Keresés

Részletes keresés

Szeszi50 Creative Commons License 2018.06.17 0 2 99

Sziasztok, én magam is demens beteget ápolok, illetve hazibeteg ápoló cégünk van itt kint Németországban. Ha megengeditek adnek pár tanácsot. Ápolunk nyugodt, agresszív ,fentjaro és fekvő beteget is. Ezeknél a betegeknél a szigorú napirend kialakítása a legfontosabb és, hogy minden mindig ugyanabban a sorrendben történjen. Ez lehet, hogy az elején nehezen megy de nyugtató hatású és megtanulják. Mindig még egy öltöztetés, mosdatás, etkezés is meghatározott időben, sorrendben történjen. Éjszakára és nappalra ha szükséges lehet altatót, nyugtatót adni és kell is ha agresszív, nyugtalan. Nagyon fontos a napi 2 liter folyadék mert ha nem ittak eleget ettől is zavartak lehetnek. Pont úgy kell velük foglalkozni mint a gyerekekkel, amíg lehet mindennap egy kis torna, felnőtt kifestő ,társasjátékok.

Fontos a lakás biztonságossá tétele is. Ha nem talál el a lakásban mindenre papíron ráírni mi micsoda es ráragasztani még egy szemetesre e is! Wc ajtóra mindenképpen! Egyik betegnél használt az, hogy a bejárati ajtóra rairtuk: ne rázd az ajtót. Mindig azt rángatta. Gond az állandó vetkőzés és öltözés ez megelőzhető felnőtt overál használatával ami hátul cipzáros. Sok minden van amivel segíthetünk magunknak és nekik is. Overál  azoknak is jó akik leszedik a pelenkát mi éjszakára minden betegekre ezt adunk aki pelenkás csak rájuk lábközt cipzáros végig a könnyebb tisztába tétel miatt. Nehéz ez biztos, viszont sok minden van ami a velük való munkát könnyebbé tudja tenni.

Csempa Creative Commons License 2018.06.06 0 1 98

Nálunk lassú volt az átmenet, és először csak gyanítottam a dolgot, ezért is mentünk el orvoshoz kivizsgálásra. Akkor még fel sem fogtam, nem is tudtam igazán, hogy mi is vette kezdetét valójában. Később, amikor erősen romlásnak indult az állapota, akkor sokszor nehéz volt önmagam maradnom, és nem átadni magam a kétségbe esésnek vagy éppen a tehetetlen dühnek.

 

Orvosi oldalról gyakorlatilag semmilyen plusz támogatást nem kaptam azon kívül, hogy megvizsgálták és gyógyszereket írtak fel; minden orvos igyekezett minál távolabb maradni érzelmileg a helyzettől. Ők már az elején tudták mindezt, amire nekem közben kellett rájönnöm, de meg sem próbáltak felkészíteni rá. 

 

Ember vagy te is, ne akarj több lenni: lesznek könnyebb és nehezebb napok. Néha erősnek látod majd magad, néha meg a feladás környékén inogsz majd. Tudd ilyenkor, hogy ez természetes, akkor lenne baj, ha nem így lenne. De azt ne várd meg, amíg kikészülsz, vagy tönkremegy körülötted minden / bármi! Egy ember betegsége miatt nem betegedhet meg a közelében több, s ha mégis ez körvonalazódna, akkor azonnal lépned kell a magad és a környezeted érdekében egyaránt. Ez valószínűleg nagyon nehéz döntés lesz, amivel sokáig nem fogsz tudni megbékélni, de a felelős döntések ilyenek, valakinek meg kell hoznia, hogy az élet mehessen tovább.

Előzmény: Herczeg Orsolya (95)
meredis Creative Commons License 2018.06.06 0 0 97

Szia Orsi!  Nagyon nehéz helyzet.  Anyukám pl. engem/férjem  nem ismert meg. Voltunk mi mindenki, csak azok nem, akik valójában. Viszont két unokája látogatásának nagyon örült, és néven szólította mindkettőt. Először otthonában ápoltam anyukámat, majd hozzánk költöztettük. 0-24 óra ügyeletet jelentett. Pelenkázás, fürdetés, gyógyszerezés stb. Férjem volt ebben segítségemre, mert bizony volt, hogy én is kibuktam. Végül anyukámat otthonba helyeztük el, mivel férjem és én is betegek vagyunk, és sajnos már nagyon sok volt a teher.

