FEltűnt-e már nektek, hogy a globalizáció keretében általában három dolog szokott felmerülni:
- a fogyasztási javak szabad áramlása (ez általában megvan, bár pl. az EU igencsak korlátoz egy sor dolgot)
- A tőkejavak szabad áramlása (ez maximálisan megvan)
- A munkaerő szabad áramlása. Nos ez ninsen meg és egyre kevésbé jellemző. 50 éve, de főként 100 éve sokkal szabadabban lehetett bárhol munkát vállalni mint ma. 100 éve szinte a világon sehol nem léteztek bevándorlási kvóták és pl. Magyarországon sem volt bevándorlási törvény. Ma viszont ugyancsak vannak. Vagyis a globalizáció úgy jó, ha lehetőleg mindenki a fenekén marad, de legalábbis a saját régióján belül mozog (esetleg távmunka). Mindennek az a célj,a hogy a munkaerő szabad áramlása révén ne indulhasson meg egyfajta kiegyenlítődés, melynek nyomán csökkenne a profit (mert nőnének a munkaerő költségei).
Következtetés: a globalizáció révén a gazdagabbak még gazdagabbak lesznek, a szegények abszolút értelemben nem lesznek szegényebbek, de a lemaradásuk inkább nő. Tehát a globalizáció abban az esetben váik előnyünkre, ha át tudunk kerülni a gazdag oldalra. Ámen.
a nukleáris világháborút rakétaelhárítórendszerek vívják egymás között, néhány óra alatt.
Az amerikai felderítési technológia pedig felderítésre jó, megsemmisítésre viszont nem jó. Pont ugyanannyi ideig megy egy rakéta szibériából arkansasba, mint vissza. A csillagháborút felejtsd el: nem jött össze.
Egy nukleáris világégéshez csak annyi kell, hogy valamelyik elmeháborodott csecsen, vagy franc tudja ki, elfoglaljon egy orosz bázist. A többi már megy magától...
Amit írsz, a nemzetközi gazdasági erőátrendezésekről... Hát, azér azt a tényt, hogy a kommunizmus/szocializmus építése becsődölt as SZU-ban, azt én nem írnám a globalizáció eredményeinek a listájára. Az a cocilizmus csődje volt, és nem a globalizáció eredménye, szerintem.
Pershingekre és SS-20-asokra emléxem. Valamennyi eltűnt belőlük... De azért még vannak elegen, sajnos.
Örülök a hozzászólásodnak, szakszerű és higgadt. Én is közgazdász volnék, de mert első diplomámat történelemből szereztem, fél szemmel mindig odasandítok. És a történelemből azt látom, hogy mindig azok az államok voltak a szabadkereskedelem bajnokai, akik jól jártak azzal. Amikor Anglia a szabadkereskedelem útörője volt, a fiatal USA vámokkal válaszolt. Amikor az USA erőltette a szabadkereskedelmet, Németország jött a vámokkal. Amikor a Japán dömping elindult, az USA is rögtön protekcionista húrokat pengetett. Szóval ne feledjük, hogy a világban nem a globalizáció hanem az amerikanizáció uralkodik, persze erős ázsiai és európai háttérrel. Nem ismerek olyan nagyhatalmat, amelyik elvekért feláldozná saját gazdasági és / vagy politikai érdekeit. Addig van globalizáció, amíg az a nagyhatalmak érdeke. Amint nem lesz az, azonnal vége lesz a globalizációnak (mint történt az I. világháború után).
Amúgy pedig a fejlett országokban is van nyoma egyfajta szeparatizmusnak. Nem csak Quebec példa erre, hanem Skócia, Baszkföld, Írország, Belgium, "Padánia," és több más terület is. Ennek a háttere az, hogy a globalizáció előrehaladtával a nemzetállam egyre kevésbé gazdasági kategória. Ha pedig gazdasági kategóriaként nincsen szerepe, akkor politikai értelemben sem feltétlenül hangsúlyos. A vallonok vagy az északolaszok mind arra hivatkoznak, hogy ők különváltan is az EU részei maradnának, megtartanák a gazdasági együttműködésben elfoglalt helyüket.
Végezetül ismét elmondanám: addig lesz globalizmus, amíg az USA érdeke úgy kvánja az és USA vezető szerepe fennáll. Amint ez megszűnik az USA érdeke lenni, másnap már megszűnt a globalizmus. Egyszer ez már megtörtént, megtörténhet máskor is, bár jós nem vagyok.
Kik között fenyeget még jobban a nukleáris világháború veszélye, mint valaha?
Az amerikai felderítési technológia révén már akkor megsemmisíthetik a kínai vagy orosz eszközöket, mielőtt feltöltenék azokat üzemanyaggal. A kémholdak már az indítási kód betáplálásakor standby helyezik az amerikai rakétákat.
