Daka József királyi címre benyújtott igénye adta az ötletet, hogy egy új közép--kelet-európai struktúrának a gondolatával porondra lépjek. Magyar--horvát--osztrák--cseh--szlovén perszonálunió, szlovák, oláh, ukrán stb. térségek bevonásával. Új hatalmi struktúra, széles jogkörű, erős kezű, neoliberális kagán mint az élre törő Távol-Kelet és az EU közötti átfedő tényező. Támogatókat és ötleteket várok. Jöhetnek az ötletek ezerrel.
"Kutyára ... ezek a népek is esküdhettek, még, ha nem is voltak szlávok"
Theotmar salzburgi érsek írta 900-ban IX. János pápának: "Amivel bennünket az említett szlávok vádoltak, hogy az ungarusokkal megsértettük a keresztény hitet, kutyára vagy farkasra és más felette gyalázatos és pogány dologra tettünk esküt és kötöttünk békét, és pénzt adtunk nekik, hogy Itáliába betörjenek ... azt a bűnt, amit mi tévedésből és egyetlen alkalommal elkövettünk, ők maguk sok éven át folyamatosan elkövették. Ők maguk fogadták be az ungarusok nem csekély tömegét, és azok szokása szerint saját álkeresztényeik fejét teljesen kopaszra nyírták, és a mi keresztényeinkre őket rászabadították (Ipsi Ungarorum non modicam multitudinem ad se sumpserunt, et more eorum capita suorum pseudochristianorum penitus detonderunt et super nos Christianos immiserunt) ... Isten templomait felgyújtották, és minden épületet elpusztítottak, hogy egész Pannóniában, legnagyobb tartományunkban egyetlen templom sem található, amint azt az általatok rendelt püspökök is – ha be akarnák vallani – elbeszélhetik, hány napon át mentek, s az egész területet elhagyatottnak látták. Amikor pedig tudomásunkra jutott, hogy a hungarusok betörtek Itáliába, igen kívántunk ugyanezek szlávokkal békét kötni".
"A zala megyei és erdélyi birituális temetkezés nem támasztja alá, hogy az avarok mozgattak volna komplex szláv népeket, de nem kizárt, hogy egy-egy avar kori csoport termelési rendszerébe integrált szlávokat vagy más etnikumba tartozó, de szintén hamvasztással temetkező népeket. A zala megyei birituális temetkezési előfordulásnál a sztyeppén legyőzött és a történelemből eltűt ant nép töredékeit gyanítják, egy a feltárás során előkerült poncholt övcsat alapján."
Szőke Béla Miklós a garabonci I-II. sz. temetőkről: „ÉryKinga (tanulmányát ld. KAROLINGERZEIT 1992) elemzése szerint Garabonc I népességének legközelebbi párhuzama a korban ugyan kissé későbbi (10–11. századi), földrajzilag azonban közeli Ptuj (Pettau) népessége, olyannyira, hogy közöttük akár közvetett vagy közvetlengenetikai kapcsolat is fennállhatott. Ugyancsak közeli párhuzamok még a 6–7. századi, nyugati germán (frank) Anderten, a 11–12. századi drevljanok, a 11. századi Zalavár–Kápolna és a 9. századi morvaföldi Rajhrad temetőjének embertani szériái. Ezek mellett feltűnik még egy kisebb, dunai bolgár származású csoport is (ld. két europo-mongolid egyed, ill. egy torzított koponyájú egyén).
Történetileg értékelve a fentieket, lényeges momentum, hogy Garabonc I. leszármazottainak egy részét Zalavár–Vársziget 11. században épült kápolnája köré temethették el. Igen valószínű tehát, hogy a garabonci közösség utódai helyben kontinuusan tovább éltek. Még izgalmasabb azonban az, hogy Garabonc I egyedei igen közeli genetikai kapcsolatot mutatnak Ptuj 10–11. századi népességével. Pribina ugyanis Ptujban – a 9. századi Pettauban– a Conversio Bagoariorum et Carantanorum szerint már Liupram salzburgi érsek idejében (836–859) templomot építtetett (WOLFRAM 1979, 54–55). Mivel egyelőre Ptuj 9. századi népességét nem ismerjük, csak e későbbi temetőre (KOROSEC 1950) alapozva tételezhetjük fel – Zalavár példájával is megerősítve –, hogy mindkét Pribina-birtokon már a 9. században etnikailag egymással igen közeli rokonságban álló népesség élhetett (a nagyságrendi különbség miatt ugyanis valószínűtlen, hogy Garabonc I lakossága költözött volna a 9. század végén Pettau–Ptujba). S ha ez igaz, érthetővé válik az a látszólag váratlan analógia is, miszerint a drevljanok szintén közeli rokonságban álltak a garabonci népességgel. DNy-Dunántúl 9. század előtti, avar–szláv népességének egyik fő komponensét ugyanis azok a du(d)lebek alkották, akik Apsich (dunántúli) avar vezér 7. század eleji keleti hadjáratának eredményeként, fogolyként kerültek a Kárpát-medencébe. E du(d)lebeknek a Dnyeszter és Bug vidékén helyben maradt utódai a volynjánok, akiknek közvetlen keleti szomszédságában voltak a drevljanok; utóbbiak törzsterülete azonban hajdan szintén a du(d)lebek területe volt (SEDOV 1982, 94–106, SZŐKE 1992c, 139–143).
… a formakör távolabbi párhuzamai közép-ázsiai, szteppei europid típusú népességek (kazahsztáni szaka, szauromata és Urál-vidéki szarmata) felé mutattak.
Mosaburg/Zalavár település-agglomerátum szolgálónépének harmadik, antropológiailag feldolgozott temetője, Zalaszabar–Dezső-sziget a helyi, környékbeli késő avar kori települések lakóihoz mutat leginkább rokonságot (ld. ÉRY Kinga és MÜLLER Róbert tanulmányát in: KAROLINGERZEIT 1992).