Anyukámnak voltak tiszta pillanatai, szinte napjai. Ekkor beszéltük meg vele az otthonba helyezést is. Tudta, elfogadta a helyzetet.

Soha nem haragudtam rá, hogy nem ismer meg, pedig 1 szem lánya vagyok. Szüleit, két bátyját már eltemette.

"Tiszta" óráiban nagyon sokat beszélgettünk, melyből a mai napig "táplálkozom"..  mert sajnos november 14-én meghalt.:(:(:(  Egy hónappal a 80. születésnapja előtt!  Nagyon-nagyon hiányzik!

Ő nem volt agresszív, talán inkább akaratosnak, néha követelőzőnek - most, de azonnal..  mondanám.

Soha nem haragudtam rá, hisz nem tehetett róla, hogy ennyire beteg. Leépülését végigélni, végignézni nagyon nehéz volt, de így sem jó, hogy nem tudok hozzá menni meglátogatni, beszélni hozzá, még ha nem is reagál rá, mert ilyen is volt.

 

Előzmény: Herczeg Orsolya (95)
Herczeg Orsolya Creative Commons License 2018.06.05 0 0 96

Nálunk egyik napròl a másikra történt kb.1 hònapja.A pszihiátrián volt 2 hétig utána otthonba onnan visszaküldték a pszihiátriára mert agresszív volt.Most otthont keresünk neki.Én képtelen vagyok bemenni hozzá.Vki tud tanácsot adni?

Herczeg Orsolya Creative Commons License 2018.06.05 0 0 95

Sziasztok!Ti hogy tudjátok feldolgozni azt amikor anyukátok demend lett?

manya1 Creative Commons License 2018.06.03 0 0 94

Elnézést, nem is ápolónő, hanem orvos s testvére. Akkor pláne nem a te válladon kellene nyugodnia ebben a megromlott kapcsolatban a nagybeteg sorsa, orvosként olyan kapcsolatrendszere kell legyen, hogy a lehető legjobb pozícióból kell tudnia rendelkezni egy demens ember sorsáról. De persze ha a te nyakadban mindez ingyen megtörténik, bolondok lennének költeni rá...

Előzmény: manya1 (93)
manya1 Creative Commons License 2018.06.03 0 0 93

Hadd kérdezzem meg, hogy ha a pároddal gyereketek nincs, házasok sem vagytok, és megromlott a kapcsolatotok, neki meg van egy ápolónő testvére, akkor te tulképpen már csak arra kellesz ott, hogy az anyósodat ápold?

Előzmény: Lucille17 (77)
manya1 Creative Commons License 2018.06.03 0 0 92

Ilyenkor behívják a rokonokat, megbeszélni, hogy szervezzék meg az ellátását, és legrosszabb esetben indítsák el az intézményi elhelyezését. Aktív ágyon demencia miatt nem fogják tartani, kell a hely másoknak.

Előzmény: mbeata11 (82)
manya1 Creative Commons License 2018.06.03 0 0 91

Nagymamád és édesapád másképp viselkedtek demensen?

Előzmény: Pöttyöslabda15 (85)
manya1 Creative Commons License 2018.06.03 0 1 90

Pöttöslabda, az ilyen intézményekbe 1-2 év a várakozási idő. Ha majd "rászánod" magad, azzal fogsz szembesülni, hogy további hónapokig, évekig kell ápolnod, mire üresedés lesz valahol. Nem úgy van, hogy hopp, rászántam magam, és jövő héten be is kerül.

Előzmény: Pöttyöslabda15 (83)
Lucille17 Creative Commons License 2018.04.26 0 1 88

Pedig muszáj magad miatt, szerintem édesanyád sem szeretné, hogy ebben tönkremenj.

Elég edzettnek kellene már lenned ilyen téren, hogy tudd reálisan kezelni a dolgokat. Próbáld kicsit lazábban venni, tudom nehéz, de saját magad miatt ez lenne a legjobb döntés.

Előzmény: Pöttyöslabda15 (85)
Timi961108 Creative Commons License 2018.04.24 0 0 87

Sajnos megteheti igen.Ugyan ebben a cipőben jártam énis.Mi írtunk a kórház igazgatójának egy szívhez szóló levelet.Ez segített próbáljátok meg ti is.