Azért a globalizáció eredménye ez, mert a nemzetközi gazdasági erőátrendeződések miatt az oroszoknak és kínaiaknak be kell illeszkedniük ebbe a világrendbe, és kénytelen elkönyvelni, hogy a második polcon vannak, a franciákkal és britekkel együtt.
Ha a globalizáció mást nem ért el, csak ezt, az igen nagy vívmány. Emlékezz a Pershing-telepítés és az SS-22 korszakra (alig 15 éve!), amikor megint itt ólálkodott a világháború Európában.
Végigolvastam Lovas cikkét és többé-kevésbé a hozzászólásokat is. Néhány olyan dolgot szeretnék leírni, amelyek talán közhelyesnek tűnnek és lehet, hogy már valahol más formában szerepeltek, azonban mégis fontosnak érzem ezeket itt is megemlíteni.
Közgazdász vagyok és szeretem a szakmámat. Ezért lehetőség szerint megpróbálok elolvasni minden szakcikket, amihez hozzájutok, függetlenül annak szerzőjétől. Meggyőződésem, hogy nem csak Petschnig Mária Zita és Lengyel László, Voszka Éva, Pete Péter, Vértes András hanem Kádár Béla, Kopácsy Sándor, Matolcsy György és Bod Péter Ákos írásaira is oda kell figyelni. Lehet, - sőt biztos - hogy vannak benne olyan dolgok, amelyekkel nem értek egyet vagy egyenesen baromságnak tartom, akkor is el kell olvasni, mert a kép ekkor teljes.
Én úgy érzem, hogy a "jobboldal" újságírói vagy publicisztái között is vannak olyanok, akiknek a véleményére oda kell figyelni már csak azért is, mert közöttük is vannak olyanok akik tudnak írni. Ilyennek tarom Lovast és Bayert is. Tovább megyek, még Ugró és Ludwig cikkeit is elolvasom időnként, bár szubjektív véleményem szerint az "írni tudás" esetükben kissé megkérdőjelezhető.
GLOBALIZÁCIÓ
Sokan sokféleképpen értelmezik. Világjelenség, tehát foglalkozni kell vele. De nem szabad sem istenítnei sem főellenségként fetisizálni. Vannak előnyei amiket ki lehet (sőt kell!) használni és vannak (lehetnek) vadhajtásai, káros következményei amiket igyekezni kell elkerülni. Tudom, hogy ez így nagyon általános, de abban teljesen biztos vagyok, hogy a tőle való félelem illetve az egyoldalú ostorozás nem vezet eredményre, legfeljebb felkelti az érdeklődést. A globalizáció szvsz láncfolymat. A nagy tőke- és knowhow igényű ipar helyzetéből adódó kényszeres növekedési, fúzionálási és profitmaximálási törekvése az, ami maga után húzza a bedolgozó és kiszolgáló ipart és egyéb szolgáltatókat (ad absurdum még az ügyvédi irodákat is!). "A tőkének nincs hazája" mondta volt Marx. Vagyis a "globálkapitalzmus" (ha létezik ilyen egyáltalán) de maga a "sima" kapitalizmus is a nacionalizmus ellensége - gondolhatnánk. Ezt viszont nem hiszem. Az erőszakos, elzárkózó és imperiál nacionalizmussal minden bizonnyal érdekellentétben áll, de nem hinném, hogy komoly kárt tenne egy alapvetően nyílt és toleráns társadalomban, jóllehet Soros félig-meddig ezt prognosztizálja. Kétségkívül igaz, hogy a legkisebb kárt azon országok szenvedik majd, akiknek gazdasága erős. De ez erős gazdaságot megteremteni sem lehet úgy, hogy a jelenleg uralkodó gazdasági folyamatokkal "szembevizelünk". Az nem megy. A "második" és "harmadik" út valahogy mindenütt becsődölt.
Ahol Lovas - a már Barco által említettek mellet - téved, az az, amikor azt írja, hogy a világban éppen a globalizációval ellentétes folyamat indult meg. Említi Kelet-Timort, Csecsenföldet stb., vagy említhetnénk akár Tibetet is. Lovas csak azt felejti el, hogy ezek az országok nem a globalizáció nevében lettek egy nagyobb egység részei, hanem egy erősebb imperialista és véresen nacionalista (Indonézia, Kína stb.) ország annektálta őket. Vagyis ezen elszakadni vágyó országoknak természetes igénye, hogy először az önálló államiság alapjait teremtsék meg (ismét) és majd csak aztán gondolkodjanak el egy esetleges vámunió vagy gazdasági közösség előnyein és hátrányain.
Szerintem ami Magyarországot illeti (jóllehet erre Lovas már nem utal): az EU fakultatív, de szvsz jelen helyzetben kár lenne belőle kimaradni. A nemzettudat és a nemzeti büszkeség nem sérülhet a "globálkapitalizmus" által, ha annak jövedelméből megteremtjük az igényét és lehetőségét a nemzeti értékek megőrzésének.
