Mókás hogy úgy 6 különböző segélyszervezetet kerestem meg, többször is, önkéntes segítőnek jelentkezve és még csak válaszra sem méltatnak... Mind a hazai árvízek kapcsán és az utóbbi hónapok világkatasztrófái kapcsán (ugyebár Kína, Pakisztán és hosszan lehetne sorolni), de mellesleg a jelen katasztrófadús időszaktól függetlenül is mindig százmilliók, millárdok szorulnak különféle módokon segítségre a világban, tehát van, lenne mit tenni. Okkal feltételezhető, hogy mindig szükség van valahol segítségre a világban... ÖNKÉNTESNEK jelentkezik az ember, tehát ingyen, még azt is vállalja ugyebár egy önkéntes, hogy önköltségen utazik oda és még ez sem kell?! Érdekes nem?
Ezek szerint túljelentkezés van a segélyszervezeteknél, sorban állnak az önkéntesek? Vagy nincs szükség önkéntesekre, nincs szükség segítségre, győzik a segélyszervezetek maguk is önerőből? Vagy nincsenek is olyan nagy bajok a világban és olyan sok, mint mi hisszük a karosszékből, vagy csak a pofám nem tetszik nekik (bár meg sem nézték....)? Vagy csak egyszerűen dilettánsok intézik a levelezést és jelentkezéseket és nagyon is elkelne sok önkéntes? Mi lehet az igazság?
Hát ha nem találok egy könyvet véletlen a könyvtárban a betegségem szakszerű gyógyításáról,akkó nyista;most nem tartanék itt.Pedig közben jártam az orvoshoz.
Ja,amúgy önkéntes alapon csináltunk a férjemmel egy honlapot a sorstársaknak azóta.
Szinte mindig, minden nézőpontban van némi igazság...
Amúgy a te problémádhoz sajnos nem tudok hozzászólni. Sajnálom hogy beteg vagy, de sem pszichológus nem vagyok, sem termet nem tudok biztosítani, még üresen sem, nemhogy önkéntes pszichológussal.
Azonban sajnos a magyar orvosok nem híresek tudtommal arról, hogy önkéntesnednek. (legfeljebb külföldön, kemény helyeken néhányan)
Hanem pont ellenkezőleg, legtöbbjük kevesli a jövelemét (hálapénz ide vagy oda) és nagy tömegben áramlanak el jobban fizető országokba. Mint tudjuk, egyre nagyobb ez a probléma, orvoshiány van és gondolom meglehet, a pszichológusoknál sincs ez másként.
Arra emlékszem, amikor súlyos balesetem volt és rehabilitációs klinikán feküdtem hónapokig. Az intézetben 100 körüli beteg létszámra volt 1 db főállású pszichiáter és egy részmunkaidős pszichológus, aki sosem ért rá semmire, ill lényegében szinte sosem volt ott (nyilván megvolt a jövedelmezőbb magánpraxisa és inkább azzal foglalkozott).
A pszichiáter pedig (végül is érthető módon) nem foglalkozott lelki problémás, pszichológus szakterülethez tartozó esetekkel, hanem csak a saját dolgával, a súlyosabb neurotikus esetekkel. A pszichológus meg megint nem, hiszen nem ért rá, ő csak a rutinvizsgálatokat végezte el sebtiben tessék-lássék. Ergo adott volt egy rehabilitációs klinika, ahol lényegében kizárólag olyan emberek feküdtek, lábadoztak, akiket nagy trauma, sokk ért. Kivétel nélkül szükségük lett volna mentálhigénés szakemberre, aki rendszeresen elbeszélget velük és figyel rájuk. Ehhez képest volt a nagy semmi. Egy hivatalos, jó hírű, budapesti rehabilitációs klinikán. Szóval itt még a főállású fizetést kapó pszichológusra sem lehetett számítani, nemhogy önkéntesre. Node reméljük ez nem az országos helyzet, csak én voltam ilyen peches hogy pont beleszaladtam egy ritka extrém esetbe..................