Előzmény: mbeata11 (82)
meredis Creative Commons License 2018.04.23 0 1 86

szia! szerintem sajnos igen, mivel már az elfekvők is fizetősek. ha emberséges a kórház/orvos, pszichiátriai osztályon belül elhelyezhetik - úgy gondolom - gerontológiai osztályon.

Előzmény: mbeata11 (82)
Pöttyöslabda15 Creative Commons License 2018.04.23 0 0 85

Sajnos nincs testvérem. Ésszel tudom hogy ne vegyem komolyan, de a szívem és a lelkem nem tudja igy kezelni. 

Lucille17 Creative Commons License 2018.04.22 0 1 84

Van testvéred?

 

 

6 ev alatt megtanulhattad a demens embereknek semmi sem jó.

Mindegy mit csinálsz.....szóval anyukád dolgait sem szabad felvenned...

Előzmény: Pöttyöslabda15 (83)
Pöttyöslabda15 Creative Commons License 2018.04.22 0 0 83

Sziasztok, új vagyok itt. Igazából csak kiírnám magamból, mert már nem bírom tovább. Egyedülló 41 éves nő vagyok. Az utóbbi 6 évem arra ment rá, hogy a nagymamámat és az apukámat ápoltam. Nagymamám 2014-ben ment el 91 évesen, édesapám 2017-ban 90 évesen. Mindketten demensek voltak. Nagymamám édesanyám édesanyja volt. Édesanyám tavaly nyáron elesett, csuklótörtés, mellrákműtét, decemberben egy félresikerült csipőprotézis műtét, aminek következtében ágyban fekvő lett. Februárban hoztuk haza a kórházból és a demencia egyre erősödik. Most 75 éves. Eleinte csak elfelejtett dolgokat és összekevert dolgokat, de most már kezd agresszív és depresszív lenni. Akármit csinálok, nem jó neki, mindenért én vagyok a hibás. semmi sem jó neki. Hétköznapokon Miskolcon 24 órás ápolónő van vele, Pesten dolgozok, hétvégén rohanok haza. Nem tudok elmenni bevásárolni, mert hisztizik, hogy órákra magára hagyom, pedig maximum 30 perc alatt mindig megjárom. Sír, hisztizik, ha nem ülök ott mellette, mert például mosogatok. Kiabál velem, hogy ne hagyjam magára. Cserélek pelenkát, és egy óra múlva közli, hogy cseréljem ki neki, mert órák óta nem cseréltem, és nem akarja elhinni, hogy most volt cserélve. De az éjszaka a legrosszabb. Félóránként van valami kérése (takarjam be, takarjam ki, kenjem be a térdét krémmel), és folyamatosen hangosan beszél (pl. jaj istenem, istenem, és ezt mantárázza).

Sem éjszaka, sem nappal nem lehet pihenni mellette. Semmi sem jó neki. Néha úgy érzem megörülök, mert csak ő van nekem. Felmerült egy idősek otthona bennem, de még nem szántam rá magam. Valaki a dányi ottont ajánlotta, valaki pedig a pilisvörösvári Szent Erzsébetet. De egyenőre nincs szívem megtenni. Nagyom 2 évig volt a Máltaiban, nagyon rossz volt....

mbeata11 Creative Commons License 2018.04.22 0 0 82

Sziasztok!Középsúlyos demens,önellátásra képtelen beteget hazaengedhet az orvos a kórházból úgy,hogy egyedül lakik,és felügyelete nincs egésznap?

Lucille17 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 81

Hát esetemben már 2 éve éreztem, hogy nem lesz ez így jó. De a kényszer nagy úr, és mennem kellett. Én mai napig mennék (annak ellenére, hogy már nagyon elegem volt az egészből), de a páromnak előbb lett elege abból, hogy állandóan őt kerestem, mikor az anyja kezelhetetlen volt, és nem tudott a munkájára koncetnrálni... 

 

Előzmény: Csempa (79)
Lucille17 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 80

Akkon én ufo voltam, mert ép ésszel csináltam évekig....Intézménybe meg nem akarják rakni, anyagiak miatt sem- ez kicsit bonyolult így, intim szféra is amibe itt nem szeretnék belemenni, ne haragudj.

Szerintem nagyon nehéz egy ilyen élethelyzetben élni, elviselni... hát nem tudom, nekem már nem ment, eddig bírtam, és éreztem elfogy az energiám...

