Egyedimeghívóknak sajnos nincs jogosultsága topicot nyitni, így nem tud hol választ kapni a kérdésére. Segítek neki. A Schopenhauer terápiáról szóló kérdések-és-válaszok avatott helye
Kedves or land a flyer! Köszönöm az új fórum létrehozását!
Nekem kezd körvonalazódni a dolog, köszönöm Gergely! Mint kiderült, én a filozófiai praxisra gondoltam és jó nagy kavart csináltam a Schopenhauer terápiás kérdéssel. Az azonban még mindig nem világos (természetesen sok más mellett), hogy mi történik egy ilyen terápia alkalmával? Mi a szerkezet? Hogy nyilvánul meg az egészben a filozófia?
Áh, elnézést kérek akkor én potnosítok a kérdésen... Mire alapozod azt, hogy a gond-terápiában, az alvás-terápiában vagy az étkezés-terápiában a terápia semmit sem jelent?
Azért volt fura nekem a válaszod, mert azt állítottad, hogy 1, Az fent említett terápiákban a terápia semmit nem jelent (még mindig nem egészen értem, ezt milyen értelemben utasítod el, így erre is rákérdeznék...). 2, bejelentetted, hogy valószínűsíted, hogy ezen "nem-terápiákkal" analóg a filozófiai praxis is. 3, Itt én úgy gondoltam, hogy alapozod valamire az ítéletedet. 4, Majd bejelntetted, hogy "Sajnos én nem tudom neked megmondani mi a filozófiai praxisban a terápia" (ez azonban nem is volt kérdés a részemről, de itt én fogalmaztam félreérthetően). 4, ezzel bejelentetted, hogy a 2. ítéleted megalapozatlan. Ha eddig jól látom a helyzetet, akkor én kérek elnézést, "a valószínűsítem" szó zavart meg, nézőpont kérdése, hogy ebben az esetben a szövegértéssel, vagy a szövegalkotással van a probléma.
De fenntartom a lehetőségét, hogy az egyéb "nem-terápiákban" valamire alapozva utasítod el a terápia jelzőjét. Könnyen meglehet, hogy az, ami alapján azoktól te megfosztanád ezt a jelzőt, abban az aspektusban a filozófiai praxist sem illeti meg. Ha ez derül ki, akkor készséggel elismerem, hogy ebben az értelemben semmit sem jelent a terápia szó a filozófia kontextusában majd nyújtok olyan megközelítést, ahol mégiscsak értelmet nyer. Azonban ezt fontos pontnak érzem, hogy lespórolhassuk a felesleges tévutakat amik az egymás mellett való elbeszélésből fakadnának. Ha megadod azt az alapot, amiért elutasítod a terápia jelzőt más kontextusokban, úgy tudok arra válaszolni, hogy ennek ellenére miért lehet mégis terápiának tekinteni a filozófiai praxisokat. Én még nem érzem úgy, hogy a "gondolkodás gondozásával" áthidaltam volna ezt a problémát.
A megszólítást és az alapvető tiszteletet továbbra is fenntartom, és kérem. Nincs azzal gondom, ha nem adod meg, csak ahogy az előzményben elismertem, hogy neked jogod van ahhoz, hogy ne érezz késztetést a velem való beszélgetéshez, úgy fenntartom a saját jogomat is erre. Kezd kialakulni köztünk egy beszélgetéshez hasolító párbeszéd, és nem tartom haszontalanak vagy érdektelennek ezt. Kár lenne félbeszakítani.
Sajnos most el kell mennem gép előtt, amint tudok, válaszolok a fennálló kérdéseidre, a fentiek figyelembevételével.
De igen. A beszélgetés számomra fontos része az alapvető emberi tisztelet, és az egymásra való figyelem. Azt látom már, hogy hamar ítélsz, és tévesen. De ha ettől a te világod még kerek, akkor nincs gond. A kérdésem ami áll úgy látszik ismét elkerülte a figyelmedet:
Fejtsd ki kicsit bővebben:
"ehhez képest mi az istent jelent, de valószínűleg kb.ugyanazt, mint a gong-terápia, meg az alvás-terápia, meg az étkezés - terápia stb. Vagyis semmit."
