Valószínűleg sokakat foglalkoztató vagy legalábbis érdeklő kérdés. Nem feltétlenül a GDP-ben mérhető életszínvonalra gondolok, hanem úgy általában (nyugalom, természeti szépségek, közbiztonság, szociális háló, politikai biztonság hosszú távon, kedves emberek, olcsó kaja-pia, jó nők :) )...
Amilyen arányban esik az építési vállalkozások magyarországi forgalma, olyan arányban nő németországi bevételük, ráadásul a munkájuk ellenértékét is megkapják - közölte az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) reprezentatív felmérésnek eredményét az MTI-vel.
Átlagosan 500 cég mintegy 8 ezer alkalmazottal dolgozik Németországban, ráadásul tavaly május 1-je óta liberalizált lett az ottani piac, megszűntek a korábbi korlátozások. A tavalyi forgalom 350 millió euróra tehető, ez közel tíz százalékkal több a 2010. évinél, az idei növekedés pedig elérheti a hét százalékot.
A 2011-es munkaerő-piaci nyitás után egy év alatt 57 százalékkal nőtt az Ausztriában – legálisan – dolgozó magyarok száma, így március végén meghaladta a 44 ezret. A magyarok főleg Burgenlandba, Bécsbe és Alsó-Ausztriába ingáznak. A kivándorlási láz másutt is erősödik, tavaly csak a harmadik negyedévben ötezer adószámot adtak ki Nagy-Britanniában magyaroknak.
„A magyarok kihasználják a keleti nyitást” – ezzel a címmel ír a Kurier című osztrák lap, arra célozva, hogy 2011. május 1-jétől a két utolsó EU-s ország, Ausztria és Németország is korlátozások nélkül megnyitotta a határait a kelet-európai EU-országok előtt. (Nyolc, 2004 májusában csatlakozott államról van szó, ezek Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia.) A magyarok főleg Burgenlandba, Alsó-Ausztriába és Bécsbe járnak ingázni, és az idegenforgalomban vagy az építőiparban találnak munkát.
A lap által idézett foglalkoztatási statisztikák szerint 2011. március végén még csak 28 219, egy évvel később már 44 278, tehát majdnem 57 százalékkal több magyar dolgozott Ausztriában. A 16 059 fős magyar növekmény több mint a fele annak a 35 ezernek, amely a „nyolcakból” összesen érkezett, és több mint a cseh, szlovák és szlovén többlet összesen.
A nyolcakból egyébként 108 ezren dolgoztak márciusban az alpesi országban. A lap azt is feltűnőnek tartja, hogy a tél során a magyarok munkavállalási kedve nőtt, míg a többi szóban forgó országból stagnált az érdeklődés.
Az IHS kutatóintézet munkaerő-piaci szakembere, Helmut Hofer a lap szerint ezt a magyarországi „nehéz gazdasági helyzetre” vezeti vissza, de szezonális okai is lehetne. A szakember úgy véli, a keleti nyitás pont jókor jött, amikor az osztrák munkaerőpiac könnyedén fel tudta szívni a kínálati többletet. Szerinte az új munkavállalók nem szorítottak ki másokat, inkább sok korábbi feketemunkás legalizálása történhetett meg.
Egy tanulmány szerint az osztrák idegenforgalomban dolgozó 16 ezer új kelet-európai munkavállaló ellenére a helyieknek is jutott még babér: 2700 új munkahely jutott osztrák állampolgároknak. „Egy csúcsszakács sem lehet meg konyhai kisegítők nélkül” – jegyezte meg egy idegenforgalmi szakember.
Az egyes gazdasági ágazatokban panaszolt szakemberhiány mégsem enyhült Ausztriában, ezért egyes ágazatokban, főleg az iparban és a számítástechnikában a román, bolgár munkavállalók előtti nyitást szorgalmazzák. Sőt az EU-n kívülről is könnyítenék a munkavállalást. Az építőiparban viszont azért panaszkodnak, mert a magyar munkavállalók munkaadói, sokszor törvénytelen eszközökkel, lenyomják a béreket, munkaerődömping fenyeget.