;)
Annyit tudok itt a magam szerény lehetőségeivel felkínálni, hogy itt - ha nem találsz rá más helyet - örömmel veszem, ha kiöntöd a szíved. Ha gondolod, meséld el hogy mi a problémád..."meghallgatunk"...
Sokszor jobb elbeszélgetni egyszerű hétköznapi emberrel, mint szakemberrel. Van hogy jó terápiás hatással van néhány egyszerű megértő szó, vagy csak már az is, ha odafigyel kicsit valaki ránk...
Más területen,de nekem az a problémám,hogy beteg vagyok,és nincs csoportterápia,vagy legalább vmi. teadélután gyógyultaknak,pedig megyeszékhelyen lakom.Legalábbis a méregdrága orvosom nem ajánlott semmit,még más betegek megtalálásában sem segített,pedig kórházban is dolgozik.A családsegítőben nagyon kedves volt a pszichológuslány,pont most gondolt erre,mert sok a beteg náluk,de még a főnökséget meg kell kérdeznie.:(
Tök jó lenne,ha lennének önkéntes pszichológusok,még fizetni is tudnánk vmennyit.,és akkor lehet,hogy termet kapnánk vhol.
Úgy látom, nem vagy tisztában önmagaddal. Öntörvényű vagy, felháborodsz, képtelen vagy felfogni, hogy egy csomó dolognak nagyon szigorú szabályai vannak. A véradásnak is szigorú protokollja van!!! És nem azért, hogy a hozzád hasonló önkénteseket elriasszák....
Nem Abszurdisztán!
Akárkitől nem is vehetnek le vért.... És a _te érdekedben_ írják fel az adataidat! Egy levett vér nagyon komoly vizsgálatokon megy át, hiszen ki kell szűrni egy csomó rizikófaktort.
Mi van, ha pont egy ilyen ad-hoc vizsgálatnál kiderítik, hogy - még tüneteket nem okozó - komoly betegség gyanúja áll fenn nálad? Azonnal tudnak értesíteni! És esetleg időben orvoshoz kerülsz.
Szóval tedd félre az állandó sértődöttségedet, hátrébb az agarakkal. Próbálj empatikusan közelíteni. Ha én toboroznék önkéntest, hát háromszor is meggondolnám, hogy ilyen folyton megsértődős májashurkát :-D felvegyek-e.....
A missziós önkéntességhez:
Éppen most - 4 és 5 között- a Kossuth rádióban a témáról volt szó.
Nem a véradás miatt, hanem ha elüt a mentő vagy más okból kórházba kerülsz, TB kártya nélkül le se szarnak, az meg a másik hogy kit értesítenek ha nem vagy magadnál.
Igen, szégyenlem borzasztóan, hogy ilyen brutálisan felelőtlen vagyok, hogy ezt meg mertem tenni... és külön bocsánatot kérek azoktól, akik esetleg vérhiány miatt szenvednek hátrányt. Én vagyok az oka ennek is...
Van erről is sztorim. Csak hogy még elmélyedjünk a kis magyar valóságban...
(ugyanis képzeld el: szoktam adni...)
Egy plázában járkáltak nénik fehér felsőben, piros kereszttel és szórólapokkal, véradás felirattal. Megszólítottam egyiket, hogy "tessékmondani van itt most véradás?". "Igen-igen jöjjön csak kedves" - kaptam a mosolygós választ. Elsétáltam velük a telepített, alkalmi véradóhelyre, már tűrtem volna fel az ingujjam, amikor egy fontoskodó néni, heves bürokráciába akart kezdeni. Mondom, "hát ez egy spontán véradás nem? Erre jártam, nem készültem fel. Nincs itt nálam most semmi papír, azt speciel otthonagytam véletlenül." Jó hát akkor sajnos nem tudják levenni a vért, kaptam a választ. Mintha ők tettek volna szivességet nekem, mintha én lennék őrájuk szorulva...