Ezek szerint nem. Azonban továbbra sem érzem úgy, hogy érteném ezzel a modattal mit állítasz, ezért kérlek, fejtsd ki kicsit bővebben:
"ehhez képest mi az istent jelent, de valószínűleg kb.ugyanazt, mint a gong-terápia, meg az alvás-terápia, meg az étkezés - terápia stb. Vagyis semmit."
Mielőtt válaszolnék a feltett kérdésre még egyet kérdeznék, hogy ne legyen félreértés köztünk. Mert igen, van ilyen érdekes hozzáállásom egy beszélgetésben, hogy nem csak az érdekel, én mit gondolok, hanem az is, hogy a Másik mit. :)
(Itt egy apró pontosítást tennék, mert itt én csúsztam el. Nem arról írtam, hogy a filozófiai praxis szempontjából mit értek terápia alatt, hanem arról, hogy a felemrült beszélgetés kontextusában mit értek terápia alatt. Így annál egy jóval tágabb meghatározást kellett adnom...)
És a kérdés, csak hogy jól értelek-e: Szerinted a pszichoterápián kívül a terápia szó használata értelmetlen, mert semmit sem takar?
Mert a pszichoterápia definiálva van abban a topicban, ahonnan átirányítottalak ide. Olvasd el, ha akarod. Az egy egészségügyi definíció, nincs szüksége az én külön definiálgatásomra.
Az érdekelne, hogy a filozófiai praxis ehhez képest mi az istent jelent, de valószínűleg kb.ugyanazt, mint a gong-terápia, meg az alvás-terápia, meg az étkezés - terápia stb. Vagyis semmit.
Érdekes hozzáállás, hogy én megkérdem, hogy te mit értesz a magad filozófiai praxis szempontjából terápiának, aztán visszakérdezel, hogy miért az szerintem mi. Most vagy nem tudod, hogy miről beszélsz vagy nem tudod, hogy miről beszélsz. És még azt se tudod ki vagy.
Csak szólok, hogy mintha nem nagyon értenéd, amiről beszélsz. Ez toleránsabb topictársak esetén elmehet, ha szeretnek akkor még egész jó kis bókokat kaphatsz, de a "pszichológia - pszichiátria - neurológia" fórumban kevés a toleráns ember. Épp csak valamennyivel több, mint a polidiliben.
1, A mit gyógyítra csak egyetlen helyes kézenfekvő választ tudnék adni, hogy "betegséget". Ezzel azonban nem válaszolnék ténylegesen, mert üres lenne a válasz mindaddig, amíg meg nem állapítjuk hogy mit tekintünk betegségnek. Ez azonban már jóval ingoványosabb talaj... Egy gyászt követő hosszú szomorúságot vehetünk-e "betegségnek", mondván reaktív depresszió, vagy adjunk inkább igazat Hamletnek?
"Uramfia, két hónapja s még el sincs felejtve! Úgy hát megérjük, hogy valamely nagy embert fél évvel is túlél az emlékezete;"
Vagy tovább bonyolíthatnánk a helyzetet: A pszichopátia vagy pedofília betegség-e? Ha igen, miért büntetjük? Nem hinném, hogy erre a kérdésre végsőbb választ lehet adni annál, hogy betegség az, amit éppen annak tartanak... Azonban éppen e miatt szerintem nem is hagyható ki a felsorolásból.
2, a Buddhizmust én sem tartanám pesszimista gondolkodási rendszernek, éppen ezért írtam, hogy a felszínen nem tűnhet optimistának, ha például csak azokat a kiragadott tételeket vesszük, amiket írtam.
3, teljes mértékben egyet értek. Tudtommal erre is vezetik vissza a neurotikusságot. (Ahogy persze másra is visszavezethető, más paradigmában...). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szorongáscsökkentő hatása ne létezne. :)
Keresztkérdés: Mi az a korlát, ami után megszűnik ez a "még nem reagálhatsz most, várnod kell" korlát?
Nah, fussunk neki még egyszer, nem jó egyszerre több dolgot csinálni...
1, Első megközelítésben egy olyan kapcsolatot/kapcsolódást mondanék terápiának, amely az egyénre gyógyító/zavarmentesítő/segítő/személyiségfejlesztő hatással bír. Nem hinném, hogy ez a definició minden lehetséges aspektusát lefedi a terápiának, de első blikkre nem tűnik rossznak.
2/ A Buddhizmus ne lenne optimista? Ezt először hallom. Tudtommal azzal kecsegtet, hogy megszabadít az örökös újjászületések kényszerétől és eljuthatsz a nirvánába. Ezt elég nehéz "pesszimistának" nevezni.