Még egy dolog Lovassal kapcsolatban, ami nem kapcsolódik szorosan a témához, de ettől függetlenül szükségesnek érzem megemlíteni. Lovas miután politikai elítéltként letöltötte börtönbüntetését az USA-ba emigrált. Abba az országba, amely jelenleg a "vérliberalizmus" fellegvára és a globalizációs törekvések "melegágya". Ebben az országban menedékjogot és ösztöndíjat kapott, mi által az egyik legpatinásabb amerikai egyetemen tanulhatott és szerezhetett diplomát. Ezt követően a szintén "liberális" Franciaországba ment és a Párizsi Egyetemen megvédte doktori értekezését.
Még mielőtt bárki megkérdezné: NA, ÉS AKKOR MI VAN? Mondanám, hogy a fentiekkel nem azt akarom sugallni, hogy Lovas napi imáiban adjon hálát az amcsi és egyéb liberálisoknak az iránta tanusított jóságáért. Nem erről van szó. Csak azt akarom mondani, hogy ezek a globalizációban "élenjáró" országok érdekes módon megadják a tudományos munka és publikálás lehetőségét még azok számára is akik valamilyen szinten ellentétes elveket vallanak az uralkodó gazdasági folymatok hasznosságával és más neoliberális elméletekkel kapcsolatban. Ezekben az országokban ugyanis alapvető és elidegeníthetetlen emberi jog a szabad szólás és véleménynyilvánítás. Ilyen helyeken a hatalom a legtöbb esteben toleráns a más véleményt vallókkal. (Azért írtam, hogy legtöbb, mert kivételek itt is előfordulhatnak.) Ugyanez nem mondható el a bezárkózó és homogenizálódó társadalmakról. A nyílt társadalmak mint amilyen az USA-é is, az erősödő gazdasági hatalomra alapozva megteremtették a hatékony civil önszerveződések hálózatát, amelyek nagy szerepet vállalnak az információ, az eszmék és életformák terjesztésében, meghonosításában, elfogadtatásában; egyáltalán a társadalom véleményformálásában. Ezek a szervezetek nagyrészt non-profit alapon működnek, de a működésüket biztosító adományok nagyrésze kapitalista jövedelemből származik és ad absurdum olyan írások megjelenését is támogatják, amelyek éppenhogy a kapitalizmus bukásának szükségességét propagálják. (Faramuci példa, de ezt illusztrálja, hogy Engels gyakorlatilag tőkés jövedelméből tartotta el Marxot, aki ennek köszönhetően írhatta meg főművét.)
A kapitalizmus és annak korai "rabló" változatai nagyon sok kárt okoztak az emberiségnek - elég ha csak a környezetszennyezést nézzük - mégis az általa megtermetődött gazdasági jólétből és jövedelemből ma már egyre több jut az értékek megőrzésére. A jelen kor Afrika-kutatói vagy harcos környezetvédői legnagyobbrészt e "neoliberális" országok polgárai és ezen országok "globálkapitalista" jövedelméből kapják kutatási ösztöndíjukat és egyéb appanázsukat.
Visszatérve a Lovas által említett elszakadási törekvésekre. Quebec érdekes példa. De nem fura, hogy Kanada mint a központi szövetségi hatalom megtestesítője - toleránsan - csont nélkül elfogadta volna a referendum eredményét még akkor is, ha az állam a kiválás mellett dönt? Pedig cirka százötven évvel ezelőtt Becsületes Ábris lázadóknak nyilvánított bizonyos kivált államokat és azután megkezdődött a történelem addigi legvéresebb háborúja: az Amerikai Polgárháború. A Világ változik … és vele együtt mi is. Reméljük jó irányba …
Hát, most tanulmányokat kéne előkotornom, amiket mostanában olvastam. Abban volt pl., hogy Nagy-Britannia tőkekivitele messze nagyobb volt százalékosan mint most. OK, persze, a világ elsőszámú gyarmattartója volt. De ha belegondolsz, teljesen logikus a tőkekivitel, hiszen a világ nagy része gyarmat volt, és a gyarmatokra rengeteg tőkét vittek ki. Ez pl. Kínára is igaz,
hiszen gazdaságilag az is félgyarmati státuszban volt. De a Dél-amerikai ipari fejlődés is szinte teljesen külföldi (főleg USA) tőkén alapult. Japán valószínűleg kivétel, de Ázsia többi része már nem. És hát az orosz fejlődés is nagyobbrészt francia meg angol pénzen indult be. Olaszországban a 19. sz. végén 80 % volt a külföldi tőke aránya.
>>"Hasonlóképpen, a világon szinte >>bárhol szabadon le lehetett >telepedni, >útlevél Európában sehol nem kellett, >kivéve a török és az orosz birodalom >európai részeit."
>Nem is volt annyi független állam - >inkább gyarmatok all over the world.
Európában nem volt sokkal kevesebb független állam mint ma. Se Dél-Amerikában.
