"Az öregség vagy betegség következtében megrokkantakat ugyanis élve dobják oda az éppen erre a célra tartott kutyáknak, amelyeket a saját nyelvükön temetkezőknek neveznek; Baktra fővárosnak a falain kívül ugyan tisztaság látható, de belül jobbára emberi csontokkal van tele."
"Mások állítólag arra törekszenek, hogy koponyájuk minél hosszabb legyen s a homlokuk annyira előreálljon, hogy kinyúljon az álluk fölött. [...] A kaspiak a 70 éven felülieket éhhalállal pusztítják el és kiteszik a pusztaságba, miközben messziről figyelik őket, s ha azt látják, hogy a madarak már letépdesték őket ágyukról, boldogoknak tekintik őket, de ha vadállatok vagy kutyák fogyasztották el, akkor kevésbé, ha pedig semmi sem történik velük, akkor boldogtalanoknak tartják őket."
"Kujsuang" uralkodója is így emelkedett ki a többiek közül, s onnantól a jüe-csik kusánok lettek.
Könnyen lehet, hogy a jüecsi összefoglaló név csak a kínaiak fejében élt, akik a hozzájuk legközelebbi turfáni államocskák (Jushi-Csüsi aprócska államai) népét nevezték így eredetileg. A Takla-Makánt északról kerülő két "selyemútvonal" Kucsában (Qiuci-Csiuce) egyesült és a Pamírig már együtt haladtak. Kucsá volt talán a legfontosabb "városállam" itt az északi útvonalon, de talán amúgy is. A kusánok inkább Kucsá nevét vitték tovább miután a hsziungnuk elűzték őket is Kr. e. 166 körül. A "jüecsik" aztán maguk előtt hajtották nyugati szomszédjaikat, a "királyi szakákat" is Nyugat-Turkesztánba, így egyes kínai források és Sztrabón is úgy számol be Baktria elfoglalásáról, hogy azt nem egy nép hajtotta végre.
"A skythák nagyobb részét a Kaspi-tengertől kezdve daáknak nevezik, a tőlük inkább keletre lakókat massagetáknak és sakáknak, a többieket pedig közösen skytháknak, bár mindegyiknek van saját neve is; legnagyobbrészt valamennyien nomádok. E nomádok közül a legismertebbek azok, akik a hellénektől elvették Baktrianét, az asiosok, a pasianosok, a tokharosok és a sakaraulosok, akik az Iaxartés túlsó partjáról törnek előre a sakák és a sogdianosok mellett, amely rész a sakák birtokában volt." (Strabón Geógrafika, XI, VIII, 2)
Úgy tűnik, hogy a "jüecsik" a Tarim-medencei, jelentős részben a környezet által determinált, decentralizált szövetséges és egyben vetélkedő belszervezetüket vitték magukkal. Érdekes, hogy a kusánokat is kifejezetten város- és kereskedelemfejlesztő uralkodó csoportnak lehet tekinteni. Nem "klasszikus" nomádok (bármit is jelentsen ez).
Egyébként a neveik kapcsán a zűrzavar leginkább abból fakad, hogy amikor a "jüecsik" a keleti (kínai-hun) oikumenéből átkeltek az iráni-indiai nyugati civilizációs rendszerbe, akkor éppen egy vándorlási és foglalási ciklusban is voltak, ami miatt lehet, hogy a tokhár név csak a meghódítottak miatt háramlott rájuk. (Tokharisztán)
"Kujsuang (Guishuang – Badakhsán és a környező területek az Oxustól északra)"
A Badahsoni (Бадахшон) Nemzeti Park Tádzsikisztánban.
Afganisztán 34 provinciájának egyikét is Badakhsannak hívják.