3/ Ha az illetőnek szerencséje van. Egyébiránt szorongás fokozó. Tudod ha valaki nagyon sokáig nem hajlandó tudomást venni az érzelmeiről, az hatással van rá.
1, Első megközelítésben egy olyan kapcsolatot/kapcsolódást mondanék terápiának, amely hatására az egyénre gyógyító/zavarmentesítő/segítő/személyiségfejlesztő hatása van. Nem hinném, hogy ez a definició minden lehetséges aspektusát lefedi a terápiának, de első blikkre nem tűnik rossznak.
2, Senki nem állíja, magamban vittem végig egy gondolatot e kapcsán: "legpesszimistább filozófus. Hogy lenne terápikus hatású". A Buddhizmus, mint egy olyan gondolkodási rendszer, amely szerint az élet szenvedés, és végső célja megszabadulni az élettől, finoman szólva sem tűnik a felszínen optimistának. Mégis áll rá, hogy lehet terápiás hatású.
Hihi, a legtöbbeknek a jelek szerint nem tűnt fel, hogy egy regényről van szó, és nem a Brit Tudósok legújabb eredményeiről...
A pesszimizmus jó terápia amúgy, mert az embert csak pozitív meglepetések érik :) Csak akkor gáz, ha az ember a jó dolgokat észre sem veszi - de akkor depressziónak, és nem pesszimizmusnak nevezik.
Voltaire Candide c. örökbecsűjét ajánlom, melynek egyik örökoptimista hőse egy hres filozófus. Megjegyzem, a Candide elég jó, ha nem is pesszimizmus ellen - de kétségbeesés ellen.
Mozart zenéjét minden kisérlet ideg. és hangulatjavítónak bizonyította. Ugyanez az eredmény: Bach, Vivaldi. Gyógyászatra e nagy hármas teljesen elég.
A könyv érdekessége, hogy felmutatja, még egy ilyen baromi pesszimista filozófus elmélete is lehet gyógyító jellegű. Viszont kifinomult a humora Yalomnak is, mert a Schopehauer-terápia cím a könyv végére kettős értelmet nyer. Részint hogy Schopenhauer pesszimista gondolatai hogyan hathatnak gyógyítólag, részint a könyvben szereplő filozófiai karakter, aki gyakorlatilag egy Schopenhauer utánzat végül maga is belátja, hogy terápiára szorul...
Ami szerintem igaz Schopenhauerre is, rá is ráfért volna egy jó terápia. Bár neki a filozófiai gondolkodás egyfajta terápia volt...
A kérdésre, hogy milyen terápiát lehet alapozni erre a gondolkodóra elég kézenfekvő választ nyújt a szerző: Schopenhauer a kötődések ellen volt, ő volt az első gondolkodó, aki európai filozófiában integrálta a keleti gondolkodást. És ebben a vetületben már talán nehezebben lehetne állítani, hogy a Buddhizmus nem alkalmas terápiára...
A zeneterápia hatását én abban látom, hogy az érzelmekre hat, ezért nyugtathat, vagy épp lendültbe hozhat. Zenélni sajnos nem tudok, de intuitíven úgy érzem, a zeneterápia egy magasabb foka lehet, amikor zenélésen keresztül hat terápiásan a zene, azaz a kliens maga zenél.
A filozófia pedig a racionális gondolkodás magas iskolája. A racionalizáció, intellektualizáció hatását az analitikus orientáltságú pszichológiai szemlélet is elismeri. A filozófia első sorban a gondolkodás gondozásával hat.
Vannak olyan szituációk, problémák, amin sokkal jobban és könnyebben átsegít, ha beraksz egy olyan zenét, ami megnyugtat, esetleg ha szöveggel kísér, valami "üzenettel" gazdagít téged. Azonban más problémáknál nem vetném el az alapos gondolkodás hasznát sem.
Szia Peter! Érdekes ez a gondolatod, hogy a zeneterápiában hiszl a filozófia viszont játék. Ezt szívesen meghallgatnám kicsit kifejtve is. Nálam a "játszik" sokkal jobban kötődik a zenéhez, mint a filozófiához. Ennek ellenére korlátozott mértékben hiszek a zeneterápiában, és hiszek a játékterápiában is.