A fentiek alapján úgy látszik tehát, hogy a Pribina által »körös-körülről összegyűjtött« szolgálónép nagyobbrészt a helyi és a közelebbi környék településeinek avar és avar–szláv (dudleb) lakosaiból lett toborozva. Ezt színezték különböző mértékben a távolabbi vidékekről elszármazottak: így a már Nyitrán Pribinához kapcsolódott, főként katonai szolgálatot teljesítő férfiak és azok szűkebb hozzátartozói (»morva« embertani réteg), a Délvidéken a bolgároktól, ill. Ratimartól hasonló célból elszegődött katonák, ill. a már korábban a bolgárok fennhatóságától szabadulni igyekvő s részben a zalai dombok közt menedéket lelt timocánok és abodriták (praedenecenti) családjai (BÓNA 1984, 350). De a megélhetés, az esetleges felemelkedés csábító lehetőségének tűnhetett az újonnan szerveződött grófság az Alpok folyóvölgyeiben élt szlávoknak és a távolabbi, bajor és alemann területek elszegényedett rétegeinek is (ld. az írásos források neveit és a temetők nyugati germán embertani elemeit).”
>>Fredegar szerint ezek a félvérek mégiscsak keményen ellenálltak a kor egyik legerősebb hatalmának,
Romantizáló, vérségi eredetet fantáziáló áthallás az, hogy konkrétan és csak kizárólag ők lettek volna azok, akikre Samo támaszkodhatott. Feltehetőleg van alapja a sok leszármazottnak, de inkább egy későbbi etnikum magyarázataként, mint fegyeresekként, mint a korabeli történéshez kapcsolódóan teszik egyesek.
A mai kor legerősebb hatalmának ereje egy szempillantás alatt elsöpörné eszközeivel a vele szembeszegülő tálibokat, ha azok pl. egy síkságon vennék fel vele szemtől szembe a küzdelmet... nade nem teszik meg ezt a szívességet neki.
Samó és embereinek nem kellett több tízezer fegyverest mozgósítaniuk, hogy eredményesen szegüljenek szembe az avarokkal, sőt eszük ágában nem volt azt tenni.
Kereskedtek, ellátták fegyverrel a Dunától északra levő területen élőket, akik a fegyverek birtokában a megnövekedett önbizalom eredményeként nem fizették az adókat és hosszú ideig sikeresen ellenszegültek az erre irányuló váltakozó avar és germán igyekezetnek.
Még az sem kizárt, hogy egy-egy avar, vagy frank hadjárat átmeneti eredményeket ért el, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy éppen egyik hatalom sem volt azon a szervezettségi szinten, hogy teljes fennhatóságot érvényesítsen a perifériáin.
>>A harmadik dolog pedig, amire már korábban felhívtuk a figyelmet, hogy a veszélyes nemesfémvadász mutatványra feltehetően szláv katonát vezényeltek a tetőre, és üríteni készülő társa is hihetően szláv volt, máskülönben nem hamvasztották volna őket el. (Kb. az aknaszedő munka megfelelője volt ez a tevékenységi kör.)
A felvidéki avar sírokban 2-5% a hamvasztásos előfordulás aránya, amiből arra lehet következtetni, hogy éltek közöttük szlávok, de messze lényegtelen arányban.
Az avarok fennhatósága kiterjedt messze északon, minden bizonnyal személyek, vagy kis csoportok folyamatosan sodródtak velük.
A sankt galleni esetnél egyébként azt is figyelembe kell venni, hogy a Dráva felső völgyébe települő karantánok az aquileiai érsek embereinek térítése előtti időben szintén hamvasztásos módon temetkeztek és éppen, hogy a szomszédos Mura felső völgyéig legeltető avar kori népekkel valamiféle kapcsolatba kerülve nagyon is logikus, hogy az Alpok belsejében dél-észak irányba elérték a két-három völgynyire levő Sank Gallen kolostorát és kirabolták.
Ettől, még az Alpok-alján húzódó és a folyóvölgyek zárásával kiépült gyepü vidékére nem feltétlenül kell szlávokat gondolni. Pláne nem a Borostyán-út Muraszombat,Szombathely környéki részeihez, ahol a honfoglalás-kori települések ismertek pl. az úttól 6-700 m-re távolabb a Gyöngyös patak mentén. Az itteni feltárások nem ereményeztek prekeresztény hamvasztásos temetkezésre utaló régészeti leletet. Minden bizonnyal a korábban a tereptani adottságokat követő Borostyán-útra közvetlenül ráépülő letelepedés valamikor az avar kori népmozgások alatt tevődött át a Gyöngyös-patak közvetlen partjára, az állattartóknál megjelenő fokozott vízigény miatt.
Kutyára természetesen ezek a népek is esküdhettek, még, ha nem is voltak szlávok.
A szilágynagyfalusi kurgán csoport esetében meg kell jegyezni, hogy a Meszes hegység platóján levő sírokhoz tartozó település a Nagyréten volt, elég szűk etnikai jelentőssége lehetett.
A talált ékszerek típusai a hasonló borsod-megyei előforduláson keresztül a keleti sztyeppékre mutatnak.
A modern régészeti álláspont átértelmezte az erdélyi urnasíros temetkezést, elvetette még a Prága-típusú kerámiák etnikumjelző szerepét is azzal, hogy az egyes longobárdoknál(?) is előfordult volt. Az általad ídézett 1986-os álláspont eléggé átpolitizált volt, a mindenhol szlávokat kereső igyekezet fénykorűához kapcsolódik.
A zala megyei és erdélyi birituális temetkezés nem támasztja alá, hogy az avarok mozgattak volna komplex szláv népeket, de nem kizárt, hogy egy-egy avar kori csoport termelési rendszerébe integrált szlávokat vagy más etnikumba tartozó, de szintén hamvasztással temetkező népeket.
A zala megyei birituális temetkezési előfordulásnál a sztyeppén legyőzött és a történelemből eltűt ant nép töredékeit gyanítják, egy a feltárás során előkerült poncholt övcsat alapján.
Koronként és kultúránként erősen változott a prostitúció fogalmának megítélése. Ideiktatok néhány részletet Németh György A hetairák és az idegenforgalom c. összefoglalójából (História 1983/3):
"A Kr. e. 7–6. században, a kereskedelem megélénkülésével, a keleti országokkal szorosabbra fűződő kapcsolatokkal, az utazások szaporodásával és a nagyobb városok kialakulásával egy időben jelenik meg Hellaszban a tömeges prostitúció. Azt is mondhatjuk: végső soron az idegenforgalom volt a legősibb női mesterség szülőanyja.