Az Ernst & Young felmérése alapján a hazai cégek még a régiós társaiknál is jóval több korrupcióval és vesztegetéssel találkoznak. Azonban senki nem tesz különösebben ellene semmit, a vállalatok elsősorban az állam hatékonyabb fellépéstől várnák a megoldást. Ahhoz azonban elég sok intézményen kéne javítani.
Globális korrupcióval és visszeélésekkel foglalkozó felmérést készített az Ernst & Young (E&Y). A 43 országban összesen 1758 nagyobb vállalattal készített interjú után kirajzolódó kép nem kifejezettten biztató, künösöen a magyar eredmények adhatnak okot aggodalomra.
Hazánkban meglehetősen elterjedt az üzleti korrupció: a válaszadók 58 százaléka gondolta azt , hogy a partnerei közt gyakori a megvesztegetés és a korrupció. Ezzel lényegében India és Mexikó szintjén vagyunk, jelentősen elmaradva a nyugat-európai 22 százaléktól, de még a régiónk 51 százalékától is.
Magyarországon különösen az számít kirívóan magasnak, hogy a vállalatoknál 32 százalékban elfogadottak az ügyfelek megszerzését vagy megtartását segítő befolyásoló mértékű személyes ajándékok. Ez úgy is ijesztő, ha összevetjük a nyugat-európai 12 százalékkal vagy a régiós 21 százalékkal, pláne ha hozzávesszük, hogy 2010-ben ez az arány itthon még csak 14 százalék volt.
Külön érdekes, hogy a világon egyedülálló módon nálunk a vállalatok 0 százalékra tették azt, hogy a pénzjuttatás is elfogadható lenne egy jó üzletért, holott ezt anonim módon még nyugaton is 11 százalék vallotta be. Ez nyilvánvalóan nem reális itthon, inkább arra utalhat, hogy az utóbbi időben nagyon is fegyelmezetten tudjuk, hogy mit kell ilyenkor mondani.
Bár iparági felbontást nem vizsgáltak részletesen, a Magyarországon hagyományosan fertőzözött iparágakkal van továbbra is a legnagyobb baj, azaz az IT szektorral, az építőiparral és az egészségüggyel, mondta Bíró Ferenc, az E&Y Visszaélés-kockázatkezelési üzletágának vezetője, a kutatás hazai felelőse.
Tanulságos lehet egy indiai vállalatvezető megjegyzése: „ha elvesztünk egy üzletet, mert nem vesztegettünk meg senkit, akkor van kockázata annak, hogy az elveszett üzlet miatt kesergünk, holott épp erősen jutalmaznunk kéne ezt a magatartást”.
A válaszokból az is egyértelmű, hogy kommunikáció szintjén jól állunk, a felsővezetés szinte mindehol elkötelezett a korrupció ellen, léteznek etikai képzések, kódexek és útmutatók, szigorú szankciók is szerepelnek a szervezeti szabályokban, mégis, a vállalatok 64 százalékánál még soha nem érvényesítettek semmilyen büntetést az ilyen szabályok megszegőire.
Ráadásul felderíteni is nehéz a visszaéléseket itthon, olyan egyszerű megoldások is csak a vállalatok felénél van, mint az etikai forródrót. Itt az alkalmazottak név nélkül bejelentést tehetnek a gyanús ügyekről, és ez az európai tapasztalatok alapján önmagában 60-70 százalékkal csökkenti a visszaélések számát.
Ugyanígy nem törődünk az üzleti partnereink ellenőrzésével, holott a legtöbb probléma már csak azzal is kiszűrhető lenne, ha utánanézünk a valódi tulajdonosoknak vagy hogyha felhívunk párat a referenciáik közül, emelte ki Bíró Ferenc.
Szinte teljes összhang van a hazai vállalalatok körében arról, hogy az államnak kéne hatékonyabban és keményebben fellépnie a korrupció ellen, 84 százalékuk szeretne ezt kikényszeríteni, szemben az európai 61 százalékkal.