Ahelyett hogy örülnének, hogy jött egy véradó és letojnák a papírokat, bizalmi alapon elfogadnák a bemondott adatokat és levennének egy adag vért, fontos vért... De nem. A papírmunka, a bürökrácia fontosabb. Az adminisztratív probléma miatt elküldtek. Kezembe nyomtak egy szórólapot, hogy majd ha akarok vért adni, menjek el mittudoménhová a központba a papírjaimmal és adjam le a vért.
Ezek a kedves emberek nem fogták fel a spontán, alkalmi, telepített véradóhely lényegét.
Hiszen ennek pont az a lényege, hogy sok olyan ember aki nem akar/tud elmenni központokban vért adni, de ha pont arra jár és az orra elé van téve egy mobil véradóhely, akkor jártában-kletében spontán gyorsan rászánja azt a 10-20 percet és leadja vérét...
Nos tehát vigyázat: ha van ilyen hajlandóságod, hogy így esetleg itt-ott néha beülsz véradásra, ha eléd kerül egy mobil véradóhely, legyél rákészülve! Mindig hordd magaddal csak emiatt a személyid, lakcímkártyád, tbkártyád...!
Én, aki szoktam vért adni, speciel lehet, hogy talán ismétlem talán elmegyek egyszer oda abba a köztpontba, ami a papíron van, amit a kezembe nyomtak. De könyörgöm, így az ilyen spontán beeső véradók kb 25%-át kapásból ki is lőtték, hiszen saccperkb ilyen arányban nem lesz ott a járókelőnél minden szükséges irat. 90%-uk ha elküldik, garantáltan el fogja dobni a papírt és elfelejti 2 perc mulva az egészet; rohan tovább a dolgára... Holott ugyebár kell a vér fontos a vér, hiány van folyton. Pont ezért telepítik forgalmas helyekre a mobil véradást. De nyilvánvalóan NEM FOG ELMENNI, utánamenni a legtöbb, akit így elküldenek. Ez csak akkor, ott jöt volna össze...
Nonszensz ez is. De hát Abszurdisztán az Abszurdisztán...
Japánban bevetették a hadsereget. 50 000 katona vesz részt a mentésben, kutatásban... Jóhogy nincs szükség önkéntesekre. Arra a pár magyar nárcisztikus macho-ra sem, akik elmentek oda parádézni... Jönnek is haza már, a sugárzásra hivatkozva...
Kösz, hogy válaszoltál a megkérdezettek helyett... Tudod én még itt akadtam, hogy nem kaptam választ... és ez a problémám, nem az, hogy nem vittek ki a szerinted kalandra...
A többi ezután jött volna, azaz annak megvitatása, hogy reális-e az elképzelésem, feklészültség, utazás stb stb
Megismétlem, olvasgasd légy szíves, hogy mennyire képzelem kalandnak ezt:
Mint írtam, nem érek rá túl sokat. Nem tudok folyamatosan önkénteskedni...
Pár hetet szántam volna rá, hogy a bajban segítsek és nem csak a túlélőkért kutatni, hanem akármit nyilván. Nincs szükség ilyen segítségre. Megértettem, lezártam.
Szerintem te sem értesz engem abszolút, de inkább hagyjuk, túlbeszéltük már a dolgot...
Nincs olyan alkalmi önkénteskedés, amely során az önkéntes majd jól megválogatja, hogy mit csinál, meg mit nem.
A rom alatti sérültek keresése, a sérültek ellátása, szóval, amikor nagyon veszélyes körölmények között konkrét emberéletek - és nem csak a katasztrofa esetleges túlélőinek életei, hanem a mentőké is - múlnak a felkészültségen, a rutinon, akkor mindenhol a világon a speciálisan erre képzett és térningezett mentőcsapatok dolgoznak. Ott nincs idő megmutogatni a mentés eszközeit, tanítgatni, hogy a rom beszakadhat, hová lépj, mire figyelj, hogy mozdítsd, ha élőt lelsz...