Homérosznál (Kr. e. 8. század) a hetaira szó barátnőt, társnőt jelent, mindenféle mellékértelem nélkül. A Trója alatt harcoló hősök fegyverrel raboltak maguknak ágyast, netán feleséget, mint Parisz. Az ágyasok, a harcok során szerzett rabszolganők, tökéletesen kielégítették azt az igényt, amelyet a törvényes hitves, a családi tűzhely őre és a vagyon kezelője valamilyen oknál fogva nem volt képes. A prostitúció speciális formája, a templomi prostitúció valószínűleg keleti eredetű, a görögöknél nem terjedt el túlságosan. Hérodotosz (kb. Kr. e. 484–424) megvetőleg beszélt róla: Babilonban ugyanis minden asszonynak át kellett adnia magát életében egyszer egy idegennek, aki az istennő templomában ezüstpénzt dobott az ölébe. Hellaszban szabad nők nem folytattak ilyen tevékenységet, de a korinthoszi Aphrodité szentély ezernél is több hieroduléja, szent rabszolganője foglalkozásszerűen bocsátotta áruba testét. Sőt ők a 7. század második felétől monopolhelyzetet élveztek. A forgalmas kereskedővárosban, ahol utazók tízezrei fordultak meg, nem csekély jövedelmet jelenthetett ez. Arisztophanész sokallta az árakat:
„S úgy hallom, a korinthi hölgyek is
szegény legényre, ha kerülgeti,
ügyet se’ vetnek: ellenben ha dús,
mindjárt feléje fordúl a cipó,”
(Plutosz 156–159. Arany János fordítása.)
Az ágyasokon és a hierodulékon kívül megtalálhatók a közönséges örömlányok is, róluk azonban keveset hallani, nevüket nemigen örökítették meg, tevékenységüket szűk körben folytatták. Szolón (kb. Kr. e. 638–559) mindenesetre törvénnyel szabályozta a bordélyházak működését és a jövedelmüket adókötelessé tette. A kikötőkben, vagy a város szegényebb negyedeiben működő utcalányok szabadok is, rabszolgák is lehettek, sok volt közülük az idegen származású, a felszabadított rabszolga és viszonylag nagy számban, olcsón álltak a matrózok, katonák, faluból városba érkező parasztok rendelkezésére. A nagyobb ünnepeken összesereglett tömeg rendszeres jövedelmet biztosított számukra.
Lakomákhoz, összejövetelekhez fuvolás vagy kitharás lányokat lehetett bérelni, akik hangszerismeretük miatt ugyan magasabb jövedelmet húzhattak, de szolgáltatásuk jellege nem sokban különbözött az örömlányokétól. Azaz, a prostituáltaknak különböző rétegei voltak, s ezek megbecsülése, jövedelme erősen különbözött egymástól. A hetairák kettős oppozícióban állottak: egyrészt a tisztességes asszonyokkal, másrészt a közönséges utcalányokkal, a pornékkal."
A nagykaganátus rendszerében – a sumér tradíciókhoz visszanyúlva – a templomi prostitúció intézményét szeretnénk kiemelten támogatni.
"Samó birodalma csak látszólagosan volt bármilyen szervezettségű hatalmi alakulat"
Fredegar szerint ezek a félvérek mégiscsak keményen ellenálltak a kor egyik legerősebb hatalmának, "a hun elnevezésű avarok"-nak Samo 35 éves országlása során. Az más kérdés, hogy pánszlávisták, szlavofilek eltúlozhatják a birodalom jelentőségét.
"Hol vannak a sírjai az avarok által telepítgetett prekeresztény szlávjaidnak?"
A szlávokra köztudomásúlag a hamvasztásos temetkezés volt jellemző, halottaikat még a kurgánba temetkezés átvétele után is elégették (pl. szilágynagyfalusi csoport). Casus Monasterii Sancti Galli c. művébenaz 1060 körül elhunyt Ekkehard így beszéli el az agarenusok (avarok, var-khunok) egyik Sankt Gallen-i akcióját: "Kettő közülük felmászik a haranglábra abban a hitben, hogy a csúcsán levő kakas aranyból való, és nem lehetne az ily nevű helység istene, csak úgy, ha nemesfémből van öntve. Miközben az egyik erősebben kihajlik, hogy a lándzsájával lefeszítse, a magasból lezuhan az udvarba, és szörnyethal. A másik ezalatt Isten szentélyének a meggyalázására a keleti homlokzat tetejére mászott, és miközben hozzákészülődött, hogy a hasát ott kiürítse, hátrazuhant, és teljesen összetörte magát. Amint később Heribald elbeszélte, amikor e kettőt ajtószárnyak között égették". A fenti részletből három dologra érdemes figyelni. Egyrészt hogy a var-khunok a VI. század közepi vandálokhoz (onogurokhoz) hasonlóan gyűjtötték a nemesfémet. Másfelől hogy nem igazán gyakorolhatták őszintén a keresztyén hitet az "avarszlávok" a buzgó dunántúli térítés dacára, ha egyikük még a homlokzatot is szívesen összerondította volna. A harmadik dolog pedig, amire már korábban felhívtuk a figyelmet, hogy a veszélyes nemesfémvadász mutatványra feltehetően szláv katonát vezényeltek a tetőre, és üríteni készülő társa is hihetően szláv volt, máskülönben nem hamvasztották volna őket el. (Kb. az aknaszedő munka megfelelője volt ez a tevékenységi kör.)
