Az egész okolásról ordít, hogy ürügy és szerintem ezt Thuküdidész sem rejti véka alá, ha továbbidézed pár caputtal. Athén elég erősnek érezte magát, hogy Szicíliát meghódítsa, amiben szerinte az lett volna a jó, hogy ráteheti a kezét a vagyonára és passz. Ami ezen felül van, az ürügynek remek, de ha jól értettem Periklész sem azért akart odamenni, mert ott dórok élnek.
Dór származási alapon. Mert ennél nem lett volna jobb dolguk.
Ez esetben az athéniek komplett idiótának nézték Szürakuszait. Nagy nehezen lenyomják a szigeten az összes ellenlábast (ez sosem sikerült) és utána egy olyan hatalom ellen kezdenek el harcolni, aminek bukásából semmiféle hasznuk nem lesz, hiszen azt nyilvánvalóan a sokkal közelebb fekvő Spárta tudja kiaknázni. Vagy Perzsia. Vagy bárki, de nem az onnan nemtom hány heti hajóútra lévő Szürakuszai.
Vagy tán származott-e hasznuk Hellászban Athén 404-es vereségéből?
A Szicíliaiak megjelenése a hadszíntére akkor is fenyegette, ha sorsára hagyja szövetségeseit! Épp ezért avatkozott be a térségben.
"Az athéniak már Periklész életében szemet vetettek Szicíliára, halála után pedig komolyan gondolkodni kezdtek a sziget elfoglalásáról. A szürakuszaiak által megtámadott szövetségeseiknek minden alkalommal elküldték a megígért segédcsapatokat, s ezeket a kissebb hadjáratokat egy nagyobb vállalkozás előfutárainak tekintették."
Plutarkhosz: Alkibiadész
"VI.6. ... A legigazibb ösztönzőjük az a vágy volt, hogy szerették volna az egész szigetet hatalmukba keríteni, de tetszetős ürügyül azt hozták fel, hogy vérrokonaiknak s ezek szövetségeseinek óhajtanak segítséget nyújtani. Főképp a náluk tartózkodó egesztai követek befolyásolták elhatározásukat, akik kitartóan biztatták őket a segítségnyújtásra. Egeszta ugyanis valamiféle házassági ügyek és egy vitás földterület miatt háborúba keveredett a szomszédos Szelinusszal, amelynek lakói, a szürakuszaiakat híván segítségül, az egesztaiakat szárazon és vízen nehéz helyzetbe hozták. Az egesztaiak most emlékeztették az athéniakat a korábbi háborúban, Lakhész idejében a leontinoiakkal kötött szövetségükre, s kérték, hogy küldjenek segítségükre hajókat. Egyebek között a legfontosabb érvük az volt, hogy ha a szürakuszaiak nem lakolnak meg a leontinoiak elűzéséért, akkor a többi szövetséges megsemmisítése után egész Szicíliára kiterjesztik hatalmukat, és az a veszély fenyeget, hogy az őket egykor kiküldő peloponnészosziaknak a vérrokonság alapján - mint dór a dórnak - teljes haderejükkel segítséget nyújtanak az athéniak hatalmának meggyengítésére. Bölcs dolog volna tehát, ha az athéniak megmaradt szövetségeseikkel együtt igyekeznének a szürakuszaiak útját állni, s Egeszta mindenesetre rendelkezésükre bocsátja a háború folytatásához szükséges összeget. Ezt az egesztaiak és pártfogóik a népgyűlésen annyiszor hangoztatták, hogy az athéniak úgy döntöttek, mindenekelőtt követeket küldenek Egesztába, hogy győződjenek meg: csakugyan megvan-e a kincstárban és a szent helyeken a megígért összeg, egyszersmind tájékozódjanak hol tart a Szelinusz elleni háború."
Azok a spártai szövetségesek el voltak foglalva saját magukkal, meg a szigeti dominancia kérdésével és nem segítettek semmit Athén ellen. Viszont a hadjárat után már küldözgették a flottájukat az Égei-tengerre, lakón irányítás alá rendelve.
Szvsz szicília jó ötlet volt. Először is ugye növelte volna Athén bevételi forrásait és befolyási övezetét (ez is volt a háború célja), másrészt megfosztotta volna Spártát néhány szövetségesétől.
Csakhát nem kellett volna Alkibiadészt a hermák ürügyén perbe fogni...
Tudtommal ehhez a csatához szokás kötni az Athén nagyhatalmi státuszában bekövetkezett fordulatot - egyrészt a katonai legyengülés, másrészt (ahogy írtad) a déloszi tagok elszakadásai.
szóval a téma a peak oil topikban lett felvetve általánosságban. egyesek szerint a demokrácia azért nem jó, mert alapvetően két részre szakítja a társadalmat: támogatottakra és támogatókra. és mivel a támogatottak idővel folyamatosan többségbe szoktak kerülni, a legtöbb politikus az ő szavazatukra hajt, mert az ő szavazataikkal akar nyerni. azaz jóléti kiadásokba kezd, ha hatalomra jut, és ezt az adott ország gazdasága szokta megsínyleni. ennek a következménye pedig az adott ország lesüllyedése. namost szerintem Athénnel is ez volt a helyzet. aztán erre írta valaki azt hogy nem.
ha Athén történelmét nézem (már amennyire ismerem), a problémák a peloponnészoszi háború idejében jelentkeztek komolyan: a belső jólétet a déloszi szövetség tagjainak befizetései tartották fent, de a déloszi szövetség ekkor már egy fegyverrel összetartott tákolmány volt. belül pedig a demagógok (ígérgető, de komolyabb koncepcióval nem rendelkező politikusok) jutottak hatalomra, akik könnyelműen döntöttek háborúk mellett. a szicíliai nagy athéni vereség is egy ilyen vállalkozás volt.
szóval szerintem Athén az egyik első példa arra, hogy a demokrácia hová vezet. :)
miért bukott el? szerintem a demokráciába mint berendezkedésbe volt kódolva a bukás, mivel a politkusok a nagyobb tömeget jelentő szegények szavazataiért egyre több pénzt fordítottak rájuk. ez pedig a demagógok hatalomra jutását eredményezte.