Japánban a baptisták momentán közélrtbe mentek és élelmet szereztek, a menedékhelyeken pedig az ott levő embereket látják el. Semmi extra, nem kell merülni, nem kell foggal-körömmel romot ásni...
Tényleg nem értelek...mert nem érted, hogy azok a szervezetek, akik segítséget nyújtanak, azért tudják megtenni, mert FELKÉSZÜLT, a helyzetben magukat abszolút feltaláló önkéntesekkel jelennek meg, és ez nem olyan, hogy ma kikaparok valakit a rom alól, de holnap meg nem segítek élelmet osztani itt Magyarországon, mert az nem akkora kaland...
Nem találkoztunk Kolontáron, Devecserben, pedig nagy volt a baj, elkélt az ásó, a lapát, a két erős kar, amely a talicskát tolja...
Itthon is vannak árvizek, belvíz elöntötte területek, kellenek az önkéntesek.
Vagy elindult a gyermekéhezés elleni program.
Fog kelleni önkéntes, hogy segítsen elvetni a vetőmagot, megépíteni az állattartóhelyet, kutat fúrni, hogy legyen víz itatásra, öntözésre...
Kellenek önkéntesek és sokan vagyunk, akik meg is találják a lehetőséget arra, hogy önkéntesként segítsenek.
vannak onkentes melok is hirdetve, de egyebkent vegigolvastam jobban ,hogy mit szeretnel, es hat ilyet nem fogsz talalni, vegeredmenyben szerintem egesz korrekt valaszt kaptal, altalaban az ilyenekre (igy latatlanban interneten keresztul) nem is szoktak reagalni. se Magyarorszagon, se mashol. nem tudom hogy ez jol van e igy vagy nem , de igy van. max talan ilyen helyi arvizeknel kajat osztani, (de hat irtad hogy nem ilyenekre gondoltal)...
egyebkent most igy eszembe jutott a szcientologistaknal probalkoztal?
Valamikor régebben én jelentkeztem arra a felhívásra , hogy otthon segítek, és tanfolyamon is vettem részt, de soha nem dolgoztam, mert kiderült, hogy segítséget kérő alig van.
igen tevedtel...mar igy is rohadtul sokan vannak , es nagyon keves vegez hasznos munkat(max 10%)... azok szivesen vannak latva, a maradek 90% katasztrofa turista -aki vagy csak a penzet mossa + vagy a honlapra teszik ki PR -nak... na ha ezek hazahuznanak az mindenkinek csak jo lenne... operacios terulettol fuggetlenul.
tessek ezt pl tegnap csinaltam: here for felp:)
de hatalmas fenykepalbumom van strandolo ngo-rol....(tisztelet a ritka kivetelnek)
unjobs.org
itt nezz korul ha annyira katasztrofaovezetbe akarsz kerulni:)
Engem is kiakasztanak a nemzetközi hírek, az éhező afrikai gyerekek és a földrengés, egyéb természeti katasztrofák által földönfutóvá lettek.
És kiakasztanak az itthoni csapások is, de még sosem hisztiztem a zindexen, meg nem bombáztam mailekkel a segélyszervezeteket, hanem pl. már 16 évesen csatlakoztam a vöröskereszthez és pl. árvizeknél segédkeztem...igaz, akkor még nem is volt internet...
Azt kéne valahogy feldolgoznod, hogy a seglyszervezetek kipróbált, felkészült csapatokat is jelentenek.
Katonai fegyelem, hierarchia jellemzi a katasztrofáknál való részvételt. Azt pedig, hogy egy csapat útra keljen, többek között megelőzi a kőkemény kiképzés, a hétköznapokon a gyakorlatozás.
Tehát ez nem az a kategória, hogy last minute gyertek önkéntesek Japánba.
Még egyszer mondom: ha komolyan gondolod, hogy önkéntes lennél egy katasztrofacsoportnál például, akkor menj oda, jelentkezze, vesd alá magad a teszteknek, kiképzésnek és a többinek...