Bóna István: "A délkelet-európai szláv népmozgalom ukrajnai anyaterületének 6–9. századi régészeti hagyatékát meglehetősen jól ismerjük (Prága-Penkovka-, Prága-Korčak-kultúrák, illetve -típusok), szláv csoportok elmozdulása, déli területeken való feltűnése tehát nyomon követhető, de csak általánosságban. A korai szláv települési és temetkezési mód puritán egyszerűsége miatt ugyanis kezdetben csak akkor lehet a telepeket és temetőket keltezni – s akkor is nagy nehézségekkel –, ha idegen fémtárgyak (elsősorban bizánci vagy avar ékszerek, esetleg ezek szláv utánzatai) és edények fordulnak elő bennük. A nagy népmozgalmak lezáródása után megtelepülő szlávság régészetileg először a Kárpátok külső peremén fogható meg. Észak-Moldvában Suceava-Şipot a legrégibb szláv település. A félig földbe vájt házak sarkában kőtűzhelyek [kamenica =’(kő)kemence’] foglalnak helyet, a házakban talált edények szabad kézzel formált, archaikus típusú fazekak (ún. „prágai típus”). Egy bronzfibula a település valamelyik korszakát a 7. század első felére rögzíti ... A Kárpát-medence legnagyobb szláv urnamezője Baráthely 2. temetője a Nagy-Küküllő déli partján. Egyúttal az egyetlen temető, ahol bizonyíthatóan jelentékeny számú avar (34 csontvázas sír, 2 ló-, ill. lovassír) népesség élt egy időben és együtt a szlávokkal (210 hamvasztásos sír – ebből 45 urnasír, a többi gödörbe helyezett „szórt hamvasztásos” temetkezés). Avar csontvázas temetkezések a temető egész területén találhatók. Tájolásuk kevés kivétellel a késő avar korra jellemző. A temetőben talált avar tárgyak (kengyel, zabla, öntöttbronz övdíszek, gömböcskékkel díszített fülbevalók, dinnyemag alakú gyöngyök, csiholóvasak és ugyanezen sírok edényei is!) 90%-ban a csontvázas sírokból kerültek elő. Rítusuk, viseletük, viseleti és temetkezési tárgyaik nem különböznek az Avar Birodalom más területeiről ismert, kevéssé tehetős, 8. századi avar falusi közösségek temetőitől ... Erdély 7–10. századi szláv hamvasztásos temetőiből vigasztalan, egyhangú kép tárul fel. Néhány kivételtől eltekintve (s ezek inkább kutatási vagy adathiánynak tűnnek) az urnatemetőkben „csontvázasan” temetkező kisebbség figyelhető meg. Rítusuk, sírmellékleteik, viseletük alapján ezek talán a szláv közösségek avar vezetői (Baráthely 2., Mihályfalva) avagy az avarokat képviselő és külsőségekben-szokásokban is követő, „avarrá” lett szláv vezetői voltak. A gödörben vagy urnában temetkező szláv többség elhamvasztott maradványaival csak elvétve temettek el néhány vaskést, tűzcsiholót, még ritkábban néhány ékszert: hajkarikát, fülbevalót, gyöngyöt. Régi probléma, hogy ez a szegénység pusztán temetkezési rítus, avagy a tényleges gazdasági és társadalmi viszonyok tükre. A helyzet valószínűleg bonyolultabb a kérdés ilyen leegyszerűsítésénél. A 6–7. században nyugatra és délnyugatra nyomuló szlávok anyagi kultúrájának külsődleges megjelenési formái elmaradottabbak voltak Európa más egykorú népeinél. Nemcsak a fazekaskorong nem ismerése mutatja ezt, hanem a saját vas- és bronzművesség hiánya avagy szinte őskori színvonala is. Földművelési és állattenyésztési ismereteik azonban nem sokban különbözhettek Közép-Európa germán törzseiétől, sőt településük és házaik sem. Az Al-Dunához nyomuló szlávok élén a bizánciaktól gyakran név szerint ismert és emlegetett harci vezetők – törzsfők – állottak, társadalmuk tehát már túljutott a kötött nemzetségi viszonyokon. Megtelepült, századokon át folyamatos földművelésről tanúskodó, legalább 30–40 putriból álló állandó falvaik (Kézdipolyán, Fiatfalva, Siménfalva, Székelyszállás stb.) látszólag ellentmondásban vannak szegényes urnatemetőikkel. De csak látszólag. Baráthelyen, Szenterzsébeten, Mihályfalván, Oláhtordoson az eddig megismert temetőrészletek hasonló folyamatosságot bizonyítanak, nem szólva arról, hogy ugyanannak az anyagi kultúrának a megjelenései." (Makkay László–Mócsy András szerk.: Erdély története a kezdetektől 1606-ig; Akadémiai, Bp., 1986)
Theotmar salzburgi érsek – valószínűleg 900 júliusában írott – levele IV. Benedek pápához: "...általatok küldetve jött három püspök, nevezetesen János érsek, Benedek és Dániel püspök a szlávok földjére, akiket morváknak neveznek ... megtagadták a kötelező adó fizetését király urainknak és azok hercegeinek, és háborús ellenállásba fogtak, és népünket támadni kezdték ... Amivel bennünket az említett szlávok vádoltak, hogy a hungarusokkal megsértettük a keresztény hitet, kutyára vagy farkasra és más felette gyalázatos és pogány dologra tettünk esküt és kötöttünk békét, és pénzt adtunk nekik, hogy Itáliába betörjenek ... azt a bűnt, amit mi tévedésből és egyetlen alkalommal elkövettünk, ők maguk sok éven át folyamatosan elkövették. Ők maguk fogadták be a hungarusok nem csekély tömegét, és azok szokása szerint saját álkeresztényeik fejét teljesen kopaszra nyírták, és a mi keresztényeinkre őket rászabadították ... Isten templomait felgyújtották, és minden épületet elpusztítottak, hogy egész Pannóniában, legnagyobb tartományunkban egyetlen templom sem található, amint azt az általatok rendelt püspökök is – ha be akarnák vallani – elbeszélhetik, hány napon át mentek, s az egész területet elhagyatottnak látták. Amikor pedig tudomásunkra jutott, hogy a magyarok betörtek Itáliába, igen kívántunk ugyanezek szlávokkal békét kötni"
A hungarusok (hunugurusok) vagy másként mondva a var-khunok régi fegyvertársait látjuk tehát magunk előtt, akik az aszályos éveket és a Nagy Károly-i múló epizódot követően kezdtek visszaszállingózni régi lakóhelyükre, mindenekelőtt a Dunántúlra, s onnan a frank helytartókat szépen elűzték. Ezek a szláv gyepűnépek esküdöztek tehát kutyára-farkasra Bulcsúékkal, s ők voltak azok is, akiknek két képviselője a Sankt Gallen-i templomtoronyból lezuhanva szörnyethalt... Ideje lenne végre lekapdosni a szemellenzőket.
Természetesen én is a vallàsszabadsàg hive vagyok és azt is vallom, h a muzulmàn orszàgokban a nôk hàtrànyos megkülönböztetése nem az Iszlàm bûne. Hanem a tàrsadalmi elmaradottsàgé. Mûveltebb körökben, nagyvàrosokban szabadabbak a nôk ( pl. Irànban). Törökorszàgot pedig nem is lehet egy szinten emliteni velük, ahol Atatürk modernizàlta a tàrsadalmat.
"Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi keretlétszámnak a tizede is bőven elég lesz az egyetemeken"
Hmm... Èn azt hallottam rokonaimtòl, hogy màr ma is baromi nehéz az egyetemekre bejutni. Milyen mòdon talàlnàtok meg, hogy ki a "valòban odavalò" ?
Fr.orszàgban a "Nagy iskolàkba" nehéz bejutni. Nem tudom megérteni, hogy valakinek aki àllatorvos akar lenni, miért kell profi matematikusnak vagy fizikusnak lennie ahhoz, h bejuthasson az àllatorvosi iskolàba ? Ezzel gàtoljàk, hogy több legyen az àllatorvos, mint amennyire szükség van. Viszont kérdéses, hogy akiknek aztàn sikerül àllatorvossà lenniük, mennyire motivàltak az àllatok àpolàsàra, nem csak valami presztizsnek engedelmeskednek-e, azàltal h elvégezték ezt az iskolàt és sok pénzt kereshetnek. Egyetemre bàrki beiratkozhat (Fr.o.), ha egy tàrgy érdekli. Az elsô év utàn ugyis a fele otthagyja. Sarkozy is vàltoztatni akar a felsôoktatàs rendszerén és a szakmunkàs-képzésre nagyobb hangsùlyt fektetni.
En meg ugy gondolom, h mindenkinek meg kellene adni a lehetôséget, h tanuljon, képezze magàt egy területen, ami érdekli. A probléma csak akkor kezdôdik, ha nincs elég munkakinàlat. Az is biztos, h valami hatàrt kell szabni annak is, h ne akarjon pl. mindenki àllatorvos lenni, aki szereti az àllatokat. Bonyolult kérdés ez...
"Pesten így is minden 2. csaj valamilyen szinten pénzért kúratja a picsáját (akár bevallja, akár nem)."
Ebben nem a kurvàkra gondoltàl. Lehet h igaz amit irsz s valòban idàig süllyedt a tàrsadalom Mo-n, h a fiatal lànyok minden màsodikja érdekbôl ismerkedik és kezd kapcsolatot (legalàbbis Pesten, vidéken biztos kevésbé). De ez nem az ô hibàjuk. Meg vannak fertôzve pontosan a "liberalizmus" eszméjével, amit te mint àllamformàt akarnàl majd megùjitva alkalmazni.
A prostituàltakkal kapcsolatban még nem tudtam eldönteni, hogy mi lenne a jobb: itt Fr.o-ban témàznak ròla, h nem kellene-e ùjra kinyitni a bordélyhàzakat, ahol higiénikus környezetben, orvosi ellenôrzésekkel, nagyobb biztonsàgban lehetnének, ha màr ezt a "vilàg legrégibb mesterségét" akarjàk ûzni; mivel a kereslet megvan rà. Nagyon könnyen meg lehetne pedig szüntetni az egészet, ha nem lenne kereslet. Ami ugye a férfiaktòl vàrna el egy kis erôfeszitést. Bàr ami igaz, igaz, ha hàremük lehetne (többnejûség), akkor nem lenne szükségük hàzon kivül keresni a fizikai örömöket.
Igaz nem annyira elrugaszkodott, de egy kelet-európai középhatalom felállítását kezdeményezné Trianon romjain.
A Kis Antanttal kellene megértetni, hogy nem azért kapták a területeket mert az nekik jó lehet, 8Végülis az elmúlt 90 év bebizonyította hogy inkább ártott nekik is9, hanem hogy megakadályozzák a Kárpát régióban egy közép-htalom kialakulását.
Ha nem is Kaganátus, de egy, nem feltétlenül nyugati mintájú alakulat összehozása mindenképpen érdekes ötlet lehet.
Ha nem sikerül a brüsszeli vonulatot ellensúlyozni, akkor örökre periféra maradunk.
"A muszlim vallàsù csalàdokban lévô nôk példàja meg a legrosszabb mindennél (hàrem?, na ne !)"
A vallási fanatizmus minden formája riaszt, nyomaszt (elképesztően butáknak és a politikai életben való aktív részvételre is alkalmatlannak tartom azokat az embereket, akik a jelenlegi természettudományos ismeretek mellett még ennyire megvezethetők), ettől függetlenül nagy kedvvel és jó szívvel emelnék be az említett vallási irányzatokból olyan momentumokat a nagykaganátus rendszerébe, melyek hasznosnak és praktikusnak látszanak. Ne feledjük, egyúttal generációk sorának bölcsessége halmozódott föl ezek mögött az irányzatok, tanítások mögött, s balgaság lenne egy az egyben elhajítani őket. A nagykaganátus leendő prófétájaként a teljes vallási és morális türelem, sőt liberalizmus álláspontjára helyezkedem. Vajknak és Salamonnak is nevezett Szent István királyunkkal vallom, hogy "unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est". Ennyiféle, eltérő szokásrendszerű és különféle hagyományokat ápoló ország, ennyi kulturális kincs egybefűzése nem is követelhet más szemléletmódot véleményem szerint, mint a jó értelemben vett (de még annál is liberálisabb) liberalizmust, a teljes libertinizmust (hogy ez utóbbit hogy értem, majd igény esetén megmagyarázom, egyébként megmagyarázhatom röviden is – in der Kürze liegt die Würze –, az új dolgokba való belekóstolást, a megismerési hajlandóságot és annak serkentését értem elsősorban alatta). Szóval mindenképp érdemesnek látom a háremek visszaállítását Magyarországon (az Árpád-korban még javában léteztek ilyenek a hazai muszlimok körében, lásd Abu-Hámid al-Garnáti úti beszámolóját II. Géza idejéből, aki háromévnyi ittléte alatt egy csodaszép, széles csípőjű bizánci rabszolgalányt vásárolt magának, s gyereket nemzett tőle), annyi különbséggel, hogy ezt az intézményt nemcsak az iszlám vallásúaknál tudom elképzelni. Egyébként nem biztos, hogy az összes mohamedán országban annyira nyomorúságosnak kell a nők sorsát kelképzelni, és hogy ez a vallás csak negatívv értelemben nyomja rá a bélyegét az ember személyiségére; egy barátnőm mesélte, akinek a férje török volt, hogy kinn Isztambulban az idegen emberek milyen szempillantás alatt körbevették a segítségre szoruló gyereket, s olyan odaadással védelmezték, amely a mi a képmutató keresztény kultúrkörünkre nem igazán jellemző.