>>"A középosztály tagjai mind beszéltek >>franciául és Közép-Európában németül >>is. "
>Most is mindenki olyan nyelvet tanul >meg amilyet akar. Vagy azt mondod >nincs középosztály (még)?
Nem, azt mondom, hogy lassan talán
eljutunk oda, ahol egyszer már voltunk.
>"Megakadályozta ez a világtörténelem >legjelentősebb háborúját (mert a >legjelentősebb volt)?" Nem tudom hogy >ez volt-e a világtörténelem >legjelentősebb háborúja. Az >európaiaknak esetleg.
Szerintem egyértelműen. Az első világháború egyértelmű oka volt a másodiknak. Azonkívül abban is részt vett Japán (igaz, nem nagyon). A második világháború sokkal kisebb változásokkal járt mint az első. Hiszen az első vh. megdöntötte Európa három nagy birodalmát és hatalomra juttatott kétfajta totalitárius ideológiát. Szerintem egyértelműen a legfontosabb esemény volt a világon.
A kérdés nem az, hogy mit tehetünk a globalizáció ellen, hiszen nyilván semmit. A globalizáció káros hatásai ellen tehetünk sok mindent, nem feledve persze, hogy apró porszemek vagyunk a globalizáció sivatagában.
egyetértünk: a globalizáció nem egy tökéletes valami. Hogy semmi más, mint egy szép, nagy átverés - mire gondolsz?
Én azt mondom nem egy tökéletes társadalmi berendezkedés, vannak hibái pl. nem zárja ki a háború esélyét. Ez igaz lehet akkor, amikor akár az o akár a másik fél érdeksérelme miatt konfrontálódik még nem "globalizálódott" erokkel. Pl. Irán, v. iszlám erok, vagy Kína. "Házon belüli" háborús konfliktusnak, úgy gondolom jóval kisebb az esélye. A globalizmus úgy látom tkp. az angol-szász + nyugat-európai érdekövezetet öleli fel. Nem hiszem hogy akár Kína, akár egy Irán vezette iszlám tömb (esetleg egy sokkal jobban összetartó és gazdaságilag megerosödo Afrika) valaha is behódol a "globalizációs" rendnek. Legalábbis nem a mi életünkben. Oroszország is nagy kérdés: önálló negyedik pólus akar-e maradni, vagy "globalizálódni" akar-e - részben vagy egészben.
De ami szerintem a felsorolt eroközpontok közül a "globalizált" mellett szól, (leegyszerusítve) az a demokratikus politikai berendezkedés és a gazdaságnak a politikával többé-kevésbé egyenrangú viszonya (sot!).
zsiragynak:
Továbbra is azt mondom, hogy LI a globalizmust szapulta CSAK, nem pedig összehasonlította a nacionalizmussal, mint ahogy arra utalt a cikke elején.
"Ugyanakkor javaslom megfontolni amit Lovas is leír de amúgy is közismert: az első világháború előestéjén a globalizáció nem volt kisebb, mint ma. Az egyes országok tőkekivitele (arányaiban) legalább akkora volt mint most. "
Hát ezt szeretném adatokkal alátámasztva is látni- mégha közismert is. Eros a gyanúm, hogy a "globalizáció" csak az angol-szász és nyugat-európai országok szemszögébol lett megvizsgálva. Nincs benne tehát mondjuk Japán, Dél-Korea, DK-Ázsia, vagy Argentina.
"Hasonlóképpen, a világon szinte bárhol szabadon le lehetett telepedni, útlevél Európában sehol nem kellett, kivéve a török és az orosz birodalom európai részeit."
Nem is volt annyi független állam - inkább gyarmatok all over the world.
"A középosztály tagjai mind beszéltek franciául és Közép-Európában németül is. "
Most is mindenki olyan nyelvet tanul meg amilyet akar. Vagy azt mondod nincs középosztály (még)?
"Megakadályozta ez a világtörténelem legjelentősebb háborúját (mert a legjelentősebb volt)?" Nem tudom hogy ez volt-e a világtörténelem legjelentősebb háborúja. Az európaiaknak esetleg.
Nem akarnék mondatokra, vagy szavakra lebontott értelmezési vitát folytatni. Az érdekelne van-e alternatíva számunkra a globalizáció mellett, ha van (pl. a nacionalizmus), akkor mi szól mellette.
Adva vannak a következő tények:
1. Nagy Britannia és az Ír Köztársaság egyaránt gazdag országok, de az előbbi azért gazdagabb.
2. Az írek angolul beszélnek.
3. Írország és az UK elég régóta tagjai az EU-nak.
4. Az észak-írországi írek makacsul csatlakozni akarnak Írországhoz, amiben az Ír Köztársaságtól is támogatja őket.
Továbbra is azt mondom, hogy a nacionalizmus melletti érvek taglalása nem egy újságcikk feladata - arra ott a könyvtár.
De persze beszélhetünk erről is.