Bíró Ferenc szerint a szankciók súlyosbítása és az ellenőrzések fokozása mellett is lesz még teendőnk bőven. Így példának hozta a hazai bíróságok sebességét, hiszen itthon elképzelhetetlen olyasmi, mint amikor Bernie Madoffot 6 hónap alatt kétszeres életfogytiglanra ítélték.
Ugyanígy szükség lenne az összes érintet hatóság valamiféle ésszerű koordinációjára is, a hatékonyság érdekében. Emellett sok probléma van a jogszabályok szövegezésével is, hiszen rengeteg olyan eset kerül elő, ahol az elkövető jogilag meg tudja védeni magát akár egy erkölcsileg védhetetlen tettért is.
Hiába szépítjük, Magyarországon az emberek többsége el van kényelmesedve. Abba most nem akarok belekezdeni, hogy milyen a munkamorál, de a legutóbbi lakásfelújításom apropóján tudnék mesélni...
A Nyugat-Dunántúlon emelkedik a külföldön munkát vállalók aránya, és egyre kevesebben térnek haza a rosszabb feltételek közé. Különösen a "vasas" szakmák vannak bajban, itt már Ausztriában is a négyszeresét fizetik a hazai órabéreknek. Az egyik ember viszi a másikat, azok kapósak, akik itthon is egy külföldi cég leányvállalatánál dolgoztak.
Ezekben a hetekben kezdenek útnak indulni - elsősorban külföldre - a szezonális munkavállalók, főként a vendéglátásban, valamint a mezőgazdaságban - állapítja meg a Napi Gazdaság. A nyugati határszélről becslések szerint naponta 20-21 ezren járnak át Ausztriába, csaknem 4 ezerrel többen, mint tavaly ilyenkor, de egyre többen találnak tavasszal alkalmi munkát Szlovéniában és Németországban is.
Megélénkült a belső migráció is: az osztrák határ közelében lévő Jánossomorjára a helyi önkormányzat adatai szerint március végén-április elején mintegy 300 vendégmunkás érkezik, Kelet-Magyarország mellett Romániából is (többségük a szüret végéig marad). Az ingázók számának növekedését jelzi, hogy Mosonmagyaróváron megteltek a munkásszállók, de a térség más településein sem okoz gondot a szobák és az ágyak kiadása, sok helyütt telt ház van esténként a presszókban és a kocsmákban.
A munkaerő-közvetítők és a különböző szakmai szervezetek szerint a hazai munkanélküliség és az alacsony bérek mind többeket ösztönöznek arra, hogy folyamatosan külföldön dolgozzanak. Egyre többen telepednek le családostul külföldön, például Burgenlandban, ahol a hazainál kedvezőbb feltételekkel lehet lakást építeni. A télen a síterepeknél dolgozó vendéglátó-ipari szakemberek közül a szokásosnál kevesebben térnek haza nyáron a balatoni és nyugat-dunántúli szállodákba, mert a csökkenő forgalom miatt nincs rájuk szükség.
A bel- és külföldön sok szállodalánccal kapcsolatban álló német ETP GmbH magyarországi képviselője, Kovács László szerint miközben tavaly ősszel csaknem húsz százalékkal többen akartak külföldön munkát vállalni, tavasszal elvétve jönnek vissza. Ebben az is közrejátszik - tette hozzá Kovács -, hogy a visszatérőt gyakran rosszabb feltételekkel fogadnák, mint ahogyan elment.
A szakemberek távozása nagy gondokat okoz a nyugat-dunántúli üzemeknek, különösen a "vasas" szakmákban gyorsult fel az elvándorlás - számolt be Takács László, a Zala megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Nem csoda: idehaza a térségben átlag két euró a nettó órabére például egy hegesztőnek, a határ túloldalán viszont nyolc euró. A Magyarországon tapasztalatot szerzett, 25-35 év közötti korosztályból egyik ember viszi a másikat, azok a legkapósabbak, akik egy kint is ismert cég magyar leányvállalatánál dolgoztak.
