Üdv mindenkinek, sorstársak. Én is ilyen vagyok. Gátlásos, zárkózott, magányos, 39 éves férfi. Megoldást keresek a problémára, ezért szívesen "beszélgetnék" a témáról itt, vagy akár privátban is.
Tényleg nem off, de az itt leírtak, mint sajátosságok ugye, legalább négy pontban voltak jellemzőek a múlt század közepéig (háborítatlan, egyedülálló kultúrára, mármint) a tibeti emberekre – ami, helyrajzilag, azért mégis csak a világ teteje volt.:-)
(1) leszámítva a kultúrkörönként eltérő, ámde bevett, elfogadott szerepjátékokat, úgy is, mint az elvárt (kötelező) szertartásokat, tehát azokon túl: kerüli a nagy nyilvánosságot, a feltűnést, egész egyszerűen nem igényli azt, hogy mindenki rá figyeljen, minden szem rá szegeződjön – őt, és csakis őt éljenezzék a legváltozatosabb módokon és persze hosszasan
(2) nem akar életre szóló barátságot kötni és/vagy szexuális kapcsolatot létesíteni minden buszmegállóban, illetve sarkon; rögtön az első vagy bármelyik emberrel, aki szembe jön – számára nem ez jelent kihívást
(3) nem helikopterezik vele, nem fingja teli óránként a szobát, nem böffent artikulálva, táguló-nyúló pofával, nem térdelteti le a megmarkolt hajút naponta háromszor, hogy az hódoljon be a király előtt – különben kékre-zöldre veri a ribancot
(4) majdnem mindenki véleményét, észrevételét fontolóra veszi - mert, bár (sikeresen el)kerüli a hülyéket, de mégis, mindenkinek ad egy esélyt; valamiért úgy hiszi: nincs olyan ember, akitől ne tanulhatna valamit, akit ne tisztelhetne valamiért
(5) ha vendégségbe, löncsre vagy estebédre hívják, nem visz magával hipermangános oldatot és 3-4 doboz óvszert – mint ahogyan bohócsipkát, evőeszközöket se, mert van az a minimum
(6) nem gondolja magáról: ő nem hogy a nemének, hanem egyenesen a fajának, mi több, az evolúció csúcsa; aminek okán, tanultan (a szerencsétlen), csakis lefelé tartott tenyérrel hajlandó kezet fogni bárkivel – amit, ha kell, izomból old meg
(7) nem mások elvárásai, ábrándjai szerint akarja leélni az életét; ugyanezért, senkitől se várja el, hogy az ő elvárásai, ábrándjai szerint élje le az életét… na jó, tudom, ez már sci-fi, ilyen ember pedig nincs
Röviden: azért csak van ellenpontja az elkerülő személyiségzavarnak. Ami pedig az érintettek számosságát illeti… nos, az mégis csak a többség, amiként, az imént, fentebb éppen erre tértem ki.:-)
Nem kellene inkabb az alkoholizmus helyett inkabb kicsit felzarkozni a batrabb elethez? Mint mondtam ismertem nehany ilyen tipusu embert, az egyik egyszer azt mondta hogy o javult amiota a nagypapaja, / igen, a nagypapa es nem az orvos, jo mi?/ azt tanacsolta hogy ragjon ragogumit amikor kozossegben van, a felszegseget es indulatot az a ragcsalas oldani fogja, minden tanacstalan helyzetben jol harapjon ra, morzsolgassa, ott vezesse le a bizonytalansagbol adodo rossz erzest. Azt mondta ez a lany, / most 27 eves, 18 volt amikor elkezdte a ragozast hogy sokkal batrabb lett azota, sot van hogy mar a ragogumit is eleg ha elkepzeli. Nem, nem gyogyult meg de jobban mozog az eletben, van egy hasonlo tipusu baratja, / nem mondta hogy az a baja de az is felszeg/, jol elvannak. Igazabol ez a lany ha belejon akkor mar eleg jol es batran kommunikal barkivel de van hogy valaki olyat mond hogy visszahuzodik. Megis, a ragogumi bejott neki vagy az elkepzeles hogy attol jobb lesz.
"Kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben szociális gátoltságban, ill meg nem felelés érzésében és a negatív megítéléstől való túlérzékenységben megnyilvánuló általános sajátosság: 4 vagy több az alábbiakból: (1) a jelentős interperszonális kapcsolatokkal járó foglalkozásokat kerüli, a kritika, negatív visszajelzések vagy a visszautasítás miatti félelmében (2) nem hajlandó emberekkel kapcsolatba kerülni, hacsak nem biztos előre abban, hogy kedvelni fogják (3) intim kapcsolatokban zárkózott, mert fél a megszégyenüléstől vagy nevetségessé válástól (4) túlzottan lefoglalják azok a szociális helyzetek, ahol bírálták vagy elutasították (5) a számára új társas helyzetekben gátolt, a meg nem felelés érzései miatt (6) önmagát alkalmatlannak, személyesen nem rokonszenvesnek, másokhoz képest alárendeltnek látja (7) szokatlanul visszautasító a személyes kockázatok vagy új tevékenységek vállalásában, mert azok zavarba ejtően igazolhatják félelmeit"
Egy másik meghatározás:
"Az elkerülő személyiségzavarral küzdő egyént rendkívül erős szorongások gyötrik, túlérzékeny, szinte mindentől, mindenkitől tart, apróságok miatt fél (például attól, hogy megszólják a ruhája miatt, hogy étkezésnél leeszi magát, hogy véleménye miatt bírálni fogják). Könnyen zavarba jön, nevetségesnek, megalázottnak érzi magát, s az ilyen veszéllyel járó helyzetektől egyre inkább visszahúzódik. Állandó kisebbségi érzések gyötrik, épp ezért kerüli a felelősségvállalást. Szinte mindenre alkalmatlannak érzi magát, s noha vágyik a kapcsolatokra, az esetleges elutasítás miatti félelmében inkább elkerüli az embereket, tehát tényleg magára marad. Mindenkitől teljes mértékű elfogadást vár el, csak olyan kapcsolatban tud élni, ahol feltétel nélküli elfogadást érez."
Eddig erről nem találtam magyar nyelvű topicot, ezért nyitok egyet neki. Remélem hasonló cipőben járó sorstársak rátalálnak a topicra és megosztják a gondolataikat.