Ugyanakkor javaslom megfontolni amit Lovas is leír de amúgy is közismert: az első világháború előestéjén a globalizáció nem volt kisebb, mint ma. Az egyes országok tőkekivitele (arányaiban) legalább akkora volt mint most. Ráadásul a világ a mostaninál sokkal liberálisabb volt: 1909-ig pl. az USA-ba korlátlanul lehetett bevándorolni, mindössze annyi követelmény volt, hogy a bevándorló le tudja írni a nevét és ne legyen fertőző beteg. Hasonlóképpen, a világon szinte bárhol szabadon le lehetett telepedni, útlevél Európában sehol nem kellett, kivéve a török és az orosz birodalom európai részeit. Az aranyalap miatt az egyes pénzek teljesen konvertibilisek voltak. A középosztály tagjai mind beszéltek franciául és Közép-Európában németül is.
Megakadályozta ez a világtörténelem legjelentősebb háborúját (mert a legjelentősebb volt)? Nem.
A globalizáció nem nagyon fedi el azt, hogy az erősebb kutya baszik. Egyébként a nagy csodás csak arra volt jó, hogy még jobban kiéleződtek az egyenlőtlenségek. Pl. száz évvel ezelőtt egy indiai munkás kb. fele annyit keresett mint egy angol. Ma?
véleményem szerint a nukleáris világháború veszélye egyáltalán nem szűnt meg, sőt jobban fenyeget, mint valaha. De, ez egy másik téma: _tételezzük fel_, hogy mexűnt.
Az se lenne a globalizációnak köszönhető. A Szovjetunió mexűntére jobban rá lehetne fogni, de a globalizációra... hogyan?
A globalizmus szvsz amúgy kizárólag a nagy , erős nemzeteknek és főleg vállalatbirodakmaknak jó. Ez utóbbiak természetesen nagyon vigyáznak arra, hogy ebbe a globalizációs folyamatba az offshore adóparadicsomokat még véletlenül se vonják bele... :)
Csak emlékeztetőül: a lófasz szó török eredetű, semmi köze a lóhoz és annak szerszámához. Eredetileg a karóbahúzáshoz használt cöveket jelentette, ezért a "lófasz a seggedbe" kifejezés csupán annyit jelent, hogy karóba húzást kívánunk a másiknak.
Azért azt ne feledjük, - mert óriási dolog! - hogy a nukleáris világháború veszélye mexűnt, pedig még a nyolcvanas években is fenyegető realitás volt.
Jómagam úgy tartom, hogy ha a globalizációt együttműködési és kulturális jelenségként fogjuk fel, akkor üdvözlendő. A káros hatásokat csakis az egyes nemzetállamok csökönyös ellenállása védheti ki. Pl: Franciaország kőkemény intézkedései az amerikai tömegkultúra behatolása ellen. Gazdasági téren a nemzeti protekcionizmus, kis- és középvállalatok valódi támogatása, átképzési programok, oktatás, nyelvvédelem (összekötve az idegennyelv tanításával).
Ha a globalizmus előnyeit és a védekezés eszközeit egyensúlyosan és rugalmasan alkalmazzuk, akkor jól lehet a folyamathoz kapcsolódni. Ha nem, akkor tényleg elsöpör.
Azt hiszem, sokkal többet kellene erről vitatkozni, egészen a részletekbe menően, mert ez lesz a XXI. század nagy problémája, amelyet már maga Amerika is felismert, hiszen a folyamat negatívumai már rá is visszaütnek. A globalizmus legharcosabb ellenfelei éppen egyes amerikaiak, újabban még maga Soros György is.
egyetértünk: a globalizáció nem egy tökéletes valami. Szerintem semmi más, mint egy szép, nagy átverés.
Egyik eleme ennek, amit te is említettél: mármint, hogy a globalizáció majd mexűnteti a háborút, mint olyat.
Namost, ha erre lenne valami halvány esély, már érdemes lenne fontolóra venni ezt a globalizáció dolgot. De hát nincs, ez blabla, ámítás - kizárólag erre szerettem volna rámutatni.
pontosan nem emléxem én se, viszont rémlik -azon felül, amit te írtál- valamiféle komolyabb kárpótlás, amit az (akkor már) GM-Opellel fizettettek háborús jóvátételként.
Bocs az offsagert:
Az oda-vissza tragarsagrol csak annyit:
LI cikkeiben (legalabbis, amit en olvastam) mindig kinosan ugyel a helyes es kulturalt fogalmazasra. Amikor ettol elter, akkor tudatosan felveszi a ballib ujsagirok stilusat es szavajarasat (ezt legtobszor jelzi is cikkeiben, ld Demokrata), hogy mondanivalojat, irasa celjat erthetobben kifejezze. Nem pedig jelleme resze a tragarsag!
zsiragynak:
Írtam: "A nacionalizmust értelmét indokló érvelések sajnos LI cikkében eltemetettek maradtak." = ÉRVELÉSEKET vártam volna.
Írod: "Szerintem egyetlen gazdag ország nem törekszik interdependenciára. Arra törekszenek, hogy mások függjenek tőlük. Illetve a függetlenségre."