Egyik újításom lenne, hogy a háremekbe büntetésből is be lehetne kerülni az állam és a hárembe fogadó közötti szerződéses megegyezés keretében. A büntetésből hárembe jutott nő a hasznos ház körüli munka mellett szexuális szolgáltatásokkal is tartozna urának, természetesen jogai törvényi szintű biztosítása mellett.
"ha az anya nem dolgozik, akkor az apànak kétszer annyit kellene keresnie, hogy az egész csalàdot eltarthassa. Ez pedig még Fr.-orszàgban is egyre kisebb arànyban megvalosithatò. Nagy tàrsadalmi vàltozàsok kellenének hozzà"
Kétségtelen, hogy forradalmi változásokat képzelek el e téren (ámbátor meglehetősen utálom ezt a szót, mert a csőcselék ostobasága is mindig kapcsolódik hozzá). Azonban nagyon egyszerű módon át lehetne hidalni ezt a problémát: a munkaerőpiac szűkülésével a felszabaduló bérkeretet egyszerűen újra kell osztani. A továbbra is a munkahelyeken, vállalkozásban dolgozók között, vagyis a férfiak és a még gyermektelen, hasonlóképpen dolgozó nők kapnák meg a felszabaduló részt. Ugyanakkor legfőbb ideje, hogy visszaállítsuk a ház körüli gazdálkodás becsületét a non-produktív irodai és egyéb haszontalan látszattevékenységekkel szemben. Ilyeneknek a nagykaganátusban helye biztos, hogy nem lesz. Mint elefánt a porcelánboltban, könnyedén fogjuk rendezni a dolgokat, olyannyira, hogy mindez át is vezet minket a felsőoktatás felhígulásának problémaköréhez. Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi keretlétszámnak a tizede is bőven elég lesz az egyetemeken, vagyis csak az járjon oda, aki valóban oda való, a többieknek emelt szintű szakmunkás-oktatást fogunk nyújtani, megfelelő végbizonyítvánnyal elismerve.
"Az elsô bekezdésed utolso 3 soràt nagyon közönségesnek tartom és tiszteletlennek a nôkkel szemben. Ha igy àllsz hozzà a nôkhöz és te lennél a példakép, akkor nem sok esélyt adok, hogy a nôk szivesen otthon maradnànak, s feladnàk önàllòsàgukat azért, hogy férjeiktôl semmi tiszteletet ne kapjanak"
Visszaolvastam, a kurvákra s nem a tisztességgel élő asszonyokra vonatkozik az inkriminált mondat. Ettől függetlenül a véleményem az, hogy a prostitúciót is maximális elismerésben kell részesíteni. A nagykaganátus támogatja nemcsak a prostitúció valamennyi formáját, a nyilvánosházakat, a swingerklubokat és az útszéli lebujokat, de a többnejűséget és a nyitott házasság különféle formáit is. (Ismeretségi körömben vannak különféle beállítottságú és vallású emberek, akik a nyitott házasság különféle formáit eredménnyel valósították meg. Nézetem szerint e kapcsolat során a gyermek megint csak kevésbé sérül, már csak a nyílt, korrekt viszony és a feszültségek folyamatos levezetésének, a "biztonsági szelep" megfelelő működésének köszönhetően is. Nemhogy nem ítélem el ezt a fajta együttélési formát, de támogatom mindazok esetében, akiknél igény merül föl rá. A nyitott házasságot átmeneti formának tekintem a többnejűség felé.)
Nem értem, miért engem akarsz megróni azért, amiért Budapesten a nyílt színi vagy látens kurválkodás ennyire elharapózott. Ez ténykérdés, én pedig nemhogy pozitív véleményt nem nyilvánítottam ezekkel a hölgyekkel kapcsolatban, de mint a bejegyzésemből kiderült, kicsit már sokallom is a jelenlétüket a főváros közterületein és lakásaiban. Az utóbbiakhoz egyébként kevésbé volt szerencsém, de "vadászkalandjaim" során nem egyszer szedtem fel olyan nőket, akik bevallották, hogy ilyen vagy olyan formában a testükből (is) élnek, sőt egy olyan nő is akadt, aki pénzt akart kérni a "szolgálataiért". Egyéb források, információk alapján úgy saccolom, hogy a magyar fővárosban élő hölgyek durván fele valamilyen módon az alfelét (is) használja pénzkeresésre. Korábban közöltek velem riasztó számadatokat arról, hogy köztiszteletnek örvendő családanyák milyen gyakorisággal ruccannak fel vidékről egy-egy pornóforgatásra (ennek már idestova 10 éve). Ha ezt a gyerekeik tudnák. Inkább ne tudják meg.
A kazárok zsidó vallása nehezen hiszem, hogy a Misnában foglalt tiltások teljes figyelembevételével működhetett volna a maga idejében, de viszont mint tudjuk, mégiscsak megtalálhatták a kompromiszumot, így aztán zsidók lehettek annak ellenére, hogy megefjték a kecskét szombaton is.
>>De te Megalé Moráviáról írtál, amelyet a DAI világosan a Délvidékre helyez,
Egyrészt tudom, hogy hova helyezi DAI, sőt érteni is vélem az akkor történteket, de tévedsz én nem arról a Nagy Morva Birodalomról írtam, hanem arról, amiről a szlovákok,de rajtuk kívül is sok különböző érdek a Kárpát-medence északnyugati sarka környékén gondolkodik.
Amit írtam, az éppen erról szól, hogy Samó birodalma csak látszólagosan volt bármilyen szervezettségű hatalmi alakulat.
>>A két Morva folyó neve pont a var-khunok telepítési politikájának eredménye,
Hol vannak a sírjai az avarok által telepítgetett prekeresztény szlávjaidnak?
Arra alapozol, hogy a zsidóknak nem szabad az ünnepnapon dologozni a mai időkben, de nem biztos, hogy egyrészt ez mindig így volt" De. Ez biztos. Elég hozzá elolvasni a Tanakhot.
S nem te akarnàl lenni véletlenül a nagykagàn ? :-)
En csak a nôkkel kapcsolatban szeretnék megjegyezni valamit. Természetesen én is ugy làtom, hogy egészségesebben fejlôdnek a gyerekek, ha az egyik szülô rendszeresen velük van (6 éves korig fôleg az anya, késôbb fôleg fiùknak az apa jelenléte is fontos).