A többség általában ingázással és néhány csalódással kezdi, ám a jó szakemberek megtalálják a helyüket, és ha a család is menni tud, egyre ritkábban jönnek haza. Így sok cégnél alig van hozadéka a jelentős anyagi áldozatokkal újraindított szakképzésnek - hangsúlyozta Takács.
"Mo-n sopánkodás alapú élet van, ami sehol máshol nem értelmezhető felnőtt országban. Ha ez elmúlna, valószínűleg sokkal jobb lenne ott élni."
Eszembe jutott, hogy egy régóta munkanélküli ismerősömnek felkínáltak (ismétlem: felkínáltak) egy állást (fizikai munka, nem kiemelkedő pénzek, viszont bejelentve) egy közeli város üzemében és azért nem fogadta el, mert - állítása szerint - a munkásjárattal napi bő egy óra volt oda az út. És vissza ugyanúgy egy óra.
Amikor közöltem vele, hogy a legtöbb ismerősöm is ennyit vagy még akár többet is utazik naponta munkába menet... na ki volt az, aki szociálisan érzéketlen? :)
Az elmúlt 20 évben sose volt ilyen magas a magyarok körében a migrációt tervezők aránya: mára minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy rövid- vagy hosszú távon külföldön vállal munkát vagy véglegesen kivándorol. 2010 óta másfélszeresére nőtt a külföldi munkavállalást vagy kivándorlást tervezők aránya – derül ki a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet márciusi kutatásából. A 30 év alattiak fele külföldre költözne.
Az intézet szerint a kilencvenes évekhez képest a 2000-es évekre megnőtt a magyar lakosság migrációs potenciálja, vagyis a külföldi munkavállalás vagy letelepedést tervezők aránya, majd 2010-től különösen a hosszú távú külföldi munkavállalás szándéka erősen emelkedni kezdett, miközben a kivándorlást tervezők aránya lényegében változatlan.
A 2012 eleji felmérés szerint a felnőtt lakosság 13%-a tervezi, hogy néhány hétre vagy hónapra, 16%-a, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 7%-uk kivándorolna. A migrációs potenciál a három arányszám halmozott értéke; ez a szám 2012-ben 19%, a valaha mért legmagasabb.
Az átlagoshoz képest az egyes társadalmi csoportok migrációs szándéka persze nem egyforma. A legmagasabb a fiatalok és a nehéz, kedvezőtlen gazdasági-társadalmi helyzetű csoportok körében (pl. munkanélküliek, kisebbségek stb.).
A Tárki szerint a minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18-29 évesek közel fele gondolkodik úgy, hogy külföldre költözik. A Jobbik szavazóinak a harmada tervez így.
A célországok jórészt változatlanok, 2012-ben a legnépszerűbbek elsősorban Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság. Emellett a kivándorlás céljaként a magyarok mentális térképen jobban látszik az USA és Kanada, mint a munkavállalási célú migráció esetében – írja még a Tárki.
A tőzsdéken bekövetkezett árfolyamzuhanás dacára tavaly jelentősen gyarapodott a német magánszemélyek pénzbeli vagyona, amelynek értéke rekordot jelentő 4,715 billió euróra növekedett.
A Bundesbank csütörtöki közleménye szerint egyetlen év leforgása alatt az átlagot jóval meghaladó mértékben, 149 milliárd euróval emelkedett a magánszemélyek pénzben kifejezett vagyona. Ebbe a kategóriába sorolják szakemberek a készpénzt, az értékpapírokat, a bankbetéteket, a takarékleveleket, valamint a biztosítókkal szembeni követeléseket. Dologi javak, például ingatlanok nem minősülnek pénzbeli vagyonnak.