Igen, a gazdag országok törekszenek gazdasági erosségük kiterjesztésre, de azt nem fegyveres konfliktussal kívánják elérni. Az ilyen országokban jelenlevo multinacionális cégek miatt azonban szükségszeru az interdependenciára való törekvés az országok között is.
Kedves Trebitsch!
Igazad van, természetesn nem tagdható, hogy a cégek (multiktól kezdve a BT-kig) fo célja a profit. Ki mitol nem riad vissza ennek érdekében - ez különbözo. Napjainkban is derülnek ki idorol-idore botrányok, hogy pl. ki kinek szállít fegyvert. Ezek az esetek azonban nem azt bizonyítják, hogy a globalizáció kevesebb a nacionalizmusnál, hanem hogy a globalizáció sem egy tökéletes rendszer és sokféle érdekbol áll össze .
"Amíg az USA is hadat nem üzent a náciknak, mert akkor megtiltották neki."
Nem tudom, jól emlékszem-e, de valahogy úgy rémlik, hogy az Opel összefonódása a GM-mel (?) már a háború elott-alatt megvolt, és valahogy csak a 60-as-70-es években bukott ki,hogy az USA partner tk mindkét harcoló félnek végig szállított. Nem emlékszel pontosan hogy volt ez?
írod: "Úgy gondolom, hogy a gazdaságilag összefonódott világ - hosszú távon - számuzni tudja a regionális vagy globális
(fegyveres) konfliktusokat. Például nehezen tudok elképzelni két EU tag közötti fegyveres konfliktust. A (fegyveres)
konfliktusos országok, régiók MÉG nem annyira demokratikusak,gazdaságilag fejlettek, hogy képesek legyenek
tárgyalásos módon megegyezni egymással. "
A gazdaságilag összefonódott világ és a globalizáció egyik szép példája volt I.Henry Ford. Ő már a negyvenes években is egy igen komoly multinacionális konszern tulajdonosa volt - a Fordé. Ő csinálta.
Tárgyalásos, demokratikus, globális, gazdaságilag fejlett módon összefonódva - megegyezett Hitlerrel, és szépen szállított is neki ezt-azt.
Amíg az USA is hadat nem üzent a náciknak, mert akkor megtiltották neki.
Amennyire tudom, ez nem annyira köztudott, nem csapnak körülötte hírverést.
De ha olvastad a 22-es csapdáját: talán emléxel Milo Minderbinderre, aki amerikai katona volt, de mivel szép összeget kapott érte a németektől: lebombázta a saját repülőterét. Aztán géppuskatüzet zúdított rá, mivel ez is benne volt a megállapodásban. Eztán kitüntették. Az amerikaiak, természetesen.
Az egészből csak annyit akartam kihozni: a globalizáció, meg a multi-konszernek nem garanciák semmire. Ha érdekükben áll a háború valahol: ki fogják robbantani, amennyiben "magától" ki nem robban. Akkor csak kihasználják. A háborúhoz nincs szükség nemzetekre, ahhoz fegyverekre van szükség. Lásd az amerikai polgárháborút, például...
Bizonyára a Lovast németesen olvassák egyesek. Tatán, nem messze a gimnáziumtól van a lovarda. Ott már a hetvenes években turistákat fogadtak és megnyitottak egy presszót is Lovas presszó néven.
Tanúja voltam, amikor lovagló nadrágban lődörgő németek érdeklődtek a tó parton: (fonetice) Vo iszt lofász presszo?
Miért kellene külön megmagyarázni a nacionalizmus "értelmét." Ez egy eszme, mint a liberalizmus, a konzervativizmus, vagy a szocializmus, stb. Értelméről - miként a többi eszme értelméről is - könyvek százait írták, egy újságcikk erre nem térhet ki.
A brit vasutak privatizálásának eredményét nem ismerem, a buszokét viszont igen - katasztrofális. Ezt különféle angol városok polgármesterei mondták el nekem, speciel pont ilyen tanulmányúton voltam Angliában 8 évvel ezelőtt.
Szerintem egyetlen gazdag ország nem törekszik interdependenciára. Arra törekszenek, hogy mások függjenek tőlük. Illetve a függetlenségre. Ha nem így lenne,akkor pl. Japánban nem termelnének méregdrágán rizst - amit sokkal olcsóbban is meg lehetne venni.
Én is nehezen tudnék EU-tagállamok között fegyveres konfliktust elképzelni. Ennek az az oka, hogy az EU-ba csak olyan országokat vettek fel, akik között eleve kizár volt egy ilyen konfliktus.
De én még emlékszem a sok nagyhangú todományos szakértőre, akik 1989-90 táján azt magyarázták, hogy Jugoszlávia nem fog felbomlani, mert annyira összefonódott már, hogy az egyszerűen képtelenség.