Viszont ha az anya nem dolgozik, akkor az apànak kétszer annyit kellene keresnie, hogy az egész csalàdot eltarthassa. Ez pedig még Fr.-orszàgban is egyre kisebb arànyban megvalosithatò. Nagy tàrsadalmi vàltozàsok kellenének hozzà.
A màsik dolog, hogy mi lenne azokkal a nôkkel, akik nem kelnek el, vagy nincs elhivatottsàguk a gyereknevelésre ? Azokat ki tartanà el, ha nem dolgozhatnak ?
Az elsô bekezdésed utolso 3 soràt nagyon közönségesnek tartom és tiszteletlennek a nôkkel szemben. Ha igy àllsz hozzà a nôkhöz és te lennél a példakép, akkor nem sok esélyt adok, hogy a nôk szivesen otthon maradnànak, s feladnàk önàllòsàgukat azért, hogy férjeiktôl semmi tiszteletet ne kapjanak. A muszlim vallàsù csalàdokban lévô nôk példàja meg a legrosszabb mindennél (hàrem?, na ne !)
A két Morva folyó neve pont a var-khunok telepítési politikájának eredménye, ide is, oda is telepítettek morvákat, ahogyan szerbeket, horvátokat, szlavón-szlovéneket stb. is. De te Megalé Moráviáról írtál, amelyet a DAI világosan a Délvidékre helyez, a Dzsajháni-hagyomány is ott emlegeti őket (m.r.da), a w.n.n.d.r-októl (onogundur-bolgároktól) egy hegységgel elválasztva.
A zsidó szombatról. Nem hiszem, hogy ennyire tömegesen áthágták volna a vallási előírást a zsidók, hogy az említett napokon vásároztak volna. A szombati munkavégzés tilalma nem mai előírás. A Tóra számos helyen (pl. 2Móz 20,8-10; 31, 14-15; 3Móz 23,3; 5Móz 5,12-14), így a Tízparancsolatban megtiltja a szombati munkavégzést, amelyet már az ókori midrásban (hálácha és haggáda) konkretizálva is értelmeztek. A Misná a tilalmazott főmunkák közé sorolja a közterületre való kivitelt és a közterületen való cipelést (2. széder). A vasárnap mint a hét első napja csak a keresztényeknél vált ünnep- és pihenőnappá.
Magyar Zsidó Lexikon: "A szombati munkaszünet teljes rendszerét a Talmud építette ki ... Tilalom alá esik a ... kereskedés ... Terhet cipelni, még könnyűt is tilos."
>>1. Muraszombat és Szombathely neve a szombati napon tartott hetivásárokra vezethető vissza (vö. Dunaszerdahely, Csütörtökhely), így nem köthető a zsidósághoz
Azt lehet tudni, hogy régen vásárnapot éppen, hogy az ünnep napján tartották, ezért is lett Jézus feltámadásának napja, korábban a hét első munkanapja megszentelve, és az így lett munkaszüneti napon tartott vásárok miatt hívják máig Vasárnapnak.
Arra alapozol, hogy a zsidóknak nem szabad az ünnepnapon dologozni a mai időkben, de nem biztos, hogy egyrészt ez mindig így volt, másrészt nagyon is elképzelhető, hogy a szombati vásárok a szombat megszenteléséhez kapcsolódnak zsidózó vallást követő népeknél, akik annyit tartottak a vallási előírásokból ami számukra praktikus volt.
Semmit sem jelent, hogy DAI odateszi Moráviát, nagyon is könynen meglehet, hogy több vidéket hívtak így, feltehetőleg az ott lakó népek valamilyen jellemzője miatt, de koránt sem biztos, hogy az alatt a szláv morva etnikumot kellene tekinteni.
Két gyors megjegyzés a gondolatmenetedhez: 1. Muraszombat és Szombathely neve a szombati napon tartott hetivásárokra vezethető vissza (vö. Dunaszerdahely, Csütörtökhely), így nem köthető a zsidósághoz (ellentétben pl. Kijev Szambatasz elnevezésével vagy Judenburgéval), mivel zsidó számára szombaton a munka és a másokkal való dolgoztatás általában tiltva volt. 2. Megalé Morávia a DAI szerint a "turkoktól" délre helyezkedett el, a szövegből következően a vörös-horvátoktól keletre, így nem azonosítható azokkal a helyszínekkel, amikről írsz.
A munkanélküliség problémàja sokkal összetettebb annàl, hogy egy-két szòval meg lehessen magyaràzni, s nem is igazàn a topik témàja (meg a cigànysàg sem).
En csak arra akartam felhivni a figyelmet, hogy nem panaszkodni kell, hanem cselekedni. S ez nemcsak a cigànyokra vonatkozik, hanem mindenkire. Ha egyedül tehetetlen az ember, össze kell fogni és minden erejükkel azért küzdeni, hogy sikerüljön elérni valami eredményt. Ha csak vàrjuk, hogy majd màsok megoldjàk helyettünk problémàinkat akkor ne csodàlkozzunk, hogy ha soha semmi jò nem születik, vagy csak nagyon lassan. A cigànysàg viselkedésében az a felhàborito (tisztelet a becsületes kivételnek), hogy csak tartjàk a markukat a juttatàsokért, aminek érdekében egy gyufaszàlat nem tettek odébb. Semmit nem tettek a közösség érdekében, de a kiosztàsnàl elvàrjàk a jussukat. Ha nincs munka, mehetnének az utcàkat takaritani (ingyen) vagy mit tudom én, hogy valamilyen modon megosszàk a terheket a közösséggel, s megérdemeljék a juttatàsokat. Nyugaton màr léteznek olyen orszàgok (azt hiszem utoljàra Angliàrol hallottam), ahol a munkanélküliek közmunkàkat végeznek ingyen...
Úgy gondolom a szervezés folyamata, a Samó féle történet kristályosodása a Borostyán-út mentén zajlott.
Ez a római időkben fontos, 6 m szélességű, kő alapozású és habarcsba ágyazott bazalt lapokkal fedett út Aquileia-Sempeter-Ljubljana-Ptuj-Muraszombat-Szombathely-Sopron-Carnumtun útvonalon a Dunán átkelve a Morva folyó mentén a Morva kapunál fordult északkeletre, majd a síkságon át a tengerpartra és ott a mai Észtország területén volt a végpontja. Vas megyében itt-ott ma is látható a nyoma.
Minden bizonnyal ezt a még a középkor során is fontos kereskedelmi vonalat akkoriban a közelébe települt kagán tartotta ellenőrzése alatt jelentős jövedelme miatt, de adóztatta Bizánc is, rögtön az út kezdeti szakaszán Aquileia után.