A vagyonok gyarapodását a bank elemzői elsősorban a munkaerőpiac stabil helyzetének tulajdonítják, az ugyanis magas jövedelmet szavatol az állásban lévő embereknek. A III. negyedévben ugyan enyhe visszaesés mutatkozott, ám ezt a következő negyedév több mint ellensúlyozta.
A két német állam egyesülése (1990) után nem sokkal a háztartások pénzbeli vagyona (euróra átszámítva) 1,751 billióra rúgott. Az összérték 2005-ben haladta meg először a 4 billiós határt. A legtöbb friss pénzt tavaly bankokban helyezték el a németek: a bankbetétek értéke 2011-ben 67 milliárd euróval növekedett.
tök mindegy, az a lényeg, hogy szebb autóm legyen mint a sogóréknak, jobb helyre menjünk nyaralni mint a szomszéd Pista és drágább plazma tv legyen itthon mint az asszony barátnőjénél. Ha ez megvan akkor elkezdem a fizetésem hasonlítani a svájcihoz vagy a norvéghez és kurvaanyázok illetve szídom a kormányt.
a pénz csak egy dolog a sok közül, amellett még ezer más tényező szerepet játszik abban, hogy valaki hogy érzi magát, az éghajlattól az oktatási v. egészségügyi rendszerig
az meg, hogy ott köll élni, ahol születtél, különben nem érzed jól magad, az marhaság. ott érzed jól magad, ahol jól akarod érezni magad (leszámítva mondjuk é-koreát és egyéb extrém helyeket)
pár év egy fejlett országban alapvetően átformálja a Mo-ról a fejedben hordozott képet, és nem érted, hogy egészen alapvető, egyszerű dolgok miért képtelenek ott működni, máshol meg gond nélkül
nyilván a legfrankóbb országokban is vannak problémák, de azért a fejlett országok annyiban nem különböznek egymástól a mindennapi életvitelt tekintve, ha dolgozik az ember, akkor ugyanúgy kell fizetni a számlákat, ugyanúgy lehet hülye kollégád, a kérdés, hogy hogy akarod érezni magad
Mo-n sopánkodás alapú élet van, ami sehol máshol nem értelmezhető felnőtt országban. Ha ez elmúlna, valószínűleg sokkal jobb lenne ott élni.
Ez azért nem mindenkinek szempont. Ahol én élek Bp-en, itt sincs graffiti, kutyaszar és itt is ötösével látni kocogó, kerékpározó idősebbeket. A közértekben, üzletekben is kedvesek. A játszóterek profik és rengeteg a zöld. Nem Rózsadomb, még csak nem is Buda. Ilyen hely amúgy rengeteg van pesten, mondhatni, a kerületek nagy részére inkább már ez a jellemző.
Bp.-nek a külföldi elsősorban a belvárost tartja, ahogy mi is mondjuk Barcelonából a Rambla környékét ismerjük és az jön le, ha Barcelonáról van szó.
Azzal együtt, hogy a belváros is szinte évente változik. Az nyilvánvaló, hogy Bp. kopottabb mint Bécs az meg pláne, hogy a járműpark tragikus.
Tarlós azért beindult, a fővárosi kezelésű utakon ez az első év, hogy nincs kátyú, mivel a kerületben mindegyiket újraaszfaltozták, vagy most csinálják. Csak lesem ezt a tempót, mert ezeket az utakat azelőtt 50 évig csak kátyúzták, nem gondoltam volna, hogy kb. másfél év alatt rendbe lehet tenni az összeset.
Az persze logikus, hogy bécsben kevesebb a fusztráció, bár nálunk nyilván már valamivel kevesebből sem fusztráltak, tehát ez azért relatív.
Elég nyilvánvaló, hogy ott jobb élni, ahol nagyobb az anyagi létbiztonság, de ha az itt is meg van, akkor itt a legjobb élni.
En a skandinav orszagokra irtam. Ami szamomra idealis lenne az Ausztralia eszaki tropusi resze,ott a korall zatonyok videken:-)) Jo kis pecazasok, buvarkodasok.A kisebbik fiam jart arra par evvel ezelott