Előzmény: tom55 (78)
Csempa Creative Commons License 2018.03.11 0 1 79

Gyakorlatilag mindenki átlépi azt a határt. A különbség abban van, hogy mennyivel később veszi ezt észra, vagy pontosabban fogalnazva: mennyivel később lesz bátorsága ezt bevallani magának, s lesz elég felnőtt, józan és felelősségteljey ahhoz, hogy megtegye a szükséges lépéseket a családja egészséges tagjaiért - beleértve önmagát is - és ne hagyja ebbe belebetegedni, tönkremenni őket. 

 

Aki most ilyen döntés előtt áll, az tegye fel magának a kérdést:

Ha te lennél a demens beteg, s előre rendelkezhetnél a sorsodról, akkor mennyi áldozatot fogadnál el a szeretteidtől, s elfogadnád-e, hogy tönkremenjen miattad az egészségük, az életük, a családjuk?

 

Eszerint cselekedjetek!

Előzmény: Lucille17 (77)
tom55 Creative Commons License 2018.03.11 0 0 78

Nincs ember aki ezt ép ésszel tudja csinálni éveken keresztül, szerintem nem is várható el senkitől. Borzalmasan megterhelő lehet lelkileg és fizikailag. Ha van orvos a családban ő nem tudta volna valami bentlakásos intézményben elhelyezni?

Normális tanácsot tényleg nem lehet adni hacsak azt nem hogy próbáljátok rendezni a kapcsolatotokat a pároddal. A demens betegek főleg ha már ilyen előrehaladottabb állapotban vannak annyira a normális életvitellel és magatartásformákkal ellentétesen viselkednek, hogy azt nem is tudom hogyan lehet elviselni.  

Előzmény: Lucille17 (77)
Lucille17 Creative Commons License 2018.03.11 0 0 77

Most akadtam erre a fórumra, kicsit későn....

Közel 5 évig ápoltuk a párommal az édesanyját (92 léves idén), egyedül él, valamilyen szinten önellátó (egyetlen egy drab gyógyszert sem szed, jobban és gyorsabban mozog nálam!!!, szóval fizikailag nagyon fitt), én napi 8 órában voltam vele, míg a párom a közelben dolgozott.

Reggel 8-tól 12-ig voltam ott, ebéd, szünet és délután 16kor 19ig voltam ott vele egyedül. Az elején minden 'simán' ment, az édesanyja varrt egész nap, hisz' ez volt a foglalkozása, szóval lefoglalta magát. 5 év alatt volt itt minden: lábtörés (nem saját hibájából), válltörés, ápolása napi 24 órában. Aztán minden normalizálódott, visszatértünk a rendes kerékvágásba. A párom nővére orvos, ergó az anyja háziorvosa is, reggeli pofavizit minden nap megvan fél órára, hétvégén meg nála van.

Egy év alatt rengeteget romlott az állapota, olyan szinten, hogy nem bírtam már ott lenni vele egyedül. Egy éve nem varr már semmit, állandóan veri az ajtót, hogy neki mennie kell (ki tudja hova), minden dolgot elrejt, eldug, pénzt már nem kezel jó régóta, gáztűzhelyhez nem nyúlhat, mert elzártuk ezt is, a wc-be tömi a törölközőket amit fenéktörlésre használ, pelenkát rendszeresen leveti és eldugja, és még sorolhatnám. Én ebbe az egészbe tönkrementem, megromlott a párommal a kapcsolatunk, pánikos lettem és a nyugtatókat nem az anyja szedte hanem én. Nagyon nagy teher ez az egész, szerintem nem is lehet normális tanácsot adni, mert nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a határ ami belefér, a tűrőképessége....

meredis Creative Commons License 2018.02.18 0 0 76

Szia!  A 70. hsz-ben kb. leírtam. A túlzsúfoltságot most is kiemelném.

Sajnos már nem járok hetente Dányba.. Édesanyám november 14.-én itt hagyott.:(:(:(  Sajnos nagyon meg szeretett volna már halni, és az utolsó két napban már csak intett a nővéreknek, hogy sem enni, sem inni nem kér.:(

Én kórházban voltam (tudta anyukám).  Kisebbik fiam, és férjem halála előtti héten voltak nála, jókedvű volt, nevettek, örültek, felhívták az idősebb unokát is. Még édesanyám mondta, hogy engem ne zavarjanak a kórházban.