Az avarokról feltételezhető, hogy a szláv népektől elvettek adóba minden fémet a Kárpátoktól északra, így érték el azt, hogy nem jelentettek katonai fenyegetést. (Az oroszok hasonló módon jártak el finnugor népekkel, erről angol utazó számol be a Káma mentéről a XVII.szd-ból)
A Borostyán-úton járó kereskedők feltehetőleg összebarátkoztak, közösen üzleteltek avarokkal, úgy gondolom, hogy a közös vallás teremtett megfelelő bizalmat(szombatos,Judenburg). Szintén feltételezem, hogy ezek az avarok a Mura felső völgyéig, Styria Judenburg kerületéig hajtották nyaranként az állatjaikat a gazdag fű miatt, jól kiismerték az Alpok átjáróit észak és dél irányba, a szomszédos, a Dráva völgyben elhelyezkedő Karantániát szintén jól ismerhették.
Ez a vidék akkoriban Bajorország fennhatósága alá tartozott jogilag, de valószínűbb, hogy igazi erőt az alkalmilag legerősebb helyi hatalmasság gyakorolt, későbbi korokban ők az Eppensteinek Eppenstein várából Judenburghoz közel.
Lényegében már csak a kereskedelmi út kezdeti, É-Itálián keresztül vezető mintegy 100 km-es szakasza az érdekes, ez pedig jó okkal a Tagliamento folyó medre lehetett.
A folyó a tengerbe a velenceihez hasonlóan hatalmas és rengeteg szigettel, víziúttal, tagolt lagúna Aquileiaval ellentétes szegletébe torkollott. A torkolattól folyásirányban felfelé mitegy 20 km-re kiszélesedett és egy 5-600 m szélességű, öklömnyi görgetegkövekkel, sóderrel feltöltött sík vidéket alkotott, amit az esőzéskor és olvadáskor teljesen kitölt a víz, ámde egyéb időszakban alig csordogál benne, így hátas és málhás lovakkal nagy sebességgel, itt-ott a vízen biztonsággal átgázolva lehet haladni benne, pláne, ha a kengyelnek köszönhetően jól irányíthatók és megülhetőek a hátasok.
Úgy gondolom Samó, a senon vidékről származó kereskedő vagy a tengeri kereskedelemben talált társakat, akiknek a lagúna szigetein rejtegetett csempész áruját szállította, vagy éppen az aquileiai kereskedőkkel állt kapcsolatban, de nagy eséllyel a bizánci vám megfizetése nélkül továbbította az árut a Tagliamentó, majdnem a mai Tarvisióig széles kavicsos utat biztosító, egyenletesen emelkedő medrében akár két nap leforgása alatt.
Mivel az alkalmi esőzéseket követő áradás mindent elsöpör az útból, semmiféle akadályt nem telepíthettek a mozgásuk gátolására, a széles meder és nyílt terep, s a hátrafelé nyilazás pedig az avar és kereskedő csoportoknak lehetővé tette az átverekedést bármilyen ellenálláson.
A Moosburg(karinthiai Arnulf császár szülőhelye +896) központú Karantánián keresztül,- ami feltehetőleg a bázisa volt Samonak, -itt születtek meg a szláv asszonyoktól a gyerekek, akik később a független Judenburg és környéke népeit alkothatták- északi irányban nyíl egyenesen vezetett a völgyeken keresztül az út Judenburgig, majd északra tartó völgyeken keresztül St.Gallennél ágazott két irányba a feltételezett kereskedés.
A frankok Verona-Bolzano-Merán-Andesch(München mellett) irányú kereskedelmi tevékenységének konkurenciát jelentő út St. Gallentől az Enns torkolatánál lépte át a Dunát és egyenesen tartott a mai Ceské Budejovice városig, ahonnét hajózható volt a Vltava és az áru kijutott az Elba vízrendszerén a tengerig.
A másik kereskedelmi út Melknél lépte át a Dunát és Brün felé haladva csatlakozott rá a Borostyánútra ott, ahol az kilép a Morva-kapun Morvaország területére.
Samo feltehetőleg fémet és fegyvereket szállított északra, ami származhatott az Adriáról, Judenburgból ami a zsidók elüldözéséig Ausztria vasipari központja volt a bányászott érceknek köszönhetően, de akár az avar fémművesség eredményei is részt vehettek az üzletben.
A fegyvereknek köszönhetően a "szlávok" egy idő után megtagadták az adófizetést az avaroknak és nagy eséllyel megvédték magukat az ezirányú törekvéstől, valamint feltehetőleg részt vettek a frankok és avarok által Samo kereskedelmi tevékenységét felszámolni akaró hadjáratok elleni küzdelmekben. Vogastisburgi csata a Duna mellett, ahol feltehetőleg az átkelést harcolták ki Samo és kísérete.
Kb. ennyi lehetett a Nagymorva Birodalom, amiből a Habsburgok és a klérus csinált hamisított történelmet, hiszen a szlovéneken kívül a zsidók is nagyobb joggal tekinthették magukénak Stájerországot és Karintiát mint a németek.
Feltehetőleg a már frank-német nyelvű zsidók nagy részét akkor költöztették Galíciába a vidékről, amikor az Őrségből a székelyeket Erdélybe, feltehetőleg ugyanabból a célból, határvédelemre.
Az 1490-es években (Mátyás király halála körül) Habsburg parancsra Judenburg zsidóit is mind egy szálig elűzték, akik meglehet, szintén keletre vették az irányt.
Ez a megközelítés magyarázatul szolgál arra is, hogy miért indult Velence fejlődésnek Aquileia és Verona ellenőrízte kereskedelem közötti elméletileg holt térben.
Aquileia lagúna dzsungeléből a bizáncia hatalom adóztató törekvése és feltehetőleg az avaroknak a kerekedés megszüntetése érdekében kifejtett nyomása ellen a kb. 60 km-re levő Velence partmenti szigeteire tették át a csempészet rejtekhelyeit és vettek részt a "szláv" területekről érkező áruk nagy profitot jelentő továbbításában és ezekből a rejtekhelyekből nőtt ki a város.
A nagykaganátus rendszerében – a sumér tradíciókhoz visszanyúlva – a templomi prostitúció intézményét szeretnénk kiemelten támogatni.