Mivel nem értek egyet a Lovas István: „Globalizáció és nacionalizmus„ c. cikkében leírtakkal:
1. LI közíró a fenti cikkében az elso bekezdésben általánoságokkal leszedi a szentelt vizet az ÉS-es cikkrol - és annyi. Nem tételesen cáfol/vitatkozik, hanem summásan elitél. Mintegy kiindulópontként használja saját témájához. Ugyanabba a hibába esik, mint amit az ÉS-es cikk szemére hány: ostoba klisék. Egy lépéssel azonban mégis tovább megy: ténynek állít be nem bizonyított, nem igaz tételeket, illetve egyet biztosan: „a brit államvasútak privatizálása nyomán a szolgáltatások messze rosszabbak lettek". Ez szerintem nem igaz állítás. Mondom ezt személyes tapasztalatom és londoni ismeroseim véleménye alapján. Ha azt mondaná LI, hogy jóval drágább most a vasúti közlekedés Angliában, mint a privatizálás elott, azt elfogadnám. Ez az elso olyan rész LI cikkében, amit én hangulatkelto csúsztatásnak nevezek.
Nemzetek haragja
LI rejtélyes ellentmondást vél felfedezni abban, hogy az ÉS szellemisége és a lap egyik finanszírozó alapítványának névadójának egy könyvében írtak között. Ez a második olyan rész LI cikkében, amit én hangulatkelto csúsztatásnak nevezek. Nem látom az ellentmondást, foleg a rejtélyeset nem. Ha jól értem, LI fejében a neoliberalizmus és a globalizmus olyan fogalmak, amelynek hívoi nem beszélhetnek a a neoliberalizmus és a globalizmus kritikájáról/nem értékelhetik azokat és nem mutathatnak rá azok hiányosságaira.
Lábjegyzet: LI egyik kedvenc vesszoparipája a Soros Alapítvány szidása. Megemlíti - negatív felhanggal - ebben a cikkben is, sot még a Mancs 990916-ei számában (40. oldal) is. Igazat adok neki abban hogy, kikéri magának, hogy lóhímivarszervnek nevezte ot KE. Igaza van, ez bunkóság volt KE részérol. De nem kell LI-t félteni: a kikérem magamnak válaszába bele tudta szoni - negatív felhanggal persze - a Soros Alapítvány emlegetését ott is. Ez a harmadik olyan rész LI cikkében, amit én hangulatkelto csúsztatásnak nevezek.
Etnikai határok szerinti felbomlás versus liberális amerikai modell:
az LI által felsorolt példák Quebec kivételével diktatórikus (= a „nyugati" értelemben vett demokratikus berendezkedést MÉG el nem éro) államok felbomlása után kialakult helyzet eredményei. Palesztinát is ide veszem. Quebec kiszakadásában nem igazán hiszek és Belgium vagy Nagy-Britannia vagy Svájc szétszakadásában sem. LI viszont gazdag országokról beszél - általánosítva. Ez a negyedik olyan rész LI cikkében, amit én hangulatkelto csúsztatásnak nevezek. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a fejlett országoknak hatalmas felelosségük van a még nem demokratizálódott országok megsegítésében, leszakadásuk megakadályozásában. Úgy érzem LI különbözo fejlettségu („demokratikusságilag") államközösségeket hasonlít össze és belolük alakít ki ellenpárokat. Ez az ötödik olyan rész LI cikkében, amit én hangulatkelto csúsztatásnak nevezek. Szerintem LI akkor lenne következetes, ha pl. pont Quebec példáját hasonlítaná össze Svájccal.
Fukuyama versus Huntington:
LI a neki nem tetszo FF-t külügyi bürokratának nevezi, és „eksztatikus örömmel fogadottnak", szemben a neki tetszo SH-t nálunk "megdöbbentô gyulölettel fogadottnak és meg nem értett"-nek. Túlzás persze mind a ketto, csak a nagyobb kontraszt érdekében sarkosít a szerzo. Mind a két esetben általánosítva van, nem megjelölve, hogy kik fogadták így, illetve úgy egyiküket, illetve másikukat. Általánosítva természetesen maga LI is belefér mindkét szélsoséges fogadtatásba, és akkor szava sem lehetne, de igazából o a liberális globalistákra céloz sandán. Ez a hatodik olyan rész LI cikkében, amit én hangulatkelto csúsztatásnak nevezek.
Ráadásul megint elkapta a British Railways szele. Vagyis nem igazat állít. Ha LI elolvasná a Beszélo májusi, vagy júniusi számát (sajnos tegnap nem találtam meg) akkor meglepodötten láthatná, hogy ott is olvasható egy Huntington elméletét taglaló cikk - és nem azzal a konklúzióval, ami „megdöbbentô gyulölettel fogadottnak és meg nem értett"-nek lehetne nevezni. És itt LI ismét felfedezhetne egy „rejtélyes ellentmondást".