Hmm... téged nem akaszt ki, amikor ilyeneket látsz a híradóban, hogy egy fél város, 10 000 ember eltűnt? Vagy amikor Haitin, Kínában (stb stb) százezrek..? Úgy látszik én vagyok csak hiperérzékeny erre...
Igen, ki vagyok akadva, és azt képzelem, hogy minden segítő kézre szükség van, volna. De hát a jelek szerint, tévedtem... Ez van.
Mellesleg ha bemenék egy irodába jelentkezni, ott miért hisztiznék? Itt jelen van egy konkrét kauzalitás ami miatt hőbörgök, abban a szituációban ez irreleváns lenne. Nem ésszerű tehát a kép amit elképzeldél.. Nemde?
Nagyon úgy tűnik nekem, hogy ez az idegen, nemzetközi (messzi országból odamenős) mentő-segítő szervezet egy úri muri, nárcisztikus elit móka. A legtöbb ország helyben megoldja a munka oroszlánrészét. Tehát ha most japánban élnék biztos a romok közt lennék egy csapat tagja, de innen nincs igény rá. Mellesleg ott sem (valószínűleg sokat nem oszt nem szoroz, hogy odautazik egy néhány fős magyar team vagy sem) hiszen itt csak a nagymenők, stallonés fintorral az arcukon csintadrattával, hogy ők mekkora (képzettapasztaltgyönyörű) alfahímek szépen pózolnak a kamerák előtt, lenyúlnak egy valag pénzt ill az adott segélyszervezet és ennyi...
Nagyon az az érzésem (adja az ég hogy tévedjek), hogy ezért e közöny, és felsőbbrendű arrogancia ami tapasztalható...
Persze lehet ám természetesen az is, hogy unalmbamban saját agyérmeimmel viaskodom.
Ezesetben - pláne hogy itt az SOS fórumon az empátia, tolerancia és humanizmus szigtetén vagyunk - kérlek legyetek megértőek egy hisztérikus elmebeteggel...!
Az a helyzet, ha hozzánk jelentkeznél önkéntesnek, és ilyen kiakadt stílusban, elgondolkodnék, mit tegyek.
A segélyszervezetek csekkolják, tesztelik az önkénteseket, joggal, hiszen a hosszú távúság, a komoly motiváció, az elkötelezettség, a csapatban való együttműködési készség mind-mind elengedhetetlen.
Az e-mailezések helyett, szerintem fáradj be egy számodra szimpatikus tevékenységet végző szervezethez, kérdezd meg, hogyan történik az önkéntesek toborzása, a búvárságon kívül milyen más feltételeknek kell megfelelni.
A szervezetek azért működnek, azért tudnak jelen lenni, mert VANnak elkötelezett önkénteseik. Talán elegen vannak. Ha újakat toboroznak, azt akciószerűen teszik, arra is beállítanak önkénteseket, akik tanítanak, megismertetik a jelentkezőkkel a dolgot, egy idő után éles helyzetet szimuláló gyakorlatokat tartanak és a szervezet saját tematikájú kiképzését követő megfelelés esetén engedhetik valós helyzetbe az önkénteseket.
Ekkora katasztrófák esetében gondoltam, amúgy sincs idő arra hogy képezgessenek, hanem örülnek egy hivatásos képesítésű búvár ÖNKÉNTESNEK, akinek azért az átlagembernél igencsak több olyan ismerete és tapasztalata van, ami szökőár vagy árvíz súlytotta mentésben hasznos (a repjegy kérdés pedig, amit itt kedvesen valaki beírt, megegyezés kérdése, adott esetben talán fizetném is), mivel fel kéne már végre fogni, hogy ad egy, nem nyaralni akarok menni (aki ezt képzeli az mint már kifejtettem: szimpla idióta), azt megtehetem valami kellemes helyen és nem hullák, romok, fertőzések közt (prociózott kajával, priccsen aluidva tömegszálláson stb stb) ugyebár.. ad kettő - és most tessék nagyon figyelni, itt jön a lényeg - emberéletekről van szó!!! SEGÍTENI, MENTENI SZERETNÉK ÖNKÉNTESEN... INGYEN ÉS BÉRMENTVE, IDŐM, ENERGIÁM, HA KELL ÉLETEM, TESTI ÉPSÉGEM FELÁLDOZÁSÁVAL...!!!!!