Nemcsak a Balatonnál volt Badacsonyunk: "Badacson: Botocun 1217–1235 között, Badacon, Badachon 1475, Badaczon 1461, Badacson 1545, Badatson 1760, Badaczion 1604. Eleinte közép-szolnoki, aztán rendszerint Kraszna vármegyei helység, mely Somlyó várához tartozott, ide számítja például az 1553-diki adóösszeírás. Már a Váradi Regestrumban előfordul ily név alatt: Botocun. Az ezen villabeli Márkot, Ivánt és Márczelt azzal vádolja pecselyi Szalók, hogy elvették négy ökrét, a mely vádját a vas hordozásával beigazolja. Kandra K.: V. R. 278., 280 l. Kandra Kabos Botocunt Petenyére értelmezi; de hibásan, mert ebben Badacson lappang." (Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája I.; Franklin, Bp., 1901)
"a jüecsiket legyőzték a hsziungnuk (xiongnu). Ezután Dahsziába (Daxia – Bactria) vonultak és öt hszihou (xihou – 'szövetséges fejedelem') között osztották föl az országot, melyek a következők voltak: Hsziumi (Xiumi – Nyugat-Vakhán és Zibák), Suangmi (Shuangmi – Sugnán), Kujsuang (Guishuang – Badakhsán és a környező területek az Oxustól északra), Hszitun (Xidun – Balkh térsége) és Tumi (Dumi – Termez területe). Több mint száz év múltán Kujsuang hszihouja, név szerint Csiucsiu Csüe (Qiujiu Que – Kudzsula Kadphiszész), megtámadta és kiirtotta a négy másik hszihout"
Nálunk is szövetséges volt eleinte a nyolc "génosz",a DAI szerint csak kívülről jövő támadás esetén fogtak össze.
Közülük aztán kiemelkedtek a magyarok, legyőzték a többieket, és onnantól Magyarországnak hívták az érintett földet.
"Kujsuang" uralkodója is így emelkedett ki a többiek közül, s onnantól a jüe-csik kusánok lettek.
13. szakasz – Ta Jüecsi (Da Yuezhi) királysága (大月氏 – a kusánok)
Ta Jüecsi királyságának fő központja Lansi (Lanshi – Baktra/Balkh) városa. Nyugaton Anhszivel (Anxi – Parthia) határos, mely 49 napi útra van. Keletre 6537 li (2718 km) távolságra található a Főírnok székhelye (Lukchunban), és 16 370 li (6807 km) Lojang (Luoyang). 100 000 háztartás, benne 400 000 személy és több mint 100 000 fegyvert fogni képes férfi van.
Régebben a jüecsiket legyőzték a hsziungnuk (xiongnu). Ezután Dahsziába (Daxia – Bactria) vonultak és öt hszihou (xihou – 'szövetséges fejedelem') között osztották föl az országot, melyek a következők voltak: Hsziumi (Xiumi – Nyugat-Vakhán és Zibák), Suangmi (Shuangmi – Sugnán), Kujsuang (Guishuang – Badakhsán és a környező területek az Oxustól északra), Hszitun (Xidun – Balkh térsége) és Tumi (Dumi – Termez területe).
Több mint száz év múltán Kujsuang hszihouja, név szerint Csiucsiu Csüe (Qiujiu Que – Kudzsula Kadphiszész), megtámadta és kiirtotta a négy másik hszihout. Egy Kujsuang nevű királyság királyává tette meg magát. Megtámadta Anhszit és elragadta tőle Kaofu (Gaofu – Kabul) területét. Puta (Parthuaia, Kr. u. 55) és Csipin (Jibin – Kapisha-Pesavár) egész királyságait is legyőzte. Csiucsiu Csüe elmúlt nyolcvan éves mikor meghalt.
Fia Jen Kaocsen (Yan Gaozhen – Vima Taktu) lett az utóda. Ő visszatért és leverte Tiencsut (Tianzhu – Északnyugat-India), majd egy tábornokot nevezett ki hogy ellenőrizze és vezesse azt. A jüecsik ezután borzasztóan meggazdagodtak. Valamennyi királyság Kujsuang [kusán] királynak nevezi [királyukat], de a Han eredeti nevükön ta jüecsinek hívja őket.
"A korábban véltnél 800 évvel előbb űzték a pólót Kínában, erre a következtetésre jutottak helyi kutatók, akik 2400-2800 éves pólólabdákat találtak Hszincsiangban."
