làthattad a Gàboriné idézetbôl, minden nép délebbrôl vàndorolt fölfelé (30-40ezer évtôl fogva), azokban a periodusokban, amikor jobb volt északon is az éghajlat. Egyébként embertanilag is tudvalevô, hogy a fekete haju- szemû fajtàk meleg éghajlaton alakultak ki (s ha nem tévedek a finnek kivételével, minden ugor ember sötéthajù-szemû; a finnek pedig a skandinàvokkal mutatnak fajtabeli rokonsàgot, akik pedig a würmi eljegesedés utàn mentek (talàn vissza?) északra, mai hazàjukba és ott fejlôdtek néppé. S te szerinted ezek a fu-ôsök ott maradtak volna azon a kietlen, hideg tàjon (ahol a tél még most is 8-10 honapig tart), ahelyett, hogy mint minden értelmes nép, délre vàndoroltak volna? En inkàbb abban a feltételezésben hiszek, hogy ezek az északi-közép-urali és szibériai népek nem jòszàntukbòl laknak most ott, ahol laknak, hanem mert harciasabb, erôsebb népek àltal föl lettek tolva, azokban az idôkben amikor ùjra demogràfiai robbanàs történt délen, legkôràbban 7-8ezer évvel ezelôtt majd még késôbb fokozatosan. Szerintem egy nép sem volt olyan hülye, hogy északon maradjon, amikor még volt bôven hely délebbre is, (tehàt az eljegesedési periodusokban) a tùléllésrôl volt szò! Vagyis ha még elfogadnàm is a fu-ôshaza elméletét, azt sokkal délebbre keresném. A XIX.sz.ban is csak azért talàltàk ki ezt az "urali öshaza"-elméletet a fu-ok szàmàra, mert az indogermanisztika màr lefoglalta magànak az összes délebbre fekvô területeket, mint ôshazàt. Azòta azonban az ô elméletük is kezdte elvesziteni hitelességét, ùgyhogy ùjra lehetne értékelni az ôshaza-elméleteket.