Nagyon nem megy az elkerülhetetlen elfogadása. :(:(

Minél előbb lépj kapcsolatba vagy a dányi Akácfával, vagy más otthonnal, mielőtt rámegy egész családod! Nagyon nehéz döntés, tele vagyok lelkiismeret furdalással, de nekünk is meg kellett lépnünk. Drága édesanyám elfogadta döntésünket.

Előzmény: Zsuzsa Molnár (74)
Csempa Creative Commons License 2018.02.18 0 1 75

(Szia! 3 évig csináltam én is. Ne folytasd, ha már az életetek kárára megy, mert haszna nincs azon kívül, hogy a saját lelkiismeretedet rendben tudd ahelyett, hogy felelősen döntenél magad és a környezeted életéről. A beteg hozzátartozód egyik percről a másikra létezik egy idő után, már nem érzékeli a történéseket azok sorrendjében, csupán történésük pillanatában, s ha az a szépen ragyogó nap, vagy egy jó ebéd, akkor annak önmagában tud örülni, s mit sem tud már abból, ami 10 perccel korábban történt. De neked (és nektek) közben is, és majd később is teljes életet kell élnetek, önmagadért, és a szeretteidért is.

Arra jöttem rá közben, hogy meg kell hoznom ezt a súlyos döntést a beteg szerettem (általam képzelt-) érdekeivel szemben, önmagamért és a családom többi tagjáért, amikor már azt láttam, hogy csupán a pillanat és az évtizedekkel korábban történtek jelentik számára a valóságot. Azóta is együtt kell ezzel a döntéssel élnem, ami sokszor nehéz, de azóta is úgy gondolom, hogy ez volt az egyetlen helyes döntés. Mert nem feltétlenül az a jó döntés, amivel könnyű együtt élni. Néha a nehezebb út a helyes. Nekem ehhez kellett felnőnöm, felnőtt fejjel, évek alatt.)

Előzmény: Zsuzsa Molnár (74)
Zsuzsa Molnár Creative Commons License 2018.02.17 0 0 74

Szia !

Érdeklődnék,h mik a tapasztalataidat a danyi otthonnal kapcsolatban?

Én is hasonló cipoben járok,3 éve csinálom,de már a család idegei főleg az enyém végesek

Teljesen tanácstalanok vagyunk...

 

 

Előzmény: meredis (73)
meredis Creative Commons License 2017.12.20 0 0 73

Szia! Édesanyám Dányban, az Akácfa Idősek otthonában volt. Havi 138ezer forintot fizettünk. Van Dányban még egy otthon, de az drágább..

Előzmény: boldogne (71)
manya1 Creative Commons License 2017.12.19 0 0 72

Az Olajág otthonoknál állítólag nincs olyan sorbaállás. Csak nem olcsó. 2 éve még havi 170-220 ezret mondtak.

Előzmény: boldogne (71)
boldogne Creative Commons License 2017.12.12 0 0 71

Sziasztok! Anyósom időskori demenciában szenved. Most kb. Egy hónapja romlott az állapota. A férjemmel keresünk valami magán otthont ahol ápolnák, mert mi dolgozunk, így egyedűl van otthon. Nem tudja ellátni magát, ezért félő hogy ameddig nem vagyunk otthon nehogy baj történjen vele. Felelősek vagyunk érte, ezért keressük a megoldást! Tud valaki olyan helyet ahol nem hónapokat kell a várólistán várni?

meredis Creative Commons License 2017.09.21 0 0 70

Édesanyám olyan idősek otthonában van, ahol reggel, ebéd után, és este pelenkázzák. 2 naponta fürdés, hajmosás,   reggeli 1/2 8 - 1/2 9 között,  ebéd 1/2 12 - 1/2 1 között, vacsora 1/2 6 - 1/2 7 között.  gyógyszer reggeli, ebéd, vacsora után,  este 10 körül az éjszakás viszi a frontint.  bár szerintem nem kapja mindegyik gyógyerét, amit a házi orvos felírt. valahogy így látom, persze tagadják.  pszichiáter beszélt vele, kapott ketileptet, meg még valamilyen hangulatjavítót.  3-an vannak egy szobában. egyikük vak, a másik szerintem skrizofén,  hol segít anyumnak, hol nem, pl. egy pohár víz adása.

amúgy a nővérek állandóan rohannak, nappal 5 van, éjjel 2.   túlzsúfolt hely.

Előzmény: Kissné Erzsi (68)
Kissné Erzsi Creative Commons License 2017.09.21 0 0 69

Ja ez egy magán otthon!!!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!