Szomorú, hogy ezt egyesek szájába kell rágni és még szomorúbb az, hogy a magyar mentalitással ez nem érthető és nem értékelt semmire...
Egy normális egészséges társadalomban egy ilyen embert, aki erre hajlandó, általában legalább egy választa szokták méltatni, mégha esetleg elutsasító is e válasz, hiszen történetesen ott sorban állnak a katasztrófahelyzeti mentésre vállalkozó önkénetesek és nincs rá szükség, akkor is egy kedves, tiszteletteli elutasító választ kap... Nemde?
Mint, ha a topikba beleolvastál láthatod, jeleztem: Profi búvár vagyok (mely értelemszerűen megában foglal egy hobbi-mentőbúvári képesítést is), vízi mentésre kiképezve, egészségügyi mentő vizsgávval, (többek közt defiblirrátor kezelés, oxigénes lélegeztetés), teljes körű EFR elsősegélynyújtásra kiképezve (mivel egy profi búvárnál ez eleve feltétel). Ergo ha felfogták a megszólított segélyszervezetek (ha egyáltalán elolvasták az emilem) egyáltalán, hogy egy profi búvár jelentkezik, és tisztában vannak és már pedig illene, azzal hogy ez mit foglal magában, máris tudniuk kell, hogy nem egy lelkes laikus sarkifűszeres jelentkezett. Nyiván emellett is kell nekem is természetesen mentő alapképzés, hiszen felszíni romok közti munkához nem értek; továbbá, az ismeretek frissitése, specializálása stb stb
De gondolom egyetlen egy gyakolró katasztrófa mentő sem úgy pottyant ki édesanyjából, hogy már minden ismeret és tapasztalat a birtokában volt.. Nemde? (mellesleg ha visszaolvasol erről is volt szó)
Ha egy ilyen választ legalább kaptam volna, hogy: örülünk jelentkezésének, fáradjon be ebbe és ebbe a központunkba és kezdje meg a kiképzést, már nem rinyálnék itt; de jelen közöny és érdektelenség felháborító...
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntesekből álló mentőszolgálata húsz éve tevékenykedik az Országos Mentőszolgálat riasztási rendszerébe bekapcsolódva, 1991 óta mintegy 35 ezer bevetést teljesítettek.
A Máltai Mentőszolgálat rohamkocsiján 1991 óta 414 ember teljesített szolgálatot – mondta el Horváth Tamás főorvos, a szolgálat vezetője. Jelenleg százhúsz ember váltja egymást a heti négy napon futó rohamkocsin, egy-egy önkéntes mentősre így havonta egy-két szolgálat esik. Az oldalán a Máltai Szeretetszolgálat nyolcágú keresztjét viselő mentőn az orvosok, ápolók, gépkocsivezetők egyaránt szabadidejükben, anyagi ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak. A nem egészségügyi végzettségű ápolók és szekundánsok a Máltai Mentőszolgálat saját tematikájú kiképzését elvégezve, záróvizsgát követően jelentkezhetnek szolgálatra, a mentőn így például pszichológus, pap, tanár, közgazdász végzettségű ápolók is szolgálnak. A máltai mentő a legmagasabb színvonalon felszerelt rohamkocsi, amelyet Budapesten és a főváros környékén történt súlyos balesetekhez, szerencsétlenségekhez, segélykérésekhez riasztanak elsősorban. Az Országos Mentőszolgálat diszpécsere heti átlag 50-60 alkalommal küldi bevetésre őket. A Máltai Mentőszolgálat térítés nélkül végzi munkáját, a szervezet semmilyen állami támogatásban nem részesül.