Úgy gondolom, hogy Fukuyama új könyve elgondolkodtató és fontos dolgokat tartalmaz (még nem olvastam), és úgy gondolom LI téved, ha a globalizációt egyenlonek veszi a nemzetek/társadalmak/kultúrák megszunésével/homogenizálódásával.
Úgy gondolom, hogy a gazdaságilag összefonódott világ - hosszú távon - számuzni tudja a regionális vagy globális (fegyveres) konfliktusokat. Például nehezen tudok elképzelni két EU tag közötti fegyveres konfliktust. A (fegyveres) konfliktusos országok, régiók MÉG nem annyira demokratikusak,gazdaságilag fejlettek, hogy képesek legyenek tárgyalásos módon megegyezni egymással.
Történelmi párhuzamok
„A globalistáknak egy másik tétele, hogy a kölcsönös függôség javítja a nemzetek közötti együttmuködést. Igazán kár, hogy ezt a hipotézist sem a pekingi, sem a moszkvai vezetôk nem sietnek keblükre ölelni."
Még egyszer, szerintem sem Peking, sem Moszkva nem elég demokratikus ahhoz, hogy egyrészt megengedhessék maguknak a kölcsönös függoséget, másrészt pedig a demokratikus országok nem hajlandók még éppen emiatt kölcsönösen függeni velük.
Ázsiai válság:
It megint nem a valóságot mondja LI. Magyarországon az „interdependencia" elméletéhez kapcsolható „alig hallható vinnyogás„ akkora volt, hogy a Budapesti Értéktozsde részvényeinek kapitalizációja a válság hatására 1998 július végérol augusztus végére 1300 milliárd forinttal csökkent, ami Magyarország GDP-ének mintegy 13%-a. (Forrás BÉT havi jelentései). Itt szerintem LI „aki a valóság elôl szántszándékkal fedi le érzékszerveit". Ez a hetedik olyan rész LI cikkében, amit én hangulatkelto csúsztatásnak nevezek. De ez már több annál. Empirikusan mondom. Ebben az idoszakban Magyarországról repatriáltak kb 1,5-2 milliárd dollárnyi tokét. Magyarország GDP-je 1998-ban 47,7 milliárd dollárnyi volt (Forrás MNB 1998-as éves jelentés). MIROL BESZÉL LI??? KIT RÚGOTT MEG AZ EMPIRIKUS LÓ???
Biztonságvágy - konfliktusok
Azt írja LI: „Az amerikai globalistáknak kényszerképzetük, hogy nincs helyi konfliktus, mely elszigetelhetô, és megfordítva: minden lokális stabilitás felborulása kihat a közvetlenül szomszédos területekre, az adott régióra, netán a világ valamenynyi országára."
Aztán pedig hogy „A globalisták (vagy korábban a moszkvai internacionalisták) a világot - utópisztikusan - konfliktus nélküli helynek képzelték." Most mi az amerikai globalisták kényszerképzete: van konfliktus, vagy nincs konfliktus??? Miért mond LI saját magának ellent ugyanabban a bekezdésben?"
Sajnos hiába olvastam el a cikket, nem találtam válasz arra az „igazán izgalmas kérdésre", amit LI feltett a cikke elején, hogy a jövo a globalizmusé és neoliberalizmusé az eltemetettnek itélt nacionalizmussal szemben. A nacionalizmust értelmét indokló érvelések sajnos LI cikkében eltemetettek maradtak.
Hát hogy a kukorellibe lehet ilyet feltételezni? :-)
Szvsz Lovas igen pontosan ismeri ezeket a megfogalmazási dolgokat. A neve mellett áll egy ilyen durva szó, ráadásul még trágárul személyeskedö szójáték is. Hát én is dühös lennék. És ne felejtsük el, ö is személyeskedo trágársággal válaszolt.
A MN cikk fent van a net-en?
szalonna
Ui. Nem birom ezt a közönségességet. megyek vissza a Basszameg topkba. :-)
Én sem lovagolnék túl sokat ezen a lófasz ügyön, de azért itt nekem valami nem stimmel. Trebitsch és dekóder urak betalált balegyenesről beszélnek, de szerintem ők értik félre Kukorellyt, talán úgy hogy itt a 'lófasz' szó "hát egy nagy fenét" vagy "na ne már" értelemben szerepel. De akkor ott kellene lennie a végén egy t-nek, vagy az előzőekben az ellenfél véleményét kellett volna citálni. De nem. Csak egy LI-nek tulajdonított cselekmény van megemlítve, majd jön a lófasz. Nem teljesen egyértelmű végül is, hogy mire vonatkozik, de első helyen mégis Lovas személye asszociálható oda, mint alany. Ennek fényében LI olvasói levele jogos és frappáns.
Persze lehet hogy én vagyok kevés Kuky szövegeihez, hiába no, posztmodern az istenadta, de azért nem rossz csávó ő, jól focizik...
Különben szerintem oszoljunk 2 táborra : lesznek a lófaszok, meg seggnyalók, aztán püföljük egymást, jól. Hej, be szép is a magyar közélet.
:)
